Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Kóka János kommunista.

Ha ez a megállapítás első látásra hihetetlennek tűnik, akkor dőlj hátra, készíts magad mellé egy kis rágcsálnivalót, és figyelj erősen, mert levezetem.

Abban gondolom megegyezhetünk, hogy egy eszmerendszert történelmi szempontból nem az alapvető kinyilatkoztatásai alapján, hanem a gyakorlatba átültetett módozatainak vizsgálatával tudunk a legpontosabban megítélni. Ilyen formán nem arra a kérdésre kell választ találnunk, hogy Kóka János szívén viseli-e a kétkezi munkások sorsát, elvégre a kommunista rendszerek nagy részében ez csupán ködbe vésző lózung volt, ami a háttérben zajló folyamatok valós jellegéről volt hivatott elterelni a figyelmet.

Látnunk kell, hogy a kommunizmus normális emberi viszonyok közé erőltetve a kierőszakolt kontraszelekcióval egyenlő, a talentum elfojtásával, és a hitványság jutalmazásával. Nem lehet semmilyen más interpretációja egy, a szorgalmas ember kiemelkedését büntető rendszernek, csak ez.

Meg is van tehát az első kérdés.

• 1) Támogatja-e Kóka János a kontraszelekciót?

A válasz természetesen az, hogy igen. A párt, amit vezet világosan kirajzolta gonosz céljait, így azt kell feltételeznünk, hogy mindez Kókától sem áll messze. Mik is ezek a aljas célok? A kisebbségek melletti pozitív diszkrimináció, a házassággal szemben az élettársi kapcsolatok erőltetése, a szodomiták bátorítása, valamint a magzatgyilkosság dicsőítése, hogy még erősebb legyen az ilyen eszközökkel nem élő rétegek túlszaporodása. Mind-mind elhitványositás.

A társadalmi kérdést tehát kiveséztük, ebből a szempontból Kóka tényleg komcsi.

Térjünk is át a gazdaságra. Nikolai Ceaucescu soha nem nézte jó szemmel az esztelen pénzherdálást. Minden igyekezetével azon volt, hogy egy "modern", a saját íze szerinti infrastruktúrát alakítson ki. Mivel az apró kis falvak nem feleltek meg ennek a követelménynek, jött a falurombolás gondolata. Szigorúan a gazdaságosság jegyében.

Itt van tehát a második nagy kérdés:

• 2) Kóka János előbbre helyezi-e a gazdaságosságot az emberek szempontjainál?

Természetesen ismét csak igenlő választ kell adnunk, hiszen mindenki észrevette már, hogy az SZDSZ lépten-nyomon a szociális megfontolások szinte teljes kizárásával, a pénzügyi racionalitás elsőbbségével érvel. Fel kell számolni a vasúti szárnyvonalakat, be kell zárni a kórházakat, meg kell szüntetni a falusi kispostákat. Mert nem gazdaságosak.

Ebben a kérdésben is megállapíthatjuk, hogy Kóka János a legrosszabb kommunista gyakorlatot követi, tehát tényleg komcsi.

Következzen a felső tízezer témája. Ha megnézzük, a kommunista vezetők mindig is szerettek a saját sorsukkal példálózni, megmutatva a nép egyszerű fiának, hogy lám, most akár még az ő székébe is eljuthat, szemben a korábbi idők gúzsba kötő kasztrendszerével.

A harmadik kérdésünk tehát ez:

• 3) Példaképnek tekinti-e saját magát Kóka János, miközben tudja, hogy lehetetlen követni őt?

Megint az igen a helyes válasz. Kóka folyamatosan sikerről hadovál, azonban eközben mindenki pontosan tudja, hogy a Sulinet-tendert a megfelelő állami lefizetések nélkül soha nem vitte volna sikerre. Vagyis amíg arra bíztat, hogy kövessük őt, becsülettel, és szorgalommal, addig a valóság az, hogy az általa felkínált eszközökkel lehetetlen ezt megvalósítani.

Vagyis Kóka János a kiváltságos réteg kommunikációja szempontjából is komcsi.

Három ponton is egyezőséget találtunk, Jani tehát vérbolsi.

És punktum! ;)

By SoDI

Miután a kuruc.info nyomán Tóta démon is rákattant Orbán Viktor koponyaűrjére, én sem mehetek el szó nélkül a téma mellett.

Ma délután rám tört a perverz mazochizmus, és egy belvárosi újságostól haza felé tartva átolvastam a heti 168 Tórát, ahol szintén ezen megy a központi rágódás, így már csak ezért is azt hiszem, érdemes tiszta vizet önteni a pohárba.

Komoly lélektani fejtegetésekbe most nem mennék bele, még akkor sem, ha tudom, hogy elsősorban Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban az ilyen elemzés oly nagy divat lett mostanság, még köztiszteletben álló  szakértők körében is. Úgy gondolom ugyanis, hogy klasszikus értelemben vett normális ember nem létezik, vagy ha mégis, hát nagyon unalmas alak lehet. Az otthon ücsörgő, és Győzikére élvező nyárspolgárok között talán akad néhány ilyen, de őket inkább lesajnálni kell, mintsem eszményi referenciapontként tekinteni rájuk.

Nézzük tehát a konkrét érveket Orbánhoz. A kritikák, melyek megfogalmazódnak vele szemben, az, hogy légvárakat épít, a kormány megdöntésén fantáziál, bemeséli magának, milyen kellemetlen ellenfele is az országrombolásnak, miközben valójában nem csinál semmit. Hogy sorra jön elő az újabbnál újabb hamvába holt ötletekkel ("Az önkormányzati választás népszavazás", 72 órás ultimátum, "Igen, Magyarország Charta". mostani népszavazás"), miközben tiszta tudattal látnia kellene, hogy mindez csupán debil hiábavalóság.

Debreczeni József azt veti a szemére, hogy miért "bátorítja az utcai radikálisokat", a kuruc.info azt, hogy "nem használja fel az apparátusát az azonnali kormánydöntésre", Tóta meg azt, hogy faszt ugrál, ha valaki leírja, hogy amit csinál, az maga a diagnosztizált őrültség.

Annak ellenére, hogy nekem sziklaszilárd meggyőződésem, hogy a mostani politikai helyzet legfőbb okozója Orbán Viktor, így minden egyes forintnyi teher, amit Gyurcsányék ámokfutása miatt kénytelenek vagyunk kicsengetni a nagy semmire, elsősorban az ő bűne, most mégis az Elnök Úr megvédésére vállalkoznék.

Mert igaz ugyan, hogy a mostani judeobolsevik ámokfutásra legfőképpen az nyit lehetőséget, hogy Viktor még akkor is görcsösen erőltette a szövetségesdi gondolatát, amikor tisztán kellett volna látnia: ez a legnagyobb akadálya annak, hogy visszakerüljön a hatalomba, de ha elvonatkoztatunk a választás előtti súlyos hibáitól, és bűneitől, akkor arra kell jutnunk, hogy az utóbbi hónapokban annál, amit tett, sokkal többet nem nagyon várhattunk tőle. És nem azért, mert őrült, vagy fasz, hanem azért, mert még neki is erősen be vannak korlátozva a lehetőségei.

Játszunk most olyat, hogy mi - én és Ti, kedves olvasóim - együtt vagyunk Orbán Viktor. Kezünkben van az önkormányzati hálózat (illetve az őszi választások előtt érvényes helyzetet tekintve: hatalmas az esélyünk arra, hogy a kezünkbe kaparintsuk), de azon kívül gyakorlatilag semmi.

Irogathat persze a kuruc.info izgalmas sci-fiket arról, hogy ha azonnali megmozdulásra szólítjuk fel híveinket, akkor Gyurcsánynak öt percen belül vége, azonban ha reálisan szemléljük a helyzetet, rá kell jönnünk, hogy e sokmilliós szimpatizáns tömeg nagy része eseti megbízhatóságú. Úgy gondolják, hogy fideszes színpad előtt zászlót lengetni a nemzeti ellenállás netovábbja. Ezek az emberek nem fognak megmozdulni, és utakat lezárni. Még személyesen a Vezénylő Tábornok Úr kérésére sem. Arról már nem is beszélve, hogy Mi, Orbán Viktor, ha ezt megtennénk akkor örökre elásnánk magunkat az Európai társszervezeteink vezető személyiségei körében.

Szóval vagyunk itt a Szövetségnek csúfolt málladozó vízfejünk élén, és üres a kezünk, más tartja a gyeplőt. 

Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Beszélni. Reményt ébreszteni. A figyelem még megvan, így el lehet érni, hogy ne hunyjon ki teljesen a láng.

Mi, Orbán Viktor ennél többet nem tehetünk.

Bármi, ami ennél több, az utcai fiatalokra marad!

By SoDI