Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

"Michiganban egy 26 éves egyetemistát vettek őrizetbe, aki a világhálón dicsérte a virginiai ámokfutót. Arkansasban egy általános iskolást kaptak el, miután kijelentette, olyan hős akar lenni, mint Cso Szöng Huj. Floridában egy 14 éves gyerek küldözgetett e-maileket barátainak, és azt írta, 100 ember megölésével kívánja felülmúlni a virginiai halottak számát. Észak-Dakotában egy 20 éves fiatalembert vittek be, mert internetes naplójában menőnek és követendőnek nevezte a dél-koreai diák tettét. "

FH

Nem ismerem az amerikai törvényeket, de a legnagyobb poén az, hogy Magyarországon a fenti kijelentések egyikéért sem lehetne senkit eljárás alá vonni. Mondjuk netre írogató hülyegyerekek begyűjtésével nem is nagyon oldanak meg semmit, elvégre biztosak lehetünk benne, hogy ezek túlnyomó többsége ártatlan viccelődés.

Arról már nem is beszélve, hogy a felgyülemlett indulatok levezetésének van egy ennél sokkal konstruktívabb módja is. Az alábbi videó szerzője például nem hagyja magát elterelni olyan jelentéktelen részletkérdésekkel, mint hogy hibázott-e 2005-ben a gyerek pszichiátere, amikor kiengedte, hogy hibázott-e a VirginiaTech vezetősége, amikor reggel 7 után nem törölték el az aznapi órákat, vagy hogy hibázott-e az a lány, aki a zaklatásai ellenére sem volt hajlandó magánindítvánnyal megtámogatni a Cso Szöng Huj ellen indult korábbi rendőrségi eljárásokat. Ez a szerző szerint mind mellékes baromság, az egyetlen kérdés, amit fel kell tennünk magunknak az, hogy milyen a koreai kultúra. - ALI GILA GA LA! :-)

A történetben a slusszpoén az ott hallgató diákok végkövetkeztetése: súlyos hiba házirendben tiltani a fegyverhordást, nosza, pisztolyt mindenki kezébe, mert ha nem lett volna tiltott, akkor a társaik is meg tudták volna védeni magukat.

Bravó!

Ha zavar a szarfolt, kenjük be egységesen szarral a falat, úgy majd nem lesz feltűnő.

Briliáns megoldás. Tényleg. Majd nem évi átlag 60 embert ölnek meg USA szerte a campusok területén, hanem 600-at. Jaj de jó lesz!

Mindenki ennyire hülye abban az országban?

By SoDI

Miután elsőfokon megnyertem a lakásmaffia-ügyemet, zsidó haver após úra nem volt rest fellebbezést benyújtani. (Bár, úgy néz ki, ígéretével szemben mégse jelentett fel engem csalásért, amiért szerinte kettőnk közül nem ők a maffia, hanem én meg az ügyvédeim).

Az érvelése arra épül, hogy én egy korábbi közös perünk kapcsán "bevallottam", hogy nappali tagozatos egyetemista vagyok, így nem lehettek otthon millióim. (Arról megfeledkezik, hogy amikor 2004 novemberében a szociális helyzetemre kértem költségmentességet, éppen azért kerültem ilyen helyzetbe, mert a cionista maffiájuk fél évvel korábban kifosztott engem).

Nem igaz, hogy a mostani perben akár egy pillanatig is ezzel ellentétesen nyilatkoztam volna. Állandóan azon ugrálnak, hogy ha zsákszámra állt itthon a pénz, akkor miért mentem el havi 14 ezer forinttért rendszergazdának a Montessori Oktatási Centrumba, de erre is világosan elmondtam, hogy nem pénzre, hanem szakmai tapasztalatra, és referenciára volt szükségem, ezért elégedtem meg egy jelképes összeggel.

Kattints a megfelelő képre a nagyításhoz:
 

Ahhoz képest, hogy vadiúj luxus-volvókkal furikázik, és zsebből fizetett ki tízmilliókat, após úr látványosan elsírja magát, hogy havi 65 ezer forintból él, szokásos ingóságok közt. Ezt a bíróságnál is furcsállhatták, ezért rögtön visszaírtak neki, hogy papa, meséld már el, mik azok az 'szokásos ingóságok', légyszi.

(Kattints a baloldali képre a nagyításhoz!)

Ha megjön a vagyonnyilatkozata, abból is kérek másolatot, pont jól jön majd a végrehajtó munkájához. ;)

A másik érdekesség, hogy miután a szerződések alapján a tartozással egyetemlegesen terhelt két alperesem közül csak az egyikük támadta meg az ítéletet (tancsi bá' nem), felvetődik a kérdés, hogy vajon mehetek-e a nyugdíjából vonatni / kopott zsidó kacatokat lefoglaltatni a végrehajtóhoz, vagy a másodfok őt is érinti. Ezt majd a jövő héten megkérdezem az ügyvédemtől.

Egyvalamin viszont nagyon ledöbbentem. Mégpedig azon, hogy a bíróság biztonsági intézkedései erősen alulról súrolják a béka valagát. Tök lazán a kezembe adják az ügy aktáját, benne minden irattal, majd elkezdenek másik ügyféllel foglalkozni. Ha akartam volna, olyan papírt veszek ki az aktából, és olyan cuccot rakok bele, amit nem szégyellek.

Agyrém!

A másik, hogy miután nem én küldtem be, nem voltak hajlandóak lefénymásolni nekem a fellebbezés borítékát (ez a postára adás időpontja miatt lett volna érdekes, hátha 15 napon túl vannak, és így be lehet támadni az egészet). Ugyancsak nem engedték egy mellettem ülő hölgynek se, hogy másolatot kapjon valakinek az orvosi szakvéleményéből, mert személyiségi jogokat sért, azonban a mobilunkkal mindketten arról az iratról készíthettünk volna felvételt, amelyikről akarunk, akár van jogunk hozzá, akár nincs. (Miután az amerikaival ellentétben a magyar bíróságokon szabad bizonyítás van, így olyan dolog is felhasználható, amihez illegálisan jutottam hozzá, tehát a jogosultság kérdése nem gond.)

Ilyen körülmények között nem kell csodálkozni azon, hogy sorra szivárognak ki az egyébként titkosnak minősülő iratok is a különböző minisztériumokból, és levéltárakból. Mert ebben az országban nyilván ezeken a helyeken sincs ennél átfogóbb ellenőrzés.

By SoDI