Értetlenül szemlélem, hogy egyesekben miért gerjeszt elkeseredett haragot az ambíció és a kreativitás témája. Ha csak egyetlen dolgot lehetne megjelölni, ami nagy hátránya ennek a nemzetnek, akkor én mindenképpen a kishitűséget, és az indokolatlan búval baszottságot említeném meg.

Nem bízunk a lehetőségeinkben, legyintünk a gyarapodás reménye láttán, és inkább rá sem lépünk a hozzá vezető útra, csak mert nem merünk hinni benne. Ez persze jórészt egyéni kulturális sajátosság, de ennek ellenére ideje megpróbálni túllépni ezen, elvégre a hazaszeretet, és a konzervatív társadalomszemlélet nem azt jelenti, hogy görcsösen romboló attitűdöket védelmezünk.

Amikor egy nyomasztó gyengeséget nemzet-szinten ki akarunk nőni, akkor ennek a legegyszerűbb módja, ha a gyermekeinket az egészséges önbizalom felé tereljük. Az önbizalmat pedig a leghatékonyabban úgy alakíthatjuk ki, ha nem fojtjuk el a kreatív gondolkodást.



Valamelyik nap olvastam a Szentkorona rádió weblapján egy gyerekneveléssel foglalkozó írást, melyben a szerző erényként említette meg az alábbiakat:


„Szerencsére ... szobámban kiírta Édesapám: nem lehet hibázni!

/ forrás /


Pedig a valóságban éppen ez a görcsös, hibakerülő szemlélet az, ami tönkreteszi, és menthetetlenül középszerűségbe taszítja az ennek szellemében felnövő gyermekeket. A sikeres ember ugyanis tisztában van vele, hogy a hibák valójában csupán lehetőségek a fejlődésre. Akit viszont eleve utasításokat gépiesen végrehajtó rabszolgának nevelnek, az soha nem lehet képes ennél magasabb szintre fejlődni.


 


És ha valaki emögött a gondolat mögött „kompetencia alapú oktatás”- fetisiszta, szélsőliberális rombolást sejt, az jobb, ha eszébe vési, hogy bár az SZDSZ, és a ő szellemiségüket tovább vivő Hiller haver valóban megbocsáthatatlan károkat okozott az oktatási tárca élén, azonban az alapvető problémát, vagyis Magyarország egyre romló helyezését a PISA-vizsgálatok rangsorán nem ők okozták. Ők csupán egy nagyon rossz, és dilettáns választ adtak rá.

A valóságban az egyéni kreativitást előtérbe helyező hozzáállás az ifjúság sikereinek egyetlen valódi záloga. Ha valaki szerint ez a lexikális tudás halála, és a végzetes elbutulás előszele,  mert ilyen szemlélettel csupán marketing-tudorokat lehet képezni, de valóban nívós szakembereket nem, annak csak azt az apróságot említeném meg, hogy amíg a BME egyáltalán rajta sincs a világ 500 legjobb egyetemének a rangsorán, addig ugyanezen lista ötödik és hatodik helyén egy-egy USA-béli műszaki (!) egyetemet: az MIT-t, és a Caltech-et találjuk.

Nem véletlenül...



Éppen ezért állok én teljesen értetlenül azelőtt, amikor valaki értéktelen bullshitnek nevezi az olyan programokat, melyek abban segítik a hozzám hasonló embereket, hogy (a tanulmányaik során megszerzett tudásuk optimális hasznosítása végett) mentesítsék a kreativitás-gyilkos porosz rendszer által eldeformált észjárásukat azoktól a káros és visszahúzó beidegződésektől, melyek az életben minden vesztes pozíció gyökerét jelentik.

Ne feledjük: az ember nem gépnek, vagy rabszolgának teremtetett, hanem szabad, önmagát - az ezeréves értékek korlátai között - megvalósító büszke lénynek.

Ha valakit még mindig nem győztem meg,  annak nagyon ajánlom Sir Ken Robinson alább linkelt, magyar felirattal megtekinthető 20 perces előadását, aki megdöbbentő tisztasággal világít rá az eddig kifejtett életigazságokra.

(Türelem. Lehet, hogy kicsit lassan jelenik meg ott a videó.)


Sir Ken Robinson videó magyar felirattal:

/ kattints /


By SoDI


 
 
2 (4)
Jelentkezz be a szavazáshoz!