Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Naponta hallom vissza azt az orbitális nagy baromságot, miszerint én gyűlölném a zsidókat. Hogy Reiner Péter jó ismerőseként ez miként lenne igaz rám, nem értem egészen pontosan, de azt hiszem, úgy a helyes, ha egyszer és mindenkorra tiszta vizet öntünk a pohárba.

Márpedig az igazság az, hogy soha senki nem tudott még olyan mondatot idézni tőlem, melyben utálatomat deklarálnám a zsidó nép felé. Ugyanis soha nem írtam ilyet. Az egyetlen internetes forrásról, ahol ennek ellenkezőjét próbálják alátámasztani, azt kell tudni, hogy ott még véletlenül sem sikerült olyan szöveget szerepeltetni a nevem mellett, melyet valóban én írtam volna. (részletek itt és itt)

És soha nem is fog tudni senki idézni sehonnan semmi ilyesmit.

Úgyhogy tessék szépen leállni ezzel a baromsággal.

Anticionista vagyok, mely ennek a mai formája ellen irányul (ez mindössze politikai kritika), és toleráns az antijudaizmussal (ez pedig teológiai kritika), mely utóbbi ugyanakkor konkrétan nem jellemző rám.

Egyben úgy gondolom, hogy a hungarizmus elveiből ismert aszemitizmus sem lehet zsidógyűlölet, ugyanis annak az emberbaráti felismerése, miszerint egyetlen népnek sem lehet természetes közege a diaszpóra, a leghagyományosabban vett cionista gondolat, és mint ilyen, nehezen bélyegezhető zsidóellenesnek.

By SoDI

Időnként megdöbbentő látni, hogy egyeseken milyen erővel hatalmasodik el az a magyargyűlöletből fakadó pszichikai ferdülés, ami miatt mindenhol politikai szélsőségeket; nácikat és antiszemitákat látnak.

Az ember egy idő után belefárad az ilyen begyöpösödött agyú idiótákkal folytatott vitába, és idegességében maga is szokásává teszi a végtelenül leegyszerűsített, fröcsögő stílusukat. Bevallom, ez a hiba néha még rám is jellemző. Ugyanakkor néha érdemes ennek ellenére is mély levegőt venni, és egy szellemi fogyatékos kisgyereknek kijáró didaktikus türelemmel fordulni a nácizókhoz.

Őszintén remélem, hogy ha egyszer és mindenkorra a helyére tesszük a fogalmakat, akkor az hozzásegítheti ezeket a megtévesztett embertársainkat ahhoz, hogy a jövőben nagyságrendekkel kevesebb alkalommal csináljanak hülyét magukból, nagyfokú tájékozatlanságuk miatt.

Vegyük tehát sorra, hogy mit is takarnak azok a szavak, melyekkel ők anélkül dobálóznak, hogy akár csak nyomokban is tisztában lennének a mélyebb jelentésükkel. (Most kizárólag azon fogalmakat veszem sorra, melyekkel szemben a Szetey-montázs ügyében írt sajtóközleményemben megfogalmaztam az egyértelmű elhatárolódásomat.)

• Antiszemitizmus

Zsidógyűlölet (a szó legszorosabb értelmében szemita gyűlölet, ami minden sémita ellen - tehát a zsidóság mellett az arabok ellen úgyszintén - irányul, de ebben a megvilágításban senki nem használja).

A hétköznapi beszédben antiszemita alatt azt értjük, aki faji alapon gyűlöli a zsidóságot. A genetikai alapon történő megkülönböztetést a legtöbb értelmes ember ízléstelennek tartja, ezért - egy-két ártalmatlan viccelődést leszámítva - én bizony még akkor is elhatárolódom tőle, ha ez zsidókkal szemben történik. 

Nem szabad ugyanakkor az antiszemitákat összetévesztenünk az anticionistákkal, akiknek pusztán politikai alapú fenntartásaik vannak Izrael állam judeonáci fasizmusával szemben, valamint az antijudaistákkal, akik elsősorban vallási alapon, a Talmud bizonyos részei alapján részesítik erős kritikában az Izraelita vallást.

Én személyesen anticionistának vallom magam, az antijudaisták munkásságát pedig mérsékelt érdeklődéssel figyelem. Megértem, hogy főként azért vizsgálják a talmudizmust, mert nem kevés átfedést mutat a cionizmus bestiális elveivel, azonban mélyebben ennek ellenére sem kívánok belemerülni a témába, mert túl nagy szelet, és túl sok időmet venné el. (Akit érdekel az ilyesmi, az olvasgassa helyettem SF blogját, vagy Blogin témába vágó írásait a Bombagyáron.)

• Homofóbia

A devianciákon belül a homoszexuális emberek kiemelt utálatát jelenti. Vagyis azt, ha valakivel szemben pusztán betegsége miatt érez az ember - a külvilág számára is kimutatott - gyűlöletet. Nos, egy demokráciában minden ilyen, és hasonló alapon álló megkülönböztetés sérti az alapvető emberi jogokat, így - hacsak nem ütközik ez más fontosabb elvvel, például a kiskorúakra vonatkozó védelem érdekével, mint a pedofilok esetében - úgy helyes, ha a szexuális ferdülésekben érintett rétegeknek a magánéleti tevékenységét nem szankcionáljuk sem a büntetőjog alkalmazása, sem pedig a hétköznapi társadalmi együttélés során. Aki erre nem hajlik, az homofób, és az ilyentől én természetesen elhatárolódom.

Ugyanakkor az önhibájukon kívül, illetve szélsőliberális behatásra elfajult egyének türelmes tolerálása nem jelenti annak a tűrési kötelezettségét, hogy egyes, a Cion Bölcsei útmutatásai alapján társadalomkorcsosító elemek aljas módon megszentségtelenítsék a házasság intézményét, mint ahogy azt sem fogjuk eltűrni, hogy egy ezer éve keresztény országban utcai felvonulásokkal propagálják az erkölcstelenséget, terjesszék a szellemi fertőt. A magánélet sérthetetlen, de az évszázados, konzervatív értékek nyilvánosság előtti elsőrendű védelme ugyanennyire érinthetetlen kell, hogy maradjon, éppen ezért a nemzeti oldal a jövőben is vissza fog verni minden ezek ellen irányuló támadást.

• Rasszizmus

Rasszistának azt nevezzük, aki pusztán a bőrszíne alapján eleve elítélően nyilatkozik minden színes, például cigány vagy afrikai származású emberről. Az ilyen érvelés természetesen teljességgel elfogadhatatlan, ezért is fogalmazom meg minden egyes alkalommal, amikor csak tehetem, a távolságtartásomat a hasonló megnyilvánulásokkal kapcsolatban.

Ugyanakkor soha és semmilyen körülmények között nem tekinthetjük rasszizmusnak azt, amikor valaki statisztikai adatokból, vagy egyéb, tudományosan igazolt tényekből dolgozva von le bizonyos általánosabb következtetéseket. A statisztikák, és a körültekintően elkészített felmérések eredményei ugyanis soha, semmilyen körülmények között nem juthatnak arra a sorsra, hogy elássuk őket a föld alá. A tényeknek napvilágra kell kerülniük, attól teljesen függetlenül, hogy esetlegesen milyen társadalmi csoportok érdekeit sértik; legyen az a csoport akár a miénk.

Ilyen megvilágításban tehát nem tekinthető rasszistának az, aki a HIV vírus magas arányú elterjedtségére mutat rá az afrikai bevándorlók esetében, esetleg bizonyos bűncselekmények kapcsán beszél a cigányság számszerűen is kimutatható felülreprezentáltságáról.

A tények ugyanis akkor is tények maradnak, ha esetleg a tálalásuk módja nem minden esetben történik a maradéktalan politikai korrektség, és konszolidált szalonképesség jegyében.

• Neonáci  szervezetek

Miután a nemzetiszocializmus egy 70 évvel ezelőtti viszonyok között kidolgozott társadalomszervezési eszme, a téziseinek mélyebb elemzése nélkül is megállapítható, hogy azon politikai ideológiák közé tartozik, melyek érdemi, és mélyre ható modernizálás nélkül a mai viszonyok között alkalmazhatatlanok, és a meglévő széles előítéletek miatt tökéletesen propagálhatatlanok.

Én kizárólag olyan irányzatok mellett vagyok hajlandó kiállni, melyek mellé belátható időn belül szélesebb rétegek is megnyerhetőek, ez pedig az erős cionista ellenpropaganda hatására a nácizmus esetében tökéletesen esélytelen. Mindezt sajnos csak tovább erősítik azok a marginális csoportok, akik a nemzetiszocialista eszmerendszerből önkényesen kizárólag azokat az elemeket emelik ki, és teszik sajátjukká, melyek ilyen együgyű válogatásban némely szélsőséges esetben akár még erőszak felé is hajlanak, a használt szimbólumaik és jelszavaik társadalmi megítélését a cionista holokauszt-ipar által felépített rémképek tükrében a nyilvánosság számára még inkább elfogadhatatlanná téve.

A fentiek alapján a neonáci, és az újfasiszta aktív politikai szerveződések kizárólag káros irányba képesek elmozdítani a radikálisan konzervatív érdekképviseletek szélesebb jövőbeli perspektíváit, ezért én kizárólag az elítélés hangján tudok szólni velük kapcsolatban.

Nem szabad ugyanakkor az ő tevékenységüket sem összemosni az olyan hagyományőrző, kulturális egyesületek működésével, mint amilyen - az egyébként nem náci, hanem Hungarista - Vér és Becsület utódszervezeteként létrejött Pax Hungarica, ahol a belső szervezeti élet kizárólag történelmi dokumentumok és események elmélyült vizsgálódásából, és egyéb kulturált szórakozásból áll.

A múlt elmélyült vizsgálata ugyanis soha nem ítélendő el, történjen bármilyen célból is. Éppen ezért ajánlom mindenkinek ismét SF blogját, amely - az aktuálpolitikai tárgykörök mellett - a fent említett hagyományőrzésnek, és történelmi vizsgálódásnak egy egészen széles, és folyamatosan bűvülő tárházát kínálja a hasonló témakörök iránt érdeklődő olvasók számára.

Összefoglalva:

• Az antiszemitizmust nem szabad összetéveszteni az anticionizmussal, és az antijudaizmussal.
• A homofóbiát nem szabad összetéveszteni a keresztényi alapokon nyugvó családvédelemmel, és a társadalmi erkölcsök következetes ápolásával.
• A rasszizmust nem szabad összetéveszteni azzal, amikor valaki statisztikai adatokat vizsgál egy bizonyos társadalmi probléma szempontjából, mert a tudományos felméréseken alapuló elemzés legtöbbször konstruktív, és így valós megoldások felé vezet.
• A neonáci politikai szervezetek működését nem szabad összekeverni azoknak a kulturális, és hagyományőrző egyesületeknek a tevékenységével, akik deklarált társadalmi célrendszer nélkül szórakoznak, és művelődnek egymás körében.

Remélem, minden világos, és a sok idióta mostantól kicsit kevesebb alkalommal igyekszik majd összemosni az egymáshoz nem tartozó fogalmakat.

By SoDI

Befutott, kérem szépen, egy érdekes észrevétel, amit azt hiszem, érdemes kicsit hosszabban is kommentálnom, ugyanis szinte elmondhatatlan, hogy mennyire távol áll az én szemléletemtől.

Egy szaktársad:
2007. 08. 27. 14:55

Légyszi ne égesd az egyetemed, és a szakod ilyen bloggal. Megköszönném, ha leszednéd az első írásod, és az összes olyat, ahol a tanulmányaid helyére utalsz.

Kezdjük azzal, hogy talán a rendőrtiszti képzéstől eltekintve nincs olyan szakma, ahol valakinek a konkrét politikai véleménye összeférhetetlenséget jelenthetne. Nem hiszem, hogy bárkiben is akár csak egy cseppnyi megrendülést okozna a felismerés, hogy egy adott képzésen belül is igen széles skálát ölel fel az ott tanulók politikai szimpátiája, egyúttal kicsiben leképezve a társadalom egészének kényszerű, ugyanakkor az egyéniségek személyes kibontakozása folytán mégis gyönyörködtető sokszínűségét. Ebből a szempontból tehát tökéletesen indifferens, hogy egy konkrét személy milyen politikai véleményen van.

Ha arra gondolsz - és nyilván arra gondolsz -, hogy egy fajgyűlölő, fasiszta beállítottságú ember nem való egy tanári képzésre, akkor azt kell mondjam, hogy tökéletesen igazad van, ezért is hatalmas szerencse, hogy ezek egyike sem illik rám.

Egy tanártól minimálisan is elvárható, hogy megértő, toleráns, és segítőkész legyen az elesett kisebbségekkel szemben, és határozottan elutasítson minden fajta etnikai alapú kirekesztést, sőt, ahol csak tud, tegyen az ilyen megnyilvánulások ellen. Szerencsére ez is tökéletesen illik rám, ugyanis nem olvashatsz tőlem egyetlen sort sem, ahol rasszista megnyilvánulásokat tennék - beleértve ezen a blog egészét. Sőt, határozottan ki meren jelenteni, hogy szívből gyűlölöm, és megvetem a rasszistákat.

Ugyanez igaz az antiszemitizmussal kapcsolatban is, ami önmagában egy sehova sem vezető, értéktelen, ócska hozzáállás. Egy antiszemita ember világlátása végletesen beszűkül, megkeseredett, mindenhol ellenséget látó szánalmas futóbolonddá válik. Tény, hogy a keresztény kultúrkör gyökerei a zsidó kultúrából erednek, éppen ezért egy épelméjű embernek nem az elutasítás, hanem az őszinte tisztelekt és csodálat irányából kell megközelíteni a zsidóság kultúráját.

• AZONBAN...

Mint ahogy (a rasszizmustól, és antiszemitizmustól, vagyis minden szélsőségtől mentes) politikai véleményalkotás mindenki elidegeníthetetlen joga, ugyanígy semmiféle választott szakmával, vagy tanulmánnyal sem lehet ellentétes az, ha kijelölök az országban jelen lévő politikai palettáról olyan eszméket, melyeket a saját értékítéletem szempontjából az ellenérdekelt kategóriába sorolok be.

Ilyen, általam elítélt politikai eszme a szélsőliberalizmus, ami a gyakorlatban keresztényellenességet, hagyománygyalázást, drogkultúrát, és a családi értékek szétzúzását jelenti. Egy 1100 éve keresztény országban semmi szín alatt nem számíthat bűnnek a kereszténység, a család, a nemzeti hagyományok, és a család eszméjének ápolása, valamint a közéleti (közírói) szerepvállalással történő elkötelezett védelme.

A liberalizmusnak hazudott libertarianizmus mellett van még egy másik politikai eszme is, melyet elítélek. Ezt az ENSZ 1975-ben elfogadott határozata a "rasszizmus és a faji megkülönböztetés egyik formájaként" határozta meg. Úgy érzem, hogy a tanárjelöltként vallott toleráns világnézetem, és a rasszizmus határozott elítélése melletti elkötelezettségem miatt nem sorolható az elítélendő kategóriába, ha a különböző etnikumok békés együttélésének jegyében szembe helyezkedem minden fajta kirekesztő, fajgyűlölő irányzattal. Ezért vagyok a cionizmus ellen.

És, mint ahogy ezeket az eszméket elítélem, ellene vagyok az őket követő embereknek. Ez szerintem így természetes. Vagy szerinted nem kell elítélni a fajgyűlölőket?!

Harmadikként itt lenne megemlíthető, hogy a politikai tér jobb, vagy baloldalára sorolom-e magam, de miután 2007-ben ez nem merülhet föl se előnyként, se pedig kifejezett hátrányként, így azt hiszem, erre nem is érdemes sok szót vesztegetni.

Lehetne talán még kifogást emelni az általam megütött hangnem miatt is, de ehhez szeretném figyelmedbe ajánlani, hogy egyszerre több helyes is folytatok tanulmányokat, mely során igen mélyen magamba szívtan a marketingstratégiák elemzésének, és megtervezésének szenvedélyes szeretetét. Ennek jegyében, azt hiszem, jó úton haladok afelé, hogy a különböző célok, és környezeti körülmények pontos felmérésével képes legyek mindig a leghatékonyabb üzeneteket megalkotni. Aki ismeri a hazai közéletet, főleg annak a blogszférában megjelenő részét, az tisztában van vele, hogy ez egy olyan médiaszegmens, ahol meglehetősen magasan van az ingerküszöb, következésképpen az ehhez igazított stílusom sokszor nem öncélú fröcsögés, hanem szakmailag indokolható, éppen ezért szerintem a maga nemében helyénvaló, és igazolható eszközválasztás.

Legvégül pedig engedd meg, kedves szaktárs, hogy ide másoljam azt, amit elsőként választoltam a reakciódra:

Szia "szaktárs".

Ha megfigyeled, különös figyelmet fordítok arra, hogy itt a blogon élesen elkülönüljenek egymástól a szakmai tevékenységemmel, a tanulmányaimmal, a magánéletemmel, és a közélettel kapcsolatos bejegyzések.

Miután nem keverem a politikai tartalommal se a webprogramozó munkáimról, se az ELTÉ-ről, se pedig Corvinus-ról (ahol a nappali tagozat mellett levelezőn tanulok) szóló írásokat, így nem hiszem, hogy bárki fejében is összekeverednének az egymáshoz nem kapcsolódó dolgok.

Ennek jegyében kérem válaszom szíves tudomásulvételét. :)

By SoDI

A cionista zsidók mindenkit gyűlölnek magukon kívül, még a nem cionista zsidókat is megvetik.

Ezt mikor fogja a neokon ADL beleírni az éves jelentéseibe? :-)

Mert ez a gyűlölet hozza létre szükségszerűen és védekezésképpen azt a válaszreakciót, amelyet ŐK antiszemitizmusnak neveznek, holott csupán jogos önvédelem. És nem is fajgyűlölet.

Elvégre senki sem születik cionistának.

Tegnap megmutattam a blogomat egy olyan ismerősömnek, akivel nem politikai alapú a kapcsolatom, mert kíváncsi voltam a véleményére. Átfutottuk a főoldalon lévő bejegyzéseket, és mindegyikről ejtettem néhány szót.

Az egyetlen kérdés, ami felmerült benne, hogy nem félek-e. Hogy nem-e érzem egzisztenciálisan veszélyesnek, amikor olyanokat írok ki nagy betűkkel, hogy "zsidófigyelő". Érdekes kérdés, éppen ezért kicsit részletesebben is kifejteném, hogy miért nincs bennem ilyen félelem.

Tisztában vagyok vele, hogy egy profi cég HR-esei (human resources, humán erőforrás, én inkább "személyzetisnek" szoktam mondani őket) rögtön beírják a jelentkezők adatait a Google-ba, hátha meg lehet tudni róluk valamit. Ez egyben azt jelenti, hogy a blog miatt valóban szűkre szabottak a lehetőségeim arra, hogy egy multi berkein belül felívelő karrierpályát fussak be. Milyen szerencse, hogy nekem nincsenek ilyen terveim, hiszen magányos farkas vagyok!

Vállalkozni 8 általánossal is tud az ember, az egyetemi tanulmányok pedig főként a munkaerőpiaci esélyeket hivatottak javítani, így ebben a kontextusban értelmetlennek tűnhet, hogy ha én kizárólag saját cégben vagyok képes gondolkodni, akkor miért terhelem magam egyszerre két egyetemen is, sőt mellette különféle tanfolyamokon. A válasz erre ugyanaz, amiért sokat olvasok. Az iskolákban saját magam fejlesztésének a lehetőségét látom, mely mind-mind eszköz lehet arra, hogy biztosabban állhassak meg a lábamon.

Ez még mindig nem olyan dolog, amihez feltétlenül egyetemre lenne szükség, elvégre autodidakta módon is képezhetném magam, azonban van itt egy mindennél fontosabb kérdés, mégpedig a motiváltság. Az ember ráveheti magát arra, hogy az éppen aktuális érdeklődésének tárgyában belevesse magát a szakirodalomba, azonban elképesztően nehéz lelkesedést ébreszteni olyan dolgok iránt, melyekről külső szemlélőként eleinte még nem látjuk, hogy az elsajátításuk a későbbiek során milyen módon tudná szolgálni a hosszú távú személyes céljainkat. Lehet, hogy nem mindenki van ezzel így, de én azt figyeltem meg magamon, hogy ha nincs felettem egy kényszer, ami kívülről orientálja a figyelmemet, akkor nagyon könnyen igen egészségtelenül szűk területre korlátozódik az érdeklődésem.

1. Kisvállalati marketingstratégia
2. PHP alapú webfejlesztés
3. Magyar politikai közélet.

Ennyi.

Így viszont, hogy kénytelen vagyok pedagógiai, pszichológiai, matematikai, általános informatikai, és közgazdasági kérdésekkel is bajlódni, megmenekülök attól, hogy a világot a fenti három terület kapcsolataiként fogjam fel, mely mellett minden más létező dolog csupán a felesleges körítés. :)

Az ismerősömnek az egzisztenciális kockázatokat firtató kérdése nyilván nagyrészt arra vonatkozott, hogy nem érzem-e veszélyben emiatt a fenti kellemes kényszert, vagyis nem-e tartok attól hogy a blogban leírt tartalmak miatt akár az ELTE akár a Corvinus úgy dönt, hogy én összeférhetetlen vagyok vele. Erre ismét csak az a válaszom, hogy nem.

Itt nyilván Bácsfi Diána esetére gondolnak azok, akikben megfogalmazódik ez a felvetés. Nos, le kell szögeznünk, hogy az ELTE fegyelmi eljárása, amit lefolytattak vele szemben hemzsegett a szabálytalanságoktól, ezt nem egy szakember kimondta már (az egyetem olyan szabálysértésekre hivatkozott az indoklásban, melyeknél még folyt a vizsgálat, vagyis lábbal tiporták az ártatlanság vélelmének elvét), azonban ha nem magát a jogi folyamatot, hanem csak annak előzményeit vizsgáljuk, akkor is rájöhetünk, hogy óriási különbség van az én blogom, és Bácsfi kisasszony hajdani tevékenysége között. Egyrészt Diána nem hagyta korlátozni magát a jogszabályi keretek által, semmiféle rendelkezés nem akadályozta meg őt abban, hogy nyilaskeresztet használjon a plakátjain, vagy hogy vörös festékkel rongáljon meg kommunista emlékhelyeket. Ez már önmagában is elegendő lett volna egy, a lefolytatottal szemben valóban előírásszerű fegyelmi eljárás megindításához, azonban a fő gond nem ezzel volt.

Bácsfi Diána ugyanis nem kis részben keverte bele a hungarista ideológiába az antik korok ezoterikus eszméit. Ez volt az egyik oka annak, hogy az egyetlen hazai, valóban nemzetiszocialista mozgalom, a megszüntetése előtt Vér és Becsület néven tevékenykedő egyesület elnöke, Domonkos Endre ál-hungaristának, és provokátornak nevezte őt. Bácsfi tehát politikai kinyilatkoztatásaiban ugyanazt a terminológiát használta, ugyanazt az érvrendszert alkalmazta, ami a tudományos munkáiban is meg szokott jelenni. Bevallom őszintén, nekem ez alapján nem az a kép csapódott le, hogy "na itt van ez az őrült náci nő", hanem az, hogy "lám, bölcsésznek tényleg csak az elmebetegek mennek, filozófusnak meg pláne". Vagyis nem őt magát szemléltem, hanem azt, hogy a véleménye milyen módon kapcsolódik a munkásságához, és a tanulmányaihoz. Ha pedig nekem ennyi esett le a történetből, akkor biztosak lehetünk benne, hogy voltak még ezzel így néhányan, ami végső soron tényleg az ELTE tekintélyét csorbította.

Emlékezzünk csak vissza, hogy M. Giorgo Richard ügyénél (aki Döbrenteinek a keresztényeket kiirtani számdékozó Barangóról szóló beszéde után izraeli zászlót égetett a Tilos rádió épülete előtt) is attól volt hangos a média, hogy a református Károli Egyetem hallgatója. Na, ez, és közvetlenül az ugyanonnan kirúgott süket buzeráns kölyök története szintén nem tett jót a Károli hírnevének.

Ha megvizsgáljuk M. Giorgo és Bácsfi esetét, rájöhetünk azonban, hogy ezek mind olyan megnyilatkozások voltak, melyek valamilyen módon szorosan kapcsolódtak az intézményben tanultakhoz. Ez nálam ugyanakkor nem áll fent. Informatikusként, matektanárként, vagy közgazdászként majdhogynem tökéletesen irreleváns, hogy milyen a politikai világlátásom, és ennek milyen módon adok hangot. Pedagógusként is csak annyi várható el tőlem, hogy ne legyek rasszista, hogy utasítsam el az emberek pusztán származási alapon történő megbélyegzését, de ezt én teljesítem is, elvégre nincs szemernyi ellenérzésem se a cigányokkal szemben, és antiszemita sem vagyok, csak politikai alapon anticionista, történelmi alapon holokausztrevizionista, és teológiai alapon vannak csak kritikáim a judaizmus hittételeivel kapcsolatban. De önmagában genetikailag senkit nem rekesztek ki.

Vagyis mivel nem akarok sehol rabszolgaként nyolcórázni, másrészt semmilyen olyan közéleti megnyilvánulásom sincs, amely a tanult szaktárgyaimhoz kapcsolódóan rossz fényt vetne bármelyik egyetemre is, ahol tanulok, sőt még arra is ügyelek, hogy ami itt a blogon megjelenik az soha ne legyen törvénysértő, így nem hiszem, hogy az itteni munkásságom bármilyen szempontból is veszélyes lenne a személyes egzisztenciámra nézve.

A szólásszabadság mindennél előbbre való ugyanis, még egy szakembernél is.

By SoDI

Szinte nincs olyan nap, hogy valami hangulatkeltő fröcsögésben ne említenék meg a Kossuth téren felolvasott ötven zsidógyanús politikus listáját. Gyurcsány szerint ez maga világvége, hiszen ettől minden épeszű ember elhatárolódik, lám a Fidesz elnöke mégse teszi meg.

Azt nagy szemérmesen már elfelejti megemlíteni. hogy e között a politikusok között Orbán Viktor neve is elhangzott!

A másik dolog, amin gyakran átsiklik, az a sokat hivatkozott felszólalás témája. Nem arról volt szó ugyanis, "ezeket most lámpavasra, fújzsidrákok", hanem arról, hogy a magyar egy idegenszerető nép, hiszen lám, ezek is zsidók, mégis milyen jól elvannak.

És tényleg.

Milyen jól elvannak!

By SoDI

update: véletlenül ugyanarra gondoltam, mint a Pufajkás Turul, de én - esküszöm -órákkal korábban leírtam ugyanazt ide. :-) Csak nem tőlem ihletődtek meg? :D

Hogy ki a valódi antiszemita?

Nem az, aki a zsidókra rosszat mond, hanem aki tevőlegesen árt is nekik. Bizony, él ma Magyarországon egy ember, aki megrabolt és elhurcolt zsidók vagyonán élősködik.

Ezt az antiszemitát a Szemlőhegy 42-ben kell keresni.

By SoDI

Megint antiszemitázik a mocsári szörny.

Most vitatkozhatnánk arról, hogy mennyire ízléses dolog az ELTE Büntetőjogi Tanszékének docensét, egy magasan képzett, és nemzetközileg elismert jogi szaktekintélyt ilyen modorban gyalázni, de az ótvar stílus legyen a mocsári szörny baja.

Amellett viszont már nem lehet szó nélkül elmenni, ha kiderül, hogy amit ír, az erős ferdítés, ócska demagógia, és rosszindulatú lejáratás. Hogy a témában kik rendelhetnek meg ilyet, azt gondolom nem szükséges mélyebben elemeznem.

Lássuk csak, mi is van valójában az ügy hátterében.

Történt, hogy Morvai Krisztina az ENSZ emberjogi CEDAW bizottságában a judeonáci erőszakhorda által megszállt palesztin területeken élő, emberi jogaiktól megfosztott nők helyzetéről merészelt kérdést intézni az izraeli képviselőhöz.

A kampósorrú delegált ezen kicsit felhúzta magát, majd elküldte hazai sorstársait, hogy kopogjanak be Gyurcsányhoz árulkodni. Fletó igyekezett is kiköszörülni a csorbát, és szégyenszemre egy cionista nőegylet vezetőjét próbálta benyomni Morvai helyébe.

(Bár a HVG firkásza megpróbálja azzal hiteltelenné tenni Morvai szavait, hogy az Esztertáska Alapítvány nem tesz említést a lapján arról, hogy cionista lenne, nem kell ahhoz különösebb politikai érzék, hogy lássuk; ha egy zsidó identitású szervezet vezéreként lép valaki a politika felé, akkor nyilvánvalóan nem a Jobbik álláspontját fogja képviselni.)

Ez idő tájt történt, hogy október 23-án az Oktogonon Morvainak szintén alkalma volt beleszagolni a rendőrségi könnygázba, és a magas fokú igazságérzete miatt elhatározta, hogy nem hagyja annyiban ezt a magyar nép ellen elkövetett irtózatos bűnt.

Becsületére legyen mondva, valóban kimagasló munkát végzett az állatias rendőrpatkányok ámokfutását vizsgáló bizottság élén, a diktatúra talpnyalói nyilván ezért érezték a kötelességüknek, hogy a porba döngöljék őt.

Az így indult sajtóhadjárat joggal háborította fel a docens asszonyt, megszületett tehát ez a válaszlevél, melyen hetek óta ugrál a balliberális publicisztikai szakma összes gyűlölködő torzszülöttje.

Sápítoznak, hogy milyen szörnyűséges MAGUKFAJTÁRÓL és MAGUNKFAJTÁRÓL írni, jaj, már megint ez a zsidózás, pogrom lesz itt, rettenetes.

Ilyen ellenszélben öröm látni, amint Morvai könnyűszerrel osztja ki a fröcsögő ámokfutókat a Napkeltében. Hiába no, ilyen sorsra jut a lakáj média minden idiótája, aki nála fényévekkel okosabb emberrel próbál vitába szállni. Valahogy ez a lehengerlő győzelem engem arra a frenetikus égésre emlékeztetett, mint amikor Orbán ősszel csúnyán felmosta a padlót Sváby elvtárssal.

(Azt is hosszasan lehetne elemezni, hogy amikor ártatlan magyarok százainak a meghurcoltatásáról kellene beszámolni a közszolgálati adó nézőinek, és Morvait is ezzel az ürüggyel rángatják be a Kereszttűzbe, milyen tisztességtelen dolog a rendelkezésre álló műsoridő nagy részét stílustalan személyeskedéssel, és vádaskodással kitölteni, mint ahogy ezt Bánóék tették. A pökhendiségnek nincs határa. Az MTV csak nem akart tanulni az ostromból.)

Ugyanis mélyebben megvizsgálva a levél hátterét világosan látszik, hogy Morvainak esze ágában sem volt zsidózni. Egyértelműen a balliberálisokat, vagyis cionistákat és magyar filoszemitákat vegyesen értette "MAGUKFAJTA" ember alatt, ebbe bármi nemű faji kirekesztést belemagyarázni szemét, izzadtságszagú erőlködés.

Néhány libsi megint elélvezhetett.

Jól kiantiszemitázhatták magukat. "Zsidózik"-írta Tóta W. Árpád is, és az ember szinte látja a perverz mosolyt az arcán. Megint nácizhat.

És ugyanígy szinte látjuk a kínos feszültséget, amikor valaki tagadni merészeli a zsidózás tényét. "Buta vagy, mint egy növény" - vágja a különvélemény arcába, mert természetesen a józan ész kizárólag a beteges nácizással lehet azonos. Ha pedig valaki nem hajlandó meglátni ott a kirekesztő zsidózást, ahol az sose volt, akkor ő az "internet egyik legostobább alakja".

Antiszemitázz Te is, különben őrült vagy.

Akkor inkább őrült leszek.

By SoDI

UPDATE: Bánó alantas gyűlöletét megérthetjük, ha elolvassuk ezt a kuruc.info cikket.

Mindenekelőtt szeretnék elnézést kérni azoktól, akik már hétvégén tűkön ültek a beígért szombati meglepetésre, és a vasárnapi működőképes programra várva.

Nem történt semmi különös, csak annyi, hogy teljesen megfeledkeztem a kerületi lomtalanítás időpontjáról. Amikor rádöbbentem, hogy az épp most van, erőt vettem magamom, és megszabadultam a sok felesleges kacattól, amit az idők során "majd csak jó lesz valamire" alapon halmoztam fel. Így végezte a szemétben négy majdnem-jó nyomtató, mert rájöttem, hogy ha eddig nem bütyköltem meg őket, akkor már ezután se fogom.

Továbbá, ha egyszer már fizikai munkára szántam el magam, kihasználtam az alkalmat, és összekapcsoltam mindezt egy alapos nagytakarítással is. Így az a disznóól, amiben eddig laktam lassanként olyan irányba kezdett elmozdulni, ami bár magán viseli egy agglenyény-lakás minden jellegzetességét, de mégis erősen egy élhető környezet felé tendál. :-)

Mindebben motiváló erő volt egyrészt a saját elszántságom, másrészt édesanyám, aki a lomtalanítás hírére beállított, és szégyenszemre, huszonéves fejjel, a saját lakásomban levezényelte a műveletet. :-)

A másik dolog, ami miatt írok, hogy köszönetet mondjak az egyik kedves olvasómnak, aki a lakásmaffia ügyemmel kapcsolatban (részletek itt, fejlemények itt) felhívta a figyelmemet erre az oldalra. Az illető, aki szerkeszti, alighanem sorstársam abban a tekintetben, hogy bizalmát helyezte cionista úriemberekbe, akik ezzel a bizalommal csúf módon visszaéltek.

És ha mindez nem lenne elég: mindkettőnket ugyanúgy hamis dokumentumokkal tereltek be a hálójukba a ravasz bűnözők. Az én ügyem csak annyival szerencsésebb az övénél, hogy nekem sikerült bizonyítékot szereznem az iratok hamis volta felől (a lakóparkos cég válaszlevelét), és ezzel egyidejűleg arról is, hogy a hamisítás egyértelműen felróható a tanárom részére.

Ő viszont, ahogy nézem, sajnos nem volt ilyen szerencsés, mert az igazságszolgáltatás csak packázott vele. :-(

Lelkileg azért jó, hogy rábukkantam erre az oldalra, mert lassan már kezdett lelkiismeretfurdalásom lenni amiatt, hogy a megtapasztalt körülmények okán előítéletes általánosítások felé mozdult el a gondolkodásom, és az érvrendszerem. Mert ugye felső szinten akármennyire is tűnik nyilvánvalónak a világpolitikát mozgató szálak érdekhálózata, ha az ember magánemberként akad össze velük, mégis hajlamos hitelt adni a szavaiknak, elvégre ilyen helyzetekben nem háttérből vezérelt összefonódásokról van szó, hanem szimplán úriemberek közötti egyezségről.

De mint ahogy az én történetem is bizonyítja, valójában nem aszerint kell két részre osztani ezt a kört, hogy a vezetők, és a tisztességes magánemberek csoportját kapjuk, hanem a következő képpen: Vezetők csoportja, és frusztráltságuk okán, őket irigylő, ezért hozzájuk hasonuló cionisták csoportja.

Ergo, ha az ember összeakad velük, nem szabad különbséget tenni.

Ugyanakkor, mert kaptam ilyen visszajelzést is, érdemes leszögezni, hogy ez az ajánlott óvatosság nem faji, vagy vallási alapú kirekesztést, nem antiszemitizmust jelent, legfeljebb anticionizmust, ugyanis nem hallottam még, hogy Magyarországon bárkinek gondja akadt volna az itt élő, ortodox, eredeti hitét megtartó, és népe tradicióit apoló zsidó emberekkel.

Nagy tehertől mentesíti tehát a szívemet, hogy közvetve egy sorstárs-féle sorait olvashatom, mert ez is csak azt bizonyítja, hogy amikor a saját szerencsétlenségemet taglalva mindenki mást is óvatosságra intek, akkor ez nem egy kiragadott szélsőséges példa túlragozása, hanem egy általánosság jeleit mutató jelenség jószándékú ismertetése.

Még egyszer, köszönöm tehát.

Azzal kapcsolatban pedig, amit, gondolom, már mindenki vár:

Ezennel leteszem a nagyesküt, megígérem, és sziklaszilárdan kőbe vésem: a meglepi holnap (érdemes lesz várni rá!), azaz 21-én jön, a Projekt első kezdetleges minimálfunkciójú verziója pedig 22-én, szerdán.

Mivel én szeretek úriemberként gondolni magamra, ellentétben az előző pontban tárgyalt körrel, ezért ez az ígéret erősen köt engem, tehát muszáj lesz tartanom felétek. :)

By SoDI

Mi a különbség a cigánybűnöző, és annak őskeresztény változata között?
Ma kiderül.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy talmudista informatikatanár, akivel barátságot kötöttem. Történt egy nap, hogy ez az úriember egy soha vissza nem térő lehetőséget ajánlott nekem. Szervezett ugyanis egy kulturális alapítványt, melynek egyik legfőbb célja bizonyos antikvitások digitális archiválása volt. (A részleteket itt mellőzőm, mert az üzleti titok megsértése csúnya dolog). Kérdezte, hogy össze tudnék-e hozni egy olyan programot, ahol ezek a régiségek adatbázisból kereshetőek, és tetszés szerint, három dimenzióban forgathatóak. Igent mondtam, megkötöttük tehát az előzetes megállapodást, majd az egyik otthoni gyertyatartójáról elkészítettem egy Flash alapú referenciát. Ezt a munkatársaival együtt el is fogadta, és mindenki boldog volt, nagyon.

Igen ám, de homok került a gépezetbe. Fel is hívott engem, hogy apróbb nehézségek így, hivatali problémák úgy, a projekt beindításához sürgősen szüksége lenne vagy 10 millió forintra. Mondtam neki, hogy hát sok szerencsét hozzá, én maximum kicsivel több, mint 2 millióval tudnám kisegíteni, de azzal se nagyon szívesen. Ja, de hát neki mégis szüksége lenne arra, és még emellett is tudnék segíteni, elvégre a lakásom is ér vagy 16 milliót. Nem kell aggódnom - mondta - néhány hónap lenne az egész, utána pedig visszakapnék mindent, és a lakásom is újra tehermentes lesz.  

Ez így elég félelmetesen hangzott, miután korábban már igen részletesen utána olvastam a hasonló lakásügyletek veszélyeinek, mikor is hasonló ajánlatokkal bombázott engem egy vastag aranyláncos kancigány a maga luxusmercijével. (Erről szóló beszámolóm Tomcat levelezési rovatában is megjelent. Ne tudjátok meg, hogy milyen ideges lett az elutasítás után az roma, miután olyannyira behülyítettem a megjátszott érdeklődésemmel :-)). Mi tagadás, most is vonakodtam igent mondani, elvégre arra kértek, hogy a csaknem 18 millió forintos vagyonomat az utolsó fillérig kockáztassam. Ennyire azért nem tűnt fontosnak semmi se. :-)

- De hát neked is van saját lakásod, meg a barátnődnek is ugye. Miért nem azokra vesztek fel inkább kölcsönt? - kérdeztem.
- Mert azokon már a múlt hónapban túladtunk. Meséltem neked, hogy végre összeköltözünk. Épül itt a közelben egy lakópark, két egymásba nyitható lakásra már be van fizetve 13 millió forint. Kicsit körülményes lenne kivenni onnan a pénzt, mert van ennek egy közel 6 hetes átfutási ideje. Annyi időm pedig most nincs.
- No hát, akkor semmi gond - mondom - eszközölsz egy szerződésmódosítást a lakópartos cégnél. Kérek egy fizetési kimutatást, szerződésbontási jogot, és legyek megjelölve a kifizetések kedvezményezettjeként.

Előbb még ellenőriztem, hogy tényleg széljegyezve vannak-e ezek a vásárlások a lakópark tulajdoni lapján, de végül is ebben maradtunk. Megkaptam a kért papírokat az építkező cég fejlécével, az ottani értékesítési igazgató aláírásával. Mindezt a tanárommal ügyvéd előtt megerősítettük. No hát, de jó, most már biztos, hogy nem kockáztatok semmit. Ha gond van, kiveszem a pénzt a lakópartból. Átadtam is neki a 2 és fél milliót, a lakásomra pedig aláírtam a 8 milliós jelzálogszerződést. Annyira nem éreztem ezt veszélyesnek, hogy mindennek a közjegyzői ellenjegyzése ellen se tiltakoztam. Ennek az volt a lényege, hogy bármely fizetési részlet elmaradása esetén a kölcsönadónak joga van közvetlen bírósági végrehajtást eszközölni mind az én lakásom, mind pedig a tanárom barátnőjének mellettem szintén kezesként belépő édesapja (továbbiakban: apósa) ellen, aki egy nagyobb törökbálinti telket adott biztosítékként - igaz, egy bank közel 100 milliós egyetemleges jelzálogával terhelve.

Történt ez 2004 májusában. Hamar elillant a nyár, és eljött nap, amikor már fizetnie kellett volna a tanáromnak.

- Sajnos néhány héttel csúszik a dolog. - mondta.

Ezzel nekem, ami a saját pénzemet illeti még nem lett volna semmi különösebb bajom, csak hát a másik hitelező bizony már ott állt a sorban, és bármikor végrehajtási jogot jegyezhetett volna be a kérómra. A tanárom mindeközben azzal mentegetőzött, hogy sajnos őt is hitegetik, de azok ellen az emberek ellen kész öngyilkosság fellépni, mert képesek, és "miközben mész haza, fejbe lőnek, mert valójában NBH-s, kémelhárító tisztek".  De nem kell aggódnom - mondta - mert egymillió forint plusz bánatpénz vállalása fejében a hitelező hajlandó volt eltekinteni a részletek folyósításától. Megelégedett azzal, hogy csak az eredeti féléves időtartam végén látja a teljes összeget. Személy szerint nem igazán találtam megnyugtatónak, hogy július helyett a decemberi fagyban kerülök utcára, úgyhogy ezen a ponton láttam időszerűnek ügyvéd édesanyám segítségét kérni.

Gondolom nem kell mondanom, hogy ebből egy jó nagy patália, és üvöltözés következett. Hogy ők édesapámmal segíteni akartak engem az élet elején, én meg, hülye kölyök, bazmeg, mindent egy mozdulattal bűnözőknek ajándékozok, miegymás. Mivel saját bevallása szerint is "túl pipa" volt ahhoz, hogy megfontoltan tudjon gondolkodni, átadta az ügyet a barátnőjének. Az első dolgunk az volt, hogy közöltük a lakóparkos építő céggel: élnék a jogaimmal, és kérnénk szépen 11 millió forintot. Előre is köszönjük, puszika.

Jött is a válasz néhány hét múlva, hogy hát nem úgy van az, mert az ő kezelésükben lévő 13 millió forint az a valóságban úgy néz ki, hogy az egyik lakásra be van fizetve 200 ezer forint (!), a másikra pedig valóban bent van 5 millió, de az viszont gyámhatósági bejegyzéssel terhelt. Ami a nálam lévő igazolást illeti, cégüknek az idáig nem volt tudomása arról, hogy ilyen tartalmú dokumentum létezik. Az nem az ő pénzügyi osztályukon készült, a rajta található pecsét nem valós. Az úriember, akinek az aláírása rajta szerepel, 2003 decembere óta nem áll az alkalmazásukban, munkakörét tekintve sose volt értékesítési igazgató. Hozzátették még, hogy a helyzet tisztázása végett személyesen is felvették a kapcsolatot vele, és úgy nyilatkozott, hogy sose írt alá ilyen tartamú dokumentumot, a rajta szereplő aláírás nem tőle származik.

Arra már ki se térek, hogy néhány, a tanárom lakásán véletlenül ;-) a saját papírjaim közé keveredett levelekből bizony kiderült, hogy rajtam kívül még jó néhány embert kevertek bele az ügyeskedésükbe hasonló módon. Vagy arra, hogy az 50 ezer forint alaptőkével bejegyzett alapítványuk telefonjain másfél milliós tartozás halmozódott fel néhány hét alatt. Vagy esetleg, hogy az eredetileg felvett 8 millió valójában csak 5 millió forint volt, a többi pedig uzsorakamat. Nem térek ki ezekre, mert nem akarom estig írni a mai blogbejegyzést.

Szó mi szó, mi persze egy kicsit furcsálltuk a cég válaszát, úgyhogy közöltük is a tanárommal, hogy itt már bizony okirat hamisításról is szó van, nálunk lévő papírokból pedig olyan szép büntetőfeljelentést tudnánk kerekíteni, hogy azt öröm lesz nézni. Ekkor jelentkezett be az ügyvédemhez a tanárom apósa, hogy írásban kézfizető kezességet vállaljon a lakásomat terhelő jelzálog, valamint a tanáromnak adott magánkölcsön visszafizetésére. Mindehhez azonban néhány hétig a türelmünket kérte, amíg cége ingatlanjaiból felszabadítja az összeget.

Teltek múltak a hetek, és hát csak nem arra ébredtünk megint, hogy fizetni kéne a hitelező fele. Após bácsi sajnos még nem végzett az ígért ingatlanügyletekkel, a hitelező bácsi viszont már közölte, hogy ő pedig küldené énhozzám a végrehajtó bácsit. Ez volt az a pont, amikor - barátság ide, vagy oda - beadtuk a polgári keresetet a bíróságra, a jelzálogszerződések érvénytelenítését kérve, mivelhogy azok végrehajtása a bűncselekménnyel okozott károk kielégítését jelentené. A tárgyalás júliusra lett kitűzve.

Ez a lépés hatásosnak bizonyult, ugyanis januárban végre megkapta a hitelező a pénzét. Bár történt még néhány apró adminisztrációs nehézség, minek következtében a mai napig nem kaptam meg a földhivatali értesítést arról, hogy a lakásom tehermentes lenne, de ezek saját ügyvédem, és édesanyám szerint is olyan jelentéktelenek, hogy ezzel itt nem untatnálak benneteket. A lényeg, hogy azt a pénzt, amit a nagymamám hagyott rám, mindezek ellenére még mindig nem kaptam vissza. A legújabb, hogy a tanárom egészségügyi problémáira hivatkozva ma reggel a hétvége magasságában ígér fizetést.

No hát akkor vonjuk is le a tanulságokat...

A cigány, és a cionista bűnöző közti különbség:

• A cigánybűnöző a saját szellemi szintjén álló emberekhez van szokva, így indítékai átlátszóak. Törtető nyomulása a leghiszékenyebb emberben is egészséges gyanakvást ébreszt. Őskeresztény, démoni változata ezzel szemben egy becsületes, makulátlan úriember látszatát kelti.

• A cigánybűnöző vastag aranylánca, és sunyi mosolya láttán rögtön egyértelművé válik a behízelgő modora mögötti kristálytiszta rosszindulat. Igazhitű változatánál viszont az ember szemen köpi magát, ha neadjisten előítéletes gondolatai támadnak. Az már ugye - kimondani is szörnyű - antiszemitizmus lenne, és ugyan ki manapság az fasiszta állat, aki a gázkamrák ajtajánál gyermekagyakat boncoló sátánok eszméivel azonosul? Nem, nem! Ezeket a gondolatokat el kell hessegetni, jó messze. Fúj, távozzatok csúnya náci gondolatok!

• A cigánybűnöző nincs felkészülve minimális jogi műveltségre sem, előadása közel sem alkot kikezdhetetlen logikai egységet. Az asszimilálódott elitbűnöző más. Ő minden felmerülő kételyedre megnyugtató magyarázattal szolgál, minek következtében bármelyik oldalról is vizsgálod az ajánlatát, mindenhonnan egy korrekt ügymenetet képe rajzolódik ki. Ha nem vagy fasiszta, nem is kételkedsz.

Innentől pedig érdemes feltenni a kérdést, hogy ma Magyarországon tényleg azok ellen kell-e felszólalni, akik könnyű azonosíthatóságuk okán, egy minimális körültekintés mellett, egyáltalán nem jelentenek semmiféle veszélyt - ahogy ezt például Tomcat is teszi - , vagy helyettük jobb lenne esetleg az észrevétlenül delejező - tehát sokkalta alattomosabb - banditákra koncentrálnunk?

Mindenkinek ajánlom, hogy gondolja ezt végig.

By SoDI