Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Indexes anyagot általában nem lopunk.

De most mégis.

Báncsák szegény Művész Urat.

Pusztuljanak el a társadalom férgei!! ;DDDD

By SoDI

Ui.: A comment.com blog szerkesztői a macskagyilkost védik.

Mit érdemel az olyan bűnős, aki féregpárti?

Nem vicc!

Beszarás!

Váncsa István ÉS-beli cikkéből emel ki részleteket a Népszabadság, ahol a szerző személyesen tőlem idéz.

'Nem az a lényeg, hogy mit érünk el, hanem hogy átjön-e az üzenet. Az üzenet annyi, hogy soha nem alszik ki a láng. Ez nagyon fontos. A kormány megbukni nem fog, de itt a lelki tréningezés a lényeg.'

Igen, igen! Ezt én írtam, közelebbről Blogadmin egyik bejegyzéséhez, kommentként.

Azt mondja Váncsa, hogy a gondolatsorom "a magyar forradalom lényegét páratlan tömörséggel ragadja meg".

Bizony! De nem úgy, ahogyan ő próbálja meg kigúnyolni a nemzet ügyét! Mert itt nem az a lényeg, hogy hiábavaló-e a spontán megmozdulás, hanem hogy az a láng tényleg SOHA nem fog kihunyni!

Soha!

By SoDI

Annak ellenére. hogy én hajlottam a párbeszédre, és ígéretemhez híven elérhető voltam a mobilomon a "partizáninfó-igazkuruc" oldal szerkesztőinek küldött előző levelemben megírt időpontokban, a mai napig nem vették fel velem a kapcsolatot se telefonon, se pedig e-mailben.

Nagyon úgy néz ki, hiába adtam meg az esélyt a lakásmaffia ügyem után az életem során immár másodjára arra, hogy a velem éppen szemben álló aljas cionisták úriember módjára rendezhessék az aktuális vitahelyzetet, ez is csak arra volt jó, hogy megerősödjön bennem a felismerés, miszerint a hasonló férgek előtt a tisztesség teljesen ismeretlen fogalom.

Ezért az alábbi felszólítást fogalmaztam meg feléjük:

• SF, mint ahogy már egyszer írtam, ez a tiltakozás továbbra sem elhatárolódás tőled, és továbbra sem kritika feléd, ilyesmiről szó sincs. :-)

Dátum: 2007. ápr. 17. Kedd 23:29:54

Feladó: sodika <>

Címzett: [email protected]

Tárgy: felszolitas 

Hello.

Miután láthatóan nem hajlotok arra, hogy az előző levelemben felajánlott lehetőséget megragadva konstruktív párbeszéd útján tisztázhassuk a felmerült félreértéseket, kénytelen vagyok az alábbi egyoldalú felszólítással élni:

Felszólítalak benneteket arra, hogy változatlan formában közöljétek le az alábbi helyreigazítást, vagy eszközöljetek átalakítást a kifogásolt íráson olyan módon, hogy megfeleljen az itt leírtaknak:

"HELYREIGAZÍTÁS: A 2007. április 11-én 'Sodi-testvér nyilasblogja' című írásunkban azt a valós körülményt, miszerint a többek között 'bolsevik zsidóbandáról', és a zsidók utálatáról szóló szövegrész Sodi blogján szerepel, olyan hamis színben tüntettük fel, mintha a vonatkozó részt személyesen Sodi írta volna. Ezzel szemben az igazság az, hogy a kérdéses idézet nem tőle, hanem a szerzőtársától, SF-től származik, aki ezeket a mondatokat Sodi egyik önálló bejegyzéséhez szimpla olvasói kommentárként fűzte hozzá. Sodi soha nem írt 'bolsevik zsidóbandákról', és soha nem írta, hogy utálná a zsidókat. Az okozott kellemetlenségért elnézést kérünk."

Amennyiben a fenti felszólításnak 24 órán belül nem tesztek eleget, kénytelen leszek jogi lépéseket tenni, ugyanakkor emellett a korábban felajánlott békés, párbeszéd útján történő rendezésre vonatkozó ajánlatomat ugyanerre az időtartamra vonatkoztatva továbbra is fenntartom.

Üdv:
SoDI
(sodi.freeblog.hu)

Csütörtök délután fel lesznek jelentve.

Nem azért, mert kritikával illetnek. Azt lehet.

Hanem azért, mert hazudnak.

By SoDI

Az "igazkuruc-partizáninfó" köztörvényes labancai úgy néz ki, említésre érdemesnek találtak engem a blogjukban (az április 11-i bejegyzésük második része).

Mindezzel még nem is lenne probléma, elvégre egy blogger úgy helyes, ha vállalja a nyilvánosságot, azonban nem lehet elmenni szó nélkül amellett a hazug szerkesztési gyakorlat mellett, mely - szerencsére - az egész tevékenységüket egy az egyben hitelteleníti.

Meg is írtam nekik, hogy mennyire "nem úriemberek".

• Megjegyzés: SF, csak hogy ne legyen félreértés:
  Bár a levél nagy részében azt kifogásolom, hogy az általad az egyik bejegyzésemhez írt kommentárt hazug módon közvetlenül nekem tulajdonították, ez továbbra sem jelenti a tőled való elhatárolódást, vagy akár azt, hogy a stílusod megváltoztatására kérnélek téged. Ilyesmiről itt nincs szó.

Dátum: 2007. ápr. 13. Péntek 05:06:05

Feladó: sodika <>

Címzett: [email protected]

Tárgy: megtamadas okan 

Hello.

2007. április 11-én véleményt írtatok a blogomról. (sodi.freeblog.hu)

Néhány apró dologra hívnám fel a figyelmeteket:

1. A Zsidófigyelő "reklámja" a "hülye ember" kategórián belül van a blogom, és azt a kommentárt fűztem hozzá, hogy "ez hülye, bazmeg", ami egyértelművé teszi, hogy nem igazán értek egyet az alkotó módszereivel, bár ennek ellenére humorosnak gondolom.
2. Egy névtelen, a tömegből kiszúrt tüntetőt minősítő jelzővel kapcsolatban igen nehezen értelmezhető a becsületsértés fogalma ("takonygombóc"), egy közszereplővel kapcsolatban pedig a legtermészetesebb dolog gúnyneveket kitalálni ("Görényi"). Bűncselekményként nagyon nehezen állna meg bármelyik is.
3. A nekem tulajdonított "gyűlölködő, zsidózó, kommunistázó" szövegrészt nem én írtam, hanem egy bejegyzésemhez írt olvasói észrevétel része.
   (Az illetőnek rokoni kapcsolat okán valóban adtam adminisztrációs jogot is, de ez a konkrét bejegyzés szempontjából indifferens körülmény, mint ahogyan az is, hogy az elhatárolódásom azon egyszerű oknál fogva nem történt meg, és nem is fog megtörténni soha, hogy - mint akként az amerikai Fehér Házat a földdel egyenlővé tenni kívánó Kerényi Imre megnyilatkozása kapcsán Orbán Viktor nagyon találóan fogalmazott  néhány hete - "Az elhatárolósdi egy nagyon rossz játék". Neki ez a véleménye, az enyém pedig néhány ponton eltér ettől, és kész..)
   Annak a legfőbb oka, hogy soha nem fogom törölni a vonatkozó részt, kizárólag az, hogy a cenzúra előttem ismeretlen fogalom. Elvből soha semmit nem törlök, még a Ti nevetekben beírt mocskolódásokat is meghagytam, és meg is fogom hagyni. Nálam ez egy szerkesztési elv, én így képzelem el a demokráciát. :)
   Azzal, hogy úgy tüntetitek fel, mintha az idézet tőlem származna, kettőnk közül Ti alkalmaztok tisztességtelen eljárást. Soha nem írtam olyat, hogy utálnám a zsidókat. A zsidókat nem utálom, kizárólag a cionizmus és a judaizmus egyes politikai és vallási szélsőségeseivel, valamint a Holokauszt neve alatt ártatlanul meghurcolt társaik emlékével visszaélő nyerészkedőkkel kapcsolatban vannak ellenérzéseim. De genetikai alapon soha nem rekesztek ki senkit.

Amennyiben van bennetek elég tisztesség, és legalább a látszatára ügyeltek annak, hogy az úriemberek között elvárható becsület talaján álltok, akkor minden további, tisztázni kívánt félreértéssel kapcsolatban lehetőséget biztosítatok számomra a reagálásra egy interjú formájában, melyhez minden nap 17 óra utáni időpontban szívesen állok rendelkezésetekre a  mobiltelefonszámon.

Üdv:

By SoDI
http://sodi.freeblog.hu/

Na, kíváncsi vagyok, lesz-e pofájuk felhívni.

By SoDI

Update: Miután nem érkezett válasz a levelemre, öt nappal később egy keményebb hangú felszólítást fogalmaztam meg feléjük, mely IDE kattintva olvasható.

Ma egészségügyi napot tartunk.

"Aszonta ma a MEP-es fejtágítón az osztályvezető MEPhölgy, hogy a cukorbetegek vizitdíjával kapcsolatban legyünk "méltányosak"- azaz minden bajukat próbáljuk meg ráfogni a cukorra (érszűkület, aká még hypertonia is), ne fizettessük má' őket nagyon."

Ha a méltányosság mégsem jön be, majd ugyanez az osztályvezető kiszabja a büntetést. Micsoda egy ország ez...

A fenti idézet egy méltatlanul kevésbé ismert blogról való, amit Dr. Keszthelyi Gyula háziorvos vezet. Sorait olvasva remek lehetőségünk nyílik betekinteni abba, hogyan éli meg valaki a liberálisok ámokfutását az ellátórendszer alsó szintjein.

A ma reggeli bejegyzésemben, úgy néz ki, nagyon jól ráéreztem arra, hogy azoknak, akiknek napi kapcsolatuk van a finanszírozás útvesztőivel, tényleg a bonyolult matematikai formulák okozzák az egyik legnagyobb fejfájást.

"Tegnap járt nálam egy középiskolai matektanárnő. Megmutattam a képletet,elképedt. Akkor az orvosnak már matematikusnak is kell lennie? kérdezte. Hiszen,ha utólag történik meg a kiszámitás és az eltérés megállapitása, akkor még védekezni sem lehet. A doktor meg hiába rendelkezne matematikusi képzettséggel is, ha a sajátját még ki tudná is számitani, az országos átlagot csak utólag tudja meg, igy még korrekcios lehetősége sincs, utólag meg értelme nincs. További csapda, hogy a legjobb odafigyelés mellett az országos átlag nyilvánvalóan lefelé mozog majd, így ezt alulmúlni egyre nehezebb, egy határon túl lehetetlen. És akkor mindenki beleesik az "eltérés"-be, így büntit kap."

Ha valakinek sikerült felkeltenem az érdeklődését, a következő címen érheti el a Doktor Úr blogját:

http://giulio.freeblog.hu/

By SoDI

Miután tegnap felvázoltam, hogyan állok a legfontosabb közéleti kérdésekhez, ésszerű folytatás azt sorra venni, hogy milyen következtetéseket vonok le mindebből, és hogy hol helyezem el saját magamat a megoldási folyamatban.

Lehet, hogy a kevés élettapasztalat szól belőlem, de amikor sokan elszalasztott történelmi esélyről beszélnek az őszi események kapcsán, akkor én ennél sokkal szkeptikusabb vagyok. Nem vonom kétségbe, hogy Toroczkai mellett még volt néhány ember az MTV székháznál, aki szintén hitt abban, hogy kitört a forradalom, de nekem még a lángoló autók tűzének melegénél is csak az járt az eszemben, hogy vajon az a György Péter, aki korábban méltatta a Párizs külvárosában zavargó bevándorló-ivadékokat, most hogyan fogja ugyanezt kommunikálni az ÉS hasábjain. Azzal tehát tökéletesen tisztában voltam, hogy van ez annyira kivételes esemény, hogy jó időre meghatározza a média témaválasztását, azonban azt, hogy ebből bármiféle azonnali, mélyrehatóbb változás kerekedjen ki, már akkor is teljesen a valóságtól elrugaszkodott gondolatnak tartottam.

A fő vesszőparipám tehát azóta is a reális alapokon nyugvó, megvalósítható terv szükségessége. Ez ősszel hiányzott. 

Ha valami ezen az alapon áll, akkor nehezen tudom az elfogadhatatlan dolgok kategóriájába sorolni. Még akkor sem, ha esetleg amnesztiát igénylő mozzanatról van szó, elvégre ha elkészül az ésszerűen, végig a földön járva kidolgozott cselekvési terv, akkor jól végzett munka esetén amúgy is biztosított az amnesztia intézménye.

Az első feladat tehát, hogy mindenki nézzen magába, és vessen számot azzal, hogy saját személyes lehetőségeit és képességeit miként tudja szolgálatba állítani a végső cél érdekében. Én ezt megtettem, és a következőkre jutottam:

• Tájékoztatás

Pontosan tudom, hogy önmagában a szakirányú tanulmányok még senkit nem tesznek alkalmassá arra, hogy az adott témában az élre álljon, de ha nincs senki más, aki az általam követendőnek gondolt úton, a részemről hatékonynak tartott eszközöket megragadva elindul, akkor jobb híján rám marad ez a feladat.

Leendő pedagógusként az egyetemi tanulmányoknak sikerült felébreszteniük bennem az igényt arra, hogy embereket oktassak, ugyanakkor mivel rém lusta vagyok kimozdulni itthonról, nem biztos, hogy feltétlenül osztályteremben, vagy előadóteremben van a helyem. Helyette a megtanult didaktikai technikákat alkalmazva sokkal hatásosabb, ha netes oktatóanyagok készítésére fordítom az energiáimat, mellyel képes lehetek szélesebb közönséget is megszólítani.

A South Park nagyrészt oktatóanyag, de attól még szórakoztató. Vadliberális oktatóanyag, mégis szívesen nézi a mi oldalunkon is a nagy többség.

Nekünk persze nem feltétlenül rajzfilmet kell készítenünk, de egyszerűbb összefüggéseket rövid, gazdagon animált zenés reklámanyagokkal be tudunk mutatni. A cél az, hogy a középen álló nyárspolgár rétegek minél nagyobb hányadát a valódi változtatásokat igénylők csoportjába húzzuk át.

Néhány napon belül egy előzetes, de működő vázlat formájában demonstrálom majd itt a blogon is, hogy mire gondolok.

• Összefogás

Bár valóban pártot alapítok, de itt sem kergetek hiú ábrándokat. Nem akarok tehát villámgyors növekedést elérve 2010-ben már feltétlenül Parlamentbe jutni, mert ha ezt jelölném meg elsődleges célnak, valószínűleg közröhej tárgyává válnék.

Egy pártnak számtalan előnye van. A saját emblémáival diszített, illetve saját nézeteit tartalmazó anyagokat adómentesen értékesítheti, valamint korlátozott mértékben lehetősége van az MTI-n országos közleményeket megjelentetni - teljesen ingyen. Arról már nem is beszélve, hogy egy bejegyzett pártnak az akciója egy szemernyivel mindig nagyobb figyelmet kap, mintha egy civil szervezet tenné ugyanazt, amit ő. A párt tehát nem önmagáért van, hanem egy remek jogi -és médiaeszköz, mely kibővíti a mozgásteret.

Ebből gondolom annyi már kiderült, hogy nem vezérszerepre vállalkozom. A semmiből érkezve befuthatnék bár így is hasonló pályát, mint Gonda László, vagy Takács András, azonban utána hamar kifulladna a lendület, és egyikévé válnék a középszerű ugrándozó jobboldali alakoknak - amit viszont a legkevésbé sem szeretnék.

Az, amit helyette akarok, az Államrend projektemben kerül folyamatosan kifejtésre. Ahogy jelen írásom előző pontja a tagság felduzzasztásáról szólt, úgy az összefogás gondolata arról szól, hogy mit kezdjünk ezekkel az emberekkel. Röviden annyi a lényeg, hogy ha nem a belső ellenségek keresgetése kötné le minden energiánkat, akkor sokkal többre vihetnénk. A széthúzás, és az egymástól tökéletesen szeparált szemétdombokon való kaparászás helyett arra van szükség, hogy egy pillanatra minden ellenérzésünket félretegyük, és a problémás kérdések felett átugorva a közös cél ügye mellett tevékenykedjünk. Persze nincsenek kétségeim, ezt a megoldást választva igen nagy a valószínűsége annak, hogy rosszindulatú, romboló elemeket is magunk közé engedünk, azonban ellenük nem az a leghatásosabb harcmodor, hogy ignoráljuk őket, hanem az, ha az emberekre bízzuk a felettük való ítélkezést. Ezt én úgy képzelem el, hogy ugyanazon a felületen, ahol a kormányellenes megmozdulások központi összehangolása folyik, lehetőség nyílna mindenkinek megfogalmaznia az összefogás egyes szereplőivel szemben az ellenérveit, melyeket, a megszólított jogán rájuk adott válaszokkal együtt, egy megfelelően áttekinthető rendszerben értékelhetne aztán a nagyközönség, és így végül egy komoly megbízhatósági térkép rajzolódna ki a parlamenten kívüli jobboldal szereplőiről.

Ez így most bonyolultan hangozhat, de az Államrend Megdöntése Projekt VII-ben majd részletesebben is kifejtem.

• Személyes lehetőségeim

Arra a kérdésre, hogy mi van a kezemben a fenti módszerek érvényesítéséhez, legfőképpen az eddig elsajátított szaktudásomat tudom megemlíteni. Ez egyrészt jelenti a modern webfejlesztési megoldások iránti igen mély érdeklődésemet, a pedagógushallgatóként elsajátított tudást, valamint a marketingmegoldások széles tárháza iránti nyitottságomat. És bár ezzel nyilván sokak szemében be leszek sorolva azok közé, akik folyamatosan átkozzák a "fűtött szobájukban", "íróasztaluk mellől" okoskodókat, de hiszek benne, hogy a szavak, a jog, és a modern médiafelületek igenis nyújtanak olyan erős lehetőséget a kibontakozásra, hogy képes legyek sokkal nagyobb kellemetlenséget okozni az ellenoldalnak, mint amennyit akár ezer felborított telefonfülke okozna.

Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne helye az utcai tiltakozásoknak, vagy akár a mostanság tervezett országos útlezárásnak, csupán azt akarom mondani, hogy akik ezeket szervezik, azok nem használják ki elég hatékonyan a rendelkezésükre álló eszközöket, és így nagyrészt csupán a saját erőiket pocsékolják el, amiből végül ismét csak a csüggedtség, a csalódottság érzésének a további elmélyülése kerekedhet ki.

Én viszont azt mondom, hogy elég volt a csalódottságból, ideje a siker útjára lépnünk! Vágyálmok kergetése helyett azon kellene lennünk, hogy amibe belekezdünk, az legalább minimális mértékben képes legyen betölteni azt a funkciót, amire szántuk. Ez nem visszalépést, nem hazug csitítgatást jelent, nem a megállással egyenlő "fontolva haladást", hanem ehelyett a szervezettség, és a tudatos tevékenység egy magasabb fokát, mellyel szemben sokkal nehezebb lenne lépéseket tennie a hatalomnak, mint az ötletszerűen, szétszórtan vergődő tiltakozások ellen most tud.

1. Tervezés
2. Hatékony eszközkihasználás
3. Szervezettség

Ez a három kulcsszó. Ez a győzelem záloga.

Csupán annyit kell látnunk, a tervezés nem spontán ötletrohamot, a hatékony eszközkihasználás nem ezer felé kapkodó összecsapottságot, a szervezettség pedig nem erőltetett irányítási kényszert jelent.

De ennyit mindenképpen látnunk kell.

By SoDI

Mivel a napokban többek részéről is felmerült a kérdés, hogy miért "evickélek Tóta W. és a kuruc.info között", óriási nagy támadási felületet hagyva ezzel az ellenoldalnak, azt hiszem, eljött az idő arra, hogy egy helyen, a lehető legtömörebben összefoglalva leírjam, hogyan is látok sok közéleti és társadalmi kérdést.

Az első, amit tisztázni kell, hogy jelenleg nincs egyetlen olyan hazai párt sem, melynek a világlátása tökéletesen fedné az enyémet. Ezt már csak azért sem érzem problémának, mert - hogy csak két ismertebb példát említsek - ez Blogadminra, és Tomcatre ugyanígy igaz. Ha nem így lenne, beállnék valamelyik nagy táborba, és onnan csápolnék.

Azt hiszem, a legegyszerűbb az lesz, ha pontról pontra végigmegyek azokon a kérdéseken, melyek itthon a leghevesebb vitákat szokták kiváltani, és mindegyiknél leírom, hogy mi az én álláspontom velük kapcsolatban. Ezzel, remélem, mindenkinek segítséget tudok nyújtani, akinek eddig úgy tűnt, hogy következetlenül, és ide-oda csapongva írogatok, ami - mint látni fogjuk - a legkevésbé sem igaz.

Mivel ez elég kimerítő, és sűrű lesz, így mára ezt az egyetlen bejegyzést szánom ide, hogy jó alaposan meg lehessen emészteni.

• Drogok

Ami a kábítószereket illeti, sziklaszilárd meggyőződésem, hogy az a társadalmi kár, amit a több száz éves tradícióktól idegen egészségkárosítási formák terjedése jelent, egyértelműen beleillik a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben felvázolt stratégiába. A helyi kultúra által meghatározott szórakozási formákat, például a mértékkel fogyasztott bor szeretetét csak azok próbálják meg a saját hóbortjaikkal szemben káros, és betiltandó dolognak beállítani, akiknek közvetlen céljuk, hogy a borvidékekben oly gazdag magyarság még ezen a téren is veszítse el a gyökereit, és még inkább olvadjon be a globalista országhódítási masszájukba.

• Zsidók

Mint az előző pontból is kiderült, természetesen erősen anticionista vagyok, ami egyben határozott Izrael-ellenességet is jelent. Gyűlölöm a holokauszt-ipart, és azt, hogy még napjainkban is folyik ezalatt a mesterséges bűntudat-generálás, és kárpótlás címén olyan emberek kifosztása, akik már a háború után születtek. A legfelháborítóbb dolgok közé sorolom, hogy többek között Kanadában és Németországban lábbal tiporják a szólásszabadságot, és modernkori dogmák miatt ha többet mondasz 6 milliónál érzéketlennek és kegyeletsértőnek, ha kevesebbet, akkor pedig hazugnak bélyegeznek, és börtönbe zárnak. Hiszem, hogy ha egy álláspontot ennyire, foggal-körömmel védenek, akkor bármi lehet igaz, de pont az semmiképp. Mindemellett tisztában vagyok azzal is, hogy milyen hittételeket tartalmaz a gój népek ellen a Talmud, éppen ezért teológiai alapon ezen a ponton is megjelenik a bírálatom, mely legfőképpen azoknak a cionistáknak szól, akik politikai ambícióikat láthatóan ezen tételek alapján alakítják ki. Ott van persze még a "faji" oldal kérdése.

• Rasszizmus

Önmagában a genetikai alapú megkülönböztetéssel soha nem értettem egyet. Az, hogy helyenként az írásaim hangulatmegalapozó részeiben mégis erősebb jelzőket is használok egyes, többek között - mondjuk ki - faji szempontból is megkülönböztethető csoporttal szemben, kizárólag a túl magas ingerküszöb átütése céljából, a figyelemfelkeltés szükségessége miatt történik, melyet követően azonban rendszerint mélyebben is kibontom az ilyen gondolatokat.

Ezért nem szeretem a cigányellenes kirohanásokat sem. Felesleges időpocsékolás, elvégre az, akit első látásra meg lehet különböztetni, soha nem lehet olyan veszélyes, mint az olyan ellenfél, aki akár még közénk vegyülni is képes.

• Buzik

"Ne hálj férfival, ahogy nővel szokás, utálatosság az."
(3Mózes 18. 22).

Akárki akármit mond, a drogok kérdéséhez hasonlóan itt is csak egy deviáns életmód erőltetéséről van szó. Mert azzal nagyon fontos tisztában lennünk, hogy születési adottságok senkit nem tesznek rózsaszín tangabugyiban seggrázó hímringyóvá, mivel "rózsaszín bugyiban seggrázás" gén nem létezik. Az, hogy pszichiátriai ápolásra szoruló beteg embereket tol a média egyik fele reflektorfénybe, normálisként bemutatva a szodomita életvitelüket, a lehető legvisszataszítóbb ármány a társadalom ellen, amit el lehet képzelni.

Ha elmegyünk egy Czeizel Endrés vonalra, akkor nyilván előjön a sokat emlegetett "hajlam" kérdése. Ez a legnagyobb hazugság! Nos, létezik például a gyilkosságra való hajlam, megfelelő vészhelyzetben bármelyikünk megvédeni magát akár még emberölés árán is. A sorozatgyilkosokat mégis el szokták zárni, egyes helyeken ki is szokták végezni őket. Létezik hajlam az alkoholizmusra is, de aki nem italozik, így sem lesz iszákos. Nem vonom tehát kétségbe, hogy akadnak olyan emberek, akikben akaratlanul is megfogalmazódnak beteg gondolatok - vonat elé ugrani mint József Attila, szkatofágia "mert finom az", nőt erőszakolni mert "jó móka", saját neművel fajtalankodni, vagy kedvtelésből ártatlanokat mészárolni -, azonban ez még nem jelenti azt, hogy ezek közül ésszerű dolog bármelyiket is kiemelni, és bátorítani rá az embereket.

A szodomitákkal a legnagyobb baj tehát a médiahátszél, az, hogy látszanak. (Ugyanis, hogy saját otthonában ki mennyi macskaszart rág meg, és nyel le betegségében, nem rám tartozik, de ugyan már ne újságolja el főműsoridőben, hogy büszke rá, mert a cicakaki igenis finom).

• Neoliberális gazdaságpolitika

Rólam tudni kell, hogy a történelem minden káros eseményéért a szociális demagógiát okolom. Ha nincs a szociális demagógia, nincs az évszázadokon át a társadalom megtartó erejét jelentő egyház és nemesség ellen kizárólag rosszindulatú rombolásra létrejött, klasszikus értelemben vett liberalizmus. Ha nincs szociális demagógia, a világ jobb sorsra érdemes fele megmenekült volna 50-80 év bolsevizmustól. Ha nincs a szociális demagógia, akkor nem gyengülönk meg annyira, hogy az ebből fakadó káros társadalmi folyamatok tetőzéseként végül Trianonnál kössünk ki.

Én jobboldali ember vagyok, éppen ezért utálom a baloldali gazdaságszemléletet. Az olyan baloldali szemléletet, amit most a Fidesz visz. Ha szegény embereket hamis szlogenekkel megtámogatunk, abból még soha nem sült ki semmi jó. Nem akarok parasztlázadást. Attól még, mert valaki gazdag és sikeres, nem feltétlenül rossz ember. És nem kell mindenkivel kapcsolatban, aki nem éhezik, egyből azt a kérdést feltenni, hogy "vajon miből él", mert ez csak az undorító lumpenállatok szokása.

A gazdasági racionalitás tehát nem ördögtől való dolog, az SZDSZ ezirányú mostani politikájával annyi a baj, hogy túlságosan a szélsőség felé viszi el, ami viszont szintén nagyon káros.

A herdálást valóban ideje felszámolni, de kizárólag szakemberek által összeállított hatástanulmányok alapján, melyek most egyáltalán nem léteznek! Az egyetlen tárgykör tehát, amiben inkább a több biztosítós rendszerhez is kellő óvatossággal közelítő Gyurcsány Ferenccel értek egyet, éppen ezért képezi a hamarosan induló pártom gazdaságpolitikájának alapjait. Piacbarát, szabadelvű, kötöttségektől mentes irányítás, párosítva természetesen a konzervatív társadalomszemlélettel. Ilyen párt ugyanis most még nincs, pedig kellene, hogy legyen.

• Orbán Viktor

Félreértés ne essék, a mai magyar politikai palettán kizárólag őt tartom igazán alkalmasnak a miniszterelnöki poszt betöltésére. Mégis ő az életképes jobboldal legnagyobb ellensége. Saját maga ellensége!

Nem képes belátni, hogy a nemzeti oldal sokkal színesebb annál, mintsem hogy egyetlen nagy táborba lehessen terelni. Ha pedig mégis megpróbáljuk, akkor rögtön elveszik a lehetősége annak, hogy az emberek több szervezetként tekintsenek ránk, ehelyett legyintenek, hogy "á, a vállalkozók pártját is megette a Fidesz", és kész. Végső soron tehát egyrészt ez a taktika drasztikusan lecsökkenti a megszólítható réteget, amit két vagy három közepes méretű párt sokkal jobban le tudna fedni, másrészt ha önmagát tekinti egy tömörülés egy személyben a jobboldalnak, akkor elvágja magát a valódi választási összefogás lehetőségétől. Emiatt nyer mindig a baloldal, mert nálunk Vityka rendíthetetlenül ül a trónján, ami repedezik, koszos, és mállott, de ő csak kapaszkodik, és próbálja összetartani azt a szövetséget, ami jobban dolgozik pont ellene, mint az MSZP bármikor is képes lenne rá.

Sok stratégiát lehet eltanulni az ellenségeinktől, de ezt az egyet nem. A baloldal egészen más tészta, ott könnyű mindenkit megmozdítani a klasszikus jobboldalról festett rémképekkel, hogy aztán ne a szocialistákra, hanem az általuk hazug módon lefestett "orbánista" politika ellen szavazzanak félelmükben ("20 évre hatalomban tartják Orbánt a kettős állampolgárok, aki ezután csak havonta egyszer fogja összehívni a Parlamentet", stb...). Mi ezt sajnos nem tudjuk eljátszani, mert a sokszínű jobboldalon kevés az ilyen konkrét, közös hiedelem, amire építeni lehetne.

• Tóta W, Árpád (Index-es stílus)

Utálatos, káros, idegesítő, és alattomos. De attól még hatásos, mert a nemzetellenes idegenszívűek is felismerték, hogy legjobban a saját anyanyelvének segítségével lehet megtámadni egy népet. Ez sikerül is nekik nap mint nap, mert például Tóta valóban mesterien fogalmaz, tökéletes mondatokat formáz, magyar nyelven, a magyar nyelvűek ellen.

Az Index tipikusan az a formáció, amire nincs megfelelő jobboldali válasz. Az ő stílusukba csomagolni tehát jobboldali üzenetet nem csak hogy nem zavaros, és támadható, hanem hogy éppen eredményes, és kívánatos, mert egy tátongó űrt tölt ki, hiányt pótol! Lehet szeretni, nem szeretni, de követni kell, mert különben lemaradunk mögöttük, és az övéikkel szemben a mi üzeneteink menthetetlenül ködbe vesznek.

• Nemzetiszocializmus, hungarizmus

Szögezzük le, hogy Bácsfi Diána szerintem is provokátor volt. Most mégis induljunk ki abból a feltevésből, mintha nem lett volna az, mert így lehet a legszemléletesebben megvilágítani ezt a kérdést.

Azt hiszem, a nagyrészt máig köztiszteletnek örvendő Prohászka Ottokár inspirálására megírt Út és cél legtöbb gondolatával ma sem akad olyan ember, aki, ha forrásmegjelölés nélkül foglaljuk össze neki a lényeget, ne értene egyet. Bácsfi ott hibázott nagyot (vagy NBH sugallatra, vagy nem), hogy ezen egyszerű igazságot figyelmen kívül hagyva nem a tartalomra, hanem éppen a forrásmegjelölésre helyezte a hangsúlyt. Ez nyilvánvalóan eleve hamvába holt ötlet volt, mivel az emberek többségének Szálasi Ferencről a (vagy megtörtént, vagy meg nem történt) túlkapások, valamint a háborús munkaerőhiány miatt a termelésre elhurcolt embereknek a távoli vidékeken megtapasztalt keserű életkörülményei jutnak eszébe, melyekbe a Szövetségesek által szétbombázott ellátási útvonalak miatti elégtelen ellátás okán sokan ártatlanul belehaltak.

Ha az ember sikerre akar vinni valamit, akkor nem lehet ajtóstul rontani a házba. Lehet a hungarizmus alaptételeiből dolgozni, mert rengeteg olyan eleme van, ami a mai politikai térbe is kvázi szalonképesen átültethető, de ezzel együtt indulásnál minél szűkebbre kell szabni azok táborát, akiknek az elsőre bevillanó kép alapján a fentiekben tárgyalt háborúvégi rossz szervezés, és néhány bűnöző törvénysértő ámokfutása juthat csak az eszébe.

Valaki pont itt a blogomon is írta egy kommentben, hogy "az emberek hungarizmust akarnak, de maguk sem tudják". Nos, ha gőgös öntudattól vezérelve helyből elriasztjuk őket, nem is fogják megtudni. Ezért nem szeretem, ha valaki túl erős szavakat alkalmaz ebben a témában, mert a nagyobb tömeg megszólításához ennél sokkal szofisztikáltabb retorikai eszköztár szükséges.

• Halálbüntetés, abortusz, eutanázia

Itt nincs mese, abból indulok ki, hogy egy embernek nincs joga egy másik ember élete felett dönteni. Soha!

1. Halálbüntetésnél jó a mostani szabályozás, mert a statisztikák szerint nulla a kivégzés lehetőségének visszatartó ereje (az eredményes felderítésnek sokkal nagyobb).
2. Az abortusz maga a népirtás. Másként nem lehet nevezni azt, amikor egészséges emberi lényeket pusztítunk el, értelmetlenül. Ebben a kérdésben a lengyel példát látom követendőnek, ahol kivételesen szigorú az erre vonatkozó szabályozás.
3. Eutanázia... A gyengék és az elesettek kivégzése visszataszító gondolat, ezért a leghatározotabban elutasítom.

Szóval ha valami a továbbiakban is zavarosnak, és csapongónak tűnik, akkor tessék csak visszanézni ide, és meg tetszik látni, hogy mindvégig következetesen a fentieket képviselem.

Ez a blog főként három dologról szól.

1. Személyes jogi ügyeimről
2. A fenti világkép szempontjából aktuálpolitikai összefüggések kitárgyalásáról
3. Arról, hogy - ha lustaságom miatt nyögvenyelősen is - de hogyan haladok afelé, hogy a balliberális nemzetrombolással szemben tevékenyen és hatásosan kivegyem a személyes részemet.

No meg negyedikként néhol a szórakozásról. :) 

Szerintem ez így elég kerek, de ha lenne még valami kérdés, szívesen fogadom.

By SoDI

Tegnap megmutattam a blogomat egy olyan ismerősömnek, akivel nem politikai alapú a kapcsolatom, mert kíváncsi voltam a véleményére. Átfutottuk a főoldalon lévő bejegyzéseket, és mindegyikről ejtettem néhány szót.

Az egyetlen kérdés, ami felmerült benne, hogy nem félek-e. Hogy nem-e érzem egzisztenciálisan veszélyesnek, amikor olyanokat írok ki nagy betűkkel, hogy "zsidófigyelő". Érdekes kérdés, éppen ezért kicsit részletesebben is kifejteném, hogy miért nincs bennem ilyen félelem.

Tisztában vagyok vele, hogy egy profi cég HR-esei (human resources, humán erőforrás, én inkább "személyzetisnek" szoktam mondani őket) rögtön beírják a jelentkezők adatait a Google-ba, hátha meg lehet tudni róluk valamit. Ez egyben azt jelenti, hogy a blog miatt valóban szűkre szabottak a lehetőségeim arra, hogy egy multi berkein belül felívelő karrierpályát fussak be. Milyen szerencse, hogy nekem nincsenek ilyen terveim, hiszen magányos farkas vagyok!

Vállalkozni 8 általánossal is tud az ember, az egyetemi tanulmányok pedig főként a munkaerőpiaci esélyeket hivatottak javítani, így ebben a kontextusban értelmetlennek tűnhet, hogy ha én kizárólag saját cégben vagyok képes gondolkodni, akkor miért terhelem magam egyszerre két egyetemen is, sőt mellette különféle tanfolyamokon. A válasz erre ugyanaz, amiért sokat olvasok. Az iskolákban saját magam fejlesztésének a lehetőségét látom, mely mind-mind eszköz lehet arra, hogy biztosabban állhassak meg a lábamon.

Ez még mindig nem olyan dolog, amihez feltétlenül egyetemre lenne szükség, elvégre autodidakta módon is képezhetném magam, azonban van itt egy mindennél fontosabb kérdés, mégpedig a motiváltság. Az ember ráveheti magát arra, hogy az éppen aktuális érdeklődésének tárgyában belevesse magát a szakirodalomba, azonban elképesztően nehéz lelkesedést ébreszteni olyan dolgok iránt, melyekről külső szemlélőként eleinte még nem látjuk, hogy az elsajátításuk a későbbiek során milyen módon tudná szolgálni a hosszú távú személyes céljainkat. Lehet, hogy nem mindenki van ezzel így, de én azt figyeltem meg magamon, hogy ha nincs felettem egy kényszer, ami kívülről orientálja a figyelmemet, akkor nagyon könnyen igen egészségtelenül szűk területre korlátozódik az érdeklődésem.

1. Kisvállalati marketingstratégia
2. PHP alapú webfejlesztés
3. Magyar politikai közélet.

Ennyi.

Így viszont, hogy kénytelen vagyok pedagógiai, pszichológiai, matematikai, általános informatikai, és közgazdasági kérdésekkel is bajlódni, megmenekülök attól, hogy a világot a fenti három terület kapcsolataiként fogjam fel, mely mellett minden más létező dolog csupán a felesleges körítés. :)

Az ismerősömnek az egzisztenciális kockázatokat firtató kérdése nyilván nagyrészt arra vonatkozott, hogy nem érzem-e veszélyben emiatt a fenti kellemes kényszert, vagyis nem-e tartok attól hogy a blogban leírt tartalmak miatt akár az ELTE akár a Corvinus úgy dönt, hogy én összeférhetetlen vagyok vele. Erre ismét csak az a válaszom, hogy nem.

Itt nyilván Bácsfi Diána esetére gondolnak azok, akikben megfogalmazódik ez a felvetés. Nos, le kell szögeznünk, hogy az ELTE fegyelmi eljárása, amit lefolytattak vele szemben hemzsegett a szabálytalanságoktól, ezt nem egy szakember kimondta már (az egyetem olyan szabálysértésekre hivatkozott az indoklásban, melyeknél még folyt a vizsgálat, vagyis lábbal tiporták az ártatlanság vélelmének elvét), azonban ha nem magát a jogi folyamatot, hanem csak annak előzményeit vizsgáljuk, akkor is rájöhetünk, hogy óriási különbség van az én blogom, és Bácsfi kisasszony hajdani tevékenysége között. Egyrészt Diána nem hagyta korlátozni magát a jogszabályi keretek által, semmiféle rendelkezés nem akadályozta meg őt abban, hogy nyilaskeresztet használjon a plakátjain, vagy hogy vörös festékkel rongáljon meg kommunista emlékhelyeket. Ez már önmagában is elegendő lett volna egy, a lefolytatottal szemben valóban előírásszerű fegyelmi eljárás megindításához, azonban a fő gond nem ezzel volt.

Bácsfi Diána ugyanis nem kis részben keverte bele a hungarista ideológiába az antik korok ezoterikus eszméit. Ez volt az egyik oka annak, hogy az egyetlen hazai, valóban nemzetiszocialista mozgalom, a megszüntetése előtt Vér és Becsület néven tevékenykedő egyesület elnöke, Domonkos Endre ál-hungaristának, és provokátornak nevezte őt. Bácsfi tehát politikai kinyilatkoztatásaiban ugyanazt a terminológiát használta, ugyanazt az érvrendszert alkalmazta, ami a tudományos munkáiban is meg szokott jelenni. Bevallom őszintén, nekem ez alapján nem az a kép csapódott le, hogy "na itt van ez az őrült náci nő", hanem az, hogy "lám, bölcsésznek tényleg csak az elmebetegek mennek, filozófusnak meg pláne". Vagyis nem őt magát szemléltem, hanem azt, hogy a véleménye milyen módon kapcsolódik a munkásságához, és a tanulmányaihoz. Ha pedig nekem ennyi esett le a történetből, akkor biztosak lehetünk benne, hogy voltak még ezzel így néhányan, ami végső soron tényleg az ELTE tekintélyét csorbította.

Emlékezzünk csak vissza, hogy M. Giorgo Richard ügyénél (aki Döbrenteinek a keresztényeket kiirtani számdékozó Barangóról szóló beszéde után izraeli zászlót égetett a Tilos rádió épülete előtt) is attól volt hangos a média, hogy a református Károli Egyetem hallgatója. Na, ez, és közvetlenül az ugyanonnan kirúgott süket buzeráns kölyök története szintén nem tett jót a Károli hírnevének.

Ha megvizsgáljuk M. Giorgo és Bácsfi esetét, rájöhetünk azonban, hogy ezek mind olyan megnyilatkozások voltak, melyek valamilyen módon szorosan kapcsolódtak az intézményben tanultakhoz. Ez nálam ugyanakkor nem áll fent. Informatikusként, matektanárként, vagy közgazdászként majdhogynem tökéletesen irreleváns, hogy milyen a politikai világlátásom, és ennek milyen módon adok hangot. Pedagógusként is csak annyi várható el tőlem, hogy ne legyek rasszista, hogy utasítsam el az emberek pusztán származási alapon történő megbélyegzését, de ezt én teljesítem is, elvégre nincs szemernyi ellenérzésem se a cigányokkal szemben, és antiszemita sem vagyok, csak politikai alapon anticionista, történelmi alapon holokausztrevizionista, és teológiai alapon vannak csak kritikáim a judaizmus hittételeivel kapcsolatban. De önmagában genetikailag senkit nem rekesztek ki.

Vagyis mivel nem akarok sehol rabszolgaként nyolcórázni, másrészt semmilyen olyan közéleti megnyilvánulásom sincs, amely a tanult szaktárgyaimhoz kapcsolódóan rossz fényt vetne bármelyik egyetemre is, ahol tanulok, sőt még arra is ügyelek, hogy ami itt a blogon megjelenik az soha ne legyen törvénysértő, így nem hiszem, hogy az itteni munkásságom bármilyen szempontból is veszélyes lenne a személyes egzisztenciámra nézve.

A szólásszabadság mindennél előbbre való ugyanis, még egy szakembernél is.

By SoDI

Azt hiszem, érdemes egy bejegyzést ennek a leírására is szentelni, mert talán akad valaki aki pont ez alapján fog a későbbiek során elboldogulni vele.

A videómegosztókról, mint amilyen például a YouTube, érdemes tudni, hogy kiemelt érdekük az anyagaik széles körű terjesztése, melyet leginkább úgy tudnak biztosítani, hogy a náluk megosztott videókat mindenki szabadon beillesztheti saját webes anyagaiba.

Ehhez a rendszerek fejlesztői segítséget is adnak, hiszen a hasonló szolgáltatásoknál általában megtalálható a megnyitott videó adatai között az embed (beágyazás) szövegdoboz a beillesztéshez szükséges adatokkal. Nem kell mást tenni, mint ezt szövegként kimásolni onnan, és a saját HTML-anyagunk forráskódjába beilleszteni.

A forráskód szerkesztését szerencsére a legtöbb blogszolgáltató, így a Freeblog rendszere is megengedi. Erre szolgál a bejegyzés-szerkesztő alsó ikonsorának végén található kék színű ikon.

Miután elvégeztük a beillesztést, magát a videóanyagot a szerkesztőn belül nem fogjuk látni, csak azt, hogy mekkora méretet foglal el, de ez ne zavarjon minket, magán a blogon már rendben meg fog jelenni.

Természetesen könnyen előfordulhat, hogy olyan blogsablont használunk, mely mellett az eredeti videóméret túlnyúlna a szövegrész számára fenntartott területen. Ekkor érdemes átméretezni a videónkat, amit a beillesztett YouTube-kódrészleten belül tudunk megtenni. Nem kell mást tennünk, mint mind a két helyen átírni benne a width (szélesség) és a height (magasság) értékét az általunk megkívánt mérethez. Mivel egy videóanyagnál fontos az eredeti méretarányok megtartása, ennek kiszámításához segítségünkre lehet egy mezei számológép, de gondolom ennek a részleteibe már nem kell belemennünk. :)

Konkrétan az itteni szövegrészben megjelenített képanyagok optimálisan legnagyobb szélessége 395 pixel, így a YouTube alapértelmezett 425*350-es mérete helyett itt a 395*325-ös méret a legjobb.

Emellett még arra is érdemes ügyelni, hogy a videó megjelenítéséért felelős kód egy bekezdésen belülre essen, mert így lehet a legkönnyebben középre igazítani.

HTML-ben egy bekezdés alatt a forráskódon belül a <p> és a </p> tagek között lévő részt értjük. (tag: a HTML nyelvben szögletes zárójelek között lévő struktúraelem, ilyenek egymásba ágyazásából épül fel egy weblap.) A P tehát bekezdést (paragraph) jelent. Ezt kell kiegészíteni a nyitó tagben a középre igazítást végző align="center" résszel.

Ennek megfelelően a fenti Hitleres videó a következőképpen kellene, hogy kinézzen a Freeblog HTML szerkesztőjében (sárgával emelem ki, amit nem a YouTube embed részből szedtünk ki, zölddel pedig azt, amit onnan, de utána átírtunk):

<p align="center">
<object width="395" height="325">
<PARAM NAME="movie" VALUE="http://www.youtube.com/v/vezr3dW4J5s">
<PARAM NAME="wmode" VALUE="transparent">
<embed src="http://www.youtube.com/v/vezr3dW4J5s" mce_src=http://www.youtube.com/v/vezr3dW4J5s type="application/x-shockwave-flash" wmode="transparent" width="395" height="325">
<param name="movie" value=http://www.youtube.com/v/vezr3dW4J5s>
</param>
<param name="wmode" value="transparent">
</param>
</object>
</p>

Remélem, minden érthető, de ha mégse, szívesen válaszolok minden felmerülő kérdésre.

By SoDI

Olvasom, hogy tőlünk nyugatabbra egyre nagyobb problémát okoz, hogy egyes idióták egymás netes zaklatásával töltik ki a napjaikat. Kapunk egy szívfakasztó történetet egy bloggernőről, akinek lassacskán elege lett a bejegyzéseihez kommentelt fenyegetésekből, egy elmontírozott kép pedig végleg elszakította nála a cérnát.

Nos, személyes tapasztalat alapján elmondhatom, itt az egyetlen problémát az jelentette, hogy a hölgy hülyén reagálta le a helyzetet. Ha tiltakozik ellene, az csak egyre izgalmasabbá teszi a poénkodó parasztok játékát. Ehelyett itt is az a legjobb taktika, hogy ha valamit nem tudsz megakadályozni, hát állj az élére!

Még 2003-ban, a Kendermag Egyesület első drogtüntetése kapcsán, melyet szerencsésen sikerült velem együtt a józan magyar embereknek tönkretenni (máig nagyon büszke vagyok rá) az egyik politikai fórumban a komcsi nyomorékok beazonosítottak engem netes galériák alapján, miután beszélgetés közben elárultam, milyen transzparenssel mentem ki a helyszínre.

Ekkor már, mivel többször is hitet tettem az anticionizmusom és a holokausztrevizionizmusom mellett, elkönyvelték, hogy "be vagyok buzulva a nácikra", és mindezt nagy boldogan össze is kapcsolták a Photoshoppal.

Kattints a megfelelő képre a nagyításhoz:

Torzítgattak kedvükre. Ezt a helyzetet kétféle módon lehetett volna kezelni. Egyrészt kicsaphattam a balhét, perrel fenyegetőzhettem, és utálkozhattam. Ebben az esetben csak még édesebb lett volna a tiltott gyümölcs, és csak közröhej tárgyává tettem volna magam. Tudtam, hogy a képek ekkor is megjelennek valami külföldi szerveren, és a balos férgek ezután nagy vigyorogva küldözgetnék egymásnak. Ehelyett, amikor az egyik bolsevik görény sunyi módon megkérdezte, hogy felhasználhatják-e az arcképemet, akkor én - a legnagyobb meglepetésére - igent mondtam, és az ellen sem emeltem kifogást, hogy a hülyeségeiket tartalmazó galériához vezessen az egyik fórum felső bannere. Azzal ugyanis, hogy nem tiltakoztam foggal-körömmel, már nem is volt olyan vicces a dolog, nagyon hamar abba is hagyták. Nem mutattam idegességet, nem volt megerősítés, így elfásultak, és nem poénkodtak tovább velem. Kioltottam a lángot.

Az ilyen lelkibeteg perverz vakarcsok ugyanis arra játszanak, hogy majd toporzékolni fogsz, és ezzel sikerül megkeseríteniük a napjaidat. Ez ellen pedig az egyetlen fegyver, ha nem adod meg nekik ezt az örömet!

Különben a tüntetésre az alábbi, szó szerint 2 perc alatt összebarkácsolt táblával érkeztem:

Egy SZDSZ-es forma hülyegyerek oda is jött megkérdezni, hogy mit értek ezalatt.

- Utána kéne olvasni. - mondtam.
- Rendben, de mit olvassak el? - kérdezte.
- A Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvét.
- Na jól van! - legyintett, és ment tovább.

Pedig tényleg! Utána kéne olvasni.

By SoDI

"Semmiben sem értek veled egyet, de az életemet adnám, hogy elmondhasd a véleményedet."

Voltaire

Miután tegnap este egy, a fáradtság miatt felületesen megszerkesztett bejegyzés kapcsán jogos kritikák értek, úgy érzem, ez kiváló alkalom arra, hogy elmerengjünk egy kicsit az úriemberek között illendő visszacsatolási módszerek kívánatos formai elemein.

Rólam tudni kell, hogy kevés dolgot vetek meg annyira, mint amikor valaki úgy próbálja eltüntetni a számára kellemetlenné váló mondatokat, hogy kitörli, vagy sunyi módon átírja, mint ahogyan azt a szerencsére közéletből viharos gyorsasággal eltűnő Demcsák Zsuzsika is tette. Lehet egy írást utólag kiegészíteni, lehet helyt adni az ellenoldal véleményének, ez mind helyénvaló kezelése a problémának. De a támadó visszajelzések törlése, és a saját hibák takargatása végletekig gerinctelen dolog.

Azt hiszem, a gyülekezési törvény kapcsán született írásomban elegáns módon oldottam meg azt a helyzetet, mely a továbbiakban saját magam számára is intő jelül szolgál arra, hogy határozott állításokat csak a forrásmunkák kimerítő átvizsgálása után szabad megfogalmazni.

Mindez még persze nem feltétlenül érdemelne külön bejegyzést, azonban azzal is le lettem támadva, hogy ha más tévedései kapcsán nagyban idiótázok, patkányozok, és analfabétázok, akkor a saját kapkodós felületességemet miért kisebbítem azzal, hogy apró, időleges figyelmetlenségnek minősítem, mely különben érdemben amúgy sem változtat semmin. Erre a válasz annyi, hogy míg én legtöbbször olyan emberek megnyilvánulásairól írok, akiknek a szakmai életükhöz tartoznak a kifogásolható állításaik, vagy ha nem, hát nagyrészt forrásmunkák összeválogatására építik az írásaikat, addig ez itt alapvetően egy véleményblog, melynél sokkal nagyobb hangsúly helyeződik a közismert tények egyedi szemszögből történő tálalására, mintsem az azok feltárására irányuló egyéni kutatómunkára.

Az, hogy egy spontán tüntetés a magyar jog szerint feloszlathatatlan, pont ilyen, kvázi precedens ítéletekkel megerősített tény, melyet én csupán a magam interpretálásában vetítettem elétek. Az, hogy a tényt leíró logikai sortól teljesen függetlenül, a bevezető, hangulatot megalapozó részbe egy konkrét tárgyi tévedés is vegyült, ilyen kontextusban nem olyan súlyú tehát, mint amikor valaki hibás kiindulópontra alapozza az érvelését, vagyis amikor valamely kezdőelem megsemmisítésével az egész logikai láncolat összeomlik. Itt ugyanis ilyen nem történt.

Viszont ismét megerősítést nyert, hogy jó döntést hoztam akkor, amikor a cenzúra fogalmát töröltem a szótáramból, hiszen ez adja meg a legteljesebben annak a lehetőségét, hogy építő kritikákat fogadhassak minden oldalról, ezzel is elősegítve a kölcsönös párbeszédet.

Úgyhogy kötőjel elvtársnak ezúton is szeretnék még egyszer köszönetet mondani azért, amiért volt olyan kedves, és közreműködött ebben.

Köszönöm szépen.

By SoDI

Március 15-éhez közeledve egyre nagyobb figyelem terelődik a jobboldali radikalizmus emblematikus figuráira, így biztosak lehetünk benne, hogy Toroczkai László blogja is folyamatosan tör egyre magasabbra a hazai blogszférában.

Éppen ezért tartom elkeserítőnek, hogy a szöveg tördelése teljesen olvashatatlanná teszi az egészet. Nincsenek bekezdések, az apró gyöngybetűk végtelen, tagolatlan folyamban sokkolják a látogatót, aki, bár Toroczkai iránti tiszteletből, és mély kíváncsiságtól hajtva végig rágja magát a mondatokon, de eközben szemét kifolyatva küzdi meg a maga harcát meg minden egyes sorral.

Férfiasan bevallom, minden érdeklődésem dacára én már az első nagyobb bekezdés után feladtam, és a fárasztó bogarászás helyett inkább egy felolvasó programot eresztettem rá az írásaira.

Valakitől, aki egy nyomtatott lapnál főszerkesztő, azért ennél gondosabb tipográfiai kivitelezést várna el az ember. Tisztában vagyok vele, hogy a blog egészen más műfaj, de illendő lenne, ha szorulna bele annyi empátia, hogy az olvasók szemével is megpróbálja áttekinteni a munkáját.

Azt hiszem, sokunk nevében mondom, hogy őszinte hálánk kísérné Toroczkai Lászlót, ha érezhetnénk, hogy a továbbiakban ez a szempont is érvényesül a netes írásai publikálásakor.

By SoDI

Ha valaki már politikusokkal álmodik, akkor az kétségtelen jele annak, hogy az illető menthetetlenül kezd belehülyülni a közéleti témákba. Ha egy betegség, én beteg vagyok. :)

Nem kell félni, nem válik szokásommá, hogy rendszeresen beszámoljak az álmaimról, most azonban mégis kivételt teszek, hátha valaki meg tudja fejteni.

Még ébren voltam, éjjel 1 óra fele, amikor Angliából hívott az egyik haverom, hogy nézzek körül az ebay oldalán, mert valami rendőrségi árverések kapcsán 9 angol fontért (!) vesztegetnek high-end Sony VAIO laptopokat. Néhány percig elvitatkoztunk azon, hogy ami ennyire túl szép, az lehet-e igaz. Miután elmondta, hogy ő már többet is kifizetett nekik, úgy döntöttem, hogy én sem keresem tovább a csapdát, hanem ahelyett hétfőn - amint alkalmam nyílik feltölteni a dombornyomott bankkártyámhoz tartozó számlámat megfelelő fedezettel - magam is leadok néhány rendelést. Ebben maradtunk, majd letettem, és ágyba bújtam.

Álmomban Jakupcsek Gabrriella beszélgetett Torgyán Józseffel a reggeli Mokkában. Torgyán úr kifejtette, hogy ő azért támogatja nagylelkűen több száz laptoppal a magyar iskolákat, mert szerinte kiemelkedően fontos az elektronikus írásbeliség, arról már nem is beszélve, hogy a jelenlegi tendenciákat figyelve véve hamarosan nagy hangsúly helyeződik a távoktatásra a hazai oktatásban. Miközben ezt hallgattam, álmomban megírtam ide egy blogbejegyzést arról, hogy ezt a saját tanulmányaim alapján is megerősíthetem.

Ezek után elindultam egy belvárosi üzletbe, ahol egy készülő weblap technikai részleteit kellett megbeszélnem. Mint kiderült, ez éppen az a bolt, amelyik ezeket a gyanúsan olcsó gépeket árulja. Gondoltam, ha már ott járok, kihasználom az alkalmat, és részletesen kifaggattam az üzletvezetőt erről. Kérdéseimre azt a választ kaptam, hogy a gyártótól valójában mindenki ilyen nyomott áron kapja a laptopokat, azonban amíg a többiek irtózatosan nagy árréssel dolgoznak, addig ők megelégednek 5 dollárnyi haszonnal. Kiszámolták ugyanis, hogy az így megnövekedett forgalom kompenzálja számukra az egy árura jutó effektív veszteséget.

A beszélgetést telefoncsörgés zavarta meg. A MAZSIHISZ képviselője volt a vonal végén, és az szállítandó laptokokról érdeklődött. Az üzletvezető úr megnyugtatta, hogy már úton vannak a reptérre, és a szállítás miatt sem kell aggódni, hiszen már "megvan a repülőjegye mindegyik laptopnak". Az, hogy a zsidók hova akarják vinni a számítógépeket, nem derült ki az álomból.

Szerintetek ez most mit jelent?

Azt, hogy rendeljen meg nyugodtan a lapotopokat, vagy azt, hogy inkább azt, hogy óvakodjak, mert zsidók is vannak az ügyben?

By SoDI

update: A rejtély megoldódott. Idézet a haveromtól:

"Hali! Ne vegyél laptopot! Szélhámosság egy kicsit. De inkább az a fő baj, hogy nem vagyunk anyanyelvi angolok. A csávó valószínűleg, egy általa készített, e-könyvet adott el. Úgy tűnik, de lehet, hogy hasznos infok vannak benne. A pali értékelése 100 százalékos pozitív volt eddig a neten. Ezeken az aukciós oldalakon ugyanis kötelező negatív, pozitív vagy semleges véleményt írni mind a vevőnek az eladóról, mind fordítva. Ezt mások látják, és a hírnév forog kockán. Róla csak pozitív van. Semleges akkor van, ha mindketten hibáztak egy adás-vételnél.

A pali azért nagyon okos, mert... Találd ki! Mi(k) az(ok), ami(ke)t eladásra kínálhatsz, kedved szerinti mennyiségben, olcsón, hogy vegyék is, mégsem kell hozzá raktár? Ezért okos a pali!

Több termék is lehet okosság, a lényeg azon van, hogy digitális. A csávó száz könyvet hirdetett meg. Amire eladja őket, majdnem ezer fontot keresett. Azaz, csinált! Ahogy látom a hirdetéseit, folyamatosan csinálja a pénzt. Amiért negatív véleményt fogunk róla írni, az az, hogy az eladandó termék leírásánál egyértelműen a laptop szerepelt. A megjegyzést nem is vagy köteles elolvasni és ugyanígy írni sem ha eladsz. Ez megtévesztés. Előtte fog kapni egy emailt, hogy kapjon már észhez. Csak azt nem értem, miért értékelték pozitívan a palit."

Mivel a megszaporodott kommentekkel felelevenedett a régi vita Tomcat-ről, ezért most egyszer és mindenkorra szeretnék pontot tenni az ügy végére.

Az előzményekről nagyon röviden annyit édemes tudni, hogy a Balás Márkról írt NOL cikk után én is leírtam a magam véleményét ide a blogra (ezt a bejegyzést azóta külön Tomcat és külön dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd úr kérésére többször is módosítottam). Ezután bár keményen be lettem fenyegetve, de ennek ellenére megírtam, amit el terveztem mondani Athináról. Tomcat tovább fenyegetett, amit én először kicsit idegesen, majd jóval nyugodtabban is lereagáltam. Végül egy egyszerű példabeszéddel, majd egy poénkodós szavazással fejeztem be a történetet - melyből a jelek szerint Tomcat-nek is leesett, hogy csak a magam furcsán kedveskedő módján poénkodok vele, és nem kell belőle semmit se komolyan venni, elvégre azóta tisztelem őt a teljesítményéért, amióta egy, kicsit támadó hangvételű írásomra reagálva lemosott engem egy hosszú vitában - mint ahogy ezt már oly sokszor leírtam.

Már csak azért is aktuálissá vált a téma, mert Demcsákról írt soraim sem találkoztak osztatlan elismeréssel mindenki részéről. Az ő betámadásának az oka pedig ugyanaz, amiért Tóta W. Árpádot szintén kemény hangú kritikával illettem.

Ez az ok pedig nagyon egyszerűen ezzel az axiómával foglalható össze:

Egy ember minél nagyobb nyilvánosságot gyűjt maga köré, annál természetesebb ennek megfelelő visszhanggal megnövekedett ingerküszöböt elvárni tőle.

Ezt alapvető evidenciának tekintem, éppen ezért bővebben is is kívánom kifejteni, legyen elég annyi, hogy én ebben hiszek.

Magam részéről ezzel lezártnak tekintem a kérdést, már csak azért is, mert kicsit unom.

By SoDI

Ui: És akkor még az SS Hungáriáról még nem is beszéltünk. :D

Ő itt keressen meg valamikor a  e-mail címen, a  mobilszámon, vagy a  vonalas számon (ez utóbbit kizárólag este 10 után szoktam felvenni)!

Elődlegesen e-mailben.

Köszönöm.

By SoDI

Miután péntek óta majdnem teljesen eltűntem, úgy gondolom, ez talán egy csepp magyarázatra szorul.

Egyrészt vidéken jártam, mert a szerbek meghozták a gépfegyvereket (kedves rendőr olvasóimnak továbbra is figyelmébe ajánlom fent a bejegyzés kategóriáját), másrészt mind a három ügyemben (október 23-i, Kossuth téri, és a lakásmaffiás) történtek fejlemények, melyek lefoglaltak.

Van tehát mit mutatnom, a lakásmaffiával kapcsolatos első iratokat már ma este megkapjátok.

Holnap pedig arról tárok fel megdönthetetlen bizonyítékokat, hogy Gergényi Péter egy vérfarkas.

By SoDI

Felesleges szépíteni, ha valaki megszállott blogger, akkor az esetek nagy többségében közgazdasági szempontból irracionálisan cselekszik.

Azt hiszem a haverom fogalmazta ezt meg a legpontosabban egy tagnapi levelében:

A másik... Elolvastam a rendőrfőnökkel lévő dolgaid. Minden szép, ügyesen írsz, de akkor inkább írj regényt! Kiszámoltad már, hogy a "politikawebblogfórum" iránti szenvedélyeddel mennyi pénzt szórsz ki az ablakon?! Számolj csak ezer forintot óránként! Neked, mint leendő közgazdásznak, tudnod kellene, hogy ez mind teljesen haszontalan dolog, időpazarlás. Time is money. Ha csak magaddal basznál ki, nem is lenne baj, de azért mennék már haza a családomhoz, nem gondolod? Én adom az ötletek egy részét, neked kellene megvalósítanod, de baszol rá! Gondolkozz már egy kicsit! Már másfél éve szórakozol itt nekem. Drogos vagy, esküszöm! Csak neked a kurva Kossuth-téren zabálás a drogod, meg a politikusok. Szerintem jobb lenne, ha előbb csinálnád, amit kell, aztán milliomosként annyit drogozhatnál, amennyit akarsz. Amúgy meg úgy tudom, hogy a szóbeli szerződés is szerződés, úgyhogy ne legyél szerződésszegő!

A történet röviden annyi, hogy Angliában dolgozik, de így is, hogy több száz kilométerre vagyunk egymástól, a közös vállalkozásban van mindkettőnk reménye. Én viszont igen lassan haladok a feladatok rám eső részével, mert mindig el vagyok foglalva valami hülyeséggel, példának okáért ezzel a bloggal.

Mivel levélben írtakkal nehéz vitatkozni, viszont a ezt a naplót sem akarom elhanyagolni, ezért úgy döntöttem, hogy összehozom a kellemest a hasznossal, és mostantól egy új bejegyzés-kategória keretében színesítem az itteni tartalmat azzal is, hogy éppen hol tartok a vállalkozásom felvirágoztatásában. :)

Mint ahogy azt minden valamirevaló menedzserkönyv javasolja, először is megjelölöm azt a célt, amit tartani fogok, ha a fene fenét eszik, akkor is. Tehát: ebben a hónapban 5 ezer, márciusban 50 ezer forint árbevételt kívánok realizálni, melyek onnantól, egészen 2008 februárjáig legalább havi 20%-os növekedéssel képzelek el.

Mindez persze igen szerény vállalás, önmagában az éhenhaláshoz is kevés, de egy igazi vállalkozó nem munkahelyet teremt magának, tehát nem a fizetésért, hanem egy hosszú távon is életképes rendszer kiépítéséért dolgozik, és ezért cserébe akár még az éveken át tartó folyamatos veszteség sem túl nagy ár. Ezzel szemben az, hogy én nem fogadom el a veszteség gondolatát, sőt a fent részletezett bevételek minimum felét tiszta nyereségként kívánom magáncélra kivonni a cégből, egy kényszerű, de mégis elfogadható kompromisszum a "csak a pénzért - csak a rendszerért" szélsőségek által meghatározott skála közepén. Így a ló egyik oldalára sem esek.

A lényeg, hogy van az ingatlantúra.hu domain alatt lévő majdnem kész projektem, mellyel ezen a héten kívánok elindulni.

Ez még nem a reklám helye, a cucc erősen fejlesztés alatt áll, amit az is nagyon jól jelez, hogy ha regisztrálni próbálsz, pillanatnyilag hibaüzenettel találkozol. ;)

Hogy mi magának a vállalkozásnak az alapkoncepciója, az már akár most is olvasható ott, de azért itt is részletesebben ki fogom fejteni.

Aki pedig a politika miatt jár ide, annak sem kell szomorkodnia, a mennyiség nem, csak az arányok fognak változni. :)

By SoDI

Nos, mivel szorosan egymás után több olyan vizsgám is van, melyektől egy cseppet rettegek, így ezen a héten a megszokottnál kicsit gyérebben fog frissülni ez a blog.

A Nemzeti Ninja ennek ellenére továbbra is naponta új résszel gazdagodik, azonban minden másban megálljt parancsolok az értelmetlen időpazarlásnak.

Ha valakinek elvonási tünetei támadnának, vegyen erőt magán, és bírja ki. :-)

By SoDI

Avagy gondolataim a blogomról

Talán az a hangyányival több, mint két hónap, mialatt újra komolyabban blogolni kezdtem, nem teremt kellő alapot ahhoz, hogy mélyebb következtetéseket vonjak le az eddigi tapasztalataimból, de arra mindenképpen alkalmas lehet, hogy néhány szempontot kiemelve meg tudjak fogalmazni általános igazságokat az itthoni blogolás lehetőségeiről.

• A legelső dolog, amit meg kell állapítani, hogy nem feltétlenül tartozik a legkifizetődőbb módszerek közé videómegosztókon publikált saját tartalmakkal megtámogatni az olvasottságot. Hiába vágtam ugyanis össze egy látványos bemutatót a saját letartóztatásomról, hiába készítettem vicces rajzfilmet az októberi események újrakezdéséről, ezek közel sem hoztak akkora eredményt, mint amilyet elvártam volna tőlük. Érdekes módon ezen még az sem segített, amikor a DV-kamerámmal elmentem Gergényi díjkiosztójára, és az erről összevágott anyagot a kuruc.info segítségével majdnem tízezer emberhez eljuttattam.
• A "hogyan indítsunk képregényblogot, amelyik olyan rém színvonaltalan, és béna, hogy értelme sincs"-féle Zénó, a Nemzeti Ninja se produkált eddig növekvő eredményt. De nem baj, fokozatosan nyomom egyre magasabbra a történet provokatív jellegét, valami majd csak átüti valahol az ingerküszöböt. :) Így ez nem fog megszünni, legalább egy éven keresztül minden nap frissülni fog, ha belepusztulok, akkor is.. :)
• Úgy néz ki, ma Magyarországon az sem különösebben kirívó eset, ha valaki hozzám hasonlóan gabalyodik bele a zsidó lakásmaffia hálójába, így akkor sem érkeznek az érdeklődök nagyobb tömegben, amikor rendszeresen, és kimerítő részletességgel számolok be az ügy legújabb fejleményeiről.
• Az Államrend Megdöntése Projekt, amelynek első lépéseként az Országos Tüntetésnyilvántartó Rendszerbe kezdtem bele, az egyetlen valódi értelme annak, hogy blogolok. Elsősorban emiatt a projekt miatt sorolom a fontos szempontok közé a látogatottságot. Meggyőződésem, hogy reális alapokra helyeztem, ezért kivitelezhetőnek gondolom, és a szívemen viselem a benne megfogalmazott nemzeti célokat. Ez az, amihez valóban komoly reményeket fűzök, aminek a megvalósíthatóságában valóban erősen hiszek. Ezzel az egyetlen probléma, hogy így, a vizsgaidőszakban túl sok időmet foglalná le, ha az ősszel megszokott nívóján folytatnám, ezért erre csak februárban fogok tudni visszatérni, de talán, ha a szorgalmi időszak elején kellő intenzitással vetem bele magam a munkába, akkor lesz esélyem rá, hogy a MÚK-mozgalom erősödésével párhuzamosan magam is hozzájárulhassak a nemzeti oldal sikeréhez azzal, hogy használható eszközt adok a kezébe a korábban leírt közösségszervező rendszer formájában.
• Ami valóban megdobta a látogatók számát, az két dolog. Tóta W. Árpád, és Tomcat.

Tomcat és Balás Márk ügye természetesen nagyrészt azért hozta meg a sikert, mert az online újságírás egyik legfontosabb szabályai közé tartozik, hogy ha valaki aktuális, sokakat érdeklő témákhoz nyúl megfelelő részletességgel, akkor joggal számíthat ennek nyomán megugró olvasottságra. De emellett marketingszakemberek is pontosan tudják, hogy kimagasló eredményességű lehet az olyan kampány, melynek keretében a közvéleményt leginkább uraló problémákra kínálnak egyedi megoldásokat. (Lásd a kamatadó bevezetése előtti banki konstrukciók versenyét). Ez azonban csak az egyik komponens.

A Tomcat-ről írt dolgokkal kapcsolatban a másik ok, ami vonzza az embereket, az az, hogy kevesen vannak, akik nyíltan (tehát nem külföldi szerverek anonimitása mögé bújva) merik őt erős kritikával illetni. "Ha nem perel be, akkor megver, és akkor, jaj, mi lesz." Az előbbitől én azért nem tartok, mert nem hiszem, hogy valaha bárkinek is okot adtam volna arra, hogy fizikai támadásban gondolkodjon. Ez igaz Tomcat-re is.

Gyakran vagyok pimasz, csípkelődő, és szatírikus, de emögött kizárólag az áll, hogy erősen hiszek benne, hogy értelmes, és konstruktív eszmecsere kizárólag élénk vitákon keresztül képzelhető el. Mert ugye akár a Csintalan, akár az ATV hasonszőrű betelefonálós műsorának a szintjén is maradhatnánk, csak ennyi erővel pedig békésen kérődzhetnénk egy lombos fa alatt, vagy dagonyázhatnánk a posványban, annak is megvan a maga szépsége.

A második, a jogi út sem veszélyes, hogy ha az ember érti a módját. Amikor valamilyen támadható tartalommal kapcsolatban helyénvaló észrevétel érkezik az érintettektől, akkor gondolkodás nélkül, mindig eleget kell tenni a helyreigazítási felhívásnak. Az érem másik oldala ugyanakkor, hogy ha nincs valós alapja a visszajelzésnek, akkor ezt a leghatározottabban meg lehet, és meg is kell tagadni. Így kértem bocsánatot a Balás Márk megverését Tomcat-tel kapcsolatba hozó postomért, és így tagadtam meg ugyanezt azzal a szatirikus mókázással kapcsolatban, hogy vajon a Könnyű Károly által felajánlott 100 ezer forintból eddig mennyi kutyaeledel lett vásárolva. Amíg ugyanis az első valóban felfogható volt híresztelésként, addig a második nem utalhat semmi féle bűncselekményre, főleg nem lopásra, és erre elsősorban annak okán nem, hogy senki se lehet képes ellopni a saját pénzét, hisz az fizikailag is lehetetlen. (Nem hiába dolgoztam fel ezt a történetet rajzos formában is.)

Egy új dolgot mindenesetre megtudhattunk Tomcat-ről. Azzal, hogy fejlett a vitaérzéke, eddig is tisztában voltam. Kevés az olyan ember, aki képes egy vitában felém kerekedni, márpedig ő könnyűszerrel megtette ezt, ezért tehát, egészen addig, amíg ebben túl nem szárnyalom, minden tiszteletem az övé. Talán éppen ez alapján élt róla bennem idáig egy rugalmas, értelmes, ugyanakkor határozott fiatalember képe, ami viszont az elmúlt hét eseményei tükrében kicsit megtörni látszik. Azt hiszem, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Tomcat erősen híjján van a humorérzéknek. (Én például arra számítottam, hogy a Berta kutyás poénon ő maga is egy jót nevet legfeljebb. Azt, hogy kiakad rajta, a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna.)

Kérem szépen, sokan tévedésben vannak vele kapcsolatban. Ő nem bunkó, és nem erőszakos, hanem zsémbes. Tomcat egy sótlan, zsörtölődő öregember egy harminc éves ember testébe zárva. Már csak azért is megérte minden múlt heti párbeszéd, hogy erre mindenki rájöhessen.

Tomcat mellett a másik, amelyik vonzotta az érdeklődőket, a Tóta W. Árpáddal való összezördülésem volt.

Annyit el kell ismerni, a blogjában talán valóban nem a legmegfelelőbb helyet találtam meg ahhoz, hogy sarkos, és finomkodást mellőző modorban érveljek vele szemben az igazság mellett, mert az ott lévő kommentek általános hangvétele ennél legtöbbször visszafogotabb, de arra nagyon jó volt ez a tapasztalat, hogy kőbe tudjam vésni az alábbi aranyigazságot:

• a kemény szavak bár érdeklődést keltenek, de könnyen skatulyába zárják az embert

Erre a legjobb példa az, hogy Tomcat-hez hasonlóan egy apró kör kezdett körülöttem is kialakulni, mely tagjai néhány megnyilvánulásom alapján egyoldalú, és nem feltétlenül kedvező oldalról kezdtek el gondolkodni rólam. Így végső soron azt megállapíthatjuk, hogy bár ez a vitamód eredményes, de abban már a legkevésbé sem vagyok biztos, hogy az imázsrombolás okán hosszú távon is kifizetődő, ezért a továbbiakban valószínűleg csak módjával fogok élni ennek az eszközével.

Azért, mert ott végeztem el ezt a kísérletet, még tartozom egy bocsánatkéréssel Tóta felé, de ezt a jövő héten pótolni fogom. :)

Mindent összevetve, érdekes tapasztalatokkal lettem gazdagabb e majd' negyedév alatt, és - ha néhány dologban finomításra is szorulhat a stílusom - abban az egy dologban biztos vagyok, hogy nem hiábavaló minden erölködésem, ezért még hosszú ideig folytatni fogom.

By SoDI

Ui.: Gergényi halálát javasolni kegyetlen mód tessék!

Juhéé! Na, most nézem csak, felkerültem a héten a freeblog 25 leglátogatottabb blogja közé.

Hogy ne lankadjon a figyelem, ma délután Gergényi Péter tervezett kivégzése lesz a téma.

Tessék visszajönni. :)

Most viszont tanulok, mert reggel vizsgám van. 

By SoDI