Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Akármilyen meglepő, ebben az országban szép számmal élnek olyan emberek, akik gondolkodás nélkül beszopják a kormány hazugságait. Éppen ezért, bár én az alábbi igazságokat olyan evidenciáknak tekintem, melyek nem szorulnak különösebb magyarázatra, az egészségbiztosításról szóló, néhány nappal ezelőtti összeállításomhoz hasonlóan ismét pontokba szedném, hogy hol hazudnak a szocik.

Szükség van a tandíjra?

• A szocik hazugsága: Egyetlen magyar intézmény sincs a világ 500 legjobb egyeteme között, de még az európai 100-as listán se találunk magyar intézményt. Ezt csak forrásbővüléssel lehet megoldani, melynek terheit úgy igazságos, ha azok viselik, akik igénybe veszik a felsőoktatás szolgáltatásait.
• A valóság: A minőség esetleges javulása nem a tandíjtól, hanem a bolognai rendszertől várható, vagyis attól, hogy szétválasztottuk a tömegoktatást a mesterképzéstől. (A legócskább bolsevik praktikák közé tartozik két független változtatást egymással összemosni olyan módon, hogy egy adott intézkedés előnyeként tüntetjük fel egy vele egyidőben bevezetett másiknak a pozitív hatásait.) Azoknak a diákoknak az erős anyagi leterhelésével, akik a minőségi javulás kerékkötői lehetnek (vagyis akik nem tanulnak rendesen), azt hiszem, minden normális ember egyetért, így tőlük teljesen igazságos pénzt szedni. A hallgatói oldalról történő extra forrásbevonás remek módja lehet a tárgyismétlési díjak drasztikus megemelése, illetve a túlhallgató tanulókra kirótt, nagy összegű tandíj bevezetése. Megfelelő szabályozással a most várt tandíjbevételt erősen megközelítő különeljárási díjakat lehetne bevezetni, mely a szocik új rendszerénél sokkalta igazságosabb lenne.

Nem igazságos a mostani rendszer?

• A szocik hazugsága: A mostani rendszerben nincs átjárhatóság az államilag finanszírozott, és a költségtérítéses képzés között. Ez igazságtalan azon fizetős hallgatók szemszögéből, akik - sok állami finanszírozású társukkal szemben - az egyetem falai között már jól teljesítenek.
• A valóság: A legtöbb egyetemen van mód a költségtérítéses képzésből átlépni az állami finanszírozásba. Egyrészt kimagasló tanulmányi eredmény esetén a legtöbb helyen dékáni kérelemmel megoldható a dolog, másrészt pedig lehetőség van akár évente megismételni a felvételit, onnantól pedig elég az új jogviszony alapján beiratkozni, az addig teljesített tárgyakat pedig egy kreditátviteli eljárással megtartani.

A tandíj nélkül nem valósulnak meg az egyetemi fejlesztések?

• A szocik hazugsága: Az eddigi fejlesztéseket nem veszélyezteti semmi, de ha a nép leszavazza a tandíjat, akkor elveszítjük a lehetőséget arra, hogy egyetemeink és főiskoláink felzárkózzanak a világ élvonalába.
• A valóság: A tandíj közel sem jelent annyi extra bevételt, ami költségvetési méretekben számottevő lenne, így - az összeg jelentéktelen volta miatt - valódi fejlesztések ebből nem valósulhatnak meg. Ennek legnagyobb részét ráadásul anélkül is be lehetne szedni a bukdácsoló tanulóktól, hogy a többieket feleslegesen terhelnénk.

A tandíj nem éppen a legszegényebb tanulókat rekeszti ki a tanulásból?

• A szocik hazugsága: A hátrányos helyzetű fiatalok nem kevés plusz pontra jogosultak a felvételi során. Ráadásul kiterjedt ösztöndíjrendszer segíti őket. Ehhez még hozzájönnek a tanulmányi ösztöndíjak is. Egyes helyeken, így a Corvinus-on a legjobban teljesítő 15% 60-70 ezer forint ösztöndíjat fog hazavinni, ami majdnem egy kezdő tanársegéd fizetése.
• A valóság: Tavaly már 30 ezerrel kevesebben jelentkeztek a felsőoktatásba, mely létszámbeli csökkenés nyilvánvalóan azt a réteget mutatja meg, akik úgy érzik, hogy nem lennének képesek állni a tanulás költségeit. Vagyis eme szűrő miatt a leginkább rászorulók már el sem jutnak odáig, hogy egyáltalán továbbtanulásra jelentkezzenek. Ez nem más, mint a tehetséges emberek teljesen felesleges elriasztása, ugyanis a megemelt ösztöndíjak ugyanúgy finanszírozhatók lennének a bukdácsolóktól beszedett magas pótdíjak után, mint ahogyan most a csaknem mindenkire kirótt tandíjból tervezik ugyanezt.

Most kik fizetik az államilag finanszírozott hallgatók tanulmányait?

• A szocik hazugsága: A legnagyobb igazságtalanság, hogy ma olyanok is fizetik mások tanulásának költségeit, akiknek soha nem lesz semmi közük a felsőoktatáshoz.
• A valóság: Az állami beruházások nagy részét általában azért valósítjuk meg, hogy fejlesszük vele az ország versenyképességét, erősítsük a gazdaságot. Ilyenformán például az ország keleti felében megépített autópályából a Dunántúlon élő emberek is profitálnak, hiszen ha az Alföldön kiépül az infrastruktúra, akkor a megtermelt javak egyre kevesebb hányadát kell átcsoportosítani a fejletlenebb régiók felé. Ugyanez igaz a szellemi tőke „megtermelésére” is, ugyanis erős országot csak kiművelt emberfők építhetnek. Vagyis a fiatalok tanulása mindenki közös érdekét szolgálja. Úgy helyes tehát, ha a költségek is a várható haszon osztatlan voltát testesítik meg. A hallgató majd bőven visszatéríti ennek a költségeit azzal, hogy aktív időszakában több értéket teremt a társadalomnak.

Mit tehetünk a nemzetünk fiatalságának jövőjét lábbal tipró hazaárulók ellen?

• A szocik hazugsága: Semmit.
• A valóság: Hát, dömdödöm, oszt majd március 16-án bocsánatot kérünk.

By SoDI

Kapcsolódó saját anyagok:

• A tandíj is hazugság
• Az új biztosítási rendszer

Az "igazkuruc-partizáninfó" köztörvényes labancai úgy néz ki, említésre érdemesnek találtak engem a blogjukban (az április 11-i bejegyzésük második része).

Mindezzel még nem is lenne probléma, elvégre egy blogger úgy helyes, ha vállalja a nyilvánosságot, azonban nem lehet elmenni szó nélkül amellett a hazug szerkesztési gyakorlat mellett, mely - szerencsére - az egész tevékenységüket egy az egyben hitelteleníti.

Meg is írtam nekik, hogy mennyire "nem úriemberek".

• Megjegyzés: SF, csak hogy ne legyen félreértés:
  Bár a levél nagy részében azt kifogásolom, hogy az általad az egyik bejegyzésemhez írt kommentárt hazug módon közvetlenül nekem tulajdonították, ez továbbra sem jelenti a tőled való elhatárolódást, vagy akár azt, hogy a stílusod megváltoztatására kérnélek téged. Ilyesmiről itt nincs szó.

Dátum: 2007. ápr. 13. Péntek 05:06:05

Feladó: sodika <>

Címzett: [email protected]

Tárgy: megtamadas okan 

Hello.

2007. április 11-én véleményt írtatok a blogomról. (sodi.freeblog.hu)

Néhány apró dologra hívnám fel a figyelmeteket:

1. A Zsidófigyelő "reklámja" a "hülye ember" kategórián belül van a blogom, és azt a kommentárt fűztem hozzá, hogy "ez hülye, bazmeg", ami egyértelművé teszi, hogy nem igazán értek egyet az alkotó módszereivel, bár ennek ellenére humorosnak gondolom.
2. Egy névtelen, a tömegből kiszúrt tüntetőt minősítő jelzővel kapcsolatban igen nehezen értelmezhető a becsületsértés fogalma ("takonygombóc"), egy közszereplővel kapcsolatban pedig a legtermészetesebb dolog gúnyneveket kitalálni ("Görényi"). Bűncselekményként nagyon nehezen állna meg bármelyik is.
3. A nekem tulajdonított "gyűlölködő, zsidózó, kommunistázó" szövegrészt nem én írtam, hanem egy bejegyzésemhez írt olvasói észrevétel része.
   (Az illetőnek rokoni kapcsolat okán valóban adtam adminisztrációs jogot is, de ez a konkrét bejegyzés szempontjából indifferens körülmény, mint ahogyan az is, hogy az elhatárolódásom azon egyszerű oknál fogva nem történt meg, és nem is fog megtörténni soha, hogy - mint akként az amerikai Fehér Házat a földdel egyenlővé tenni kívánó Kerényi Imre megnyilatkozása kapcsán Orbán Viktor nagyon találóan fogalmazott  néhány hete - "Az elhatárolósdi egy nagyon rossz játék". Neki ez a véleménye, az enyém pedig néhány ponton eltér ettől, és kész..)
   Annak a legfőbb oka, hogy soha nem fogom törölni a vonatkozó részt, kizárólag az, hogy a cenzúra előttem ismeretlen fogalom. Elvből soha semmit nem törlök, még a Ti nevetekben beírt mocskolódásokat is meghagytam, és meg is fogom hagyni. Nálam ez egy szerkesztési elv, én így képzelem el a demokráciát. :)
   Azzal, hogy úgy tüntetitek fel, mintha az idézet tőlem származna, kettőnk közül Ti alkalmaztok tisztességtelen eljárást. Soha nem írtam olyat, hogy utálnám a zsidókat. A zsidókat nem utálom, kizárólag a cionizmus és a judaizmus egyes politikai és vallási szélsőségeseivel, valamint a Holokauszt neve alatt ártatlanul meghurcolt társaik emlékével visszaélő nyerészkedőkkel kapcsolatban vannak ellenérzéseim. De genetikai alapon soha nem rekesztek ki senkit.

Amennyiben van bennetek elég tisztesség, és legalább a látszatára ügyeltek annak, hogy az úriemberek között elvárható becsület talaján álltok, akkor minden további, tisztázni kívánt félreértéssel kapcsolatban lehetőséget biztosítatok számomra a reagálásra egy interjú formájában, melyhez minden nap 17 óra utáni időpontban szívesen állok rendelkezésetekre a  mobiltelefonszámon.

Üdv:

By SoDI
http://sodi.freeblog.hu/

Na, kíváncsi vagyok, lesz-e pofájuk felhívni.

By SoDI

Update: Miután nem érkezett válasz a levelemre, öt nappal később egy keményebb hangú felszólítást fogalmaztam meg feléjük, mely IDE kattintva olvasható.

Ma a lakásmaffia ügyem legújabb fejleményeivel folytatjuk.
(Összes részlet a lakasmaffia címke alatt). 

Kezdésnek kaptok néhány képet a jelzálogfelvétel előtti terepszemléről. ;)

Ma különben megint bíróságon jártam, holnap pedig a szokásos túrámat teszem meg az ügyészségre, most éppen tanúként. Lassan hazajárok oda is.

Kiderült, hogy a lakásmaffia ügyemben a két héttel ezelőtti ítélet ellen máig nincs benyújtva fellebbezés. Persze mivel az alpereseim közül csak após úr vette át személyesen, így a volt tanárom még trükközhet néhány hetet a postai átvétellel, ez tehát nem jelenti azt, hogy jogerős lenne a cucc.

A lényeg, hogy nyertem. Szerencsés vagyok, pedig nem sokon múlt. Az utolsó tárgyaláson "lebuktam", hiszen kiderült, hogy egy olyan különleges képesség birtokában vagyok, melynek segítségével szabadon utazhatok az időben. A kedves karvalyok vallomása szerint ugyanis azért írták alá az egyik papírt, mert az ügyvédem egy olyan céges levéllel zsarolta meg őket, melyet csak egy héttel később postáztak el nekünk. Vagyis nyilván felhasználtam az időgépet, és előre mentem a papírért. (A lottószámokért csak taktikai okból nem utazok oda.) További érdekesség, hogy a zsidó tancsi vallomása szerint ő állítólag 2004 őszén készítette azt a hamisított iratot, melyre ennek ellenére hat hónappal korábban egy ügyvéddel ellenjegyzett megállapodásban már konkrétan múlt időben hivatkoztunk. :) Na nem baj, legalább bemutatkozott a bíró előtt is a valódi természete.

Ilyen körülmények között nem csoda tehát a per számomra kedvező eredménye. Külön mókás az ítéletben, hogy a bírónő is szépen leírja, hogy a tanár bácsi egy utolsó hazug pöcs. (Ez bíróul szó szerint úgy hangzik, hogy "folyamatosan ellentmondó nyilatkozatokat tett".)

További érdekességként megkapjátok azt az ominózus hamisított papírt is, ami miatt lényegében az egészbe belementem.

Az eredeti példány az ügyvédemnél van, itthon csak egy fekete-fehér fénymásolatot őrzök. Ezen a képen a pecséteket utólag színeztem ki, hogy hozzávetőlegesen tükrözze azt, hogyan néz ki az eredeti. Az iratokban azért nem cenzúráztam ki a Balusztrád Kft illetve Hűse Ferenc nevét, mert - mint utólag kiderült - a cég nem érdemi, Hűse úr pedig nem valódi szereplője a történetnek. (Létezik a valóságban is ilyen ember, de soha nem írt alá ilyet.)

Ez a papír a legelső képen látható, a többi a nyertes ítélet lapjait mutatja.

• Felperes - Én.
• I. r. alperes - Zsidó igazmondó juhász.
• II. r. alperes - Após Úr.
  

Kattints a megfelelő képre a nagyításhoz:

Na, mára alaposan kizsidóztuk magunkat, megyek vissza tanulni, holnap több ZH-t is írok.

Legyetek jók.

By SoDI