Most egy kicsit átmegyünk Demcsákba. ;-) 

A kuruc.info forradalmi összefoglalóját böngészve lehetetlen nem észrevenni, hogy milyen erős túlsúlyban vannak benne a szociális indokok. Az elkeseredett kisembert kétség kívül ezzel lehet a leghatékonyabban megszólítani, hiszen nincs annál frusztrálóbb, mint amikor valakinek a nincstelenség telepedik rá a mindennapjaira, ugyanakkor közel sem vagyok biztos benne, hogy a netes közönség megszólítására ezek a leghatásosabb érvek.

Mert alul a víznek árja.Én magam nagy barátja vagyok a neoliberális gazdaságpolitikának (a nemsokára induló pártom ezt vegyíti egy konzervatív irányú társadalomszemlélettel), és ez soha nem rejtettem véka alá, éppen ezért nem tudom mélyen átérezni a hagyományos értelemben vett baloldali retorika mentén felépített nyilatkozatokat. Ahogyan mindez nemzeti radikális eszmékkel párosul, azt nevezi Tóta W. Árpád "árpádsávos kommunizmusnak", és bár ennyire nem vészes a helyzet, azonban - mint ahogy a Vásárhelyi Máriáról írt bejegyzésemben is kifejtettem - érthető, hogy egyes balliberális elemeknél miért fogalmazódik meg ez a gondolat.

Mivel az utóbbi években a lakásmaffia-ügyem miatt az anyagi helyzetem hullámzó változatosságot mutatott, így egyaránt alkalmam volt megtapasztalni, hogy milyen az, amikor zavarbaejtően sok, és amikor elkeserítően kevés pénz áll az ember rendelkezésére. Mindkét szerepben átélhettem, hogy környezetfüggően milyen attitűdök alakulhatnak ki. Ez nagyon egyszerűen így foglalható össze: ha jól megy anyagilag, akkor az ember hajlamos ezt normálisnak tekinteni, és mindenkit, aki panaszkodik, lusta, tehetségtelen semmirekellőnek tartani, aki kizárólag saját magát okolhatja a nehézségeiért. Ha pedig problémákkal küszködünk, ahonnan nem látjuk a kiutat, akkor mindenkit, akinek jobban megy, könnyen gondolhatunk csaló, erkölcstelen gazembernek.

Bár ezt a jelenséget a pszichológiai szakirodalom is nevesíti, de miután én mindkettőt személyesen is átéltem, úgy gondolom, legalább olyan szemléletesen tudom felvázolni a szembenálló felek gondolatvilágát, mint egy könyvei fölött görnyedő elméleti szakember.

ostromEgyfelől tehát a maga módján érthető Gyurcsány Ferenc elképesztő pökhendisége, mellyel még azt sem érezte illetlenségnek, amikor a nyomor szélén éldegélő csongrádi romák vesztes helyzetének elsődleges okaként a lustaságukat jelölte meg, másfelől ugyanígy érthető a maguk megélhetési frusztráltságában vergődő proletár elemek elkeseredettsége, és mély indulata, sőt, érthető az október 23-án utcaköveket dobáló tömeg - hogy Morvai Krisztinától idézzek - szándékváltása, mely a megtapasztalt elképesztő rendőri brutalitás arányos ellensúlyozása volt - még ha eközben jogilag bűncselekmény is.

Tehát azért óriási hiba szociális oldalról megközelíteni a kérdést, mert a maga helyzetéből mindenki más módon lehet csak képes interpretálni a témát. Sokkal jobb megoldásnak tartom ha ehelyett a demokráciadeficit felöl közelítünk a problémához, mert ez egyszerre érint mindenkit, ugyanakkor elég távol van mindannyiunk hétköznapi életétől ahhoz, hogy senkit se zavarjanak meg saját személyes tapasztalatai az objektivitásban.

Morvai KrisztinaAz első kérdés, amit fel kell tennünk magunknak ezzel kapcsolatban, az az, hogy mi a valódi demokrácia. Modern képviseleti rendszerek megfelelőem fejlett állapotában nyilvánvalóan a hatékony civil kontrollt értjük ezalatt. Vagyis azt, ha a nép nem bízza a kormány ellenőrzését az aktuális viszonyok fenntartásában egzisztenciálisan mélyen érdekelt hivatalos ellenzékre. Nagyszerű példa erre Grespik és Gaudi-Nagy Nemzeti Jogvédő alapítványa, Morvai nemzetközi térre is kinyúló harca a jogvédelem területén, vagy az én személyes szárnypróbálgatásom, mellyel azt igyekszem bebizonyítani, hogy hamis az az érvelés, miszerint a Kossuth téri kordonra a Parlament védelmében van szükség, elvégre tök mindegy, hogy a kordon szélén, vagy két méterrel beljebb tüntet valaki.

Valamint kiváló példa az Államrend Megdöntése Projektem, amely, ha végre jut egy kevés időm rá, a jelenleginél konszolidáltabb "Civil Kontroll Bizottság" elnevezés alatt reális válasz lehet a demokratikus viszonyok között szokatlan centralizálásra, hiszen a többágú hatalmi elosztottság hiánya némileg talán kompenzálható az alulról jövő folyamatos nyomással is.

A másik dolog, amit tisztán kell látnunk, hogy saját, személyes kellemetlenségeink folyamatos felhánytorgatásában a szocialisták csak önigazolást találhatnak, elvégre, ha főként az érdeksérelmekről folyik a párbeszéd, az náluk úgy csapódik le, hogy jó úton járnak. Fáj az évtizedes struktúrák megpiszkálása - mondják ők, de végül majd az összes béka rádöbben, jobb neki a mocsár után az új helyen.

Ezért kell ehelyett inkább a demokrácia védelmére helyezni a hangsúlyt.

És ezért nem akarok parasztlázadást.

By SoDI 


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!