Miután előre tudom, hogy sokan az öncélú szenzációhajhászást fogják látni az alábbi írásban, valamint azt, hogy pusztán a látogatottság kedvéért vállalok fel látványos konfliktusokat egynémely magát tényfeltáró oknyomozónak beállítani próbáló személlyel szemben, elsőként néhány szóban összefoglalnám, hogy miért tartom végtelenül károsnak azt az áskálódó ellenkampányt, amit a Bombagyár kezdett el a Jobbik ellen.
A legfontosabb természetesen az, hogy rámutassak: a legminimálisabb erkölcsi alapja sincs senkinek kifogást emelni az ország leglátogatottabb nemzeti hírportálja által elkészített kronologikus összeállítás ellen, aljas lejáratást, és csúsztató hazugságokat emlegetve, miközben saját maga hajszál pontosan ugyanazokat a sunyi trükköket alkalmazza, melyeket az ellenfél térfelén próbál láttatni.
A másik indokom pedig az, hogy én egy olyan független emberként, aki bár soha nem kerestem a kapcsolatot a Jobbikkal, és a közeljövőben sem tervezek semmi ilyesmit, de ennek ellenére kiemelkedően hasznosnak tartom a magyar nemzeti érdekek és értékek védelmében kifejtett tevékenységüket, rámutassak azokra a szándékos, és jó eséllyel tervszerű bomlasztási kísérletekre, melyek az orrunk előtt zajlanak.
Az első és leglényegesebb pont, amit szem előtt kell tartanunk, amikor Tomcat híreszteléseit olvassuk a Jobbik háza tájáról, hogy ezek egy olyan ember szavai, aki nem sokkal azelőtt szolgált örömmel terhelő információkkal a diktatúra ügyészsége számára egy Molnár Balázs nevű hazafiról, hogy megszületett volna a vádemelés a besúgott fél ellen. Ennek láttán nyilván sok egykori III/III-as elégedetten csettintene.
Hogy az alább bemutatott suttogó propaganda milyen aljas fegyver az ellenfél lejáratására, talán nem is kell különösebben részleteznem. Mindenki tisztában van vele, hogy a bolsevikoknak ez a mesteri szinten tökéletesített kommunikációs technikája mennyire hatékonyan képes elültetni a bogarat a fülekbe, rombolva ezzel a nemzeti gondolatok letéteményeseinek hitelét. Ezen a ponton nem állíthatom, hogy eme tudás alkalmazásának előfeltétele lenne a köreikben való felkészülés, de a megbízható véleményezéshez itt elsősorban a mélyebb ismereteim hiányoznak.
A legjobb talán az lesz, ha ellenőrizetlen találgatások helyett a biztos tényekre koncentrálunk, márpedig ilyen biztos tény néhány regisztrált Bombagyár tag által az Index fórumán másodpublikált Tomcat-féle belső lejárató próbálkozás. Mondatonként haladnánk rajta végig, hogy mindenki pontosan megértse azt a hatásmechanizmust, ami láthatóan a szöveg megtervezésének minden apró mozzanatát motiválta.
Csak regisztrált olvasóinknak írom meg azt a meg nem erősített hírt,
Helyben vagyunk. Tessék figyelni, kedves sokezer mindenki, mert most hatalmas titkokat árulok el, melyekről csak ti értesülhettek. Bravó. A szerző pontosan tudja, hogy az eféle értesüléseknek éppen a titokzatosság és az ellenőrizhetetlenség adja meg a vonzerejét. Beavatott vagy a világegyetem nagy titkaiba, becsüld hát meg magad.
hogy Vona Gábor a Tettrekész Magyar Rendőr Szakszervezettel kötött
egyezség felrúgására készül.
Csak hogy mindenki pontosan értse: a Jobbik és a TRMSZ közötti egyezség lényegében arról szól, hogy a párt programjának részévé teszi a szakszervezet szakmai javaslatait, valamint hogy amint alkalma nyílik rá, a rendészeti szakmai testületekbe lehetőségei szerint az ő soraiból delegál tagokat. Erről szól az egyezség, nem másról. Ehhez képest nézzük meg, hogy kedvenc suttogó propagandistánk szerint ezek közül melyik pontot készül Vona Gábor állítólagosan felrúgni.
Néhány órával ezelőtt a TMRSZ egyik tisztségviselője beszélt a Jobbik elnökével, aki kijelentette, hogy Szegedi Csanádot semmiképpen sem léptetik vissza az EP-képviselőségtől Szima Judit javára.
Miért is kellene visszaléptetnie?
A Jobbik EP listájának az eleje ekként néz ki:
- Morvai Krisztina
- Balczó Zoltán
- Szegedi Csanád
- Szima Judit
A kampány idején mindenki azt találgatta, hogy a Jobbik vajon egy, vagy kettő helyet fog-e megszerezni. Arra tehát, hogy Szima Judit is befutó helyre kerül, reálisan gondolkodva senki egy árva pillanatig nem gondolhatott, mint ahogy nem is gondolt. Ha Szima Judit valóban Brüsszelbe vágyna, a negyedik helynél eleve előkelőbb helyezést kért volna a listán.
Vona azt is mondta, hogy mégsem szeretnék Szima Juditot Brüsszelbe küldeni, mert "nem venné ki jól magát, ha három képviselőből kettő nem párttag lenne". (Ugyanis Morvai Krisztina sem tagja a Jobbiknak.)
Itt a „mégsem” szó a legaljasabb, ugyanis azt sugallja, mintha bárki is ki akarta volna küldeni Szima Juditot az Európai Parlamentbe. Ez a megfogalmazás azt sejteti, hogy Vona bár megígérte, hogy EP képviselőt csinál Szima úrhölgyből, ám most önös gőgből és logikátlan szeszélyből mégis visszavonja a szavát. Vona tehát ezek szerint nem egy szavatartó, egyenes ember. Minekután viszont eféle ígéret Vona részéről egyáltalán nem is létezhetett, ez a felvetés a legundorítóbb hazug csúsztatás, amit csak el lehet képzelni. Nem tesz mást: egyenesen Vona tisztességét támadja, melyen a valóságban senki, még a teljes balliberális médiagépezet sem talált eddig még jelentéktelenül apró foltot sem.
A párttagság kérdése itt teljesen mellékes momentum. Arra szolgál, hogy a történet olvasójában az a meggyőződés alakuljon ki, miszerint a Jobbikban a nemzet érdekénél sokkal fontosabb a saját belső pártalkui szerinti működés. Szép mese, csak eddig még semmi jelét nem láttuk...
Ha Szima Judit nem megy Brüsszelbe, akkor az egész TMRSZ-Jobbik paktum értelmét veszti.
Ez szintén egy orbitális baromság. Még egyszer: az Együttműködési Megállapodás már eleve olyan körülmények között született, hogy mindkét fél pontosan tudta: a listás helyek alapján Szima Juditnak a legminimálisabb esélye sincs bejutó helyet szerezni.
Szima Judit képviselőjelöltként mentelmi jogot élvez, ami képviselői mandátuma végéig védi. Ez az egyetlen akadálya annak, hogy az ügyészség által ellene indított koncepciós perekkel ellehetetlenítsék, bűncselekmény vádjával a testülettől eltávolítsák, és a TMRSZ-t szétverjék.
Egyrészt a Posta Imre által világosan leírt rothadó rendőrségi viszonyok leleplezéséhez a mi oldalunknak sokkal nagyobb szüksége van egy hasonló kirakatperre, mint amennyi hasznot a hatalom remélhet belőle. Ha az igazság nyílt és egyenes kimondása miatt Szima Juditot bíróság elé állítják, az így kialakuló médiafigyelem minden másnál világosabban ránthatja le a leplet a hatalom valódi természetéről. Kizárólag az ilyen momentumok azok, melyek szélesebb néptömegek szemét is felnyithatják, mert csak az önkényuralmi érdekek nyilvánvaló és szélsőséges jogalkalmazói kiszolgálásának látványa alkalmas igazán arra, hogy még a balliberális médiamunkások ingerküszöbét is áttörje. Ne feledjük, a Szima elleni eljárás már jóval a Jobbik-féle egyezség előtt kedvelt témája volt a médiának.
Másrészt pusztán egy szimpla váddal még senkit sem lehet eltávolítani a testületből, ez ugyanis mélyen ellenkezik az ártatlanság vélelmével. Az igazság tehát az, hogy egy hosszú bírósági procedúra valójában csak a nemzeti gondolat előretörését, és a TMRSZ további, a rendőrség állományán belüli népszerűsödését szolgálja. Ha ez nem így lenne, Szima Juditot eleve befutó helyre rakták volna a Jobbik EP listáján, megvédendő őt az eljárástól.
Tessék megfigyelni: ezzel a felvetéssel Tomcat egy csapásra Szima Juditot is lejáratja, azt sugallva, hogy gyáván meg akar futamodni a kihívások elől.
A valóságban persze a vezetőjének igazságtalan meghurcolása nem hogy nem járna a Tettrekész szakszervezet szétverésével, de borítékolhatóan az eddigiekhez képest is még inkább bebetonozná a pozícióját, tudvalevő ugyanis, hogy a legjelentősebb előretörésüket pont akkor könyvelhették el, amikor a kisrendőrök érdekeit szem előtt tartva kíméletlenül nyilvánosságra hozták a mindenki által látott igazságokat. Pont ezek azok a szóban forgó kijelentések, melyekre hivatkozva a diktatúra ügyészsége végülis az egész vizsgálódását megkezdte Szima Judit ellen.
A Jobbikra nézve is katasztrofális politikai következményekkel járhat, ha történetük első stratégiai szövetsége ilyen véget ér.
Miért érne véget a szövetség? Szima Juditnak senki sem ígérte meg, hogy Brüsszelbe mehet, ő maga sem számíthatott rá, éppen ezért a szövetséget az ő jelöltségét érintő kérdések nem is veszélyeztethetik.
Ha Vonának maradt egy csöpp esze, akkor megpróbálja Balczó Zoltánt visszaléptetni, ha már Szegedi Csanádot nem meri.
A teória szerint Szegedi Csanád valójában egy titokzatos erős ember a párton belül, aki már az ősidők óta jelen van, mindent kézben tart, ezért vele nem szabad packázni. A fenti mondat mögül természetesen valójában a legközönségesebb irigység, és rosszindulat sugárzik. Tomcatet nagyon mélyen frusztrálja, hogy miközben néhány hónapja névtelen, és esélytelen vidéki jelöltnek nevezte Szegedit, addig a dolgok jelenlegi állása szerint mára Európai Parlamenti képviselő vált belőle. Tomcatben élesen él az élmény, amikor a ferencvárosi választás idején Szegedi Csanád helyére pályázott, és azóta forr az indulattól, amiért először visszautasítás, majd az őt indító párt választási szabályokat magasról leszaró ügyködésének kíméletlen leleplezése jutott neki osztályrészül. A személyes sértődöttség legközönségesebb, és legalpáribb megnyilvánulását látjuk tehát itt, melyen persze a legkevésbé sem kell meglepődni, azonban Tomcat lelki problémái akkor sem számítanak a Jobbik belügyének.
Balczó 2004-ben "sóhivatalnak" nevezte az EP-t, amelynek szerinte nincs
valódi hatalma, ezért nem érdemes képviseletet vállalni benne.
2004-ben ez volt a Jobbik álláspontja is. Sőt, most is ezt a véleményt osztják, csupán azt szeretnék elérni, hogy végre legyen szavuk az euro-szkeptikusoknak is Brüsszelben. Vállaltan nem akarnak többet, mint megmutatni, hogy még Európában is lehetséges a nemzeti érdekek hathatós képviselete, mely kemény kiállás később itthon az országgyűlési választások idején lesz kamatoztatható. Nincs tehát a legcsekélyebb ellentmondás sem Balczó egykori és a Jobbik mostani álláspontja között. Ennek felismeréséhez nem szükséges más, mint Morvai Krisztina Napkeltében elmondott véleményének az ismerete. Nem súly akarnak lenni, hanem hang.
Bízom benne és remélem, hogy ez lesz a huza-Vona vége (elnézést a szóviccért), nem pedig egy krónikákba illő öntökönszúrás.
Miért lenne öntökönszúrás az eredeti megállapodások, és alkuk nyomán kialakított listához való ragaszkodás? Érti ezt valaki?
Az információ forrása a TMRSZ egyik tisztségviselője, maga az információ nem hivatalos és nem alátámasztott.
Világos. Hasonló módon én is linkelhetnék itt néhány, ugyanígy nem ellenőrzött, nem hivatalos, és nem alátámasztott értesülést az Index fórumáról (főként azokat, ahol a zsidók bizonyos demópartik kapcsán régi, és átláthatatlan ügyleteket, valamint az azokhoz kapcsolódó állítólagos rendőrségi nyomozásokat emlegetik), de ha így tennék, kérdéses, hogy mennyire maradnék meg a tisztesség talaján. Talán némelyek szemében kevéssé.
Úgyhogy nem is teszek ilyesmit.
Szóval látjátok, kedves gyerekek, így működik élesben a hiteltelenítő propaganda. Ahogy a nagy könyvben meg van írva. Az egykori belső elhárítási állambiztonsági tisztek elégedetten csettinthetnek a mestermű láttán.
Mert valóban mesteri, szakszerű, és profi.
By SoDI
