Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

A kedves olvasóközönség már megszokhatta, hogy ezen a blogon sunnyogás nélküli egyenes beszéddel, és atompontos nyelvtani szerkezetekkel találkozhat. Ez alól az egyetlen kivétel a nemzeti ellenállás hathatósabb mozgásterét taglaló írásaim sora, ahol fontos szempont, hogy egy esetleges jogi eljárásban elmagyarázható legyen a szöveg tartalmáról az égvilágon bármi, és bárminek az ellenkezője is. :)

Néhány napja mégis sikerült belefutnom egy félreérthetően megfogalmazott gondolatba, ami után több felháborodott visszajelzést is kaptam. Sokan ugyanis azt olvasták ki a soraimból, mintha tótaSZÖRNYhöz hasonlóan én is kétségbe vonnám a magyar nemzeti gondolatok követőinek értelmi színvonalát. Az ominózus félmondat ekként hangzott:

...saját meglátásuk szerint mennyire felette állnak az elsősorban egyszerűbb retorikával megszólítható hazafiaknál

/ forrás /

Nos, ez ebben a formában valóban félreérthetőre sikeredett, és így lett volna pontos:

...saját meglátásuk szerint mennyire felette állnak a hazafiak elsősorban egyszerűbb retorikával megszólítható rétegénél

Eme apró slamposságért  ezúton is a drága publikum elnézését kérem, ugyanakkor valahol örülök is annak, hogy elkövettem ezt a hibát, mert így legalább ütős cáfolatát adtam azoknak a mocskolódásoknak, amik szerint én egy beszűkült, a saját hibáit beismerni képtelen szerencsétlen lennék.

Tóta mai ömlengéséhez pedig, miszerint a nemzeti gondolkodású hazafiak legádázabb ellensége „a globáltőke (és utálatos szövetségese, a matematika)” lenne, mindössze egy rövid áttekintést nyújtanék a nemzeti radikális oldal általam személyesen is ismert prominenseiről.

• Kroko tanár úr - villamosmérnök
• Morvai Krisztina - nemzetközileg elismert elméleti jogász
• Gonda László - gépészmérnök
• Posta Imre - pszichológus
  
• Vona Gábor - diplomás történész
  
• Budaházy György - gépészmérnök

Azt hiszem, eme felsorolás láttán nyugodtan kijelenthetjük, hogy aki szerint a fenti személyeknek gondot okoz alapvető gazdasági összefüggések értelmezése, az egészen konkrétan hazudik.

Ha pedig valakinek ez is kevés lenne, annak ajánlom figyelmébe az alábbi három úriembert.

Egytől egyig gazdasági kérdésekben otthonosan mozgó profi szakemberek, mégis pontosan átlátják, hogy amit napjainkban magunk körül látunk, az nem más, mint Magyarország globális, és tervszerű kifosztása.

Ez a három csillogó elme a nemzeti oldalon belül feltétlen tiszteletnek örvend, és nem véletlenül. A közösen írt könyvükben ugyanis kristálytisztán világítanak rá arra, hogy a Tóta-félék hazugságaival szemben a mi oldalunk az, amelyik a józan észt, és a valódi gazdasági racionalitást képviseli.

Elvégre a válságot sem a mi oldalunk okozta.

By SoDI

avagy válasz Tótának...

Ő itt Krisztián. 

18 éves, és magyar. Robert Fico szerint Dunaszerdahelyen rátámadt 300 rendőrre, és ezért jogszerű volt viperával több helyen eltörni az álkapcsát. Krisztián soha nem volt epilepsziás, ezt az orvosa egyértelműen cáfolta. Amiatt kellett újraéleszteni, hogy a tót rendőrök még azután is ütötték, miután eszméletlenül a földre került. Most már biztos: fél fülére teljesen és véglegesen megsüketült.

Ez a vasággyal 50 kilós gyerek lenne az a veszedelmes keménymag, akit Tóta W. Árpád szerint is indokolt volt összeverni.

Ön szerint mit érdemel Tóta W. Árpád ezért a véleményéért?  

By SoDI

Csaholnak a kutyák, hangosan, és habzó nyállal.

Nem csoda: a bálványként imádott doktrínájuk, vagyis a szabadpiac mindenhatósága, és önszabályozó jellege összeomlani látszik. Miután pedig rémülten szembesülnek vele, hogy az emberek értelmesebb fele már pontosan látja: most egy az egyben ugyanazon folyamatok játszódnak le, melyek annak idején a weimarizálódás végállomásaként utólag a huszadik század egyik legnagyobb gazdasági csodáját szülték meg, mindent megtesznek, hogy csúcsra járassák a hazugsággyárukat.

Ugyanis tisztában vannak vele, hogy ami ezután jön, abban nekik nincs helyük.

Legutóbb is így volt. Azóta is emiatt ajvékolnak minden héten.

Nosza hát, költsünk verseket, ordas hazugságokat - gondolják -, az ilyenkor mindig jól jön.

Az első teendőnk, hogy használjunk minél több idegen kifejezést és szakzsargont, miközben hazugságainkat regéljük a birkáknak. Másodlagos jelzálogpiac helyett írjuk azt, hogy suprime hitelek, származékos termékek piaca helyett pedig azt, hogy derivált ügyletek. Ettől majd szakértőnek fogunk tűnni, szemben azokkal, akik bár pontosan látják a világfolyamatok lényegét, de ennek kifejezéséhez nem használnak akadémiai műszókat.

Ezt megtámogatandó külön is nyomatékosíthatjuk, hogy aki az éppen működésképtelenségét bizonyító rendszer ellen van, vagyis látja a kupac trágyáról, hogy az egy kupac trágya, valójában műveletlen őstulok. Jegyezzük meg tehát, hogy ezeknek az embereknek fogalmuk sincs róla, kicsoda Milton Friedman, és hogy mi a chicagói iskola.

Ha ezzel megvolnánk, írjuk le szépen, hogy a neoliberalizmus gyönyörűen felvirágoztatott minden olyan gazdaságot szerte a világon, ahol csak teret kapott. (Fontos, hogy eközben a létfeltételekből kiszorult, megnyomorodott embermilliókról véletlenül se ejtsünk szót. Ne említsük meg például, hogy Friedman egyik legnagyobb csodálójának számító Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzóként általános egészségbiztosítást vezetett be nemrégiben, ami kiváló példája annak, hogy a gyakorlatban csak akkor lehet életképes és emberséges egy rendszer, ha legalább szociális téren keynesi irányba mozdul el.)

Legvégül pedig hazudjuk azt, hogy voltaképpen az egész gazdasági válság mögött a túlzott állami beavatkozás áll, mert a mentőöv biztos tudata kergeti kockázatvállalásba a bankárokat. Hogy a sorainkat olvasó pest belvárosi liberális zsidóknak ne legyen a bősz bólogatás közben szemernyi lelkiismeret-furdalásuk sem, ehhez még véletlenül se tegyük hozzá azt a tényt, miszerint a hőn áhított szélsőséges, ingyenebédet totálisan megtagadó neoliberalizmus tiszta formájában kizárólag a XIX-ik századi vadkapitalista Angliában működött, mérhetetlen nyomort és szenvedést hagyva maga után.

Hogy akkor mégis milyen mértékű állami beavatkozás lenne optimális? Hát kérem, erre már Hitlerék megtalálták a megfelelő választ az 1930-as évek derekán. Máig csodálattal gondol minden szakember az akkor elért teljesítményükre.

Tudják ezt a csahos kutyák is, ezért félnek.

Ezért habzik a nyáluk. Ezért folyik ki az orrukon.

By SoDI

Kapcsolódó:

• Bayer Zsolt: A lepke szárnya
• Uj Péter: Nem kell félni, fájni fog
• Tóta: A zsidó álma
• Kuruc.info: Gazdasági csoda az első világháború után

Gyerekek, íme a bizonyíték, hogy Tóta démon veszélytelenebb, mint azt korábban bármikor is gondoltuk volna. Miután látjuk, hogy olvasótáborának több, mint kétharmada Magyarország 7%-nyi drogos zsidóinak, valamint a nép azon másik 7%-ának köréből kerül ki, akik a felmérések szerint nem tudták, hogy az „igen jelenti a nemet”, így nyilvánvalóan teljesen súlytalan minden, amit mond. :)

By SoDI

Kapcsolódó anyag:

• Tóta W. Árpád: Nemzeti kaszinó
• SoDI: Tóta W. Árpád, a mocsári szörny

Az alábbi videót csak az nézze meg, aki hányni akar.

• Tóta W. egy asztalnál Szetey-vel!

Asszem mindent elmondtam.

Minden gyereknek saját buzit!   

By SoDI

Vannak olyan írások, amelyek szó szerint tökéletesek. Ez abban merül ki, hogy utánuk már felesleges foglalkozni az adott témával, mert úgysem adhatunk hozzá semmit.

Tomcat mai válasza Tóta démon nemzetgyalázó cikkére pont ilyen.

Minden ellenérzésem dacára tehát, mellyel a Bombagyár legtöbb munkatársával szemben viseltetek (majd szép lassan végigmegyek rajtuk), most kivételesen, az abszolút tisztelet jeleként fejet hajtok előttük, egészen konkrétan Tomcat előtt.

Ez ugyanis egy hibátlan, minden ízében tökéletes írás!

Úgyhogy tessék kattintani:

• Tomcat: Te régebben normális voltál
  (Tóta W. Árpádról)

Annyira jó, hogy - ha csak egy poston belüli verziót is -, de külön Bombagyár bannert érdemel. :)

By SoDI

Na és akkor most mindenki dőljön kényelmesen hátra, és képzelje maga elé a következő képet...

Október 23-a van, verőfényes napsütés. Ott ülsz a gépnél, kezedben egy kellően hűtött pezsgőspohár. Töltesz magadnak, és a nedű vidáman pezseg. Lassan a szádhoz emeled, majd jóízűt kortyintasz belőle.

Kényelmesen kinyújtózol, az egér után nyúlsz, és elégedett mosollyal az arcodon a legfrissebb MTI hír linkje fölé mozgatod az kurzort.

Vidáman hajolsz közelebb a monitorhoz, miközben megjelenik a cikk, a főcímmel, miszerint Tóta W. Árpáddal történt valami. :-)

By SoDI

Kapcsolódó anyagok:

Tóta W. Árpád: Szofi a vérzivatarban

Különben egy kommentelő nagyon találóan fogalmazta meg, hogy mi a probléma Tóta démon legújabb Wittmer-Mária-vérben-forgó-buborékokat-ereget cikkével.

"Kedves Árpád! Az 56-os forradalomnak az a relativizálása, amit művelsz pontosan olyan alávaló, mintha egy náci azt vezetné elő, hogy hát a holokauszt történet sem ám olyan fekete-fehér, mint azt egyesek sugallják, hiszen az elhurcolt zsidók között is, a nagy számok törvénye alapján biztosan állítható, hogy sok bűnöző is volt, akik nagyon is megérdemelték a sorsukat, s akikkel szemben a náci Németország igazságos bíróként járt el, úgyhogy aki a holokausztot minősíteni akarja, az akkor jár el jól, ha egyesével vizsgálja mindkét oldal résztvevőinek szándékait, tetteit és sorsát, különben felületes és nem hajlandó a világot tisztességesen, a maga összetettségében vizsgálni."

Bizony-bizony. Szegény SS-es táborőrök érzékenységével senki sem törődik? ;-P

By SoDI

Miután azok a zavarosban halászó, alávaló csoportok, akik annak ellenére, hogy ebben az országban élnek, látványosan igyekeznek függetleníteni magukat a szavaik szerint „haladó kultúrára érzéketlen, bőgatyás –füttyösbarackos bunkókból” álló többségtől, szüntelenül azon mesterkednek, hogy megpróbálják a hazájukat szerető magyarokat alapvetően rasszista gondolkodású csordaként beállítani, érdemes egyszer és mindenkorra tisztázni, hogy minden aljas fröcsögéssel szemben, mi vagyunk a világ egyik legbefogadóbb, és legtoleránsabb népe.

Ha ez nem így lenne, az alapvetően szláv származású Petőfit nem tisztelné egy emberként minden magyar, politikai hovatartozásától függetlenül. (Na jó, ebbe az idillbe némileg belerondít a Tóta W. féle filoszemita bértollnokok kozmopolita eszméktől áthatott ámokfutása, de az ilyen marginális szélsőségeken most inkább lépjünk át.) Ugyanígy elmondhatjuk, hogy ha igazak lennének a vádak, akkor napjainkban ismeretlen lenne a galiciáner kifejezés, hiszen a galíciai bevándorlók nyílt fogadása teljességgel elképzelhetetlen egy olyan nép körében, amelyik lelke mély idegengyűlölettől itatódott át.

Nincs mese, ha igazi fajgyűlölőket akarunk látni, akkor muszáj a csonka magyarországi határokon túl tekintenünk. Északon ott van mindjárt a tankos Slota, és a Malina Hedviget összeverő pribékei, délen pedig a frusztráltságukat sorozatos magyarverésekben levezető szerb kutyák, akik újabban az itt is látható szerelmi üzenetekkel örvendeztetik meg ott élő testvéreinket. És akkor még Erdélyről egy szó sem esett.

Első látásra talán azt gondolnánk, hogy ezek olyan világos körülmények, hogy a szélsőliberális megélhetési siránkozóknak is tisztán látniuk kellene hogy a hazugságaik milyen éles kontrasztban állnak a valósággal, azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy ezeknek a férgeknek az elvetemültsége rendre felülmúlja a legvadabb elképzeléseinket is. Hogy miként igyekeznek feloldani az ellentmondást az idegenszívű propagandájuk, és a tény között, miszerint mi egy békés, és toleráns sziget vagyunk a Kárpát-medence véresszájú szláv fajgyűlölettől sütő érzelmi tengerében, arra kiváló példa az, ahogyan Tóta démon elintézi a kérdést. Szerinte, és hasonszőrű elvbarátai szerint a környező országokban olyan sok a koszos náci, hogy még felsőbb kormánykörökbe is berágják magukat, az pedig, hogy nálunk a szélsőséges elemek (értsd: igaz szívű, hazájukat féltő magyarok) kisebbségben vannak, kizárólag a békés többség józanságának (értsd: a sok panelproli birkaságának), és az áldozatos jogvédőmunkának, és fáradtságot nem ismerő felvilágosításnak (értsd: a szocionista médiauralomnak) köszönhető.

Pedig az igazság pont ennek az ellenkezője. Most ez a szüntelen mocskolódás, a nemzeti jelképeink folyamatos gyalázása az, ami nap mint nap újabb bizonyítékát adja annak, hogy a magyar néplélektől mennyire messze áll mindenféle fajgyűlölet. Elvégre egy kicsivel is hevesebb vérmérsékletű nép lakhelyén az ilyen gennyes férgeknek félniük kellene az utcára is kilépni, és soha nem mernének olyan nyugodtan megjelenni az igaz hazafiak között, mint most tehetik.

Tetszik, nem tetszik, a magyar nem rasszista nép, soha nem is volt, és soha nem is lesz az.

By SoDI

Tóta démon megint nekiment egy egzisztenciáját féltő szorgalmas magyar embernek.

Hogy Cs. Kádár Péter elvtelenül neolib, pénzuralmi szemléletű kigúnyolásáról mi a véleményem, nem írom le még egyszer, aki kíváncsi, keressen rá az ottani kommentek között (nicknév: sodika).

Sokkal érdekesebb, ahogyan néhány észjátszós yuppie Cs. Kádár úr kinézetén élcelődik. Vegyen másik szemüveget, nyírassa le a haját, és szedje rendbe a szakállát. Komolyan, mintha a katonaságnál lennénk!

El tudom képzelni, miféle idióta, magát metroszexuálisnak nevező látens buzeráns lehet az, aki ilyen baromságokat írogat. Szőrtelenített mellkas, szanaszét szolizott bőr, és az a tévhit, hogy nem rohadtul szánalmas, hanem éppen hogy csak így lehet modern, és 'ápolt'.

Holott Cs. Kádár úr csupán egy régi vágású, egyéni, megszokott stílusát őrző szaki, akit tisztelni illik mindezért.

Azt várni tőle, hogy menjen el valami buzi stylist-hoz, és változtasson a fizimiskáján, szimpla irigység! Akik ezzel jönnek, irigylik Kövér Lászlót, és irigylik Hobót is. Mert tudják, hogy ők soha nem fognak egyéniségként kinézni.

Cs. Kádár Péter ugyanis nagyon jól néz ki így!

By SoDI

Ui.: Nem, nem irónia, tényleg. Ugyanis tiszteletet sugároz.

Tóta W, Árpád ma világosan megmutatta, hogy az öncélú provokáción kívül semmihez sem ért. Igen nehéz ugyanis újságírói munkának nevezni azt, ha valaki még a minimális erőfeszítéseket sem teszi meg, hogy legalább felületesen tájékozódjon a témában, melyről írni készül.

Sír a szája, hogy a hazai mezőgazdaság nem piacalapú, és hogy közpénzből tömjük a sok, általa életképtelennek tekintett gazdát, ami igencsak igazságtalan az értékteremtő adófizetőkkel szemben (melyhez oly gőgösen saját magát is sorolja). A ’traktorpofájúak pofáját’ minden évben nagyobb zsemlével tömik be, mondja, és ez szerinte hosszú távon tarthatatlan.

Egyvalamiről feledkezik csak meg a nagy igazságérzetében. Mégpedig arról, hogy ez nem magyar kérdés. A feleslegek intervenciója, a fagykár enyhítése, és a földalapú kompenzáció nem pannon találmány, hanem Uniós vívmány. Tetszik, nem tetszik, itt nem a piac jelenti a versenyképességet, hanem az, hogy mennyire nemzetféltő ember ül az agrártárca bársonyszékében.

Amíg ugyanis minden európai országban bevett gyakorlat a mezőgazdaságra stratégiai ágazatként tekinteni, addig mi sem tehetjük meg, hogy cserbenhagyjuk a saját parasztjainkat.

Járhatjuk persze a magunk saját útját, ezzel az egyetlen probléma annyi, hogy ilyesmivel utoljára Rákosi Mátyás próbálkozott (ő konkrétan az ipar területén), mégsem akaródzott akkor sem a vas és acél országává válnunk.

Hacsak nem az a cél, hogy a hazai termelőréteg felszámolásával könnyű prédává tegyük a magyar földet az idegen kivásárlásoknak, kiemelkedően fontos különös súlyt helyezni arra, hogy legalább részben kompenzáljuk a francia gazdáknak, és a magyar gazdáknak járó támogatások különbözetéből fakadó hátrányokat. És minden törekvés, ami ezzel megy szembe, holmi vadliberális, demagóg, piacfetisiszta lózungtól hajtva, a legtisztább magyarellenes rombolás, amit csak el lehet képzelni.

Persze lehet a rendszer megreformálásán gondolkodni, elvégre nincsenek sehol kőbe vésett, mozdíthatatlan struktúrák, azonban ez kizárólag egy időben mindenhol, EU-szinten képzelhető el, mert aki ebben a kérdésben különutaskodik, az a saját polgárait taszítja szánt szándékkal a nincstelenségbe, amit innentől lehetetlen bármi mással magyarázni, mint kőkemény rosszindulattal, és a nemzet ellenségei felé meglévő elvtelen szervilizmussal, avagy azzal, hogy valaki személyesen is a nemzet ellenségei közé tartozik.

Mindezzel Tóta nincs tisztában, mert ha nem a tájékozatlanság, hanem csupán a szokásos rosszindulat vezérelte volna a cikk megírásakor, nem követte volna el azt a súlyos hibát, hogy a gazdák támogatására lokális, nem pedig Uniós kérdésként tekint.

A magyarellenességet már megszoktuk tőle, de most a súlyos felkészületlensége is lelepleződött. Hazugságokkal provokálni. Ennyit tud, nem többet.

By SoDI

Kapcsolódó cikk:

• Tóta W. Árpád: Traktorpofa
  

Úgy néz ki, a kuruc.info szerkesztői még soha nem hallottak az ikaruszos bácsiról, Széles Gáborról. Pedig akkor már kötelező lett volna megjegyezni a nevét, amikor kidobta az újságjától Tóta mocskot. Merthogy nála nem élvezkedhetnek mindenféle istenkáromló férgek, és punktum.

Nehezen lehet másként magyarázni azt, hogy a kurucok legújabb cigányozós cikkében a balliberális lapok közé sorolják a Magyar Hírlapot.

Ó, egek, ezek szerint hiába ajvékoltak a nagy orrú belvárosi "értelmiségiek" a váltás, és Széles úr ellen? Mind-mind csak ócska zsidó trükk volt, és a Hírlap cikkeiben látható változás is csupán érzéki csalódás?

Vagy esetleg csupán a kurucok tájékozatlanok?

By SoDI

A mai médiakonferencián tökéletesen bebizonyosodott, hogy szakmabeliekkel szemben Tóta W. Árpád szánalmasan vitaképtelen. Biztos fájt neki, hogy a jelenlévő jobb -és baloldali újságírók egymással tökéletes egyetértésben fejtették ki, az egész Zsindex mennyivel nem több egy egyszerű fikalapnál.

A következő téma az SS-kabátos operatőr ügye volt, amikoris az baszta fel az egyik Index-es agyát, hogy senki nem akart holmi technikai részletekről beszélni,  elvégre mindenki felismerte, hogy nem az a fő kérdés, retusált-e a kép, hanem az, hogy a többek között a MAZSIHISZ lapjának is örömmel dolgozó Tevan Imre vajon milyen gonosz megfontolásból válogatta be a publikált galériába.

De a legnagyobb pofáraesés a végére maradt. Amikor a HírTV munkatársa a nagyközönség előtt szép lassan és artikuláltan felolvastatta Tótával, hogy mit írt róluk (dögkút, és szopós szájú kurva), akkor felfogta végre a barom, hogy itt most nincs egy szinten a kollégáival, és inkább megfutamodott.

- Igen, írhatok ilyet, ti viszont hazudtok. - bőgte, mint egy fürdős kurva, majd kirohant. 

Úgy néz ki, ha nem egy monitor előtt kell okosnak lenni, csődöt modunk.

Ejnye-ejnye, Tóta mester!

Update 1:

A teljesség kedvéért álljon itt Tóta saját álláspontja is:

"megemlítem, hogy a legelején elmondtam, nekem itt egyetlen hozzászólásom lesz, mert hivatásos hazudozókkal tök fölösleges hírszolgáltatásról dumcsizni. szóval nem ott baszott fel, pláne ezzel. ja, dögkút és szopóskurva, miért, mi más lenne?"

Update 2:

Videó:

By SoDI

Időről időre előkerül különböző fórumokban, hogy Tomcat-nak milyen végzettsége van.

Így történt most is, Tóta legújabb bejegyzése utáni kommentözönben.

Kepler 2007.05.14. 07:04:27

" (...)  És itt jegyezném meg, hogy megbukott matekból a gimiben, majd elvégzett egy felsőfokú okj-s papírt adó képzést, amire folyamatosan diplomaként hivatkozik :-) "

Ami a gimis matek részét illeti, akár igaz, akár nem, ki nem szarja le? (Tomcat különben azt mondja, hogy nem, és mivel a végzettsége tekintetében ez teljesen érdektelen részletkérdés, fogadjuk is el neki). Különben, bár nemigen volt szokásom bukni, én sem voltam makulátlanul szorgalmas gimnazistaként, ez mégse nyomta rá a bélyegét a felvételimre, vagy a későbbi tanulmányaimra. (A korábbi lustaságomat sikeresen kompenzáltam a jól megírt felvételivel).

Ami az OKJ végzettséget illeti, tökéletesen egyetértek Kepler-rel abban, hogy az legfeljebb seggtörlésre alkalmas. Az én számtech. programozó, rendszergazda, és rendszertelepítő (CISCO CNAP honosított megfelelője) papírjaim is csak arra jók, hogy bizonyos tevékenységeket felvehessek a vállalkozói igazolványomba, melyek különben nem lehetnének ott.

Azonban Tomcat műszaki informatikusi végzettségét felsőfokú OKJ-s papírként említeni igen gonosz, negatív ferdítés. Felsőfokú OKJ ugyanis nem létezik, legfeljebb emelt szintű OKJ. Egy hároméves főiskolai képzés ugyanis - egy OKJ tanfolyammal szemben - valóban felsőfokú végzettséget ad, még ha nem is diplomát.

Az összes korábbi főiskolai végzettség ugyanis BSc szintű szakmának felel meg, nem pedig mesterszaknak. Hivatkozásul közlöm a Budapesti Műszaki Főiskola (ha jól tudom, Tomcat itt végzett, tehát a lehető legrelevánsabb forrás) Bolognai Programról szóló tájékoztatását (update: link pótolva), ahol ők maguk is élesen elkülönítik a "főiskolai oklevél" és az "egyetemi diploma" fogalmát!

Ami tehát Tomcat-nak van (minden más főiskolai végzettséggel együtt) az több egy OKJ-nél, de kevesebb egy rendes diplománál.

Egy 3 éves főiskola mégiscsak más tészta, mint egy 5 éves egyetem!

Vagyis, mint mindíg, az igazság megint középúton van. :D

By SoDI

Tóta valóban egy démon.

Most már semmi kétség. :)

By SoDI

Tudom, hogy már régóta adós vagyok a konkrét megoldási javaslataimat tovább gazdagító Államrend Megdöntése Projekt hatodik részével, és ezt legkésőbb a hétvégén már istenbizony megszülöm, de előtte - úgy gondolom - talán érdemes egyfajta áttekintő helyzetjelentést adni az aktuális közéleti jelenségekről, melyre aztán ráfektetjetjük a módszertant.

A legelső, és a legtöbbek szerint is égető kérdés, hogy mi várható március 15-én. Sokakkal ellentétben én azon a véleményen vagyok, hogy - tegyük hozzá: sajnos - semmi. Ez a sajnálkozás pedig nem annak szól, hogy így nem lesz lehetőségem látványos helyzetekben felavatni a kamerámat, és az extra zoom-os objektívemet, melyekkel a tavaszi eseményekre készülök, hanem annak, hogy ismét könnyen beleeshetünk a régi csapdába, mellyel tovább erősödhet a magyarokról kialakult kép, nevezesen hogy a megaláztatásainkat passzívan eltűrő birkák vagyunk.

Hogy miért számítok egy, október 23-ához képest tökéletes nyugalomra, ami leginkább ahhoz lesz hasonló, mint amikor november 4-én a rengeteg, vérre kiéhezett közvetítőkocsi csak a nagy semmit rögzíthette? Egyszerűen azért, aminek ekkora füstje van, annak nem lehet nagy a lángja. Első látásra úgy tűnhet, hogy a hozzám hasonló vicces kedvű hülyegyerekek, és szocialista provokátorok által publikált fenyegetések egy szunnyadó vulkán előjelei, azonban én biztos vagyok benne, hogy ezek után a végső katarzis annak rendje és mondja szerint el fog maradni.

A nép birka, és erre a legjobb bizonyíték, hogy hiányoznak azok az elemek, akiktől Szilvásy elvtárs, és az IRÁ-val példálózó rendőrségi szakértők rettegnek. Mitagadás, lenne rájuk is eszmei igény, de ez még cseppet sem változtat azon, hogy nem léteznek.

Ugyanígy, ahogy a jól szervezett ellenállás sem létezik, azok az erőszakos elemek is jólval visszafogottabbak nyugati társaikhoz képest, akiktől példának okáért Tóta W. Árpád is annyira meg akarja védeni a békét és a rendet. A rabló rendjét - tegyük hozzá, aki, miután leütött és kirabolt, most rámosolyog a magyarságra, és mondja, súlykolja: mostantól itt már rendnek kell lennie, nincs több hazugság, nincs több rablás, legyen végre békesség. Eközben pedig felsorakoznak mellette a talpnyalói, akik áhítattal zengik ugyanezt.

...le bírja vezetni magának, hogy ha felborít és felgyújt egy autót, akkor attól valami jobb lesz...

Ezt írja a mocskári szörny a szerinte őrült "idiótákról", akik, ha erre képesek, "képesek másra is".

És itt van a pont, ahol vitatkoznék, én ugyanis soha nem lennék képes még csak verbális erőszakra sem, mivelhogy a legteljesebb mértékben pacifista vagyok, ugyanakkor a fenti tétel levezetésére mégis vállalkoznék.

És itt egy apró kitérő erejéig meg kell állnunk, hogy tisztázzunk néhány dolgot. Erre legfőképpen azért van szükség, mert kényes területre tévedtünk, ahol nagyon finom határvonal választja el egymástól a büntetendő uszítást a helyénvaló véleménynyilvánítástól. Ezért szeretném nagyon világossá tenni, hogy én a bejegyzés további részében nem dolgozom költői képekkel, metafórákkal, vagy sunyi célzásokkal. Kéretik tehát nem belemagyarázni semmit a szavaimba, ami nincs konkrétan leírva. Egyrészt tehát próbálok nagyon pontosan fogalmazni, hogy félreérthetetlen legyen, másrészt - és ez a fontosabb - nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy itt a már lezajlott múltbeli eseményeket, az ősszel történteket véleményezem utólag, mely utólagos elemzés tökéletesen alkalmatlan arra, hogy a jövőre vetítve bármilyen vonatkozásban használni lehessen. A jövőre vonatkozó, és véleményem szerint követendő iránymutatásokat a holnapi nap folyamán fogom itt publikálni. A mai bejegyzésnek csupán az a célra, hogy választ találjon az őszi események valós összefüggéseire, és ezzel együtt rávilágítson arra, hogy tavasszal miért lesz majdnem tökéletes béke Budapesten. Azzal együtt tehát, hogy én ezt a békességet a most megjósolható formájában bizonyos oldalról kritikával illetem, nagyon távol áll tőlem, hogy erre a kritikára alapozva bárkit is arra bíztassak, hogy az ezzel nagyon ellentétes végkifejlet irányában cselekedjen. Ne tessék tehát útmutatást várni, most csak a problémákat vetjük fel, a válaszok holnap érkeznek - ebből következően itt nincsenek még bújtatva se jelen. Mindamellett fontos alapelvnek tartom, hogy a vélemény kinyilvánításának a szabadsága még az ilyen kérdések megvitatására is kiterjedjen. Én szeretek Magyarországon élni, viszont nem akarok olyan ország polgára lenni, ahol az őszinteség után valamilyen megtorlásra kell számítani. Ezért követem a '80-as évek demokratikus ellenzékének, azon felül is a korai Fidesznek a taktikáját, miszerint úgy lesz valódi demokrácia, ha eljátszuk, mintha már most is az lenne.

Kérek mindenkit, hogy csak akkor olvasson tovább, ha a felti apróbetűs részt nem csak elolvasta, de fel is fogta. Nem akarom, hogy olyan reakciók érkezzenek, mint amikor Tomcat szólt be a megismételt Bertás poénra annak ellenére, hogy ahhoz is mellékeltem egy legalább ilyen kimerítő háttérmagyarázatot... Ennek tükrében remélem, hogy szűkre zártam az üzemi félreértők útját. :)

Na szóval: jobb lesz-e attól valami, hogy egy autó lángokba borul?

Természetesen valaminek az elpuszítása önmagában még nem tesz jobbá semmit, azonban ha vesszük a fáradtságot, hogy csipetnyi absztrakcióval megértsük az események mögötti szimbolikus tartalmat, már képesek lehetünk némileg árnyaltabban látni a képet. Személy szerint azért nem éreztem különösebb tragédiának, hogy több évtizedes tendenciát megszakítva megjelentek a hazai utcákon is a békés demonstrációk képétől eltérő megnyilatkozási formák, mert én végső soron a felgyújtott autók lángjaiban láttam meg annak a bizonyítékát, hogy nem kell félnem holnap sem attól, hogy valamely szociális frusztrált elem egy furcsán felfogott igazságosság jegyében az én lakásomat gyújtsa fel - elvégre milyen igazságtalan, hogy egymagam élek két szobában. Hiszem, hogy valójában akkor lenne okunk aggodalomra, ha meredten kellene ülnünk a túlnyomástól feszülő, és a sok megoldatlan igazságtalanságtól eltömődött kávéfőző mellett, várva, hogy mikor durran szét, maradandó égési sérüléssel büntetve mindenkit, aki a közlében áll. Most, hogy ősszel láthattuk itt-ott előszökni a tartályből a gőzt, és a felesleges energia lecsapódott, megnyugodhattunk, hiszen mégse válik ez az ország polgárháborús övezetté.

Ha a megszorító csomag, és az ösztödi beszéd után tovább folytatódott volna a korábbi békés kérődzés, a letargia, az már olyan szinten lett volna abnormális állapot, hogy még én is őszintén rettegni kezdtem volna. Természetesen a legelső előtörő gőzfuvallat, mivel hirtelen jött, meglepőnek erősnek tűnt, de végső soron a további puffogások megnyugtathattak minket, elvégre - ahogy az egy fejlett demokráciában illik - megjelentek azok a tiltakozási formák is, melyek a nyugati társadalmakkal ellentétben Európa ezen felén még hiányoztak a közéletből.

Az első dolog, amit le kell szögeznünk, hogy teljesen felesleges ezzel kapcsolatban terrorizmusról és felfegyverzett szélsőségesek rémképéről beszélni, hiszen éppen a fent említett említett erőteljes társadalmi mozzanatok azok, melyek a globalizált viszonyok között is képesek biztosítani a hosszú távú békességet azáltal, hogy az átfogó elnyomás esetén a legveszélyesebbnek számító rétegek is megtalálhatják a vérmérsékletükhöz igazított önkifejezési formákat, ahelyett, hogy a végső elkeseredésüket egy véres erőszakhullámban mutatnák ki.

Végső soron tehát nem megvetést, hanem hálás köszönetet éremelnek a alternatív, relative békés útért.

A másik, ami miatt én a továbbiakban is tökéletesen elégedett vagyok a hazai közhangulattal, az az, hogy pontosan tudom; itthon még a helyenként a törvényességi kereten túlmutató megmozdulások is sokkal finomabb formában jelennek meg annál, mint ahogyan az tőlünk nyugatabbra szokás. A BBC egyik tudósítója október 23-án nagyon meg volt lepve, hogy az események közelében egyetlen kirakat sem tört be, miközben a rendőrök a jogállamiság kereteit semmibe véve ólmos bottal vertek, majd rúgdostak embereket véresre, levezetésül pedig sorra lőtték ki ártatlan járókelők szemeit. Azért volt ez számára meglepő, mert biztos volt benne, hogy angliában, de bárhol tőlünk nyugatabbra hasonló rendőrségi fellépés esetén a több kilóméteres körzetben végig lett be lett volna zúzva az összes kirakat, és ki lettek volna fosztva az üzletet. És ezt senki se tartotta volna meglepőnek. Ehhez képest nálunk még az állítólagos csőcselék is meglepő visszafogottsággal, nyugati kollégiáikhoz képest úriember módjára reagálta le a helyzetet. Még egyszer mondom: ez nem az véleményem, hanem a britt tudósítóé. Ő pedig világlátott ember, hihetünk neki.

Az autók felgyulladásának az eddigiek mellett az volt még az egyik jelentős üzenete, hogy megmutatkozott az a pont, ahol a nemzetnek a saját sorsa felöl az átlagnál érzékenyebb, és tettrekészebb része világosan megmutatta, hogy számára kezdenek feszülni az elviselhetőség határai. Ez szintén egy olyan jel, ami világosan a vezető réteg tudtára adta, hogy nem lehet büntetlenül apellálni a magyar ember határtalan béketűrésére; ami miatt mellesleg messzi földön olyan ideális a hazai munkaerő. Munkaadói szemszögből ugyanis, bár tökéletes az olyan környezet, ahol a sztrájkokat, és a jogvédő kiállásokat szinte csak hírből ismerik, és ahol a szakszervezetek csupán a korrupciót elfedő díszítések a demokratikus szabályozás megkerülésének az álcáján, de látnunk kell ugyanakkor, hogy az ilyen szemlélet végső soron a többségében rossz minőségű munkaerővel operál, ami csak a hosszú távú gazdasági gyarapodás ellen hathat.

Azt természetesen ehhez hozzá kell tenni, hogy személy szerint távol állok a franciaországi, szocializmus-közeli demagógiára épülő viszonyok iránt perverz vonzalmat érző Hegedűs Zsuzsa szemléletétől, mivel túlzottan baloldalinak érzem, ugyanakkor az alapelvek mentén megtalálhatjuk a közös pontokat az ő álláspontjával is, amikoris kifejti, hogy a magyar társadalom éppen egy tanulási folyamaton megy át, melynek egy szükségszerű konklúziója a többség számára az lesz, hogy a demokrácia életképességét az adja meg, hogy az emberek milyen hajlandóságot mutatnak arra, hogy kiálljanak a jogaikért.

Ha pedig ennek mentén elfogadjuk a tanulási folyamat szükségszerűségét, elnézően kell tekintenünk a kezdeti szárnypróbálgatások közben megfigyelhető botlásokat is. Baló György kiégett autója a bárányhimlő. Ha egy kisgyermek a hasonló nyavalyákon nem esik át időben, később szörnyű szövődményekkel kell számolnia. Ilyen módon tehát minden bőrkiütés a későbbi egészséges felnőtt biztosítéka. Az autóból felcsapó lángok pedig egy jobb ország képét rajzolják elénk. Én boldog vagyok, hogy a szövődmények nagy részét - láthatóan - megússzuk, hiszen ezért is merek nyugodt márciust jósolni.

Hozzátéve persze, hogy - mint ahogy az írásom elejében is kifejtettem - saját megítélesem szerint könnyedén visszasüllyedünk a dagonyába, és így túlsáogan is békésre fog sikeredni, mely ellen most még idejében lehet tenni, de - amíg csak van rá esély - kizárólagosan a törvény szabta korlátok között.

Erről viszont már holnap.

By SoDI

Avagy gondolataim a blogomról

Talán az a hangyányival több, mint két hónap, mialatt újra komolyabban blogolni kezdtem, nem teremt kellő alapot ahhoz, hogy mélyebb következtetéseket vonjak le az eddigi tapasztalataimból, de arra mindenképpen alkalmas lehet, hogy néhány szempontot kiemelve meg tudjak fogalmazni általános igazságokat az itthoni blogolás lehetőségeiről.

• A legelső dolog, amit meg kell állapítani, hogy nem feltétlenül tartozik a legkifizetődőbb módszerek közé videómegosztókon publikált saját tartalmakkal megtámogatni az olvasottságot. Hiába vágtam ugyanis össze egy látványos bemutatót a saját letartóztatásomról, hiába készítettem vicces rajzfilmet az októberi események újrakezdéséről, ezek közel sem hoztak akkora eredményt, mint amilyet elvártam volna tőlük. Érdekes módon ezen még az sem segített, amikor a DV-kamerámmal elmentem Gergényi díjkiosztójára, és az erről összevágott anyagot a kuruc.info segítségével majdnem tízezer emberhez eljuttattam.
• A "hogyan indítsunk képregényblogot, amelyik olyan rém színvonaltalan, és béna, hogy értelme sincs"-féle Zénó, a Nemzeti Ninja se produkált eddig növekvő eredményt. De nem baj, fokozatosan nyomom egyre magasabbra a történet provokatív jellegét, valami majd csak átüti valahol az ingerküszöböt. :) Így ez nem fog megszünni, legalább egy éven keresztül minden nap frissülni fog, ha belepusztulok, akkor is.. :)
• Úgy néz ki, ma Magyarországon az sem különösebben kirívó eset, ha valaki hozzám hasonlóan gabalyodik bele a zsidó lakásmaffia hálójába, így akkor sem érkeznek az érdeklődök nagyobb tömegben, amikor rendszeresen, és kimerítő részletességgel számolok be az ügy legújabb fejleményeiről.
• Az Államrend Megdöntése Projekt, amelynek első lépéseként az Országos Tüntetésnyilvántartó Rendszerbe kezdtem bele, az egyetlen valódi értelme annak, hogy blogolok. Elsősorban emiatt a projekt miatt sorolom a fontos szempontok közé a látogatottságot. Meggyőződésem, hogy reális alapokra helyeztem, ezért kivitelezhetőnek gondolom, és a szívemen viselem a benne megfogalmazott nemzeti célokat. Ez az, amihez valóban komoly reményeket fűzök, aminek a megvalósíthatóságában valóban erősen hiszek. Ezzel az egyetlen probléma, hogy így, a vizsgaidőszakban túl sok időmet foglalná le, ha az ősszel megszokott nívóján folytatnám, ezért erre csak februárban fogok tudni visszatérni, de talán, ha a szorgalmi időszak elején kellő intenzitással vetem bele magam a munkába, akkor lesz esélyem rá, hogy a MÚK-mozgalom erősödésével párhuzamosan magam is hozzájárulhassak a nemzeti oldal sikeréhez azzal, hogy használható eszközt adok a kezébe a korábban leírt közösségszervező rendszer formájában.
• Ami valóban megdobta a látogatók számát, az két dolog. Tóta W. Árpád, és Tomcat.

Tomcat és Balás Márk ügye természetesen nagyrészt azért hozta meg a sikert, mert az online újságírás egyik legfontosabb szabályai közé tartozik, hogy ha valaki aktuális, sokakat érdeklő témákhoz nyúl megfelelő részletességgel, akkor joggal számíthat ennek nyomán megugró olvasottságra. De emellett marketingszakemberek is pontosan tudják, hogy kimagasló eredményességű lehet az olyan kampány, melynek keretében a közvéleményt leginkább uraló problémákra kínálnak egyedi megoldásokat. (Lásd a kamatadó bevezetése előtti banki konstrukciók versenyét). Ez azonban csak az egyik komponens.

A Tomcat-ről írt dolgokkal kapcsolatban a másik ok, ami vonzza az embereket, az az, hogy kevesen vannak, akik nyíltan (tehát nem külföldi szerverek anonimitása mögé bújva) merik őt erős kritikával illetni. "Ha nem perel be, akkor megver, és akkor, jaj, mi lesz." Az előbbitől én azért nem tartok, mert nem hiszem, hogy valaha bárkinek is okot adtam volna arra, hogy fizikai támadásban gondolkodjon. Ez igaz Tomcat-re is.

Gyakran vagyok pimasz, csípkelődő, és szatírikus, de emögött kizárólag az áll, hogy erősen hiszek benne, hogy értelmes, és konstruktív eszmecsere kizárólag élénk vitákon keresztül képzelhető el. Mert ugye akár a Csintalan, akár az ATV hasonszőrű betelefonálós műsorának a szintjén is maradhatnánk, csak ennyi erővel pedig békésen kérődzhetnénk egy lombos fa alatt, vagy dagonyázhatnánk a posványban, annak is megvan a maga szépsége.

A második, a jogi út sem veszélyes, hogy ha az ember érti a módját. Amikor valamilyen támadható tartalommal kapcsolatban helyénvaló észrevétel érkezik az érintettektől, akkor gondolkodás nélkül, mindig eleget kell tenni a helyreigazítási felhívásnak. Az érem másik oldala ugyanakkor, hogy ha nincs valós alapja a visszajelzésnek, akkor ezt a leghatározottabban meg lehet, és meg is kell tagadni. Így kértem bocsánatot a Balás Márk megverését Tomcat-tel kapcsolatba hozó postomért, és így tagadtam meg ugyanezt azzal a szatirikus mókázással kapcsolatban, hogy vajon a Könnyű Károly által felajánlott 100 ezer forintból eddig mennyi kutyaeledel lett vásárolva. Amíg ugyanis az első valóban felfogható volt híresztelésként, addig a második nem utalhat semmi féle bűncselekményre, főleg nem lopásra, és erre elsősorban annak okán nem, hogy senki se lehet képes ellopni a saját pénzét, hisz az fizikailag is lehetetlen. (Nem hiába dolgoztam fel ezt a történetet rajzos formában is.)

Egy új dolgot mindenesetre megtudhattunk Tomcat-ről. Azzal, hogy fejlett a vitaérzéke, eddig is tisztában voltam. Kevés az olyan ember, aki képes egy vitában felém kerekedni, márpedig ő könnyűszerrel megtette ezt, ezért tehát, egészen addig, amíg ebben túl nem szárnyalom, minden tiszteletem az övé. Talán éppen ez alapján élt róla bennem idáig egy rugalmas, értelmes, ugyanakkor határozott fiatalember képe, ami viszont az elmúlt hét eseményei tükrében kicsit megtörni látszik. Azt hiszem, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Tomcat erősen híjján van a humorérzéknek. (Én például arra számítottam, hogy a Berta kutyás poénon ő maga is egy jót nevet legfeljebb. Azt, hogy kiakad rajta, a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna.)

Kérem szépen, sokan tévedésben vannak vele kapcsolatban. Ő nem bunkó, és nem erőszakos, hanem zsémbes. Tomcat egy sótlan, zsörtölődő öregember egy harminc éves ember testébe zárva. Már csak azért is megérte minden múlt heti párbeszéd, hogy erre mindenki rájöhessen.

Tomcat mellett a másik, amelyik vonzotta az érdeklődőket, a Tóta W. Árpáddal való összezördülésem volt.

Annyit el kell ismerni, a blogjában talán valóban nem a legmegfelelőbb helyet találtam meg ahhoz, hogy sarkos, és finomkodást mellőző modorban érveljek vele szemben az igazság mellett, mert az ott lévő kommentek általános hangvétele ennél legtöbbször visszafogotabb, de arra nagyon jó volt ez a tapasztalat, hogy kőbe tudjam vésni az alábbi aranyigazságot:

• a kemény szavak bár érdeklődést keltenek, de könnyen skatulyába zárják az embert

Erre a legjobb példa az, hogy Tomcat-hez hasonlóan egy apró kör kezdett körülöttem is kialakulni, mely tagjai néhány megnyilvánulásom alapján egyoldalú, és nem feltétlenül kedvező oldalról kezdtek el gondolkodni rólam. Így végső soron azt megállapíthatjuk, hogy bár ez a vitamód eredményes, de abban már a legkevésbé sem vagyok biztos, hogy az imázsrombolás okán hosszú távon is kifizetődő, ezért a továbbiakban valószínűleg csak módjával fogok élni ennek az eszközével.

Azért, mert ott végeztem el ezt a kísérletet, még tartozom egy bocsánatkéréssel Tóta felé, de ezt a jövő héten pótolni fogom. :)

Mindent összevetve, érdekes tapasztalatokkal lettem gazdagabb e majd' negyedév alatt, és - ha néhány dologban finomításra is szorulhat a stílusom - abban az egy dologban biztos vagyok, hogy nem hiábavaló minden erölködésem, ezért még hosszú ideig folytatni fogom.

By SoDI

Ui.: Gergényi halálát javasolni kegyetlen mód tessék!

Megint antiszemitázik a mocsári szörny.

Most vitatkozhatnánk arról, hogy mennyire ízléses dolog az ELTE Büntetőjogi Tanszékének docensét, egy magasan képzett, és nemzetközileg elismert jogi szaktekintélyt ilyen modorban gyalázni, de az ótvar stílus legyen a mocsári szörny baja.

Amellett viszont már nem lehet szó nélkül elmenni, ha kiderül, hogy amit ír, az erős ferdítés, ócska demagógia, és rosszindulatú lejáratás. Hogy a témában kik rendelhetnek meg ilyet, azt gondolom nem szükséges mélyebben elemeznem.

Lássuk csak, mi is van valójában az ügy hátterében.

Történt, hogy Morvai Krisztina az ENSZ emberjogi CEDAW bizottságában a judeonáci erőszakhorda által megszállt palesztin területeken élő, emberi jogaiktól megfosztott nők helyzetéről merészelt kérdést intézni az izraeli képviselőhöz.

A kampósorrú delegált ezen kicsit felhúzta magát, majd elküldte hazai sorstársait, hogy kopogjanak be Gyurcsányhoz árulkodni. Fletó igyekezett is kiköszörülni a csorbát, és szégyenszemre egy cionista nőegylet vezetőjét próbálta benyomni Morvai helyébe.

(Bár a HVG firkásza megpróbálja azzal hiteltelenné tenni Morvai szavait, hogy az Esztertáska Alapítvány nem tesz említést a lapján arról, hogy cionista lenne, nem kell ahhoz különösebb politikai érzék, hogy lássuk; ha egy zsidó identitású szervezet vezéreként lép valaki a politika felé, akkor nyilvánvalóan nem a Jobbik álláspontját fogja képviselni.)

Ez idő tájt történt, hogy október 23-án az Oktogonon Morvainak szintén alkalma volt beleszagolni a rendőrségi könnygázba, és a magas fokú igazságérzete miatt elhatározta, hogy nem hagyja annyiban ezt a magyar nép ellen elkövetett irtózatos bűnt.

Becsületére legyen mondva, valóban kimagasló munkát végzett az állatias rendőrpatkányok ámokfutását vizsgáló bizottság élén, a diktatúra talpnyalói nyilván ezért érezték a kötelességüknek, hogy a porba döngöljék őt.

Az így indult sajtóhadjárat joggal háborította fel a docens asszonyt, megszületett tehát ez a válaszlevél, melyen hetek óta ugrál a balliberális publicisztikai szakma összes gyűlölködő torzszülöttje.

Sápítoznak, hogy milyen szörnyűséges MAGUKFAJTÁRÓL és MAGUNKFAJTÁRÓL írni, jaj, már megint ez a zsidózás, pogrom lesz itt, rettenetes.

Ilyen ellenszélben öröm látni, amint Morvai könnyűszerrel osztja ki a fröcsögő ámokfutókat a Napkeltében. Hiába no, ilyen sorsra jut a lakáj média minden idiótája, aki nála fényévekkel okosabb emberrel próbál vitába szállni. Valahogy ez a lehengerlő győzelem engem arra a frenetikus égésre emlékeztetett, mint amikor Orbán ősszel csúnyán felmosta a padlót Sváby elvtárssal.

(Azt is hosszasan lehetne elemezni, hogy amikor ártatlan magyarok százainak a meghurcoltatásáról kellene beszámolni a közszolgálati adó nézőinek, és Morvait is ezzel az ürüggyel rángatják be a Kereszttűzbe, milyen tisztességtelen dolog a rendelkezésre álló műsoridő nagy részét stílustalan személyeskedéssel, és vádaskodással kitölteni, mint ahogy ezt Bánóék tették. A pökhendiségnek nincs határa. Az MTV csak nem akart tanulni az ostromból.)

Ugyanis mélyebben megvizsgálva a levél hátterét világosan látszik, hogy Morvainak esze ágában sem volt zsidózni. Egyértelműen a balliberálisokat, vagyis cionistákat és magyar filoszemitákat vegyesen értette "MAGUKFAJTA" ember alatt, ebbe bármi nemű faji kirekesztést belemagyarázni szemét, izzadtságszagú erőlködés.

Néhány libsi megint elélvezhetett.

Jól kiantiszemitázhatták magukat. "Zsidózik"-írta Tóta W. Árpád is, és az ember szinte látja a perverz mosolyt az arcán. Megint nácizhat.

És ugyanígy szinte látjuk a kínos feszültséget, amikor valaki tagadni merészeli a zsidózás tényét. "Buta vagy, mint egy növény" - vágja a különvélemény arcába, mert természetesen a józan ész kizárólag a beteges nácizással lehet azonos. Ha pedig valaki nem hajlandó meglátni ott a kirekesztő zsidózást, ahol az sose volt, akkor ő az "internet egyik legostobább alakja".

Antiszemitázz Te is, különben őrült vagy.

Akkor inkább őrült leszek.

By SoDI

UPDATE: Bánó alantas gyűlöletét megérthetjük, ha elolvassuk ezt a kuruc.info cikket.

Az ateizmus mocsarában.

Van ez az elektronikus újságírás isteneként tisztelt Pulitzer-díjas firkász, akit az egyetlen nyomtatott újság után, ahol még megtűrték, most az Index is lefokozott az újságírói rangból. Lett belőle mezei blogger. Mondták neki: na, haver kapsz linket a naplódhoz előkelő helyen, aki kiváncsi rá, jöjjön, de többet nem tolunk ki a nagyközönség elé, mert ahhoz már szalonképtelen vagy.

Úgy látszik, nem hoz annyit bannerben, mint amit elvisznek a perei.

Meg ugye mégis csak kockázatos lenne a hírdetőknek, ha harcosan istenkároló fröcsögés mellett kellene reklámozniuk a portékáikat. Marad tehát a külön kis bűzüs lyuk, ott ellehet, ott saját felelőségére írhat amit akar, a pénzt igy is hozza, de anyagi felelősség mégsincs vele.

Azt hiszem, minden kedves, politikai független olvasómat meg tudom nyugtatni, a Magyar Hírlap nem indult el jobbra, csupán kiegyensúlyozott maradt azzal, hogy Széles Gábor eltakarította onnan a hisztérikusan antiklerikális csőcseléket.

Mert, kérem alássan, a South Park beli "nagy láthatatlan spagetti szörny"-féle érvelés (ha hiszel benne, hülye vagy) még egy pontig elmegy, és bizonyos határok között még keresztény-nemzeti érzelmű emberként is szórakoztató tud lenni, elvégre a humor az humor, azt komolyan venni óriási hiba.

Sőt, még az is eltűrhető, hogy ha valaki gyakorta kanyarodik vallási témákhoz, és nem éppen az áhítat irányából. Elvégre én is sokszor példálózom a cionizmussal, és az idegenszívűségüket nyiltan kimutató liberálisokkal, mégse vagyok antiszemita.

Az viszont már a legmesszebb menőkig vérlázító, ha ugyanez az ember egy chat-en flood-oló tizenéves punk kölyök érzéketlenségével gyalogol hívő emberek lelkébe, csak mert azok olyan mélyen érzik a téma spirituális vonatkozásait, melyre a hozzá hasonló materialista szánalomgombócok sose lehetnek képesek.

Adott ez a blogbejegyzés:
http://w.blog.hu/2006/12/27/isten_fasza#comments

Magával a leírt témával, az előbb vázoltak alapján még nincs feltétlenül probléma, ám sokat elárul a szerzőről, ha látjuk, hogy mennyire képtelen elviselni, ha valaki nem ért egyet vele. Amikor a szemünk előtt változik Tóta egy toporzékoló gyermekké, amint valaki észérvekkel romba dönti az érvelését, az mindent elárul lelki sivárságáról.

Ez az ember egyetlen dologra képes: fogalmazni. Semmi másra.

Gondolatrendszere két rövid, mondatban foglalható össze:

1. Isten nincs, mert nem tudjuk hogy van-e.
2. A krumplileves, az legyen krumplileves.

Kétség kívül mesteri, ahogyan bánik a magyar nyelvvel, szórakoztató, olvastatja magát, gördülékeny, és élvezetes, de ha lerántjuk mondatairól a retorikát, akkor felsejlenek a bűzös belsőségek, és láthatjuk, hogy a mesterien megszerkesztett mondatokon túl csak a kongó üresség lapul. Nincs ott semmi. Csak az a két pontba foglalt gondolat. Újra meg újra. Hosszasan ecsetelve, vicces, polgárpukkasztó modorban tálalva, és élénk képekkel illusztrálva bár, de semmi több.

Érdemes megfigyelni, ahogyan Tóta igazán akkor jön ki a sodrából, amikor erre kezdem felhívni a figyelmét. Idegesíti, hogy elovasom, amit ír, sőt meg is értem, amit ír, és ennek ellenére játszi könnyedséggel ízekre szedem.

De, hogy igazságosak legyünk, lássuk először az ő álláspontját:

"könyveld, (el a győzelmedet - sodika) te szegény bolond, és tedd mellé a mai győzelmeidet még. hogy a katolicizmus azért igaz, mert fennmaradt; hogy a többi vallás lényegében szintén katolikus, kivéve a zsidót, ami csak kekeckedésre való; hogy a hit érvként használható... már a felsorolás is fárasztó."

No hát akkor vegyük sorba.

• Hogyan állíthatja ép ésszel bárki is, hogy nem bizonyít semmit egy vallási tétel igazságtartalmából az, hogy évezredeken át fennmaradt? Mégis hogyan lenne lehetséges az, hogy emberek milliói őrizték évszázadokon át a kereszténységet, élték meg segítségével a krisztusi szeretet boldogságát, ám az ennek ellenére egyszerű hazugság? Komolyan el lehet képzelni, hogy ha az ember elméje nem fetreng a vérbolsevik materializmus bűzlő mételyében, hogy a modern kori pszichológia alapján kidolgozott manipulatív technikák összehangolt alkalmazása nélkül egy hazug módon kitalált mese képes ilyen hosszan ilyen sok ember életét megváltoztatni? Ha utána gondolunk, akkor erre csak egy féle válasz adható. Az, hogy nem. Az, hogy Jézus minden szava igaz.
• A következő kérdés, amit meg kell vizsgálnunk, az az, hogy ellentmondanak-e a nagy világvallások a kereszténység ideológiai szerkezetének. A kereszténységen kívül természetesen egyetlen vallás sincs, amely Jézust magát isteni minőségében tisztelné, azonban a teológiai irányzatok olyan bonyolult szerkezetek képét képesek mutatni, hogy óriási hiba lenne egy általános iskolás együgyüségével közelíteni a téma felé, és csupán felszínesen, néhány dogma kiemelésével megvitatni ezt a végtelenül komplex kérdést.
  Az ugye közismert, hogy az iszlám hozzánk hasonlóan istenközeli lényként tiszteli Jézust. Ők prófétai minőségében ismerik el, de ez elég közeli kapcsolat ahhoz, hogy ne lehessen ráfogni, hogy hitük mélyen összeegyeztethetetlen lenne a kereszténységgel.
  Továbbá a legtöbb keleti vallás hittételeinek a nagy részét is értelmezhetjük úgy, mint a keresztény igazságok más megfogalmazásban történő kivetüléseit. Ha megnézzük, a hinduizmus is ismeri a menny és a pokor fogalmát, csak éppen rétegekben képzeli el. Ugyanígy ismeri a világmindenség működését meghatározó erkölcsi törvények összességét is, a dharma-t, amit nyugodtan tekinthetünk az egy igaz Isten szinonímájaként, elvégre valláson belül is vannak olyan irányzatok, melyek ezt a törvényt egy konkrét létező lénnyel azonosítják. Ha valakinek pedig még mindig kétségei lennének, hát ott van Brahma, mint a világ teremtője. A lélekvándorlás is - ami a keleti vallások nagy részénél visszatérő elem - szerintem valahol a feltámadás távoli szinonímája.
  Senki se állítja persze, hogy ezek a tények azt bizonyítanák, hogy a nagy világvallások "lényegében mind katolikusak", azt azonban igenis kimondhatjuk, hogy nincs bennük olyan mély ellentmondás, mely alapján azt lehetne mondani, hogy lenne bármi, ami kizárná hogy egyszerre legyen igaz a kereszténység időtállóságára alapozott hittételek igaz volta, és a többi világvallás szintén hosszú időn keresztül való fentmaradása. 
• Méltán a vége felé hagyva pedig ugye van ez a zsidó vallás. A közveszélyes nácizók előszeretettel említenek zsidózást a politikai alapú anticionizmussal kapcsolatban éppúgy, mint amikor a teológiai alapú antijudaizmus kerül szóba. Tóta szintén ezek közé az ocsmány nácizók közé tartozik. Keresztény gondolkodókat ilyen vádakkal illetni ugyanakkor közönséges rágalom.
  Sok abban az igazság, amit néhai II. János Pál pápa mondott: a keresztény ember soha nem lehet antiszemita. Hogyan is lehetne, amikor az Ótestamentum nagy részében ő is el kell, hogy fogadja Isten szavát. De ez még nem zárja ki, hogy anticionista, vagy antijudaista legyen.
  Amikor a zsidó vallással kapccsolatban fogalmazok meg kritikát, akkor mindössze arra kívánok rámutatni, hogy Jézus megszületésével, és az emberiségért hozott áldozatával azon tanok, melyeket élete aktív időszakában tovább finomított, Krisztus előtti, eredeti formájukban menthetetlenül elavulttá váltak. Kimondhatjuk tehát, hogy amikor valaki e régi tanok szerint él, ráadásul teszi ezt annak jegyében, hogy elutasítja Jézus isteni voltát, ezzel nem tesz mást, mint hogy makacsul kekeckedik, elvégre más értelme nem nagyon lehet a tevékenységének.
• Ezzel kapcsolatban pedig lássuk, hogy miért nem számít szerintem (hogy a Pulitzer-díjas Tóta mester szavaival éljek) faszságnak az, ha valaki a hitét érvként merészeli használni egy vitában. 
  A hit és a hiedelmek mindigis az emberi közösségek egyetlen igazi összetartó erejét jelentették. Elvégre kizárólag a világi sivárságtól elvonatkoztatott, tehát önös érdekektől mentes, közösen megélt, szakrális élmény lehet az, ami úgy képes összekovácsolni emberek nagyobb csoportját a szeretet nevében, hogy amögött ne legyen semmi mögöttes ártó szándék. A kommunisták is próbáltak közösségi élményt teremteni (fiataloknak az úttörőtáborokban, nagyobbaknak az üzemgyűléseken, korábban a bolsevik munkaverseny énekeivel), de ott az egyetlen összetartó kapocs a közös "ellenség" (az imperializmus, vagy a "vele kollaboráló klerikális nemesség") képe volt. Vagyis szeretet helyett a gyűlölködés. Ennek jól tudjuk az eredményét.
  Manapság pedig éppen a valódi közösségi szellem az, ami kiveszik az emberekből. Pedig a vallásosság vissza tudná hozni.
  A hit az igazságról szól. Amikor valaki már elért arra a szintre, hogy képes Krisztus igazságát  a szívében elfogadni, akkor az semmilyen körülmények között nem tekinthető jellemhibaként, ha innentől ugyanez az ember erre az igazságra, mint cáfolhatatlan logikai érvre tekint, és így is használja.

A liberalizmus, amely eredetileg rombolás céljából jött létre (az egyház, és a nemesség tekintélyének rombolására), a mai napig megtartotta ezt a szép szokását. A liberálisok a modern kor megkérdőjelezhetetlen dogmájaként, maguk nagyszerű vívmányaként tekintenek arra, hogy saját érvrendszerük nagy része mára - szerintük - a józam ész szinonímájává vált, így mindenki, aki ezzel ellentétesen gondolkodik, az csak bolond lehet.

Úgy hiszik, hogy ez egy szüntelenül fejlődő, és előre haladó folyamat, melyet apró lépésenként bár, de biztosan lehet irányítani a végső cél, a mindent eluraló libertarianizmus, az embereket rend, és koordináló erő híjján az állati ösztönök síkjára taszító zűrzavar, és anarchia irányába. Cion Bölcsei nem ígértek nekik gyors sikert a keresztények elállatiasításához, ezért nem is különösebben keserednek el, ha azt látják, hogy ez a haladás nem száguldó tempójú. Szépen, apránként dolgozzák meg a közvéleményt, elvégre ha a tömegnek elég sokszor ismétlik a hazugságot, akkor az akaratlanul is a befogadók nagy részénél belső meggyőződéssé válik.

A csigatempóval tehát ki vannak egyezve, de azzal, hogy ha kétségbe merik vonni az eddigi "eredményeiket", azzal már nem. Ha valaki nem hajlandó az évszázados romboló tevékenységük hatásaként kialakult fogalomrendszerük keretei között érvelni, ha kétségbe vonja a liberális dogmákat, akkor az az illető egy csapásra ostobává válik, neajdisten fasisztává.

Csak ezzel magyarázható Tóta W. Árpád majdhogynem hisztérikus kirohanása akkor, amikor én Jézus Krisztus igazságát mint logikai érvet használtam.

A mocsári szörny szereti a mocsarát. Szeretné, ha tovább mélyülne, és terjedne.

Szerencse, hogy a békákat nem szokták megkérdezni, amikor lecsapolják a mocsarat!

By SoDI