Kimondottan érdekes, hogy az ide járkáló balliberális bérkommentelők miként kussolnak el, amikor valamiben sikert érek el, vagy bizonyítékokkal támasztok alá egy addig általuk tagadni próbált tényt.
Valahányszor egy jogi anyagot fogalmazok meg, és rakok fel ide a blogra, rögtön jön az okoskodás, miszerint nevetséges, ahogyan egyes területeken ki akarom oktatni a hosszú évek jogi tapasztalatával rendelkező bírókat, anélkül, hogy ehhez bármilyen előképzettség is lenne mögöttem.
(Hogy egy minőségi jogi anyag megírásához miért lenne feltétlenül szükség szakirányú végzettségre, amikor az egyébként gépészmérnök Kroko tanár úr is sorra nyeri a saját maga által, ügyvédi segítség nélkül végigvitt pereit, nem igazán értem, de ez legyen a legnagyobb problémám.)
Ugyanez a fröcsögés volt, amikor a Gárda-perben azzal érveltem, hogy Öcsödi Ágnes bírónő egyértelműen az elfogultság jeleit mutatja. Pedig nemsokára kiderült, hogy nekem volt igazam, ugyanis ezt később ő maga jelentette be a sajtónak.
De akkor is hasonló volt a szituáció, amikor ugyanebben az ügyben megtagadták tőlem az iratbetekintést, erre pedig én egy benyújtott panaszban megírtam a bíróságnak, hogy ezzel szándékosan megsértik az alapvető emberi jogaimat, ráadásul azt is világosan beleírtam, hogy ezt nyilván csak azért MERIK megtenni velem, mert nem vagyok sem zsidó, sem pedig cigány.
Nos, a szokásos komment-beli fröcsögés nem maradt el. Álljon itt egy példa erre:
A te kifogásod csak egy béna kis próbálkozás, semmit nem jelent, semmin nem változtat.
"Betámadom a bíróságot" Hát persze. Lelki szemeim előtt látom a megtört bírónőt, amint reggeli kávéja felett sírdogál...
Ehhez képest, amikor a legutolsó iratcsomagban kézhez kaptam azt a határozatot, amelyik voltaképpen a kifogásom pozitív elbírálásáról tájékoztat - vagyis arról, hogy a panaszom megalapozott volt, és az igazságot taglalta -, hirtelen mély hallgatásba burkolózott az összes kommentzsidaj, legalábbis onnantól kínosan kerülték, hogy az ügy releváns részleteiről szó essen.
Lám, ici-picit megzavarja a világképüket, ha sikereket érek el - mint ahogy a 2006. október 23-ai ügyem, és a lakásmaffia-ügyem eddigi lépései is sorra az én nyertességemmel zárultak.
Jogi vitában nem jó dolog SoDI ellenfelének lenni, mert nem szokott veszíteni. Annak idején a Kossuth téri kordon témájában elkészített rendőrségi beadványaim ügyét is csak azért nem vittem tovább, mert azok lebontásával idő közben okafogyottá vált az ügy.
Az egyik, blogos komment ügyében tett rendőrségi feljelentésem pedig a maga módján szintén távol áll a kudarctól. Ott ugyanis - bevallottan - nem a kommentelő elítéltetése, hanem annak a bebizonyítása volt a célom, hogy amit én ezen a blogon csinálok, az teljesen törvényes, ugyanis - mint ahogy a rendőrség megírta nekem - még a közvetlen, erőszakos fenyegetés sem valósít meg bűncselekményt, amennyiben a forma és a kontextus alkalmatlan arra, hogy a címzett valóban megijedjen tőle.
By SoDI
>
.
