Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Amikor az emberek többségében már kialakult a reklámrezisztencia egy magasabb foka, igen nehéz úgy hirdetni, hogy az célba is találjon. Lehet akármilyen hasznos is a kínálat, ha az automatikus önvédelmi reflex még arra sem ad esélyt, hogy elolvassák. Ilyenkor kell különböző trükkökhöz folyamodni.

A Haszon magazin legújabb számát böngészve erre találhatunk egy remek példát. Az alapvetően hideg színekkel dolgozó lapban a rikító sárga háttérrel, és az azt szegélyező fekete sávval egyrészt elérik, hogy a szemed legalább egy pillanatra a hirdetésre tévedjen. Ez azonban még édeskevés. A hirdető kap egy töredék-másodpercnyi figyelmet, de ha ezalatt az olvasó rögtön azonosítja, hogy ez megint valami reklám, akkor hiába minden.

Itt jön képbe a második lépés, a hirdetésen belüli keret. Ezzel jó eséllyel elérik, hogy a tekintetünk még tovább fókuszáljon, immár a kereten belüli szövegre. Mondanom se kell, ha itt valami olyasmi áll, hogy "vegyen", vagy "akció", akkor a rutinos versenyző ismét csak rögtön, olvasás nélkül tovább lapoz.

Ám itt jön az igazán nagy durranás!

NE! Üzeni a legelső szó. No, innen már nincs menekvés, mert rögtön megindulnak a belső folyamatok, felszínre tör a kíváncsiság. Ne? Mit ne? Miért ne? És ha mégis, akkor mi van? :)

A többire már kár szót vesztegetni, hagyományos reklámszöveg-taktika. Felszólít, cselekvésre késztet, rávilágít az elérhető legnagyobb előnyre. Ahogy kell. Akit akár csak egy kicsit is érdekelhet a befektetés (és ez a Haszon magazinnál jó eséllyel jelent találatot), biztos, hogy elolvassa a konkrét ajánlatot.

Itt persze még mindig van egy apróság, amin elbukhat az ajánlat. Az emberek lusták, így ha e-mail címekkel, és mindenféle telefonszámokkal traktálnák őket a hirdetés alján, akkor sokan ismét csak lapoznának tovább, mondván, hogy "felemelni a kagylót túl nagy macera". Ha esetleg több telefonszám is van, az még rosszabb, hiszen akkor az okozna dilemmát a befogadónak, hogy ezek közül most melyiket hívja.

De itt nincs menekvés. Webcím, befektetek.hu, és kész. Csak egy irányba mehetsz tovább, és jó eséllyel tovább is fogsz menni.

Ez, kérem, egy példa a tökéletes reklámra! (Maga a weblap viszont marketing szempontból egy rakás szar, de erről majd máskor.)

By SoDI

Nem vicc!

Beszarás!

Váncsa István ÉS-beli cikkéből emel ki részleteket a Népszabadság, ahol a szerző személyesen tőlem idéz.

'Nem az a lényeg, hogy mit érünk el, hanem hogy átjön-e az üzenet. Az üzenet annyi, hogy soha nem alszik ki a láng. Ez nagyon fontos. A kormány megbukni nem fog, de itt a lelki tréningezés a lényeg.'

Igen, igen! Ezt én írtam, közelebbről Blogadmin egyik bejegyzéséhez, kommentként.

Azt mondja Váncsa, hogy a gondolatsorom "a magyar forradalom lényegét páratlan tömörséggel ragadja meg".

Bizony! De nem úgy, ahogyan ő próbálja meg kigúnyolni a nemzet ügyét! Mert itt nem az a lényeg, hogy hiábavaló-e a spontán megmozdulás, hanem hogy az a láng tényleg SOHA nem fog kihunyni!

Soha!

By SoDI

Hát, mit mondjak, emberes feladatnak bizonyult összefoglalni Toroczkai és Budaházy másfél órás, Hunnia melletti évelését úgy, hogy beleférjen 10 percbe (maximális YouTube terjedelem), mégis tartalmazzon minden lényeges mozzanatot, de csak sikerült! :) 

A végén már a szívem vérzett minden egyes másodpercért, amit innen-onnan ki kellett gyomlálnom, de így legalább egy olyan összefoglalót kaptok, ami tényleg csak a lényeget mutatja.

Ha nem megy a fenti videó, akkor kattints ide, ide, vagy ide!

Na, azután mondja valaki, hogy hülye vagyok, amiért őszintén hiszek ebben az egészben, hogy végignézte ezt!

By SoDI

Ui.: Ugyanerről az eseményről Megmondó blogtárs videója itt található. Ő velem szemben nem a tartalomra, inkább a hangulatra ment rá.

(További videók mástól itt és itt.)