Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Most olvasom a hírt, hogy az EU be akarja tiltani a sütik használatát. Az első akadályokon már túljutott a törvényjavaslat, és a tagállamoknak 2011. áprilisáig kell ratifikálniuk azt. A törvény állítólag adatvédelmi megfontolásból, és a személyiségi jogok védelme érdekében született meg.

A módosítás értelmében a weblapoknak a továbbiakban előzetes engedélyt kell kérniük a felhasználóktól, mielőtt sütiket helyeznek el a gépeiken. Ez alól csak az olyan szolgáltatások a kivételek, melyek működéséhez feltétlenül szükséges a sütik használata (ilyenek például a webáruházak kosarai).

A tervezett változtatás rengeteg olyan európai vállalkozást taszíthat csődbe, melyek erre a technikára építették az üzleti modelljüket. Ilyenek például a célzott üzeneteket használó reklám-kiszolgálók, akik mostantól kénytelenek lesznek EU-n kívüli ország szervereire költözni.

Az igazat megvallva ez a legnagyobb baromság, amit csak el lehet képzelni. Mert mégis milyen alapon tiltanak be egy olyan programozási technikát, mely a web születése óta elterjedt megoldás, és amelyet emellett a világon még sehol senki nem korlátozott?

Ne küldj spamet, ne indítsd DoS-támadást, és ne terjessz vírust, ugyanis mindhárommal más rendszerét terheled feleslegesen, valamint anyagi károkat okozol. Ez teljesen érthető. De mégis hogy a francba képzelik ezek, hogy az embernek megtiltják egy olyan elérhető technológia használatát, amely

• nem tömíti el senki postaládáját
• nem terheli le senki szerverét
• nem okoz adatvesztést sehol,

ráadásul amely egy alapvető funkcionalitás minden webböngészőben, amióta világ a világ?

Az rendben van, hogy a hazai reklámtörvény igyekszik korlátozni a spamek terjedését. Még az is elnézhető volt nekik, hogy emiatt néhány hónapig olyan elmebeteg szabályozás volt érvényben itthon, mely az email-feliratkozóktól a lakcímük megadását is megkövetelte (bár ennek megkerülésére volt egy olyan kiskapu, melyet annak idején itt a blogon is részletesen ismertettem). Tévedtek a törvényhozó urak, és kiküszöbölték a csorbát.

Az viszont már számomra is teljesen érthetetlen, hogy idén tavasztól miért van betiltva itthon a weblapunk továbbajánlására felszólító automatizált felület („add meg 5 barátod e-mail címét”). Amíg olyan amerikai óriások, mint a Facebook teljesen törvényesen élhetnek ezzel a megoldással, addig itthon ugyanennek a tiltása egészen konkrét versenyhátrányba hozza a vállalkozókat.

Alternatív megoldásként az ember amerikai szerverre rakhatja a hírlevél-rendszerét, hogy utána egy delaware-i offsore cég nevében promózza az itthoni termékeit is. Én legalábbis biztos ezt fogom tenni, ha úgy érzem, hogy a hazai szabályozás konkrétan is forintosítható hátrányba hoz engem az amerikai versenytársakkal szemben. Az ilyesfajta kiszervezés minden további nélkül működő megoldás, mert a sütiknél maradva gondoljunk csak bele: az amerikai Google Analytics használata nyilván nem lehet illegális, márpedig az annak ellenére rak a parasztok gépeire sütiket, hogy a webstatisztika szigorúan véve nem szerves része egyetlen weblapnak sem.

Elmebeteg ez a kontinens, komolyan mondom.

Én mindenesetre továbbra is használni fogom a sütiket. Nekem csak ne mondja meg senki, hogyan programozzak!

By SoDI

Azt hiszem, mostantól teljesen felesleges erőlködés bonyolult szóvirágokkal operálni, vagy alaposan felkészülni az egyes közéleti vitákra, hogy éles helyzetben hatásosan tudjunk érvelni a balliberális hazugságokkal szemben.

Van ugyanis egy érv, ami mindent üt, legyen az bármilyen összeszedett érvrendszer is.

"Ezt mindenki tudja, ne kelljen már magyarázni!"

Tanuljunk a nagy mestertől.

Elvégre ő lenne itt a szellemi elit, vagy mi a franc.

Legitim érv, hogy ha én ezt gondolom, akkor az úgy is van. Legitim érv, hogy semmit nem kell megmagyarázni, mert az evidencia. Legitim érv az ellenfél saját szempontjait magasról leszarni, azzal a felkiáltással, hogy "ja kérem, politikai harc folyik".

Hát, ha ezt így csinálják a nagyok is, akkor nekünk is így kell. Eddig bevallom, egy kicsit túlontúl is erősnek gondoltam a kuruc.info, és némely nálam kommentelő érvelési stílusát, de most már nekem is be kell látnom, hogy ez bizony így helyes.

Érveljen, akinkek hat anyja van. :)

By SoDI

Miután a kuruc.info nyomán Tóta démon is rákattant Orbán Viktor koponyaűrjére, én sem mehetek el szó nélkül a téma mellett.

Ma délután rám tört a perverz mazochizmus, és egy belvárosi újságostól haza felé tartva átolvastam a heti 168 Tórát, ahol szintén ezen megy a központi rágódás, így már csak ezért is azt hiszem, érdemes tiszta vizet önteni a pohárba.

Komoly lélektani fejtegetésekbe most nem mennék bele, még akkor sem, ha tudom, hogy elsősorban Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban az ilyen elemzés oly nagy divat lett mostanság, még köztiszteletben álló  szakértők körében is. Úgy gondolom ugyanis, hogy klasszikus értelemben vett normális ember nem létezik, vagy ha mégis, hát nagyon unalmas alak lehet. Az otthon ücsörgő, és Győzikére élvező nyárspolgárok között talán akad néhány ilyen, de őket inkább lesajnálni kell, mintsem eszményi referenciapontként tekinteni rájuk.

Nézzük tehát a konkrét érveket Orbánhoz. A kritikák, melyek megfogalmazódnak vele szemben, az, hogy légvárakat épít, a kormány megdöntésén fantáziál, bemeséli magának, milyen kellemetlen ellenfele is az országrombolásnak, miközben valójában nem csinál semmit. Hogy sorra jön elő az újabbnál újabb hamvába holt ötletekkel ("Az önkormányzati választás népszavazás", 72 órás ultimátum, "Igen, Magyarország Charta". mostani népszavazás"), miközben tiszta tudattal látnia kellene, hogy mindez csupán debil hiábavalóság.

Debreczeni József azt veti a szemére, hogy miért "bátorítja az utcai radikálisokat", a kuruc.info azt, hogy "nem használja fel az apparátusát az azonnali kormánydöntésre", Tóta meg azt, hogy faszt ugrál, ha valaki leírja, hogy amit csinál, az maga a diagnosztizált őrültség.

Annak ellenére, hogy nekem sziklaszilárd meggyőződésem, hogy a mostani politikai helyzet legfőbb okozója Orbán Viktor, így minden egyes forintnyi teher, amit Gyurcsányék ámokfutása miatt kénytelenek vagyunk kicsengetni a nagy semmire, elsősorban az ő bűne, most mégis az Elnök Úr megvédésére vállalkoznék.

Mert igaz ugyan, hogy a mostani judeobolsevik ámokfutásra legfőképpen az nyit lehetőséget, hogy Viktor még akkor is görcsösen erőltette a szövetségesdi gondolatát, amikor tisztán kellett volna látnia: ez a legnagyobb akadálya annak, hogy visszakerüljön a hatalomba, de ha elvonatkoztatunk a választás előtti súlyos hibáitól, és bűneitől, akkor arra kell jutnunk, hogy az utóbbi hónapokban annál, amit tett, sokkal többet nem nagyon várhattunk tőle. És nem azért, mert őrült, vagy fasz, hanem azért, mert még neki is erősen be vannak korlátozva a lehetőségei.

Játszunk most olyat, hogy mi - én és Ti, kedves olvasóim - együtt vagyunk Orbán Viktor. Kezünkben van az önkormányzati hálózat (illetve az őszi választások előtt érvényes helyzetet tekintve: hatalmas az esélyünk arra, hogy a kezünkbe kaparintsuk), de azon kívül gyakorlatilag semmi.

Irogathat persze a kuruc.info izgalmas sci-fiket arról, hogy ha azonnali megmozdulásra szólítjuk fel híveinket, akkor Gyurcsánynak öt percen belül vége, azonban ha reálisan szemléljük a helyzetet, rá kell jönnünk, hogy e sokmilliós szimpatizáns tömeg nagy része eseti megbízhatóságú. Úgy gondolják, hogy fideszes színpad előtt zászlót lengetni a nemzeti ellenállás netovábbja. Ezek az emberek nem fognak megmozdulni, és utakat lezárni. Még személyesen a Vezénylő Tábornok Úr kérésére sem. Arról már nem is beszélve, hogy Mi, Orbán Viktor, ha ezt megtennénk akkor örökre elásnánk magunkat az Európai társszervezeteink vezető személyiségei körében.

Szóval vagyunk itt a Szövetségnek csúfolt málladozó vízfejünk élén, és üres a kezünk, más tartja a gyeplőt. 

Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Beszélni. Reményt ébreszteni. A figyelem még megvan, így el lehet érni, hogy ne hunyjon ki teljesen a láng.

Mi, Orbán Viktor ennél többet nem tehetünk.

Bármi, ami ennél több, az utcai fiatalokra marad!

By SoDI