"Semmiben sem értek veled egyet, de az életemet adnám, hogy elmondhasd a véleményedet."
Voltaire
Miután tegnap este egy, a fáradtság miatt felületesen megszerkesztett bejegyzés kapcsán jogos kritikák értek, úgy érzem, ez kiváló alkalom arra, hogy elmerengjünk egy kicsit az úriemberek között illendő visszacsatolási módszerek kívánatos formai elemein.
Rólam tudni kell, hogy kevés dolgot vetek meg annyira, mint amikor valaki úgy próbálja eltüntetni a számára kellemetlenné váló mondatokat, hogy kitörli, vagy sunyi módon átírja, mint ahogyan azt a szerencsére közéletből viharos gyorsasággal eltűnő Demcsák Zsuzsika is tette. Lehet egy írást utólag kiegészíteni, lehet helyt adni az ellenoldal véleményének, ez mind helyénvaló kezelése a problémának. De a támadó visszajelzések törlése, és a saját hibák takargatása végletekig gerinctelen dolog.
Azt hiszem, a gyülekezési törvény kapcsán született írásomban elegáns módon oldottam meg azt a helyzetet, mely a továbbiakban saját magam számára is intő jelül szolgál arra, hogy határozott állításokat csak a forrásmunkák kimerítő átvizsgálása után szabad megfogalmazni.
Mindez még persze nem feltétlenül érdemelne külön bejegyzést, azonban azzal is le lettem támadva, hogy ha más tévedései kapcsán nagyban idiótázok, patkányozok, és analfabétázok, akkor a saját kapkodós felületességemet miért kisebbítem azzal, hogy apró, időleges figyelmetlenségnek minősítem, mely különben érdemben amúgy sem változtat semmin. Erre a válasz annyi, hogy míg én legtöbbször olyan emberek megnyilvánulásairól írok, akiknek a szakmai életükhöz tartoznak a kifogásolható állításaik, vagy ha nem, hát nagyrészt forrásmunkák összeválogatására építik az írásaikat, addig ez itt alapvetően egy véleményblog, melynél sokkal nagyobb hangsúly helyeződik a közismert tények egyedi szemszögből történő tálalására, mintsem az azok feltárására irányuló egyéni kutatómunkára.
Az, hogy egy spontán tüntetés a magyar jog szerint feloszlathatatlan, pont ilyen, kvázi precedens ítéletekkel megerősített tény, melyet én csupán a magam interpretálásában vetítettem elétek. Az, hogy a tényt leíró logikai sortól teljesen függetlenül, a bevezető, hangulatot megalapozó részbe egy konkrét tárgyi tévedés is vegyült, ilyen kontextusban nem olyan súlyú tehát, mint amikor valaki hibás kiindulópontra alapozza az érvelését, vagyis amikor valamely kezdőelem megsemmisítésével az egész logikai láncolat összeomlik. Itt ugyanis ilyen nem történt.
Viszont ismét megerősítést nyert, hogy jó döntést hoztam akkor, amikor a cenzúra fogalmát töröltem a szótáramból, hiszen ez adja meg a legteljesebben annak a lehetőségét, hogy építő kritikákat fogadhassak minden oldalról, ezzel is elősegítve a kölcsönös párbeszédet.
Úgyhogy kötőjel elvtársnak ezúton is szeretnék még egyszer köszönetet mondani azért, amiért volt olyan kedves, és közreműködött ebben.
Köszönöm szépen.
By SoDI
Zseniális látleletet 
Teva Imre viszont minden szempontból az ellentéte. Véletlenül sincs egyetlen épkézláb, önálló gondolata, kizárólag arra képes, hogy az utóbbi hónapokban a baloldalról unásig szajkózott kliséket ismételgesse háromszáznegyvenkettedikként. A magyar ember könnyen kapható az antiszemitizmusra, tehát náci. Radikálisai árpádsávot lengetnek, tehát náci. Elégedetlen a liberális modernizációval, tehát náci. Nem ítéli el élből Orbánt, rontana rá a kormányra, tehát náci.
