Avagy gondolataim a blogomról

Talán az a hangyányival több, mint két hónap, mialatt újra komolyabban blogolni kezdtem, nem teremt kellő alapot ahhoz, hogy mélyebb következtetéseket vonjak le az eddigi tapasztalataimból, de arra mindenképpen alkalmas lehet, hogy néhány szempontot kiemelve meg tudjak fogalmazni általános igazságokat az itthoni blogolás lehetőségeiről.

  • A legelső dolog, amit meg kell állapítani, hogy nem feltétlenül tartozik a legkifizetődőbb módszerek közé videómegosztókon publikált saját tartalmakkal megtámogatni az olvasottságot. Hiába vágtam ugyanis össze egy látványos bemutatót a saját letartóztatásomról, hiába készítettem vicces rajzfilmet az októberi események újrakezdéséről, ezek közel sem hoztak akkora eredményt, mint amilyet elvártam volna tőlük. Érdekes módon ezen még az sem segített, amikor a DV-kamerámmal elmentem Gergényi díjkiosztójára, és az erről összevágott anyagot a kuruc.info segítségével majdnem tízezer emberhez eljuttattam.
  • A "hogyan indítsunk képregényblogot, amelyik olyan rém színvonaltalan, és béna, hogy értelme sincs"-féle Zénó, a Nemzeti Ninja se produkált eddig növekvő eredményt. De nem baj, fokozatosan nyomom egyre magasabbra a történet provokatív jellegét, valami majd csak átüti valahol az ingerküszöböt. :) Így ez nem fog megszünni, legalább egy éven keresztül minden nap frissülni fog, ha belepusztulok, akkor is.. :)
  • Úgy néz ki, ma Magyarországon az sem különösebben kirívó eset, ha valaki hozzám hasonlóan gabalyodik bele a zsidó lakásmaffia hálójába, így akkor sem érkeznek az érdeklődök nagyobb tömegben, amikor rendszeresen, és kimerítő részletességgel számolok be az ügy legújabb fejleményeiről.
  • Az Államrend Megdöntése Projekt, amelynek első lépéseként az Országos Tüntetésnyilvántartó Rendszerbe kezdtem bele, az egyetlen valódi értelme annak, hogy blogolok. Elsősorban emiatt a projekt miatt sorolom a fontos szempontok közé a látogatottságot. Meggyőződésem, hogy reális alapokra helyeztem, ezért kivitelezhetőnek gondolom, és a szívemen viselem a benne megfogalmazott nemzeti célokat. Ez az, amihez valóban komoly reményeket fűzök, aminek a megvalósíthatóságában valóban erősen hiszek. Ezzel az egyetlen probléma, hogy így, a vizsgaidőszakban túl sok időmet foglalná le, ha az ősszel megszokott nívóján folytatnám, ezért erre csak februárban fogok tudni visszatérni, de talán, ha a szorgalmi időszak elején kellő intenzitással vetem bele magam a munkába, akkor lesz esélyem rá, hogy a MÚK-mozgalom erősödésével párhuzamosan magam is hozzájárulhassak a nemzeti oldal sikeréhez azzal, hogy használható eszközt adok a kezébe a korábban leírt közösségszervező rendszer formájában.
  • Ami valóban megdobta a látogatók számát, az két dolog. Tóta W. Árpád, és Tomcat.

Tomcat és Balás Márk ügye természetesen nagyrészt azért hozta meg a sikert, mert az online újságírás egyik legfontosabb szabályai közé tartozik, hogy ha valaki aktuális, sokakat érdeklő témákhoz nyúl megfelelő részletességgel, akkor joggal számíthat ennek nyomán megugró olvasottságra. De emellett marketingszakemberek is pontosan tudják, hogy kimagasló eredményességű lehet az olyan kampány, melynek keretében a közvéleményt leginkább uraló problémákra kínálnak egyedi megoldásokat. (Lásd a kamatadó bevezetése előtti banki konstrukciók versenyét). Ez azonban csak az egyik komponens.

A Tomcat-ről írt dolgokkal kapcsolatban a másik ok, ami vonzza az embereket, az az, hogy kevesen vannak, akik nyíltan (tehát nem külföldi szerverek anonimitása mögé bújva) merik őt erős kritikával illetni. "Ha nem perel be, akkor megver, és akkor, jaj, mi lesz." Az előbbitől én azért nem tartok, mert nem hiszem, hogy valaha bárkinek is okot adtam volna arra, hogy fizikai támadásban gondolkodjon. Ez igaz Tomcat-re is.

Gyakran vagyok pimasz, csípkelődő, és szatírikus, de emögött kizárólag az áll, hogy erősen hiszek benne, hogy értelmes, és konstruktív eszmecsere kizárólag élénk vitákon keresztül képzelhető el. Mert ugye akár a Csintalan, akár az ATV hasonszőrű betelefonálós műsorának a szintjén is maradhatnánk, csak ennyi erővel pedig békésen kérődzhetnénk egy lombos fa alatt, vagy dagonyázhatnánk a posványban, annak is megvan a maga szépsége.

A második, a jogi út sem veszélyes, hogy ha az ember érti a módját. Amikor valamilyen támadható tartalommal kapcsolatban helyénvaló észrevétel érkezik az érintettektől, akkor gondolkodás nélkül, mindig eleget kell tenni a helyreigazítási felhívásnak. Az érem másik oldala ugyanakkor, hogy ha nincs valós alapja a visszajelzésnek, akkor ezt a leghatározottabban meg lehet, és meg is kell tagadni. Így kértem bocsánatot a Balás Márk megverését Tomcat-tel kapcsolatba hozó postomért, és így tagadtam meg ugyanezt azzal a szatirikus mókázással kapcsolatban, hogy vajon a Könnyű Károly által felajánlott 100 ezer forintból eddig mennyi kutyaeledel lett vásárolva. Amíg ugyanis az első valóban felfogható volt híresztelésként, addig a második nem utalhat semmi féle bűncselekményre, főleg nem lopásra, és erre elsősorban annak okán nem, hogy senki se lehet képes ellopni a saját pénzét, hisz az fizikailag is lehetetlen. (Nem hiába dolgoztam fel ezt a történetet rajzos formában is.)

Egy új dolgot mindenesetre megtudhattunk Tomcat-ről. Azzal, hogy fejlett a vitaérzéke, eddig is tisztában voltam. Kevés az olyan ember, aki képes egy vitában felém kerekedni, márpedig ő könnyűszerrel megtette ezt, ezért tehát, egészen addig, amíg ebben túl nem szárnyalom, minden tiszteletem az övé. Talán éppen ez alapján élt róla bennem idáig egy rugalmas, értelmes, ugyanakkor határozott fiatalember képe, ami viszont az elmúlt hét eseményei tükrében kicsit megtörni látszik. Azt hiszem, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Tomcat erősen híjján van a humorérzéknek. (Én például arra számítottam, hogy a Berta kutyás poénon ő maga is egy jót nevet legfeljebb. Azt, hogy kiakad rajta, a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna.)

Kérem szépen, sokan tévedésben vannak vele kapcsolatban. Ő nem bunkó, és nem erőszakos, hanem zsémbes. Tomcat egy sótlan, zsörtölődő öregember egy harminc éves ember testébe zárva. Már csak azért is megérte minden múlt heti párbeszéd, hogy erre mindenki rájöhessen.

Tomcat mellett a másik, amelyik vonzotta az érdeklődőket, a Tóta W. Árpáddal való összezördülésem volt.

Annyit el kell ismerni, a blogjában talán valóban nem a legmegfelelőbb helyet találtam meg ahhoz, hogy sarkos, és finomkodást mellőző modorban érveljek vele szemben az igazság mellett, mert az ott lévő kommentek általános hangvétele ennél legtöbbször visszafogotabb, de arra nagyon jó volt ez a tapasztalat, hogy kőbe tudjam vésni az alábbi aranyigazságot:

  • a kemény szavak bár érdeklődést keltenek, de könnyen skatulyába zárják az embert

Erre a legjobb példa az, hogy Tomcat-hez hasonlóan egy apró kör kezdett körülöttem is kialakulni, mely tagjai néhány megnyilvánulásom alapján egyoldalú, és nem feltétlenül kedvező oldalról kezdtek el gondolkodni rólam. Így végső soron azt megállapíthatjuk, hogy bár ez a vitamód eredményes, de abban már a legkevésbé sem vagyok biztos, hogy az imázsrombolás okán hosszú távon is kifizetődő, ezért a továbbiakban valószínűleg csak módjával fogok élni ennek az eszközével.

Azért, mert ott végeztem el ezt a kísérletet, még tartozom egy bocsánatkéréssel Tóta felé, de ezt a jövő héten pótolni fogom. :)

Mindent összevetve, érdekes tapasztalatokkal lettem gazdagabb e majd' negyedév alatt, és - ha néhány dologban finomításra is szorulhat a stílusom - abban az egy dologban biztos vagyok, hogy nem hiábavaló minden erölködésem, ezért még hosszú ideig folytatni fogom.

By SoDI

Ui.: Gergényi halálát javasolni kegyetlen mód tessék!


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!