Az ateizmus mocsarában.
Van ez az elektronikus újságírás isteneként tisztelt Pulitzer-díjas firkász, akit az egyetlen nyomtatott újság után, ahol még megtűrték, most az Index is lefokozott az újságírói rangból. Lett belőle mezei blogger. Mondták neki: na, haver kapsz linket a naplódhoz előkelő helyen, aki kiváncsi rá, jöjjön, de többet nem tolunk ki a nagyközönség elé, mert ahhoz már szalonképtelen vagy.
Úgy látszik, nem hoz annyit bannerben, mint amit elvisznek a perei.
Meg ugye mégis csak kockázatos lenne a hírdetőknek, ha harcosan istenkároló fröcsögés mellett kellene reklámozniuk a portékáikat. Marad tehát a külön kis bűzüs lyuk, ott ellehet, ott saját felelőségére írhat amit akar, a pénzt igy is hozza, de anyagi felelősség mégsincs vele.
Azt hiszem, minden kedves, politikai független olvasómat meg tudom nyugtatni, a Magyar Hírlap nem indult el jobbra, csupán kiegyensúlyozott maradt azzal, hogy Széles Gábor eltakarította onnan a hisztérikusan antiklerikális csőcseléket.
Mert, kérem alássan, a South Park beli "nagy láthatatlan spagetti szörny"-féle érvelés (ha hiszel benne, hülye vagy) még egy pontig elmegy, és bizonyos határok között még keresztény-nemzeti érzelmű emberként is szórakoztató tud lenni, elvégre a humor az humor, azt komolyan venni óriási hiba.
Sőt, még az is eltűrhető, hogy ha valaki gyakorta kanyarodik vallási témákhoz, és nem éppen az áhítat irányából. Elvégre én is sokszor példálózom a cionizmussal, és az idegenszívűségüket nyiltan kimutató liberálisokkal, mégse vagyok antiszemita.
Az viszont már a legmesszebb menőkig vérlázító, ha ugyanez az ember egy chat-en flood-oló tizenéves punk kölyök érzéketlenségével gyalogol hívő emberek lelkébe, csak mert azok olyan mélyen érzik a téma spirituális vonatkozásait, melyre a hozzá hasonló materialista szánalomgombócok sose lehetnek képesek.
Adott ez a blogbejegyzés:
http://w.blog.hu/2006/12/27/isten_fasza#comments
Magával a leírt témával, az előbb vázoltak alapján még nincs feltétlenül probléma, ám sokat elárul a szerzőről, ha látjuk, hogy mennyire képtelen elviselni, ha valaki nem ért egyet vele. Amikor a szemünk előtt változik Tóta egy toporzékoló gyermekké, amint valaki észérvekkel romba dönti az érvelését, az mindent elárul lelki sivárságáról.
Ez az ember egyetlen dologra képes: fogalmazni. Semmi másra.
Gondolatrendszere két rövid, mondatban foglalható össze:
-
Isten nincs, mert nem tudjuk hogy van-e.
-
A krumplileves, az legyen krumplileves.
Kétség kívül mesteri, ahogyan bánik a magyar nyelvvel, szórakoztató, olvastatja magát, gördülékeny, és élvezetes, de ha lerántjuk mondatairól a retorikát, akkor felsejlenek a bűzös belsőségek, és láthatjuk, hogy a mesterien megszerkesztett mondatokon túl csak a kongó üresség lapul. Nincs ott semmi. Csak az a két pontba foglalt gondolat. Újra meg újra. Hosszasan ecsetelve, vicces, polgárpukkasztó modorban tálalva, és élénk képekkel illusztrálva bár, de semmi több.
Érdemes megfigyelni, ahogyan Tóta igazán akkor jön ki a sodrából, amikor erre kezdem felhívni a figyelmét. Idegesíti, hogy elovasom, amit ír, sőt meg is értem, amit ír, és ennek ellenére játszi könnyedséggel ízekre szedem.
De, hogy igazságosak legyünk, lássuk először az ő álláspontját: