Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Egy rövid kitérő erejéig kénytelem vagyok visszakanyarodni március 15-éhez. Miután Bajor Imre volt olyan kedves a tegnap esti Heti Hetesben kifejteni, hogy a gyermekszínészek előadásába bekiabáló embereket milyen szívesen zárná börtönbe, érdemes egy kicsit helyükre tenni a dolgokat. Azon most ne rágódjunk sokat, hogy ha a Heti Hetes tagjai dönthetnék el, hogy kit kell rács mögé dugni, akkor milyen világ lenne itt, elvégre tény, hogy ha mi lennénk kormányrúd közelében, ők sem lennének sokáig szabadlábon.

Sokkal érdekesebb azonban a szavaló kislány hangját elnyomó skandálás témája, mely Bajor szerint "életre szóló pszichikai sérülést okozhatott neki". Mint már írtam, engem is rossz érzéssel töltött el ez a jelenet, és úgy gondolom, hogy legalább a műsor ezen részénél érdemes lett volna egy kevés csenddel megtisztelni a színészeket. Nem hallgathatjuk el ugyanakkor, hogy van néhány körülmény, ami ha nem is menti, igen erősen árnyalja a képet.

Az első tény: Nyilvánvaló, hogy az állami ünnepély műsorstruktúrája jó előre a várható atrocitások tükrében lett kialakítva. Ezért is történt meg, hogy a rendszerváltás módszerváltás óta először elmaradt a Múzeumkert lépcsőjéről elmondott kormányfői beszéd. Senkit se érhetett tehát meglepetésként, hogy nem langymeleg, kábult nyugalomban telik az ünnep, hanem felszínre tör benne a nép elégedetlenségének a hangja. Biztosak lehetünk tehát benne, hogy a szavaló kislányt jó előre felkészítették arra, hogy mi várható, így az ég egy adta világon nem érte őt semmiféle váratlan sokk. Meginstruálták vele, hogy ha van is ilyen, nem kell törődni vele - oszt kész. Nincs sérült lélek, semmiféle kerékbe tört életút, tönkretett ember, nyomorba döntött személyiség.

A második tény: Miután szégyenszemre Magyarország polgárait nem engedték a külső kerítésen belülre, és a nép hangos véleménye elnyomta a műsor részleteit, kívülről nem igazán lehetett nyomon követni a bent zajló mozzanatokat.

Azt, hogy mennyit lehetett látni, kiválóan illusztrálja ez a Tomcat blogjáról származó kép:

Elmondható tehát, hogy ha a jelen lévő emberek előtt ugyanúgy ott lett volna a szavaló kislány arca, mint a tévé előtt ülőknek, akkor eszük ágában sem lett volna beleordibálni a szavaiba.

Még egyszer mondom, nem menteni akarom a történteket, de a Bajor féle demagóg fröcsögés még ennél is jobban idegesít.

By SoDI

Nem saját, de nagyon itt a helye. :)

By SoDI

Miután felmerült a téma, eredetileg én is terveztem, hogy kirakok ide egy rövidebb írást a zsidók állítólagos elgázosításáról, azonban ez teljesen feleslegessé vált, hiszen Blogadmin ma talán még annál is jobban összefoglalta a témát, mint ahogy az nekem sikerült volna, ha hozzálátok.

Nagyon tanulságos, érdemes elolvasni.

És bár a végefelé megint találkozhatunk néhány apró fogalmi zavarral, amikor - nagyon tévesen - nem tesz különbséget az elkötelezett harcukért becsülendő holokauszt-revizionisták (ilyen pl. David Irving, vagy Fred A. Leuchter) és a demagóg egyoldalúságuk okán elítélendő holokauszt-tagadók között, de ettől eltekintve elmondhatjuk, hogy egy nagyrészt korrekt, és tárgyilagos írással állunk szemben.

Stilisztikai szempontból elemezve a szöveget viszont arra juthatunk, hogy egy kérdésekre épülő gondolatsor végére talán túl erős kompenzáló elem a  határozott állításként szereplő "létezett holokauszt" kitétel, helyette - már csak a hatás kedvéért is - sokkal elegánsabb lett volna a "nem mondom, hogy nem volt holokauszt", illetve a "viszont akár lehetett is" szófordulatok használata.

Ez persze csak annyit jelent, hogy én másként csináltam volna, ami nem feltétlenül negatívum, elvégre James Cameron is szó szerint ugyanezt mondta a reklámkampányához méltóan sikeres Terminátor 3-ról.  :)

By SoDI