Egyszer már megfogadtam, hogy hirtelen felindulásból többé nem írok semmit a blogra, azonban, mint ahogyan láttátok, tegnap este ismét elszakadt nálam a cérna. Mentségemül szolgáljon, hogy én alapvetően egy végtelenül békés, nyugodt, és visszafogott ember vagyok, akit nagyon kevés dolog tud istenigazából feldühíteni. Ennek egyenes folyománya ugyanakkor, hogy az a néhány téma, ami mégis áttöri az ingerküszöbömet, nagyon látványosan teszi ezt.

A visszafogottságra tehát azért nem kell különösebben ügyelnem, mert nagyon ritka az olyan alkalom, amikor megtapasztalom ennek a hiányát, így teljesen felesleges bármilyen hasonló önkontroll észben tartását a mindennapjaim részévé tennem.

Miután pedig megszoktam, hogy az összes ügyben csiszolgatás nélkül írhatom le az első gondolatomat, ami csak eszembe jut, így ebben nem szokásom különbséget tenni azon esetek között, amikor az egyes hírek, és történések eltérő módon érintik meg a lelkemet. Az esetek 99%-ában nincs szükségem a konszolidált, és kulturált kimenethez arra, hogy hátradőljek, mély levegőt vegyek, és elszámoljak 10-ig, így a maradék 1%-ban se kapcsol be ez a nem létező gát. :) (És mint írtam, nem is különösebben érzem igényét annak, hogy ezt feltétlenül kiépítsem magamban, elvégre nem vagyok olyan habitusú ember, akinél indokolt lenne figyelni az ilyesmire. Így bizony előfordulhat, hogy a jövőben is megesnek itt a tegnapihoz hasonló hangulati kiugrások.)

Az összképhez ugyanakkor azzal is érdemes tisztában lennünk, hogy ha valami kihoz a sodromból, az igenis joggal érdemli ki, hogy erősebben foglalkozzunk vele.

Ilyen kiemelten felháborító momentum volt, amikor a rendőrség aljas módon megfenyegette azokat a bírákat, akik a tiszta logikai forma alapján ki merték mondani, hogy a rendőrtanúk egészen biztosan hazudnak, és igen, ilyen volt tegnap az, amikor azt láttam, hogy a Partizáninfó szerkesztői az én vágási gyakorlatommal visszaélve, annak alapján intéztek ócska támadást egy remek ember, a mélyen tisztelt Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd úr ellen.

A partizánokon kívül tehát ezúton is szeretnék elnézést kérni mindenkitől, akit a tegnapi bejegyzésem stílusa esetleg sérthetett, azonban továbbra is úgy érzem, hogy teljesen jogos volt a felháborodásom, ezért mindennel együtt is vállalhatónak tartom a cuccot, a törlésére tehát nem kívánok sort keríteni.

Sajnos az olyan mocskokkal kapcsolatban, akik a partizános lapot szerkesztik, igen nehéz visszafogottan fogalmazni. Pláne akkor, ha közvetlenül arra játszanak, hogy összeugrasszanak engem bárkivel is, mert - mint írtam - nyilvánvalóan ez a valódi céljuk.

By SoDI

Kapcsolódó anyagok:


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!