Mivel a megszaporodott kommentekkel felelevenedett a régi vita Tomcat-ről, ezért most egyszer és mindenkorra szeretnék pontot tenni az ügy végére.

Az előzményekről nagyon röviden annyit édemes tudni, hogy a Balás Márkról írt NOL cikk után én is leírtam a magam véleményét ide a blogra (ezt a bejegyzést azóta külön Tomcat és külön dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd úr kérésére többször is módosítottam). Ezután bár keményen be lettem fenyegetve, de ennek ellenére megírtam, amit el terveztem mondani Athináról. Tomcat tovább fenyegetett, amit én először kicsit idegesen, majd jóval nyugodtabban is lereagáltam. Végül egy egyszerű példabeszéddel, majd egy poénkodós szavazással fejeztem be a történetet - melyből a jelek szerint Tomcat-nek is leesett, hogy csak a magam furcsán kedveskedő módján poénkodok vele, és nem kell belőle semmit se komolyan venni, elvégre azóta tisztelem őt a teljesítményéért, amióta egy, kicsit támadó hangvételű írásomra reagálva lemosott engem egy hosszú vitában - mint ahogy ezt már oly sokszor leírtam.

Már csak azért is aktuálissá vált a téma, mert Demcsákról írt soraim sem találkoztak osztatlan elismeréssel mindenki részéről. Az ő betámadásának az oka pedig ugyanaz, amiért Tóta W. Árpádot szintén kemény hangú kritikával illettem.

Ez az ok pedig nagyon egyszerűen ezzel az axiómával foglalható össze:

Egy ember minél nagyobb nyilvánosságot gyűjt maga köré, annál természetesebb ennek megfelelő visszhanggal megnövekedett ingerküszöböt elvárni tőle.

Ezt alapvető evidenciának tekintem, éppen ezért bővebben is is kívánom kifejteni, legyen elég annyi, hogy én ebben hiszek.

Magam részéről ezzel lezártnak tekintem a kérdést, már csak azért is, mert kicsit unom.

By SoDI

Ui: És akkor még az SS Hungáriáról még nem is beszéltünk. :D


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!