Pontosan tudom, hogy a kampányidőszak finise nem a legmegfelelőbb idő arra, hogy a saját oldalunk marketingeszközeit kritizáljuk, azonban - mivel én legalább annyira marketingszakmai szempontból is szemlélem a kampányt, mint közéleti eseményként, így most mégis erre vetemednék.
Előre szeretném leszögezni, hogy ez a bejegyzés nem arról szól, hogy nemmel kellene szavazni. Továbbra is azt mondom, hogy minden hazáját szerető embernek kötelessége az IGEN mellé tenni a voksát, azonban nem azért, amit a legtöbb helyről hallunk.
Arról már valahol a kommentek között tettem említést, hogy az SZDSZ kétség kívül jól választott, amikor úgy döntött, hogy szép arcú lányokkal kampányol a tandíj ellen, szemben a Fidesz spotjával, ahol egy igencsak középronda lány néz vissza ránk a képernyőről.
Francba, hát még a zsidóknak is van annyi eszük, hogy ne egy félelmetes bányarémet toljanak a kamera elé, hanem olyan leányzókat, akikre kellemes érzés ránézni! :)
De még a Szegedi egyetemisták is rájöttek, hogy egy gyönyörű arcú csajt kell a filmjükbe rakni, hiszen Betty, a csúnyalány menjen inkább mosogatni. :)
A másik orbitális baromság, hogy a jólét és a diploma közé mindenki egyenlőséget tesz a kampányban. A Fidesz is hajlamos elfelejteni, hogy 2006 tavaszán pont azzal kampányoltak, sokak kezében mennyire nem ér szar sem a diploma. Volt ez a „hiába tanultam évekig, mégse tudok elhelyezkedni” kampányuk. Emlékszünk, ugye?
Hogy az anyagi létnek mennyire nem előfeltétele a főiskolai vagy egyetemi végzettség, arra vonatkozólag nekem személyes élményként a lakásmaffia-ügyem egy meghatározó pillanata nyitotta fel a szemem.
Az asztal egyik oldalánál ült a cionista tanár bácsi (villamosmérnök), édesapám (villamosmérnök), én (életkoromnál fogva egyetemi hallgató), tanár bácsi após ura (diplomás közgazdász), a hitelközvetítő (diplomás közgazdász), és az ügyvéd.
Velünk szemben pedig a bazi nagy terepjáróval érkező jómódú tiszafüredi milliomos, rövidnadrágban, és trikóban. Miközben a mellette ülő, felfújt mellű plázacicája a körmeit nézegette, ő elmesélte, hogy neki az iskolai végzettsége egész pontosan 6 elemi!
Szóval tanulságos élmény volt, mit ne mondjak! :)
De ez a tévhitekre épülő momentum, hogy diploma nélkül mindenki szegénységben ragad, több helyen is visszaköszön. Ebből a szempontból az utóbbi napokban leginkább az alábbi, a tandij.fw.hu-ról származó plakát szúrta a szemem:
Könyörgöm, miért pont egy kőművessel kell példálózni?
Emberek! Egy mesterkőműves simán megkeres annyit, mint egy átlagos magyar ügyvéd! De ugyanez igaz például egy profi asztalosra is.
Sőt, egy profi, jól menő kőműves, vagy asztalos sokkal könnyebben kifizet bármilyen tandíjat, mint a legtöbb diplomás közalkalmazott! Ne legyünk már ennyire hülyék!
A diplomásoknak csak egy kisebbik részénél garantált a kiugróan magas jövedelem egy kétkezi mesterszakma művelőéhez képest. Senki se azért megy szociológusnak, hogy aztán hülyére keresse magát vele!
Ha engem a pénzkeresés motiválna, vagyis az elhelyezkedés, illetve a magas havi bevétel, akkor eszem ágában se lett volna érettségi után akár egy napot is tanulni, hanem rögtön elkezdtem volna hirdetésszervezéssel foglalkozni.
Még első évben történt, hogy egyik ELTÉ-s évfolyamtársam nagyban ecsetelte a távlati terveit, ami külföldi munkavállalást, és multicégen belüli karrierépítést jelentett. Gyorsan megjegyeztem, hogy ha neki ilyen tervei vannak, akkor itt, a tanárszakon elég rossz helyen van, és talán máshova kellett volna jelentkeznie. Hozzátettem, hogy én tudatosan jelentkeztem ide, mert nekem nincsenek ilyen terveim. :))
A tanulás csak kisebb részben szól a jó életkörülményekről. Sokkal inkább szól arról, hogy valaki szívesebben végezne egy olyan munkát, amihez megkövetelt a diplomaszerzés, vagy ha nem is az, de legalábbis erősen ajánlott hozzá.
A másik fontos komponens pedig a tudásvágy, valamint az a tény, hogy erős országot csak kiművelt emberfőkkel lehet építeni.
A jövedelmi kérdés csak ezek után jön.
Ne szóljon már minden a pénzről!
A társadalmi mobilitás csak az egyik, de nem egyetlen komponense a tandíjkérdésnek. Sokkal fontosabb az a kár, amit azzal okozunk, ha embereket hosszú évtizedekre boldogtalanságra kárhoztatunk, amiért életük egy szakaszán éppen nem úszkáltak az anyagi bőségben...
By SoDI
