Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Ma Budapesten emberek ezrei élnek méltatlan körülmények között, az utcán. Ezeknek a szerencsétleneknek nem csak hogy arra nincs lehetőségük, hogy este egy tiszta paplanra hajtsák le a fejüket, de sokszor arról szól az egész napjuk hogy mit egyenek.

Ha valaki segíteni szeretne nekik:

Számla tulaj neve: Menhely Alapítvány
Számlaszám: ERSTE 13700016-01950018

Rengeteg kisgyermek él ma Magyarországon, akik nap mint nap szörnyű kínokat kénytelenek átélni, miközben a betegségük felemészti a testüket. Ezeknek a rákos csöppségeknek sokszor nem csak az életminőségük, hanem a túlélésük múlik a jószándékú emberek önzetlenségén.

Ha valaki segíteni szeretne nekik:

Számla tulaj neve: Gyermekrák Alapítvány
Számlaszám: 10700024-02441104-51100005

Él Budapesten egy kopasz blogger, Polgár úr, akire egy kommunista néni csúnyán nézett a Szabadság téren, és megkérte, hogy csendesen emlékezzen.

Mivel a gonosz néni ELLENÜNK van, mindannyiunk felelősége, hogy kiváltsuk a hős blogger bírságát.

Ha valaki segíteni szeretne neki:

(Zöld háttérrel módosított rész Athina kérésére - 2007.04.11)

Számla tulaj: Athina (polgári neve mellékes)
Számlaszám: ERSTE 11600006-00000000-22383437
Közlemény: FAGYIPÉNZ 

Él Budapesten egy egyetemista, aki nagyon szeretne most a hétvégén kiutazni Londonba, mert kiváló lehetőséget lát arra, hogy egyeztessen az ottani antiglobalista szervezetek vezetőivel.

Felismerte ugyanis, hogy ha nem akarjuk az ellenségeink győzelmét, fontos cél, hogy a továbbiakban összehangoltabbak legyenek a multinacionális vállalatok túlkapásai elleni tiltakozások. Ehhez először is meg kell találni az ezek ellen küzdő embereket, ami viszont költséges.

Ha valaki segíteni szeretne neki:

Számla tulaj neve: Elérhető az egyetemi beadandókban.
Számlaszám: OTP 11773119-00018571-00000000

Na, azt hiszem jó egy hónapra megadtuk a pofont a demagógiának. :-) És akkor most viccen kívül, hogy mi a problémám mindezzel...

Lássuk először Tomcat érveit:

"De tegyünk egy próbát, vajon valóban van-e nemzeti összefogás. Kérem mindazokat a kedves olvasókat, akik egyetértenek eddig folytatott közírói és politikai tevékenységemmel, fejezzék ki támogatásukat azzal, hogy elküldik nekem egy fagyi árát (kis vagy nagy fagyiét, ízlés szerint), hogy e bírságot kifizethessem. Persze, ki tudnám zsebből is, de én alapvetően nem csakis magamat képviselem, amikor beszólok Gyurcsánynak, Mécsnek, vagy tojással dobálom (vagy nem dobálom, de meggyanúsítanak vele) Demszky Gábort, hanem Benneteket. Ennek a blognak nem a semmiből lett napi hat-nyolcezer olvasója. Tehát aki egyetért azzal, hogy a szovjet emlékművet koszorúzgató, ávósokat istenítő vén szemétládáknak megmondjuk, hová menjenek, és megér neki pár száz forintot, hogy ne érezzék jól magukat, miközben a Szabadság tér levegőjét rontják, küldjenek ide annyit, amennyit szerinte ez megér:

Tomcat Polóboltja
1066 Budapest, Teréz krt. 6."

forrás: blog.tomcatpolo.hu itt

Azzal ugye mindenki tisztában van, hogy az emberi szükségleteket ábrázoló Maslow-piramis alapján az ember elsődleges igénye a fizikai biztonság. Tomcat boltja a megélhetését szolgálja, és mivel tudtommal más bevételi forrása nincs, elmondhatjuk, hogy jól felfogott érdeke a folyamatos vásárlóforgalom. Az, hogy valaki milyen módon biztosítja az ehhez szükséges ismertséget, kizárólag rajta áll. Tomcat ezt a kérdést a botrányhős szerepének felvállalásával válaszolta meg.

Az ő életének azon része, melyre közéleti rávilágítást enged, nem más tehát, mint egyetlen nagy gerilla-marketing akció. Azt persze nem vonja kétségbe senki, hogy mindeközben a szívből jövő meggyőződését fejti ki, azonban látnunk kell, hogy ez így sem több, mint a kellemesnek a hasznossal való összekötése. Ilyen formán pedig biztosak lehetünk benne, hogy Tomcat a trikói árába eleve belekalkulálja a hatalommal való konfrontáció költségeit. Ha nem hülye, márpedig ő nem az, ennek így kell lennie.

Másodlagos források bevonása ilyenformán tehát kétszínűnek tűnik. Éppen ezért én mindenkinek, aki támogatni szeretné Tomcat ügyét, a következőket javaslom:

• Kérje el Tomcat-től annak a két embernek az elérhetőségeit, akiknek nincs a közéleti tevékenységükhöz szorosan kapcsolódó gazdasági vállalkozásuk, mégis vele együtt vitték be őket, és jutassa el inkább nekik ezt a pénzt.
• Ha feltétlenül Tomcat-et akarja támogatni (én nem kívánok ez ellen érvelni), akkor ezt az adományozás helyett inkább olyan módon tegye meg, hogy kikalkulálja az erre szánt összeget, majd pedig ennek a dupláját még ezen a héten levásárolja nála a boltban. Mondjuk vegyen három jelvényt, az pont két nagy fagyi ára. Ilyen módon is célba ér a pénz, de mégis normálisabb az ügymenet.

Nem a céllal, nem az adományozás gondolatával szemben vannak tehát ellenérzéseim, hanem a szervezési móddal. Mert szerintem ez így lenne normális.

By SoDI

Ui.: Gyurcsány Ferenc évi 10 millió forinttal támogatja saját leadózott pénzéből az Amőba Alapítványt. Ő csinálja jól, vagy az, aki inkább pénzt szedne ki a saját mozgalmából? (Gy.k.: Fletó az ellenségünk, de attól még van, amit el lehetne tanulni tőle a mi oldalunkon is.)

Amikor kora délután felébredtem, kicsit szomorú voltam, de most látom, hogy nem vesztettünk semmit azzal, hogy személyesen nem mentem ki dolgozni Novák Előd elhurcolására, hiszen itt van két videó, amelyik van olyan jó munka, mintha én készítettem volna. :)

update: Most nézem csak Gabucino felvételein, hogy ezek a YouTube-os videók nem is DV-kamerával, hanem egy sima mobillal készültek. Nagyon durva!

Valaki meg tudja mondani nekem a kép alapján, hogy ez milyen telefon? Nagyon megköszönném!

update2: Nokia N70. Köszönöm szépen a választ dzsuhesznek!

By SoDI

Labanc elvtársak ismét hozzák a proli formájukat. A mai bejegyzésükben így jellemzik Tomcat-et:

(előállították a...) "Tomcat csúfnevű, szerzői jogsértésekből milliomossá vált ruhaipari vállalkozót, Polgár Tamást."

forrás: igazkurucoldal.blogspot.com 

Na mi van, haver?

Nem tudod befizetni a villanyszámlát? ;)

By SoDI

Tegnap megmutattam a blogomat egy olyan ismerősömnek, akivel nem politikai alapú a kapcsolatom, mert kíváncsi voltam a véleményére. Átfutottuk a főoldalon lévő bejegyzéseket, és mindegyikről ejtettem néhány szót.

Az egyetlen kérdés, ami felmerült benne, hogy nem félek-e. Hogy nem-e érzem egzisztenciálisan veszélyesnek, amikor olyanokat írok ki nagy betűkkel, hogy "zsidófigyelő". Érdekes kérdés, éppen ezért kicsit részletesebben is kifejteném, hogy miért nincs bennem ilyen félelem.

Tisztában vagyok vele, hogy egy profi cég HR-esei (human resources, humán erőforrás, én inkább "személyzetisnek" szoktam mondani őket) rögtön beírják a jelentkezők adatait a Google-ba, hátha meg lehet tudni róluk valamit. Ez egyben azt jelenti, hogy a blog miatt valóban szűkre szabottak a lehetőségeim arra, hogy egy multi berkein belül felívelő karrierpályát fussak be. Milyen szerencse, hogy nekem nincsenek ilyen terveim, hiszen magányos farkas vagyok!

Vállalkozni 8 általánossal is tud az ember, az egyetemi tanulmányok pedig főként a munkaerőpiaci esélyeket hivatottak javítani, így ebben a kontextusban értelmetlennek tűnhet, hogy ha én kizárólag saját cégben vagyok képes gondolkodni, akkor miért terhelem magam egyszerre két egyetemen is, sőt mellette különféle tanfolyamokon. A válasz erre ugyanaz, amiért sokat olvasok. Az iskolákban saját magam fejlesztésének a lehetőségét látom, mely mind-mind eszköz lehet arra, hogy biztosabban állhassak meg a lábamon.

Ez még mindig nem olyan dolog, amihez feltétlenül egyetemre lenne szükség, elvégre autodidakta módon is képezhetném magam, azonban van itt egy mindennél fontosabb kérdés, mégpedig a motiváltság. Az ember ráveheti magát arra, hogy az éppen aktuális érdeklődésének tárgyában belevesse magát a szakirodalomba, azonban elképesztően nehéz lelkesedést ébreszteni olyan dolgok iránt, melyekről külső szemlélőként eleinte még nem látjuk, hogy az elsajátításuk a későbbiek során milyen módon tudná szolgálni a hosszú távú személyes céljainkat. Lehet, hogy nem mindenki van ezzel így, de én azt figyeltem meg magamon, hogy ha nincs felettem egy kényszer, ami kívülről orientálja a figyelmemet, akkor nagyon könnyen igen egészségtelenül szűk területre korlátozódik az érdeklődésem.

1. Kisvállalati marketingstratégia
2. PHP alapú webfejlesztés
3. Magyar politikai közélet.

Ennyi.

Így viszont, hogy kénytelen vagyok pedagógiai, pszichológiai, matematikai, általános informatikai, és közgazdasági kérdésekkel is bajlódni, megmenekülök attól, hogy a világot a fenti három terület kapcsolataiként fogjam fel, mely mellett minden más létező dolog csupán a felesleges körítés. :)

Az ismerősömnek az egzisztenciális kockázatokat firtató kérdése nyilván nagyrészt arra vonatkozott, hogy nem érzem-e veszélyben emiatt a fenti kellemes kényszert, vagyis nem-e tartok attól hogy a blogban leírt tartalmak miatt akár az ELTE akár a Corvinus úgy dönt, hogy én összeférhetetlen vagyok vele. Erre ismét csak az a válaszom, hogy nem.

Itt nyilván Bácsfi Diána esetére gondolnak azok, akikben megfogalmazódik ez a felvetés. Nos, le kell szögeznünk, hogy az ELTE fegyelmi eljárása, amit lefolytattak vele szemben hemzsegett a szabálytalanságoktól, ezt nem egy szakember kimondta már (az egyetem olyan szabálysértésekre hivatkozott az indoklásban, melyeknél még folyt a vizsgálat, vagyis lábbal tiporták az ártatlanság vélelmének elvét), azonban ha nem magát a jogi folyamatot, hanem csak annak előzményeit vizsgáljuk, akkor is rájöhetünk, hogy óriási különbség van az én blogom, és Bácsfi kisasszony hajdani tevékenysége között. Egyrészt Diána nem hagyta korlátozni magát a jogszabályi keretek által, semmiféle rendelkezés nem akadályozta meg őt abban, hogy nyilaskeresztet használjon a plakátjain, vagy hogy vörös festékkel rongáljon meg kommunista emlékhelyeket. Ez már önmagában is elegendő lett volna egy, a lefolytatottal szemben valóban előírásszerű fegyelmi eljárás megindításához, azonban a fő gond nem ezzel volt.

Bácsfi Diána ugyanis nem kis részben keverte bele a hungarista ideológiába az antik korok ezoterikus eszméit. Ez volt az egyik oka annak, hogy az egyetlen hazai, valóban nemzetiszocialista mozgalom, a megszüntetése előtt Vér és Becsület néven tevékenykedő egyesület elnöke, Domonkos Endre ál-hungaristának, és provokátornak nevezte őt. Bácsfi tehát politikai kinyilatkoztatásaiban ugyanazt a terminológiát használta, ugyanazt az érvrendszert alkalmazta, ami a tudományos munkáiban is meg szokott jelenni. Bevallom őszintén, nekem ez alapján nem az a kép csapódott le, hogy "na itt van ez az őrült náci nő", hanem az, hogy "lám, bölcsésznek tényleg csak az elmebetegek mennek, filozófusnak meg pláne". Vagyis nem őt magát szemléltem, hanem azt, hogy a véleménye milyen módon kapcsolódik a munkásságához, és a tanulmányaihoz. Ha pedig nekem ennyi esett le a történetből, akkor biztosak lehetünk benne, hogy voltak még ezzel így néhányan, ami végső soron tényleg az ELTE tekintélyét csorbította.

Emlékezzünk csak vissza, hogy M. Giorgo Richard ügyénél (aki Döbrenteinek a keresztényeket kiirtani számdékozó Barangóról szóló beszéde után izraeli zászlót égetett a Tilos rádió épülete előtt) is attól volt hangos a média, hogy a református Károli Egyetem hallgatója. Na, ez, és közvetlenül az ugyanonnan kirúgott süket buzeráns kölyök története szintén nem tett jót a Károli hírnevének.

Ha megvizsgáljuk M. Giorgo és Bácsfi esetét, rájöhetünk azonban, hogy ezek mind olyan megnyilatkozások voltak, melyek valamilyen módon szorosan kapcsolódtak az intézményben tanultakhoz. Ez nálam ugyanakkor nem áll fent. Informatikusként, matektanárként, vagy közgazdászként majdhogynem tökéletesen irreleváns, hogy milyen a politikai világlátásom, és ennek milyen módon adok hangot. Pedagógusként is csak annyi várható el tőlem, hogy ne legyek rasszista, hogy utasítsam el az emberek pusztán származási alapon történő megbélyegzését, de ezt én teljesítem is, elvégre nincs szemernyi ellenérzésem se a cigányokkal szemben, és antiszemita sem vagyok, csak politikai alapon anticionista, történelmi alapon holokausztrevizionista, és teológiai alapon vannak csak kritikáim a judaizmus hittételeivel kapcsolatban. De önmagában genetikailag senkit nem rekesztek ki.

Vagyis mivel nem akarok sehol rabszolgaként nyolcórázni, másrészt semmilyen olyan közéleti megnyilvánulásom sincs, amely a tanult szaktárgyaimhoz kapcsolódóan rossz fényt vetne bármelyik egyetemre is, ahol tanulok, sőt még arra is ügyelek, hogy ami itt a blogon megjelenik az soha ne legyen törvénysértő, így nem hiszem, hogy az itteni munkásságom bármilyen szempontból is veszélyes lenne a személyes egzisztenciámra nézve.

A szólásszabadság mindennél előbbre való ugyanis, még egy szakembernél is.

By SoDI

Amikor a NET egy olyan kincset dob fel, melyhez hasonlókkal nem vagyunk elkényeztetve, akkor nagyon hálásnak kell lennünk.

Nos, ilyen rém ritka kincs a Titkolt ellenállás című zenekar Kitartás című videóklippje.

By SoDI