Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Ehun ni egy jó kis magyaros-mulatós AMV! :D

By SoDI

Ez igazából SF egyik kedvenc klippje, de mivel nekem is tetszik, úgy érzem, jó helye lesz itt. :)

Hogy tőle idézzek:

"Ich liebe STUKAS! Liebe, liebe, liebe! 'Wir greifen an!'" :) 

By SoDI

Ma büntetős hangulatban vagyok, ezért kaptok egy kevés nyálat.

Fogadj el mindenkit!
Szeress úgy mindenkit,
Mintha a testvéred volna,
És akkor nem lesz több bomba!

Cozombolis - Mintha a testvéred volna

Csöpp-csöpp. Megvilágosodtam.

Holnapra Neked is jut egy kevés feladat, kedves olvasó! Tessék kebledre ölelni legalább egy cigányt és egy zsidót! Ha retkes, vagy Horn Gábor, az se számít!

Vagy netán békétlen „terrorista” vagy? ;)

By SoDI

A legtöbben azok közül, akik valaha is találkoztak az Elfen Lied anime Lilium című betétdalával, főként érett női hangon, vagy mély orgánumú férfikórus által előadott változatban ismerik.

Ehhez képest igencsak különös érzés egy fiatal leányka énekhangján hallani mindezt.

Ha megnézitek, a YouTube tele van olyan amatőr videókkal, melyeken különböző emberek próbálják a saját hangszereiken eljátszani ezt a cuccot, vagy elénekelni azt. Az eredmény igencsak vegyes, mert bár bőven akad a maga módján mesteri produkció, de előfordul olyan hamis nyöszörgés is, amitől az ember a világból képes lenne kiszaladni.

Mindez nem véletlen, ugyanis első hallásra könnyen énekelhetőnek tűnik a cucc, vagy legalábbis arra sarkalja az embert, hogy megpróbálkozzon vele, elvégre elképesztően fülbemászó a dallama. Ennek ellenére igencsak nehéz tisztán elénekelni.

Én már csak tudom, az előbb megpróbáltam, de inkább nem töltöm fel az erről készült mp3-at. :D

By SoDI

Tudom, hogy sokan nem a YouTube-válogatós, vicces képmutogatós profilt szokták meg ettől a blogtól, de sajnos ezt teszi az időhiány, no meg a Szilveszter előtti napok uborkaszezonja.

De nem is baj, ha azt nézzük, hogy sorra ilyen mesterműveket tudok előbányászni nektek, mint amilyen ennek a jól ismert Petőfi-feldolgozásnak (A helység kalapácsa) modernizált verziója. :) 

Január 1-én viszont valami új dolog jön, úgyhogy tessék izgatottan számolni a napokat meg az órákat. :)

By SoDI

Rikán találni magyar zenéhez komponánt AMV-re a neten, és legtöbbször az a kevés is, ami van, az eredeti anime hangulata helyett az önfeledt humor irányába mozdul el. Ez a helyzet az alábbi Elfen Lied videóval is, ami bár a legkevésbé sem illik az animéhez, de attól még mulatságos. :)

By SoDI

Tisztelet a kivételnek, de a legtöbb, YouTube-on lévő AMV (Anime Music Video) összecsapott, trehány munka. Ezért is üdítő változatosság látni egy olyan összeállítást, ahol minden egyes vágás a megfelelő helyre került, és az utolsó másodperc is tökéletes szinkronban van - a jelenetekhez egyébként 100%-ig releváns - ének traktusaival.

Hiába no, ritkán látni ilyen mesteri, igényes videót. Ha még mindennek a tetejében ennyire vidám is, akkor tényleg kiemelt figyelmet érdemel. :)

Jó szórakozást!

By SoDI

Jaj, ez a Belga szám a legújabb, ZigiLemez című albumról nagyon fájdalmas. :P

By SoDI

Nagyon örülök ennek a slideshow-klippnek, mert ez egy hanyagolt, és kevésbé ismert Kárpátia számot dolgoz fel, ami nekem ennek ellenére is nagy kedvencem. :)

By SoDI

Nekem a hitem, neked a pénz.
Nekem a család, neked az AIDS.

By SoDI

SoDI ma gazdasági jogot tanul, mert holnap vizsgázik belőle, és eddig jóformán ki sem nyitotta a tankönyvet. Ezért most YouTube-bal szúrja ki a szemeteket.

Érezzétek magatokat megsértve. :)

By SoDI

Most pedig huppanjunk be az időgépbe, és szökkenjük vissza majd' két évtizedet. A gonosz firkászok bántják a kedves énekesnőt, amiért csápol a szovjet elsőtitkárnak, de ő mindezt csakazértis megénekli.

Röhögjetek ki, de ez a dal nekem annyira tetszik. :)

By SoDI

Keserű a szolgák földje,
Szűk a koporsó.
Törj át a túlra,
Ez a harc az utolsó!

Idegen az érdek, tetves a kipa. 

By SoDI

Na, miután a mai nap jobboldalon belüli vagdalózással telt, foglalkozzunk egy kicsit az ellenséggel is.

A lélek üressége,
A mérce kettőssége,
Egy bosszúálló isten
Torzult tükörképe
E szorgos nép, ha perbe fog,
Téged elevenen tűzre dob,
A harag réme, a béke vége,
Tombol a bosszú népe.

Ákos

By SoDI 

Ez lesz.

(Na, különben kiderítem, milyen ügyben hallgatnak majd ki pénteken. Majd megírom.)

By SoDI

A világosság nyugatról jön, a vágottszemű sárgák zenéin az ember csak elaludhat, esetleg röhögve fetrenghet. Mégis mire lehetnek képesek azok, akik a textiliparjukból is csak hordhatatlan tucatárúk tonnáival árasztanak el bennünket.

Erre a tételre cáfol rá az alábbi videóklipp, mely annak ellenére, hogy kínai produkció, kifejezetten szórakoztató és profi munka.

Update: Japán. De nem baj, mentségemre szóljon, hogy engem is megvezettek. :)  - Hinoi Team

By SoDI

Általában a Megasztárhoz hasonló tehetségkutató versenyek a válogatás első szakaszában a szánalmas amatőrök kiröhögéséről szólnak. A legjobb esetben is csak azt láthatjuk, hogy egy-két versenyző szőrén-szálán megközelíti az utánozni kívánt előadó színvonalát. Olyan viszont, hogy toronymagasan túl is szárnyalja azt, nagyon ritkán történik.

(Az egyes videóbejátszások a képekre kattintva érhetőek el.)

Most mégis ennek lehetünk tanúi a kazahsztáni Superstar-ban.

Az eredeti szám ugyanis rém gyengének tűnik, leginkább LL Junior hazai szárnypróbálgatásaira emlékeztet. Erőltetett jópofizás limuzinban, luxuskurvákkal, mindehhez pedig összecsapott hangszerelés és kellemetlen énekhang párosul.

Állítólag saját hazájában toplistás, de ezt én nehezen tudom elhinni.

Már azt gondolnánk, hogy ebből a szarból nem lehet normális dolgot kihozni, ám akkor jön a semmiből egy ismeretlen arc, és beteljesíti a csodát.

A mellékelt videó 28-adik másodpercénél üstökösként tör előre a srác, és olyan hangulatos produkciót nyújt, amilyet én még egyetlen Superstar válogatáson sem láttam, nézzem bármelyik ország adását is.

Az, amit a balalajkájával művel, egyszerűen felülmúlhatatlan, soha meg nem unható, vérprofi szórakoztatás. Csak ma harmincszor néztem már végig, de egyszerűen nem tudom megunni. :)

Ilyen az, amikor a hivatásos előadók elszégyellhetik magukat.

By SoDI

Ui.: Ebben a nyelvben annyi az R hang, hogy Farkasházy Tivadar, vagy Habsburg Ottó hülyét kapna, ha oda születik. ;)

"Az időjárásból is a MÚK-ot vezetjük le" rovat. :-) 

Tudom, hogy szánalmasan hat, ha valaki gyakorta meríti a témáit az Index kiemelt blogjaiból, azonban megint egy olyan jelenséget tapasztaltam a Subba egyik bejegyzésének a kommentjeit böngészve, mely joggal érdemel egy hosszabb eszmefuttatást.

Adott ez a novella, ami a Tokio Hotel emblematikus testvérpárja köré kanyarint egy homoerotikus történetet. Magára az írásra kár is sok szót vesztegetni, az ábrázolt jelenet visszataszító minden tekintetben, ami pedig a leírás színvonalát illeti, jól látszik, hogy bár az általános iskolás szerző a korához képest meglepően fejlett önkifejező készséggel van megáldva, azonban az írói eszköztára csupán a Julia és a Romana magazinok gyakori szófordulataiból merítkezik.

Az számomra is érthető, ha valakinek olyan erős a rajongása, hogy ez egyedi történetek megalkotására sarkallja, elvégre még én is képes voltam néhány hete - huszonéves fejjel - őszintén meghatódni az Elfen Lied című anime szerelmi szálán, pedig ott csak hülye rajzolt alakok tátognak ugye, míg ezek legalább élő emberek. :-)  

Ami mégis meglepő, az a Subbára kommentelők általános reakciója. Egyrészt  sokak elképzelhetetlennek tartják, hogy ez a novella valóban egy 12 éves lánytól származik. Én magam saját tapasztalatból sem tartom ezt annyira hihetetlennek. Közel hasonló korban lehettem ugyanis, amikor ilyesfajta írások születtek tőlem Tini Nindzsa Teknőcös témában. Igaz ugyan, hogy a most tárgyalt novellával ellentétben az én egykori történeteim soha nem mozdultak el a klasszikus értelemben vett rút devianciák irányába, de ha szigorúan vesszük, April O’Neil és a történet egyéb főszereplői közötti, kimerítő részleteséggel ábrázolt légyottok bizonyos tekintetben akár még durvábbnak is tekinthetőek ennél, hiszen az már animalszex, ugye. :-)

A másik dolog, ami sokakban értetlenséget keltett az az, hogy egy fiatal lány esze hogy a fenébe járhat ilyen téma körül. Holott ezen sem kell különösebben csodálkozni, elég ha megnézzük, hogy a Tokio Hotel sikere mekkora arányban épül a tagok különös megjelenésére, és ezzel együtt a fiatal korukra, hogy rájöjjünk, a marketing szempontból kétség kívül mesteri összeállítás a rajongókban kialakuló vonzalmat nagyrészt az életkori közelségre, és ezzel vegyítve az olyan, közvetlenül nem megjelenített kettősségekre építi, melyek szinte törvényszerűen alakítják ki egyes befogadókban a láttottaknak, és a bemutatottaknak a tervezettnél sokkal szélsőségesebb lecsapódását.

Magára az együttesre sokkal több szót talán nem is érdemes vesztegetni, elvégre világosan látszik, hogy ez csupán egy időszakos vállalkozás, mely a varázsát vesztve viharos gyorsasággal értéktelenedik el.

Erősen üzleti gondolkodású emberként minden elismerésem a koncepcióért, amit a menedzserük felépített. Felismerte a hatalmas potenciált, ami ebben a kétség kívül rém dekoratív, és fejlett mozgáskultúrájú ikerpárban rejlett, rakott még melléjük dísznek két átlag, szürke  kölyköt, mert a "Kaulitz Bruders" mégis csak kurva gagyi név lenne, kicsit rájátszott a legjellegzetesebb tag feminim jellegére, oszt mehet a tuti, fizess paraszt. Működőképes elgondolás, automatikusan megjósolható sikerrel, azonban elég tekintetünket az orosz Tatura vetnünk ahhoz, hogy mérnöki pontossággal jelezhessük a termékgörbe meredek esését. Miután Elena és Yulia nagykorúak lettek, hirtelenjében érdektelenné vált az All the thing she said koncertek korábbi egyedi eleme, elvégre csókolózó huszonéves picsákat az ember minden sarki bárban talál. Felnőtt korára sok mindenki megbolondul, így ilyenkor már belesimulnak a nagy tömegbe, nincs bennük semmi érdekes. Ugyanígy a Tokio Hotel énekesének az érése is ilyen fordulópontot jelentett. Kiválóan megfigyelhető ez, amikor ez a kifestett szemű Bill, aki a posztereken a csapat "te előre állsz, a többiek valahogy mögéd, tök mindegy" szerepet betöltő húzóembere, immár mutált hangjával küszködve adja elő az egyik legismertebb slágerüket, a Schrei-t, vagy az, hogy az ezen új állapothoz tervezett frissebb klippjeik jelenlegi formájukban a hasonló tucatzenekarok körébe süllyesztik le őket, miután a vokál elvesztette a korábbi, fiatalságából fakadóan egyedi hangszínét. 

Mivel tehát érdektelen dolgokra nem szeretek időt vesztegetni, beszéljünk inkább a harmadik jelenségről, amit nagyon furcsáltam a Subbánál kommentelők gondolatvilágában. Ez pedig röviden így foglalható össze: "Az még rendben van, hogy buzikról ír, na de testvérek között? Ez undorító."

Hogy miért találom ezt a gondolatmenetet groteszknek? Hát lássuk. Az ugye mindenki számára egyértelmű, hogy a törvény azért tiltja a vérfertőzést, mert a génkeveredés hiánya sokszorosan megnöveli annak az esélyét, hogy az így megfogant magzat torzszülőtt lesz. Én magam a katolikus egyház azon álláspontjához közeledek, miszerint a nemi érintkezésnek elsősorban az utódnemzés célját kell szolgálnia. Kivitelezési részletkérdésekben ugyanakkor megvan a saját különvéleményem. Hosszasan lehetne vitatkozni arról, hogy a házasság előtti, fogamzásgátlók alkalmazása mellett gyakorolt nemi élet, tekintve, hogy egy későbbi, életre szóló párkapcsolat alapjait rakhatja le, tekinthető-e a tényleges gyermeknemzés-folyamat első szakaszának, vagy hogy a kondom használata elfogadható-e annak okán, hogy esetleges szakadása esetén nem zárja ki a fogamzást, én mindenesetre mind a két kérdésre igenlő választ adok.

Ilyenformán ugyanakkor, teológiai alapon, a leghatározottabban elutasítom az olyan érintkezések létjogosultságát, melyek még a fent leírt közvetett módon sem tekinthetőek a gyermekáldás előkészületeinek. Ezen szempontrendszer mentén pedig a távoli ismerősök, és a testvérek közötti homoszexuális kapcsolat differenciálatlanul ugyanabba a kategóriába esik.

Itt pedig megint csak a liberalizmus természetrajzához kanyarodhatunk vissza, amit a Tóta W. Árpáddal folytatott vallási vitám továbbvezetéseként írt eszmefuttatásomban, a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiből világosan levezettem.

Ha a hagyományos, konzervatív értékek következetes képviseletével, melyek eredeti formájukban évszázadokon keresztül jelentették a társadalom egyetlen megtartó erejét, nem szabunk gátat a lopakodó korcsosításnak, akkor nincs megállás a totális elállatiasodásig.

Egyetlen kérdés van, amit az úgynevezett liberális értékekkel kapcsolatban fel kell tennünk.

Miért pont itt álljunk meg?

Ez az a kérdés ugyanis, ami mindennél világosabban megmutatja nekünk ennek a torz eszménynek a rothadó bűzt árasztó mélységeit. Ugyanis erre nincs válasz. Pontosabban mindig más a válasz. Ha egy szintet megszilárdítottak, ha már megkérdőjelezhetetlen dogmaként sikerült elfogadtatniuk az aktuális állapotot, akkor tovább lépnek új területekre.

Soha nincs vége. 

Nem hiába alakult meg Hollandiában a pedofil párt. Ne legyenek kétségeink, nem idegenek ők a liberalizmus hosszú távú fősodrától, csak egy kicsit sietnek. De ha nem teszünk valamit, úttörők lesznek, és ha nem vagyunk elég erősek, a homofóbia szó után néhány évtizeden belül megismerkedhetünk a pedofóbia fogalmának új jelentésével is!

Én pedig ezt nem akarom.

Egy hozzám hasonló konzervatív polgárnak úgy érzem, fontos életküldetéssévé kell válnia, hogy rendet tegyen a végletesen összezavarodott emberek fejében.

"A buzi rendben van, de a vérfertőzés nem". - mondják a zavarodottak, és én a fejemet fogom, hogy miként juthattunk el idáig. Mi a különbség? Ha nincs meg az utódnemzés esélye, akkor csak értelmetlen részletkérdésekről, elképesztően halvány árnyalatokról beszélgetünk.

Mind a kettő azonos mérce szerint mérettetik meg. Mind a kettő azonos mérce szerint sorolandó az elfogadandó, vagy elutasítandó dolgok közé. És e közös mérce csak egyetlen értéket mutathat a végén. Mégpedig azt az értéket, ami mentén ellensúlyozni lehet a szélsőliberális rombolást, és vissza lehet terelni a megzavart társadalmat a régi, kipróbált, és méltán bevált évezredes értékek felé.

Március 15-e talán ehhez lehet az első lépés.

By SoDI

Ui.: Tokio Hotel címke nincs, és nem is lesz. :)