Tisztelt Bíróság!
Alulírott Kiss Endre Farkas (111.. Budapest,
… … 3. alatti lakos) a Fővárosi Főügyészség felperes, és a Magyar
Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület alperes között 2008.
december 16 előtt a Fővárosi Bíróság előtt 19.P.26.453/2007 ügyszám
alatt folyt (2008. szeptember 2. előtt 24.P alá tartozó), társadalmi
szervezet feloszlatása iránt indított polgári per kapcsán
a törvényes határidőn belül fellebbezést nyújtok be a
per elsőfokú ítélete (126-os számú bírósági irat) ellen.
I:
a határidőn belüli benyújtás ténye:
Mint azt már korábbi beadványaimban is részletesen
leírtam, én 2008. január 29-én kaptam kézhez a felekkel 2008. december 16-án
szóban közölt elsőfokú ítélet részletes írásbeli indoklását. Ezt követően 2009.
február 5-én megjelentem a Fővárosi Bíróság elsőfokú kezelőirodáján abból a
célból, hogy a fellebbezésemre való felkészüléshez kikérjem egyes iratok
másolatát. Ott ekkor azt a felvilágosítást adták nekem, hogy az Ítélőtábla
kizárt engem a perből.
Miután én erről semminemű értesítést nem kaptam, több
beadványomban (a 2009. február 13-án, illetve a 2008. február 28-án kelt
iratokban) kértem a bíróságtól, hogy tisztázza számomra a helyzetet. Ez a
bíróság 145-ös számú, 2009. március 13-án kelt végzésével történt meg,
melyet én 2009. március 26-án este kaptam kézhez. Ennek alapján tudtam másnap
délelőtt hozzájutni az általam igényelt bírósági irathoz.
A polgári kezelőiroda szervezetileg a Fővárosi Bíróság
részét képezi, így értelemszerűen a tőlük kapott felvilágosítás csaknem annyira
érdemi információ, mintha közvetlenül a peres ügyben eljáró bírótól érkezett
volna. Tekintettel arra, hogy a Bíróság ilyen módon 2008. február 9. és
2009. március 26. között abban a tévhitben tartott engem, hogy már nincs
lehetőségem érdemi jognyilatkozatokat tenni jelen perben, így ezek
megtétele nem is volt elvárható tőlem.
Ilyen módon csak 2009. március 27-én állt helyre az
eljárási jogszerűség, vagyis minden olyan körülmény, mely jelen fellebbezésem
megszövegezését lehetővé tette. A törvény által erre a célra biztosított 15 napos
határidő tehát az én esetemben értelemszerűen ettől a naptól kezdve értendő.
II.
a fellebbezésem indoklása:
A Tisztelt Bíróság az ítéletében elsősorban az 1993.
évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogi Egyezmény 11. cikkének 2. pontjára
hivatkozik, mely szerint az egyesülési jog gyakorlását korlátozni lehet mások jogai
és szabadságai védelmében, valamint megemlíti az 1976. évi 8. törvényerejű
rendelettel kihirdetett Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának ezzel
megegyező megfogalmazását. Emellett említi az 1969. évi 8. számú törvényerejű
rendelettel kihirdetett nemzetközi egyezmény faji megkülönböztetést tiltó
rendelkezéseit is. Hivatkozik a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló
1993. évi LXXVII. törvény azon részére, mely szerint a Magyar Köztársaság
tilalmaz minden olyan magatartást, mely az etnikai viszonyok megváltozására, a
kisebbségek tagjainak kirekesztésére irányul, avagy a kisebbségek tagjait
üldözi. Továbbá hivatkozik az 1998. évi II. törvény (továbbiakban Etv .) azon
részére, mely szerint az egyesülési jog gyakorlása nem valósíthat meg
bűncselekményt, erre való felhívást, és nem járhat mások jogainak és
szabadságának sérelmével. A Bíróság szerint tehát az Egyesület működése
mások jogainak és szabadságainak sérelmét okozza.
Ezzel szemben a felperesi oldal az egész eljárás során
egyetlen olyan bizonyítékot sem volt képes a bíróság elé tárni, mely bárkivel
kapcsolatban igazolta volna valamilyen konkrét jogsérelemnek akár bírósági
ítélet nélküli (ilyen értelemben „absztrakt”) fennállását.
A Bíróság ezt követően hivatkozik az Alkotmánybíróság
8/1990(IV.23. számú) határozatára, mely szerint az emberi méltóság „általános
személyiségi jog”, „anyajog”. Majd pedig egyéb határozatok alapján leszögezi,
hogy egy ilyen jog egy másik anyajog védelmében, a szükségesség és arányosság figyelembevételével
korlátozható. Egyéb AB határozatok alapján megállapítja, hogy a szólásszabadság
felelősséggel jár, és csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika védelmét
foglalja magában, mellyel a gyűlöletkeltés, és a kirekesztő eszmék hirdetése
összeegyeztethetetlen. A 75/2008 (V.29) AB számú határozat alapján a Bíróság megállapítja,
hogy amikor egy adott közösség nem térhet ki a véleménynyilvánítás elől, akkor igazolható
a véleménynyilvánítás korlátozása. A Bíróság szerint az alperesi Egyesület
átlépte ezeket a korlátokat.
Ezzel szemben a felperesi oldal az egész eljárás során
nem tudott egyetlen olyan (akár az alperesi Egyesülethez, akár a vele
nem azonosítható Magyar Gárda Mozgalomhoz köthető) kijelentést sem idézni,
mely etnikai alapú megkülönböztetést tartalmazna. Önmagában egyes, mindenki
által jól ismert szociokulturális összefüggések megemlítése, illetve a
„cigánybűnözés” szó használata nem minősülhet ilyen cselekedetnek, tekintve
egyrészt, hogy hasonló terminológia a ’90-es évek előtt a vonatkozó
szakirodalomban gyakorta használt fordulat volt, másrészt, hogy egyes szakemberek
a mai napig tényként kezelik a „cigánybűnözés” szókapcsolat helyességét, amit
többek között Szabó Máté emberi jogi biztos néhány hete megtett sajtónyilatkozata
is megerősített. Tudvalevő ugyanis, hogy ő szociális munkásokkal folytatott
beszélgetés után tette meg a szóban forgó nyilatkozatát.
A Bíróság 95/2008 (VII.3.) AB számú határozatra utalva
megállapítja, hogy nem csak szavakkal, hanem jelképekkel, és öltözködéssel is
lehet véleményt nyilvánítani. Hivatkozik a Vér és Becsület Egyesület
feloszlatása kapcsán hozott legfelsőbb bírósági ítéletre, mely szerint az
Etv.-ben felsorolt bármely feloszlatási ok megvalósulása maga után vonhatja a
feloszlatás kimondását. Hivatkozik arra is, hogy nem szükséges a feloszlatási
okul szolgáló események kapcsán azok vonatkozásában megszülető elmarasztaló
ítélet megléte, elég lehet a jogsérelem absztrakt fennállása is. A bíróság
szerint a Magyar Gárda formaruhája akár akaratlanul is alkalmas lehet arra,
hogy a nyilas korszakra emlékeztessen, és így megsértse egyesek történelmi
érzékenységét.
Ezzel szemben tényszerűen kijelenthető, hogy például
a cserkész mozgalom formaruhája (többek között a feszes szabású ing okán)
sokkal inkább hasonlít a nyilas korszak egyenruhájához, mint a Gárda Mozgalom
formaruhája. A Gárda Mozgalom formaruhája ugyanis nagyon erősen magán viseli a
magyar népviselet jellegzetességeit, és téli viseletében is távol áll a
nyilas egyenruhák szabásától. Kérem, hogy a Tisztelt Bíróság tekintse
köztudomású ténynek, hogy egy öltözetnél sokkal fontosabb jellemző a
szabás, mint a szín. Utalok itt arra, hogy a magyar népviseletnek szintén
jellemző színe a fekete. Az a kisebbségi magyar állampolgár, aki akár csak a
legminimálisabb mértékben tisztában van az ország történelmével, a Gárda
népviseleti jellegű ruhájából semmiképpen sem asszociálhat nyilas egyenruhára.
A Bíróság álláspontja szerint a Magyar Gárda Egyesület
vezetőinek célja az, hogy a szervezetüket a Mozgalommal szimbiózisban
működtessék, ezért az alperes nem háríthatja el a felelősséget az olyan
megmozdulásokért, melyeket a külvilág egységesen a „Gárdához” köt.
Ezzel szemben a Mozgalom autonóm jellegét a Dósa
István kilépése körüli viták egyértelműen megmutatták, elvégre világossá tette a
közvélemény előtt, hogy a Gárdán belül több álláspont is érvényesül, melyek
sokszor nem egyezőek az Egyesület szándékaival.
A Bíróság utal arra, hogy egy civilizált jogállamban
nem lehet megtörni az állam erőszak-monopóliumát. Leírja továbbá, hogy szerinte
a Magyar Gárda ezt a tilalmat átlépi, ugyanis felvonulásaival félelmet kelt,
„hívásra jön”, és egyes nyilatkozatok szerint a „XXI-ik század csendőrsége”, a
„lakosság védelmezője” akar lenni.
Ezzel szemben a felperesi oldal egyetlen egy esetet
sem tudott megjelölni, amikor a Magyar Gárda bármelyik tagja átlépte volna a
törvényesség határait. Egyetlen olyan nyilatkozatot sem tudott idézni,
melyben a Gárda bármelyik tagja saját céljaként a „megfélemlítést” jelölné meg.
Az igazság az – és ezt az eljárás során az alperesi oldal kielégítően
bizonyította, hogy (az egyesülettel nem azonosítható) Gárda Mozgalom mindössze egyes
bűncselekmények utólagos kárelhárítását, illetve néhol puszta jelenlétével
bűnmegelőzési funkciókat lát el. Ez azonban távol áll a rendfenntartói,
erőszak-alkalmazó tevékenységtől, amit mi sem jelez jobban, mint hogy önkéntes
lakossági járőrszolgálat, illetve polgárőrség megszervezése széles körben
bevett szokás Magyarországon.
Jelen beadványomat
26 példányban csatolom.
|
|
Tekintettel arra, hogy a Tisztelt
Bíróság a de jure okfejtése során nem mérte fel teljes körűen az ügyben releváns
tényszerű körülményeket, kérem a tényállás mielőbbi egyértelműsítése után az
elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, illetve másodfokú eljárás
lefolytatását.
Budapest, 2009. április 10.
Tisztelettel:
Kiss Endre Farkas