Tisztelt Bíróság!
Alulírott Kiss Endre Farkas (111.. Budapest, … … 3. alatti lakos) a Fővárosi Főügyészség felperes, és a Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület alperes között a Fővárosi Bíróság előtt 19.P.26.453/2007 ügyszám alatt folyamatban lévő (2008. szeptember 2. előtt 24.P alá tartozó), társadalmi szervezet feloszlatása iránt indított polgári per kapcsán
alperesi oldalon beavatkozást kérőként
a MEASZ 2008. november 13-i, dr. Tóth Géza 2008. november 24-i észrevételeivel, a felperes 2008. október 30-i bizonyítékaival, valamint a Bíróság 70-es számú végzésével kapcsolatban
az alábbi
ÉSZREVÉTELEKET,
INDÍTVÁNYOKAT ÉS KIFOGÁSOKAT
terjesztem elő:
Jelen beadványomban csak részlegesen tudom megjelölni az egyes iratok bírósági iktatószámát, tekintve, hogy a Bíróság egyes munkatársai rendre korlátozzák az iratokhoz való teljes körű hozzáférésemet, mellyel kapcsolatosan a jelen beadványom IV-es számú részében fejtem ki részletesebben is a kifogásomat. Ezt a kifogásomat a tárgyalásig hátralévő idő szűkös jellegére való tekintettel kérem lehetőség szerint rövid idő alatt elbírálni, melyhez a postai út mellett elektronikus úton is benyújtom jelen beadványomat.
I.
Dr. Tóth Géza alperesi beavatkozást kérő 2008. november 13-ai keltezésű beadványában (113-as bírósági irat) véleményem szerint méltányolható módon indokolta meg, hogy miért nem tett időben eleget a Tisztelt Bíróság 65-VII számú felhívásának. Miután egy elhúzódó betegség egyértelműen a gyors válaszadást hátráltató tényező, Tóth úr véleményem szerint alapos okkal kérhetné a Bíróság 105-ös számú végzésének hatályon kívül helyezését.
Mindemellett alaposnak és indokoltnak találom dr. Tóth Géza alkotmányossági kifogásait is, ezért kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy szíveskedjék ennek helyt adni, ezzel kapcsolatban a vonatkozó joghelyek Alkotmánybíróság felé történő felülvizsgálatát kezdeményezni, melynek elbírálása idejére szíveskedjen jelen peres eljárást felfüggeszteni.
Amennyiben a november 5-én kelt 105-ös számú végzés alapján a Tisztelt Bíróság esetleg úgy ítéli meg, hogy dr. Tóth Géza beavatkozási kérelmét a fellebbezése hivatalból történő elutasítása után a Pp. 56. § (3) alapján a beavatkozói státuszát tekintve jogerősen elbírált kérelmezőnek számít, és így ezt követően jelen perben érdemi jognyilatkozatot már nem tehet, úgy kérem, hogy a Tisztelt Bíróság tekintse akként, mintha Tóth úr fent említett alkotmányossági kifogásait én magam terjesztettem volna elő jelen beadványomban, változatlan tartalommal.
II.
A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (továbbiakban: MEASZ) a 2008. november 13-i keltezésű észrevételei között úgy fogalmaz a Bíróság 47-I számú végzése ellen több részletben benyújtott fellebbezésemmel kapcsolatban:
Kiss Endre Farkas négy beadványban, húsz oldalon 55 pontban sorolta fel az általa fontosnak tartott körülményeket, de egyetlen pontban sem nyilatkozott arról, hogy milyen jogi érdeke fűződik az alperes Egyesület fennmaradásához.
Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy a 2008. június 19-én postára adott eredeti beavatkozási kérelmemben (továbbiakban: beavatkozási kérelem) ekként fogalmazok:
A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (Továbbiakban: Alkotmány) 61. § (1) pontja alapján a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra.
Ennek a jognak álláspontom szerint magában kell foglalnia, hogy ez a véleménynyilvánítás tetszőlegesen megválasztott keretek között történhessen, mely elvnek a védelmét az Alkotmány 62. § (1) pontjában meghatározott gyülekezési jog is biztosítja.
A Pp. 235. § (1) alapján a „fellebbezésben új tény állítására, … akkor kerülhet sor, ha az új tény vagy az új bizonyíték az első fokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására”. Ebből egyenesen következik, hogy a fellebbezésben nem szükséges megismételni azon érveket, joghely-hivatkozásokat, és bizonyítékokat, melyek a megfellebbezni kívánt bírósági végzés által elbírált eredeti beadványban már megemlítésre kerültek, tekintve, hogy az ilyen fellebbezés az eredeti beadvány (esetemben a beavatkozási kérelmem) egyfajta kiegészítésének, megerősítésének, megvédésének tekinthető.
Amennyiben ez nem így lenne, a véleménynyilvánítás szabadsága, mint alapvető emberi jog, pontos jogszabályi hivatkozás nélkül akkor is konkrétan megjelölt jogi érdeknek számítana, tekintve, hogy széles körben közismert tény, hogy azt az Alkotmány, illetve nemzetközi emberi jogi egyezmények biztosítják Magyarországon, márpedig a Pp. 163. § (3) alapján jóhiszemű joggyakorlás folyamán alapos okkal feltételezhető, hogy a Bíróság a széleskörűen köztudomásúnak számító tényeket automatikusan valósnak fogadja el.
A teljesség igénye nélkül azok a pontok, ahol a beavatkozási kérelmemen kívül is konkrétan megnevezem a véleménynyilvánítás szabadságát, mint jogi érdeket:
A 2008. június 30-án a beavatkozásom szóban előadott indoklása (továbbiakban: bírósági beszédem), valamint ennek a tárgyaláson a Bíróság részére külön is csatolt írásbeli leirata, melyet a 2008. szeptember 13-ai keltezésű „végleges formába öntött fellebbezésem” (továbbiakban: végleges fellebbezés) 6-os pontjában kértem a fellebbezésem részének tekinteni:
Miután tehát beépülne a közélet önszabályozó mechanizmusai közé egy olyan korlátozó körülmény, mely rejtett cenzúratörvényként, írásba foglalás nélkül is szűkítené a véleménynyilvánítás szabadságát, mint alapjogot, mindez egyértelműen sértené az én közvetlen jogi érdekemet is arra nézve, hogy a jövőben is az eddig megszokott módon, tetszőleges társadalmi szervezettel együttműködve népszerűsíthessem a gondolataimat.
A 2008. július 15-ei keltezésű előzetes fellebbezésem (továbbiakban: előzetes fellebbezés):
6-os pont:
Megállapítható tehát, hogy az alperesi képviselő pontosan azokon a pontokon, és azon indokok alapján érzi jelen eljárással veszélyeztetve a véleménynyilvánítás szabadságát, illetve az ezekkel élő egyének jogait, mint amelyeket a beavatkozási kérelmemben, majd annak szóbeli indoklásában én magam is kifejtettem.
11-es pont:
Látható tehát, hogy amennyiben ez a per számomra kedvezőtlen kimenettel zárul, az nagyon súlyosan sértené az alkotmányos jogaimat…
A végleges fellebbezésem 11-es pontja:
Kérem tehát a Tisztelt Bíróságot, hogy felismerve jelen pernek az egyesülési jog keretein túlnyúló jellegét, és így a saját, a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó, elvitathatatlan normaalkotási felelősségét, szíveskedjen lehetőséget biztosítani nekem arra hogy, … a szólásszabadság általam … jelenleg gyakorolt formáinak védelme érdekében jelen eljárásban beavatkozóként eljárhassak…
A 2008. október 18-ai keltezésű fellebbezés-kiegészítésem (továbbiakban: fellebbezés-kiegészítés):
…az általam reprezentált, valamint képviselt független közírói kör is egy külön nem nevesített részcsoportja azoknak az embereknek, akik a véleménynyilvánítás szabadságának, és a nézetek szabad ütköztetésének jegyében rendszeresen élnek azokkal az alapvető emberi jogaikkal, melyeket a 2008. március 12-én postázott ellenkérelmében (5/A/2-es számú bírósági irat) az alperesi képviselő is veszélyeztetve érez…
Ugyancsak a teljesség igénye nélkül azok a pontok, ahol a fentieken túl, az eredeti beavatkozási kérelmem mellett egyéb dokumentumokban szintén megemlítem azt is, hogy saját magam mellett az általam reprezentált független közírói kör képviseletében is eljárni kívánok:
A bírósági beszédem:
Azt pedig, hogy saját magam mellett minek alapján kívánok az összes, hozzám hasonló, független, nemzeti értékek mentén élő közgondolkodó képviseletében eljárni, úgy érzem, már kellő alapossággal kifejtettem
… Kérem tehát a Tisztelt Bíróságot, hogy egyrészt saját, másrészt pedig az általam képviselni szándékozott körhöz tartozó sok … ezer ember közvetlen jogi érdekeinek védelmében engedélyezze számomra, hogy jelen eljárásban az alperesi egyesület pernyertességének érdekében beavatkozóként eljárhassak.
A végleges fellebbezésem 3-as pontjában hosszasan visszautalok a beavatkozási kérelmemnek a közírói képviseletemet taglaló pontjára, majd a 4-es pontban ezt írom:
A Bíróság … a független közírói kör reprezentánsaként az ő képviseletükben való eljárásom jogosságának kérdését, illetve így nyilvánvalóan az ezen képviselettel kapcsolatban megfogalmazott érveimet elmulasztotta érdemben vizsgálni.
Megállapítható tehát, hogy közel sem helytálló a MEASZ azon álláspontja, miszerint a fellebbezésem részeként benyújtott beadványokban elmulasztottam volna konkrétan nevesíteni a jogi érdekeimet.
A MEASZ a fentieken túl ekként véleményezi a fellebbezésemet:
Próbálkozik ugyan vele [mármint a jogi érdeke megjelölésével] a 2008. október 18-án kelt és a bíróságon 2008. október 21-én iktatott „Fellebbezés-kiegészítés” 3. oldalán egy teljesen zavaros ábrával, amelyből az tűnik ki, hogy a beavatkozást kérőnek fogalma sincs arról, miként kell a beavatkozáshoz szükséges jogi érdeket - de jure - bizonyítani.
Ezzel kapcsolatosan szeretném kiemelni, hogy az imént említett fellebbezés-kiegészítésemhez mellékelt ábrában egyáltalán nem kívántam új tényt előadni, csupán – a teljesség igénye nélkül – megpróbáltam röviden és áttekinthetően összefoglalni a fellebbezésem főbb logikai lépéseit, mely elsősorban a Tisztelt Bíróság ítélethozatalát hivatott segíteni.
Megemlítendő továbbá, hogy a MEASZ ekként fogalmaz több alperesi beavatkozó, köztük személyem vonatkozásában:
…az alperes érdekében beavatkozók (Mónus Áron, Kiss Endre Farkas, Kalmár László) … mentalitása, szélsőjobboldali tevékenysége és nézetrendszere - amellyel az alperes megszüntetését kívánják elkerülni - éppen az alperest minősítik, nevezetesen azt, hogy egy EU-hoz csatlakozott, független, demokratikus jogállamban egy ilyen egyesületnek nincs helye, azt feltétlenül meg kell szüntetni.
Kérem a Tisztelt Bíróságtól, hogy a MEASZ ezen nyilatkozatát szíveskedjék bizonyítékként tekinteni arra a korábbi beadványaimban számtalan ponton kifejtett körülményre nézve, miszerint jelen perben a felperesi oldalon eljárók legfőbb motivációja a véleménynyilvánítás jelenleg érvényes kereteinek, mint alapvető emberi szabadságnak a korlátozása, megnyirbálása - vagy ahogyan azt a 2008. június 30-ai tárgyaláson megfogalmaztam: elpusztítása.
Céljuk, hogy a saját álláspontjuk legyen az egyedüli legitim és legális érvrendszer, és minden, ami ezzel ütközik, az összes olyan gyülekezési, önszerveződési forma, mely nem az ő szolgálatuk végett jött létre, véglegesen el legyen törölve, hogy utána csak egy meghunyászkodott, sorsába beletörődő, a vélemények és gondolatok szabad ütköztetésének lehetőségétől örökre megfosztott, testileg és lelkileg megnyomorodott népen uralkodhassanak.
Hogy miért számítok okkal a Tisztelt Bíróság emberségére, bölcsességére, és arra, hogy ennek folytán nem kíván asszisztálni az emberi méltóság, és a szabadságjogok felperesi oldalon szorgalmazott eltiprásához, azt a következő szépirodalmi idézettel illusztrálnám:
„A hatalom a fájdalom és a megalázkodás előidézésében rejlik. ... Kezded már érteni, miféle világot teremtünk? … A félelem, árulás és fájdalom világát, az elnyomás világát, olyan világot, amely nem irgalmasabb, hanem könyörtelenebb lesz, ha kiforr. … De mindig meglesz - ezt ne felejtsd el, Winston - a hatalom mámora, amely állandóan növekedni fog, és egyre kifinomultabbá válik. S mindig, minden pillanatban meglesz a győzelem izgalma, az az érzés, hogy ellenségen taposunk, aki tehetetlen. Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos.”
Orwell, 1984
III.
A Fővárosi Főügyészség (továbbiakban: ügyészség) felperesnek a P.C 7390/2006/28-II számon benyújtott, 2008. október 30-ai keltezésű, bizonyítékokat felsoroló beadványával kapcsolatban a következőket adom elő:
Az ügyészség szerint az F/52-F/59 szám alatt csatolt anyagok annak ellenére bizonyítják az alperesi Egyesület és a Magyar Gárda mozgalom egyezőségét, hogy tartalmukban csupán egy nagyon szoros együttműködésről tanúskodnak. Az ezen túlmutató állítások mindössze a Dósa István által fémjelzett szakadár irányvonal sértődött vagdalkozásai, azonban, miután egyes sajtóértesülések szerint (http://kuruc.info/r/2/28630/, és http://kuruc.info/r/20/28707/) bizonyos állami hivatalnokok szándékos belső bomlasztása állhat a szakadárok szétválási döntése mögött (melyet az is megerősít, hogy az érintett állami tisztviselő hölgy a sajtó nyilvánossága előtt fényképekkel gondosan dokumentált kapcsolatokat próbál letagadni), így a tőlük származó kinyilatkoztatások a legkevésbé sem tekinthetőek hiteles információknak. Ezt a körülményt tovább súlyosbítják a Dósa úr korábbi alkoholproblémáiról, megbízhatatlanságáról szóló hírek (http://krokotanarur.hu/uj/MG.htm).
Talán szükségtelen részletezni, hogy ha tárgyilagos és igazságos képet akarunk kapni egy szervezetről, akkor nem az olyan volt tagokat érdemes megkérdezni, akik a szervezet morális tisztaságának megőrzése érdekében lettek fegyelmi úton eltávolítva onnan.
Az F/60-as dokumentummal kapcsolatosan fontosnak tartom, és ezért indítványozom Baksai Károly tanúkénti meghallgatását, hogy kielégítő magyarázattal szolgálhasson arról, vajon természetes személyt értett-e Dósa István „felettese” alatt, vagy a Mozgalomnak az azt alkotó közösség által egy fegyelmi témában nyilatkozattételre felkért csoportjának a megszemélyesítésére utalt inkább.
A F/61-es dokumentummal kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy az alperesi képviselő, Gaudi-Nagy Tamás már korábban egyértelműen tisztázta a Tisztelt Bíróság előtt, hogy a Magyar Gárdánál nincs egyenruha, csupán formaruha van. Ezen szemernyit sem változtat az a körülmény, hogy a mozgalom tagjai a belső szóhasználatban erre a jelképes formaruhára az egyszerűség kedvéért csak mint „egyenruha” utalnak. A magam részéről semmiféle kivetnivalót nem látok abban, hogy egy mozgalom tagjai összetartozásukat közös öltözködéssel is kifejezik, és ezt elvárják a közös munkában részt venni kívánó új csatlakozóktól is. Nem hiszem, hogy önmagában ez a mozgalmi jellegen túlmutató tényező lenne.
Az F/62-es dokumentummal kapcsolatban szeretnék rámutatni, hogy az ügyészség éppen a saját maga által csatolt, F/60-as dokumentummal bizonyítja, hogy a Mozgalmon belüli társai ekkor tájt egyre inkább kezdték vállalhatatlannak érezni Dósa István egyes megnyilatkozásait. Ez akkor is tény ha figyelembe vesszük, hogy az az ominózus gondolatsor, melyben az ügyészség mások jogainak sérelmét látja egyébiránt tényszerű igazságokat összegez.
Az F/63-as számmal csatolt újságcikkhez szeretném megjegyezni, hogy az ügyészség által kifogásolt kifejezések a tudósító szerint is valamelyik felszólaló szájából hangzottak el. Ezzel kapcsolatosan fontos megemlíteni, hogy a Magyar Gárda rendezvényein korábban is volt rá példa, hogy kívülálló személy szólalt fel, akinek a beszédét így nem tudhatta a Mozgalom részéről előre senki se kontrollálni. Elég csak a már sokat említett tatárszentgyörgyi esetet említeni, amikor egy cigány származású fiatalember szólalt fel a Gárda mozgalom rendezvényén. Vagy egy másik példaként felhozható Kalmár László, aki különféle rendezvényeken annak ellenére látható gyakran gárdisták társaságában, hogy ő maga nem tartozik közéjük, és így a Mozgalomból előzetesen senkinek sincs rálátása mondanivalójára (az Egyesületből pedig még kevésbé). Ezt szintén annak ellenére fontos megjegyezni, hogy tény: egyes gúnyos kifejezések használata még nem tesz jogsértővé, vagy mások jogait csorbító jellegűvé egyetlen olyan szervezetet sem, amelynek rendezvényén ilyesmi elhangzik.
Az F/64-es számú dokumentumhoz megemlíthető, hogy sem az Egyesület, sem pedig a Mozgalom semmilyen formában nem lehet felelős egy ingyenes tárhelyen elhelyezett ellenőrizhetetlen forrásból származó tartalomért. De még ha ez másként is lenne, az „erődemonstráció” kifejezés használata akkor is felfogható lenne egy ötletes képgaléria-elnevezésként, mely alatt nem érdemes semmilyen konkrét tartalmat keresni.
Az F/65-ös számú dokumentummal kapcsolatban fontosnak tartom megjegyezni, hogy az abban hivatkozott kijelentések olyannyira közel estek Dósa Istvánnak az F/52-es számú dokumentumban bejelentett lemondásához, hogy a formális szétválás néhány héttel későbbi dátuma ellenére világosan kimondhatjuk: a 2008. szeptemberben Dósa úr részéről megfogalmazott állításokkal sem a Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, sem pedig az eredeti Magyar Gárda Mozgalom (http://magyargarda.hu/) nem azonosítható, hanem ezek már sokkal inkább az általa frissen megalapított független, szakadár szervezetnek, a „Magyar Gárda Mozgalom Őrző szárnya” elnevezésű szerveződésnek (http://www.magyargardamozgalom.hu/) a saját, egyedi véleményeként tekintendőek.
IV.
Mint a bíró úr előtt ismeretes, nyáron, 2008. július 21-én megjelentem a Fővárosi Bíróság elsőfokú polgári kezelőirodáján, és megkíséreltem élni a Pp 119. § (1) pontban meghatározott irat-betekintési jogosultságommal. Ott azt a felvilágosítást adták nekem, hogy jelen perben erre csak a már jogerős beavatkozóknak van joguk, a beavatkozást kérőknek nincs. Én ezt egy még aznap postára adott iratban megkifogásoltam.
Vélhetően ezen beadványom pozitív elbírálására született meg a Tisztelt Bíróságnak azon, 70-es számú végzése, melyben a Bíróság az irat-betekintésre jogosultak között külön is nevesíti a beavatkozást kérők körét, valamint arra kéri a feleket, hogy 15 napon belül jelezzék iratigényüket. Én ennek a 2008. október 18-án, a fellebbezés-kiegészítésemhez csatolva (a hozzá tartozó ábra hátoldalán) egy „irat-igény” elnevezésű különálló beadványban tettem eleget a végzésben megszabott határidőn belül. Ebben én a Fővárosi Főügyészség eredeti kereseti kérelmére, a 2008. június 30-ai tárgyalás jegyzőkönyvére, valamint a 14, 18/F/B/1, 21, 25, és 60-as sorszámú iratokra jelentettem be az iratigényemet.
Ugyanezen beadványomban kértem a Tisztelt Bíróságot, hogy mostantól valamennyi, a felekkel is közlendő iratot szíveskedjen megküldeni számomra is, mely valóban ennek megfelelően történt, ezért tehát szeretném ezúton is hálás köszönetemet kifejezni.
Minekután viszont a tárgyalásra való felkészüléshez elengedhetetlenül szükségesek a korábban született iratok is, ezért azzal a céllal, hogy a Bírósági kérésnek megfelelően időben megigényelt iratokhoz hozzájuthassak, 2008. december 4-én ismét megjelentem az elsőfokú kezelőirodánál. Ott azonban azt közölték velem, hogy a Bíróság 70-es számú végzése csupán iratbetekintésre terjed ki, másolatkérés lehetőségére nem.
Ezt követően kezdeményeztem személyes egyeztetést Pataki Árpád bíró úrral, aki úgy tájékoztatott, hogy a kezelőiroda felé személyesen megteszi a végzés olyan irányú egyértelműsítését, hogy az iratmásolat kézhezvételére is kiterjedjen. Öt naptári és három munkanappal később, 2008. december 9-én ismét, immáron harmadik alkalommal kíséreltem meg élni a másolatkérési jogosultságommal.
Azt a felvilágosítást kaptam, hogy ők nem kaptak semmiféle egyértelműsítést a bíró úrtól. Arra a felvetésemre, hogy ez voltaképpen részletkérdés is, mert a 70-es számú végzés alapján e nélkül is kötelesek biztosítani számomra a kért eljárási jogokat, ugyanis a Pp 119. § (1) bekezdés együtt kezeli az iratbetekintés és a másolatkérés jogát, azt mondta az irodavezető hölgy, hogy ő ezzel tisztában van, de a bírói végzés akkor sem erről szól. Közöltem, hogy teljesen mindegy, milyen szóhasználatban fogalmazódott meg a bírói végzés, miután ez a két jog összetartozó, és így még a bírónak sincs joga ahhoz, hogy a törvényt felülbírálva szétválassza őket. Az ügyintéző következő válasza szerint a végzés 15 napon belüli iratigénylésről szól, így ezen határidőn belül kellett volna jelentkeznem. Miután közöltem, hogy ezt én természetesen megtettem, az volt a válasz, hogy akkor a bíró minden bizonnyal el fogja bírálni azt a beadványomat (!), és egy újabb végzésben fog határozni arról, hogy a kért dokumentumok közül melyekről kérhetek másolatot.
Az ügyintéző hölgy gesztusaiból, vagyis az alapján, hogy milyen hangsúllyal reagált arra, hogy ismét a „Gárda-perben” kívánok iratigényt támasztani, számomra egyértelművé vált, hogy határozott ellenszenvvel viseltetik a Magyar Gárda pernyertességének érdekében eljárókkal szemben, és ezért kíván engem az egyértelmű törvényi rendelkezések, és a bírói végzés tartalmával szemben jogszerűtlenül korlátozni az eljárási jogaimban.
Habár ez egy polgári peres beadvány, meg kívánom említeni, hogy véleményem szerint az ügyintéző fenti magatartása megvalósította az 1978. évi IV. törvény (továbbiakban Btk.) 225. §-ában meghatározott a hivatali bűncselekmények sorába tartozó „hivatali visszaélés” nevű bűncselekményt, mely három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A hivatalos személyek körét a Btk. 137. §-a határozza meg, ennek a j) pontjában van nevesítve a „bíróságnál … szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik”. Miután tehát a Polgári Kezelőiroda a Bíróság rendeltetésszerű működéséhez hozzátartozó részleg, így az ottani személyzet egyértelműen hivatalos személy.
Mindezek ellenére természetesen nem kívánok feljelentést tenni, amennyiben elhárul a bűncselekmény leírásánál meghatározott jogszerűtlen hátrány, vagyis ha elhárul annak a veszélye, hogy a cselekmény konkrét jogi kárt okozzon nekem. Álláspontom szerint ez elsősorban az iratigénylésemben előre meghatározott iratmásolatok rendelkezésemre bocsátásával tud megvalósulni.
Meg szeretném jegyezni továbbá, hogy miután a Polgári Kezelőirodán történő iratbetekintés önmagában nem teremti meg az alapos felkészülés lehetőségét, az ugyanis elsősorban iratmásolatok birtokában és megfelelő jogi forrásmunkák közelében lehetséges, valamint a Bíróság intézménye alatt nem csupán a bírókat, hanem a kiszolgáló személyzetet is bele kell érteni, így kimondhatjuk, hogy a Tisztelt Bíróság véleményem szerint azzal, hogy nem biztosította számomra maradéktalanul a Pp 119. § (1) bekezdésben részemre meghatározott eljárási jogokat, szándékosan megsértette az Emberi Jogok és Szabadságok Védelméről szóló egyezmény 6. Cikkelyét (tisztességes tárgyaláshoz való jog), a Magyar Köztársaság Alkotmányának 57. § (1) bekezdését (bírósághoz fordulás joga), és a Pp. 2. § (1) bekezdését (perek tisztességes lefolytatása).
Tájékoztatom a Tisztelt Bíróságot, hogy 2008. december 12-én pénteken délelőtt tanulmányi kötelezettségeimnek kell eleget tennem, így kérem, hogy ha jelen beadványommal megismételt iratigényemnek a Tisztelt Bíróság eleget kíván tenni, szíveskedjen a sodi21[kukac]freemail[pont]hu címre küldött értesítéssel megüzenni, hogy a személyes átvételre 2008. december 11-én délelőtt a Kezelőirodán, vagy 2008. december 15-én, a tárgyalás napján nyílik-e lehetőségem.
Egyben közlöm, hogy a 2008. december 6-án postázott „tájékoztatásomban” megemlített akadályoztatásom mára megnyugtatóan elhárult, éppen ezért bejelentem, hogy az abban valószínűsített helyzettel szemben a 2008. december 15-i tárgyaláson mindenképpen meg kívánok és meg fogok jelenni.
Jelen beadványom IV-es részét külön dokumentumként, a megfelelő mellékletekkel (a július 21-én postázott panaszommal, és az október 18-án postázott irat-igényemet az ezekhez tartozó postai feladóvevényekkel, valamint jelen per 70-es és a jelen perben számomra személyes költségmentességet engedélyező 96-os számú végzéseivel) a postai kézbesítés lassúságát kiküszöbölendő a Polgári Kollégium részére a fovarosi.birosag.hu weblapon megadott módon, valamint a [email protected], és a [email protected] e-mail címre a mai napon szintén megküldöm.
Jelen beadványomat
25 példányban csatolom.
Budapest, 2008. december 9.
Tisztelettel:
Kiss Endre Farkas
