Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Néhány napig nem jelentkeztem, és ennek az az oka, hogy végre le akartam már tenni az asztalra valamit, ahelyett, hogy csak írogatok a projektről, és ígérgetek a levegőbe.

Egy minimálgrafikás, minimálfunkciós tüntetés-nyilvántartó rendszer kezdemény az, ami most működik.

http://tuntetes.ini.hu/

Egyelőre az egyik saját tárhelyemen helyeztem el, jelen változatában amúgy is témarokonságban van az ottani domain főoldaláról nyíló politikai jelöltlistázó rendszeremmel, melyet a választások idején készítettem.

Hogy miért csak egy egyszerű demonstráció-adatbázis az, amivel indulok?

Ennek több oka is van. 

Természetesen az eredeti tervekről nem mondtam le, de megpróbálom azt a stratégiát követni, amit marketing-szakemberek szoktak tanácsolni innovatív megoldások kapcsán.

Egy szolgáltatás sose lesz tökéletes. Sose. Mindig lesz új ötlet, mindig maradnak apró hiányosságok, amelyek felszámolásra várnak. Ezeket természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, de az is hatalmas hiba, ha az ember még indulás előtt leragad ezeknél, és akár évekig is elszöszöl velük.

Amikor előáll a legelső állapot, ami a "piacnak" még éppen megfelelő lehet, indulni kell.

Ez az, amit én most teszek.

Másrészt, mivel az Államrend Megdöntése Projekt az eredetileg kigondolt formájában olyan haladó megoldás lesz, amelynek a használatára nehéz lehet hagyományosabb rendszerekhez szokott emberek tömegeit egy csapásra rávenni, ezért elöször látogatottságot produkálok egy olyan dologgal, ami joggal tarthat szélesebb körben is számot az emberek érdeklődésére, majd pedig folyamatosan, ebből növesztem ki azt, ami végülis a valós megmozdulások sarokköve lehet.

Ha már van közönség, akkor arra lehet építeni.

Egyelőre lehet felvinni tiltakozásokat, és keresni közöttük.

Mostantól megpróbálom minden egyes nap kicsit tovább fejleszteni!

Holnap a grafikus alapú helykijelölés kerül sorra, valami hasonló módon, amit tavasszal készítettem az egyik jobboldali pártnak. 

Utána, a hétvégén pedig egy dinamikus értesítő rendszer alapjait rakom le, ahol minden felhasználónak lehetősége nyílik majd megadni, hogy milyen demonstrációkra kíváncsi, és onnantól, amint a megadott feltételeknek megfelelő eseményt hirdet meg valaki az oldalon, ő e-mail-ben értesítést kap erről.

Legvégül pedig ugye illendő lesz valamilyen elfogadható grafikai megjelenést is kigondolnom. :)

Nah, a véleményeket, ötleteket addig is szívesen fogadom.

By SoDI

Na kérem. 

Annyira elegem van mindenből és mindenkiből, hogy beszereztem egy éles fegyvert. Az, hogy milyen fegyvert vettem, senkire nem tartozik, majd megtudják, ha használni fogom. Nem akartam hónapokig várni a hivatalos folyamatra, hogy fegyvert kaphassak, mert az egészségem és az életem sokkal fontosabb mindennél.

Hogy ezt most Gáspár Győzike mondja, Budaházy Gyuri mondja,  vagy én mondom, az legyen talány.

Köszönöm a figyelmet. :)

By SoDI

Ahogy a címből is látjátok, amikor ma felkeltem, provokátorkodni támadt kedvem. Tessék hát elolvasni. :)

Egy szempontból komolyan védelmembe veszem a BRFK vezetőjét. Hogy ez hízelgő-e rá nézve, vagy inkább ellene szól, azt mindenki döntse el maga.

Az ugye régóta nyílt titok, hogy Gergényi, és Bene László szívből utálják egymást, és az MTV-székházról szóló jelentés kapcsán kialakult üzengetés emellett arra is rávilágított, hogy a fővárosi főkapitány egyes vidéki kollégáival se jön ki túl jól.

Az, hogy ezt ország-világ előtt folyó pengeváltásokban vezetik le, hozzáértő szakjogászok szerint óriási hiba, hisz rombolja a rendőrség tekintélyét, aminek, mint egy rendes katonai, hierarchikus rendszernek, határozott egységet illene mutatnia a külvilág felé. Én viszont, mint aki az egyetemen mostanában készülök vizsgázni vezetésből és szervezésből, pusztán szakmai szempontból felteszem a kérdést: miért olyan nagy baj ez?

Egy zárt, bürökratikus elvek mentén felépített merev szervezet nagyon jó arra, hogy egy stabil környezetben megállja a helyét, de tökéletesen alkalmatlan váratlan helyzetek kezelésére. Ez az MTV-székház ostromakor eljátszott bénázásom, majd az október 23-i véres túlreagáláson is megmutatkozott.

Miért olyan nagy baj, ha valaki meghallja az új idők szavát, és - akár az írott szabályokkal is kekeckedve - megpróbál, külön engedély nélkül is, egyfajta nyilvános párbeszédet kezdeményezni? Ha egyszer az országon olyan fene nagy reformhangulat söpör végig, miért kellene ebből pont a rendőrséget kihagyni?

Ha a nagy megújító mozgolódás (egyébként teljesen feleslegesen) olyan ágazatokban is végig söpör, mint az egészségügy, vagy az oktatás, akkor a rendőrség működését, ahol az előbbi példákkal szemben valóban hatalmas hiányosságok vannak, miért ne lehetne hasonló módon újragondolni?

A keményen tartott irányítás, és a parancsok mentén vezényelt működés persze elengedhetetlen feltétele egy fegyveres erőnek, azonban a mostaninál egy sokkal nyitottabb légkörre van szükség ahhoz, hogy még egyszer ne történjenek olyan óriási hibák, mint hogy hiányosan felszerelt vidéki irodisták védjenek egy közintézményt, vagy hogy fegyvertelen emberek ellen használjanak viprerát, és gumilövedéket. (Az előbbi eredetileg késes támadók ellen, az utóbbi fegyveres, de nem lövöldöző bűnözők hatástalanítására lett kifejlesztve).

Én a magam részéről tehát megértem Gergényit, amiért felemelte a szavát, és volt bátorsága kinyilvánítani személyes magánvéleményét is. Persze ebből sajnos nem lesz precedens, mert Bene László máris magához rendelte, hogy az orrára koppintson emiatt, de ez mégis csak egy reménysugár.

A vertikálisan betonba öntött irányítási út ugyanis sokszor megakadályozza a gyors és szakszerű reagálást, a betű szerinti szabálytisztelet pedig az intuitív, mégis szükséges intézkedéseknek a gátja. Ha egy központi kézbe összpontosul minden, akkor annak az embernek egyetlen tévedése is bűncselekménybe képes hajszolni beosztottak ezreit. Jó példa erre, hogy Gergényi utasítására több ezer rendőr követett el törvénysértést, amikor egy hibásan értelmezett belső rendelet miatt nem viselték az azonosítóikat, és teljesen jogtalanul használtak fejmagasságban veszélyes fegyvereket.

Gondoljunk csak az amerikai sheriffek példájára! Ezeket az embereket máig a helyi lakosság választja meg saját védelmére, így egy nagyrészt autonóm erő, nem pedig egy kormányszervezett odaküldött katonája. Valami hasonló kellene ide is.

Gergényi Péter tehát a szabályszegő ellenszegülésével, még ha akaratlanul is, és kizárólag csak a saját védelmében, de fontos lépést tett egy eredményesebb, és polgárbarátabb rendőrség felé.

Kár, hogy ez már nem változtat azon, hogy a mi rendőrségünk elsőként őt fogja elfogni. :-)

By SoDI

Szeretettel köszöntök mindenkit, aki a videómegosztós rajzfilmemmel talált ide!

Gondolom, mindenki tűkön ül, hogy mi a franc lehet ez az "Államrend Alkotmányozó Projekt"? :)

Nos, nagyon röviden:

Egy most készülő, fejlett közösségi webalkalmazás, amivel reményeim szerint egy központi helyen lehet összesüríteni mindazt, ami most a nemzeti oldalon az értelmetlen belső torzsalkodások, és a folyamatos széthúzás áldozata. A cél, hogy ebből mélyen összehangolt, valós eredmények elérésére is képes megmodulások alakuljanak ki.

Ez akár történelmi esély is lehet. Hogy miért, azt mindenki elolvashatja többet között ide kattintva.

Mindenki másnak... :-) 

Na végre nagy nehezen elkészültem a meglepetéssel!

Igencsak megszenvedtem vele, ezért néhány dolgot konstatálhatunk:

• Őrült sziszifuszi munka Flash-sel szerkeszteni rajzfilmet.
• Az az eredeti tervem, miszerint hetente szeretnék egy-egy hasonló rövid, közéleti eseményeket feldolgozó animációt összeütni, kivitelezhetetlennek tűnik. Ugyanakkor, mivel van még néhány jó poén a tarsolyomban, a heti helyett a havi rendszerességben kiegyezhetünk. :-)

Itt van a meglepetés (PLAY!):

update: Ha nem megy a fenti videó, akkor kattints ide vagy ide!

A pozitív és a negatív véleményeket egyaránt köszönöttel fogadom. :-)

Ha valakinek kell a tökéletes minőségű, 768 x 576 felbontású verzió, az írjon nekem a  e-mail címre!

Na, várom a kritikákat. :-)

By SoDI

Ui.: A rajzfilm több időm vette el, mint gondoltam, de a hétvégén, istenbizony indul maga a Projekt is. :-)

Ma délelőtt kihallgattak a Belgrád rakparton.

Egyrészt kiderült, hogy a már a rendőrségen is közölt tényállás maradt a régi, csupán a minősítése változott meg csoportosan elkövetett garázdaságról felfegyverkezve, hivatalos személy ellen elkövetett erőszakra. Ha eddig volt akár halvány fogalmam is arról, hogy ezzel szemben miért maradt meg a BME-s srác ügyénél, akit egy nappal előttem engedtek ki, továbbra is csupán az eredeti garázdaság, akkor most már fogalmam sincs.

Mindenesetre csatoltuk a helyszínen készített felvételeimet, meg a VidékTV-vel kötött tudósítói megbízásomat. A másik fejlemény, hogy mivel az intézkedés során elkövetett túlkapások "hivatalból üldözendőek", így az, hogy itt szintén megemlítettem, hogy a bilincselés után egy gyomorszájra mért ütést is kaptam a Fővám téren, automatikusan elindított egy újabb eljárást is. Most már kiváncsi leszek a HírTV felvételeire, hogy mi látszik mindebből. Bár emlékeim szerint igen sűrű gyűrűt vontak körém a REBISZ-esek, így gondolom, a takarás miatt az égvilágon semmi.

Azt nem fejtem ki részletesebben, hogy mi mindenről nyújtottuk be a felvételeket, hadd találgasson az engem előállító REBISZ-es úriember, ha véletlenül ide téved a blogra. :-)

Sok újat nem tudtunk meg. Annyi azért kiderült, hogy amikor én azt hittem, hogy a Gyorskocsi utcai eljárással kapcsolatban minden szabályszerű volt, akkor szintén tévedtem. Óriási hibát követett el ugyanis a fogdaorvos, amikor azt kérdezte tőlem, hogy van-e rajtam sérülés, ugyanis ehelyett azt kellett volna kérdeznie, hogy szenvedtem-e el bántalmazást. Mivel a gyomorszájra mért ütés nem jár külsérelmi nyommal, tehát nem sérülés, így az előírásoknak nem megfelelően megfogalmazott kérdésére ott nemmel feleltem.

Na mindegy, egy hülye ütésből nem csinálok ügyet. Már persze ha közben ki nem derül, hogy látszik a Hír TV felvételén, mert akkor viszont el fogok gondolkodni rajta. :)

Egy valami viszont biztossá vált. Hatalmas szerencsém volt október 26-án, hogy kiengedtek, mert mint ahogy az ügyész hölgy is fogalmazott: "egy hajszálon múlt csak", hogy ne kerüljek 30 napos előzetesbe.

Áldassék a hajszál. :-)

Mindenekelőtt szeretnék elnézést kérni azoktól, akik már hétvégén tűkön ültek a beígért szombati meglepetésre, és a vasárnapi működőképes programra várva.

Nem történt semmi különös, csak annyi, hogy teljesen megfeledkeztem a kerületi lomtalanítás időpontjáról. Amikor rádöbbentem, hogy az épp most van, erőt vettem magamom, és megszabadultam a sok felesleges kacattól, amit az idők során "majd csak jó lesz valamire" alapon halmoztam fel. Így végezte a szemétben négy majdnem-jó nyomtató, mert rájöttem, hogy ha eddig nem bütyköltem meg őket, akkor már ezután se fogom.

Továbbá, ha egyszer már fizikai munkára szántam el magam, kihasználtam az alkalmat, és összekapcsoltam mindezt egy alapos nagytakarítással is. Így az a disznóól, amiben eddig laktam lassanként olyan irányba kezdett elmozdulni, ami bár magán viseli egy agglenyény-lakás minden jellegzetességét, de mégis erősen egy élhető környezet felé tendál. :-)

Mindebben motiváló erő volt egyrészt a saját elszántságom, másrészt édesanyám, aki a lomtalanítás hírére beállított, és szégyenszemre, huszonéves fejjel, a saját lakásomban levezényelte a műveletet. :-)

A másik dolog, ami miatt írok, hogy köszönetet mondjak az egyik kedves olvasómnak, aki a lakásmaffia ügyemmel kapcsolatban (részletek itt, fejlemények itt) felhívta a figyelmemet erre az oldalra. Az illető, aki szerkeszti, alighanem sorstársam abban a tekintetben, hogy bizalmát helyezte cionista úriemberekbe, akik ezzel a bizalommal csúf módon visszaéltek.

És ha mindez nem lenne elég: mindkettőnket ugyanúgy hamis dokumentumokkal tereltek be a hálójukba a ravasz bűnözők. Az én ügyem csak annyival szerencsésebb az övénél, hogy nekem sikerült bizonyítékot szereznem az iratok hamis volta felől (a lakóparkos cég válaszlevelét), és ezzel egyidejűleg arról is, hogy a hamisítás egyértelműen felróható a tanárom részére.

Ő viszont, ahogy nézem, sajnos nem volt ilyen szerencsés, mert az igazságszolgáltatás csak packázott vele. :-(

Lelkileg azért jó, hogy rábukkantam erre az oldalra, mert lassan már kezdett lelkiismeretfurdalásom lenni amiatt, hogy a megtapasztalt körülmények okán előítéletes általánosítások felé mozdult el a gondolkodásom, és az érvrendszerem. Mert ugye felső szinten akármennyire is tűnik nyilvánvalónak a világpolitikát mozgató szálak érdekhálózata, ha az ember magánemberként akad össze velük, mégis hajlamos hitelt adni a szavaiknak, elvégre ilyen helyzetekben nem háttérből vezérelt összefonódásokról van szó, hanem szimplán úriemberek közötti egyezségről.

De mint ahogy az én történetem is bizonyítja, valójában nem aszerint kell két részre osztani ezt a kört, hogy a vezetők, és a tisztességes magánemberek csoportját kapjuk, hanem a következő képpen: Vezetők csoportja, és frusztráltságuk okán, őket irigylő, ezért hozzájuk hasonuló cionisták csoportja.

Ergo, ha az ember összeakad velük, nem szabad különbséget tenni.

Ugyanakkor, mert kaptam ilyen visszajelzést is, érdemes leszögezni, hogy ez az ajánlott óvatosság nem faji, vagy vallási alapú kirekesztést, nem antiszemitizmust jelent, legfeljebb anticionizmust, ugyanis nem hallottam még, hogy Magyarországon bárkinek gondja akadt volna az itt élő, ortodox, eredeti hitét megtartó, és népe tradicióit apoló zsidó emberekkel.

Nagy tehertől mentesíti tehát a szívemet, hogy közvetve egy sorstárs-féle sorait olvashatom, mert ez is csak azt bizonyítja, hogy amikor a saját szerencsétlenségemet taglalva mindenki mást is óvatosságra intek, akkor ez nem egy kiragadott szélsőséges példa túlragozása, hanem egy általánosság jeleit mutató jelenség jószándékú ismertetése.

Még egyszer, köszönöm tehát.

Azzal kapcsolatban pedig, amit, gondolom, már mindenki vár:

Ezennel leteszem a nagyesküt, megígérem, és sziklaszilárdan kőbe vésem: a meglepi holnap (érdemes lesz várni rá!), azaz 21-én jön, a Projekt első kezdetleges minimálfunkciójú verziója pedig 22-én, szerdán.

Mivel én szeretek úriemberként gondolni magamra, ellentétben az előző pontban tárgyalt körrel, ezért ez az ígéret erősen köt engem, tehát muszáj lesz tartanom felétek. :)

By SoDI

FIGYELEM!
Az aki az "igazkuruc" oldalról talált ide,
kérem, olvassa el EZT! 

Na, megvolt a Nagy Díjátadás! Ott voltam én is. :)

Bár azért én ennél nagyobb rendbontásra számítottam. Szánalmasan langymelegre sikeredett az a néhány elvétett "Görényi" beszólás az utcán. Bent az ülésteremben pedig csak egy halk fújolásra tellett valakitől. Hol marad a legendás magyar virtus, emberek?!

Meg kell, hogy mondjam, hogy kész kínszenvedés volt a több mint egy órás ünnepség Demszkyvel és a baromságaival. Nem kívánom senkinek.

Épp ezért nektek összefoglaltam 3 percben a történet lényegét.

Demszky méltatja a hőst, akit aztán az istenadta nép elküld a jó édes anyjába! :-)

Klikk a lejátszás gombra! 

Ez volt hát a nagy kalandom a Vezérőrnagy-Hős-Főkapitány-Isten elvtárssal.

Holnap meglepi jön. Addig legyetek jók.

By SoDI

Ma, gyerekek, vendégségbe hívlak titeket.

Ritkán éri az embert az a megtiszteltetés, hogy személyesen fejezhesse ki tiszteletét és odaadását az olyan csodálatos jellemű hősök színe előtt, akik erejüket nem kímélve, életüket és vérüket a köz javára feláldozva, rendíthetetlen álhatatossággal harcolnak mindannyiunk biztonsága és nyugalma védelmében.

Most végre erre is lehetőség nyílik!
Idézet:

Gyertek el Gergényi nyilvános kitüntetésére!
2006-11-15. 21:47:42

November 17-én, pénteken 11 órakor Demszky Gábor PRO URBE díjban részesíti Gergényi Péter terrorfőkapitányt. Helyszín: Váci utca 62-64. (a Fővám tér és a Ferenciek tere között), a Fővárosi Közgyűlés ülésterme. Az esemény szabadon látogatható, lehet gratulálni.

Kuruc.info

Hát mondjátok meg, lehet egy ilyen szívélyes invitálást visszautasítani?

Nem tudom, nekem mindenesetre nem fog sikerülni. :)

By SoDI

Figyelem! Hogy ne gondoljon senki rosszra a Projekt fantázianeve láttán, röviden összefoglalom az eddigieket: A diktatórizálódás felé tartó országunk védelmében szükség van egy közösségi térre, ahol a nemzeti érzelmű demokraták többségi akarata érvényesül minden kérdésben. A valós eredményességhez fontos feltétel a karhatalommal szembeni konspiráció, azonban lehetőség szerint a törvényes feltételek között érdemes maradni, mert mindenki ellen a saját fegyvere a leghatásosabb. Bővebb összefoglalóhoz kattintson a jobboldali képre! (Link javítva.)

Tudom, hogy sokan már a működőképes, leprogramozott rendszert szeretnék látni az üres szócséplés helyett, azonban, mielőtt - a következő részben - erre sor kerülne, álljon itt egy helyzetelemzés arról, miért is érzem úgy, hogy a kezdeményezésem hosszú távon akár történelmi lépéssé is válhat.

Nem akarom fényezni magam, de tanulmányozva a különböző nemzeti illetve nemzeti radikális csoportok médiakommuikációját, kezd olyan érzésem lenni, hogy az én, itt taglalt terveim az egyetlenek, melyek valóban a realitás talaján állnak.

• Toroczkai Lászlónak néhány napja sikerült egyazon közleményben megsértenie a "fűtött szobákban billentyűzetet koptató léhűtőket", és gyakorlati teendő gyanánk kifejteni, hogy a morális válságra milyen jó megoldás, ha a megfelelő médiumok szentkoroával, illetve vöröscsillaggal jeleznék a képernyő szegletében politikai hovatartozásukat. Hogy ennek nincs realitása, az őt nem érdekli.
• Kőrősi Imre hosszasan ecseteli, hol vannak a leggyengébb védelmi pontjai a Teve utcai rendőrpalotának, és hogy hol lehetséges olyan támadást véghez vinni, ami magas számú bent dolgozónak biztosítaná menekülési útvonal híjján a biztos halált. Hogy ennek nincs értelme, az őt nem érdekli.
• Kocsis Imre nem veszi észre, hogy belterjes kommunikációjával csak kevés emberhez jutnak el az üzenetei. Továbbra is szervezi az országos útlezáró akcióit. A forradalmárok jelentkezését várja, akárcsak a blokad.cjb.hu üzemeltetői. Az, hogy ebben a formában a kezdeményezése tökéletesen életképtelen, nem érdekli.
• Orbán Viktor megint népszavazásosdit játszik. Hiába bizonyította be néhány éve a kettős állampolgárságról szóló referendum, hogy az időközi választások általában a magyar nép teljes érdektelenségével találkoznak. Ez őt nem érdekli.
• Csurka István megelégszik a Magyar Fórum szerkesztgetésével, Kovács Dávid tervei is kimerülnek kultúrális versenyek szervezgetésében. Már egyikük se veszi a fáradtságot, hogy legalább megpróbáljon valamilyen alternatív megoldást kínálni a jelenlegi válságra.

Az egyetlen ember, akinek cselekedetei mögött működőképes, tervezett hatásmechanizmust látok, az Budaházy György. Bár sorra érik őt a kritikák még a hunhir.hu szerkesztői részéről is, amiért kemény hangú nyilatkozatai felelőtlenül tüzelik a népet, és ez a tény sokakat elbizonytalanít az ő személyével kapcsolatban, de fontos leszögeznünk, hogy az inkompetens nyavalygástól visszhangzó jobboldali térben, minden hibája ellenére ő egy nagyon fontos pont.

Félreértés ne essék: nehéz maradéktalanul egyetérteni vele, amikor a REBISZ-esekre molotov-koktélt dobáló őrültek örjöngését gyönyörű kiállásnak nevezi, vagy amikor azzal példálózik, hogy az MTV ostománál a rendőrök pajzsait ripityára törő forradalmár "nem erőszakos volt, hanem erős". Szavain hosszasan el lehet vitatkozni, de túl mélyen felesleges elemezni, mert nem az a lényeg, hogy mit mond, hanem az, hogy hogyan mondja!

Nem a személye a fontos, hanem a léte! Egy bújkáló, a hatalommal nyiltan dacoló élő jelkép úgy kell ide, mint egy falat kenyér! A rendőrterroristák azzal, hogy állam elleni bűncselekmények előkészülete vádjával életfogytig tartó böntönnel fenyegetik, és minden erejükkel azon vannak, hogy elkapják, akaratlanul is egy olyan rajongótábort kerítettek köré, ami tökéletessé teszi őt ez ellenállás szakrális jelképének szerepére.

Neki most nincs más feladata, mint kitartani az illegalitásban, mert ha rács mögé kerül, rögtön elveszti ezt a varázsát. Az áldozatvállalása ugyanakkor mindannyiunkra feladatot ró. Miután oly sokat áldoz fel a cél érdekében, árulással érne fel, ha a téli hideg miatt hagynánk tavaszig veszni az ügyet!

Budaházy Gyuri feladata az erkölcsi támogatás, a miénk pedig a cselekvés!

Amikor viszont cselekvést említek, nem halva született agymenések leporolására, hanem egy valóban reális, minden részletében megvalósítható útra gondolok. Nincs távol ettől Novák Előd érvelése, miszerint a politikai pártok kellene, hogy felvállalják azt a feladatot, amit a hömpölygő ötletfolyamból a józan tervek kirostálása jelent. A gond csupán annyi, hogy én nem látom azt a pártot, ami ezt tényleg megtenné. De szerencsére talán nincs is ilyenre szükség.

Az egyetlen dolog, amire szükség van, az az összezárás. Ha ezt eltanulnánk a baloldaltól, a legerősebb gyengeségünktől szabadulnánk meg, és legyőzhetetlenek lennénk. Nincsenek illúzióim, sok provokátor éppen attól a gondolattól vezérelve épül be sorainkba, hogy ezt megakadályozza. Ők valóban veszélyt jelentenek, de akkor történik igazán nagy tragédia, ha az ellenük folyó belső harc több energiát emészt fel, mint amennyit különben az általuk okozott kár ellensúlyozása igényelne. Mindent értékén kell kezelni, de ennek nem a viaskodás az eszköze, hanem az irányított marginanizálás, a tudatos hanyagolás, az ignorálás, mivel egy provokátornak nincs nagyobb ellensége, mint a figyelem hiánya.

Mindez azt jelenti, hogy a továbbiakban nem gyengítjük az egység látszatát, a baloldaliak számára egy összetartó, hazaszeretetben eggyé kovácsolódó nemzeti réteget mutatunk, a bomlasztó elemeket pedig nyílt színi harc helyett, olyan körülmények kialakításával számoljuk fel, ahol világosan kirajzolódnak a valós szándékok, ahol lehull a lepel, és megmutatkozik, ki az, aki komolyan a nagy nemzeti ügyek mellé áll, és kik azok, akiket csak úgy küldtek.

Ugyanígy nem a cenzúra erejével nyomjuk el a provokátorok gondolatait, hanem hagyjuk, hogy a közösség józan esze érdektelenségbe süllyessze azokat. Minderre kiváló biztosíték a mindannyiunkban meglévő magyar ész és szív, ami megfelelő körülmények között bármi féle felső irányítás nélkül is arra a sorsra kárhoztatja a nemzeti ügyekkel összeférhetetlen gondolatokat, hogy visszhang nélkül olvadjanak el.

Ennek mentén utat nyitunk minden kezdeményezésnek, és nem adjuk meg azt az örömöt a kommunistáknak, hogy a belső vívódásainkon csámcsoghassanak. A bolsik manupulatív kritikáit tehát elengedjük a fülünk mellett, azonban a közösségi akarat útján megmutatjuk nekik is, hogy fogadatlan prókátorságuk nélkül is képesek vagyunk konszolideált mederben tartani a szerveződéseket.

Ezt a szoros, mégis kiemelkedően demokratikus összezárást ugyanakkor nem úgy kell megközelíteni, ahogyan most sokan próbálkoznak vele. Mert mit is látunk? Ahányan vagyunk, annyi féle úton indulunk el, sorra alakulnak a jobboldali szervezetek, pártocskák, akik még a legalapvetőbb kérdésekben sem képesek egynással egyetérteni. Holott nem lenne szükség másra, mint ezek eszmerendszerében megtalálni azokat az örök érvényű közös pontokat, melyek kihangsúlyozásával már-már másodlagos körülménynek tekinthető minden apró torzsalkodás.

Ez pedig csak úgy érhető el, ha mindenki gondolata megmérettetik, és önjelölt vezetők hirtelen ötletrohama helyett egy olyan célrendszert szemlélünk, mely valós igényeken, és a kézzelfogható megvalósíthatóság alapjain nyugszik. Ezek kiválasztására a legősibb vastörvény lehet a biztosíték, miszerint a nép akarata szent, a többségi szavazások eredménye felülbírálhatatlan.

A Projekt előző részében kifejtettem, hogy most, amikor a hatalom, az 1956-os megtorlásokhoz hasonlóan, a békeidőt kihasználva vadássza le, és vonja koncepciózus eljárások alá a forradalmárokat, a leghatékonyabb taktika az, ha saját fegyverükkel, a szó szerint vett törvényszerűség mögé bújtatott mögöttes elvekkel élve harcolunk. 2007 márciusára készülődve a legjobb dolog, amit tehetünk, hogy szorosabbra fűzzük egymással a kapcsolatainkat, és deklaráljuk azokat a célokat, melyek mentén sok embert lehet megmozdítani a kellő pillanatban.

Ennek a legjobb módszere az, ha a már lefektetett adatbázis-táblaszerkezetet tovább finomítom úgy, hogy útlezárás megtervezése mellett annál sokkal általánosabb célok automatikus összeszervezésére is alkalmas legyen. Hogy ezekbe az általánosabb célokba mi minden férhet bele, azt csupán a közösség fantáziája határolja be. ;-) A téli hideg amúgy is a négy fal közé szorít minket, ez kiváló időszak tehát arra, hogy az embereket egységbe forrasztó rendszerdöntő háló megépítse önmagát.

A másik dolog, hogy mivel a fagyban sem szabad hagyni, hogy a rendőrség, az ügyészség, a bíróságok, és a kormányzat visszanyerje régi tekintélyét, hiszen a jelenlegi megtépázott bizalom kiváló táptalaj minden elégedetlenségre építkező tervnek (másrészt, mint már fent is írtam, a tétlenséggel Budaházy Gyurit árulnánk el), ezért a téli apró hangulatmegtartó akciók kiváló tesztesetek lehetnek arra, hogy tavasszal nagyot robbanjon az akorra már kipróbált rendszer, és így hangolhassuk össze a magyarság évszázados rendjéhez való visszakanyarodás felé vezető tetteinket.

Ennek megfelelően a legelső kezdetleges tesztverziót már most, november 19-én, vasárnap használatba vehetitek.

By SoDI

Kedves egyetemi és főiskolai hallgató társaim!

Szívem repes, lelkem örömmel teli, mert szeretett kormányunk, és Gyurcsány Ferenc elvtárs-pajtás volt olyan kedves, és újabb esélyt adott nekünk arra, hogy a nagy bajban támogathassuk a Hazánkat!

Be kell vallanom nektek, kedves társaim, hogy volt, amikor hosszú éjszakákon át álmatlanul hánykolódtam, mert nyomasztott a bűntudat amiatt, ahogy én, és ti velem együtt mind, aljas módon kizsákmányoljuk az ellátórendszereket! Most viszont fellélegezhetünk az összes nagykorú eltartottal, mert Draskovics elvtárs, a drága, megtalálta a megoldást arra, hogy ne legyen okunk tovább szégyenkezni!

A jövőben ugyanis, kedves hallgató társaim, végre mi is kivehetjük a részünket a költségvetés rendbetételéből!

Méltán közös teher ez, elvégre közösen hoztuk a bajt Magyarországra, amikor három éven keresztül, nem törődve se Istennel, se emberrel, folyamatosan harácsoltunk és túlfogyasztottunk! Úgy a helyes tehát, ha mi is közreműködhetünk a felső elvtársak ragyogó művében, a dolgozó nép nagyszerű konvergencia programjának sikerében!

Hiszen hamarosan nappali tagozatosként is fizethetjük a TB járulékot! 

Én a magam részéről tűkön ülök, és alig várom, mikor adhatom már fel az első 6000 forintos havi csekket az egészségbiztosítónak! Remélem, kedves hallgató társaim, Ti is ugyanilyen boldogok vagytok, hogy többé nem kényszerültök gonosz vérvámpírként szívni az egészségügy gyógyító energiáit!

Köszönjük néked, Gyurcsány elvtárs, érted a hálánk tiszta lángja ég!

Reád ha nézünk, büszke az arcunk, virágot hintünk, amerre lépsz! 

De ez még nem elég! Követeljük, hogy a kormány a rendkívüli helyzetre tekintettel modernizálja és rehabilitálja a békekölcsön intézményét is!

By SoDI

Holnap jön: A Magyar Államrend Megdöntése Projekt V.

Felháborító, kérem szépen!

A kossuthter.com szerkesztői a mai napon, lábbal tiporva minden személyiségi jogot, szemérmetlenül közszemlére merészeltek tenni egy fényképet, ahol egy rendőrtiszt jól felismerhetően, arcával együtt látható!

És ha ez önmagában nem lenne elég, a rendőr fényképéhez az alábbi vérlázítóan aljas, fasisztoid  kommentárt fűzték:

A rendőrségi gyakorlatot követve, miszerint puszta gyanú is elegendő békés járókelők megverésére, előállítására, és bíróság előtt hamis tanúk bevetésével elítéltetésére; a fotón szereplő rendőrtisztről feltételezhető, hogy viperával verekedő rendőrbűnözővel van dolgunk.

Ezúton felszólítom a weblap üzemeltetőit, hogy azonnali hatállyal távolítsák el az oldalról a képet, mielőtt kellemetlenül sok emberhez jutna el! Kérem őket, hogy hallgassanak a józan eszükre, minimalizálják a károkat, mielőtt az aljas csőcselék felismeri a képen látható rendőrt, és a hozzá fűzütt kommentár hatása alatt olyat tesz, melytől utólag ők maguk is megrémülnek majd!

A magam részéről szeretném nagyon határozottan kijelenteni, hogy elhatárolódom > ETTŐL < !

Kérem a kossuthter.com munkatásait, hogy a jövőben tanusítsanak kellő tiszteletet a rend és a béke hős védelmezői iránt, tartsák be a törvényüket, és ne sértsék meg őket arcképük nyilvánosságra hozatalával!

Köszönöm a figyelmet. ;-)

By SoDI

Időként komolyan elgondolkodom azon, mi értelme van annak, hogy a magyar nyelv szigorú szabályok szerint épül fel, ha egyszer egy olyan rém egyszerű dolgot is, mint a gyülekezési törvény, ezer módon értelmeznek.

Egyik oldalon ott van a vérprefektus Görényi, aki szerint a rendőrségnek nincs mérlegelési lehetősége; ha egy csoportosulás nincs jó előre bejelentve, akkor nekik azt fel kell számolniuk; ha akarják, ha nem. Ebben a határozott álláspontjában az se képes őt megrendíteni, hogy amióta Budapest rendbontó főkapitánya, sorra vesztette el az oszlatással kapcsolatos pereket. Dilettantizmusa nem is baj, ha nyugdíjba kergeti.

A másik oldalon pedig ott van Budaházy György, aki szerint az olyan intézkedések, melyek kizárólag a hatalmi elnyomás érdekében születtek, függetlenül a valós jogi háttértől, egyértelműen semmisnek tekintendőek. Így a gazdák akkor is jogszerűen járnának el, ha akár egyszerre több ezer traktorral lepnék el a fővárost.

E két szélső vélemény között pedig ott van az igazság, amire Grespik László, ahol csak teheti fel is hívja a közvélemény figyelmét. A gond csak az, hogy ilyenkor általában mellőzi a konkrét törvényi magyarázatokat. Így pedig a mondatai gyakran még jogvégzett emberek számára is hiteltelennek tűnnek.

Grespik úr, a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány beli kollégájával, Gaudi-Nagy Tamással együtt ugyanis előszeretettel hivatkozik különböző nemzetközi szervezetek állásfoglalására azzal kapcsolatban, hogy a 'bejelentési kötelezettség csupán formalitás', illetve hogy 'amíg egy tüntetés békés, addig feloszlathatatlan'. Ezekkel a hivatkozásokkal érvelésük bár kétség kívül megalapozza a demonstrációk jogszerűségét, azonban így az, aki hozzám hasonlóan jogilag nem túlképzett, könnyen azt hiheti, hogy a tiltakozóknak helyi szintű törvények nem nyújtanak semmi féle védelmet, és ezért az egyedüli út nemzetközi fórumokhoz fordulni. Ez pedig így nem igaz.

A magyar gyülekezési törvény védi ugyanis a spontán tüntetéseket is! Grespik bár néha erre is kitér, de a részletes háttér szerinte nyilván olyan bonyolult, amit egy átlagember aligha lehet képes megérteni. Ezért nem is vesztegeti rá az időt. Ez a másik nagy tévedése, ugyanis az okfejtés olyan rém egyszerű, hogy személy szerint megbocsáthatatlannak tartom, hogy még nem terjednek ezrével az erről tájékoztató röplapok az országban! Na nem baj, ha más nem, majd én megírom őket. :-)

Vizsgáljuk meg tehát, hogy miért is legálisak a spontán tüntetések. Ehhez a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvényt kell elővennünk. Hogy senki se kételkedhessen az idézetek hitelességében, egyenesen az ORFK honlapját használtam forrásként.

Kezdjük a rendőrök kedvenc paragrafusával:

14. § (1) Ha a gyülekezési jog gyakorlása a 2. § (3) bekezdésében foglaltakba ütközik, vagy a rendezvényen a résztvevők fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve jelennek meg, továbbá ha bejelentéshez kötött rendezvényt bejelentés nélkül, a 7. § a) és b) pontjában foglaltaktól eltérően vagy tiltó határozat ellenére tartanak, a rendőrség a rendezvényt feloszlatja.

Az itt hivatkozott két hely így néz ki:

2. §  (...) (3) A gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.

7. § Az írásbeli bejelentésnek tartalmaznia kell: a) ... b) ... c) ... blablabla :-)

Vagyis fel kell oszlatni a tüntetést, ha büncselekmény valósul meg, továbbá minden olyan rendezvényt, ami nem felel meg a bejelentési kötelezettségnek. De mikre is terjed ki ez a kötelezettség?

Mielőtt erre válaszolnánk, nézzük meg, hogyan épül fel a törvény.

• I. Fejezet Általános rendelkezések. Röviden kimondja, hogy a gyülekezés alapjog, de bűncselekménnyel, és mások jogainak sérelmével nem járhat.

• II. Fejezet A rendezvény szervezése. Leírja, hogy ha tüntetést tervezel, hol kell bejelenteni.

• III. Fejezet A rendezvény megtartása. Megadja, hogyan bírálják el a rendezvényt, kinek mi a feladata a megtartásakor.

• IV. Fejezet Záró rendelkezések. Néhány olyan fogalmat magyaráz meg, mint a közterület.

Láthatjuk tehát, hogy a gyülekezés, mint alapvető szabadságjog taglalása, és a rendezvényekről szóló rész teljesen elkülönül a szövegben. Ez azért nagyon fontos, mert azt jelenti, hogy más szabályok vonatkoznak a rendezvényekre, és az egyéb csoportosulásokra. Rendezvény a magyar nyelv szabályai szerint értelemszerűen egy olyan gyülekezés, amit rendeznek, más szóval szerveznek.

Tehát szervező nélkül egyetlen tüntetés se rendezvény.

Vagyis kizárólag azokra a demonstrációkra érvényes a bejelentési kötelezettség, melyek előre tervezettek. A spontán összeverődött tömegre már nem. Ez utóbbinál az egyetlen oszlatási ok az lehet, ha a tömeg büncselekményt valósít meg, vagy erre hív fel.

Amíg békés, addig feloszlathatatlan.

A rendőrség álláspontja ebből a szempontból tökéletesen indiferens, mivel ők kivétel nélkül, sorra vesztik el a saját téves, a magyar nyelv szabályaitól teljesen idegen jogértelmezésük alapján különböző tüntetéseken foganatosított intézkedéseik miatt indult pereket!

Na és akkor a végére egy kiegészítés:

Miután beláttuk, hogy a törvény csak a szervezett tüntetésekhez ír elő bejelentést, ezt a valós életre vetítve nyugodtan érthetjük úgy, hogy önmagában csak az olyan, bejelentés nélküli tüntetés illegális, amelynél a hatóságok megdönthetetlen bizonyítékok alapján meg tudnak jelöli legalább egy konkrét szervezőt! :-)

Vágod. Irónikus mosoly, huncut összekacsintás. ;)

By SoDI

Be kell vallanom, hogy egészen a mai napig tandíjpárti voltam. Helyénvaló érvelésnek találtam, hogy ha a felsőoktatásba begyűrűzik némi szolgáltatási jelleg, akkor az biztosíték lehet a magas minőségre.

A mai napon azonban megtapasztaltam, hogy mi a különbség az elmélet és a gyakorlat között.

Mivel is indokolta Hiller a FER bevezetését? Azzal, hogy a hallgató vásárlóvá válik, és joggal kéri el a pénze ellenértékét. Szerinte, ha minden egyes óra átlagba visszaosztva forintosítható, akkor a diákok igenis rácsapnak az asztalra, és keményen kikényszerítik, hogy például ne maradjon el óra.

Eddig az elvek, innentől lássuk a rideg valóságot.

Én közel négy éve járok állami finanszírozású szakon az ELTE TTK-ra. Nagyon kevés kivételtől eltekintve, mindig tökéletesen elégedett voltam mindennel, elmaradt előadásra például nem is emlékszem. És mindezt a saját szemszögemből teljesen ingyen kaptam.

Mivel az ember egyszerre nem lehet két helyen is állami finanszírozásban, az ezzel párhuzamosan hallgatott Corvinus-os szakon már keményen lepergetem a félévenkénti 160 ezret. Ha igaz lenne a szocik propagandája, akkor itt az ELTÉ-hez képest egyenesen ki kéne hogy nyalják a seggünket.

A kép ezzel szemben úgy néz ki, hogy beszedik a 200 levelező szakostól az összesen szemeszterenkénti 32 milliót. Ez 6,4 millió forintot jelent havonta. Az ember azt gondolná, hogy havi 6 millából telik arra, hogy minden meghirdetett tantárgyhoz biztosítsanak legalább helyettesítő tanárt. Ehhez képest mit kell látnunk? A politológiát eredetileg oktató tanerő szerződése valahogy megszűnt, és érdekes módon senkinek nem tűnt fel a tanulmányi osztályon, hogy lenne itt egy meghirdetett tárgy, amit egy nagy teremnyi ember az eredeti kiírásnak megfelelően hallgatni bátorkodna, ha lenne, aki előadja neki. Ez persze csak akkor derül ki, ha fél órányi várakozás után néhányunk bekopog hozzájuk.

És még ezek oktatnak szervezést, meg kommunikációt. Ezúton is üzenném a corvinus egyetem (nemecsekernő) tanulmányi előadóinak, hogy ha gondjuk akadna azzal, hogy legalább egy kockás füzetben nyilván tartsák, hol van leszerződött tanáruk, és hol nincs, akkor legyenek kedvesek kiosztani számomra azt a nehéz terhet, amit ennek a figyelése jelent.

Akár a féléves tandíjam összegének megfelelő díjjazásért is szívesen megoldom helyettük.  

Jelentkezés blogkommentben. :) 

By SoDI

Ui.: Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy ugyanezt a nappalisokkal, biztos vagyok benne, hogy még itt sem játszanák el. Ezért esküszöm, ha valaki még egyszer azzal jön, hogy a tandíj a minőség záloga, azt arcon rúgom. 

Ahhoz képest, hogy otthon ülő típus vagyok, és a barátnőm ismerőseit leszámítva a szociális kapcsolatrendszerem nagyrészt a munkámhoz, illetve a tanulmányaimhoz köthető személyekből áll, viszonylag gyakran van szerencsém különböző nyomozó szervekhez.

Tegnap délután is ülök otthon, programozgatok, amikor egyszer csak csengetnek. Megyek ki, és látom, hogy ott áll Gordon Freeman a Half-Life-ból, bőrdzsekiben. Mivel általában detektív figurák szoktak hasonlóan öltözködni (kezdem már lassan messziről megismerni őket), hirtelen megszaporodott a szívverésem. Ezernyi gondolat tódult az agyamba. Mégis előzetesbe dugnak? Valami idióta félreértette az Államrend Megdöntése Projekt mondanivalóját? Lehet, hogy holnap megint zárkafalat nézegethetek egyetemi előadás helyett?

- Jó napot kívánok. Vám- és Pénzügyőrség. - dugta az orrom alá kérdés nélkül is az igazolványát.

Príma. Úgyis azon filóztam mostanában, hogy mi hiányzik még az én életemből. Hát a VPOP! Naná! :-)

Ezen a ponton hosszasan elgondolkodtam azon, hogy ugyan mi dolguk lehet velem, de mivel nem ugrott be az ég egy adta világon semmi, hát rákérdeztem.

Kiderült, hogy arra a bizonyos Stern Tamásnéra kíváncsiak, akit néhány hete már rendőrök is kerestek nálam. Évekkel ezelőtt édesapám szívességből jelentette be őt a lakásomba, papíron úgy lakik együtt velem ősidők óta, hogy még soha nem találkoztam vele. Mindenesetre valami nagyon huncut néni lehet, ha ennyire érdeklődnek iránta mindenféle hatóságok.

Lassan érdemes lesz felszámolnom a hasonló szívességeket, amit apukám tett ilyen csintalan emberkéknek. Nemrég ugyanis egy csöves ismerős nevére szóló börtönbehívó is érkezett postán (súlyos testi sértés), majd a levél után egy hónappal fakabátok, akik nagyon kiváncsiak voltak rá, hogy merre is kóricálhat most a H. Józsi.

Ha egy hivatal kívülállóként nézi mindezt, szépen összerakhatja, hogy én valami bűnbanda feje vagyok, és a lakásom a Cosa Nostra székhelye.

Mivel tehát Jocó börtönbe kerülésével megüresedett egy hely, ezúton teszem közzé az alábbi állásajánlatot: Verőembert keresek jutalékos rendszerbe. Alvázszám-átütésben szerzett tapasztalat előnyt jelent. :-)

You need people like me so you can point your fucking fingers... And say 'that's the bad guy'!

Tony Montana (Scarface)

Jelentkezés blogkommentben. :)

Italia mia - Don SoDI

Mint tudjátok, én kellemes meglepetésként éltem meg a Gyorskocsi utcai fogdán tapasztalt körülményeket. Ha lett volna bármi olvasnivaló a jogaimat és a kötelezettségeimet taglaló füzetecskéken kívül, akár hosszabb ideig is ellettem volna ott, mint hal a vízben.

Mondtam is a cellatársamnak, hogy ha mindez nyáron történik, talán pont le is szarnám, elvégre akkor él valaki teljes életet, ha fiatalként sok mindent megtapasztal. Ebbe a "sok mindenbe" pedig akár a bilincsbe verés, és a fogság is beleférhet.

Az egyedüli dolog, ami rém idegesítő volt, hogy ezen a néhány napon sorra mulasztottam el olyan tanulmányi határidőket, amelyek a jegyszerzéshez kőbe vésetten vannak előírva. Mivel nem nagyon fűlik hozzá a fogam, hogy évet halasszak, nincs más választásom, mint pironkodva az összes érintett tárgy tanárát végig járni, és bevallani nekik a színtiszta igazat, legyen az bármilyen égő is.

Valahogy így (öt perce tanárnak küldött e-mail):

"Tisztelt Tanárnő!

Szeretném az elnézését kérni, ugyanis a mellékelten küldött beadandónak a határideje az október 26-i óra előtti nap volt.

Az eredeti beadási időpontban akadályoztatva voltam, ugyanis október 24-re virradó éjszaka diákmunka keretében gyüjtöttem képanyagot a VidékTV budapesti tudósítójaként, amikor előállítottak, és napokig rendőrségi őrizetben tartottak. Az ezzel kapcsolatos hivatalos iratokat a Tanulmányi Osztályon is leadtam, és másolatait a holnapi órára is magammal viszem.

A különleges körülményekre tekintettel, számítva a Tanárnő jóindulatára, kérném, hogy ezt az egy alkalom késést kivételesen szíveskedjék elfogadni."

A változatosság kedvéért, és azért, mert magamon is kezdem észrevenni, hogy lassan teljesen belegajdulok a politikai témákba, ma kivételesen a lakásmaffia ügyem aktuális fejleményeiről számolok be.

Aki lemaradt az előzményekről, a 2005. június 2-i bejegyzésemből bepótolhatja.

Mi is történt azóta? Ha röviden kell választ adnom, azt írhatnám, hogy semmi.

A tanárom újabb és újabb haladékokat kért, folytatta az átlátszó igérgetést, mire szeptemberre elfogyott a türelmem, és írtam egy szerelmes levelet a kezesének, hogy akkor 15 napon belül legyen kedves a még fennálló 2,4 millió tőketartozást a maga járulékaival elutalni nekem, csók és puszi.

Miután ez válasz nélkül maradt, a számlám pedig hetek múltán is üresen kongott, beadtuk a fizetési meghagyást kettejük ellen. Egészen addig azt gondoltam, hogy az emberi aljasságnak nem létezhet magasabb foka annál, amit korábban tapasztaltam tőlük, azonban csalódnom kellett, mert a mocskok ellentmondással éltek, és a következő hazugságot adták elő:

Mikor kérdőre vontam a tanáromat, hogy mi a franc ez, csak annyit mondott, dolgozik a pénzemen. De ha nem vagyok hajlandó önként haladékot adni, akkor bocs,  kénytelen azt egyéb módon kikényszeríteni. Végrehajtót viszont addig sem akar. "A magyar igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek."- tette hozzá.

Na hát, ha per, akkor legyen per.

Az első tárgyalás idén áprilisban volt. Kemény 15 percesre sikeredett, ugyanis kitalálták, hogy az ügyvédem összeférhetetlen a tanárom apósával (ő a kezes). Ez az ügyvéd volt az ugyanis, aki ellenjegyezte a kezességvállalást. Ott voltam tehát tavasszal ügyvéd nélkül. Édesanyám nem képviselhetett, mert ő pedig magával a tanárommal összeférhetetlen, hiszen három éven belül képviselte már őt adóügyeiben hatóságok előtt.

Végülis anyám és barátnője egy közös kollégájukat kérték fel, aki hajlandó volt pro bono elvállalni az ügyem. A második tárgyalásra már vele mentem. Mivel a tanár úr erre az alkalomra azt találta ki, hogy nem jön el, ezért abból állt a tárgyalás, hogy én saját szavaimmal elmondtam, mik történtek 2004 tavaszán.

A tanárom ügyvédjétől, aki egyedül jelent meg, mindössze annyi tellett, hogy a szememre hányta: ha én szociális helyzetemre hivatkozva igényeltem meg a mostani perhez a költségmentességet, ha tényleg a szüleim tartanak el, akkor mégis honnan volt nekem két és fél millió forintom. Elmondtam, hogy apámtól kértem el, és mivel még ezután is kukacoskodtak, beadtuk az erre vonatkozó bizonyítékot; az adásvételi szerződést arról, hogy 2001 végén jó pénzért adtuk el nagymamám régi lakását.

A következő tárgyalás december 4-én lesz. A bírónő fővesztés terhe mellett idézte be a tanáromat, ők pedig az uzsorás maffia fejét, a hitelközvetítő úriembert idéztették be.

Mivel ennyire ragaszkodtak ahhoz, hogy saját maguk ellen jöjjön valaki tanúskodni, nem tiltakoztam. :-)

By SoDI