Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Kedden végre lezárult az a polgári per, melyet Gonda Lászlóék indítottak a BRFK ellen, amiért 2006. október 23-án hajnalban a rendőrök ki merték üríteni a Kossuth teret.

Korábban több tárgyaláson is ott voltam.

Egy 2008. nyári tárgyalásról felraktam a YouTube-ra másfél órát (1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10.. rész), valamint ugyancsak másfél órányi terjedelemben mutattam meg nektek azokat a kiürítésről készült rendőrségi felvételeket, melyeket már egy 2009-es tárgyaláson vetített le a bíró.

A mostani ítélet szerint az oszlatás jogszerű volt, mivel a helyszínen talált kempingezőeszközök miatt a tüntetés elvesztette a békés jellegét.

Az ítélet után felhívtam telefonon Gonda Lászlót, aki elmondta, hogy volt egy kisebb botrány, amikor nem volt hajlandó felállni az ítélethirdetéshez, mert szerinte egy ilyen ország bírósága nem érdemli meg a tiszteletet.

Ez sajnos a Nemzeti Jogvédő Alapítvány alább látható (és a videómegosztókra általam feltöltött) felvételén egyáltalán nem látszik, ugyanis az ő operatőrük szerint nem előremutató dolog bemutatni a botrányokat, ezeket inkább ki kellene vágni minden egyes netes anyagból. Ennek megfelelően az úriember a helyszínen néha engem is megpróbál lebeszélni a hasonló események rögzítéséről, mondván, hogy így nem kapják meg a kellő hangsúlyt a valóban fontos és értékes fejlemények.

Személy szerint a legkevésbé sem értek egyet vele, ugyanis szerintem követendő példaként érdemes minél nagyobb nyilvánosság előtt bemutatni, hogy akadnak még olyan bátor és karakán hazafiak, akik nem félik elmondani az igazságot a néhol a jogot lábbal tipró bíróságról, mint ahogyan az Budaházy múlt heti elítélése kapcsán is történt.

Persze ez az én személyes magánvéleményem, mely így nem áll vitán felül. Nagyon érdekelne a Ti véleményetek is. Ha ugyanis személyesen én magam is ott vagyok a tárgyaláson, külön kiemelt videó foglalkozna Gonda magánszámával (hasonlóan ahhoz, amikor a Gyurcsány-perben Werbőczyre hivatkozott, vagy amikor a Takács-perben kiakadt az őt folyamatosan kioktató bírónő stílusán), így viszont teljesen elveszett az utókor számára.

Szerintetek melyik a jobb megoldás? Amit én csinálok, vagy amit az NJA operatőre?

Alább az NJA általam videómegosztókra feltöltött felvételei:

[ ítélet ]

YouTube verzió: 1. rész, 2. rész

[ Grespik László véleménye ]

By SoDI

Érzem, hogy megszállt az ihlet.

SoDI: Sickratman végzete

Csak egyet kérek tőletek: ha Paizs Miklós, ez az aljas tetű szembejön veletek az utcán, ne felejtsétek el őt kivégezni. Elsőként érdemes a szemébe valami maró hatású anyagot szórni, hogy ne tudjon védekezni, utána pedig torkon szúrni, esetleg fejét jégcsákánnyal ütni, végül pedig kibelezni, mert mégis csak vérlázító, hogy a mai napig senki sem bosszulta meg méltó módon Solymosi Esztert. Ha mindezzel végeztetek, érdemes Paizs urat megskalpolni is, és otthonotok melegében vidám lámpaburát készíteni belőle. Ne feledjétek, hazafias kötelességetek elpusztítani ezt a beteg patkányt, mert ha ti nem teszitek meg, senki más nem fogja megtisztítani tőle az emberiséget. Üssed, verjed, kúrjad, szúrjad, vágjad, akasszad! Élve ne hagyjad!

Miután a Fővárosi Bíróság ma jogerősen kimondta, hogy az ilyen szöveg közzététele a legkevésbé sem jelent büntetendő cselekedetet, úgy gondolom, Paizs úrnak nem lehet kifogása a fenti röpke egypercesem ellen, elvégre én is mindösszesen a művészi vénámat éltem ki, akárcsak ő a 'mi a szar ezen a magyar ugaron?' című versikéjével. Ne feledjük: ő országos celebként ugyanúgy közszereplő, mint bárki más.

By SoDI

Na, úgy döntöttem, hogy a BRFK elleni perről, melyen hétfőn jártam, több részben kapjátok meg a videót. Mondjuk minden nap egy kis részletet.

Elsőként álljon itt az első fél órányi anyag, 4 percbe vágva.

Ha nem megy a fenti videó, kattints ide, vagy ide!

By SoDI

Kapcsolódó:

• SoDI: Október 23 tárgyalás
• SoDI: Grespik kérdez

ALERT!  

Kockarovat. Aki nem kocka, annak talán uncsi lehet. ;)

Így nyáron, amikor van időm olyan mélységben is beleásni magam egyes technológiákba, mely már jócskán túlmutat egy elfogadható egyetemi gyakorlati jegy követelményein, kezdek egyre inkább ráébredni arra, hogy egyes, központilag meghatározott szabványok sokszor csupán elméleti irányjelzőként működnek.

Amikor Grespik Lászlót a jogi kamara fegyelmi eljárás alá vonta, amiért meg merte kérdezni egy bírótól, nem-e zsidó (akkor ugyanis elfogultnak számított volna a konkrét perben), azzal a tanulsággal zárult az ügy, hogy az etikai kódex csupán fából vaskarika. A webfejlesztésben sokszor ugyanez a helyzet a hivatalos W3C specifikációk témájában.

Az, hogy rengeteg CSS megoldást nem lehet Internet Explorer alatt alkalmazni (bár ez IE7 alatt sokat javult), és sokszor még a Firefox működése sem felel meg a specifikáció követelményeinek, közismert. Nincs mese, az ember jobban teszi, ha olyan nyelvi elemek használatára szorítkozik, melyek működése a legtöbb böngészőben hasonló végeredményt produkál, vagy legalábbis úgy építi fel az oldalmegjelenítést, hogy a W3C ajánláshoz közelebb álló funkciók csupán alternatív extraként, parasztvakító csiliviliként legyenek jelen.

Az viszont, hogy milyen szarakodás megy a JavaScript nyelv körül, már tényleg röhejes. Olyan, hogy valamelyik böngésző értelmezője pontosan megfeleljen az ECMA-262 leírásnak, nem létezik. Mindenki ehhez igazítja a saját megoldását, de mindenki másként nevezi el. A Microsoft például, amióta ki lett tiltva az alapértelmezetten telepített Java a Windows XP-ből, úgy utálja a Sun-t, mint a szart, így a saját terminológiájában még véletlenül sem használ konkurens technikákra utaló kifejezést (java). Nála tehát jscript-ről beszélünk.

Persze szép és jó lenne az életünk, ha csupán az elnevezésben lennének ilyen különcségek, de nincs ilyen szerencsénk. Amikor valamelyik csoportnál (akár a Microsoft-nál, akár a Mozilla együttműködő fejlesztőinél) megfogalmazódik egy új ötlet, beleépítik a saját verziójukba, és meghirdetik, hogy hű, milyen jó ez így. Ezt pedig látja a konkurencia is, ezért ő is megírja ugyanazt a saját rendszere alá, amely így, bár közel azonosan működik, de néhány metódusban különbözik, nehogy valaki lopással vádolhassa őket.

A webfejlesztők szempontjából ez a sok "apró" eltérés úgy jelenik meg, hogy a munka nagy része nem egy adott böngésző alatti működőképességre koncentrálódik, hanem a lassan könyvtárnyi terjedelmet elfoglaló, teljesen értelmetlen különbözőségek menedzselésére. Így egy széleskörűen működőképes kód úgy néz ki, hogy egy rakás try - catch blokk, illetve egyéb hibakezelési megoldások vannak egymásba ágyazva, abban a reményben, hogy akármilyen egzotikus dzsunga böngészőt is használ a júzer, a sokadik kivételkezelés után csak lesz egy pont, ahol nála is hajlandó működni a cucc.

A slusszpoén ebből egyenesen következik. Mivel a verzióháború manuális kezelgetése erősem a produktivitás rovására megy, amely ("rohanó világunkban, ahol az idő pénz, bla bla bla") jelentős hátrányt jelent a fejlesztőcégeknek, így az igazi megoldást ilyenkor az olyan, előre megírt függvénykönyvtárak használata jelenti, mint amilyen például a Script.aculo.us.

Az egyetlen probléma ezzel, hogy ekkor nem központi ajánlások minél pontosabb követésére fordítod az időt, hanem helyette egy házi keretrendszer készítőinek belső logikája mentén építed fel a kódodat, mely így mindennél távolabb vezet a W3C és ECMA leírások közvetlen használatától.

Ha élni akarsz, akkor nem ragadhatsz le az etikai kódexnél - mondja Grespik. És ugyanígy a központi webajánlásoknál se. Mert a gyakorlatban mindkettő csak dísz.

By SoDI

Gondolom, sokan emlékeztek az esetre, amikor Grespik László egy tárgyalás elején megkérdezte a bírónőtől, véletlenül nem-e zsidó. Volt is itten sírás-rívás, szörnyülködés, régi korok rémképe, gumicsont.

Azzal szokás szerint nem foglalkozott senki, hogy az ügy tárgya, nevezetesen a Viking Klubban eljátszott, egyesek szerint kisebbség ellen uszító dalszövegek speciális jellege teljesen indokolttá tette a kérdést, elvégre a személyes érintettség mindenkor az elfogulatlanságot kizáró tényező.

Néhány ideges karvaly azért csak kierőszakolt egy fegyelmi tárgyalást az ügyben, de ez természetesen retorzió nélkül zárult. Az ügyvédi kamara nem is dönthetett másként, elvégre az Alkotmány 57. § 3-as pontja világosan kimondja, hogy a védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.

Megnyugtató látni, hogy sok más hellyel ellentétben nálunk milyen széles a szólásszabadság. Nem úgy Németországban, ahol még a holokausztrevizionisták lelkiismretes védelme is vétségnek számít.

Vádat emeltek kedden Németországban egy korábban egy holokauszttagadót védő ügyvédnő ellen, mert egy hivatalos levél végére odabiggyesztette: "Heil Hitler".

Sylvia Stolz a holokauszttagadás miatt a múlt hónapban ötéves börtönbüntetésre ítélt Ernst Zündel jogi védelmét látta el, amíg el nem tiltották, mert szándékosan hátráltatta az eljárást.

A mannheimi ügyészség tájékoztatása szerint az ügyvédnő az egyik perirat végére odaírta, hogy "Heil Hitler". Az üdvözlést annak idején a nemzetiszocialista Németországban használták.

Amellett, hogy a zsidók elleni gyűlöletre uszított és megpróbálta akadályozni az igazságszolgáltatás munkáját, Stolz egy Németországban betiltott szervezet - a náci párt - jelképét használta, ezért vádat emeltek ellene - közölte az ügyészség.

(MTI)

Hogy mi ezzel a probléma? Egyrészt megkötik a védelem kezét, tilos neki felhozni az összes érvet, ami mentő körülmény lehet a védence mellett. Ezzel a pártatlan ítélkezés elvét tiporják sárba, ugyanis azzal, hogy egy konkrét dogma acceptálását várják el az ügyvéd részéről is, az egész a legsötétebb idők koncepciós eljárásait idézi.

Ami még ennél is vérlázítóbb, az az eltiltás közvetlen oka. Elmarasztalták, mert szándékosan hátráltatta az eljárást! MÉG JÓ HOGY! Ez a munkája!

Egy ügyvédnek az a feladata, hogy mindenkor ügyfele érdekeit képviselje, a legjobb tudása szerint. Ha pedig az ügyfélnek az eljárás elhúzódása az érdeke, akkor a védőnek kutya kötelessége minden rendelkezésére álló taktikai módszert bevetni, hogy így akadályozza a gyors ítélkezést. Ez teljesen természetes, viszont éppen arra van a bíró, hogy ennek gátat szabjon, és az egyértelmű indokolatlan indítványokat elutasítsa.

Normális helyen, mint amilyen az USA, vagy Magyarország, ahol fontos legalább látszat szintjén megőrizni az igazságszolgáltatás pártatlanságát, így megy ez.

Germániában úgy néz ki, már nem.

By SoDI

Időként komolyan elgondolkodom azon, mi értelme van annak, hogy a magyar nyelv szigorú szabályok szerint épül fel, ha egyszer egy olyan rém egyszerű dolgot is, mint a gyülekezési törvény, ezer módon értelmeznek.

Egyik oldalon ott van a vérprefektus Görényi, aki szerint a rendőrségnek nincs mérlegelési lehetősége; ha egy csoportosulás nincs jó előre bejelentve, akkor nekik azt fel kell számolniuk; ha akarják, ha nem. Ebben a határozott álláspontjában az se képes őt megrendíteni, hogy amióta Budapest rendbontó főkapitánya, sorra vesztette el az oszlatással kapcsolatos pereket. Dilettantizmusa nem is baj, ha nyugdíjba kergeti.

A másik oldalon pedig ott van Budaházy György, aki szerint az olyan intézkedések, melyek kizárólag a hatalmi elnyomás érdekében születtek, függetlenül a valós jogi háttértől, egyértelműen semmisnek tekintendőek. Így a gazdák akkor is jogszerűen járnának el, ha akár egyszerre több ezer traktorral lepnék el a fővárost.

E két szélső vélemény között pedig ott van az igazság, amire Grespik László, ahol csak teheti fel is hívja a közvélemény figyelmét. A gond csak az, hogy ilyenkor általában mellőzi a konkrét törvényi magyarázatokat. Így pedig a mondatai gyakran még jogvégzett emberek számára is hiteltelennek tűnnek.

Grespik úr, a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány beli kollégájával, Gaudi-Nagy Tamással együtt ugyanis előszeretettel hivatkozik különböző nemzetközi szervezetek állásfoglalására azzal kapcsolatban, hogy a 'bejelentési kötelezettség csupán formalitás', illetve hogy 'amíg egy tüntetés békés, addig feloszlathatatlan'. Ezekkel a hivatkozásokkal érvelésük bár kétség kívül megalapozza a demonstrációk jogszerűségét, azonban így az, aki hozzám hasonlóan jogilag nem túlképzett, könnyen azt hiheti, hogy a tiltakozóknak helyi szintű törvények nem nyújtanak semmi féle védelmet, és ezért az egyedüli út nemzetközi fórumokhoz fordulni. Ez pedig így nem igaz.

A magyar gyülekezési törvény védi ugyanis a spontán tüntetéseket is! Grespik bár néha erre is kitér, de a részletes háttér szerinte nyilván olyan bonyolult, amit egy átlagember aligha lehet képes megérteni. Ezért nem is vesztegeti rá az időt. Ez a másik nagy tévedése, ugyanis az okfejtés olyan rém egyszerű, hogy személy szerint megbocsáthatatlannak tartom, hogy még nem terjednek ezrével az erről tájékoztató röplapok az országban! Na nem baj, ha más nem, majd én megírom őket. :-)

Vizsgáljuk meg tehát, hogy miért is legálisak a spontán tüntetések. Ehhez a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvényt kell elővennünk. Hogy senki se kételkedhessen az idézetek hitelességében, egyenesen az ORFK honlapját használtam forrásként.

Kezdjük a rendőrök kedvenc paragrafusával:

14. § (1) Ha a gyülekezési jog gyakorlása a 2. § (3) bekezdésében foglaltakba ütközik, vagy a rendezvényen a résztvevők fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve jelennek meg, továbbá ha bejelentéshez kötött rendezvényt bejelentés nélkül, a 7. § a) és b) pontjában foglaltaktól eltérően vagy tiltó határozat ellenére tartanak, a rendőrség a rendezvényt feloszlatja.

Az itt hivatkozott két hely így néz ki:

2. §  (...) (3) A gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.

7. § Az írásbeli bejelentésnek tartalmaznia kell: a) ... b) ... c) ... blablabla :-)

Vagyis fel kell oszlatni a tüntetést, ha büncselekmény valósul meg, továbbá minden olyan rendezvényt, ami nem felel meg a bejelentési kötelezettségnek. De mikre is terjed ki ez a kötelezettség?

Mielőtt erre válaszolnánk, nézzük meg, hogyan épül fel a törvény.

• I. Fejezet Általános rendelkezések. Röviden kimondja, hogy a gyülekezés alapjog, de bűncselekménnyel, és mások jogainak sérelmével nem járhat.

• II. Fejezet A rendezvény szervezése. Leírja, hogy ha tüntetést tervezel, hol kell bejelenteni.

• III. Fejezet A rendezvény megtartása. Megadja, hogyan bírálják el a rendezvényt, kinek mi a feladata a megtartásakor.

• IV. Fejezet Záró rendelkezések. Néhány olyan fogalmat magyaráz meg, mint a közterület.

Láthatjuk tehát, hogy a gyülekezés, mint alapvető szabadságjog taglalása, és a rendezvényekről szóló rész teljesen elkülönül a szövegben. Ez azért nagyon fontos, mert azt jelenti, hogy más szabályok vonatkoznak a rendezvényekre, és az egyéb csoportosulásokra. Rendezvény a magyar nyelv szabályai szerint értelemszerűen egy olyan gyülekezés, amit rendeznek, más szóval szerveznek.

Tehát szervező nélkül egyetlen tüntetés se rendezvény.

Vagyis kizárólag azokra a demonstrációkra érvényes a bejelentési kötelezettség, melyek előre tervezettek. A spontán összeverődött tömegre már nem. Ez utóbbinál az egyetlen oszlatási ok az lehet, ha a tömeg büncselekményt valósít meg, vagy erre hív fel.

Amíg békés, addig feloszlathatatlan.

A rendőrség álláspontja ebből a szempontból tökéletesen indiferens, mivel ők kivétel nélkül, sorra vesztik el a saját téves, a magyar nyelv szabályaitól teljesen idegen jogértelmezésük alapján különböző tüntetéseken foganatosított intézkedéseik miatt indult pereket!

Na és akkor a végére egy kiegészítés:

Miután beláttuk, hogy a törvény csak a szervezett tüntetésekhez ír elő bejelentést, ezt a valós életre vetítve nyugodtan érthetjük úgy, hogy önmagában csak az olyan, bejelentés nélküli tüntetés illegális, amelynél a hatóságok megdönthetetlen bizonyítékok alapján meg tudnak jelöli legalább egy konkrét szervezőt! :-)

Vágod. Irónikus mosoly, huncut összekacsintás. ;)

By SoDI