Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Időről időre megkísérlek betekintést engedni nektek a személyiségemet meghatározó motivációkba, (lásd például a részletes bemutatkozásomat), azonban rendre azt kell tapasztalnom, hogy minden igyekezetem ellenére nem jutnak célba a szavaim. Ezernyi alkalommal leírtam már (kimerítő részletességgel, és indoklással például itt és itt), hogy nincs bennem szemernyi gyűlölet semmilyen etnikum, vagy vallás irányába, ám ennek ellenére állandóan azt a hazugságot kell visszaolvasnom magamról, miszerint úgymond gyűlölködő antiszemita lennék.

Leginkább azok a találgatások érthetetlenek számomra, melyek az életemben bekövetkezett azon különböző fordulópontok időpontjait próbálják kitalálni, amik meghatározhatták a jelenlegi világlátásomat. Ezek a gondolatmenetek ugyanis arra a feltételezésre épülnek, miszerint én holmi ingatag szélkakas lennék, akit a környezeti hatások szelei folyton egyik alapértéktől a másikig  sodornak. Pedig mi sem áll távolabb az igazságtól, elvégre kevés olyan rendíthetetlen világszemléletű ember dolgozik a nemzeti oldalon, mint én.

Amióta csak az eszemet tudom, sziklaszilárdan a mostani világlátásomat vallom magaménak. Olyannyira így van ez, hogy még a politikai öntudatosságom első szikráinak idejéből, általános iskolás koromból sem emlékszem olyan gondolatfoszlányokra, melyek akár csak a legcsekélyebb ellentmondásban is állnának a jelenlegi, kiforrott közéleti álláspontjaim rendszerével.

Nincs az életemben semmiféle meghatározó fordulópont, én ugyanis - mint ahogyan azt már legutóbb is leírtam - magam vagyok az emberi következetesség személyes megtestesülése. Talán éppen ezért van az, hogy abszolút nulla toleranciával viseltetek a politikai hűtlenség, és a jellemtelen világnézeti csapongás valamennyi megnyilvánulása felé.

Az eddigiek során már számtalan alkalommal nyújtottam kielégítő összefoglalást nektek arról, hogy miként viszonyulok a közélet egyes vitás kérdéseihez. Részletesen leírtam, szerintem miért egyedül a nemzeti oldal képviseli a józan észt a hazai közéleten belül, miért lehet szükséges egyes balliberális újságírók megregulázása, és miért érzem úgy, hogy bizonyos dolgokat érdemes megtanulni a zsidóktól. De saját magamra vonatkoztatva is világossá tettem, miért vagyok nemzeti gondolkodású, miért érzem magam egyenes embernek, miért nem hiszem magam tehetősnek, miért éreztem szükségesnek - egyesek szerint szokatlan - fotókat publikálni magamról, miért meggyőződésem, hogy reálisan látom a különféle események hatásait, miért vagyok minden támadás ellenére kitartó hazafi, miért nem hiszem, hogy ezzel égetném bármelyik iskolámat is, miért nem gondolom, hogy ez veszélyeztetné az egzisztenciámat, és hogy miért vagyok büszke a származásomra.

Az ember azt hinné, hogy ilyen részletes kifejtések után már nem merülhetnek fel újabb félreértések, azonban újra és újra csalódnom kell. Néha már arra gondolok, hogy teljesen felesleges visszatérni az igaztalan rágalmakra, elvégre aki annak ellenére egy gyűlölettől fűtött szélsőségnek hisz engem, hogy szinte heti rendszerességgel leírom, milyen mélyen elítélem a valódi szélsőségeket, az tudatosan hazugságokban akar hinni; az ilyen ember tehát gyógyíthatatlan.

Miután azonban mindig akadhatnak új emberek, akik eddig nem tudtak  elegendő energiát szánni a megismerésemre, ám ennek ellenére szükségét érzik, hogy fröcsögő véleményeket fogalmazzanak meg és tegyenek közzé rólam, azt hiszem, érdemes lehet a legújabb, és a legtöbbet hangoztatott rágalmakkal szemben alant megnyugtató cáfolatot nyújtanom.

Antiszemitizmus, zsidógyűlölet?

Az igazat megvallva ezt a kérdést véglegesen el lehetne intézni annak a vitathatatlan ténynek a megemlítésével, miszerint aki a politikai indíttatású anticionizmust, vagy a Talmudi gyűlöletirodalommal szembeni kritikából eredeztethető antijudaizmust antiszemitizmusnak hazudja, az vagy elvakult zsidó, vagy szánalmas zsidóbérenc, azonban, miután a felületes, és demagóg szemlélő egy hasonló gondolatmenetben ismételten csak az antiszemitizmusom (konkrétan: esetleges zsidógyűlöletem) bizonyítékát vélné meglátni, azt hiszem, érdemes ezt a gondolatot kicsit mélyebben is kifejteni.

Mint azt már ezernyi alkalommal elmagyaráztam, nekem az égvilágon semmi bajom a zsidókkal, elvégre aki faji vagy kulturális alapon támad más embereket, az a gyűlölet olyan szintjén él, amelyet egy intelligens kultúrember csak igen nehezen tudhat tolerálni. Én azonban, mint keresztény hívő, főszabályként mindig is az emberi humánum, és embertársaink kölcsönös tiszteletének pártján álltam. Ez a szemlélet viszont megköveteli az összes emberellenes, és fajgyűlölő eszme elítélését. (A hungarizmus mellesleg nem tartozik ezek közé, Szálasi Ferenc ugyanis meglátásom szerint nem volt fajgyűlölő.)

Az előbbiekre kiváló bizonyíték, hogy néhány éve annyira megbíztam egy zsidó emberben, hogy milliókat adtam neki kölcsön, és a lakásomat is kockára tettem a kedvéért. Sőt, örömmel végeztem volna a számára dokumentációs munkát zsidó vonatkozású kegytárgyak katalogizálása tárgyában is, melyhez hasonló feladatokat egyébként a mai napig szívesen elvállalnék, elvégre kultúrafüggetlenül minden egyes antikvitás ugyanannyira értékes a szememben.

Mindezzel együtt, az emberiesség szeretete véleményem szerint megköveteli, hogy az olyan gyűlölettől áthatott, ENSZ határozat által is elítélt eszméket, mint amilyen a cionizmus, minden jóravaló ember éles kritikával illesse - a követőikkel egyetemben. Ugyanígy, bár a világ összes többi vallásával együtt a zsidó hit is megérdemli, hogy mély tisztelettel, türelemmel, és megértéssel közeledjünk hozzá, ez a baráti hozzáállás csak odáig terjedhet, amíg a túloldalon nem érvényesülnek a Talmudi gyűlöletirodalom utálatos kirohanásai. Ilyen vonatkozásban tehát a zsidó származású, ám elkötelezett magyar hazafi, Reiner Péter még abban az esetben sem érdemelne részünkről megvetést, ha vallását rendszeresen gyakorló zsidó lenne, mint ahogyan az Iráni elnökkel jó kapcsolatot ápoló anticionista ortodox rabbik is minden jó érzésű ember igaz barátai. Aki pedig őket támadja, valódi antiszemita.

Az igazat megvallva nem is értem, hogy a fentiek alapján hogyan lehet képes engem bárki is antiszemitának bélyegezni, miután nemrég Dósa Istvánnal kapcsolatban is világosan kifejtettem, hogy milyen éles a különbség a talmudi gyalázat ellen tiltakozó enyhe antijudaizmus, a politikai indíttatású anticionizmus, és az antiszemitizmus között.

Az, hogy ezzel együtt néha rávilágítok olyan részletesen dokumentált alapigazságokra is, miszerint sivatagi és belterjes népként a zsidóság a magyaroktól eltérő egészségügyi jellemzőkkel rendelkezik, vagy az, hogy egyes magyarellenes kirohanások vonatkozásában kiemelem a vele érintett közszereplő egynémely fizikai jellemzőjét (például „taknya-nyála egybefolyik”) mindössze csak arra szolgál, hogy rávilágítsak arra a kétségbevonhatatlan tényre, miszerint egy épelméjű ember soha sem ragadtathatja magát az észérvek elhallgatására, illetve hogy megmutassam: bár általánosítani még ezek alapján sem szabad, de ennek ellenére letagadhatatlan, hogy adott fokú magyargyűlölet kapcsán egyértelmű bizonyos külső megjelenéssel bíró körök túlreprezentáltsága.

Ne feledjük, a miskolci rendőrkapitány múlt heti esete óta pontosan tudhatjuk, hogy egyszerű tények egyenes kimondása nem számíthat szélsőségességnek Magyarországon - legyenek a tények akármilyen fájdalmasak is egyesek számára.

Emberek lenézése

Nos, miután legutóbb már világosan kifejtettem, hogy miért igaztalan rágalom engem más emberek lenézésével rágalmazni, erre talán felesleges is sok szót vesztegetni, azonban ennek ellenére megkísérlem világossá tenni az igazságot mindazok számára, akiknek még mindig nem sikerült felfogniuk.

Az igazat megvallva, szociálisan hátrányos helyzetű, pénztelen diákként eleve nem lehetek képes lenézni egyetlen embertársamat sem, sőt, miután a magyar átlagnál sokkalta megértőbb vagyok még a cigányok segélyezésének kérdésében is, a napnál is világosabb lehet mindenki számára, hogy az elesettek mély megértése kevés fiatalra jellemző olyan mértékben, mint rám.

Helyettem sokkal inkább azok az érzéketlen disznók fölényesek, és gőgösek másokkal szemben, akik folyamatosan amiatt támadnak engem, hogy kizárólag szociális támogatások segítségével vagyok képes folytatni a tanulmányaimat. Mintha az, hogy valaki nem képes állami támogatás nélkül érvényesülni, valami istentelen szégyen lenne egy még csak tanulmányait folytató fiatalember esetében.

Sőt, tovább megyek! Az az igazán fölényes, és lekezelő, aki szociális vitákban nem általja magát dolgozó embertársai fölé helyezni azzal, hogy nem győzi hangsúlyozni: ő maga mennyire értékes és fontos munkát végez. Bár én magam minden alkalmat megragadok, hogy kifejtsem: a munkaidő-érték elmélet a XXI. században kizárólag ostoba marxisták szájából hangozhat el, ám ennek ellenére a hozzáadott értékre kiélezett szemlélet propagálásával együtt is sziklaszilárdan hiszem, hogy erkölcsileg minden egyes munka ugyanolyan fontos. A hidegburkoló vagy a hegesztő tevékenysége emberileg nem jelentéktelenebb egy tanár vagy egy orvos munkájánál.

Én magam soha életemben nem mondtam, és soha nem is fogok olyat mondani, hogy bármilyen szakma jelentéktelenebb, illetve kevésbé fontos lenne az általam végzett tevékenységnél. Akinek viszont mégis a saját munkájának fontossága, és a belé fektetett energia az egyetlen érve, az egyrészt menthetetlenül beleragadt a szociális demagógia bolsevik mocskába, másfelől pedig mérhetetlenül gőgösnek és lenézőnek mutatkozik minden egyes embertársa irányába, aki akár csak egy szemernyit is rosszabb helyzetben van nála.

Az ilyen, embertársait lenéző személynek tehát a másokra való mutogatás helyett előbb önvizsgálatot lenne érdemes tartania.

Kezdheti mondjuk azzal, hogy példát vesz rólam.

Szóval a továbbiakban csak a fentiek fényében tessék engem szélsőségesnek hazudni.

By SoDI

Nincs mese, egyértelműen kimondhatjuk: tegnap a napnál is világosabban demonstráltam, hogy minden szélsőliberális és cionista rágalommal szemben valójában az általam is reprezentált nemzeti radikális oldal az, amelyik jóformán kizárólagosan képviseli azt a józan észt, és széleskörű ténylátást, ami egyedül minket tesz a magyar politikai térben valóban mindenféle szélsőségtől mentes réteggé.

Akkor pontról pontra összeszedtem azokat a főbb kérdéseket, melyeken keresztül előszeretettel bélyegeznek minket a magyarság ellenségei gyűlölködőnek, demagógnak, és szélsőségesnek, és demonstráltam, hogy egészen addig, amíg ezek a normalitást szolgálják, valójában a mi szemléletünk is minden egyes részletben meg tud egyezni az általuk is hangoztatott észérvekkel; valamint ezzel együtt arra is rávilágítottam, hogy bármiféle ellenérzés és tiltakozás csak azon a ponton lép be a részünkről, amikor a dolgok már a pusztulás, és az embertelenség irányába tolódnak el.

Világosan megmutattam tehát, hogy a zsidóknak a legtöbb probléma megnevezésében tökéletesen igazuk van, és mindössze a megoldásaik jellegét tekintve problémásak, gyalázatosak, és kíméletlenek az általuk felkínált alternatívák.

Azzal ugyanis, hogy a máskor bő nyállal fröcsögő cionisták és egyéb filoszemita aljanépek olvasva az általam kristálytiszta alapossággal feltárt tényszerűségeket, inkább a mély hallgatást választották, egyértelműen beismerték önnön vereségüket a nemzeti radikális oldal által megtestesített bölcs keresztény életigenléssel, emberséggel, és odaadó hazaszeretettel szemben.

Lehetne persze erre azt mondani, hogy amit tegnap leírtam, az mindössze az én személyes véleményem, és valóban előfordulhatnak eltérések jelentéktelen részletkérdésekben egynémely hazafi álláspontjához képest, azonban sziklaszilárd tény, hogy én a nemzeti radikális oldalon valóban rasszista, és szélsőséges állásponttal még nem találkoztam - ide értve a Kuruc.info oldalait is, akik minden ellenkező híreszteléssel szemben hozzám hasonlóan soha nem voltak antiszemiták, csupán anticionisták, és soha nem voltak rasszisták, csupán a normalitást, és a bűnözéstől mentes életmódot megkövetelő józan erkölcs- és nemzetvédő hazafiak.

Mint ahogy nemrégiben a „Miért vagyok nemzeti?” című írásomban is részletesen kifejtettem: valójában nem mi vagyunk a gyűlölködők, akik bőrszínre, nemre, és vallásra való tekintet nélkül tárt karokkal fogadunk mindenkit, aki tenni akar a magyar nemzetért, hanem helyettünk azokban él az - egyébként irántunk meglévő, kétezer éves - gyűlölet, akik folyamatosan támadják azokat a szent értékeket, amik ennek az országnak a központi megtartó erejét jelentették több mint ezer éven keresztül.

A mi politikai oldalunk a szeretet, a befogadás, és a modern gazdasági racionalitást a keresztény emberséggel párosító embereszmény oldala. És bár a Fidesz is ugyanezt hazudja magáról, de mi velük szemben ezzel együtt a kemény és határozott önvédelem eszménye is vagyunk.

Nem számít származás, vagy vallás: ha a magyarságért akarsz dolgozni, köztünk a helyed. De ha a magyarság ellen vagy, eltaposunk. Azért, mert mi nem csak nemzetinek mondjuk magunkat.

Soha nem leszünk erőszakosak, és soha nem fogunk gyűlölködni.

De erősek leszünk, és megvédjük magunkat.

Joggal retteghet tehát a magyarság minden ellensége.

By SoDI

Kapcsolódó saját írások:

• Miért vagyok nemzeti?
• Tanulni a zsidóktól?

Hát ezen a híren most 5 percen át hangosan röhögtem...

Miután a magyar törvények az eredeti állapot helyreállítását írják elő, lehet, hogy be kell tömni az illegálisan kifúrt metróalagutat, hogy aztán ugyanígy kifúrhassák megint.

És ez nem vicc!

ááááá XDD

Magyarorszááááág,,, ;P

Különben így is van rendjén. A Fővám téri várakozás után járó kötbérre áhítozó zsidóknak, akik a kivitelező céget vezetik, nem szabad egykönnyen odaadni azt a pénzt! Amíg nem készül el a Fővám tér, jó helyen vannak azok a furópajzsok a Gellért térnél. :)

By SoDI

Ha jól emlékszem, a blogom közel két éves, aktív működése során még soha nem szerepelt itt olyan írás, amiben annak okait fejtegettem volna, hogy miért vagyok én nemzeti gondolkodású fiatal, és miért érzek határozott, politikai irányultságú ellenszenvet mindazokkal szemben, akik bármilyen módon is támadják, illetve gúnyolják a hazájukért aggódó, és érte tenni is hajlandó magyarokat.

Egy hasonló összeállításnál általában fel szokás sorolni népünk történelmi erényeit, a gazdag kultúrát, a családvédelmet, a közösségi szellemet, és egyéb, magasztos gondolatokat. Ez alapvető ennél a témánál, azonban ezt a részt én most mégis átugranám, elvégre ha megfeszülnék se tudnám mindezt olyan mélyenszántón megfogalmazni, mint ahogyan azt néhány napja Tor Salquist barátunk tette.

Mindezek helyett inkább azokból a rágalmakból indulnék ki, melyeket az ellenségeink előszeretettel ragasztanak ránk; sorra cáfolva meg mindet, így világítva rá, hogy miért az a világnézet, és elkötelezettség a legmagasabb rendű eszme mind közül, amit mi a nemzeti oldalon képviselünk.

Leggyakrabban ugye velünk szemben a szélsőségesség vádja hangzik el. Hogy fel tudjuk térképezni, mit jelent ez a szó, a legjobb az, ha felsorolásszerűen adunk rá nyolc példát...

Normálisan gondolkodó embernek  az alábbiakat illik szélsőségességnek tekintenie:

1. Rasszizmus (egyes embercsoportok egészének megbélyegzése, és kirekesztése kizárólag tagjainak genetikai tulajdonságai, külső jegyei alapján)
2. Cionizmus (a zsidó állam megerősödésének felszíni gondolata mögött rejtetten a zsidó felsőbbrendűség elvére épülő rasszista, kirekesztő eszme; közelebbről tehát az előbbi pontnak, a fajgyűlöletnek egy alfaja)
3. Antiszemitizmus (olyan faji, illetve  kulturális alapú zsidógyűlölet, ami túlmutat a politikai alapú anticionizmuson, és a józan, teológiai indíttatású antijudaizmuson.)
• A faji alapú szűrő elvetése persze még nem jelenti azt, hogy tudományos érdekességként ne lenne szalonképes - szigorúan a fajelméletre hajazó következtetések nélkül - a zsidósággal kapcsolatban bizonyos statisztikai tényeket, és ezek esetleges genetikai vonatkozásait említeni, mint ahogy Bloginra utalva itt én is teszem.
4. Neonácizmus (olyan nyugati szubkultúra, mely gyakorlatában, retorikájában, és szellemiségében elég távol áll a hagyományos nemzetiszocialista szellemtől ahhoz, hogy tény legyen vele kapcsolatban: akár még Hitler vagy Szálasi is elsőként rohanna elhatárolódni a tagjaitól)
5. Internacionalizmus (olyan szemlélet, ami a nemzeteket a múlt csökevényeinek tartja, vagyis a globalizáció, az egysíkú világpolgárság megszületésének zavaró gátjaként tekint rájuk)
6. Neoliberalizmus (szociálisan érzéketlen, embertelen gazdasági irányzat, ami a protestáns etika elsőbbségével érvel, vagyis magára hagyja az elesetteket, és mindazokat, akik képtelenek értéket termelni; azaz egy olyan szemlélet, ami a gazdasági racionalitás szempontja alá próbál sorolni minden kulturális és szociológiai megfontolást)
7. Libertarianizmus (a szabadságot a szabadossággal összekeverő, az évszázados társadalmi értékek felszámolásán munkálkodó destruktív eszme, melyet a gyakorlatban főként deviáns viselkedésminták propagálásakor érhetünk tetten: úgy mint droghasználat, illetve szodomisztikus perverziók bátorítása)
8. Sovinizmus (valamely nemzet abszolút elsőbbségének hirdetése más nemzetekkel szemben. Etnikai türelmetlenség, és a kisebbségek igazságtalan elnyomása jellemzi.) 

Ha megfigyeljük, a nemzeti oldal ismertebb alakjai kivétel nélkül mentesek a fenti szélsőségek mindegyikétől.

Van olyan balliberális barom például, aki Vona Gábort rasszistának nevezi. Ennek erősen ellentmond, hogy még a szélsőbaloldali Partizáninfó, vagy Nácivadász lapok is sokkalta sűrűbben használják a „cigánybűnözés” kifejezést, mint ő.

Ugyanígy vannak sokan, akik a józan Izrael-kritikánál, vagy akkor, amikor bizonyos közéleti szereplők esetén megvizsgáljuk, hogy az illető zsidó-e, rögtön antiszemitizmusról beszélnek. Az ilyen embernek ajánlom figyelmébe az elvitathatatlanul baloldali érzelmű Gerő András gondolatait, aki nemrég Friderikusz műsorában világosan kifejtette, hogy Szekeres Imre esetében igenis releváns felvetés a zsidóságát említeni, ez ugyanis szorosan hozzátartozik az ő szociológiai profiljához; vagyis annak a ténynek a kimondása, miszerint ő nyilvánvalóan azért nem szeretné a katonai tisztavatásokon ott látni a Szent Koronát, mert zsidó, még korántsem számít „zsidózásnak”, pláne nem antiszemitizmusnak.

Vannak még ezen túl olyan emberek, akik – tájékozatlanságból, vagy ártó szándéktól vezérelve  - a Domokos Endre által vezetett Vér és Becsületet (mai nevén: Pax Hungarica) neonáci szervezetnek tekintik, annak ellenére, hogy ők egyértelműen a klasszikus Hungarista elvek követőiként definiálják önmagukat. Nos, be kell vallanom, eleinte még én is bevettem ezt az ócska hazugságot Domonkos úrral, illetve a csoportjával kapcsolatban, azonban azóta már vettem a fáradtságot, és végighallgattam néhány beszédüket, illetve egyéb rendezvényeiknek az anyagait. Amikor az egyik, a Petőfi szobor tövében tartott megemlékezésükön hallottam azt a mondatot, miszerint az tesz magyarrá valakit, hogy magának érzi a magyar nemzet ügyét, és tenni is hajlandó érte, mint akként tette ezt a Petrovicsból Petőfire magyarosító költő, akkor már tudtam, hogy itt szó sincs semmiféle xenofóbiáról, illetve sovinizmusról. Ez a meggyőződésem még inkább megerősödött, amikor elmentem megnézni a 2008-as Becsület Napja nevű rendezvényüket, és megpróbáltam kihallani beszédeikből azt az idegengyűlöletet, rasszizmust, és antiszemitizmust, amivel folyamatosan rágalmazzák őket. Legnagyobb meglepetésemre azonban semmi ilyesmit nem hallottam, ehelyett csak egy gyönyörű történelmi megemlékezésnek lehettem a szem -és fültanúja, tehát józan, visszafogott, szívhez szóló, konzervatív gondolatokat hallhattam. (A helyszínen készített videóm itt tekinthető meg).

Mindezek után, ha nagyon röviden össze  kell foglalnom, hogy miért vagyok én keresztény-nemzeti érzelmű, konzervatív fiatal, akkor ezt mondanám:

• Nem azért állok itt, mert vonz a szélsőségesség, hanem épp ellenkezőleg: azért, mert kifejezetten taszít.

Miután pedig a szélsőségességet normális ember a fentebb kifejtett nyolc ponttal azonosítja, ezért logikusan adja magát, hogy igazából az áll középen, vagyis a józan ész pártján, aki ezen kilenc pont mindegyikétől egyaránt elhatárolódik. Az igazi szélsőségesek pedig azok, akik ezen pontok közül egyiket-másikat a magukénak vallják.

Határolódjunk el a szélsőségességtől, mert veszélyesek?

Bizony, én is ezt mondom. Én már megtettem. Ezért állok a nemzeti oldal, a Jobbik, a Gárda, és a '40-es évek építő hazai ideológiái mellett.

Azért, mert normális vagyok.

By SoDI

Kapcsolódó:

• SoDI: Szélsőségek?
• SoDI és a világ

A magyar ember normális.

Még nem sikerült kiölni belőle a keresztényi értékeket.

Hiába próbálkoznak ezzel a liberális urak.

• Siránkoznak is

A magyar rendőr még nem TELJESEN hülye.

Helyre teszi a cigányokat, ha hőbörögnek a gárdistákkal.

Hiába nem tetszik ez a liberális uraknak.

•  Siránkoznak is

A magyar ember normális.

Voltunk, leszünk, megmaradunk.

By SoDI

Igazából lehetne erről csodaszép, kacifántos körmondatokat írni, és hosszú oldalakon keresztül kiadós zsidózás kíséretében elküldeni az anyjába Gyurcsány minden szervilis talpnyalóját, de felesleges.

Az alábbi három Index link ugyanis önmagáért beszél.

1. Értelmiségiek nyílt levele Gyurcsány reformjai mellett
   A 2006-ban elkezdett reformfolyamat elfogadása nem pártpreferencia kérdése, hanem az egyetlen út, amely a világ fejlettebb régiójához vezethet - írják.
2. Ész nélkül költöttünk el 1500 milliárd forintot
   Ennyi ment el gazdaságfejlesztésre stratégia nélkül, miközben folyamatosan romlott a versenyképességünk, és alig bővült a foglalkoztatottság.
3. Economist: Magyar Zűrzavar
   Vánszorog az egykori csodagyerek: alacsony növekedés, magas adók, dühös lakosság.

A 2006-ban elkezdett reformfolyamat az egyetlen út, amely a világ fejlettebb régiójához vezethet - hazudják a zsidók.

By SoDI

Kezdhetném ezt a bejegyzést holmi magasztos pátosszal a hazaszeretetről, és az ebből táplálkozó reményről, ami bizakodással tölti el minden magyar szívét, aki tenni kíván ennek a gyönyörű országnak a jövőjéért, azonban úgy érzem, hogy a közvetlen, és profán megfogalmazás sokkal jobban visszaadja azt, amit mondani akarok.

Ez a hely itten már nagyon régen el van kúrva.

Nem, nem Gyurcsány kúrta el, és a 40 év kommunizmus is pusztán mélyített a válságon, de semmiképpen sem okolható egymaga azért, amit magunk körül látunk. Hogy ez mennyire így van, kiválóan jelzi, hogy már Mikszáth Kálmán is igen találóan körülírta azt az Uram-Bátyám, Sógor-Koma mentalitást, ami a mai napig nagyon erősen jellemző a magyar közgondolkodásra, alapjaiban határozva meg a mindennapjainkat. Másrészről pedig ott van József Attila, aki igen pontosan vetette papírra az egyetlen, valóban reális életszemléletet, amit ebben az országban magáévá kell, hogy tegyen mindenki, aki gyorsan akar érvényesülni.

Lehet álmodni józan, építő országjobbító tervekről, és gyors nemzeti felvirágzásról, azonban mindez csupán leányálom. 

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis!

József Attila

Ennek szellemében tehát annak számára, aki nem akar beállni a tisztességtelen, elvtelen törtetők, és mindenkit eltaposni kész taposómalmok közé, a hazai közállapotokat szemlélve pusztán három lehetséges megközelítési mód kínálkozik:

1. Lemondás, beletörődés, depresszív, vesztes meghunyászkodás (Idétlen birkaság, nyájjal együtt bégetés)
2. Gyáva megfutamodás. (Eufemizáltabban néha emigrációnak hazudják)
3. Radikális harc (Az ideológiagyártástól az operatív szintig több fokozatban)

Ennyi. Nincs más lehetőség.

Első látásra úgy tűnik, hogy vannak alternatívák, konstruktív jobbító utak, azonban ezek csak addig látszanak, amíg a szemlélő van olyan naív, hogy képes hinni bennük, vagyis amíg nem nyílt rá a szeme az igazságra.

Van tehát 3+1 lehetőség, és ebből kell választani.

Egy normális országban talán nem így lenne, de itt így van.

• És bár ez kétség kívül tényszerűség, én még ennek ellenére is látok olyan remény, és irányt, amit követhetünk.

Én a magam részéről abban biztos vagyok, hogy a 2-es pontot soha az életben nem választanám. Hiszem ugyanis, hogy ha van feltétlenül értékes, és tiszteletreméltó emberi tulajdonság, akkor a rendíthetetlen kitartás, és az állhatatosság mindenképpen ilyen. "Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned halnod kell" - hiszem, és nagyon komolyan is veszem. Az 1-es pont a legolcsóbb, legkönnyebben járható kerülőút, azonban olyan messze áll a személyiségemtől, hogy nem hiszem; bármikor is képes lennék olyan mélyre süllyedni, hogy elolvadjak a jellegtelen szürkeségben.

Marad tehát a nulladik, és a hármas pont.

A nulladik ponttal a legnagyobb probléma, hogy azt nem keresztény erkölcsök szerint élő magyar embereknek találták ki. Kétség kívül termékeny földbe vet, aki ilyen útban gondolkodik, azonban csak olyanok képesek minden energiájukat ebbe az irányba terelni, akik mentesek mindenféle mélyen átélt spirituális érzéstől, hittől, a sivár materialista tényeken túlmutató életszemlélet áldásától. Én nem vagyok ilyen.

Látszólag tehát eljutottunk oda, hogy saját magam számára már minden más nélkül kizárólag annak eldöntése maradt, hogy a 3-as pont által kijelölt széles skálán hova álljak, azonban én úgy látom, hogy szerencsére nem ilyen siralmas a helyzet.

Személy szerint - mint ahogy eddig - a továbbiakban is szigorúan a törvényes keretek között kívánok mozogni, azonban a lehetőségek kiteljesítésével, vagyis a határt minnél jobban megközelítve, de soha, semmilyen körülmények között nem átlépve azt.

A többi lehetőség kizárása után maradó 3-as pont iránti töretlen elkötelezettség megköveteli, hogy az ember mindig képes legyen a valós nemzeti szempontokat a saját önös érdekei fölé helyezni. Úgy érzem, vagyok annyira erős, hogy akármi is lesz, ennek állandóan meg tudjak felelni.

Ha egyszer valahol lefektettük az abszolút elsőbbségeket, melyek sorrendjéről elhatároztuk, hogy onnantól soha nem térhetünk el tőle, elkezdhetünk gondolkodni azon, hogy milyen cselekvési terv fér bele a szilárdan kőbe vésett elveinkbe. Ha ezek a szabályok a törvényesség mellett, és odaadó, elmenekülés nélküli hazaszeretet által, vagyis a nemzeti ügyek mindenek feletti szolgálata által vannak meghatározva, akkor azt hiszem, kimondhatjuk, hogy minden út üdvös, ami megfelel ezeknek.

Ha pedig a nemzet ügye úgy kívánja, hogy tapossunk el néhány nemzetellenes taposót, akkor mindebbe ilyen formán, kizárólag rájuk vonatkoztatva a nullás pontba történő korlátozott átcsúszás is elfogadható. Ha úgy eredményesebb a nemzetszolgálat, akkor használjuk ellenük a saját eszközeiket.

Elvégre - és SF ezen mondatába nagyon beleszerettem, ezért ismétlem olyan gyakran - ezek saját maguk szállítják a kötelet a kivégzésükhöz.

Ez nem egy idillikus hőstörténet, de egy magasztos cél irányába vezet, és a magyarság felemelkedésébe vetett hitből táplálkozik. Ha egyszer ez az egyetlen út egy elkúrt országban, hát ezt kell járni.

A haza mindenekelőtt. Még ezen az áron is.

By SoDI

Nem tudom, hány milliót költ Gyilkos Ágnes sleppje a kórházak felszámolására, de abban biztos vagyok, hogy ha rám bízzák, sokkal jobban járnak. Ezek ugyanis még a romboláshoz is tehetségtelenek. :)

Az ember azt hinné, hogy ebben az országban már semmin nem tud meglepődni, aztán mindig rá kell döbbenie, hogy téved. Újra és újra.

Ha nem megy a fenti videó, akkot kattints ide!

HírTV riport - öreg bácsi mutogatja a receptjeit. Rendszeres orvosi ellátásra szorul, eddig az egyik megszűnt kórházba járt, de amikor tegnap ment, közölték vele, hogy onnan már elköltözött az osztály. Nosza, semmi gond, alkalmazkodni kell, bácsika felhuppan a villamosra, megy az új kórházba.

Ja, hogy ott még nem indultak el. Majd talán egy hónap múlva.

- Hát én addig hova menjek gyógyszerért?

Ez megint faszán meg lett szervezve. Gratulálunk.

By SoDI

Mivel ma nincs kedvem blogot írni, ezért helyette kiemelem ide Zsul egyik bejegyzésemhez írt kommentjét, mert van olyan jó, hogy méltó legyen rá. :)

By SoDI

Egyébként elméletben én már rég lepőrgettem egy utópisztikus megtisztulás forgatókönyvét. Tételezzük fel, hogy minden fogas kérdésre meg van a válasz. Ezért a következő változások történtek Magyarországon (persze csak vázlatosan, részleteket mellőzve, sok pontot tehát kihagyok):

1. A Magyar állam a magyaroké lett
2. a pénzrendszer átalakúl, s az állam önköltségi áron (szinte ingyen) előállítja a forintot, természetesen így már nem a magyar gazdaság terhére. Hogy emiatt az MNB megszűnik, vagy felhasználják módosított törvényekkel, teljesen lényegtelen. A lényeg az, hogy a magyarok által irányított állam megkapta az egyébként is őt megillető monetáris felségjogot. Pontosabban nem megkapta, hanem visszakapta.:) Így lesz tőkejövedelem az önnfenntartó rendszerek kialakítására.
3. A Magyar alkotmány, amely ha jól tudom és nem tévesen 1944-ben megszünt létezni, most visszanyeri jogfolytonosságát. Természetesen az e célból, parlamenten bellül létrehozott Alkotmányozó Nemzetgyűlés széles néprétegek és szakértői véleményekre támaszkodva fogja modernizálni, az egyébként alapjaiban tökéletes alkotmányt. Ez felveti természetesen az EU-ba való belépés kérdésességét is, de erre külön nem térnék ki. (Az EU már csak azért is jogsértő, mert a szerződő fél NEM lett tájékoztatva arról, hogy mit ír alá, de tényleg hagyjuk:))

A lényeg: szerintetek mi történne? Egyszerű: Itthonról elkezdenének sipitózni és kérnék az EU segítségét, hogy itt vérbefolytják a szabadságot és a demokráciát. Többen csomagolni készülnek és elmennek Straszburgba. A világ hírtelevíziói minket sugároznak, s többnyire csőcseléknek mutatják a magyar népet, ill. részvétüket fejezik ki a legitim Gyurcsány kormánynak. Az EU ugyanezt teszi, majt mivel nemcsakhogy EU tagok vagyunk, akik ugye kötelesek megvédeni tagországaikat, de NATO tagok is vagyunk, így az egyesített EU hadsereg bevonul Magyarországra igen hamar, hogy leverje a csőcslék banda demokráciadöntő törekvését. Közben kiszivárog a hír, hogy a csőcselék között terroristák is felütötték a fejüket, mert ahol zavar támad a nyugati civiliáció szép békés rendjében, és a szabadság szent eszméjében, ott megjelennek a nagyon gonosz terorristák, akiket egyébként a filmvászonról is már tökéletesen ismerthet a szabad országok polgára.:) A bevonult sereg természetesen leveri a cseppnyi ellenállást, ill. a magyar nép védelmireakciója az lesz, hogy vissza a jólbevált felálláshoz: "én nem tehetek semmiről, én csak nézem a gonosz politikusokat, hogy azok milyen disznóságokat csinának, dehát nincs mit tenni, tovább nézem a TV-t minden este, mert az olyan jó... sok okos elemzőműsor". Miután leverték a változásokat, leverik a Szentkoronaalkotmányt, a koronát jól elzárják, nehogy mégegyszer ellopják ezt a szent ereklyét, majd visszaállítják az alaptrörvényt, amelyet csúfúl alkotmánynak mernek nevezni. Ezután ismét lesznek politikai pártok előjön a jobb meg a bal, s a sok félő újságíró aki nagyon szurkolt értünk mert ők mind magyarok, most végre már hazautazhatnak. De a csapatkivonás nem megy egyszerre. Ez lassú folyamat. MIre ismét helyreáll a rend, azaz lesz heti hetes meg mokka a tévében megint, politikus a parlementben, ezalatt lassan vonulnak ki az ellenőrző csapatok. Eközben az újságírók friss lendülettel hurráznak hogy meg lett védve a demokrácia. Az EU-ban is újjongó üzenetek halladszódnak és valaki ilyennel is érvel:

Végre! Európa lerótta közel 50 éves tartozását. Akkor, 1956-ban nem tudtunk segíteni a Magyarokon, de most már igen! Helyreállítottuk a rendet és a szabadságot jelentő demokráciát! Örülünk, hogy ismét közénk tartozól Magyarország!

S lennének emberek később, akik ezt mind el is hinnék.:)

Zsul