Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Értetlenül szemlélem, hogy egyesekben miért gerjeszt elkeseredett haragot az ambíció és a kreativitás témája. Ha csak egyetlen dolgot lehetne megjelölni, ami nagy hátránya ennek a nemzetnek, akkor én mindenképpen a kishitűséget, és az indokolatlan búval baszottságot említeném meg.

Nem bízunk a lehetőségeinkben, legyintünk a gyarapodás reménye láttán, és inkább rá sem lépünk a hozzá vezető útra, csak mert nem merünk hinni benne. Ez persze jórészt egyéni kulturális sajátosság, de ennek ellenére ideje megpróbálni túllépni ezen, elvégre a hazaszeretet, és a konzervatív társadalomszemlélet nem azt jelenti, hogy görcsösen romboló attitűdöket védelmezünk.

Amikor egy nyomasztó gyengeséget nemzet-szinten ki akarunk nőni, akkor ennek a legegyszerűbb módja, ha a gyermekeinket az egészséges önbizalom felé tereljük. Az önbizalmat pedig a leghatékonyabban úgy alakíthatjuk ki, ha nem fojtjuk el a kreatív gondolkodást.

Valamelyik nap olvastam a Szentkorona rádió weblapján egy gyerekneveléssel foglalkozó írást, melyben a szerző erényként említette meg az alábbiakat:

„Szerencsére ... szobámban kiírta Édesapám: nem lehet hibázni!”

/ forrás /

Pedig a valóságban éppen ez a görcsös, hibakerülő szemlélet az, ami tönkreteszi, és menthetetlenül középszerűségbe taszítja az ennek szellemében felnövő gyermekeket. A sikeres ember ugyanis tisztában van vele, hogy a hibák valójában csupán lehetőségek a fejlődésre. Akit viszont eleve utasításokat gépiesen végrehajtó rabszolgának nevelnek, az soha nem lehet képes ennél magasabb szintre fejlődni.

És ha valaki emögött a gondolat mögött „kompetencia alapú oktatás”- fetisiszta, szélsőliberális rombolást sejt, az jobb, ha eszébe vési, hogy bár az SZDSZ, és a ő szellemiségüket tovább vivő Hiller haver valóban megbocsáthatatlan károkat okozott az oktatási tárca élén, azonban az alapvető problémát, vagyis Magyarország egyre romló helyezését a PISA-vizsgálatok rangsorán nem ők okozták. Ők csupán egy nagyon rossz, és dilettáns választ adtak rá.

A valóságban az egyéni kreativitást előtérbe helyező hozzáállás az ifjúság sikereinek egyetlen valódi záloga. Ha valaki szerint ez a lexikális tudás halála, és a végzetes elbutulás előszele,  mert ilyen szemlélettel csupán marketing-tudorokat lehet képezni, de valóban nívós szakembereket nem, annak csak azt az apróságot említeném meg, hogy amíg a BME egyáltalán rajta sincs a világ 500 legjobb egyetemének a rangsorán, addig ugyanezen lista ötödik és hatodik helyén egy-egy USA-béli műszaki (!) egyetemet: az MIT-t, és a Caltech-et találjuk.

Nem véletlenül...

Éppen ezért állok én teljesen értetlenül azelőtt, amikor valaki értéktelen bullshitnek nevezi az olyan programokat, melyek abban segítik a hozzám hasonló embereket, hogy (a tanulmányaik során megszerzett tudásuk optimális hasznosítása végett) mentesítsék a kreativitás-gyilkos porosz rendszer által eldeformált észjárásukat azoktól a káros és visszahúzó beidegződésektől, melyek az életben minden vesztes pozíció gyökerét jelentik.

Ne feledjük: az ember nem gépnek, vagy rabszolgának teremtetett, hanem szabad, önmagát - az ezeréves értékek korlátai között - megvalósító büszke lénynek.

Ha valakit még mindig nem győztem meg,  annak nagyon ajánlom Sir Ken Robinson alább linkelt, magyar felirattal megtekinthető 20 perces előadását, aki megdöbbentő tisztasággal világít rá az eddig kifejtett életigazságokra.

(Türelem. Lehet, hogy kicsit lassan jelenik meg ott a videó.)

Sir Ken Robinson videó magyar felirattal:

/ kattints /

By SoDI

Képzeld el, hogy Te, vagy a gyereked négy évig jár egy gimnáziumi osztályba. Lelkesen készültök az érettségire, ahogyan az ország összes többi középiskolájában. Ám a tanév közepén, egyik napról a másikra azt látod, hogy jön az Oktatási Hivatal, és közli: most inkább megszünteti az iskoládat, mert a kerületi rendezési tervbe nem fér bele. Tudvalevő ugyanis: a rendezési terv, jelentsen ez akármit is, fontosabb dolog, mint Isten összes parancsolata együttvéve.

Neked, szüleidnek, és tanáraidnak fogalma sincs, hogy hova menjél, lesz-e lehetőséged érettségizni, illetve ki fog felkészíteni rá. És ez csak a legfelsőbb évfolyam. A többi gyereknél ehhez még hozzájön az a dilemma is, amikor egyik reggel arra ébredsz, hogy tankötelesként több száz diáktársaddal együtt nincs iskolád, ahova járhatnál.

Azokról a tanárokról, akik eddig a pillanatig azt hitték, hogy van munkahelyük, és megélhetésük, már nem is beszélek.

Hihetetlennek tűnik?
Pedig tavasszal pontosan ez történt.

2009, Magyarország.

Az alábbi másfél órás felvételt az Oktatási Hivatal épületében készítettem idén márciusban. Akkortájt rengeteg anyagot rögzítettem, melyet azóta sem volt időm feldolgozni. A kamerázásra az iskola üzemeltetője kért fel, hogy egy esetleges per alkalmával fel lehessen használni.

Hivatalvezető bácsi kiáll, és elmeséli, hogy szar a helyzet, de ő nem tud semmit sem tenni, mert ilyen a jogi állapot. Azzal a ténnyel, hogy a jogi problémák arra valóak, hogy megoldják őket, egy vérbeli csinovnyik nem foglalkozik.

A szülők felvetéseire, miszerint itt nagyon el lettek tolva a dolgok, röviden úgy sommázható a válasza, hogy meglehet, viszont akkor is az a helyzet, ami, és ezen már ha a feje tetejére áll, akkor sem változtathat.

A legújabb hír az, hogy a suliban szeptemberben ismét elindult a tanítás. Eközben továbbra is a működési engedélyt intézik.

Remélhetőleg az érettségire idén már meglesz.

By SoDI

Kapcsolódó:

• Az Oktatási Hivatal álláspontja

Miután ismét fellángolt a vita, hogy vajon az iskolai erőszakot csak a most 18 éves kornál végetérő tankötelezettség 14 évre történő leszállításával lehet-e megoldani, összeállítottam nektek egy kimutatást arról, hogy az EU-ban mi a helyzet ezen a téren.

Erre főként azért vettem a fáradtságot, mert hiába kerestem a Google-on, nem találtam ilyen táblázatot sehol, ez pedig nagyon felidegesített. :)

/ Korhatár szerint, azon belül ABC sorrendben növekedve /

By SoDI

Kapcsolódó: 

• Fodor: Legyen négyéves kortól tanköteles a gyerek
• PDSZ: Szüntessék meg a 18 évig tartó tankötelezettséget

Nem a te kölyköd, szutyok, hanem az államé!

Lampert Mónika kiadta az ukázt. A mocskos kulák csak ne hordozgassa mindenfelé a kölykét!

Ha igazi baloldali politikát akarunk folytatni, akkor felül kell vizsgálni a szabad iskolaválasztást, jelentette ki Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszter(...). A miniszter szerint a közoktatási rendszernek esélyt kell teremtenie, segítenie kell abban, hogy azt a hátrányt, amit a gyerekek otthon elszenvednek, ki lehessen valamennyire egyenlíteni.

Lamperth vitára számít

„Hogyan tudjuk ezt megcsinálni, ha egy nagyvárosi szülő meg tudja oldani a gyerek utaztatását egy általa kiválasztott iskolába?” - kérdezte Lamperth Mónika. Úgy vélte, vidéken ez százszorosan igaz, a polgármester, a jegyző, az orvos el tudja vinni a gyerekét a 20 kilométerrel arrébb lévő városi iskolában, míg helyben a szegény családból származó gyerekek maradnak. Ezzel együtt vándorolnak a pedagógusok is, fűzte hozzá.

Az elképzelés szerint csak abba a városba, faluba, esetleg kerületbe lehessen beíratni egy gyereket, ahol lakik.

Forrás: Index, innen

Ha megengeditek, a cigányozást most kihagynám. Már csak azért is, mert biztos vagyok benne, hogy enélkül is épp elég ilyen írás fog születni.

Annak a pedagógiai vizsgálatára sem térnék ki, hogy egy hasonló, kényszerű összezárás milyen előnyöket és hátrányokat rejt magában. (Pedig megtehetném, hisz írtam néhány egyetemi dolgozatot, ami felületesen ezt a kérdést is érinti.) Biztos vagyok benne ugyanis, hogy a témában nagyon hamar meg fog születni a Vásárhelyi Mária - Kuruc.info párbeszéd, az ilyen magasröptű vitákhoz pedig előlegben sem lehet túl sok mindent hozzátenni. :)

Aminek a szempontjából viszont mindenképp érdemes szóvá tenni az ötletet, az a folyamatos diktatórizálódás, a szabadságjogok szünet nélküli nyirbálgatása. Mert igaz ugyan, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek számára kedvező is lehet egy ilyen intézkedés, azonban hogy társadalmi szinten az összhaszna inkább káros irányba hat, szintén ugyanilyen egyértelmű.

A demokratikus jogállam eszméje ugyanis összeegyeztethetetlen azzal, hogy ilyen szélsőséges szinten vonjuk el a szülőktől a gyermekeik feletti szabad rendelkezés jogát. Vagyis ha ez "az igazi baloldali politika", akkor kérem itt egy az egyben a pofánkba van vágva: reszkess, kulák, visszatérünk!

By SoDI