Iratismertetés
Az áldást sodika küldte 2007. június 6., szerda - 10:55-korKategóriák: Október 23-i ügyem , Pereim
Címkék: buncselekmeny eroszak forradalom rendorallam ugyesz
4 komment
Na, úgy néz ki, Göbl úr sorsára jutok, ugyanis mégsem fogok megöregedni a nyomozás alatt. Vádat emelnek ellenem.
Az iratbetekintés - az ügyvédem szerint - bizony ezt jelenti.
Röviden a tények:
-
újságíróként dolgoztam a helyszínen
-
a szembesítésnél nem ismertek fel a rendőrök
-
a barikádnál készült felvételeken nem szerepelek sehol
-
a letartóztatásomat bemutató videón jól látható, hogy ott nem volt egyetlen tüntető sem
Szóval izgalmas kérdés, hogy akkor mégis mi alapján gondolnak bíróság elé állítani, de még nekem is két hetet kell várnom arra, hogy ezt megtudjam.
Mivel tényleg nem csináltam semmit, terhelő videó nem kerülhetett elő. Az engem feljelentő rendőrök ráadásul bevallották, hogy olvasás nélkül írták alá a saját vallomásaikat.
Most rohanhatnék én is a sajtóhoz, de kivárok 19-éig, amikor végre megtudom, hogy konkrétan mivel gyanúsítottak eddig (ugyanis a mai napig nem mondták el nekem, hogy szerintük én pontosan mivel valósítottam meg bármilyen bűncselekményt).
Kereshetnék én is tanúkat, de mivel tökéletes volt a nyugalom, amikor ott jártam, így nem hiszem, hogy akadna bárki is, aki emlékezne rám. Ugyanakkor, akinek van bármilyen saját, 2006. október 24-re virradó éjjel készült felvétele az Erzsébet-hídi barikádról, illetve az azt követő oszlatásról, akkor megköszönném, ha dobna egy mailt a 
címre!
Ettől ma reggel hirtelen rám tört a "eddig nem akartam taposni, de most rettegjetek, mocskok". meg a "ha kiterítenek ártatlanul is, akkor megyek, és gyorsan elkövetek valamit, hogy legalább legyen rá alapjuk"-féle hangulat, azonban jobban belegondolva, ez inkább előny, mint hátrány, mert az ehhez hasonló belső feszültség az, ami igazán nagy cselekedetekre sarkallja az embert, és így éppen ez az, ami hasznossá tud tenni engem a hosszútávú nemzeti harcunkban.
By SoDI
Magyar György, az egyik erőszakoló rendőr védője szerint teljesen életszerűtlen, hogy valaki felvételt készít egy igazoltatásról.
A kuruc.info postaládájába irkáló rendőrök meg vannak győződve arról, hogy a Zsanett tömeges megerőszakolásával vádolt öt REBISZ-es, Tallárom Péter zászlós, Farkas Zsolt őrmester, Romsits Gábor Sándor zászlós, Baranyai Gergely őrmester, és Illés Tibor törzszászlós nevének a nyilvánosságra hozatala személyiségi jogokat sért.
Ezúttal sem kellett csalódnunk a balliberális sajtó lényeglátásában. Veszettül terjed a Blikk felvétele, melyen az egyik, erőszakot elkövető zsaru látható.
Mivel néhány napon belül már másodszor lőttek ártalmatlan emberekre gázfegyveres őrültek (elöször egy Combinon egy fiatalra, mert korábban akart leszállni, ma pedig egy éttermi szakácsra, mert szar volt a kaja), érdemes elgondolkodni azon, hogy tényleg helyénvaló-e az a szabályozás, melynek segítségével gyakorlatilag minden jöttment különösebb akadály nélkül szerelkezhet fel gázpisztolyokkal.
Budapest ugyanis minden ellenkező híreszteléssel ellentétben egy rém biztonságos hely, Európa egyik legnyugisabb fővárosa. Mivel tudom, hogy egy ilyen mondatra nagyon hamar jönnek a személyes ellenpéldák, érdemes tisztázni egy bűnügyi fogalmat, a viktimológiát, más szóval áldozattant. Ez, a tudományosan igazolt jelenség az egyes bűncselekmények elszenvedőit különböző áldozattípusokba osztja be attól függően, hogy milyen jellegű volt a személyes közreműködésük a kialakult helyzetben. Ugyanis minden esetben létezik valamilyen szintű osztott felelősség, ennek hiánya pedig olyan ritka, mint amennyire a maximálisan kiszabható ítéletek sem gyakoriak a bíróságokon.
A kutyaféléknél létezik az úgynevezett megadási póz. Ekkor a gyengébb állat hanyatt veti magát, feltárva ellenfelének a nyaki ütőerét. Ez egyben a küzdelem végét is jelenti, és nem azért, mert a vesztes fél meghalna, hanem mert ezzel tisztázva vannak az erőviszonyok, így minden további harc teljesen feleslegessé válik.
