Nem tudom, hogy miért, de általában a legtöbb Mokka adás ihletet ad ahhoz, hogy leírjam a gondolataimat.
Az energiaügyi dolgozók kedvezményeinek a megnyirbálása kapcsán hangzott el az imént az alábbi párbeszéd:
Havas: - Képzelje, eddig harmad annyit fizettek, mint mi.
Liptai: - És ugyanúgy égett náluk a villanykörte, mint nálunk?
Havas: - Aha. Ez olyan, mintha én odamennék az árushoz, hogy újságíró vagyok, és harmadáron kérem az újságot.
Kóka János azt mondja, hogy ideje végre visszavenni az elmúlt évtizedekben megszokott kiváltságokat. A dolgozók kiváltságait. Mert ugye ebben az országban senkinek nincsenek kiváltságai, a dolgozóknak viszont, hű, azoknak aztán hatalmas, ezek a mocskos dolgozók kizsákmányolják a népet, le velük.
Agyrém.
Mielőtt beírná valaki, hogy kommunista vagyok, néhány dolgot érdemes leszögezni a kedvezményekkel kapcsolatban.
- Amióta van áramszolgáltatás, van kedvezmény. A kezdetek kezdetén is volt.
- Se Horthy, se Szálasi, se Rákosi, se Kádár, de még utánuk sem vette el senki.
- Amit még Rákosi sem vett el, azt Kóka most elveszi.
Hogy miért tartom ezt vérlázítónak? Azért, mert hasonlóan demagóg őrültség, mint amikor az MDF az örökösödési illeték ellen kelt ki "haláladónak" nevezve. És közben az igazságtalanságát hangsúlyozta.
Ők sem veszik figyelembe, hogy ez nem egy újkori adónem, hanem az egyik legősibb, és ebből adódóan a legigazságosabb elvonási forma. Ezt ugyanis már a római korban alkalmazták, éppen hogy a társadalmi szolidaritás miatt. Ha egy vagyonos római polgár meghal, akkor úgy igazságos, hogy ha az élete során felhalmozott javaiból - az egyenlőtlenségek tompítása végett - a köz, minden római polgár részesül.
A világ legszánalmasabb dolga, ha valaki régi, jól bevált, évszázados, esetleg évezredes tapasztalatok alapján tökéletesedett ügymenet ellen próbál harcolni.
Épeszű ember nehezen tudja visszafogni magát, hogy az ilyen kérdések felvetőit ne nevezze műveletlen útszéli bunkónak.
By SoDI
