Amíg a magyar gyermekeknek azt hazudják, hogy a desztillált víz fogyasztása különféle egészségügyi bántalmakat okoz, és ezért a kálcium -és magnézium-hidrogén-karbonáttal szennyezett víz fogyasztását ajánlják nekik, addig a zsidó iskolákban kristálytiszta desztillált vizet itatnak a gyerekekkel.
Ez tökéletes összhangban van azzal az ősrégi zsidó tanítással, miszerint természetesnek látszó forrásokkal folyamatosan mérgezni kell más népek vízkészleteit, valamint azzal a Talmudban leírt törvénnyel, mely a kristálytiszta desztillált víz fogyasztását szigorúan megtiltja a nemzsidó népek számára.
A fenti gondolatmenetet a tárgyalás elején olvasta fel a bírónő, a legapróbb mosoly, vagy kuncogásfoszlány nélkül. Mindenki más viszont dőlt a röhögéstől, és ebben kivételesen alperesi és felperesi oldalon tökéletes volt az összhang; ezt szinte senki sem bírta ki komoly arccal, egymás szemébe nézve küzdött mindenki a röhögő görccsel: cigány, zsidó, és hazafi egyaránt.
És hogy ez miként kapcsolódik a perhez? Az egyik, a Gárda oldalán beavatkozni szándékozó, de a tárgyaláson személyesen meg nem jelent úriember próbálta a fenti módon megindokolni, hogy miért szeretne csatlakozni az eljáráshoz. (Különben utólagosan utána olvasva rájöttem, hogy talán mégsem akkora baromság mindez. Erről bővebben ide kattintva olvashattok).
Mint már tudhatjátok a különböző tudósításokból, a tárgyalás bővelkedett első hallásra meglepő kijelentésekben. A MEASZ (Antifasiszta szövetség, régi nevén Partizánszövetség, akikről Kéri Edit leleplezte, hogy ők lőttek '56-ban a Kossuth téren) feltűnően vén ügyvédje például kifejtette, hogy szerinte a Magyar Gárda ellen az egyik legnyomósabb érv az, hogy saját magukról is nyíltan elismerik, hogy konzervatívak, és hagyományőrzők, holott ezek már önmagában is negatív jelzők. (Ezt a kijelentést természetesen Vona Gábor határozottan kikérte magának). Ennek a meglepően idős úrnak - akinek különben mindent négyszer kellett elmondani, mert saját bevallása szerint is „kicsit nagyot hall” - a másik legerősebb érve az volt, hogy ő ügyvédi tevékenysége mellett egyetemi professzor is, ezért pontosan tudja, mit beszél. Az viszont, hogy az argumentum ad verecundiam érvelés logikai tarthatatlanságáról még ennek ellenére sem hallott, erősen árnyalja ezt a kijelentését.
Hasonlóan szórakoztató volt Száva Vince horror-estje. Ő valószínűleg pályát tévesztett, aki ugyanis ilyen beleéléssel, és erős képekkel operálva tud rémtörténeteket mesélni, abban a cigány Stephen King veszett el. Érzelemdús előadásában volt aztán minden. Elmondta, hogy a cigány emberek vidéken már „sírnak, rettegnek”, a gyerekeknek pedig visszatérő rémálmaik vannak, melyekben bakancsos gárdisták törik rájuk az ajtót. Emiatt nem egy gyereket pszichológushoz kell járatni. (Ennél a pontnál a hallgatóság köréből valaki bekiabálta, hogy talán inkább iskolába kéne járatni őket.)
Száva úr előadásából természetesen nem maradhatott ki a Pátkai eset felemlegetése sem, mely során megemlítette, hogy az elgázolt magyar kislány valóban súlyosan megsebesült, de ettől még nem kellene rágyújtani valakire a házát, majdnem megölve a szobájukban békésen alvó gyerekeket. (Ezt a gondolatot nem értettem egészen pontosan, ez biztos valami ellen-Olaszliszka mítosz, mely arra alapul, hogy lám, a magyarok is). Beszélt emellett Galgagyörkről is, ahol - szavai szerint - a cigányok ismét „szembesültek a borzalommal”, ami a '40-es éveket idézi. Szerinte előzőekben 70-80 magyar megtámadott egy cigány családot, és egy színes tévébe is belelőttek. Ekkor történt az is, hogy az egyik cigánygyerek félelmében bepisilt. (Ez nagyon fontos körülmény lehet, Száva úr ugyanis nagyon erősen kihangsúlyozta.) Megemlítette, hogy a helyi lakosok a tettesek közül később több embert is felismertek a Gárda egyenruhájában visszatérő férfiak között. Közölte még, hogy az eset nyomán természetesen megtették a feljelentést.
Végén még hozzátette, hogy itt Magyarországról van szó, ahol nagyon sok náció szeretne békésen együtt élni, és ezért bízik benne, hogy a békesség fog uralkodni. Utolsó mondatával a Gárda együttműködését kérte ehhez. Hogy egy feloszlatott Gárda miként tudna vele együttműködni bármiben is, Száva úr nem fejtette ki részletesebben.
A tárgyalás szünetében Hermán Péterrel, a Túlélés '98 Egyesület vezetőjével megkérdeztük Száva urat, hogy mégis mivel tudja bizonyítani ezeket a súlyos állításokat. Engem főként a szétlőtt tévé érdekelt volna, azt ugyanis még senki nem látta. Megkérdeztem, hogy vannak-e birtokában fényképfelvételek erről a tévéről, illetve a korábban erőszakosan fellépő gárdistákról. Válaszában elmondta, hogy az előzményekről nem fényképfelvételek, hanem a helybeliek szóbeli beszámolói állnak a rendelkezésére. Megvallom őszintén, én a mai napig nem értem egészen pontosan, hogy Száva úr hogyan hivatkozhat ilyen komoly arccal a putrisor néhány lakójának előadására. Értelmesebb embernek tűnik ő annál, mint sem hogy hitelt adjon az ilyen iskolázatlan egyéneknek, valami miatt mégis így tesz.
A tárgyalás folyamán fontos kérdésekre próbáltam felhívni a figyelmet jómagam is, amikor részletesen kifejtettem, hogy ez az eljárás miért sérti a véleménynyilvánítás szabadságát (a beszédem szövegét ide kattintva lehet elolvasni.)
Ennek elmondása előtt szóban utaltam rá, hogy a beavatkozási kérelmemben csupán utalásszerűen említettem meg azt a körülményt, hogy közíróként, illetve közgondolkodóként veszélyben érzem a véleménynyilvánítás szabadságának hatályos kereteit, és ezáltal önálló gazdasági sajtótevékenységem zavartalan folytatását is, de nem fejtettem ki ennek az okait. Mondtam, hogy ha a Tisztelt Bíróság már ennyi alapján is megállapíthatónak érzi a közvetlen jogi érdekemet, akkor felesleges ennél hosszabban beszélnem. A bírónő közölte, hogy ebben a szakaszban még nem kíván nyilatkozni ebben a kérdésben, ezért a beavatkozásomat részletesen megindokolandó elmondtam a negyedórás beszédemet.
Ezzel kapcsolatban később Gaudi-Nagy Tamás és Morvai Krisztina egyaránt megerősítette, hogy remek érzékkel tapintottam rá az ügy lényegére. Gaudi ügyvéd úr külön felszólalásában fejtette ki, hogy tökéletesen egyetért mindennel, amit mondtam. A beszédemet szó szerint „alaposnak”, és „mélyenszántónak” minősítette. Elmondta ő is, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának kérdését - ahogyan én is kifejtettem - ebben az ügyben igenis szabad, és kell is vizsgálni. Fontos leszögezni, hogy jelenleg ebben a szabadságban nincs törvényileg meghatározott tilalmi zóna.
Hogy milyen idegesen reagált minderre Egri Oszkár, a MAZSIHISZ ügyvédje, arról már írtam itt. Szerinte én csak az ügyet akarom húzni, kellemesen elnevetek itt a többiekkel (mintha ő nem vigyorgott volna ugyanazokon a részeken), miközben az országban cigányokat ölnek, csak mert cigányok. Később a stop.hu-nak azt is nyilatkozta, hogy én biztos a Gaudi embere vagyok, és segítek neki az időhúzásban. Nos, ezúton is szeretném jelezni Egri úrnak, hogy ez igen erős tévedés, tökre önjáró vagyok. :))
Az egyik beavatkozó mindenki nevében kikérte azt az - ahogy fogalmazott - „rasszista hangnemet”, amivel Egri úr kirohant ellenem, és bocsánatkérésre szólította fel őt. Személyes megtámadtatás okán én magam is szót kértem, és elmondtam, hogy én soha nem állítottam, hogy a MAZSIHISZ valaha is a hazai zsidóság teljes körű képviselőjeként állította volna be magát. Én mindösszesen arra utaltam, hogy nincs ilyen teljes körű képviselet, és ez alapján vontam párhuzamot a zsidó szervezet perbeli szerepe, valamint a saját helyzetem között. Csupán a közös pontokra világítottam rá, a MAZSIHISZ ugyanis olyan, a - bíróság szerint - jogi érdeket megalapozó állapotban van, mely körülmények az én esetemben is fennállnak.
Fontos kérdés volt még az ügyben az eljáró ügyészség perképessége. Nos, első hallásra számomra is nevetségesnek tűnt az a gondolat, miszerint az ügyész kizárható lenne a perből, azonban ennek az indoklása - többek között egy jogvégzett beavatkozó úriember részéről - már eltüntette a mosolyt az arcomról.
Ő arra hivatkozott, hogy már többször próbálta perbe hívni az ügyészséget, ám ez még egyetlen egyszer sem sikerült neki, ugyanis minden alkalommal azt a felvilágosítást kapta, hogy az ügyészség nem rendelkezik jogi személyiséggel, így helyette kizárólag a legfőbb ügyész perelhető. Ha viszont ez így van, és ezt a legfelsőbb bíróság egy feljebbviteli szakaszban szintén megerősítette, akkor mégis miként lehetséges az, hogy ebben az eljárásban ugyanez - a jogi személyiség híján nem perképes - ügyészség most mégis a felperesi székben ül?
Valamint, ha csak a legfőbb ügyész tud felhatalmazást adni valamely eljárás lefolytatására, akkor fel tud-e mutatni a felperes meghatalmazást a legfőbb ügyésztől? (Természetesen nem tudott.)
Az ügyész válaszában kifejtette, hogy az ügyészségről szóló törvény alapján ő nem csupán jogosult, hanem köteles is a jogellenesen működő társadalmi szervezetek ügyében eljárni. Válaszként megkapta az arcába, hogy valóban joga van ellenőrizni társadalmi szervezeteket, de ez még nem jelent perképességet, így - teszem hozzá én - a felperesi eljárás lefolytatásával az ügyészségnek nyilván meg kellett volna bíznia egy ügyvédi irodát.
Hogy mindez mennyire nem hülyeség, azt jól jelzi, hogy Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd úr egy hozzászólásában megerősítette, hogy ezek az aggályok saját megítélése szerint is helyes okfejtésre épülnek. Hozzátette még, hogy a polgári peres eljárás szabályai szerint a perképesség vizsgálatának az eljárás során bármikor helye van, így ennek nem akadálya a perbelépés, vagyis az, hogy az ügyész már három tárgyaláson keresztül ellátta a felperesi képviseletet. Az ügyvéd úr ennek alátámasztására elmondta, hogy neki is volt már több olyan ügye, ahol a sokadik tárgyalás során merült fel a perképességet kizáró körülmény, és emiatt újra kellett kezdeni az egész eljárást, ezért ennek a vizsgálatnak igenis helye van.
A bíróság kizárásának a gondolata pedig úgy került szóba, hogy a felperes perképességének vizsgálatának elsőbbséget kellene élveznie, és amíg ez a kérdés nincs tisztázva, nem szabadna folytatni az eljárást. A bírónő ezt a felvetést viszont csak annyival nyugtázta, hogy „rendben, az észrevétel jegyzőkönyvezésre kerül.”
További kifogás volt még az ügyészséggel szemben, hogy bűncselekményeket követett el, mikor szenzitív adatokat hozott nyilvánosságra a Magyar Gárda Egyesületről (az ügyész ugyanis felolvasott néhány nevet, akik befizetést teljesítettek a számlaszámukra), valamint hivatali visszaélést valósít meg, amikor hatáskörén túlterjeszkedik, és sértegeti a megjelent tanúkat.
Ezt a sértegetést az ügyész Schön Péterrel szemben követte el, aki a magyargarda.hu weblap tulajdonosa, ugyanis szinte egy az egyben lehazugozta őt. Konkrétan felszólította, hogy „ne ferdítsen, és a valóságot mondja”.
Schön úr elmondta, hogy a domain nevet 2007 tavaszán jegyeztette be, abból a célból, hogy legyen egy gyűjtőportál a Gárdával kapcsolatos tudnivalókról. Jelenleg ez az ő szerverén fut, és saját munkája nyomán frissíti. A tartalom úgy áll össze, hogy a hirkereső.hu-n rákeres arra, milyen sajtóhírek jelentek meg a Gárdáról, majd pedig onnan átmásolja őket. Emellett pedig működik egy kapcsolat modul is, ahol az olvasók küldhetnek be híreket, és észrevételeket.
Schön úr ezen kívül elmondta, hogy bár az Egyesület tagja, de a weblap tartalmáról nem egyeztet az Egyesülettel. Amennyiben téves információ jelenik meg az oldalon, azt általában ők is a nyilvános kapcsolat modulon keresztül jelzik neki. Arra az ügyészi kérdésre, hogy miért szerepel a weblap fejlécében, miszerint ez a „Magyar Gárda hivatalos honlapja”, Schön úr elmondta, hogy ez a grafikai sablon része volt, de köszöni szépen, hogy felhívták a figyelmét erre a hibára, és haladéktalanul javítani fogja.
Schön Péter további kérdésekre elmondta azt is, hogy nem tölt be semmilyen különösebb funkciót az Egyesületben, „simán tag”. Nem tud arról, hogy az Egyesület használná a cigánybűnözés kifejezést. A weblap üzemeltetésére nem kapott senkitől megbízást. Amikor az Egyesület egyik közgyűlésén Vona Gábor megkérte, hogy a Magyar Gárda szellemiségével összhangban szerkessze a weblapot, az nem hivatalos megbízás, hanem csupán baráti kérés volt. Pénzt a munkájáért nem kap. Egyszerűen örül, hogy segíthet. A weblapon szereplő számlaszámokat egy sárga csekkről írta le. Annak vonatkozásában, hogy a magyargarda.hu domain nevet hamarabb bejegyeztette volna, mint hogy maga az Egyesület megalakult volna, azt mondta, így hirtelen nem tud nyilatkozni, meg kell nézni az iratokban.
A tanúmeghallgatás után sor került két videó-felvétel megtekintésére. Az egyik az ügyész szerint azért fontos, mert látható rajta egy szemüveges úriember, aki valami Gárda rendezvényen vitatkozik a rendőrökkel, és aki nem mellesleg az Egyesületnek is tagja. Hogy ezzel mit akart bizonyítani az ügyészség, senki sem értette egészen pontosan, Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd úr úgy vélekedett, hogy az ügyész biztos úgy gondolja, miszerint az illetőnek „tilos kilépnie az utcára”.
A másik felvétellel pedig azt akarták bizonyítani, hogy milyen nagyon félelmetes, amikor felvonul a Gárda egy békés falusi utcán, az indulójukat harsogva. A felvétellel kapcsolatban Gaudi ügyvéd úr félhangosan megjegyezte, hogy „végre egyszer félelem nélkül mehettek végig a falusiak azon az utcán”.
Ezután sajnos volt egy negyedórás fennakadás, ugyanis „a DVD-t nem lehetett tekerni”, ezért egy másik lejátszót kellett hoznia a technikai személyzetnek a már üzemben lévő helyett. Az egyik gárdista meg is kérdezte tőlem később, hogy miért nem segítettem nekik, elvégre én informatikus volnék, vagy mifene. Egri Oszkár, a MAZSIHISZ ügyvédje pedig a szerelgetés alatt viccesen megpróbálta elhívni fagyizni Morvai Krisztinát, „amíg ezek itt tárgyalnak”. :DD
A kényszerű technikai szünet után Gaudi-Nagy ügyvéd úr egy olyan felvételt mutatott be, ahol a magyarországi németek Második Világháború utáni meghurcoltatására emlékeztek, az országgyűlés elnökének, Szili Katalinnak, valamint a Magyar Gárda helyi szervezetének a részvételével. (Ez ugyanis kiválóan mutatja, hogy ebben az országban nem csak bizonyos köröknek, hanem mindenkinek egyaránt vannak sanyarú történelmi tapasztalatai azokból az időkből, és ebben a legnagyobb kormányzópárt, az MSZP is tökéletesen egyetért.) Az ügyész ennek a felvételnek a lejátszását azzal próbálta megakadályozni, hogy szerinte nem tartoznak az ügyhöz politikai és történelmi kérdések. Remélem, ezt az álláspontját a MAZSIHISZ-szel is egyeztette. :DD
A tárgyalás végén a bíróság elutasította az enyém mellett a Jobbik, Mónus Áron, az ÚDK, az Antifa szövetség, és még két beavatkozó indítványát. A döntés ellen az ÚDK kivételével mindenki bejelentette a fellebbezési szándékát (ők még gondolkodnak rajta). Gonda László frissen beadott kérelmét majd egy későbbi időpontban bírálják el. Ő azzal indokolta saját jogi érdekét, miszerint személyén keresztül próbálják meg egyesek kompromittálni a Gárdát, a pofonjáról ugyanis azt terjesztette néhány újság, hogy nem is taxisoktól, hanem gárdistáktól kapta.
A bírónő elmondta, hogy azoknál, akiknek engedélyezte a perbe lépést, az volt a zsinórmérték, hogy vagy fennáll a gárdatagság (Reiner úrnál, a zsidó származású gárdistánál), vagy pedig olyan csoportot képviselnek, melyet az ügyészségi indítvány konkrétan megnevez, veszélyeztetett társadalmi körként. (Az, hogy az alperes milyen kört nevez meg a beadványaiban, úgy néz ki, nem számít).
Az írásbeli fellebbezések benyújtására hétfőtől számítva 15 napunk van.
Legvégül Száva Vince előadta, hogy szerinte Dósa István nemrégiben azt nyilatkozta, hogy „eljött az ideje az erőszaknak”, éppen ezért nagyon gyorsan le kell zárni ezt az ügyet. Gaudi-Nagy Tamás elmondta, hogy tudtával ez a Dósa Istvánnak tulajdonított nyilatkozat valótlan.
Kolompár Orbán ezután kérte Vona Gábort, hogy a békés együttélés jegyében a Gárda hagyja abba a masírozásokat, és ne ijesztgessék, ne zaklassák a romákat, mert már pattanásig feszült a húr, és nem tudja sokáig visszatartani a romákat.
Vona Gábor kérte Kolompárt, hogy válogassa meg a szavait, mert ez itt nem az OCÖ elnökválasztása. Elmondta, hogy Kolompárnak nincs semmi bizonyítéka a vádjaira. Hozzátette, hogy ha ő szintén elmondaná azokat a dolgokat, amiket Kolompár úrról pletyka szinten hallott, akkor - úgy hiszi - a Tisztelt Bíróságnak erősen felmenne a vérnyomása. Hozzátette: sajnálja, ha vissza kell fogni a cigányságot, már csak azért is, mert - ahogy fogalmazott - „nekünk nem kell visszatartani a Gárdát”.
Vona felhívta a figyelmet még egy különös jelenségre. Elmondta, hogy ha a Gárda felvonul valahol, de nincs a helyszínen Kolompár Orbán, akkor nincs semmiféle ellentét, amire nagyon jó példa többek között a kocsordi Trianon megemlékezés. Ellenben ha megjelenik Kolompár úr, mindig ellenségeskedés van. Vona Gábor kérte szépen, hogy a felperesi beavatkozó szervezetek vegyék észre e két körülmény együtt járását.
Mindenesetre a bírónő mindkét felet arra kérte, hogy lehetőleg a nyáron próbáljanak tartózkodni a felesleges konfrontációktól.
A cigányok nagyon szerették volna, ha a következő tárgyalás július 14-én lenne, azonban - mivel a most meg nem jelent Wittner Máriát addigra nem lehet szabályszerűen idézni, ez az időpont szabályosan nem jelölhető ki. Még akkor sem, ha Egri Oszkár szerint „itt többről van szó annál, mint hogy valaki megkapott-e egy levelet: itt életekről van szó”. Hiába hivatkozott arra, hogy Wittner Mária elérhető országgyűlési képviselőként is - és hiába tette hozzá viccelődve, hogy ha kell, akár személyesen is elviszi neki az idézést -, és hiába hivatkozott arra az ügyész, hogy jelen eljárás a soronkívüliség keretei között zajlik, a bíróság még az ő kedvükért sem vállalta fel az eljárásjogi szabálysértést.
Még jó is, így ugyanis nekünk, alperesi beavatkozóknak sem lenne meg a 15 napunk arra, hogy kidolgozzuk a fellebbezéseinket, ami teljes mértékben elfogadhatatlan lenne, és súlyosan megsértené a tisztességes eljáráshoz való jogunkat.
A szeptemberi időpont már csak azért is nagyon üdvözítő, mert - ahogyan Gaudi-Nagy Tamás fogalmazott - az egyesülési jog magyarországi megsemmisülését jelentené, ha különböző riogatások miatt a bíróság megalapozatlan ítéletet hozna. Azt, hogy akárkik is végig vonulhassanak bármilyen falusi utcán amúgy sem tilthatja meg senkinek semmilyen bíróság.
Folytatás tehát szeptember 1-jén.
Mielőtt hazamentünk, Mónus Áron még benyújtott bizonyítékként egy vaskos könyvet, amit a zsidó világ-összeesküvésről írt. Nehogy véletlenül unatkozzon a bírónő a nyári szünetben, ugye. :)
By SoDI
Kapcsolódó:
Még néhány körülmény, amiről én most itt nem írtam:
