Annak örömére, hogy a mindannyiunk szívének oly kedves ügyészség újabb közírói publicisztikái alapján gyanusította meg Budaházy Györgyöt az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának előkészületével, azt hiszem, érdemes nekem is megújult erővel folytatnom a hellyel-közzel témába vágó Projektemet. Csakazértis!
Az előzményekkel kapcsolatban, legfőképpen azért, hogy senkit se indítson téves következtetésekre a cím, ajánlom mindenki figyelmébe az eddigi 6 rész összefoglalóját, illetve magát a Projektet teljes terjedelmében, melynek cikkeit a könnyebb áttekinthetőség érdekében a mai nappal berendeztem egy új, Államrend Projekt nevű bejegyzéskategória alá. Előfordulhat, hogy jelen írásomban elhelyezett néhány utalás pontos jelentése csak ezek ismeretében érthető meg teljesen.
Habár április 21-én, amikor a Hősök terén Toroczkai László lefektette Hunnia elvi alapjait, az ő koncepciójának fényében túlhaladottnak minősítettem saját elgondolásaimat, melyeket korábban ezen a helyen fejtettem ki a tarthatatlan közjogi helyzet megoldására, azonban mára arra jutottam, hogy nincs feltétlenül feloldhatatlan ellentmondás a két terv között, így megfelelő módosításokkal az én stratégiám is szimbiózisba állítható Hunniával oly módon, hogy az egyes lépések mindenféle felesleges rivalizálás helyett egymást erősítsék.
Erre már csak azért is szükség van, mert a magam részéről egy kezdetleges hírlevélrendszeren, illetve a kuruc.info SMS-szerverén keresztül kialakítani tervezett hagyományos értesítési láncot nem érzem feltétlenül optimális hatékonyságúnak, így megállapíthatjuk, hogy egy, az aktuális igényekhez ezeknél sokkal flexibilisebben hozzáidomítható közösségi felületre a közeljövőben mindenképpen szükség lesz. Ugyanakkor fontos azt is leszögezni, hogy a lassú építkezés szolgálatába állított elrendezés nem jelenti automatikusan a kezdetben meghatározott projektcéljaimmal való szakítást - éppen ellenkezőleg, az építkezéssel kiépített kapcsolati háló megléte lehet az, ami helyenként megteremtheti a folyamatok kívánatos, esetlegesen drasztikus felgyorsításának alapjait.
Ez persze nem Hunnia mozgalmának a kompromittálását jelenti, elvégre semmi sem képzelhető el, ami annál jobban hátráltatná a Második Magyarország kialakulását, mint a célok ilyen módon történő összekeveredése. Csupán arról van szó, hogy meg kívánom teremteni a technikai alapjait annak, hogy a Mozgalom minél szélesebb mozgástérben tudjon gondolkodni. Önmagában a lehetőség nem jelenti kötelező jelleggel az átlagosnál erősebb módszerek kockázatos adoptálását, de a rendelkezésre álló eszköztár, és a felkínálkozó alternatívák fokozatos korlátmentesülése még akkor is nagy lökést ad közös céljainknak, ha egyes irányok nem mozdulnak ki az elméleti koncepció kategóriájából.
Új lendületet kaphatunk, mely alatt nem csak a magabiztosságból merítkező elszántság áldásos hatásait értem, hanem az ellenség folyamatos, és észrevétlen sarokba szorítását azáltal, hogy a kezünkbe került erő még akkor is fokozatos óvatosságra kényszeríti a hatalomgyakorlókat, ha közben tisztában vannak vele, hogy a kiépített forradalmi sejthálózat gyakorlati mozgósításától, a legvégső megoldásként értékelhető helyzeteket leszámítva, mindig és minden körülmények között eltekinteni igyekszünk.
A fentiek alapján nem látom indokoltnak tehát a korábban kijelölt irány szem elől tévesztését. Csupán annyi kiegészítést érdemes hozzátenni, hogy a közvélemény előtti rosszindulatú lejáratások megelőzéseként az új, építkezésre épülő, és a régi, gyorsabb alternatívákban gondolkodó koncepciók kombinálását kiemelkedő fontosságú olyan módon megvalósítani, hogy világosan látszódjon a balliberális értelemben is konstruktív megoldások elsőbbsége, a mellékvágányként kigondolt határozottabb lépések vonatkozásában pedig a pszichikai folyamattámogató, a tényleges megvalósítás tekintetében pedig a vészforgatókönyv jelleg.
Hogy ezt miként gondolom a gyakorlatban, arra majd a következő részben térek ki.
By SoDI
