Van még remény!
Az áldást sodika küldte 2007. október 30., kedd - 20:35-korCímkék: gyulolettorveny
23 komment
A gyűlölettörvény ügyéről mostantól kimerítő részleteséggel be fogok számolni itt a blogon. Teszem azt nem titkoltan azért, mert ez a törvény kedvenc hobbimat veszélyezteti. :)
Levélben kérte a köztársasági elnöktől egy jogvédő szervezet, hogy az államfő - élve alkotmányos jogával - ne írja alá a Polgári Törvénykönyvet módosító, a Parlament által tegnap megszavazott úgynevezett gyűlöletbeszéd-törvényt.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ehelyett azt kéri az elnöktől, hogy kérjen előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól. A TASZ a szólásszabadság aránytalan korlátozása miatt, továbbá szakmai és jogpolitikai szempontból is kifogásolja az elfogadott törvényt. Éppen ezért ha a köztársasági elnök mégis aláírja a törvénymódosítást, úgy a TASZ fog alkotmánybírósági indítványt előterjeszteni a Ptk-módosítás ügyében.
A szervezet a weboldalán közzétette a Ptk-módosítással kapcsolatos álláspontjának részletezését, amit el kívánnak juttatni az országgyúlési képviselőkhöz is.Forrás: STOP.hu, innen
Hogy miről is van szó?
A jogszabályok alkotmányossági ellenőrzésének korlátozottabb és ritkábban alkalmazott formája az ún. előzetes normakontroll.Az előzetes normakontrollnak a köztársasági elnök által gyakorolható formáját az Alkotmány rögzíti. A köztársasági elnök e jogát "alkotmányossági vétónak" nevezik, amely a törvényhozás által már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény alkotmányossági vizsgálatára vonatkozik. A "vétó" megakadályozza, hogy a törvény az alkotmányossági vizsgálat előtt hatályba lépjen. Alkotmányellenesség megállapítása esetén a törvény visszakerül a parlament elé, a törvényhozás az alkotmányellenességet köteles kiküszöbölni.Forrás: Alkotmánybíróság weblapja, innen
Valami azt súgja, hogy ha Sólyom László nem él ezzel a lehetőséggel, nagyon sokan fogunk tüntetni az ablaka alatt.
Lehet, hogy néhány autó is lángba fog borulni.
By SoDI
Kapcsolódó anyagok:
Eddig 23 komment érkezett (
)
2007. 11. 02. 7:51
Sólyom László beszéde az Országgyűléshez
„Ha nincs, és nem fenyeget fasizmus, mi van, és mi fenyeget Magyarországon?”
A 23 millió románnal való fenyegetés tipikus szélsőjobboldali érvelés volt a köztársasági elnök szerint.
Sólyom László beszéde
Tisztelt Országgyűlés!
Az őszi ülésszak megnyitása idén nem a politikai szezon kezdete. Az már korábban, meglehetősen zaklatottan elkezdődött, és a folytatás sem látszik nyugodtnak. Mindemellett a törvényhozási ciklus olyan éve nyílik meg ma, amely elvileg nagyobb távlatú döntésekre alkalmas, hiszen a következőkre már egyre inkább rávetül a közelgő választások árnyéka.
Az Országgyűlés felelőssége óriási. A gazdasági, az államháztartási, de az egészségügyi, vagy a demográfiai mutatók is mind nagyon rosszak. A közvélemény-kutatások szerint a lakosság bizalma alapvetően megrendült a politikában. Mély pártpolitikai megosztottság tapasztalható, amely azonban leginkább érzelmi, sőt indulati alapú. Innen kell kiutat találni.
Több európai ország is volt már hasonló állapotban. Szívesen emlegetjük azok példáját, amelyek kilábaltak ebből a helyzetből – mostanában Írországot, Finnországot, korábban a spanyolokat. Azonban tudható, hogy minden felfelé vivő út azzal kezdődött, hogy a politikai erők – köztük a pártok – legalább néhány stratégiai kérdésben megegyeztek, és annak azután alárendelték közvetlen politikai érdekeiket, s a megállapodást követték több mint tíz éven át, akár kormányra, akár ellenzékbe kerültek. Ehhez a társadalom támogatását is megszerezték. A példákat másolni nem lehet. De a lényeget tekintve más utat Magyarország számára sem látok.
Félreértés ne essék: a következő politikai év alaphangját Önök fogják megütni. A köztársasági elnököt tisztsége távol tartja attól is, hogy szakpolitikai vitákban vegyen részt. Ha megszólal, általánosabb szempontokat képvisel.
Így, noha remélem és kívánom, hogy az Országgyűlés a jövő érdekében szükséges megegyezést keresse, felszólalásommal azt szeretném tudatosítani, hogy most is vannak közös alapok. Ezeket természetesnek vesszük, mint a körülöttünk lévő levegőt, vagy tiszta vizet, s csak hiányukat vesszük észre, amikor fogyni kezdenek. Ezért tartom ma fontosnak és időszerűnek, hogy az alkotmányos intézményekről, az alapjogokról és alapértékekről beszéljek, hogy ezeket megerősítsem. Mind az aktuális problémák megoldása, mind egy hosszabb távú kibontakozás csakis ezekre építve, és ezekkel összhangban lehet eredményes.
Ha az alkotmányos alapok nem élnek bennünk, nem lehetséges demokratikus kultúra sem. Ahhoz pedig, hogy az alkotmányos alapintézményekben való egyetértés ne maradjon külsődleges és törékeny, hogy az ország jól működjön, bizalomra van szükség. Bizalom, társadalmi támogatás nélkül nem lehet a még oly szükséges reformokat sem elfogadtatni. Bármely hosszabb távú politikai együttműködés és elköteleződés bizalmat feltételez.
A bizalomnak mindenek előtt az alapintézményekben kell meglennie, minden más erre épülhet. Az emberek bizalma az alkotmányosságban mélyebb és állandóbb annál, semhogy a pártok és a politikusok tetszésindexével lehetne összekeverni. Vajon a rendszerváltás kezdetén miért fogadták el az emberek olyan gyorsan az alkotmánybíráskodást? Mert az alkotmány, az alapjogok jelentőségét ismerték fel. Azért mert érezték és megtapasztalhatták, hogy van egy mindenek fölé rendelt, közös, megbízható és állandó normarend, amely a politika hajladozásai fölött áll; hogy az Alkotmány megvédi jogaikat még az állammal szemben is.
Éppen ezért mérhetetlenül romboló az alapok megkérdőjelezése. A rendszerváltás megtörténtének kétségbe vonása az alkotmány alól akarja kihúzni a talajt. Az „igazi rendszerváltás”, „a rendszerváltás befejezése” és hasonló jelszavak csak a formátlan érzelmeket mutatják fel, s a káoszba visznek. Nem jobb azonban az az érvelés sem, amely szerint a rendszerváltás idején az alkotmányban lefektetett széleskörű szabadságok, a szólásszabadságról, a gyülekezési és az egyesülési jogról, vagy a népszavazásról szóló törvények fölött eljárt az idő. Örüljünk, hogy annak idején a legteljesebben sikerült garantálnunk a szabadságjogokat! Nem lehet egyetérteni azzal, hogy minél fejlettebb a demokrácia, önvédelemből annál kevesebb szabadságot enged.
A bizalmat a világos értékrend, a pontos fogalomhasználat, a tiszta beszéd táplálja. Az alkotmány értékeit olyan kidolgozott fogalmak fejezik ki, amelyek Európában és a világ demokráciáiban ugyanazt jelentik. Ezek alapján lehetséges párbeszéd és vita. Ezért nem is reagáltam tavaly ősszel a Kossuth téren megfogalmazott alkotmányozási és állam-átalakítási tervezetekre, amelyekkel naponta kopogtattak a Sándor-palota ajtaján. A Házbizottság döntött úgy, hogy az Országgyűlés elnökének előadhatják ezeket. Akkor is károsnak neveztem az alkotmányjogilag értelmezhetetlen, ám alkotmányi fogalmakat használó követeléseket, és ezt a figyelmeztetést sajnos azóta is meg kellett ismételnem.
Természetes, hogy a politika ideológiákat és szimbólumokat használ, jelszavakkal mozgósít és tart össze, érzelmekre is épít. Azonban az egyes tetteket nem lehet csak annak alapján minősíteni, milyen jelvényt tesz ki valaki. A 23 millió románnal való fenyegetés például tipikus szélsőjobboldali érvelés volt. Másfelől viszont a mozgósító jelszavak és minősítések mögött ott kell lennie annak a fedezetnek, hogy lefordíthatók az egyezményes fogalmak nyelvére. Amikor komolyra fordul a helyzet, az áttérés erre az egyértelmű nyelvre nélkülözhetetlen. E nélkül megrekednénk a puszta érzelmi politizálásban, amely hasonló válaszokat szül, de kibontakozáshoz nem vezet. Nagy szolgálatot tett a Magyar Köztársaság nemzetközi jó hírének a Szabad Demokraták Szövetsége frakcióvezetője, aki nagykövetek jelenlétében, a fogalomnak az e körben nyilvánvalóan szükséges egyértelműségével tisztázta, hogy Magyarországon nincs fasizmus, és nincs fasiszta veszély sem. Köszönet illeti a magyar történettudománynak azt a kiemelkedő képviselőjét is, aki hosszú lapinterjúban megmagyarázta, hogy Európa mai politikai, társadalmi és gazdasági viszonyai között nincsenek meg a nemzetiszocializmus sikerének feltételei; ilyen aggodalomra nincs ok, bár sokan a múltat idézik.
De ha nincs, és nem fenyeget fasizmus, mi van, és mi fenyeget Magyarországon? A szakkifejezést használva: a radikális jobboldal van jelen, pártokkal, mozgalmakkal, és látványos akciókkal. Szervezett jelenléte folyamatos a rendszerváltás óta, vagyis mióta a jogállam ezt lehetővé tette. Hasonló a helyzet Európában az ötvenes évektől kezdve, a mintának tekintett demokratikus államokban is. Sokkal általánosabb, mélyebb és makacsabb problémáról van tehát szó, mintsem hogy beérhetnénk a szalagcímek és a napi politikai reakciók szintjével. Társadalmi problémaként kell kezelni, együtt a nemcsak a jobboldalon meglévő előítéletességgel, intoleranciával. A radikális jobboldal veszélye azonban éppen abban rejlik, hogy ideológiává és programmá teszi az emberek közötti megkülönböztetést. S mivel ez az emberi méltóság alapeszméjével szemben áll, elfogadhatatlan.
Nyugat-Európában már a radikális jobb harmadik generációjáról beszélnek. Nálunk, ahol nincs bevándorlás, a kultúrák ezzel járó ütközése, még hagyományos a kép, ám ezen belül újdonság a fiatalok bekapcsolódása, másrészt sajátosság a cigányellenesség. Véleményem szerint a legrosszabb helyzet akkor volt, amikor a MIÉP bekerült a parlamentbe az 1998 és 2002 közötti ciklusra. Azóta – az ilyen pártok egyik jellemzőjét osztva – kiesett az Országgyűlésből, s a legutóbbi választáson a Jobbikkal együtt a szavazatok alig több mint két százalékát érte el. Ezt különösen érdemes felidéznünk, amikor olyan országokból jövő leckéztetést kell hallgatnunk, ahol szélsőséges nacionalista vagy idegengyűlölő pártok ülnek a parlamentben, sőt néhol kormányon is vannak.
A helyzettel kellő objektivitással felvértezve kell szembenézni. Mind az Országgyűlés feladatát, mind az alkotmányos alapértékek megerősítését nézve megkerülhetetlen a kérdés: mit visel el a jogállam, éppen jogállam volta miatt. Az alapvető politikai szabadságok fenntartása érdekében mit kell elviselni abból, ami a jogállam alapelveivel ellentétes. Hogy lehet az, hogy van Európában olyan ország, amelyben tankönyvi példaként szolgáló radikális jobboldali párt a legnagyobb a parlamentben. Sok országban masíroznak szélsőségesek, működnek pártjaik; sőt van, ahol szörnyű bűncselekményeket követtek el, felgyújtottak zsinagógákat és a bevándorlók szállását – és mégis, mindezek ellenére nem kételkedik senki ezen országok demokratikus jellegében, és föl sem merül, hogy az megváltozhatna. Azért van ez így, mert ezekben az országokban az alkotmányos alapok szilárdak, nagy tekintélyük és általános támogatottságuk van, a hatóságok pedig következetesen a szabadságjogok javára döntik el a dilemmát: az alapjogok általános uralma és csorbítatlansága megéri az esetenként keserves tűrést is. A magyar Alkotmánybíróság kezdettől fogva ezen az úton jár.
Azonban amit jogilag nem lehet szankcionálni, azt politikai és erkölcsi téren nem kell elviselni. Az, hogy a jog szerint a nyilvánosságban olyan sokféle, akár negatív vélemény és magatartás jelen lehet, éppen a vitát, az öntisztulást és védekező képességet segíti elő.
Így érkezünk a szélsőségekkel kapcsolatos politikához, amelyben minden szereplő a maga alkotmányos lehetőségei, politikai céljai, és eszközei szerint cselekszik. A köztársasági elnök az én felfogásom szerint konkrét ügyekben csak rendkívüli szükség esetén, tisztázást igénylő helyzetben szólal meg. Az alkotmányban meghatározott hatáskörei gyakorlásán kívül az államfőnek általában a feladata az őrködés az állam demokratikus működése és az alkotmány értékrendjének érvényesülése felett. Erre vonatkozó gesztusait lehetőleg a pártpolitikai napirendtől függetlenül teszi meg.
Magától értetődik, hogy egy politikai párt a radikális jobboldal megmozdulásaira politikai pártként reagál; vagyis a magasabb szempontokat, az alkotmányos és erkölcsi értékeket pártpolitikai érdekeivel együtt, azoktól természetszerűen elválaszthatatlanul képviseli. A legjobb célért sem cselekedhet másként, mint a pártpolitikai szféra törvényei szerint, lépései politikai hasznát és kárát mérlegelve. A pártok működ
2007. 11. 02. 7:52
működésének, számításaiknak és eszközeiknek ez a világa azonban a köztársasági elnöktől idegen. Nem kapcsolódhat az abban szükségképpen meglévő, de az ő jogállásától idegen elemekhez. Ezért politikai pártok indíttatására, még kevésbé felszólítására, sosem szólaltam meg, sosem cselekedtem, és nem is fogok.
Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak!
Hosszú ideig éltem Németországban, ahol szélsőjobb jelenléte különösen érzékenyen érint mindenkit. Az emberek elutasítással, tiltakozással reagáltak, és aggódtak az ország nemzetközi megítélése miatt. Félelemmel azonban nem találkoztam. A „félelem” és „gyűlölet” a rendszerváltás után került a magyar politikai szótárba. Augusztus huszadikán általában beszéltem a bizalomról, és ítéltem el a félelemmel való politikai manipulációt. Nem hoztam példákat, nem is illett volna az ünnepi beszédbe. Most azonban, amikor a radikális jobboldaltól való félelem napirendre került, tisztázni akarom, hogy a veszély eltúlzását, és ezzel a félelem növelését ilyen káros manipulációnak tartom, és elítélem.
Ugyanakkor szeretném, ha akiket illet, tudnák: a köztársasági elnök meghallja azok hangját, akik valóban félnek. Elismerem, és védelmembe veszem azok félelmét, akik célpontjai és elszenvedői voltak a faji megkülönböztetésnek és üldözésnek, akiket halálra szántak, kitaszítottak a nemzetből és elhurcoltak az országból. A holokauszt túlélőinek félelme előtt elnémulok: itt értelmetlen lenne előhozni a racionális érveket, hogy megváltoztak a történelmi körülmények, nincs veszély. A holokauszt az emberiség egyetemes példázatává emelkedett, mint mítosz örök érvényű lett, s azoknak, akik ott voltak, mindig jelenvaló. Az áldozatok emlékezése önazonosságuk része, és gyermekeiké is. Ha ezt végre megértené a magyar társadalom, ha belegondolna, mi történt, nem jutna eszébe senkinek viccelődni. A halottak iránti, és a túlélők fájdalma iránti tiszteletből ne az Árpád-sávos zászlót válassza jelképül, aki ki akarja fejezni ellenzékiségét, vagy aki magyarságához nem tartja elegendőnek a nemzeti zászlót! Legyen emberséges, gondoljon arra, mit okoz ezzel.
Ezt a félelmet csúfolja meg az is, aki eszközül használja.
Milyen következtetések adódnak az elmondottakból?
Mindenek előtt az, hogy az ősz politikai eseményeire készülve különös figyelmet kell szentelnünk az alkotmánynak és az alapjogok érvényesülésének.
Ebből közvetlenül érinti az Országgyűlést maguknak a jogi kereteknek a megváltoztatása. A kormány közzétette, hogy a véleménynyilvánítási szabadság, a gyülekezés, továbbá az egyesülési jog korlátozására készül, továbbá a közösségek megsértését a polgári jogban szankcionálná. Már szóltam arról, hogy a demokráciának sokkal nagyobb szolgálatot teszünk, ha a radikális jobboldalt nem az alapvető politikai jogok szűkítésével próbáljuk visszaszorítani. Ezt ugyanis nem lehet úgy megtenni, hogy ne korlátoznánk mindenki szabadságát is. Mivel a törvények elém fognak kerülni, nem mondhatok előzetesen ennél többet.
Az alapjogok gyakorlását persze lehet törvénymódosítások nélkül is nehezíteni. Jól emlékszem, a rendszerváltás idején mennyit kellett harcolni azért, ne foglalják törvénybe, hogy a parlament előtt tilos a tüntetés. Azzal érveltek a tiltás mellett, hogy a tüntetők zavarnák a képviselők munkáját. Az akkori ellenzék viszont úgy gondolta, hogy a politikai véleménynyilvánítás nagyon is helyén van ott, ahol a pártpolitizálás a legfelső szinten, s nyilvánosan folyik. Én azóta is így gondolom. Az ország háza előtt azonban tavaszig sportversenyek, évközbeni tanévnyitók és hasonló események zajlanak. Úgy hallom, lefoglalták már a várbeli Dísz teret is. Politikai tüntetésre a belvárosban a köztársasági elnöki palota előtti tér maradt. A Sándor-palota és környéke szerepe szerint a diplomáciai ceremóniák tere, és a semlegesség jelképe. Talán vannak tüntetők, akiknek jóérzésére számíthatok, ezért kérem, hogy ne használják a palotát politikai akciójuk díszletéül. De én sosem fogok senkit jogaiban korlátozni, hivatalom továbbra is vitatkozni fog a rendőrséggel, hogy ne tegyenek még jelképes kordont se az épület köré, s nem fogok a téren a hétvégén megyei zsákbanfutó versenyt rendezni. S ha adott esetben elkeserítő, ami a téren folyik, vigasztalhat, hogy a Sándor-palota ablakából azért messzebbre is lehet látni.
Az ősszel a radikális jobb jelen lesz az utcán, be is jelentették. Azonban számos egyéb tüntetés is lesz, illetve már volt is. Már láttuk, a más szándékú tüntetők védtelenek az ellen, hogy szélsőséges csoportok hozzájuk csatlakozzanak, nem kívánt jelképeiket felmutassák, jelszavaikat a más követelések közé vegyítsék. A rendőrség nem léphet közbe, a saját rendezők erre rendszerint elégtelenek. A politikusoktól, de ugyanennyire a médiától, a tisztesség megköveteli, hogy ne mossák egybe a tüntetőket a radikálisokkal. Hosszabb távon ez politikailag is visszaüt.
Ahogy a nemzeti jelzőt nem sajátíthatja ki egyetlen párt vagy politikai irányzat sem, úgy az antifasiszta minősítést sem. Nagy kár az országot újabb és újabb jelzőkkel két részre osztani, nemzetiekre és nemzetietlenekre, előrenézőkre és hátratekintőkre, antifasisztákra és fasisztákra. Mert ilyenkor az, aki osztályoz, magát és híveit sorolja az egyik táborba, a többieket a másikba. Az antifasiszta kormány ellen tüntetők nem a kormány antifasizmusát kifogásolják, s egyáltalán nem fasiszták. Ha azonban tüntetések és követelések valóságos tartalmát ezzel fedik el, akkor hogy lehet hitelesen fellépni a valódi jobboldali radikalizmus ellen?
Ez a kérdés közvetlenül érinti az alapjog-gyakorlást, azért is beszélek róla. A tüntetőkre ugyanis nyomást lehet gyakorolni azzal, akár el lehet téríteni őket jogaik gyakorlásától is, ha a szélsőségesekkel való összemosás fenyegeti őket.
S végül a legfontosabb: az alkotmányosság nem tűri az erőszakot. Az erőszakot és az erőszak közvetlen érzelmi előkészítését büntetni kell. Az erőszakkal lép ki az alkotmányosság keretéből a tüntető. Nincs mentség a tv-székháznál elkövetett bűncselekményekre. Nem lehet eltűrni azt az erőszakot sem, amit ellentüntetők a homoszexuális-tüntetés után elkövettek. Másrészt pontosan szabályozva van, hogy a rendőrség milyen kényszerítő eszközöket alkalmazhat. Ezek garanciális szabályok, túllépésük a jogállamot érzékenyen sérti. A jogállam próbája lesz, hogyan dolgozza fel az igazságszolgáltatás a tavaly szeptemberben, de főleg az október 23-i tüntetéseken történteket. Jogállamban a bűnt meg kell büntetni, mérlegelve minden súlyosbító és enyhítő körülményt. Nem a tisztességes eljárás kérdéses azokkal szemben, akik bíró elé kerülnek, abban bízhatunk. Hanem az a kérdés, kik állnak bíró elé. Ismerve már a közreadott jelentéseket, látva a filmeket és a sajtóból megismerve néhány vádiratot, megrendítően súlyos jogsértéseket követtek el rendőrök. Ehhez képest nagyon kevés ügy jut el a bírósági tárgyalásig, mert az elkövetőket nem tudja azonosítani az ügyészség, s ebben a rendőrség egyáltalán nem együttműködő. Félő, hogy sok ismeretlen tettes, az elkövetők több mint nyolcvan százaléka büntetlenül marad. Félő, hogy sok ismert vezető felelőssége – a szakmai és politikai felelősség – szintén tisztázatlan marad. S mi marad a végén? A kitüntetések.
Nagyon remélem, ami tavaly történt, egyszeri eset marad. Március tizenötödike tapasztalatai mindenesetre biztatóak. Bízzunk benne, hogy most még ennyi sem fog történni.
Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak!
Kívánok Önöknek megértést, és eredményes együttműködést!
(forrás: keh.hu)
2007. 11. 02. 8:14
Na, végre megtaláltam azt a beszédet. :)
2007. 11. 03. 8:42
Olvasta ezt valaki? semmi reakció? :))
"Ebből közvetlenül érinti az Országgyűlést maguknak a jogi kereteknek a megváltoztatása. A kormány közzétette, hogy a véleménynyilvánítási szabadság, a gyülekezés, továbbá az egyesülési jog korlátozására készül, továbbá a közösségek megsértését a polgári jogban szankcionálná. Már szóltam arról, hogy a demokráciának sokkal nagyobb szolgálatot teszünk, ha a radikális jobboldalt nem az alapvető politikai jogok szűkítésével próbáljuk visszaszorítani. Ezt ugyanis nem lehet úgy megtenni, hogy ne korlátoznánk mindenki szabadságát is. Mivel a törvények elém fognak kerülni, nem mondhatok előzetesen ennél többet."
2007. 11. 04. 9:01
Barkácsoló kormánypártok...
Az Alkotmánybíróság november 5-6-i ülésének napirendje
Az Alkotmánybíróság megerősítette: házasság csak egy férfi és egy nő között lehet. Mindeközben tárgysorozatba vételre vár az SZDSZ krémje által benyújtott - Lex-melegnek becézett - parlamenti indítványa „az azonos neműek házasságkötéséhez szükséges jogi feltételek megteremtéséről.” (Jegyzik: Gusztos Péter, Béki Gabriella, Eörsi Mátyás, Fodor Gábor, Horn Gábor, Kóka János, Magyar Bálint, Sándor Klára.)
Levélben kérte Sólyom László köztársasági elnököt a Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezet, hogy ne írja alá, hanem kérjen előzetes normakontrollt a Polgári törvénykönyvet módosító, úgynevezett gyűlöletbeszéd-törvény ellen az Alkotmánybíróságtól. A jogvédő szervezet a szólás- és véleményszabadság aránytalan korlátozása miatt, szakmailag és jogpolitikai szempontból is elhibázottnak „pártpolitikai célokat szolgáló barkácsolásnak" tartja. Közleményük szerint, ha a köztársasági elnök mégis aláírja a törvénymódosítást, úgy ők fognak alkotmánybírósági indítványt előterjeszteni. Úgy vélik: ellentétes a jogállam követelményével, ahogyan a törvény az egyéni méltóság sérelméből levezeti a közösséget érő sértő megnyilvánulást, így "kvázi" a sérelem alanya. Továbbá a Ptk. általában is személyhez fűződő jogokat véd, a módosítás után azonban nem lesz egyértelmű, kit ért támadás. (A kisebbségi jogokat illetően az EU-ban uralkodó "individualista", felfogása szerint sérelem csak egyénként érhet valakit, közösség nevében nem indítható eljárás, - a "kollektivista" viszont ellenkezőképpen gondolkodik.) A jogvédők úgy vélik, bizonytalanságot kelt a "kisebbségben lévő kör" meghatározása is.
(A Polgári törvénykönyv gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosítása értelmében a személyhez fűződő jog sérelmét jelenti különösen az a nyilvános, súlyosan sértő magatartás, amely faji hovatartozásra, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozásra, vallási vagy világnézeti meggyőződésre, szexuális irányultságra, nemi identitásra vagy a személyiség más lényegi vonására irányul, és emberek e vonással rendelkező, a társadalmon belül kisebbségben lévő körére vonatkozik. Az Országgyűlés hétfőn 184 igen, 131 nem és 11 tartózkodás mellett fogadta el a törvénymódosítást, mely szerint akkor is pert lehet indítani, ha nem meghatározott és beazonosítható személy ellen irányul a jogsértés, bárki felléphet, aki megszólítva érzi magát, az érdekeiket képviselő civil szervezetek is pert indíthatnak. A módosítás 90 napos jogvesztő határidőt tartalmaz a perindítás vonatkozásában.)
Sólyom László még nem döntötte el, hogy aláírja, vagy visszaküldi-e az Országgyűlésnek a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos törvénymódosítást - nyilatkozta a Köztársasági Elnöki Hivatal Stratégiai és Kommunikációs Főosztályának vezetője. Kumin Ferenc hozzátette: a köztársasági elnökhöz kedden érkezett meg a Polgári Törvénykönyv ide vonatkozó részeinek kiegészítése. Az államfő minden jogszabályt, így ezt is alkotmányossági szempontból fogja megvizsgálni. Erre a köztársasági elnöknek 15 napja van.
A szocialisták szerint államfő korábbi megnyilvánulásai alapján van esélye annak, hogy Sólyom László előzetes normakontrollt kér. Az MSZP frakciója ennek ellenére a továbbra is kitart amellett, hogy ezt a kérdést a Büntető Törvénykönyvben is szabályozzák. A Btk.-módosítást - két év szabadságvesztéssel büntetné a sértő megnyilvánulást - szeretnék, ha minél előbb a plenáris ülés napirendjére tűzni. A dolog pikantériája „csupán” annyi: az Alkotmánybíróság a büntetőjogi szankcionálást korábbi ítéleteivel már kizárta.
Az Alkotmánybíróság 2007. november 5-6 -i teljes ülésének napirendje
Hétfőn kerül az Alkotmánybíróság elé az a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata tárgyában készült határozattervezet, amely a tanú személyes adatainak kezelését veszi górcső alá a polgári eljárásban.
Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség a tárgya annak a tervezetnek is, amely szerint a törvényhozó a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 61. § (3) bekezdésében – a perből való elbocsátással összefüggésben – nem rendelkezett a jogalanyisággal rendelkező szervezetek jogutódlással történő megszűnéséről.
Tizenkét népszavazási ügy is napirendre kerül. Az Országos Választási Bizottság 254., 258-261., 264., 265., 267-270., 272./2007. (VII. 31.) OVB határozatok ellen benyújtott kifogások tárgyában végzéstervezetek készültek. Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését B. L. magánszemély országos népszavazási kezdeményezései esetében azért tagadta meg, mert azok semmi olyan elemet nem tartalmaznak, amely alapján az Országgyűlés jogalkotói hatáskörét gyakorolva eleget tehetne egy sikeres népszavazásból eredő kötelezettségének.
Napirenden lesz a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 88. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 93. § (2) bekezdése alkotmányosságát vizsgáló határozattervezet.
Megvizsgálják a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. törvény 6. §-ának alkotmányosságát.
Egy indítvány a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 312. § (1) bekezdés első mondata alkotmányosságát kérdőjelezte meg.
Végzés készül a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 339. § (1) bekezdésének „jogellenesen” fordulata alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában.
Kedden tűzi napirendjére a testület a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 131. § (1)-(2) bekezdéseinek alkotmányosságát vizsgáló határozattervezetet.
Folytatják a büntetőeljárásról szóló 1998. év XIX törvény 245. § (4) bekezdés hivatkozott szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálatát.
Egy indítványozó a kormányzati szervezet-átalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX. törvény egyes rendelkezéseinek megsemmisítést kérte.
Határozat készül a magyarországi német lakosság Németországba áttelepítéséről szóló 12 330/1945. M.E. számú rendelet, valamint az ezzel kapcsolatos egyéb rendeletek módosításáról, kiegészítéséről és összefoglalásáról szóló 12 200/1947. Korm. számú rendelet 10. §-a alkotmányosságával összefüggésben.
Napirendre kerül a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 100. § (2) bekezdése és a (4) – (6) bekezdései, valamint a 101. § (1) – (3) bekezdései, továbbá a közalkalmazotti jogviszony és a közszolgálati jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit meghatározó törvényi rendelkezések alkotmányosságával kapcsolatos határozattervezet.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 38. § (1) bekezdés „86/A” szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában határozattervezet, míg a törvény 34. § (2) és (3) bekezdése, valamint a 34. § (4) bekezdésének „vagy a munkáltató kérelmére” szövegrésze alkotmányosságával összefüggésben végzéstervezet készült.
Szintén végzés készül a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 145. § (2) bekezdése és a Legfelsőbb Bíróság PK. 9. sz. állásfoglalásának 1./ pontja alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában.
2007. 11. 04. 10:04
Lomnicionista nonem a bárándy brothers azért eléggé zsidók ám, ha valaki nem tudná, sőt a WORMS blogbejegyzés többi arca is!!!
2007. 11. 06. 12:30
Sodi, vegyél egy mai Magyar Nemzetet, a hatodik oldalon írnak erről a törvényről - szerintük is szar :))
2007. 11. 06. 16:50
Á, már úgy sincs :)))
2007. 11. 06. 21:11
Na, én megvettem, majd legfeljebb becopyzom ide :))
2007. 11. 06. 23:46
Mondom hogy mostmár mindegy, de a mai Nemzetben volt egy cikk erről, és az is ERŐSEN kritizálta ezt a törvényt.
Majd 1 hét múlva elolvashatod az archívumban http://www.mno.hu-n, vagy bepötyögjem? :D
2007. 11. 07. 0:07
SF: Nem kell. Van sajtóforrásom az ilyen szövegekhez. :-)
2007. 11. 07. 0:16
Bár a szerző személye azért segítene :D
2007. 11. 07. 0:17
Koltay András, egyetemi oktató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem. :))
2007. 11. 07. 0:17
A cikk címe : "A diszkriminált többség"
2007. 11. 07. 0:28
Molnárgörény is ezen az alapon támadja a törvényt. Ebben pedig én cigánypárti különvéleményen vagyok.
Majd leírom, miért.
(Röviden: önmagában a többség diszkriminálása még nem lenne probléma, így minden más nélkül erre hivatkozni hamis érv, de itt mégis problémát jelent, mert a pozitív diszkriminációt NEM ILYESMIRE találták ki, hanem a mindennapi esélyegyenlőségre -főleg az oktatásban-)
2007. 11. 07. 1:27
Majd jönnek azzal megint emiatt, hogy te vagy a jobboldali trychydts :))
2007. 11. 07. 7:07
Azzal nem emiatt jönnek. :))
2007. 11. 07. 16:24
Begörcsölt szólásszabadság
2007-11-07 06:22:24
Eddig csak a balliberális oldal Megélhetési Aggódók nevű együttesének örök slágereként hallhattuk szezonról szezonra a "tiltsuk be a gyűlöletbeszédet" mantrát. Ízlés, világnézet, avagy jól felfogott érdek alapján mindenki eldönthette, hogy velük dúdolnak, avagy éppen fütyülnek. Rájuk. A gyűlöletbeszéd elleni törvénymódosítás elfogadásával azonban újabb görcs állt a magyar közélet vállába. Így továbbra is csak reménykedhetünk, hogy ez a növésben lévő, 18. életévét épp csak betöltő rakoncátlan kamasz (az úgynevezett Harmadik Köztársaság) egyszer feléri a civilizált és józan nemzetek klubjának kilincsét.
Gumijog
A múlt héten a parlament által elfogadott törvény szükségtelen és aránytalan mértékben korlátozza a véleményszabadságot. A harmadik generációs, Bárándy vezette szoci agytröszt agykontrollt vezetne be a közéletbe. Hogy is hangzik a szöveg? "A személyhez fűződő jog sérelmét jelenti különösen az a sértő megnyilvánulás, amely faji hovatartozásra, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozásra, vallási vagy világnézeti meggyőződésre, szexuális irányultságra, nemi identitásra vagy a személyiség más lényegi vonására irányul, és személyek e vonással rendelkező, a társadalmon belül kisebbségben lévő körére vonatkozik". Ez akkora gumijogszabály, hogy feneketlen mélységébe beleveszne az egész magyar közélet, a kuruckodóktól az összecsomagolt bőröndön ülőkig. Hogy ezt jobban megértsük, olvassuk el a második bekezdést is: "A jogsértő nem hivatkozhat arra, hogy sérelmezett magatartása nem közvetlenül és felismerhetően az első bekezdés szerinti sérelem alapján igényt érvényesítő fél vagy felek ellen irányult." Azon túl, hogy az egész szöveg magyartalan bikkfanyelven íródott, súlyos problémákat vet fel a polgári törvénykönyvbe foglalt kiegészítés. Jogászkodjunk: mit jelent a "társadalmon belüli kisebbség"? Ha jobban belegondolunk, a romáktól kezdve a katolikusokon át az SZDSZ-szavazókig mindenki kisebbségnek számít, de bármilyen tetszőleges kategóriát ki lehet találni.
Bohózatba illő
Megfoghatatlan tehát, hogy mit jelent a "többség" és a "kisebbség" kategória. Így indokolatlanul különbséget tesznek a polgárok között. Továbbá: mit jelent a "sértő megnyilvánulás"? Az, hogy mi számít jogilag sértésnek, megint csak egy gumikategória. A tényállítás is lehet sértés? Azért jött létre plurális társadalom 1989 után, hogy a politikai, vallási és egyéb nézetek békés egymás mellett élése és egészséges versenye alakuljon ki, amibe egymás kritizálása is belefér. Mi az hogy! Ráadásul a második bekezdés arról szól, hogy a "jogsértő" nem magyarázhatja meg kijelentését: ha bárki sértőnek találja azt, akkor az jogilag is sértés, punktum. Már-már bohózatba illő viszont a harmadik bekezdés, mely szerint a "sértett közösség" érdekében jogvédő szervezetek és alapítványok is igényérvényesítéssel léphetnek fel a "jogsértővel" szemben. Értsd: a PTK-ba (!) került egy olyan bekezdés, amely bármelyik megélhetési jogvédőt felhatalmaz arra, hogy bármely "kisebbség" érdekében, bármilyen "sértés" ellen pert indítson, akár akarják azt a "sértettek", akár nem. Üdítő élmény volt épp az egyik legfontosabb jogvédő szervezet, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) álláspontját olvasni, amely kíméletlen jogászi pontossággal mutatott rá a törvénymódosítás fent felsorolt hibáira. A TASZ arra kérte Sólyom László köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a módosítást.
Szabad nép fél órája
Egy szabad ország egészséges közélete ugyanis arról ismerszik meg, hogy kisebb-nagyobb csoportok folytatnak – a téma hőfokától függően – kötetlen csevejt, párbeszédet, vitát avagy éppen anyázást az ország dolgairól. Szabadelvűként nyilván nekem is fenntartásaim vannak egyes közéletben hallható véleményekkel szemben. Mégis, ódzkodom attól, hogy az államtól várjam annak meghatározását, miről és hogyan lehet beszélni. Lépjen már valóban felnőttkorba a Magyar Köztársaság! A "legkisebb rossz" elvét elfogadva, azt tudom mondani: durr bele. Mondja el mindenki azt, ami a szívét nyomja, legyen az magvas bölcselet avagy megveszekedett baromság. A nyilvánosság mezején aztán minden vélemény megküzd egymással. Ha érdemi kérdésekről folyik valódi vita, akkor örülünk. Ha pedig megjelennek a mindenoldali szélsőségek, akik az óvodai homokozó szintjéig húzzák le a színvonalat, akkor pedig gügyögjük el nekik, hogy a mi homokvárunk a nagyobb és egyébként is a mi apukánk az erősebb. Mert az óvodában is csak végső esetben fordulunk az óvónénihez, előbb megpróbáljuk egymás között lerendezni a vitát. Ahogy az Alkotmánybíróság már korábban kimondta: "Politikai kultúra és egészségesen reflektáló közvélemény csakis öntisztulással alakulhat ki." Erről van szó. Előttem lebeg a periratokkal elárasztott magyar bíróságok rémképe, mert minden nézeteltéréssel járó vitát ott akarunk majd eldönteni. És várhatjuk majd, hogy a lassúságuk miatt szidni kezdett, aktákba belefulladó bírák beperlik az egész magyar nemzetet, mert sértve érzik magukat. Csak úgy. Szakadjunk el ettől a negatív spiráltól! Legyen egész Magyarország egy bazi nagy Nyilvánosság Klub. Legyen mindenhol egy körzeti Hyde Park corner, a Városligettől Magosligetig. Egy szabad nép napi fél órája, az oly sokszor citált, de oly ritkán meghallgatott Emberek fóruma. Vitassuk meg ország-világ dolgait, hadd mondja meg mindenki a frankót a Magyar Gárdáról, a náciveszélyről, a zsidóságról, a klerikális reakcióról, a cigánybűnözésről és a magyar glóbusz összes kibeszéletlen félelméről. Megdönteni kell a tabukat, nem pedig újabb lakatot tenni rájuk.
Rajcsányi Gellért
http://www.magyarhirlap.hu
Lám, a Magyar Hírlaposok is tudnak jókat írni! :-)
2007. 11. 07. 17:48
Zsidók.
Ez egy aberrált világrend legaberráltabb bandája, akik semmilyen törvényt nem ismernek.
Azt hiszik lehet az idő kerekét visszafelé forgatni és nekik majd a víz is visszafelé fog folyni a csapban.
Persze ezek már 56-ot sem tudják elfogadni, de még megérteni sem.
Valamiért nekik a világ legtermészetesebb dolga hogy minket baszogatnak, inzultálnak, támadnak minden fronton, és amikor ezt kikérjük magunknak még ők vannak megsértve.
Ezt a hatalmas gyűlöletet viszont én nem akarom megérteni.
De nem is fontos hogy értsem miért van, elég ha tudom hogy félelemből táplálkozik, vagy valami hasonló alantas indítéka van.
2007. 11. 07. 17:49
Vergődjetek csak nyugodtan.
2007. 11. 07. 17:50
Szánalmas .
2007. 11. 07. 17:53
Harjá kurucinfó, kurva anyját a cionista ellenségeinek, terjed az igazság, nem lehet megálítani.
2007. 11. 07. 17:58
Jó akkor ezentúl inkább levadásszunk benneteket, azért is ugyanannyi fog járni, részesítsük előnyben a tetteket XD
Nem gyanús hogy ezzel is csak növelitek a feszültséget, úgyis kukázzák, csak arra jó hogy megdühödjenek a zsidókra azok is akik eddig leszarták az egészet.
Ugyanaz lesz, mint a kuruc elleni szánalmas kapálózás, amit a zsidó takács albert nyomoronc csinált, elbuktok.
Mondj valamit
Nem regisztrált felhasználóknak hozzászólni csak rendes e-mail cím megadásával lehet.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.