Lenézni az embereket?
Az áldást sodika küldte 2008. augusztus 6., szerda - 3:55-korKategóriák: Vállalkozás
Címkék: goldman david milliomos szuletik wolf gabor
132 komment
Aki rendszeresen olvassa a bejegyzéseimhez írt kommenteket, láthatja, hogy néhány balliberális vadbaromnak, és olyan megtévesztett, Fidesz-szagú birkának, aki - tévesen - azt hiszi magáról, hogy a valódi ellenzéket képviseli, visszatérő, hazug rögeszméje az, hogy szerintük én lenézem a tisztességesen dolgozó embereket.
Ezt a következtetésüket kizárólag abból a kijelentésemből vonták le, miszerint én nem érzem úgy, hogy a személyiségem alkalmassá tenne engem arra, hogy egy nagyobb szervezetben beosztottként együtt tudjak működni egy szigorú hierarchiában felém rendelt, munkakörében adódóan önkéntelenül is autokratikus szerepet betöltő vezetővel.
Hogy abból a megállapításból, miszerint, ahogyan az élet különféle területein eltérő stílusok jellemzőek az egyes emberekre, ez alapján ugyanígy a munkabeosztásuk terén is másféle szerepre alkalmasak, miként következik a keményen dolgozó magyarok lenézése, nem értem egészen pontosan, de ez legyen az én bajom.
Valakinek a biztonság illúziója a fontos, valaki pedig a szabadságot választja helyette. Azonban fontos megértenünk, hogy ez nem az egyéni lehetőségek, hanem az ember gondolkodási sémáinak a kérdése. A legutolsó putriban is dönthet valaki úgy, hogy mostantól a szabadságot célozza meg, és ugyanígy a tisztes polgári létben is lehet valaki a kiszámíthatóság lelki igényének a rabja. Önmagában tehát a jövőre vonatkozó életszemléletet elsősorban az illető környezetére visszavezetni a legostobább demagógia.
A gondolataidat nem a környzeted, hanem te magad alakítod.
Hogy mást ne mondjak, én például nem lennék elégedett édesanyám munkájával; annak ellenére, hogy legtöbbek szemében egy független egyéni ügyvéd élete az abszolút csúcsot jelenti. Én ehelyett csak azt látom, hogy ez mindennek nevezhető, de valódi vállalkozásnak nem. Egy vállalkozás ugyanis független egy konkrét személytől, így igen nehéz vállalkozónak nevezni az olyan bevételi konstrukcióban dolgozó embert, akinél a jövedelem az ellenjegyzett szerződések számától, illetve a bíróság előtt tárgyalt ügyektől függ. Akármennyit is keres vele, ez a munka - jellegéből adódóan - akkor sem más, mint szimpla önkizsákmányolás, és ebből a szempontból igen kevés különbség van egy ügyvéd, egy profi programozó, és a McDonald's pultja mögött izzadó ember között. Mindhármuknál kimutatható összefüggés van a bevételeik, és a ledolgozott órák száma között.
Ez pedig nem azért tűnik a szememben a hatékonyságtól igen távol álló megoldásnak, mert lusta, illetve fáradékony lennék (attól teljesen függetlenül, hogy különben az vagyok-e, vagy sem), hanem azért, mert a munka értékét elsősorban annak időtartamához mérő munkavégzési konstrukciók kisebb-nagyobb mértékben mind ócska, túlhaladott, marxista elgondolásokat képviselnek. A munkaidő-érték elmélete ugyanis kőkemény marxi fogalom, amit annak idején abból a célból alkottak meg, hogy elvitassák azt a mára már mindenki számára jól ismert tényt, miszerint egy terméket a különféle inputok kombinációja hoz létre (melynek a munkaerő kizárólag egyetlen komponense), és ezeknek az inputoknak nem kis részét a munkaadó adja, aki ezek után joggal várja el az arányos ellenértéket.
Egy ésszerű, modern munkaértékelésben tehát nem a munka időtartama, vagy intenzitása számít, hanem az, hogy milyen arányban járul hozzá a végtermékhez. Csak az értékteremtés a fontos tehát, mely fogalom nem is feltétlenül pénzt takar (elvégre mi, normális emberek nem vagyunk koszos materialisták), hanem ehelyett azt, hogy mennyire vagyunk képesek minél több embertársunk számára hasznossá válni, a javukra lenni.
Tehát a hasznosság a lényeg, nem pedig az, hogy ezt egészen pontosan milyen hosszú gürcöléssel, vagy mennyi személyes energia-befektetéssel érjük el. Kizárólag az a fontos, hogy hány embert szolgálunk, és milyen fokú elégedettséggel. És itt jön be a képbe a hatástöbbszörözés.
Ha képes vagy hatékonyan szolgálni kellően sok embert, akkor ugyanannyi idő alatt, és ugyanannyi energiával meggazdagodhatsz, mint amennyivel más csupán vegetálni tud. (Azért, mert ő rosszul mérte fel, hova érdemes rakni az energiáit).
Engedjétek meg, hogy e gondolat jegyében összesen 10 perc elejéig a figyelmetekbe ajánljak két megszólalást a témában, melyeket a milliomos-születik blogon találtam, és amelyekkel abszolút, az első szótól az utolsóig, mélyen csak egyetérteni tudok.
Éppen azért ajánlom ezt a videót, és hanganyagot, mert tökéletesen visszaadják azt, ahogyan jómagam is gondolkodom. Hogy ez lenézése lenne bárkinek is? MICSODA BAROMSÁG...
Előtte csupán arra kérnék mindenkit, hogy egy pillanatra próbáljunk elvonatkoztatni a videón látható srác kinézetétől. Pontosan tudom, hogy 35-40 éves kor alatt igen nehéz komolyan venni bárkit is, aki életvezetési tippeket ad, és ami személy szerint engem illet, úgy ahogy van abszolút BÁRKIT is. :DDD
Viszont emellett én azon a véleményen vagyok, hogy a tartalmat könnyedén el lehet vonatkoztatni, és értelmes megnyilatkozások esetében el is kell vonatkoztatni a konkrét személytől, ezért próbáljuk meg az alábbi videót úgy nézni, mintha ez az ember itt kábé kétszer annyi idős lenne, mint amennyinek látszik.
Attól pedig KÜLÖNÖSEN próbáljunk meg elvonatkoztatni, hogy az illetők nevei úgy hangzanak, ahogy! XDDDD
Hogy mi a francról is beszélnek eredetileg, az most szintén nem fontos, a videó második fele, és a hanganyag a lényeges :D
Videó (3:33) Goldman Dávid
Hanganyag (4:20) Wolf Gábor (marketingcommando.hu)
(Ezt itt fent mindenképpen hallgasd meg!)
By SoDI
Update: A neten több helyen is azt a baromságot lehet olvasni, hogy az illetőt Hegedűs Dávidnak hívják. Mint utólag kiderült, ez baromság. Valójában tényleg Goldmann Dávid a rendes polgári neve.
Kapcsolódó anyag:
- A kitartó és kemény munka, azaz
emeljünk oltárt a hülyeségnek! << kattints - „Én nem tartom dicsőségnek, hogy valaki aktákat dologasson tíz évig, amikor egy szoftver ugyanazt a munkát el tudja végezni egy hét alatt.”
-
„Talán azt hiszitek, hogy a Facebook dollármilliárdos 23 éves alapítója 50 évet bányában dolgozott, hogy kiérdemelje a sikert?”
-
„Persze megértem őket, mert a tapasztalat beszél belőlük. Kemény munka 5-6 év alatt összespórolni tízezer forintot s nem mindegy mire költi az ember.” (LOL XDDD)
