Mostanában erősen munkál bennem egy mélyen gyökerező vágy az önsanyargatásra. Nehezen lehet mással magyarázni, hogy milyen okból szenvedem végig minden egyes alkalommal Friderikusz műsorát, akárhányszor a növekvő szélsőjobboldali veszély (értsd: a magyarság önvédelmi reakcióinak törvényszerű felszínre törése) felett rendez zárt körű siránkozást egy asztalnál néhány balliberális értelmiségivel (értsd: kontraszelektált hatalmi talpnyalóval).
Szerencsére ezt a tortúrára lelki való igényemet menetrendszerű megbízhatósággal megkapom. A legjobb esetben is havonta egyszer. A legutolsó fröcsögésnek természetesen a múlt heti Hollán Ernő utcai tüntetések szolgáltak apropóul.
Érdekfeszítő előadás. A színpadon Lévai Júlia, és Perecz László, a színdarab címe pedig magyargyűlölet.
Kezdjük azzal, hogy Kiss Petra helyében gondolkodás nélkül szarrá perelném Lévai kisasszonyt, amit ugyanis ebben a műsorban megengedett magának, az olyannyira vérlázító, hogy kinyílik a bicska az ember zsebében. Amikor Friderikusz felolvasta Petra azon nyilatkozatát, melyet az Echo TV-ben mondott el, miszerint ő nem gondolta volna, hogy molotovozás lesz abból, ha megírja a Kuruc.info-nak a sérelmeit, ez a buta ballib lúvnya ekként fakadt ki:
Lévai Júlia: Na jó, ez megint csak egy jól ismert náci közhely. Annyira ismerős, hogy nem is érdemes szót vesztegetni rá. A pesti kispolgárság is pontosan erre hivatkozott '44-ben. Elmondták, ők bizony nem gondolták volna, hogy ez lesz belőle. Ugyanezek a klasszikus panelek.
Friderikusz: Azt mondja, hogy nem tudott róla, hogy ez lesz.
Lévai Júlia: Nem tudott róla? Miért nem tudott róla?
Tehát ha egy magyar ember a nyilvánossághoz fordul valamely fogyasztóvédelmi sirálmával, az bizony erőszakra való felbujtásnak számít. Ugyanis a fogyasztóvédelem nem bennszülötteknek való, az csupán a rátelepült megszállók kiváltsága. Világos, értem én.
A műsor nagyobb része végig ennek a torz gondolatnak az jegyében telt el. A fő kérdés természetesen ezúttal is az volt, hogy vajon társadalmi összefogással meg lehet-e állítani a szélsőjobboldaliakat. Megvallom őszintén, én itt már ezen a ponton elakadtam. Elvégre ha igaz is lenne a magyargyűlölő hordák legerősebben hangoztatott rágalma - miszerint a magyarság védelmében utcára vonulók alapvetően nácik, illetve nyilasok -, akkor sincs túl sok logika a ránk ragasztott jelzőikben. Javítsatok ki, ha tévednék, de én eddig úgy tudtam, hogy a nemzetiszocializmus - mint ahogy a neve is mutatja - alapvetően a konzervatív-jobboldali irány évszázados rendiségével szakítva a társadalom szélesebb rétegeinek kívánt jólétet teremteni, ezáltal tehát baloldali eszme. Ennek a ténynek szem előtt tartásával tehát a szélsőjobboldaliak elleni társadalmi összefogás szükségessége a demokratikus intézményrendszer és a köztársaság értékei ellen törő királypártiakkal szembeni kiállás szükségességét kellene hogy jelentse. Miután viszont királypuccs utoljára Horthy Miklós idejében történt, amikor IV. Károly egy végső, elkeseredett próbát tett a trón visszafoglalására, ép ésszel igen nehéz felfogni, hogy most pontosan mi ellen is kellene összefognia a társadalomnak.
De még azok a szervezetek sem vádolhatóak különösebben szélsőjobboldalisággal, akik egyébként a nemzetiszocializmustól elhatárolódva, a magyargyűlölet ellen emelték fel a szavukat múlt hét hétfőn, majd pénteken. Az a gondolat ugyanis, hogy ebben az országban senkit se érhessen hátrány magyarsága miatt, szerintem nem igazán tekinthető elfogult királypártiságnak (vagyis szélsőjobboldali elfogultságnak).
De nem ez az egyetlen furcsa gondolat, amit megtudhattunk a műsorból. Ha valaki esetleg nem tudná, a magyarok kirekesztése elleni tiltakozást valójában Bayer Zsoltnak a taknyos vizű medencéről írt publicisztikája bátorította fel. Perecz László ugyanis a filozófia-történészek mély bölcsességével foglalta össze a nagyközönségnek Bayer sorainak leglényegét.
Perecz László: Az, hogy az antiszemitizmusról maguk a zsidók tehetnek az egyik legklasszikusabb antiszemita toposz. Itt ebben a cikkben is ezt látjuk viszont, amikor Bayer Zsolt arról ír, hogy nem lenne itt semmi gond, ha ezek a mocskos zsidók nem szennyeznék be a rohadt taknyukkal a közös medencét.
Friderikusz: És ez egy szó szerinti idézet, tegyük hozzá.
Perecz László: Igen, szó szerinti.
Most ugorjunk át azon az apróságon, hogy Bayer Zsolt SOHA nem írt mocskos zsidókról, így ilyen szöveget neki tulajdonítani hatalmas hazugság. (Hasonló rágalom, mint amikor a Partizáninfó azt hazudta rólam, miszerint én valaha is azt írtam volna, hogy gyűlölöm a zsidókat, vagy hogy a baloldali szavazók gyerekeit lámpavasra kellene kötni. Természetesen az igazság az, hogy én soha nem írtam, és soha nem is írnék le ilyesmit - erről bővebben itt).
De sokkal érdekesebb az a mód, ahogyan ezek a magyarfaló álértelmiségiek Széles Gábor válaszlevelét kezelik. Mint ismeretes, Széles válaszának az volt a lényege, hogy Bayer Zsolt publicisztikája kiváló vitaindító anyag, ezért tessék szépen vitatkozni róla, mert így talán bekerül a közbeszédbe annak a jelenségnek a problematikája, miszerint a magyarellenes megnyilvánulásokból vérlázító módon soha nem kerekedik botrány ebben az országban.
A magyarvédelem gondolatától viszont Lévai Júlia azon nyomban elhatárolódik. „Az nem képezheti vita tárgyát, hogy egy zsidónak milyen egy testnedve.” - mondja, és ezzel az ócska tereléssel máris kibújik annak a kényszere alól, hogy érdemben reagálnia kelljen Széles úr konstruktív felvetéseire.
Szerinte ugyanis a Magyar Hírlap egy olyan irányba indult el, ami „teljeséggel elfogadhatatlan, és az egész újságíró szakmának a szégyene, hogy a rendszerváltás elmúlt évtizedeiben nem alakult ki egy olyan egységes normarendszer, ami gátat szabna a hasonló megnyilvánulásoknak”. Hogy miért lenne szabadabb egy olyan világ, ahol a magyarság érdekeit képviselő véleményeknek nem jutna tér, nem igazán értem, de ez legyen az én gondom.
Lévai Júlia szerint már akkor keményen az asztalra kellett volna csapni, amikor a '90-es évek elején Bogdán Emil papírra vetette, hogy „Ki az én felebarátom? Aki mikroszkopikus baktériumnak és spórának látszik az én szememben, az nem lehet az én felebarátom”. Hogy ebben a remek mondatban rejlő mély jelentés miért irritálja a Lévai-féléket, az természetesen nem szorul különösebb magyarázatra. Régóta tudjuk ugyanis, hogy nincs számukra nagyobb veszély annál, mint ha a keresztény magyarság többé már nem lesz hajlandó meghunyászkodni előttük, hanem a felebaráti szeretetet - nagyon helyesen - valóban a felebarátokra szűkítve értelmezi.
Ha mindez nem lenne elég, Perecz Lászlótól megkapjuk a pofánkba, hogy a hazai konzervatív radikálisok még a nemzetközi mezőnyben is renitenskednek. Amíg ugyanis a külföldiek olyan valós problémákat vetnek fel (Perecz szerint rossz megoldásokkal), mint amilyen a bevándorló vendégmunkások eltérő kultúrája, idegen nyelve, és saját, idegen isteneinek tisztelete, addig a hazai radikálisok - Perecz szakai szerint - teljesen irracionálisan az antiszemitizmus felé fordulnak. Nos, Perecz szemében valóban rémisztő lehet, hogy a magyarok egyre szélesebb körének nyílik fel a szeme az igazságra, és így naponta újabb és újabb százak ébrednek rá, hogy kik irányítják a háttérből a hazánkat végveszélybe sodró eseményeket, azonban én azt hiszem, hogy ez a többivel együtt szintén egy olyan momentum, melynek inkább őszintén örülnünk kell. Elvégre ha valamit ezek a félemberek rossznak, elítélendőnek, és veszélyesnek tartanak, az általános szabályként csak kívánatos, dicsőséges, és hasznos lehet.
(Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy ha Perecz hiányolja a hazai nemzeti radikalizmus kommunikációjából a mindennapi nyers közvetlenségben is megtapasztalható problémák bátor felvetését, akkor nyilvánvalóan nem olvassa a Kuruc.info cigányügyi rovatát, illetve nincs egészen pontosan vele, hogy a Magyar Gárdát miért éppen a Kolompár Orbán által vezetett szervezet támadja a legélesebben.)
De ha azt hisszük, hogy az érdekfeszítő világigazságoknak itt vége szakad, akkor súlyosan tévedünk. Nem hiába tartjuk mi ezt a ballib értelmiséget, megszolgálnak a pénzükért. Megtudhattuk például azt is, hogy amikor Gyurcsány Ferenc megy tüntetni valamilyen társadalmi ügy mellett, akkor az csodálatos, „normatív gesztus”, de ha az ellenfelei (Tomcat-ék) teszik ugyanezt, akkor ők egy szélsőséges csürhe, és különben is szemerkél a barna eső.
Azt is hallhatjuk, hogy 2008-ban már igen elképesztő mértékben aggályos, ha egy olyan iparmágnás, mint Széles Gábor a médiába fekteti a pénzét. Mert - mint tudjuk - az összes többi lap nonprofit jelleggel működik. Persze, hogyne.
Elmondják még az arcunkba, hogy Széles Gábor válaszlevele valójában sokkal felháborítóbb, mint Bayer cikke, mert legitimációt ad az ő gondolatainak. Azt viszont már elhallgatják, hogy titkon valójában Széles azon gondolatát tartják különösen felháborítónak, mellyel ő a magyargyűlölet ellen szól. Pontosan az ilyen eretnek gondolat nem tetszik a ballib értelmiségnek, szerintük ugyanis a magyarság, „a holokauszttal magát beszennyező bűnös nép” csak ne ugráljon, fogja be a pofáját, és tűrje el, amint némely rátelepülő kisebbség folytonosan mocskolja szent értékeit. Aki pedig mindezen jelenségek mentén a Weimari Köztársaság társadalmi viszonyaira asszociál, az elszemtelenedett pimaszkodók figyelmeztetéseként a többségi társadalom iránti tisztelet és alázat fontosságára világítva rá, az szerintük náci. Szerintem pedig csak realista.
Perecz azt is kifejti, hogy bár Széles Gábor valóban nem vezet műsort az Echo TV-n, de az nyilvánvalóan tagadhatatlan, hogy a tulajdonos személye meghatározza a lap szellemiségét. Jaj, csak ezt a Reakció/Ufi szerkesztői meg ne hallják. :) Nocsak... Csak akkor fontos a tulajdonos személye, ha jobboldali, nemzeti lapról van szó, ha egy ballib milliomos, Nobilis Kristóf vásárol be, akkor az a világ legtermészetesebb dolgai közé tartozik? Érdekes hozzáállás. Ezzel kapcsolatban csak a Kuruc.info-ról tudom idézni azt, amit annak kapcsán írtak, hogy egy idegbeteg Reakciós idióta múlt héten azt merte hazudni; a zsindexesek nem pofáznak bele a cikkeik hangvételébe.
Balogh magyarázkodni is kényszerült: a szadeszos Index-tulaj szavai szerint "nem szól bele" lapjuk szerkesztésébe. Ez teljesen hihető, talán a Kuruc.info is jelentkezik a Zsindexnél, gyerekek, vegyetek má' meg minket, sokkal többen olvasnak minket a Reakciónál, piacképesek vagyunk, adjatok hát jó sok zsozsót és véletlenül se ugassatok bele a munkánkba.
Forrás: Kuruc.info, innen
A teljesség igénye nélkül még néhány érdekes gondolatfoszlány a magyargyűlölő eszmecseréből:
-
A politikai elitünk nagyon tanulékony, hiszen Dávid Ibolya is felszólalt Bayer ellen. A jelek szerint tehát már ért a focihoz. (Értsd: Dávid jó áruló, simogatást érdemel a buksijára a ballibektől.)
-
A radikális jobboldalnak már van Civil Jogász Bizottsága, és jogásza, aki megvéd minden békésen tüntető kukagyújtogatót. (Értsd: Az összes magyar, aki élni akar a gyülekezés alkotmányban rögzített jogával, valójában egytől egyig kukagyújtógató, ócska csöves. Köszönjük szépen, de ezt már ismerjük abból a hozzáállásból, ahogyan OTTHON tetszenek kezelni a palesztinok élethez való jogát.)
-
A közösség dolga, hogy az embergyilkos eszmék ellen védekezzen. (Ezt nem értettem egészen pontosan. Embergyilkos eszmék? Itt vajon most az abortuszról van szó? A liberalizmusról? Mert akkor természetesen támogatom az ellene való összefogást.)
-
Lezsák Sándor veszélyes határt lépett át, amikor részt vett a Jobbik könyvtármegnyitóján. (Világos. Koszos magyar, ne merjél művelődni; az a mi kizárólagos kiváltságunk.)
Megtudjuk továbbá, hogy a magyar nemzeti oldal erősödése azért nagyon „veszélyes”, azért „kell” az eddiginél keményebben harcolni ellene, mert a nemzetközi hírek alapján egy elhúzódó gazdasági világválság előtt állunk, és a történelmi tapasztalatokból tudjuk, hogy a „veszélyes gondolatok” ilyen időszakban tudnak a leghatékonyabban táptalajra lelni. (Értsd: előre bevallják, hogy hamarosan még az eddiginél is jobban ki leszünk fosztva, de ha tiltakozni merünk az ellen, hogy a vérünk folytonos szipolyozása folytán már kenyérre se telik, szükség lesz rá, hogy keményen a pofánkba lépjenek. Hát, én erre csak azt tudom mondani, hogy majd meglátjuk, ki fog belelépni, és kinek a pofájába...)
Elhangzott még, hogy az őáltaluk képviselt (nemzetidegen) elemek országon belüli összefogása a magyarság ellen azért különösen sürgető, mert ha a Jobbik túlságosan megerősödik, akkor ugyanúgy a Fidesz ellen is fel fog lépni, amint a leendő második Orbán-kormány meghozza az első népszerűtlen intézkedéseit. (A parlamenti egypárt ellen? Még jó! Az csak természetes, hogy nem fog megtéveszteni minket a vörös színbe ideiglenesen kevert leheletnyi sárga. A narancs is ugyanolyan vörös!!)
De a nemzetellenes fröcsögésre kétség kívül Friderikusz Sándor egyik megjegyzése tette fel a koronát. Amikor a gyűlöletbeszéd kapcsán arról esett szó, hogy a polgári törvénykönyv kiterjesztése a legerősebb fegyver, mert ahelyett, hogy a büntetőjog eszközeivel mártírokat gyárt, valóban elrettentő hatású, Fridi az alábbi megjegyzést tette:
„Ennek az országnak azért jól jönne néhány mártír... Csak csendben jegyzem meg.”
Friderikusz Sándor
Friderikusz tehát diktatúrát akar.
Gondolom, emlékszünk arra, hogy a hazafiak 1956-ban miként bántak a diktatúra híveivel. Csak csendben jegyzem meg.
By SoDI
Kapcsolódó:
