Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Az alábbi videót csak az nézze meg, aki hányni akar.

• Tóta W. egy asztalnál Szetey-vel!

Asszem mindent elmondtam.

Minden gyereknek saját buzit!   

By SoDI

Tóta démon megint nekiment egy egzisztenciáját féltő szorgalmas magyar embernek.

Hogy Cs. Kádár Péter elvtelenül neolib, pénzuralmi szemléletű kigúnyolásáról mi a véleményem, nem írom le még egyszer, aki kíváncsi, keressen rá az ottani kommentek között (nicknév: sodika).

Sokkal érdekesebb, ahogyan néhány észjátszós yuppie Cs. Kádár úr kinézetén élcelődik. Vegyen másik szemüveget, nyírassa le a haját, és szedje rendbe a szakállát. Komolyan, mintha a katonaságnál lennénk!

El tudom képzelni, miféle idióta, magát metroszexuálisnak nevező látens buzeráns lehet az, aki ilyen baromságokat írogat. Szőrtelenített mellkas, szanaszét szolizott bőr, és az a tévhit, hogy nem rohadtul szánalmas, hanem éppen hogy csak így lehet modern, és 'ápolt'.

Holott Cs. Kádár úr csupán egy régi vágású, egyéni, megszokott stílusát őrző szaki, akit tisztelni illik mindezért.

Azt várni tőle, hogy menjen el valami buzi stylist-hoz, és változtasson a fizimiskáján, szimpla irigység! Akik ezzel jönnek, irigylik Kövér Lászlót, és irigylik Hobót is. Mert tudják, hogy ők soha nem fognak egyéniségként kinézni.

Cs. Kádár Péter ugyanis nagyon jól néz ki így!

By SoDI

Ui.: Nem, nem irónia, tényleg. Ugyanis tiszteletet sugároz.

A mai médiakonferencián tökéletesen bebizonyosodott, hogy szakmabeliekkel szemben Tóta W. Árpád szánalmasan vitaképtelen. Biztos fájt neki, hogy a jelenlévő jobb -és baloldali újságírók egymással tökéletes egyetértésben fejtették ki, az egész Zsindex mennyivel nem több egy egyszerű fikalapnál.

A következő téma az SS-kabátos operatőr ügye volt, amikoris az baszta fel az egyik Index-es agyát, hogy senki nem akart holmi technikai részletekről beszélni,  elvégre mindenki felismerte, hogy nem az a fő kérdés, retusált-e a kép, hanem az, hogy a többek között a MAZSIHISZ lapjának is örömmel dolgozó Tevan Imre vajon milyen gonosz megfontolásból válogatta be a publikált galériába.

De a legnagyobb pofáraesés a végére maradt. Amikor a HírTV munkatársa a nagyközönség előtt szép lassan és artikuláltan felolvastatta Tótával, hogy mit írt róluk (dögkút, és szopós szájú kurva), akkor felfogta végre a barom, hogy itt most nincs egy szinten a kollégáival, és inkább megfutamodott.

- Igen, írhatok ilyet, ti viszont hazudtok. - bőgte, mint egy fürdős kurva, majd kirohant. 

Úgy néz ki, ha nem egy monitor előtt kell okosnak lenni, csődöt modunk.

Ejnye-ejnye, Tóta mester!

Update 1:

A teljesség kedvéért álljon itt Tóta saját álláspontja is:

"megemlítem, hogy a legelején elmondtam, nekem itt egyetlen hozzászólásom lesz, mert hivatásos hazudozókkal tök fölösleges hírszolgáltatásról dumcsizni. szóval nem ott baszott fel, pláne ezzel. ja, dögkút és szopóskurva, miért, mi más lenne?"

Update 2:

Videó:

By SoDI

Tóta valóban egy démon.

Most már semmi kétség. :)

By SoDI

Avagy gondolataim a blogomról

Talán az a hangyányival több, mint két hónap, mialatt újra komolyabban blogolni kezdtem, nem teremt kellő alapot ahhoz, hogy mélyebb következtetéseket vonjak le az eddigi tapasztalataimból, de arra mindenképpen alkalmas lehet, hogy néhány szempontot kiemelve meg tudjak fogalmazni általános igazságokat az itthoni blogolás lehetőségeiről.

• A legelső dolog, amit meg kell állapítani, hogy nem feltétlenül tartozik a legkifizetődőbb módszerek közé videómegosztókon publikált saját tartalmakkal megtámogatni az olvasottságot. Hiába vágtam ugyanis össze egy látványos bemutatót a saját letartóztatásomról, hiába készítettem vicces rajzfilmet az októberi események újrakezdéséről, ezek közel sem hoztak akkora eredményt, mint amilyet elvártam volna tőlük. Érdekes módon ezen még az sem segített, amikor a DV-kamerámmal elmentem Gergényi díjkiosztójára, és az erről összevágott anyagot a kuruc.info segítségével majdnem tízezer emberhez eljuttattam.
• A "hogyan indítsunk képregényblogot, amelyik olyan rém színvonaltalan, és béna, hogy értelme sincs"-féle Zénó, a Nemzeti Ninja se produkált eddig növekvő eredményt. De nem baj, fokozatosan nyomom egyre magasabbra a történet provokatív jellegét, valami majd csak átüti valahol az ingerküszöböt. :) Így ez nem fog megszünni, legalább egy éven keresztül minden nap frissülni fog, ha belepusztulok, akkor is.. :)
• Úgy néz ki, ma Magyarországon az sem különösebben kirívó eset, ha valaki hozzám hasonlóan gabalyodik bele a zsidó lakásmaffia hálójába, így akkor sem érkeznek az érdeklődök nagyobb tömegben, amikor rendszeresen, és kimerítő részletességgel számolok be az ügy legújabb fejleményeiről.
• Az Államrend Megdöntése Projekt, amelynek első lépéseként az Országos Tüntetésnyilvántartó Rendszerbe kezdtem bele, az egyetlen valódi értelme annak, hogy blogolok. Elsősorban emiatt a projekt miatt sorolom a fontos szempontok közé a látogatottságot. Meggyőződésem, hogy reális alapokra helyeztem, ezért kivitelezhetőnek gondolom, és a szívemen viselem a benne megfogalmazott nemzeti célokat. Ez az, amihez valóban komoly reményeket fűzök, aminek a megvalósíthatóságában valóban erősen hiszek. Ezzel az egyetlen probléma, hogy így, a vizsgaidőszakban túl sok időmet foglalná le, ha az ősszel megszokott nívóján folytatnám, ezért erre csak februárban fogok tudni visszatérni, de talán, ha a szorgalmi időszak elején kellő intenzitással vetem bele magam a munkába, akkor lesz esélyem rá, hogy a MÚK-mozgalom erősödésével párhuzamosan magam is hozzájárulhassak a nemzeti oldal sikeréhez azzal, hogy használható eszközt adok a kezébe a korábban leírt közösségszervező rendszer formájában.
• Ami valóban megdobta a látogatók számát, az két dolog. Tóta W. Árpád, és Tomcat.

Tomcat és Balás Márk ügye természetesen nagyrészt azért hozta meg a sikert, mert az online újságírás egyik legfontosabb szabályai közé tartozik, hogy ha valaki aktuális, sokakat érdeklő témákhoz nyúl megfelelő részletességgel, akkor joggal számíthat ennek nyomán megugró olvasottságra. De emellett marketingszakemberek is pontosan tudják, hogy kimagasló eredményességű lehet az olyan kampány, melynek keretében a közvéleményt leginkább uraló problémákra kínálnak egyedi megoldásokat. (Lásd a kamatadó bevezetése előtti banki konstrukciók versenyét). Ez azonban csak az egyik komponens.

A Tomcat-ről írt dolgokkal kapcsolatban a másik ok, ami vonzza az embereket, az az, hogy kevesen vannak, akik nyíltan (tehát nem külföldi szerverek anonimitása mögé bújva) merik őt erős kritikával illetni. "Ha nem perel be, akkor megver, és akkor, jaj, mi lesz." Az előbbitől én azért nem tartok, mert nem hiszem, hogy valaha bárkinek is okot adtam volna arra, hogy fizikai támadásban gondolkodjon. Ez igaz Tomcat-re is.

Gyakran vagyok pimasz, csípkelődő, és szatírikus, de emögött kizárólag az áll, hogy erősen hiszek benne, hogy értelmes, és konstruktív eszmecsere kizárólag élénk vitákon keresztül képzelhető el. Mert ugye akár a Csintalan, akár az ATV hasonszőrű betelefonálós műsorának a szintjén is maradhatnánk, csak ennyi erővel pedig békésen kérődzhetnénk egy lombos fa alatt, vagy dagonyázhatnánk a posványban, annak is megvan a maga szépsége.

A második, a jogi út sem veszélyes, hogy ha az ember érti a módját. Amikor valamilyen támadható tartalommal kapcsolatban helyénvaló észrevétel érkezik az érintettektől, akkor gondolkodás nélkül, mindig eleget kell tenni a helyreigazítási felhívásnak. Az érem másik oldala ugyanakkor, hogy ha nincs valós alapja a visszajelzésnek, akkor ezt a leghatározottabban meg lehet, és meg is kell tagadni. Így kértem bocsánatot a Balás Márk megverését Tomcat-tel kapcsolatba hozó postomért, és így tagadtam meg ugyanezt azzal a szatirikus mókázással kapcsolatban, hogy vajon a Könnyű Károly által felajánlott 100 ezer forintból eddig mennyi kutyaeledel lett vásárolva. Amíg ugyanis az első valóban felfogható volt híresztelésként, addig a második nem utalhat semmi féle bűncselekményre, főleg nem lopásra, és erre elsősorban annak okán nem, hogy senki se lehet képes ellopni a saját pénzét, hisz az fizikailag is lehetetlen. (Nem hiába dolgoztam fel ezt a történetet rajzos formában is.)

Egy új dolgot mindenesetre megtudhattunk Tomcat-ről. Azzal, hogy fejlett a vitaérzéke, eddig is tisztában voltam. Kevés az olyan ember, aki képes egy vitában felém kerekedni, márpedig ő könnyűszerrel megtette ezt, ezért tehát, egészen addig, amíg ebben túl nem szárnyalom, minden tiszteletem az övé. Talán éppen ez alapján élt róla bennem idáig egy rugalmas, értelmes, ugyanakkor határozott fiatalember képe, ami viszont az elmúlt hét eseményei tükrében kicsit megtörni látszik. Azt hiszem, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Tomcat erősen híjján van a humorérzéknek. (Én például arra számítottam, hogy a Berta kutyás poénon ő maga is egy jót nevet legfeljebb. Azt, hogy kiakad rajta, a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna.)

Kérem szépen, sokan tévedésben vannak vele kapcsolatban. Ő nem bunkó, és nem erőszakos, hanem zsémbes. Tomcat egy sótlan, zsörtölődő öregember egy harminc éves ember testébe zárva. Már csak azért is megérte minden múlt heti párbeszéd, hogy erre mindenki rájöhessen.

Tomcat mellett a másik, amelyik vonzotta az érdeklődőket, a Tóta W. Árpáddal való összezördülésem volt.

Annyit el kell ismerni, a blogjában talán valóban nem a legmegfelelőbb helyet találtam meg ahhoz, hogy sarkos, és finomkodást mellőző modorban érveljek vele szemben az igazság mellett, mert az ott lévő kommentek általános hangvétele ennél legtöbbször visszafogotabb, de arra nagyon jó volt ez a tapasztalat, hogy kőbe tudjam vésni az alábbi aranyigazságot:

• a kemény szavak bár érdeklődést keltenek, de könnyen skatulyába zárják az embert

Erre a legjobb példa az, hogy Tomcat-hez hasonlóan egy apró kör kezdett körülöttem is kialakulni, mely tagjai néhány megnyilvánulásom alapján egyoldalú, és nem feltétlenül kedvező oldalról kezdtek el gondolkodni rólam. Így végső soron azt megállapíthatjuk, hogy bár ez a vitamód eredményes, de abban már a legkevésbé sem vagyok biztos, hogy az imázsrombolás okán hosszú távon is kifizetődő, ezért a továbbiakban valószínűleg csak módjával fogok élni ennek az eszközével.

Azért, mert ott végeztem el ezt a kísérletet, még tartozom egy bocsánatkéréssel Tóta felé, de ezt a jövő héten pótolni fogom. :)

Mindent összevetve, érdekes tapasztalatokkal lettem gazdagabb e majd' negyedév alatt, és - ha néhány dologban finomításra is szorulhat a stílusom - abban az egy dologban biztos vagyok, hogy nem hiábavaló minden erölködésem, ezért még hosszú ideig folytatni fogom.

By SoDI

Ui.: Gergényi halálát javasolni kegyetlen mód tessék!

Megint antiszemitázik a mocsári szörny.

Most vitatkozhatnánk arról, hogy mennyire ízléses dolog az ELTE Büntetőjogi Tanszékének docensét, egy magasan képzett, és nemzetközileg elismert jogi szaktekintélyt ilyen modorban gyalázni, de az ótvar stílus legyen a mocsári szörny baja.

Amellett viszont már nem lehet szó nélkül elmenni, ha kiderül, hogy amit ír, az erős ferdítés, ócska demagógia, és rosszindulatú lejáratás. Hogy a témában kik rendelhetnek meg ilyet, azt gondolom nem szükséges mélyebben elemeznem.

Lássuk csak, mi is van valójában az ügy hátterében.

Történt, hogy Morvai Krisztina az ENSZ emberjogi CEDAW bizottságában a judeonáci erőszakhorda által megszállt palesztin területeken élő, emberi jogaiktól megfosztott nők helyzetéről merészelt kérdést intézni az izraeli képviselőhöz.

A kampósorrú delegált ezen kicsit felhúzta magát, majd elküldte hazai sorstársait, hogy kopogjanak be Gyurcsányhoz árulkodni. Fletó igyekezett is kiköszörülni a csorbát, és szégyenszemre egy cionista nőegylet vezetőjét próbálta benyomni Morvai helyébe.

(Bár a HVG firkásza megpróbálja azzal hiteltelenné tenni Morvai szavait, hogy az Esztertáska Alapítvány nem tesz említést a lapján arról, hogy cionista lenne, nem kell ahhoz különösebb politikai érzék, hogy lássuk; ha egy zsidó identitású szervezet vezéreként lép valaki a politika felé, akkor nyilvánvalóan nem a Jobbik álláspontját fogja képviselni.)

Ez idő tájt történt, hogy október 23-án az Oktogonon Morvainak szintén alkalma volt beleszagolni a rendőrségi könnygázba, és a magas fokú igazságérzete miatt elhatározta, hogy nem hagyja annyiban ezt a magyar nép ellen elkövetett irtózatos bűnt.

Becsületére legyen mondva, valóban kimagasló munkát végzett az állatias rendőrpatkányok ámokfutását vizsgáló bizottság élén, a diktatúra talpnyalói nyilván ezért érezték a kötelességüknek, hogy a porba döngöljék őt.

Az így indult sajtóhadjárat joggal háborította fel a docens asszonyt, megszületett tehát ez a válaszlevél, melyen hetek óta ugrál a balliberális publicisztikai szakma összes gyűlölködő torzszülöttje.

Sápítoznak, hogy milyen szörnyűséges MAGUKFAJTÁRÓL és MAGUNKFAJTÁRÓL írni, jaj, már megint ez a zsidózás, pogrom lesz itt, rettenetes.

Ilyen ellenszélben öröm látni, amint Morvai könnyűszerrel osztja ki a fröcsögő ámokfutókat a Napkeltében. Hiába no, ilyen sorsra jut a lakáj média minden idiótája, aki nála fényévekkel okosabb emberrel próbál vitába szállni. Valahogy ez a lehengerlő győzelem engem arra a frenetikus égésre emlékeztetett, mint amikor Orbán ősszel csúnyán felmosta a padlót Sváby elvtárssal.

(Azt is hosszasan lehetne elemezni, hogy amikor ártatlan magyarok százainak a meghurcoltatásáról kellene beszámolni a közszolgálati adó nézőinek, és Morvait is ezzel az ürüggyel rángatják be a Kereszttűzbe, milyen tisztességtelen dolog a rendelkezésre álló műsoridő nagy részét stílustalan személyeskedéssel, és vádaskodással kitölteni, mint ahogy ezt Bánóék tették. A pökhendiségnek nincs határa. Az MTV csak nem akart tanulni az ostromból.)

Ugyanis mélyebben megvizsgálva a levél hátterét világosan látszik, hogy Morvainak esze ágában sem volt zsidózni. Egyértelműen a balliberálisokat, vagyis cionistákat és magyar filoszemitákat vegyesen értette "MAGUKFAJTA" ember alatt, ebbe bármi nemű faji kirekesztést belemagyarázni szemét, izzadtságszagú erőlködés.

Néhány libsi megint elélvezhetett.

Jól kiantiszemitázhatták magukat. "Zsidózik"-írta Tóta W. Árpád is, és az ember szinte látja a perverz mosolyt az arcán. Megint nácizhat.

És ugyanígy szinte látjuk a kínos feszültséget, amikor valaki tagadni merészeli a zsidózás tényét. "Buta vagy, mint egy növény" - vágja a különvélemény arcába, mert természetesen a józan ész kizárólag a beteges nácizással lehet azonos. Ha pedig valaki nem hajlandó meglátni ott a kirekesztő zsidózást, ahol az sose volt, akkor ő az "internet egyik legostobább alakja".

Antiszemitázz Te is, különben őrült vagy.

Akkor inkább őrült leszek.

By SoDI

UPDATE: Bánó alantas gyűlöletét megérthetjük, ha elolvassuk ezt a kuruc.info cikket.

Az ateizmus mocsarában.

Van ez az elektronikus újságírás isteneként tisztelt Pulitzer-díjas firkász, akit az egyetlen nyomtatott újság után, ahol még megtűrték, most az Index is lefokozott az újságírói rangból. Lett belőle mezei blogger. Mondták neki: na, haver kapsz linket a naplódhoz előkelő helyen, aki kiváncsi rá, jöjjön, de többet nem tolunk ki a nagyközönség elé, mert ahhoz már szalonképtelen vagy.

Úgy látszik, nem hoz annyit bannerben, mint amit elvisznek a perei.

Meg ugye mégis csak kockázatos lenne a hírdetőknek, ha harcosan istenkároló fröcsögés mellett kellene reklámozniuk a portékáikat. Marad tehát a külön kis bűzüs lyuk, ott ellehet, ott saját felelőségére írhat amit akar, a pénzt igy is hozza, de anyagi felelősség mégsincs vele.

Azt hiszem, minden kedves, politikai független olvasómat meg tudom nyugtatni, a Magyar Hírlap nem indult el jobbra, csupán kiegyensúlyozott maradt azzal, hogy Széles Gábor eltakarította onnan a hisztérikusan antiklerikális csőcseléket.

Mert, kérem alássan, a South Park beli "nagy láthatatlan spagetti szörny"-féle érvelés (ha hiszel benne, hülye vagy) még egy pontig elmegy, és bizonyos határok között még keresztény-nemzeti érzelmű emberként is szórakoztató tud lenni, elvégre a humor az humor, azt komolyan venni óriási hiba.

Sőt, még az is eltűrhető, hogy ha valaki gyakorta kanyarodik vallási témákhoz, és nem éppen az áhítat irányából. Elvégre én is sokszor példálózom a cionizmussal, és az idegenszívűségüket nyiltan kimutató liberálisokkal, mégse vagyok antiszemita.

Az viszont már a legmesszebb menőkig vérlázító, ha ugyanez az ember egy chat-en flood-oló tizenéves punk kölyök érzéketlenségével gyalogol hívő emberek lelkébe, csak mert azok olyan mélyen érzik a téma spirituális vonatkozásait, melyre a hozzá hasonló materialista szánalomgombócok sose lehetnek képesek.

Adott ez a blogbejegyzés:
http://w.blog.hu/2006/12/27/isten_fasza#comments

Magával a leírt témával, az előbb vázoltak alapján még nincs feltétlenül probléma, ám sokat elárul a szerzőről, ha látjuk, hogy mennyire képtelen elviselni, ha valaki nem ért egyet vele. Amikor a szemünk előtt változik Tóta egy toporzékoló gyermekké, amint valaki észérvekkel romba dönti az érvelését, az mindent elárul lelki sivárságáról.

Ez az ember egyetlen dologra képes: fogalmazni. Semmi másra.

Gondolatrendszere két rövid, mondatban foglalható össze:

1. Isten nincs, mert nem tudjuk hogy van-e.
2. A krumplileves, az legyen krumplileves.

Kétség kívül mesteri, ahogyan bánik a magyar nyelvvel, szórakoztató, olvastatja magát, gördülékeny, és élvezetes, de ha lerántjuk mondatairól a retorikát, akkor felsejlenek a bűzös belsőségek, és láthatjuk, hogy a mesterien megszerkesztett mondatokon túl csak a kongó üresség lapul. Nincs ott semmi. Csak az a két pontba foglalt gondolat. Újra meg újra. Hosszasan ecsetelve, vicces, polgárpukkasztó modorban tálalva, és élénk képekkel illusztrálva bár, de semmi több.

Érdemes megfigyelni, ahogyan Tóta igazán akkor jön ki a sodrából, amikor erre kezdem felhívni a figyelmét. Idegesíti, hogy elovasom, amit ír, sőt meg is értem, amit ír, és ennek ellenére játszi könnyedséggel ízekre szedem.

De, hogy igazságosak legyünk, lássuk először az ő álláspontját:

"könyveld, (el a győzelmedet - sodika) te szegény bolond, és tedd mellé a mai győzelmeidet még. hogy a katolicizmus azért igaz, mert fennmaradt; hogy a többi vallás lényegében szintén katolikus, kivéve a zsidót, ami csak kekeckedésre való; hogy a hit érvként használható... már a felsorolás is fárasztó."

No hát akkor vegyük sorba.

• Hogyan állíthatja ép ésszel bárki is, hogy nem bizonyít semmit egy vallási tétel igazságtartalmából az, hogy évezredeken át fennmaradt? Mégis hogyan lenne lehetséges az, hogy emberek milliói őrizték évszázadokon át a kereszténységet, élték meg segítségével a krisztusi szeretet boldogságát, ám az ennek ellenére egyszerű hazugság? Komolyan el lehet képzelni, hogy ha az ember elméje nem fetreng a vérbolsevik materializmus bűzlő mételyében, hogy a modern kori pszichológia alapján kidolgozott manipulatív technikák összehangolt alkalmazása nélkül egy hazug módon kitalált mese képes ilyen hosszan ilyen sok ember életét megváltoztatni? Ha utána gondolunk, akkor erre csak egy féle válasz adható. Az, hogy nem. Az, hogy Jézus minden szava igaz.
• A következő kérdés, amit meg kell vizsgálnunk, az az, hogy ellentmondanak-e a nagy világvallások a kereszténység ideológiai szerkezetének. A kereszténységen kívül természetesen egyetlen vallás sincs, amely Jézust magát isteni minőségében tisztelné, azonban a teológiai irányzatok olyan bonyolult szerkezetek képét képesek mutatni, hogy óriási hiba lenne egy általános iskolás együgyüségével közelíteni a téma felé, és csupán felszínesen, néhány dogma kiemelésével megvitatni ezt a végtelenül komplex kérdést.
  Az ugye közismert, hogy az iszlám hozzánk hasonlóan istenközeli lényként tiszteli Jézust. Ők prófétai minőségében ismerik el, de ez elég közeli kapcsolat ahhoz, hogy ne lehessen ráfogni, hogy hitük mélyen összeegyeztethetetlen lenne a kereszténységgel.
  Továbbá a legtöbb keleti vallás hittételeinek a nagy részét is értelmezhetjük úgy, mint a keresztény igazságok más megfogalmazásban történő kivetüléseit. Ha megnézzük, a hinduizmus is ismeri a menny és a pokor fogalmát, csak éppen rétegekben képzeli el. Ugyanígy ismeri a világmindenség működését meghatározó erkölcsi törvények összességét is, a dharma-t, amit nyugodtan tekinthetünk az egy igaz Isten szinonímájaként, elvégre valláson belül is vannak olyan irányzatok, melyek ezt a törvényt egy konkrét létező lénnyel azonosítják. Ha valakinek pedig még mindig kétségei lennének, hát ott van Brahma, mint a világ teremtője. A lélekvándorlás is - ami a keleti vallások nagy részénél visszatérő elem - szerintem valahol a feltámadás távoli szinonímája.
  Senki se állítja persze, hogy ezek a tények azt bizonyítanák, hogy a nagy világvallások "lényegében mind katolikusak", azt azonban igenis kimondhatjuk, hogy nincs bennük olyan mély ellentmondás, mely alapján azt lehetne mondani, hogy lenne bármi, ami kizárná hogy egyszerre legyen igaz a kereszténység időtállóságára alapozott hittételek igaz volta, és a többi világvallás szintén hosszú időn keresztül való fentmaradása. 
• Méltán a vége felé hagyva pedig ugye van ez a zsidó vallás. A közveszélyes nácizók előszeretettel említenek zsidózást a politikai alapú anticionizmussal kapcsolatban éppúgy, mint amikor a teológiai alapú antijudaizmus kerül szóba. Tóta szintén ezek közé az ocsmány nácizók közé tartozik. Keresztény gondolkodókat ilyen vádakkal illetni ugyanakkor közönséges rágalom.
  Sok abban az igazság, amit néhai II. János Pál pápa mondott: a keresztény ember soha nem lehet antiszemita. Hogyan is lehetne, amikor az Ótestamentum nagy részében ő is el kell, hogy fogadja Isten szavát. De ez még nem zárja ki, hogy anticionista, vagy antijudaista legyen.
  Amikor a zsidó vallással kapccsolatban fogalmazok meg kritikát, akkor mindössze arra kívánok rámutatni, hogy Jézus megszületésével, és az emberiségért hozott áldozatával azon tanok, melyeket élete aktív időszakában tovább finomított, Krisztus előtti, eredeti formájukban menthetetlenül elavulttá váltak. Kimondhatjuk tehát, hogy amikor valaki e régi tanok szerint él, ráadásul teszi ezt annak jegyében, hogy elutasítja Jézus isteni voltát, ezzel nem tesz mást, mint hogy makacsul kekeckedik, elvégre más értelme nem nagyon lehet a tevékenységének.
• Ezzel kapcsolatban pedig lássuk, hogy miért nem számít szerintem (hogy a Pulitzer-díjas Tóta mester szavaival éljek) faszságnak az, ha valaki a hitét érvként merészeli használni egy vitában. 
  A hit és a hiedelmek mindigis az emberi közösségek egyetlen igazi összetartó erejét jelentették. Elvégre kizárólag a világi sivárságtól elvonatkoztatott, tehát önös érdekektől mentes, közösen megélt, szakrális élmény lehet az, ami úgy képes összekovácsolni emberek nagyobb csoportját a szeretet nevében, hogy amögött ne legyen semmi mögöttes ártó szándék. A kommunisták is próbáltak közösségi élményt teremteni (fiataloknak az úttörőtáborokban, nagyobbaknak az üzemgyűléseken, korábban a bolsevik munkaverseny énekeivel), de ott az egyetlen összetartó kapocs a közös "ellenség" (az imperializmus, vagy a "vele kollaboráló klerikális nemesség") képe volt. Vagyis szeretet helyett a gyűlölködés. Ennek jól tudjuk az eredményét.
  Manapság pedig éppen a valódi közösségi szellem az, ami kiveszik az emberekből. Pedig a vallásosság vissza tudná hozni.
  A hit az igazságról szól. Amikor valaki már elért arra a szintre, hogy képes Krisztus igazságát  a szívében elfogadni, akkor az semmilyen körülmények között nem tekinthető jellemhibaként, ha innentől ugyanez az ember erre az igazságra, mint cáfolhatatlan logikai érvre tekint, és így is használja.

A liberalizmus, amely eredetileg rombolás céljából jött létre (az egyház, és a nemesség tekintélyének rombolására), a mai napig megtartotta ezt a szép szokását. A liberálisok a modern kor megkérdőjelezhetetlen dogmájaként, maguk nagyszerű vívmányaként tekintenek arra, hogy saját érvrendszerük nagy része mára - szerintük - a józam ész szinonímájává vált, így mindenki, aki ezzel ellentétesen gondolkodik, az csak bolond lehet.

Úgy hiszik, hogy ez egy szüntelenül fejlődő, és előre haladó folyamat, melyet apró lépésenként bár, de biztosan lehet irányítani a végső cél, a mindent eluraló libertarianizmus, az embereket rend, és koordináló erő híjján az állati ösztönök síkjára taszító zűrzavar, és anarchia irányába. Cion Bölcsei nem ígértek nekik gyors sikert a keresztények elállatiasításához, ezért nem is különösebben keserednek el, ha azt látják, hogy ez a haladás nem száguldó tempójú. Szépen, apránként dolgozzák meg a közvéleményt, elvégre ha a tömegnek elég sokszor ismétlik a hazugságot, akkor az akaratlanul is a befogadók nagy részénél belső meggyőződéssé válik.

A csigatempóval tehát ki vannak egyezve, de azzal, hogy ha kétségbe merik vonni az eddigi "eredményeiket", azzal már nem. Ha valaki nem hajlandó az évszázados romboló tevékenységük hatásaként kialakult fogalomrendszerük keretei között érvelni, ha kétségbe vonja a liberális dogmákat, akkor az az illető egy csapásra ostobává válik, neajdisten fasisztává.

Csak ezzel magyarázható Tóta W. Árpád majdhogynem hisztérikus kirohanása akkor, amikor én Jézus Krisztus igazságát mint logikai érvet használtam.

A mocsári szörny szereti a mocsarát. Szeretné, ha tovább mélyülne, és terjedne.

Szerencse, hogy a békákat nem szokták megkérdezni, amikor lecsapolják a mocsarat!

By SoDI