Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Na hát, ma délelőtt megvolt a lakásmaffia perem legújabb felvonása. (Előzmények itt és itt).

Röviden az eddigiek: kölcsön adtam a volt tanáromnak 2.500.000 forintot, amiből a mai napig is csak 100.000 forintot törlesztett. (Na meg a lakásomat is elzálogosítottam emellett.)

Kérem alássan, én eddig saját magamat egy hebrencs, szórakozott, és szétszórt gondolkodású embernek tartottam, de a mai nap megadta nekem azt az önbizalmat, ami alapján bátran kijelenthetem, hogy egy összeszedett, céltudatos, nyugodt, és intelligens egyéniség vagyok. Legalábbis az ellenem felvonuló elmebeteg maffiózókhoz képest.

Hogy miért merem ilyen bátran használni velük szemben ezt a kifejezést? Na, vegyük csak sorban.

1. Volt tanárom jegyzőkönyvbe mondta, hogy bizony ő hamisította a 13 milliós biztosítékot. Többször is elismételte, hogy ő írta alá a lakóparkos cég papírját annak a bizonyos Hűse Ferencnek a nevében.
2. Após úr, és ő is jegyzőkönyvbe mondta, hogy a jelzálog úgy került fel a kérómra, hogy ők csúúúnya uzsorásokat hoztak az ügybe, akik havi 1 millás kamatot kértek. Azt is elmondták, hogy én erről nem tudtam, ezt nekem nem mondták el.
3. Após úr a tárgyalás után szabályosan megfenyegetett engem és a régi ügyvédemet (aki most idézett tanúként jelent meg).
4. Após úr bíróság előtt szerény személyemet infantilis idiótának nevezte, így én is fent tartom magamnak a jogot, hogy ezen körülmények okán szintúgy jelzőragasztgatásra vetemedjek és a fentiek alapján a leghatározottabban kijelentsem, hogy ezek bizony mocskos maffiózók.
5. Végül pedig nem utolsó szempont, hogy a személyiségi jogokra tekintettel eszem ágában sincs itt a nevükön nevezni őket, így pedig névtelen alakokról írhatok bármit.

Ha részleteiben kellene leírnom, hogy mi hangzott el a mai tárgyaláson, akkor erősen bajban lennék, ugyanis az a két órás zavaros, életszerűtlen, és összefüggéstelen katyvasz, amit a volt tanárom nyögvenyelősen ledarált, nem nagyon akart se ott helyben, se most, egy órával később se konzisztens egésszé összeállni a fejemben.

De ez biztos azért van, mert ő a műszaki tudományok doktora, én meg csak egy infantilis, így az én egyszerű agyam nem képes felfogni az olyan magas röptű gondolatokat, amit a nagyon okos doktor doktorok szenvednek ki magukból. Igen, nyilván csak azért.

Délelőtt 10-től délig sok baromság belefér az időbe, ezért csak a legképtelenebb hazugságokat sorolom fel, melyek velem kapcsolatban elhangzottak.

• Állítólag ő 25-30 millió (!) forintot ígért nekem néhány hónapos munkára. (És én, az infantilis ezt nyilván el is hittem ugye).
• Szerinte a hamisított biztosítékot a kölcsön adott pénzemhez és a jelzáloghoz - tessék kapaszkodni - UTÓLAG adta, majd egy évre rá! :-)) (Na ennél a pontnál már azt se tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek.)
• Állítólag az ügyvédem fenyegette, és hamis nyilatkozatok tételére kényszerítette őket. Nem ám ők fenyegettek engem azzal, hogy a haverjaik kegyetlenül fejbe lőnek haza fele menet, mert nagyon veszélyes embrek, sőt NBH-s kémelhárító tisztek. Ááá, nem.
• Még azt is elmondta, hogy szerinte én sokáig éheztem - óó, sanyarú emberi sorsok -, és ő adott néha nekem kölcsön ennivalóra, mert az édesanyám nem volt erre képes. Cseppet sem zavarja, hogy édesanyám több évtizede a pályán lévő ügyvéd, aki abban a faluban, ahol lakik, most építi magának a harmadik házát (présház a pincéknél - lakás - iroda). :-)
• Megkért, hogy ne kövessem, és ne fényképezzem. (Üldözési mánia, klinikai eset, ugyanis egyiket se tettem soha).

Ez most csak találomra szemezgettem néhány elhangzó dolgot. :-)

De a tárgyalás csúcspontja kétség kívül az volt, amikor após úr megmondta, hogy "vissza fogjuk kapni keményen" azt, hogy állítólag szerinte folyamatosan zaklattuk őt. Asszem érdemes lesz az elmeorvosi kivizsgálását kérvényezni ennek az idegbeteg idiótának, mert pontosan tudja, hogy senki se kereste őt közvetlenül soha, én is csak egyetlen egyszer hívtam fel telefonon - két éve.

A Bosszú Népe őrült, és agresszív.

Óvakodj a szemita maffiától, mert károsítja az agyat, ha bíróságon kell végighallgatni őket. :) A következő forduló februárban. Remélem, addig kipihenem a mai napot. :) 

Bár az igazság az, hogy ez valami ügyvédi taktika lehet, hogy a bíróság előtt mindenki a "na, ki a hülyébb" játékot játsza el, hátha meg lehet vezetni ennek mentén a bírót. Gondolom.

By SoDI (az infantilis)

Mindenekelőtt szeretnék elnézést kérni azoktól, akik már hétvégén tűkön ültek a beígért szombati meglepetésre, és a vasárnapi működőképes programra várva.

Nem történt semmi különös, csak annyi, hogy teljesen megfeledkeztem a kerületi lomtalanítás időpontjáról. Amikor rádöbbentem, hogy az épp most van, erőt vettem magamom, és megszabadultam a sok felesleges kacattól, amit az idők során "majd csak jó lesz valamire" alapon halmoztam fel. Így végezte a szemétben négy majdnem-jó nyomtató, mert rájöttem, hogy ha eddig nem bütyköltem meg őket, akkor már ezután se fogom.

Továbbá, ha egyszer már fizikai munkára szántam el magam, kihasználtam az alkalmat, és összekapcsoltam mindezt egy alapos nagytakarítással is. Így az a disznóól, amiben eddig laktam lassanként olyan irányba kezdett elmozdulni, ami bár magán viseli egy agglenyény-lakás minden jellegzetességét, de mégis erősen egy élhető környezet felé tendál. :-)

Mindebben motiváló erő volt egyrészt a saját elszántságom, másrészt édesanyám, aki a lomtalanítás hírére beállított, és szégyenszemre, huszonéves fejjel, a saját lakásomban levezényelte a műveletet. :-)

A másik dolog, ami miatt írok, hogy köszönetet mondjak az egyik kedves olvasómnak, aki a lakásmaffia ügyemmel kapcsolatban (részletek itt, fejlemények itt) felhívta a figyelmemet erre az oldalra. Az illető, aki szerkeszti, alighanem sorstársam abban a tekintetben, hogy bizalmát helyezte cionista úriemberekbe, akik ezzel a bizalommal csúf módon visszaéltek.

És ha mindez nem lenne elég: mindkettőnket ugyanúgy hamis dokumentumokkal tereltek be a hálójukba a ravasz bűnözők. Az én ügyem csak annyival szerencsésebb az övénél, hogy nekem sikerült bizonyítékot szereznem az iratok hamis volta felől (a lakóparkos cég válaszlevelét), és ezzel egyidejűleg arról is, hogy a hamisítás egyértelműen felróható a tanárom részére.

Ő viszont, ahogy nézem, sajnos nem volt ilyen szerencsés, mert az igazságszolgáltatás csak packázott vele. :-(

Lelkileg azért jó, hogy rábukkantam erre az oldalra, mert lassan már kezdett lelkiismeretfurdalásom lenni amiatt, hogy a megtapasztalt körülmények okán előítéletes általánosítások felé mozdult el a gondolkodásom, és az érvrendszerem. Mert ugye felső szinten akármennyire is tűnik nyilvánvalónak a világpolitikát mozgató szálak érdekhálózata, ha az ember magánemberként akad össze velük, mégis hajlamos hitelt adni a szavaiknak, elvégre ilyen helyzetekben nem háttérből vezérelt összefonódásokról van szó, hanem szimplán úriemberek közötti egyezségről.

De mint ahogy az én történetem is bizonyítja, valójában nem aszerint kell két részre osztani ezt a kört, hogy a vezetők, és a tisztességes magánemberek csoportját kapjuk, hanem a következő képpen: Vezetők csoportja, és frusztráltságuk okán, őket irigylő, ezért hozzájuk hasonuló cionisták csoportja.

Ergo, ha az ember összeakad velük, nem szabad különbséget tenni.

Ugyanakkor, mert kaptam ilyen visszajelzést is, érdemes leszögezni, hogy ez az ajánlott óvatosság nem faji, vagy vallási alapú kirekesztést, nem antiszemitizmust jelent, legfeljebb anticionizmust, ugyanis nem hallottam még, hogy Magyarországon bárkinek gondja akadt volna az itt élő, ortodox, eredeti hitét megtartó, és népe tradicióit apoló zsidó emberekkel.

Nagy tehertől mentesíti tehát a szívemet, hogy közvetve egy sorstárs-féle sorait olvashatom, mert ez is csak azt bizonyítja, hogy amikor a saját szerencsétlenségemet taglalva mindenki mást is óvatosságra intek, akkor ez nem egy kiragadott szélsőséges példa túlragozása, hanem egy általánosság jeleit mutató jelenség jószándékú ismertetése.

Még egyszer, köszönöm tehát.

Azzal kapcsolatban pedig, amit, gondolom, már mindenki vár:

Ezennel leteszem a nagyesküt, megígérem, és sziklaszilárdan kőbe vésem: a meglepi holnap (érdemes lesz várni rá!), azaz 21-én jön, a Projekt első kezdetleges minimálfunkciójú verziója pedig 22-én, szerdán.

Mivel én szeretek úriemberként gondolni magamra, ellentétben az előző pontban tárgyalt körrel, ezért ez az ígéret erősen köt engem, tehát muszáj lesz tartanom felétek. :)

By SoDI

A változatosság kedvéért, és azért, mert magamon is kezdem észrevenni, hogy lassan teljesen belegajdulok a politikai témákba, ma kivételesen a lakásmaffia ügyem aktuális fejleményeiről számolok be.

Aki lemaradt az előzményekről, a 2005. június 2-i bejegyzésemből bepótolhatja.

Mi is történt azóta? Ha röviden kell választ adnom, azt írhatnám, hogy semmi.

A tanárom újabb és újabb haladékokat kért, folytatta az átlátszó igérgetést, mire szeptemberre elfogyott a türelmem, és írtam egy szerelmes levelet a kezesének, hogy akkor 15 napon belül legyen kedves a még fennálló 2,4 millió tőketartozást a maga járulékaival elutalni nekem, csók és puszi.

Miután ez válasz nélkül maradt, a számlám pedig hetek múltán is üresen kongott, beadtuk a fizetési meghagyást kettejük ellen. Egészen addig azt gondoltam, hogy az emberi aljasságnak nem létezhet magasabb foka annál, amit korábban tapasztaltam tőlük, azonban csalódnom kellett, mert a mocskok ellentmondással éltek, és a következő hazugságot adták elő:

Mikor kérdőre vontam a tanáromat, hogy mi a franc ez, csak annyit mondott, dolgozik a pénzemen. De ha nem vagyok hajlandó önként haladékot adni, akkor bocs,  kénytelen azt egyéb módon kikényszeríteni. Végrehajtót viszont addig sem akar. "A magyar igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek."- tette hozzá.

Na hát, ha per, akkor legyen per.

Az első tárgyalás idén áprilisban volt. Kemény 15 percesre sikeredett, ugyanis kitalálták, hogy az ügyvédem összeférhetetlen a tanárom apósával (ő a kezes). Ez az ügyvéd volt az ugyanis, aki ellenjegyezte a kezességvállalást. Ott voltam tehát tavasszal ügyvéd nélkül. Édesanyám nem képviselhetett, mert ő pedig magával a tanárommal összeférhetetlen, hiszen három éven belül képviselte már őt adóügyeiben hatóságok előtt.

Végülis anyám és barátnője egy közös kollégájukat kérték fel, aki hajlandó volt pro bono elvállalni az ügyem. A második tárgyalásra már vele mentem. Mivel a tanár úr erre az alkalomra azt találta ki, hogy nem jön el, ezért abból állt a tárgyalás, hogy én saját szavaimmal elmondtam, mik történtek 2004 tavaszán.

A tanárom ügyvédjétől, aki egyedül jelent meg, mindössze annyi tellett, hogy a szememre hányta: ha én szociális helyzetemre hivatkozva igényeltem meg a mostani perhez a költségmentességet, ha tényleg a szüleim tartanak el, akkor mégis honnan volt nekem két és fél millió forintom. Elmondtam, hogy apámtól kértem el, és mivel még ezután is kukacoskodtak, beadtuk az erre vonatkozó bizonyítékot; az adásvételi szerződést arról, hogy 2001 végén jó pénzért adtuk el nagymamám régi lakását.

A következő tárgyalás december 4-én lesz. A bírónő fővesztés terhe mellett idézte be a tanáromat, ők pedig az uzsorás maffia fejét, a hitelközvetítő úriembert idéztették be.

Mivel ennyire ragaszkodtak ahhoz, hogy saját maguk ellen jöjjön valaki tanúskodni, nem tiltakoztam. :-)

By SoDI

Mi a különbség a cigánybűnöző, és annak őskeresztény változata között?
Ma kiderül.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy talmudista informatikatanár, akivel barátságot kötöttem. Történt egy nap, hogy ez az úriember egy soha vissza nem térő lehetőséget ajánlott nekem. Szervezett ugyanis egy kulturális alapítványt, melynek egyik legfőbb célja bizonyos antikvitások digitális archiválása volt. (A részleteket itt mellőzőm, mert az üzleti titok megsértése csúnya dolog). Kérdezte, hogy össze tudnék-e hozni egy olyan programot, ahol ezek a régiségek adatbázisból kereshetőek, és tetszés szerint, három dimenzióban forgathatóak. Igent mondtam, megkötöttük tehát az előzetes megállapodást, majd az egyik otthoni gyertyatartójáról elkészítettem egy Flash alapú referenciát. Ezt a munkatársaival együtt el is fogadta, és mindenki boldog volt, nagyon.

Igen ám, de homok került a gépezetbe. Fel is hívott engem, hogy apróbb nehézségek így, hivatali problémák úgy, a projekt beindításához sürgősen szüksége lenne vagy 10 millió forintra. Mondtam neki, hogy hát sok szerencsét hozzá, én maximum kicsivel több, mint 2 millióval tudnám kisegíteni, de azzal se nagyon szívesen. Ja, de hát neki mégis szüksége lenne arra, és még emellett is tudnék segíteni, elvégre a lakásom is ér vagy 16 milliót. Nem kell aggódnom - mondta - néhány hónap lenne az egész, utána pedig visszakapnék mindent, és a lakásom is újra tehermentes lesz.  

Ez így elég félelmetesen hangzott, miután korábban már igen részletesen utána olvastam a hasonló lakásügyletek veszélyeinek, mikor is hasonló ajánlatokkal bombázott engem egy vastag aranyláncos kancigány a maga luxusmercijével. (Erről szóló beszámolóm Tomcat levelezési rovatában is megjelent. Ne tudjátok meg, hogy milyen ideges lett az elutasítás után az roma, miután olyannyira behülyítettem a megjátszott érdeklődésemmel :-)). Mi tagadás, most is vonakodtam igent mondani, elvégre arra kértek, hogy a csaknem 18 millió forintos vagyonomat az utolsó fillérig kockáztassam. Ennyire azért nem tűnt fontosnak semmi se. :-)

- De hát neked is van saját lakásod, meg a barátnődnek is ugye. Miért nem azokra vesztek fel inkább kölcsönt? - kérdeztem.
- Mert azokon már a múlt hónapban túladtunk. Meséltem neked, hogy végre összeköltözünk. Épül itt a közelben egy lakópark, két egymásba nyitható lakásra már be van fizetve 13 millió forint. Kicsit körülményes lenne kivenni onnan a pénzt, mert van ennek egy közel 6 hetes átfutási ideje. Annyi időm pedig most nincs.
- No hát, akkor semmi gond - mondom - eszközölsz egy szerződésmódosítást a lakópartos cégnél. Kérek egy fizetési kimutatást, szerződésbontási jogot, és legyek megjelölve a kifizetések kedvezményezettjeként.

Előbb még ellenőriztem, hogy tényleg széljegyezve vannak-e ezek a vásárlások a lakópark tulajdoni lapján, de végül is ebben maradtunk. Megkaptam a kért papírokat az építkező cég fejlécével, az ottani értékesítési igazgató aláírásával. Mindezt a tanárommal ügyvéd előtt megerősítettük. No hát, de jó, most már biztos, hogy nem kockáztatok semmit. Ha gond van, kiveszem a pénzt a lakópartból. Átadtam is neki a 2 és fél milliót, a lakásomra pedig aláírtam a 8 milliós jelzálogszerződést. Annyira nem éreztem ezt veszélyesnek, hogy mindennek a közjegyzői ellenjegyzése ellen se tiltakoztam. Ennek az volt a lényege, hogy bármely fizetési részlet elmaradása esetén a kölcsönadónak joga van közvetlen bírósági végrehajtást eszközölni mind az én lakásom, mind pedig a tanárom barátnőjének mellettem szintén kezesként belépő édesapja (továbbiakban: apósa) ellen, aki egy nagyobb törökbálinti telket adott biztosítékként - igaz, egy bank közel 100 milliós egyetemleges jelzálogával terhelve.

Történt ez 2004 májusában. Hamar elillant a nyár, és eljött nap, amikor már fizetnie kellett volna a tanáromnak.

- Sajnos néhány héttel csúszik a dolog. - mondta.

Ezzel nekem, ami a saját pénzemet illeti még nem lett volna semmi különösebb bajom, csak hát a másik hitelező bizony már ott állt a sorban, és bármikor végrehajtási jogot jegyezhetett volna be a kérómra. A tanárom mindeközben azzal mentegetőzött, hogy sajnos őt is hitegetik, de azok ellen az emberek ellen kész öngyilkosság fellépni, mert képesek, és "miközben mész haza, fejbe lőnek, mert valójában NBH-s, kémelhárító tisztek".  De nem kell aggódnom - mondta - mert egymillió forint plusz bánatpénz vállalása fejében a hitelező hajlandó volt eltekinteni a részletek folyósításától. Megelégedett azzal, hogy csak az eredeti féléves időtartam végén látja a teljes összeget. Személy szerint nem igazán találtam megnyugtatónak, hogy július helyett a decemberi fagyban kerülök utcára, úgyhogy ezen a ponton láttam időszerűnek ügyvéd édesanyám segítségét kérni.

Gondolom nem kell mondanom, hogy ebből egy jó nagy patália, és üvöltözés következett. Hogy ők édesapámmal segíteni akartak engem az élet elején, én meg, hülye kölyök, bazmeg, mindent egy mozdulattal bűnözőknek ajándékozok, miegymás. Mivel saját bevallása szerint is "túl pipa" volt ahhoz, hogy megfontoltan tudjon gondolkodni, átadta az ügyet a barátnőjének. Az első dolgunk az volt, hogy közöltük a lakóparkos építő céggel: élnék a jogaimmal, és kérnénk szépen 11 millió forintot. Előre is köszönjük, puszika.

Jött is a válasz néhány hét múlva, hogy hát nem úgy van az, mert az ő kezelésükben lévő 13 millió forint az a valóságban úgy néz ki, hogy az egyik lakásra be van fizetve 200 ezer forint (!), a másikra pedig valóban bent van 5 millió, de az viszont gyámhatósági bejegyzéssel terhelt. Ami a nálam lévő igazolást illeti, cégüknek az idáig nem volt tudomása arról, hogy ilyen tartalmú dokumentum létezik. Az nem az ő pénzügyi osztályukon készült, a rajta található pecsét nem valós. Az úriember, akinek az aláírása rajta szerepel, 2003 decembere óta nem áll az alkalmazásukban, munkakörét tekintve sose volt értékesítési igazgató. Hozzátették még, hogy a helyzet tisztázása végett személyesen is felvették a kapcsolatot vele, és úgy nyilatkozott, hogy sose írt alá ilyen tartamú dokumentumot, a rajta szereplő aláírás nem tőle származik.

Arra már ki se térek, hogy néhány, a tanárom lakásán véletlenül ;-) a saját papírjaim közé keveredett levelekből bizony kiderült, hogy rajtam kívül még jó néhány embert kevertek bele az ügyeskedésükbe hasonló módon. Vagy arra, hogy az 50 ezer forint alaptőkével bejegyzett alapítványuk telefonjain másfél milliós tartozás halmozódott fel néhány hét alatt. Vagy esetleg, hogy az eredetileg felvett 8 millió valójában csak 5 millió forint volt, a többi pedig uzsorakamat. Nem térek ki ezekre, mert nem akarom estig írni a mai blogbejegyzést.

Szó mi szó, mi persze egy kicsit furcsálltuk a cég válaszát, úgyhogy közöltük is a tanárommal, hogy itt már bizony okirat hamisításról is szó van, nálunk lévő papírokból pedig olyan szép büntetőfeljelentést tudnánk kerekíteni, hogy azt öröm lesz nézni. Ekkor jelentkezett be az ügyvédemhez a tanárom apósa, hogy írásban kézfizető kezességet vállaljon a lakásomat terhelő jelzálog, valamint a tanáromnak adott magánkölcsön visszafizetésére. Mindehhez azonban néhány hétig a türelmünket kérte, amíg cége ingatlanjaiból felszabadítja az összeget.

Teltek múltak a hetek, és hát csak nem arra ébredtünk megint, hogy fizetni kéne a hitelező fele. Após bácsi sajnos még nem végzett az ígért ingatlanügyletekkel, a hitelező bácsi viszont már közölte, hogy ő pedig küldené énhozzám a végrehajtó bácsit. Ez volt az a pont, amikor - barátság ide, vagy oda - beadtuk a polgári keresetet a bíróságra, a jelzálogszerződések érvénytelenítését kérve, mivelhogy azok végrehajtása a bűncselekménnyel okozott károk kielégítését jelentené. A tárgyalás júliusra lett kitűzve.

Ez a lépés hatásosnak bizonyult, ugyanis januárban végre megkapta a hitelező a pénzét. Bár történt még néhány apró adminisztrációs nehézség, minek következtében a mai napig nem kaptam meg a földhivatali értesítést arról, hogy a lakásom tehermentes lenne, de ezek saját ügyvédem, és édesanyám szerint is olyan jelentéktelenek, hogy ezzel itt nem untatnálak benneteket. A lényeg, hogy azt a pénzt, amit a nagymamám hagyott rám, mindezek ellenére még mindig nem kaptam vissza. A legújabb, hogy a tanárom egészségügyi problémáira hivatkozva ma reggel a hétvége magasságában ígér fizetést.

No hát akkor vonjuk is le a tanulságokat...

A cigány, és a cionista bűnöző közti különbség:

• A cigánybűnöző a saját szellemi szintjén álló emberekhez van szokva, így indítékai átlátszóak. Törtető nyomulása a leghiszékenyebb emberben is egészséges gyanakvást ébreszt. Őskeresztény, démoni változata ezzel szemben egy becsületes, makulátlan úriember látszatát kelti.

• A cigánybűnöző vastag aranylánca, és sunyi mosolya láttán rögtön egyértelművé válik a behízelgő modora mögötti kristálytiszta rosszindulat. Igazhitű változatánál viszont az ember szemen köpi magát, ha neadjisten előítéletes gondolatai támadnak. Az már ugye - kimondani is szörnyű - antiszemitizmus lenne, és ugyan ki manapság az fasiszta állat, aki a gázkamrák ajtajánál gyermekagyakat boncoló sátánok eszméivel azonosul? Nem, nem! Ezeket a gondolatokat el kell hessegetni, jó messze. Fúj, távozzatok csúnya náci gondolatok!

• A cigánybűnöző nincs felkészülve minimális jogi műveltségre sem, előadása közel sem alkot kikezdhetetlen logikai egységet. Az asszimilálódott elitbűnöző más. Ő minden felmerülő kételyedre megnyugtató magyarázattal szolgál, minek következtében bármelyik oldalról is vizsgálod az ajánlatát, mindenhonnan egy korrekt ügymenetet képe rajzolódik ki. Ha nem vagy fasiszta, nem is kételkedsz.

Innentől pedig érdemes feltenni a kérdést, hogy ma Magyarországon tényleg azok ellen kell-e felszólalni, akik könnyű azonosíthatóságuk okán, egy minimális körültekintés mellett, egyáltalán nem jelentenek semmiféle veszélyt - ahogy ezt például Tomcat is teszi - , vagy helyettük jobb lenne esetleg az észrevétlenül delejező - tehát sokkalta alattomosabb - banditákra koncentrálnunk?

Mindenkinek ajánlom, hogy gondolja ezt végig.

By SoDI