"Egy izgalmasabb élet születik számukra. Gondolj bele, van mit csinálnod. Reggel fölkelsz és tudod, hogy "holnap a rovásíráson kell gondolkoznom". Tehát nem az, hogy van egy üres félórád, internetezek, akármi. Nem. Programot csinálok egy nemzetnek. Ez tartalmat ad az életednek."
Szándékosan egy olyan idézettel indítok, ami első látásra az én saját tevékenységemre is ráillik (ahogyan ezt már a Partizáninfó is megírta), mert ezzel is szeretném érzékeltetni, hogy bizonyos, eleve lenéző modorban megfogalmazott támadásokkal szemben milyen nehéz valóban találó ellenérveket felsorakoztatni. Ha csak egy kicsit is túl akarunk emelkedni a "kurva anyád, te libsi picsa" féle kirohanások szintjén, akkor is csak az egymás között röhögcsélő bölcsészgyerekek személyiségelemzéséig tudunk eljutni. És bár tényszerű, hogy egy fallikus hasonlatokat előszeretettel használó fiatal lánynál egyértelműen akkut faszhiány esete áll fenn, azonban ha erre helyezzük a hangsúlyt, akkor félő, hogy szemernyit sem leszünk különbek azoknál, akik - már-már kéjes vigyorral az arcukon - tapossák sárba a magyarság értékvédelmét képviselő emberek gondolatait.
Most egészen konkrétan arról a kisfilmről van szó, melyet néhány unatkozó bölcsészhallgató dobott össze a Magyar Gárda október 21-ei avatásáról.
Ez már csak azért is nehezen kezelhető csapdahelyzet, mert ha reálértelmiségi-jelöltként akarok vitába szállni velük, akkor eleve hátrányból indulok. A tanári és a közgazdasági tanulmányaimhoz kapcsolódó történelmi és szociológiai ismeretek ugyanis épp annyira csupán a felszínét súrolják az ő szakterületüknek, mint ahogy az ő informatikai tájékozottságuk is nyilvánvalóan kimerül egy ECDL tanfolyam követelményeiben. Ilyen helyzetben automatikusan adná magát a megoldás, miszerint az ember szándékosan kerüli az ő gondolkodási sémáikat, és a rejtetten liberálcionista fogalomkészletüket, ugyanis aki az ő játékszabályaik szerint játszik, eleve vesztésre van ítélve, azonban látnunk kell, hogy ha a saját magunk megszokott, nemzetvédő szófordulataival vágunk vissza, azzal csupán az ő mértéktelenül megalázó sztereotípiáikat erősítjük.
Ha tehát felül akarunk emelkedni az erkölcsi értékvédelemtől elrugaszkodott szellemi nihiljükön, és mégsem akarjuk a rólunk felfestett negatív képet erősíteni, akkor bizony gúzsba kötve érezhetjük magunkat. Olyan helyzetbe kerülünk, mint holmi megalázott, ezeréves hagyományainak védelmére képtelen bennszülött, akibe a gyarmatosítók, és az ő szervilis csatlósaik kényük kedve szerint törölhetik a csizmáikat. Igazságtalan felállás ez, nem vitás.
De vizsgáljuk csak meg, milyen eszközökkel dolgozik egy olyan multikulturális lelkületű, gyökértelen liberálértelmiségi, akinek a legnagyobb szórakozása, ha gúny tárgyává tehet mindent, ami a tradicionista politikai aktivistáknak (más szóval a hazáját féltő magyaroknak) oly fontos.
A legolcsóbb megoldás az, ha előre lefektetett prekoncepció mentén nyáladzva lesünk azokra a mozdulatokra a Gárda-avatás helyszínén, ami kielégíti magyarellenes megbízóink legaljasabb igényeit is. Ezt az utat követte többek között a parameter.sk oldal, akik csalárd módon még Tomcat jóhiszeműségével is visszaéltek. (Mert hát ki gondolná, 'felvidéki magyar testvéreinkről', hogy valójában az SZDSZ leggusztustalanabb húzásait is meghazudtoló csúszómászó férgek?) Nos, az ilyen rosszindulatú, agresszív manipuláció tényleg kizárólag annyi választ érdemel, ami a Bombagyár adásában is elhangzott.
"Üzenem neked, te szemét tótivadék féreg, hogy be ne merd még egyszer tenni a lábadat Budapestre, mert nem mész haza, a Duna ugyanis lefelé folyik."
- (Az inkriminált videó különben itt található, de aki nem akar feleslegesen idegbajt kapni, az inkább kímélje meg magát tőle.)
A másik út pedig az Index-es stílus, ami röviden így foglalható össze: Keressük meg a legegyszerűbb embereket a tömegben, és néhány jellegzetességüket vetítsük ki a rendezvény összes résztvevőjére. Mindennek csupán egy apróbb továbbfejlesztése, ha az így rögzített összeállítást olyan kerekasztal-beszélgetéssel fűszerezzük meg, ahol csak azért nincsenek elől a különböző könnyűdrogok, mert a kamera előtt az már picit rosszul venné ki magát.
Innentől pedig könnyű dolga van a szerkesztőnek. Mivel a nemzetüket féltő emberek között könnyűszerrel találhatóak olyanok, akik nincsenek felkészülve a képviselt értékeik bölcseleti szemináriumokhoz illő színvonalú tálalására, gyerekjáték bármilyen szubjektív véleményt alátámasztani a válaszaikkal. A legsiralmasabb az egészben az, hogy mindeközben annyira elhatalmasodik a videó készítőin az így meglelt, önigazolásból fakadó elégedettség, hogy közben nem is tudatosul bennük, milyen szánalmasan ócska, és manipulatív a végeredmény, amit letesznek az asztalra.
Ugyanakkor, mivel látom, hogy valósággal szétfeszíti őket a vágy, hogy megértsék a nemzeti oldal céljait, és az itt munkálkodó hazaszeretet gyökereit, a magam szerény módján szeretnék a segítségükre lenni.
Mi, kérem szépen, lépésenként építkezünk. Ugyanúgy megküzdünk minden apró eredményért, mint ahogy az alapvetően tekintély -és hagyományrombolás céljából megszületett liberalizmus is tette. Ahogyan a Ti eszmétek a keresztény tradíciókra, és a társadalom megtartó erejét jelentő nemességre rontó tombolása egymás után számolta fel az ezeréves európai rendet, most végre, amikor a szabadság gondolata túlburjánzó szabadossággá fajul, és a politikai korrektség természetellenes mérge is kezd felszívódni a kábult bódulatából ébredező közéletből, élünk az alkalommal, és lépésenként előrehaladva foglaljuk vissza a helyet mindannak, ami mindig is értéket jelentett.
A harcunk első nagy eredménye pedig az lesz, amikor a Ti utánpótlásotokat nem Vásárhelyi (Lámpaernyő) Máriához hasonló idegenszívű manipulátorok, hanem a világi folyamatokat is nemzetvédő köntösből, ősi, és elévülhetetlen keresztényi igazságok felől megközelítő emberek fogják kinevelni.
Ez ugyanis nem a szárnyaló gondolatok megerőszakolását, és szűk korlátok közé kényszerítését jelenti, mint ahogyan most látjátok, hanem éppen ellenkezőleg, olyan energiákat szabadít fel az emberben, ami a konstruktív intuíciók teljesen új dimenzióit nyitja meg, soha nem látott távlatokba repítve a szellemet. Keresztény-nemzeti értékekben gondolkodni, és azt kiindulási alapnak tekinteni ugyanis nem rablánc, nem akadályozó kötelék, hanem a szürke, globalista materializmus béklyóitól való szabadulás egyetlen igaz útja.
By SoDI
Kapcsolódó anyagok:
