Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Az ateizmus mocsarában.

Van ez az elektronikus újságírás isteneként tisztelt Pulitzer-díjas firkász, akit az egyetlen nyomtatott újság után, ahol még megtűrték, most az Index is lefokozott az újságírói rangból. Lett belőle mezei blogger. Mondták neki: na, haver kapsz linket a naplódhoz előkelő helyen, aki kiváncsi rá, jöjjön, de többet nem tolunk ki a nagyközönség elé, mert ahhoz már szalonképtelen vagy.

Úgy látszik, nem hoz annyit bannerben, mint amit elvisznek a perei.

Meg ugye mégis csak kockázatos lenne a hírdetőknek, ha harcosan istenkároló fröcsögés mellett kellene reklámozniuk a portékáikat. Marad tehát a külön kis bűzüs lyuk, ott ellehet, ott saját felelőségére írhat amit akar, a pénzt igy is hozza, de anyagi felelősség mégsincs vele.

Azt hiszem, minden kedves, politikai független olvasómat meg tudom nyugtatni, a Magyar Hírlap nem indult el jobbra, csupán kiegyensúlyozott maradt azzal, hogy Széles Gábor eltakarította onnan a hisztérikusan antiklerikális csőcseléket.

Mert, kérem alássan, a South Park beli "nagy láthatatlan spagetti szörny"-féle érvelés (ha hiszel benne, hülye vagy) még egy pontig elmegy, és bizonyos határok között még keresztény-nemzeti érzelmű emberként is szórakoztató tud lenni, elvégre a humor az humor, azt komolyan venni óriási hiba.

Sőt, még az is eltűrhető, hogy ha valaki gyakorta kanyarodik vallási témákhoz, és nem éppen az áhítat irányából. Elvégre én is sokszor példálózom a cionizmussal, és az idegenszívűségüket nyiltan kimutató liberálisokkal, mégse vagyok antiszemita.

Az viszont már a legmesszebb menőkig vérlázító, ha ugyanez az ember egy chat-en flood-oló tizenéves punk kölyök érzéketlenségével gyalogol hívő emberek lelkébe, csak mert azok olyan mélyen érzik a téma spirituális vonatkozásait, melyre a hozzá hasonló materialista szánalomgombócok sose lehetnek képesek.

Adott ez a blogbejegyzés:
http://w.blog.hu/2006/12/27/isten_fasza#comments

Magával a leírt témával, az előbb vázoltak alapján még nincs feltétlenül probléma, ám sokat elárul a szerzőről, ha látjuk, hogy mennyire képtelen elviselni, ha valaki nem ért egyet vele. Amikor a szemünk előtt változik Tóta egy toporzékoló gyermekké, amint valaki észérvekkel romba dönti az érvelését, az mindent elárul lelki sivárságáról.

Ez az ember egyetlen dologra képes: fogalmazni. Semmi másra.

Gondolatrendszere két rövid, mondatban foglalható össze:

1. Isten nincs, mert nem tudjuk hogy van-e.
2. A krumplileves, az legyen krumplileves.

Kétség kívül mesteri, ahogyan bánik a magyar nyelvvel, szórakoztató, olvastatja magát, gördülékeny, és élvezetes, de ha lerántjuk mondatairól a retorikát, akkor felsejlenek a bűzös belsőségek, és láthatjuk, hogy a mesterien megszerkesztett mondatokon túl csak a kongó üresség lapul. Nincs ott semmi. Csak az a két pontba foglalt gondolat. Újra meg újra. Hosszasan ecsetelve, vicces, polgárpukkasztó modorban tálalva, és élénk képekkel illusztrálva bár, de semmi több.

Érdemes megfigyelni, ahogyan Tóta igazán akkor jön ki a sodrából, amikor erre kezdem felhívni a figyelmét. Idegesíti, hogy elovasom, amit ír, sőt meg is értem, amit ír, és ennek ellenére játszi könnyedséggel ízekre szedem.

De, hogy igazságosak legyünk, lássuk először az ő álláspontját:

"könyveld, (el a győzelmedet - sodika) te szegény bolond, és tedd mellé a mai győzelmeidet még. hogy a katolicizmus azért igaz, mert fennmaradt; hogy a többi vallás lényegében szintén katolikus, kivéve a zsidót, ami csak kekeckedésre való; hogy a hit érvként használható... már a felsorolás is fárasztó."

No hát akkor vegyük sorba.

• Hogyan állíthatja ép ésszel bárki is, hogy nem bizonyít semmit egy vallási tétel igazságtartalmából az, hogy évezredeken át fennmaradt? Mégis hogyan lenne lehetséges az, hogy emberek milliói őrizték évszázadokon át a kereszténységet, élték meg segítségével a krisztusi szeretet boldogságát, ám az ennek ellenére egyszerű hazugság? Komolyan el lehet képzelni, hogy ha az ember elméje nem fetreng a vérbolsevik materializmus bűzlő mételyében, hogy a modern kori pszichológia alapján kidolgozott manipulatív technikák összehangolt alkalmazása nélkül egy hazug módon kitalált mese képes ilyen hosszan ilyen sok ember életét megváltoztatni? Ha utána gondolunk, akkor erre csak egy féle válasz adható. Az, hogy nem. Az, hogy Jézus minden szava igaz.
• A következő kérdés, amit meg kell vizsgálnunk, az az, hogy ellentmondanak-e a nagy világvallások a kereszténység ideológiai szerkezetének. A kereszténységen kívül természetesen egyetlen vallás sincs, amely Jézust magát isteni minőségében tisztelné, azonban a teológiai irányzatok olyan bonyolult szerkezetek képét képesek mutatni, hogy óriási hiba lenne egy általános iskolás együgyüségével közelíteni a téma felé, és csupán felszínesen, néhány dogma kiemelésével megvitatni ezt a végtelenül komplex kérdést.
  Az ugye közismert, hogy az iszlám hozzánk hasonlóan istenközeli lényként tiszteli Jézust. Ők prófétai minőségében ismerik el, de ez elég közeli kapcsolat ahhoz, hogy ne lehessen ráfogni, hogy hitük mélyen összeegyeztethetetlen lenne a kereszténységgel.
  Továbbá a legtöbb keleti vallás hittételeinek a nagy részét is értelmezhetjük úgy, mint a keresztény igazságok más megfogalmazásban történő kivetüléseit. Ha megnézzük, a hinduizmus is ismeri a menny és a pokor fogalmát, csak éppen rétegekben képzeli el. Ugyanígy ismeri a világmindenség működését meghatározó erkölcsi törvények összességét is, a dharma-t, amit nyugodtan tekinthetünk az egy igaz Isten szinonímájaként, elvégre valláson belül is vannak olyan irányzatok, melyek ezt a törvényt egy konkrét létező lénnyel azonosítják. Ha valakinek pedig még mindig kétségei lennének, hát ott van Brahma, mint a világ teremtője. A lélekvándorlás is - ami a keleti vallások nagy részénél visszatérő elem - szerintem valahol a feltámadás távoli szinonímája.
  Senki se állítja persze, hogy ezek a tények azt bizonyítanák, hogy a nagy világvallások "lényegében mind katolikusak", azt azonban igenis kimondhatjuk, hogy nincs bennük olyan mély ellentmondás, mely alapján azt lehetne mondani, hogy lenne bármi, ami kizárná hogy egyszerre legyen igaz a kereszténység időtállóságára alapozott hittételek igaz volta, és a többi világvallás szintén hosszú időn keresztül való fentmaradása. 
• Méltán a vége felé hagyva pedig ugye van ez a zsidó vallás. A közveszélyes nácizók előszeretettel említenek zsidózást a politikai alapú anticionizmussal kapcsolatban éppúgy, mint amikor a teológiai alapú antijudaizmus kerül szóba. Tóta szintén ezek közé az ocsmány nácizók közé tartozik. Keresztény gondolkodókat ilyen vádakkal illetni ugyanakkor közönséges rágalom.
  Sok abban az igazság, amit néhai II. János Pál pápa mondott: a keresztény ember soha nem lehet antiszemita. Hogyan is lehetne, amikor az Ótestamentum nagy részében ő is el kell, hogy fogadja Isten szavát. De ez még nem zárja ki, hogy anticionista, vagy antijudaista legyen.
  Amikor a zsidó vallással kapccsolatban fogalmazok meg kritikát, akkor mindössze arra kívánok rámutatni, hogy Jézus megszületésével, és az emberiségért hozott áldozatával azon tanok, melyeket élete aktív időszakában tovább finomított, Krisztus előtti, eredeti formájukban menthetetlenül elavulttá váltak. Kimondhatjuk tehát, hogy amikor valaki e régi tanok szerint él, ráadásul teszi ezt annak jegyében, hogy elutasítja Jézus isteni voltát, ezzel nem tesz mást, mint hogy makacsul kekeckedik, elvégre más értelme nem nagyon lehet a tevékenységének.
• Ezzel kapcsolatban pedig lássuk, hogy miért nem számít szerintem (hogy a Pulitzer-díjas Tóta mester szavaival éljek) faszságnak az, ha valaki a hitét érvként merészeli használni egy vitában. 
  A hit és a hiedelmek mindigis az emberi közösségek egyetlen igazi összetartó erejét jelentették. Elvégre kizárólag a világi sivárságtól elvonatkoztatott, tehát önös érdekektől mentes, közösen megélt, szakrális élmény lehet az, ami úgy képes összekovácsolni emberek nagyobb csoportját a szeretet nevében, hogy amögött ne legyen semmi mögöttes ártó szándék. A kommunisták is próbáltak közösségi élményt teremteni (fiataloknak az úttörőtáborokban, nagyobbaknak az üzemgyűléseken, korábban a bolsevik munkaverseny énekeivel), de ott az egyetlen összetartó kapocs a közös "ellenség" (az imperializmus, vagy a "vele kollaboráló klerikális nemesség") képe volt. Vagyis szeretet helyett a gyűlölködés. Ennek jól tudjuk az eredményét.
  Manapság pedig éppen a valódi közösségi szellem az, ami kiveszik az emberekből. Pedig a vallásosság vissza tudná hozni.
  A hit az igazságról szól. Amikor valaki már elért arra a szintre, hogy képes Krisztus igazságát  a szívében elfogadni, akkor az semmilyen körülmények között nem tekinthető jellemhibaként, ha innentől ugyanez az ember erre az igazságra, mint cáfolhatatlan logikai érvre tekint, és így is használja.

A liberalizmus, amely eredetileg rombolás céljából jött létre (az egyház, és a nemesség tekintélyének rombolására), a mai napig megtartotta ezt a szép szokását. A liberálisok a modern kor megkérdőjelezhetetlen dogmájaként, maguk nagyszerű vívmányaként tekintenek arra, hogy saját érvrendszerük nagy része mára - szerintük - a józam ész szinonímájává vált, így mindenki, aki ezzel ellentétesen gondolkodik, az csak bolond lehet.

Úgy hiszik, hogy ez egy szüntelenül fejlődő, és előre haladó folyamat, melyet apró lépésenként bár, de biztosan lehet irányítani a végső cél, a mindent eluraló libertarianizmus, az embereket rend, és koordináló erő híjján az állati ösztönök síkjára taszító zűrzavar, és anarchia irányába. Cion Bölcsei nem ígértek nekik gyors sikert a keresztények elállatiasításához, ezért nem is különösebben keserednek el, ha azt látják, hogy ez a haladás nem száguldó tempójú. Szépen, apránként dolgozzák meg a közvéleményt, elvégre ha a tömegnek elég sokszor ismétlik a hazugságot, akkor az akaratlanul is a befogadók nagy részénél belső meggyőződéssé válik.

A csigatempóval tehát ki vannak egyezve, de azzal, hogy ha kétségbe merik vonni az eddigi "eredményeiket", azzal már nem. Ha valaki nem hajlandó az évszázados romboló tevékenységük hatásaként kialakult fogalomrendszerük keretei között érvelni, ha kétségbe vonja a liberális dogmákat, akkor az az illető egy csapásra ostobává válik, neajdisten fasisztává.

Csak ezzel magyarázható Tóta W. Árpád majdhogynem hisztérikus kirohanása akkor, amikor én Jézus Krisztus igazságát mint logikai érvet használtam.

A mocsári szörny szereti a mocsarát. Szeretné, ha tovább mélyülne, és terjedne.

Szerencse, hogy a békákat nem szokták megkérdezni, amikor lecsapolják a mocsarat!

By SoDI