Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Francba má'!

Thürmer Gyuszi tojásokat rendelt délre, de a nyomi kurucok nem képesek kiírni, hová kéne vinni.

Na nem baj, majd reggel betelcsizek a sajtóirodára, ott talán elmesélik.

By SoDI

update: ugyanott volt, de részegen itthon aludtam éppen, úgyhogy nincsenek képeim. Na majd legközelebb. :)

A hétvégén irtózatosan le lettem szidva, amikor egy plázában nem voltam hajlandó tudomásul venni, hogy egy szórólaposztogató lány majdnem fél perce folyamatosan nyújtogat felém valami színes lapocskát. A társaságunkban lévő egyik csaj idegesen szólt rám, hogy vegyem már el.

- Nem láttad, hogy feléd nyújtja? - kérdezte.
- De igen.
- És akkor miért nem vetted el?
- Miért vettem volna el? Ez egy női kozmetikumreklám rózsaszín betűkkel nyomtatva.
- Attól még elveheted! Olyan szemét vagy! Szerencsétlennek ez a munkája!

Nos, nekem sziklaszilárd meggyőződésem, hogy neki nem ez a munkája.

Az ember elsődlegesen nem azért szegődik el valahova, nem azért vállal szerepet a gazdasági élet valamely szegmensében, hogy a saját önző érdekeit kiteljesíthesse, hanem hogy hasznossá tegye magát. A fizetség ennek csupán velejárója. Azzal, ha én elveszek egy olyan szórólapot, ami garantáltan nem érdekelhet, elértéktelenítem az osztogató lányok munkáját, hiszen nem hagyom, hogy beteljesítsék azt a célt, ami a munkaadójuk érdekeinek szolgálatát jelenti. Ha pedig valakinek ilyen módon lebecsülöd a fáradozásait, akkor mindennél jobban megsérted a büszkeségét.

Ezért nem fogok a kezembe én soha rúzsreklámot, akármilyen szépen mosolyogva nyújtogatják is a helyes lánykák.

Ez a műfaj persze arra van kitalálva, hogy tíz szórólapból nyolc azonnal a kukában végezze, ugyanakkor a többségnél a kézbevételük időpontjában megvan legalább a minimális esély arra, hogy esetleg érdeklődésre tarthat számot a bennük szereplő ajánlat, így ez óriási különbséget jelent.

Tudnunk kell ugyanakkor, hogy lehet az ablakon kidobott pénzt néhány egyszerű trükkel "ablakon bedobott" pénzzé is változtatni. :) Csak arra kell rávenni az embereket, hogy legyen valós okuk megtartani a cuccot. Kiváló példa erre a a Csigavér autósiskola kis kártyája.

Zseniális megoldás. Én amúgy is mindig gondban vagyok azzal, hogy az egyes dátumok a hét melyik napjára esnek. Rém praktikus ajándék tehát, be is raktam az igazolványaim közé. Mindig magamnál fogom tartani, és ha valaha meg akarok tanulni motorozni, biztosan ők fognak elsőként eszembe jutni. Az pedig, hogy egy, a szolgáltatásuk iránt éppen teljesen passzív embert ilyen módon magukhoz tudtak kötni, nekik maga a főnyeremény. A legtöbb, amit velem egyáltalán elérhettek.

Ezt persze csak időtálló ajánlatokra lehet eljátszani, mint amilyen egy általános cégreklám. Rövid, néhány napos érvényességű akciót igen idétlen lenne naptárral hirdetni. Szezonális kedvezményeknél a legfontosabb dolog, hogy legalább elolvassák az ajánlatunkat, melyhez a figyelemfelkeltésen keresztül vezet az út. Az emberi kíváncsiság ugyanis rettentő erős érzés.

Kanapéval vacsorát?

Mi ez az őrültség? Hogyan?

Ez a kérdés hatalmába kerít, nem hagy nyugodni, szuggerál, nem engedi kidobni a lapot.

Ha ezt nem olvasod el, akkor semmit sem!

A válasz különben annyi, hogy ha 50.000 Ft értékben vásárolsz náluk, akkor kapsz egy 5.000 Ft-os ajándékutalványt, melyet a következő hónapban akár egy serpenyőkészletre is beválthatsz.

A fantáziátlan, unalmas szórólaprengetegben kész felüdülés, hogy egy nap rögtön két ilyen, magasfokú kreativitásról árulkodó gyöngyszem is a kezembe akadt.

Amióta előfizettem Wolf Gábor elit szaklapjára, a Marketing Navigátorra, kezdem ugyanis megfigyelni magamon, hogy minden hirdetést rögtön a marketinghatékonyság szempontjából elemzek. Rendre meg is találom rajtuk azokat a klasszikus szarvashibákat, melyek miatt hatástalanul tünnek el a sokszorosításukra költött forintok, de legalábbis effektív kárt okoznak a hirdetőjüknek azáltal, hogy sokkal kisebb bevételt tud utánuk realizálni, mint amennyit megfelelő tálalással ki lehetne hozni az ajánlatából.

Édesanyám hatalmas őrültségnek tartja a Navigátor éves díjaként kifizetett 60 ezer forintot, én azonban hiszek benne, hogy abban a világban, ahol az üzleti térben való életképességet minden más előtt a kommunikáció hatékonysága határozza meg, a belőle rám ragadó szemlélet egyre nagyobb mértékben válik majd az idők során konkrétan forintosítható előnnyé.

Ablakon bedobott pénzzé.

By SoDI

Gondolom, sokan emlékeztek az esetre, amikor Grespik László egy tárgyalás elején megkérdezte a bírónőtől, véletlenül nem-e zsidó. Volt is itten sírás-rívás, szörnyülködés, régi korok rémképe, gumicsont.

Azzal szokás szerint nem foglalkozott senki, hogy az ügy tárgya, nevezetesen a Viking Klubban eljátszott, egyesek szerint kisebbség ellen uszító dalszövegek speciális jellege teljesen indokolttá tette a kérdést, elvégre a személyes érintettség mindenkor az elfogulatlanságot kizáró tényező.

Néhány ideges karvaly azért csak kierőszakolt egy fegyelmi tárgyalást az ügyben, de ez természetesen retorzió nélkül zárult. Az ügyvédi kamara nem is dönthetett másként, elvégre az Alkotmány 57. § 3-as pontja világosan kimondja, hogy a védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.

Megnyugtató látni, hogy sok más hellyel ellentétben nálunk milyen széles a szólásszabadság. Nem úgy Németországban, ahol még a holokausztrevizionisták lelkiismretes védelme is vétségnek számít.

Vádat emeltek kedden Németországban egy korábban egy holokauszttagadót védő ügyvédnő ellen, mert egy hivatalos levél végére odabiggyesztette: "Heil Hitler".

Sylvia Stolz a holokauszttagadás miatt a múlt hónapban ötéves börtönbüntetésre ítélt Ernst Zündel jogi védelmét látta el, amíg el nem tiltották, mert szándékosan hátráltatta az eljárást.

A mannheimi ügyészség tájékoztatása szerint az ügyvédnő az egyik perirat végére odaírta, hogy "Heil Hitler". Az üdvözlést annak idején a nemzetiszocialista Németországban használták.

Amellett, hogy a zsidók elleni gyűlöletre uszított és megpróbálta akadályozni az igazságszolgáltatás munkáját, Stolz egy Németországban betiltott szervezet - a náci párt - jelképét használta, ezért vádat emeltek ellene - közölte az ügyészség.

(MTI)

Hogy mi ezzel a probléma? Egyrészt megkötik a védelem kezét, tilos neki felhozni az összes érvet, ami mentő körülmény lehet a védence mellett. Ezzel a pártatlan ítélkezés elvét tiporják sárba, ugyanis azzal, hogy egy konkrét dogma acceptálását várják el az ügyvéd részéről is, az egész a legsötétebb idők koncepciós eljárásait idézi.

Ami még ennél is vérlázítóbb, az az eltiltás közvetlen oka. Elmarasztalták, mert szándékosan hátráltatta az eljárást! MÉG JÓ HOGY! Ez a munkája!

Egy ügyvédnek az a feladata, hogy mindenkor ügyfele érdekeit képviselje, a legjobb tudása szerint. Ha pedig az ügyfélnek az eljárás elhúzódása az érdeke, akkor a védőnek kutya kötelessége minden rendelkezésére álló taktikai módszert bevetni, hogy így akadályozza a gyors ítélkezést. Ez teljesen természetes, viszont éppen arra van a bíró, hogy ennek gátat szabjon, és az egyértelmű indokolatlan indítványokat elutasítsa.

Normális helyen, mint amilyen az USA, vagy Magyarország, ahol fontos legalább látszat szintjén megőrizni az igazságszolgáltatás pártatlanságát, így megy ez.

Germániában úgy néz ki, már nem.

By SoDI