A neoliberalizmus kutyái
Az áldást sodika küldte 2008. október 13., hétfő - 23:59-korCímkék: gazdasag liberalizmus neokonzervativ neokonzervatív tota zsido
132 komment
Csaholnak a kutyák, hangosan, és habzó nyállal.
Nem csoda: a bálványként imádott doktrínájuk, vagyis a szabadpiac mindenhatósága, és önszabályozó jellege összeomlani látszik. Miután pedig rémülten szembesülnek vele, hogy az emberek értelmesebb fele már pontosan látja: most egy az egyben ugyanazon folyamatok játszódnak le, melyek annak idején a weimarizálódás végállomásaként utólag a huszadik század egyik legnagyobb gazdasági csodáját szülték meg, mindent megtesznek, hogy csúcsra járassák a hazugsággyárukat.
Ugyanis tisztában vannak vele, hogy ami ezután jön, abban nekik nincs helyük.
Legutóbb is így volt. Azóta is emiatt ajvékolnak minden héten.
Nosza hát, költsünk verseket, ordas hazugságokat - gondolják -, az ilyenkor mindig jól jön.
Az első teendőnk, hogy használjunk minél több idegen kifejezést és szakzsargont, miközben hazugságainkat regéljük a birkáknak. Másodlagos jelzálogpiac helyett írjuk azt, hogy suprime hitelek, származékos termékek piaca helyett pedig azt, hogy derivált ügyletek. Ettől majd szakértőnek fogunk tűnni, szemben azokkal, akik bár pontosan látják a világfolyamatok lényegét, de ennek kifejezéséhez nem használnak akadémiai műszókat.
Ezt megtámogatandó külön is nyomatékosíthatjuk, hogy aki az éppen működésképtelenségét bizonyító rendszer ellen van, vagyis látja a kupac trágyáról, hogy az egy kupac trágya, valójában műveletlen őstulok. Jegyezzük meg tehát, hogy ezeknek az embereknek fogalmuk sincs róla, kicsoda Milton Friedman, és hogy mi a chicagói iskola.
Ha ezzel megvolnánk, írjuk le szépen, hogy a neoliberalizmus gyönyörűen felvirágoztatott minden olyan gazdaságot szerte a világon, ahol csak teret kapott. (Fontos, hogy eközben a létfeltételekből kiszorult, megnyomorodott embermilliókról véletlenül se ejtsünk szót. Ne említsük meg például, hogy Friedman egyik legnagyobb csodálójának számító Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzóként általános egészségbiztosítást vezetett be nemrégiben, ami kiváló példája annak, hogy a gyakorlatban csak akkor lehet életképes és emberséges egy rendszer, ha legalább szociális téren keynesi irányba mozdul el.)
Legvégül pedig hazudjuk azt, hogy voltaképpen az egész gazdasági válság mögött a túlzott állami beavatkozás áll, mert a mentőöv biztos tudata kergeti kockázatvállalásba a bankárokat. Hogy a sorainkat olvasó pest belvárosi liberális zsidóknak ne legyen a bősz bólogatás közben szemernyi lelkiismeret-furdalásuk sem, ehhez még véletlenül se tegyük hozzá azt a tényt, miszerint a hőn áhított szélsőséges, ingyenebédet totálisan megtagadó neoliberalizmus tiszta formájában kizárólag a XIX-ik századi vadkapitalista Angliában működött, mérhetetlen nyomort és szenvedést hagyva maga után.
Hogy akkor mégis milyen mértékű állami beavatkozás lenne optimális? Hát kérem, erre már Hitlerék megtalálták a megfelelő választ az 1930-as évek derekán. Máig csodálattal gondol minden szakember az akkor elért teljesítményükre.
Tudják ezt a csahos kutyák is, ezért félnek.
Ezért habzik a nyáluk. Ezért folyik ki az orrukon.
By SoDI
Kapcsolódó:
