Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Lám, mindjárt februárt írunk, így csak egy napot kell várni az Államrend Megdöntése Projekt hatodik részére.

Addig is, ha valakinek elvonási tünetei lennének a hosszabb írásaim hiányában, ezt csillapíthatja az ELTÉ-s "Innováció és kommunikáció" tárgyhoz írt esszémmel, amit ma este hoztam össze. Külön érdekessége, hogy a pár oldalas írásban külön oldalt szentelek annak, hogy Kóka Jánost rugdossam véres kegyetlen. :-)

Sajnos, mivel éjfélig el kellett küldenem a tanárnak, és így irtózatosan kevés időm jutott rá, kicsit "olyan is lett", de hát még tőlem sem várható el, hogy mindig tökéleteset alkossak. :-)

Jó szar lett, na.

A tökéletesnek helyette megmarad nagy Projekt. ;-)

Na húzok tanulni.

By SoDI

Nézem itt a HírTV-t, és látom, hogy sorra jönnek a különböző bírósági ítéletekről szóló tudósítások.

Ahhoz képest viszont, hogy engem csoportosan elkövetett, hivatalos személy elleni erőszakkal rágalmaznak, körülöttem igencsak nagy a csend.

Az ügyészségi kihallgatásom óta semmi hír a saját ügyemről.

Decemberben jött egy levél, miszerint a megváltoztatott gyanúsítással kapcsolatban (eredetileg garázdaság volt a tényállás) megtett ellenvetésem megalapozatlan, de ez nem számít valódi fejleménynek, elvégre a hasonló határozatokat futószallagon gyártják automatizált gépek. :)

Nem mintha annyira hiányozna az ügyintézéssel járó macera, már csak azért sem, mert így legalább a figyelmemet a vizsgáimra tudtam összpontosítani, de azért lassan jó lenne tudni, hogy az idegenek mellett velem mi a helyzet. :)

By SoDI

És most kérek mindenkit, hogy hajtson fejet a Nagy Hős előtt.

Az előtt a bátor hős előtt, aki már olyan bátor, hogy ezt bátran világgá is kürtöli.

Kár, hogy a nagy bátorság odáig már nem terjed, hogy ha arcát nem is, de legalább a saját hangját vállalja hozzá.

No, ha ez nem bolsi provokátor, akkor senki se az.

By SoDI

Ma, gyerekek, a szórzótábláról tanulunk.

Didaktikusan haladunk, hogy a gyengék se maradjanak le.

Most szigorlatoztam pszichológiából, úgyhogy menni fog.

Na szóval...

• Egyszer egy az egy.
• Egyszer kettő az kettő.
• Amikor valaki a cionizmusról ír, politikai állásfoglalást tesz.
• Ha a judaizmusról, akkor teológiai állásfoglalást.
• Aki szarba csapás helyett csapba szarik, az menthetetlenül buta.

"Gondoltad volna, hogy az Ószövetség mellett hasonlóan fontos zsidó vallási irat a Tóra és a Talmud? "

Hű, apám, beszarás!

És Te gondoltad volna, hogy a kuvasz amellett, hogy kutya, még eb is?

Csuda dolgok vannak ám a világon!

By SoDI

update: Ha a csávó összeszedi magát, tud viszonylag pontos, és korrekt írást is összehozni a témában. De ez még mindig nem menti azt, ahogy a bevezető rész erős színvonalbeli kontrasztot képez vele.

Csintalan szerint a kuruc.infónak az a szerepe, hogy folytonosságot képezzen Bácsfi Dianával (illetve nyilván régebbről Szabó Albert bácsival, akinek nagyon nagy az orra). Ezt a tételt azzal kívánja bizonyítani, hogy a jobboldali portál az utóbbi napokban igen erős reklámtámogatást kapott a balliberális sajtóban.

Csintalan szerint "ezek a fiatalok" nem önszorgalomból, nem autodidakta módon "borzalmasak".

Szó se róla, én se vagyok a legapróbb részletekig kiegyezve a kuruc.info stílusával (ezt nemrégen le is írtam), ugyanakkor most valamennyire saját magamat is megszólítva érzem, már csak az Államrend Projektem miatt is. 

Annak idején, amikor a figyelem középpontjában volt, a VidékTV megbízásából egy 20 perces telefoninterjút készítettem Bácsfi Dianával. A magam részéről a mai napig provokátornak tartom őt, de ettől talán még megengedhető, hogy részletkérdésekben így utólag igazat adjak neki. Történt ugyanis, hogy a beszélgetés során szembesítettem őt Áder János vádjaival, miszerint a Magyar Jövő Csoportot a SZDSZ rendelte meg, miután az antifasisztáik nagyon bánatosak voltak valódi fasiszta híjján. Szerették volna, ha lenne újra ki ellen harcolniuk. Én ekkor nagyon izzadtságszagú, és szánalmasan eröltetett magyarázkodásnak éreztem Bácsfi kiasszony válaszát:

- Úgy látszik, Áder úr nem tudja elképzelni, hogy valaki őszintén tenni akar a hazájáért.

Mai szemmel már kicsit átértékelem a szavait.

Elvégre úgy néz ki, Csintalan úr nem tudja elképzelni, hogy valaki őszintén tenni akar a hazájáért.

By SoDI

Hát, gyermekeim az égben, úgy nézem, jó eséllyel vagyunk egy hasonló botrány szemtanúi, mint amikor Farkasházy rádiókabaréjában leadtak egy rosszízú Faludy György paródiát - már a költő halála után. Persze lehet, hogy tévedek, de bennem most hasonló érzések tódultak fel.

(Most egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy Faludyval politikai értelemben a legkevésbé sem tudtam azonosulni, de az illő kegyelet még őt is megilleti).

Mire is gondolok új "botrány" alatt? Most megy a TV2-ben egy régebbi Irigy Hónaljmirigy paródia ismétlése, ahol Győzikét fugrázzák ki.

Ez egyik jelenetben Győzike így szól a kutyájához hajolva:

- Hát már el is vesztél, meg is lették, kutyaiskolába is elvittünk, az is kiderült, hogy csak egy golyód van, hát mi a francot csináljak még veled, hogy nőjön a nézettség?

Meg is ölheted. - Villant fel bennem a gondolat a későbbi valóságot ismerve.

:-(

Ezt igazán kivághatták volna az ismétlésből. :(

By SoDI

Petrétei elvtárs szerint tavaly az ÁVH jó munkát végzett.

Ehhez én a magam szerény módján csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy feltéve, de meg nem engedve, hogy október 23-án a rendfenntartó erők valóban szabályos és jó munkát végeztek, úgy elmondhatjuk, hogy a rájuk molotov-koktélokat hajigálók is szintúgy. Ők is jó munkát végeztek. 

Már ha köztörvényes bűncselekmény a jó munka mércéje, ugye.

By SoDI

Titokzatos "lélektani hadviselés" rovat. :-)

Támadt egy remek ötletem!

Egy olyan fantasztikus módszer, melyre még senki sem gondolt, de mégis átütően eredményes lehet a MÚK-ra készülve.

Február 1-ig keményen tanulok egy vizsgára, így addig nincs időm kifejteni, pláne kivitelezni.

Előrájáróban csak annyit, hogy az NBH, és a REBISZ módszereit saját maguk ellen fordíthatjuk!

Csütörtökig számelméletet tanulok, de utána:

Február 2-án, pénteken:

Magyar Államrend Megdöntése Projekt VI.

(első 5 rész itt)

By SoDI

Ui.: A törvény mezsgyéjén, de nem átszakítva azt. :-)

Ej, de szeretnék én egyszer ilyen hatékonyan közbeszédet tematizálni, mint ahogyan azt Gyurcsány Ferenc teszi!

A hétvégére összeütött egy 23 pontos irományt, és már a csapból is ez folyik. Az ember nem tud úgy odakattintani egy hírportálra, hogy ne éppen azt elemezgessék.

Jobbról, balról, Tótánál, a fidesz.hu-ról letölthető videók közt, mindenhol.

Ilyen unalmas szarokat én nem szoktam elolvasni, de most már juszt is nekiveselkedek. :)

A tanulás az elsődleges, de még a hétvégén idekanyarintom róla a véleményemet.

Azért siralmas, hogy még blogolás közben is milyen erős az emberben a nyájösztön. :-)

By SoDI

Na, kérem alássan, sikeresen túl vagyok a pepszi (pedagógia-pszichológia) szigorlaton, de nem ülhetek a babérjaimon, csütörtökön van ugyanis még egy vizsgám, amire nem árt alaposan felkészülni, így nem hagyom, hogy a blogolás rabolja az időmet.

Február 2-től viszont napi 8 órás erőbedobással új erőt vesz magán az Államrend Megdöntése Projekt; reszkessen, akinek van mitől! :)

By SoDI

Elképesztő, hogy Gyurcsány Ferenc mennyire lenézi az embereket.

Szó se róla, tisztában vagyok vele, hogy az itt olvasgatók nagy része szintén távol esne a mély tisztelettől egy szakadt romatelep lakóival beszélgetve, azonban Magyarország miniszterelnökétől elvárható, hogy ne sugározzon róla, mennyire egy óvódás értelmi szintjén mozgó csúszómászónak nézi a választóit.

Panaszkodik neki a roma asszony, erre pedig ő azzal a hangnemmel, ami négyéves hülyegyerekeknek jár ki gyógypedagógiai foglalkozáson, ilyet szól:

- Menni kell. Dolgozni kell. Nekem is dolgozni kell.

Nem bazmeg, neked nem kell. Te akarsz. Bárcsak ne akarnál. 

By SoDI

Nem tudom, hogy miért, de általában a legtöbb Mokka adás ihletet ad ahhoz, hogy leírjam a gondolataimat.

Az energiaügyi dolgozók kedvezményeinek a megnyirbálása kapcsán hangzott el az imént az alábbi párbeszéd:

Havas: - Képzelje, eddig harmad annyit fizettek, mint mi.
Liptai: - És ugyanúgy égett náluk a villanykörte, mint nálunk?
Havas: - Aha. Ez olyan, mintha én odamennék az árushoz, hogy újságíró vagyok, és harmadáron kérem az újságot.

Kóka János azt mondja, hogy ideje végre visszavenni az elmúlt évtizedekben megszokott kiváltságokat. A dolgozók kiváltságait. Mert ugye ebben az országban senkinek nincsenek kiváltságai, a dolgozóknak viszont, hű, azoknak aztán hatalmas, ezek a mocskos dolgozók kizsákmányolják a népet, le velük.

Agyrém.

Mielőtt beírná valaki, hogy kommunista vagyok, néhány dolgot érdemes leszögezni a kedvezményekkel kapcsolatban.

• Amióta van áramszolgáltatás, van kedvezmény. A kezdetek kezdetén is volt.
• Se Horthy, se Szálasi, se Rákosi, se Kádár, de még utánuk sem vette el senki.
• Amit még Rákosi sem vett el, azt Kóka most elveszi.

Hogy miért tartom ezt vérlázítónak? Azért, mert hasonlóan demagóg őrültség, mint amikor az MDF az örökösödési illeték ellen kelt ki "haláladónak" nevezve. És közben az igazságtalanságát hangsúlyozta.

Ők sem veszik figyelembe, hogy ez nem egy újkori adónem, hanem az egyik legősibb, és ebből adódóan a legigazságosabb elvonási forma. Ezt ugyanis már a római korban alkalmazták, éppen hogy a társadalmi szolidaritás miatt. Ha egy vagyonos római polgár meghal, akkor úgy igazságos, hogy ha az élete során felhalmozott javaiból - az egyenlőtlenségek tompítása végett - a köz, minden római polgár részesül.

A világ legszánalmasabb dolga, ha valaki régi, jól bevált, évszázados, esetleg évezredes tapasztalatok alapján tökéletesedett ügymenet ellen próbál harcolni.

Épeszű ember nehezen tudja visszafogni magát, hogy az ilyen kérdések felvetőit ne nevezze műveletlen útszéli bunkónak.

By SoDI

"Az időjárásból is a MÚK-ot vezetjük le" rovat. :-) 

Tudom, hogy szánalmasan hat, ha valaki gyakorta meríti a témáit az Index kiemelt blogjaiból, azonban megint egy olyan jelenséget tapasztaltam a Subba egyik bejegyzésének a kommentjeit böngészve, mely joggal érdemel egy hosszabb eszmefuttatást.

Adott ez a novella, ami a Tokio Hotel emblematikus testvérpárja köré kanyarint egy homoerotikus történetet. Magára az írásra kár is sok szót vesztegetni, az ábrázolt jelenet visszataszító minden tekintetben, ami pedig a leírás színvonalát illeti, jól látszik, hogy bár az általános iskolás szerző a korához képest meglepően fejlett önkifejező készséggel van megáldva, azonban az írói eszköztára csupán a Julia és a Romana magazinok gyakori szófordulataiból merítkezik.

Az számomra is érthető, ha valakinek olyan erős a rajongása, hogy ez egyedi történetek megalkotására sarkallja, elvégre még én is képes voltam néhány hete - huszonéves fejjel - őszintén meghatódni az Elfen Lied című anime szerelmi szálán, pedig ott csak hülye rajzolt alakok tátognak ugye, míg ezek legalább élő emberek. :-)  

Ami mégis meglepő, az a Subbára kommentelők általános reakciója. Egyrészt  sokak elképzelhetetlennek tartják, hogy ez a novella valóban egy 12 éves lánytól származik. Én magam saját tapasztalatból sem tartom ezt annyira hihetetlennek. Közel hasonló korban lehettem ugyanis, amikor ilyesfajta írások születtek tőlem Tini Nindzsa Teknőcös témában. Igaz ugyan, hogy a most tárgyalt novellával ellentétben az én egykori történeteim soha nem mozdultak el a klasszikus értelemben vett rút devianciák irányába, de ha szigorúan vesszük, April O’Neil és a történet egyéb főszereplői közötti, kimerítő részleteséggel ábrázolt légyottok bizonyos tekintetben akár még durvábbnak is tekinthetőek ennél, hiszen az már animalszex, ugye. :-)

A másik dolog, ami sokakban értetlenséget keltett az az, hogy egy fiatal lány esze hogy a fenébe járhat ilyen téma körül. Holott ezen sem kell különösebben csodálkozni, elég ha megnézzük, hogy a Tokio Hotel sikere mekkora arányban épül a tagok különös megjelenésére, és ezzel együtt a fiatal korukra, hogy rájöjjünk, a marketing szempontból kétség kívül mesteri összeállítás a rajongókban kialakuló vonzalmat nagyrészt az életkori közelségre, és ezzel vegyítve az olyan, közvetlenül nem megjelenített kettősségekre építi, melyek szinte törvényszerűen alakítják ki egyes befogadókban a láttottaknak, és a bemutatottaknak a tervezettnél sokkal szélsőségesebb lecsapódását.

Magára az együttesre sokkal több szót talán nem is érdemes vesztegetni, elvégre világosan látszik, hogy ez csupán egy időszakos vállalkozás, mely a varázsát vesztve viharos gyorsasággal értéktelenedik el.

Erősen üzleti gondolkodású emberként minden elismerésem a koncepcióért, amit a menedzserük felépített. Felismerte a hatalmas potenciált, ami ebben a kétség kívül rém dekoratív, és fejlett mozgáskultúrájú ikerpárban rejlett, rakott még melléjük dísznek két átlag, szürke  kölyköt, mert a "Kaulitz Bruders" mégis csak kurva gagyi név lenne, kicsit rájátszott a legjellegzetesebb tag feminim jellegére, oszt mehet a tuti, fizess paraszt. Működőképes elgondolás, automatikusan megjósolható sikerrel, azonban elég tekintetünket az orosz Tatura vetnünk ahhoz, hogy mérnöki pontossággal jelezhessük a termékgörbe meredek esését. Miután Elena és Yulia nagykorúak lettek, hirtelenjében érdektelenné vált az All the thing she said koncertek korábbi egyedi eleme, elvégre csókolózó huszonéves picsákat az ember minden sarki bárban talál. Felnőtt korára sok mindenki megbolondul, így ilyenkor már belesimulnak a nagy tömegbe, nincs bennük semmi érdekes. Ugyanígy a Tokio Hotel énekesének az érése is ilyen fordulópontot jelentett. Kiválóan megfigyelhető ez, amikor ez a kifestett szemű Bill, aki a posztereken a csapat "te előre állsz, a többiek valahogy mögéd, tök mindegy" szerepet betöltő húzóembere, immár mutált hangjával küszködve adja elő az egyik legismertebb slágerüket, a Schrei-t, vagy az, hogy az ezen új állapothoz tervezett frissebb klippjeik jelenlegi formájukban a hasonló tucatzenekarok körébe süllyesztik le őket, miután a vokál elvesztette a korábbi, fiatalságából fakadóan egyedi hangszínét. 

Mivel tehát érdektelen dolgokra nem szeretek időt vesztegetni, beszéljünk inkább a harmadik jelenségről, amit nagyon furcsáltam a Subbánál kommentelők gondolatvilágában. Ez pedig röviden így foglalható össze: "Az még rendben van, hogy buzikról ír, na de testvérek között? Ez undorító."

Hogy miért találom ezt a gondolatmenetet groteszknek? Hát lássuk. Az ugye mindenki számára egyértelmű, hogy a törvény azért tiltja a vérfertőzést, mert a génkeveredés hiánya sokszorosan megnöveli annak az esélyét, hogy az így megfogant magzat torzszülőtt lesz. Én magam a katolikus egyház azon álláspontjához közeledek, miszerint a nemi érintkezésnek elsősorban az utódnemzés célját kell szolgálnia. Kivitelezési részletkérdésekben ugyanakkor megvan a saját különvéleményem. Hosszasan lehetne vitatkozni arról, hogy a házasság előtti, fogamzásgátlók alkalmazása mellett gyakorolt nemi élet, tekintve, hogy egy későbbi, életre szóló párkapcsolat alapjait rakhatja le, tekinthető-e a tényleges gyermeknemzés-folyamat első szakaszának, vagy hogy a kondom használata elfogadható-e annak okán, hogy esetleges szakadása esetén nem zárja ki a fogamzást, én mindenesetre mind a két kérdésre igenlő választ adok.

Ilyenformán ugyanakkor, teológiai alapon, a leghatározottabban elutasítom az olyan érintkezések létjogosultságát, melyek még a fent leírt közvetett módon sem tekinthetőek a gyermekáldás előkészületeinek. Ezen szempontrendszer mentén pedig a távoli ismerősök, és a testvérek közötti homoszexuális kapcsolat differenciálatlanul ugyanabba a kategóriába esik.

Itt pedig megint csak a liberalizmus természetrajzához kanyarodhatunk vissza, amit a Tóta W. Árpáddal folytatott vallási vitám továbbvezetéseként írt eszmefuttatásomban, a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiből világosan levezettem.

Ha a hagyományos, konzervatív értékek következetes képviseletével, melyek eredeti formájukban évszázadokon keresztül jelentették a társadalom egyetlen megtartó erejét, nem szabunk gátat a lopakodó korcsosításnak, akkor nincs megállás a totális elállatiasodásig.

Egyetlen kérdés van, amit az úgynevezett liberális értékekkel kapcsolatban fel kell tennünk.

Miért pont itt álljunk meg?

Ez az a kérdés ugyanis, ami mindennél világosabban megmutatja nekünk ennek a torz eszménynek a rothadó bűzt árasztó mélységeit. Ugyanis erre nincs válasz. Pontosabban mindig más a válasz. Ha egy szintet megszilárdítottak, ha már megkérdőjelezhetetlen dogmaként sikerült elfogadtatniuk az aktuális állapotot, akkor tovább lépnek új területekre.

Soha nincs vége. 

Nem hiába alakult meg Hollandiában a pedofil párt. Ne legyenek kétségeink, nem idegenek ők a liberalizmus hosszú távú fősodrától, csak egy kicsit sietnek. De ha nem teszünk valamit, úttörők lesznek, és ha nem vagyunk elég erősek, a homofóbia szó után néhány évtizeden belül megismerkedhetünk a pedofóbia fogalmának új jelentésével is!

Én pedig ezt nem akarom.

Egy hozzám hasonló konzervatív polgárnak úgy érzem, fontos életküldetéssévé kell válnia, hogy rendet tegyen a végletesen összezavarodott emberek fejében.

"A buzi rendben van, de a vérfertőzés nem". - mondják a zavarodottak, és én a fejemet fogom, hogy miként juthattunk el idáig. Mi a különbség? Ha nincs meg az utódnemzés esélye, akkor csak értelmetlen részletkérdésekről, elképesztően halvány árnyalatokról beszélgetünk.

Mind a kettő azonos mérce szerint mérettetik meg. Mind a kettő azonos mérce szerint sorolandó az elfogadandó, vagy elutasítandó dolgok közé. És e közös mérce csak egyetlen értéket mutathat a végén. Mégpedig azt az értéket, ami mentén ellensúlyozni lehet a szélsőliberális rombolást, és vissza lehet terelni a megzavart társadalmat a régi, kipróbált, és méltán bevált évezredes értékek felé.

Március 15-e talán ehhez lehet az első lépés.

By SoDI

Ui.: Tokio Hotel címke nincs, és nem is lesz. :)

Tomcat kiáll a kutyák jogaiért. Emlegeti a zsidókat. Saját (illeték)költségeihez gyüjtésen gondolkodik.

Nem gondoltam volna a múlt héten, hogy ez a rajzom mára ilyen húsbavágóan aktuálissá válik. :-)

By SoDI

(Rovatunk támogatója a South Park Studios.)

Ma reggel a Mokkában mindannyiunk kedvenc okos nője, Jakupcsek Gabriella a Schöpf-Mérei Kórház igazgatójával beszélgetett a tervezett felszámolásról.

Ez még nem is lenne érdekes, azonban, mint ahogy az élő adásban gyakorta megesik, Freud ismét erősen befigyelt.

Ilyet szól ugyanis:

- A kormányoldalról egyedül Demszky Gábor szeretné megszüntetni Molnár Lajost.

Ha ez igaz, a mélyen tisztelt Főpolgármester Úrral rokon lelkek vagyunk. Ő az új példaképem. :-)

Asszem, ki is nyomtatom poszternek az ágyam fölé.

By SoDI

Jelentem alássan, sikeresen túl vagyok a didaktika vizsgámon, így egyenes az út a jövő héten esedékes komplex pszichológia-pedagógia szigorlathoz.

Viszont belém hasított a felismerés, hogy ha azt abszolválom, soha többé nem lehet belőlem jó szcientológus.

Ejnye, ejnye.

No, majd csak túléljük valahogy. :)

By SoDI

Most nézem csak, hogy a videá-ról, a t-com videómegosztójáról eltűnt az Államrend Megdöntése Projektemet reklámozó rajzfilmem.

A cenzúra nagy úr. 

Érdekes módon a videobomb-on, a youtube-on, a google videón, és a freevlog-on senkinek nincs baja vele.

Vajon melyik alattomos bolsevik matávos találta uszítónak?

By SoDI

Éppen veszett tempójú tanulás közepén állok, de nem tudom megállni, hogy egy teaszünetnyi időben ne foglaljam össze, valójában mi is állhat a Magyar Nemzetben megjelent, többek közt Áder Jánost is támadó írások hátterében.

Tóta a maga egyszerű modorában próbál viccet csinálni Kósa Lajos azon nyilatkozatából, amelyben kifejti, hogy ezek a Fideszen belüli harcokat taglaló fantazmagóriák nyilvánvalóan Gyurcsány Ferenc célját szolgálják.

Pedig ha jobban belegondolunk, akkor rájöhetünk, hogy nem is olyan hihetetlen ez a teória.

Csintalan Sándor nagyon jól összefoglalta ezt a tegnapi műsorában.

A balliberális média-túlreprezentáltság okán a Magyar Nemzet az egyetlen jobboldali napinap. Természetes tehát, hogy a nemzeti oldal széles gondolkodói rétegeinek ad lehetőséget a konstruktív párbeszéd jegyében a megnyilatkozásra.

A lap ezen kényszerű központosító jellege viszont könnyen adhat módot arra, hogy valamely bolsevik elem (és igen, akár maga Gyurcsány Ferenc, vagy valamelyik beosztottja) kihasználja ezt, és visszaélve a szerkesztőség jó szándékával, valamint azzal, hogy az ott ülők a hasonló vitákban előremutató lehetőségeket láthatnak, a jobboldali sokszínűség álcája mögött könnyűszerrel nyomjon keresztül ellenséges agyrémeket a rostán.

Senki se állítja, hogy ez így van, de nem is kellene kapásból elvetni ezt a lehetőséget. Elvégre maga Kósa se mond többet, mint hogy érdemes elgondolkodni rajta.

Ugyanis közel sem lehetetlen.

By SoDI

Gyűlöletes fröcsögő "rovat", nem komolyan venni! 

Horváth "a friss levegő nem gyógyít" Ágnes államtitkár úgy látja az egészségügyet, hogy ha odaér,  az otthonszülők táborát fogja gyarapítani.

Fél, hogy kinyírják.

Fél a jogos bosszútól.

Remélem, joggal fél.

Mondjuk ki jó hangosan, hátha így testet ölt, és teljesül: reméljük, ha valóban oda kerül, valami ügyes orvos tényleg ki tudja pusztítani valami titkos műhiba módszerrel.

Csak hogy ebben is neki legyen igaza.

By SoDI

Nos, mivel szorosan egymás után több olyan vizsgám is van, melyektől egy cseppet rettegek, így ezen a héten a megszokottnál kicsit gyérebben fog frissülni ez a blog.

A Nemzeti Ninja ennek ellenére továbbra is naponta új résszel gazdagodik, azonban minden másban megálljt parancsolok az értelmetlen időpazarlásnak.

Ha valakinek elvonási tünetei támadnának, vegyen erőt magán, és bírja ki. :-)

By SoDI

Vajon miért gondolják az RTL KLUB-nak nyilatkozó Dakar versenyzők, hogy a nézők megértik az egymás közt használt kifejezéseiket?

CP1, CP2, mondja, és ha én nem játszanék gyakorta autós játékokkal, istenbizony nem ugrana be, hogy ez alatt checkpointot kell érteni.

Vajon belehalna, ha helyette rendesen, magyarul kimondaná, hogy első ellenőrzőpont, meg hogy második ellenőrzőpont?

Hacsak tehetem, én például mindig kiszolgálót mondok szerver helyett, és eszem ágában sincs csatolt állományra célozva "etecsment"-ről beszélni. Vagy ha ez valakinek túl hosszú, akkor lehet helyette a szép ízes csatolmány szót használni.

Elvégre magyarok volnánk, vagy mifene.

By SoDI

Aki ismer engem, az tudja, hogy a szociális demagógia azon dolgok közé tartozik, mely igencsak távol áll tőlem. Ez nem a szegénységgel szembeni érzéketlenségget jelent, hanem azt, hogy nem komálom, amikor valaki osztályharcos, elnyomotti szerepben tetszelegve próbálja megmagyarázni a maga nehézségeit. Magyarán az irigységet a legvisszataszítóbb emberi érzések közé sorolom.

Most viszont nézem a HírTV-n a hajléktalanokról szóló riportfilmet, és az imént szerepelt benne egy jelenet, ami nagyon nagy hatást gyakorolt rám. Az, hogy a kukához lép a hölgy, az sajnos "rendben van", sokat látni ilyet ebben a városban. Az, hogy kutat benne, és hogy onnan öltözködik, még az se szokatlan. Ha esetleg a szatyorba csavart kenyeret kiszedi belőle, és megeszi, az se új dolog.

Az viszont, hogy eközben kezébe fog egy csomagolt felvágottat, megvizsgálja, és eldönti, hogy "ez nagyon finom lesz", már elviselhetetlen.

Egyedül vagyok itthon, de akaratlanul is megszólaltam, hangosan.

- Ne, hülye! Az hús! Rakd vissza! Ne csinálj ilyet... Az hús, bazmeg!

Nem is értem. A riporternek sincs annyi esze, hogy kikapja a kezéből, és elmagyarázza neki, hogy ha még valami tészta lenne, rendben van, de a húsban hasonló közegben olyan dolgok szaporodnak el, hogy ha nincs szerencséje, hamar kórházban köt ki?

Ááá, inkább megyek tanulni.

By SoDI

Avagy gondolataim a blogomról

Talán az a hangyányival több, mint két hónap, mialatt újra komolyabban blogolni kezdtem, nem teremt kellő alapot ahhoz, hogy mélyebb következtetéseket vonjak le az eddigi tapasztalataimból, de arra mindenképpen alkalmas lehet, hogy néhány szempontot kiemelve meg tudjak fogalmazni általános igazságokat az itthoni blogolás lehetőségeiről.

• A legelső dolog, amit meg kell állapítani, hogy nem feltétlenül tartozik a legkifizetődőbb módszerek közé videómegosztókon publikált saját tartalmakkal megtámogatni az olvasottságot. Hiába vágtam ugyanis össze egy látványos bemutatót a saját letartóztatásomról, hiába készítettem vicces rajzfilmet az októberi események újrakezdéséről, ezek közel sem hoztak akkora eredményt, mint amilyet elvártam volna tőlük. Érdekes módon ezen még az sem segített, amikor a DV-kamerámmal elmentem Gergényi díjkiosztójára, és az erről összevágott anyagot a kuruc.info segítségével majdnem tízezer emberhez eljuttattam.
• A "hogyan indítsunk képregényblogot, amelyik olyan rém színvonaltalan, és béna, hogy értelme sincs"-féle Zénó, a Nemzeti Ninja se produkált eddig növekvő eredményt. De nem baj, fokozatosan nyomom egyre magasabbra a történet provokatív jellegét, valami majd csak átüti valahol az ingerküszöböt. :) Így ez nem fog megszünni, legalább egy éven keresztül minden nap frissülni fog, ha belepusztulok, akkor is.. :)
• Úgy néz ki, ma Magyarországon az sem különösebben kirívó eset, ha valaki hozzám hasonlóan gabalyodik bele a zsidó lakásmaffia hálójába, így akkor sem érkeznek az érdeklődök nagyobb tömegben, amikor rendszeresen, és kimerítő részletességgel számolok be az ügy legújabb fejleményeiről.
• Az Államrend Megdöntése Projekt, amelynek első lépéseként az Országos Tüntetésnyilvántartó Rendszerbe kezdtem bele, az egyetlen valódi értelme annak, hogy blogolok. Elsősorban emiatt a projekt miatt sorolom a fontos szempontok közé a látogatottságot. Meggyőződésem, hogy reális alapokra helyeztem, ezért kivitelezhetőnek gondolom, és a szívemen viselem a benne megfogalmazott nemzeti célokat. Ez az, amihez valóban komoly reményeket fűzök, aminek a megvalósíthatóságában valóban erősen hiszek. Ezzel az egyetlen probléma, hogy így, a vizsgaidőszakban túl sok időmet foglalná le, ha az ősszel megszokott nívóján folytatnám, ezért erre csak februárban fogok tudni visszatérni, de talán, ha a szorgalmi időszak elején kellő intenzitással vetem bele magam a munkába, akkor lesz esélyem rá, hogy a MÚK-mozgalom erősödésével párhuzamosan magam is hozzájárulhassak a nemzeti oldal sikeréhez azzal, hogy használható eszközt adok a kezébe a korábban leírt közösségszervező rendszer formájában.
• Ami valóban megdobta a látogatók számát, az két dolog. Tóta W. Árpád, és Tomcat.

Tomcat és Balás Márk ügye természetesen nagyrészt azért hozta meg a sikert, mert az online újságírás egyik legfontosabb szabályai közé tartozik, hogy ha valaki aktuális, sokakat érdeklő témákhoz nyúl megfelelő részletességgel, akkor joggal számíthat ennek nyomán megugró olvasottságra. De emellett marketingszakemberek is pontosan tudják, hogy kimagasló eredményességű lehet az olyan kampány, melynek keretében a közvéleményt leginkább uraló problémákra kínálnak egyedi megoldásokat. (Lásd a kamatadó bevezetése előtti banki konstrukciók versenyét). Ez azonban csak az egyik komponens.

A Tomcat-ről írt dolgokkal kapcsolatban a másik ok, ami vonzza az embereket, az az, hogy kevesen vannak, akik nyíltan (tehát nem külföldi szerverek anonimitása mögé bújva) merik őt erős kritikával illetni. "Ha nem perel be, akkor megver, és akkor, jaj, mi lesz." Az előbbitől én azért nem tartok, mert nem hiszem, hogy valaha bárkinek is okot adtam volna arra, hogy fizikai támadásban gondolkodjon. Ez igaz Tomcat-re is.

Gyakran vagyok pimasz, csípkelődő, és szatírikus, de emögött kizárólag az áll, hogy erősen hiszek benne, hogy értelmes, és konstruktív eszmecsere kizárólag élénk vitákon keresztül képzelhető el. Mert ugye akár a Csintalan, akár az ATV hasonszőrű betelefonálós műsorának a szintjén is maradhatnánk, csak ennyi erővel pedig békésen kérődzhetnénk egy lombos fa alatt, vagy dagonyázhatnánk a posványban, annak is megvan a maga szépsége.

A második, a jogi út sem veszélyes, hogy ha az ember érti a módját. Amikor valamilyen támadható tartalommal kapcsolatban helyénvaló észrevétel érkezik az érintettektől, akkor gondolkodás nélkül, mindig eleget kell tenni a helyreigazítási felhívásnak. Az érem másik oldala ugyanakkor, hogy ha nincs valós alapja a visszajelzésnek, akkor ezt a leghatározottabban meg lehet, és meg is kell tagadni. Így kértem bocsánatot a Balás Márk megverését Tomcat-tel kapcsolatba hozó postomért, és így tagadtam meg ugyanezt azzal a szatirikus mókázással kapcsolatban, hogy vajon a Könnyű Károly által felajánlott 100 ezer forintból eddig mennyi kutyaeledel lett vásárolva. Amíg ugyanis az első valóban felfogható volt híresztelésként, addig a második nem utalhat semmi féle bűncselekményre, főleg nem lopásra, és erre elsősorban annak okán nem, hogy senki se lehet képes ellopni a saját pénzét, hisz az fizikailag is lehetetlen. (Nem hiába dolgoztam fel ezt a történetet rajzos formában is.)

Egy új dolgot mindenesetre megtudhattunk Tomcat-ről. Azzal, hogy fejlett a vitaérzéke, eddig is tisztában voltam. Kevés az olyan ember, aki képes egy vitában felém kerekedni, márpedig ő könnyűszerrel megtette ezt, ezért tehát, egészen addig, amíg ebben túl nem szárnyalom, minden tiszteletem az övé. Talán éppen ez alapján élt róla bennem idáig egy rugalmas, értelmes, ugyanakkor határozott fiatalember képe, ami viszont az elmúlt hét eseményei tükrében kicsit megtörni látszik. Azt hiszem, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Tomcat erősen híjján van a humorérzéknek. (Én például arra számítottam, hogy a Berta kutyás poénon ő maga is egy jót nevet legfeljebb. Azt, hogy kiakad rajta, a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna.)

Kérem szépen, sokan tévedésben vannak vele kapcsolatban. Ő nem bunkó, és nem erőszakos, hanem zsémbes. Tomcat egy sótlan, zsörtölődő öregember egy harminc éves ember testébe zárva. Már csak azért is megérte minden múlt heti párbeszéd, hogy erre mindenki rájöhessen.

Tomcat mellett a másik, amelyik vonzotta az érdeklődőket, a Tóta W. Árpáddal való összezördülésem volt.

Annyit el kell ismerni, a blogjában talán valóban nem a legmegfelelőbb helyet találtam meg ahhoz, hogy sarkos, és finomkodást mellőző modorban érveljek vele szemben az igazság mellett, mert az ott lévő kommentek általános hangvétele ennél legtöbbször visszafogotabb, de arra nagyon jó volt ez a tapasztalat, hogy kőbe tudjam vésni az alábbi aranyigazságot:

• a kemény szavak bár érdeklődést keltenek, de könnyen skatulyába zárják az embert

Erre a legjobb példa az, hogy Tomcat-hez hasonlóan egy apró kör kezdett körülöttem is kialakulni, mely tagjai néhány megnyilvánulásom alapján egyoldalú, és nem feltétlenül kedvező oldalról kezdtek el gondolkodni rólam. Így végső soron azt megállapíthatjuk, hogy bár ez a vitamód eredményes, de abban már a legkevésbé sem vagyok biztos, hogy az imázsrombolás okán hosszú távon is kifizetődő, ezért a továbbiakban valószínűleg csak módjával fogok élni ennek az eszközével.

Azért, mert ott végeztem el ezt a kísérletet, még tartozom egy bocsánatkéréssel Tóta felé, de ezt a jövő héten pótolni fogom. :)

Mindent összevetve, érdekes tapasztalatokkal lettem gazdagabb e majd' negyedév alatt, és - ha néhány dologban finomításra is szorulhat a stílusom - abban az egy dologban biztos vagyok, hogy nem hiábavaló minden erölködésem, ezért még hosszú ideig folytatni fogom.

By SoDI

Ui.: Gergényi halálát javasolni kegyetlen mód tessék!

Szóval akkor Gergényi kinyúvasztásáról.

Kis késéssel bár, de örömmel jelentem be, hogy Zénó ninjának 2007. január 16-án végre alkalma nyílik a a főávóssal való leszámolásra.

És ezen a ponton válik korlátozottan interaktívvá a történet, hiszen a sorsában a közkívánat fog érvényesülni.

Várom a javaslatokat véres kegyetlen. ;-)

Addig is megyek tanulni.

By SoDI

Ui.: Ma este: Amit még sehol sem írtam le!

Miért pont "SoDI"?

Juhéé! Na, most nézem csak, felkerültem a héten a freeblog 25 leglátogatottabb blogja közé.

Hogy ne lankadjon a figyelem, ma délután Gergényi Péter tervezett kivégzése lesz a téma.

Tessék visszajönni. :)

Most viszont tanulok, mert reggel vizsgám van. 

By SoDI

Na kérem.

Miután már hatszor jártam meg teljesen feleslegesen a Markó utcát, ma végre sikerült hozzájutnom a lakásmaffia ügyem legutolsó jegyzőkönyvéhez.

Eszméletlen a sebesség, amivel dolgoznak. Több mint egy hónappal a tárgyalás után van már leírt anyag is. Éljen!

Külön most nem részletezem, hogy az itt két órán át összehordott hazugságokkal szemben mi az igazság. Nagyrészt már megtettem korábban.

Viszont felhívnám a figyelmet az alábbi három nyalánkságra:

1. Az itt előadottak köszönőviszonyban sincsenek a tanár bácsi írásbeli ellentmondásával, amit a per kezdetén a bíróságra adott. Most kifejezetten tagadja azt, amit ott leírt.
2. A harmadik oldalon a tanárom bevallja, hogy saját kezűleg ő hamisította az egész ügylet fedezetét a lakóparkos cég nevében.
3. A negyedik oldalon az alpereseim egymással kezdenek el vitatkozni azon, hogy mi hogyan volt. :-)

Nagyításhoz klikk a képekre.

(Azért takartam ki minden adatot, mert a tárgyalás előtt le lettem támadva, hogy máskor ne fotozzam őket a telefonommal. Hisz az sérti a személyiségi jogaikat. Az sem zavarta őket ennek a kérésnek a megfogalmazásában, hogy én rohadtul nem fotóztam senkit egyik tárgyalás után se. Mindenesetre nem akarom, hogy februárban az ügyvédeik a blogom nyomtatott változatát lobogtassák azzal, hogy én rontom szegény bűnöző cionisták jó hírnevét, ezért nem szerepel az alábbi képeken semmi amiből egyértelműen lehetne következtetni a perre, vagy rajtam kívül a többi fél személyére.)

Tessék csak, tessék. Itt látható a pest belvárosi cionizmus valódi arca. :)

És még van, aki ehelyett cigányozik.

By SoDI

Megint antiszemitázik a mocsári szörny.

Most vitatkozhatnánk arról, hogy mennyire ízléses dolog az ELTE Büntetőjogi Tanszékének docensét, egy magasan képzett, és nemzetközileg elismert jogi szaktekintélyt ilyen modorban gyalázni, de az ótvar stílus legyen a mocsári szörny baja.

Amellett viszont már nem lehet szó nélkül elmenni, ha kiderül, hogy amit ír, az erős ferdítés, ócska demagógia, és rosszindulatú lejáratás. Hogy a témában kik rendelhetnek meg ilyet, azt gondolom nem szükséges mélyebben elemeznem.

Lássuk csak, mi is van valójában az ügy hátterében.

Történt, hogy Morvai Krisztina az ENSZ emberjogi CEDAW bizottságában a judeonáci erőszakhorda által megszállt palesztin területeken élő, emberi jogaiktól megfosztott nők helyzetéről merészelt kérdést intézni az izraeli képviselőhöz.

A kampósorrú delegált ezen kicsit felhúzta magát, majd elküldte hazai sorstársait, hogy kopogjanak be Gyurcsányhoz árulkodni. Fletó igyekezett is kiköszörülni a csorbát, és szégyenszemre egy cionista nőegylet vezetőjét próbálta benyomni Morvai helyébe.

(Bár a HVG firkásza megpróbálja azzal hiteltelenné tenni Morvai szavait, hogy az Esztertáska Alapítvány nem tesz említést a lapján arról, hogy cionista lenne, nem kell ahhoz különösebb politikai érzék, hogy lássuk; ha egy zsidó identitású szervezet vezéreként lép valaki a politika felé, akkor nyilvánvalóan nem a Jobbik álláspontját fogja képviselni.)

Ez idő tájt történt, hogy október 23-án az Oktogonon Morvainak szintén alkalma volt beleszagolni a rendőrségi könnygázba, és a magas fokú igazságérzete miatt elhatározta, hogy nem hagyja annyiban ezt a magyar nép ellen elkövetett irtózatos bűnt.

Becsületére legyen mondva, valóban kimagasló munkát végzett az állatias rendőrpatkányok ámokfutását vizsgáló bizottság élén, a diktatúra talpnyalói nyilván ezért érezték a kötelességüknek, hogy a porba döngöljék őt.

Az így indult sajtóhadjárat joggal háborította fel a docens asszonyt, megszületett tehát ez a válaszlevél, melyen hetek óta ugrál a balliberális publicisztikai szakma összes gyűlölködő torzszülöttje.

Sápítoznak, hogy milyen szörnyűséges MAGUKFAJTÁRÓL és MAGUNKFAJTÁRÓL írni, jaj, már megint ez a zsidózás, pogrom lesz itt, rettenetes.

Ilyen ellenszélben öröm látni, amint Morvai könnyűszerrel osztja ki a fröcsögő ámokfutókat a Napkeltében. Hiába no, ilyen sorsra jut a lakáj média minden idiótája, aki nála fényévekkel okosabb emberrel próbál vitába szállni. Valahogy ez a lehengerlő győzelem engem arra a frenetikus égésre emlékeztetett, mint amikor Orbán ősszel csúnyán felmosta a padlót Sváby elvtárssal.

(Azt is hosszasan lehetne elemezni, hogy amikor ártatlan magyarok százainak a meghurcoltatásáról kellene beszámolni a közszolgálati adó nézőinek, és Morvait is ezzel az ürüggyel rángatják be a Kereszttűzbe, milyen tisztességtelen dolog a rendelkezésre álló műsoridő nagy részét stílustalan személyeskedéssel, és vádaskodással kitölteni, mint ahogy ezt Bánóék tették. A pökhendiségnek nincs határa. Az MTV csak nem akart tanulni az ostromból.)

Ugyanis mélyebben megvizsgálva a levél hátterét világosan látszik, hogy Morvainak esze ágában sem volt zsidózni. Egyértelműen a balliberálisokat, vagyis cionistákat és magyar filoszemitákat vegyesen értette "MAGUKFAJTA" ember alatt, ebbe bármi nemű faji kirekesztést belemagyarázni szemét, izzadtságszagú erőlködés.

Néhány libsi megint elélvezhetett.

Jól kiantiszemitázhatták magukat. "Zsidózik"-írta Tóta W. Árpád is, és az ember szinte látja a perverz mosolyt az arcán. Megint nácizhat.

És ugyanígy szinte látjuk a kínos feszültséget, amikor valaki tagadni merészeli a zsidózás tényét. "Buta vagy, mint egy növény" - vágja a különvélemény arcába, mert természetesen a józan ész kizárólag a beteges nácizással lehet azonos. Ha pedig valaki nem hajlandó meglátni ott a kirekesztő zsidózást, ahol az sose volt, akkor ő az "internet egyik legostobább alakja".

Antiszemitázz Te is, különben őrült vagy.

Akkor inkább őrült leszek.

By SoDI

UPDATE: Bánó alantas gyűlöletét megérthetjük, ha elolvassuk ezt a kuruc.info cikket.

Bámulatos, hogy milyen bravúrokra képesek egyesek.

Ez a szavazás arra szolgál, hogy kiderítsük, vajon csak egyetlen csodaember él ebben az országban, vagy esetleg belőlük is olyan jól el vagyunk látva, mint zsidó Nobel-díjasokból.

	Ha akarná, Ön el tudná lopni saját magától a saját pénzét?
	Igen, mert zsidóvadász vagyok.
	Nem, mert tudok magyarul.

Szerintem alapítsunk vallást a varázslat köré...

By SoDI

Végre tudom, hogy mi a gond. Csak nem értem.
Tomcat ezt írja nekem itt.

Jöjjön tehát egy élő példa. Bevallom, megesett már: 

A VidékTV-nek kell vennem 20 ezer forint értékben nyersanyagot.

Megkapom a huszast készpénzben. Elindulok.

Közben tudom, hogy a bankszámlámon van 30 ezer forint.

Útközben megállok az Oktogonnál, és megebédelek a McDonald's-ban.

Vagyis saját célra elköltök 3 ezer forintot a VidékTV pénzéből.

Odaérek a Media Marktba, megveszem, ami kell, és fizetek kártyával.

Délután, amikor el kell számolni a főnökömmel, elszámolok.

A VidékTV pénzét költöttem, mert délutánig nem kérték, de amikor kérték, át tudtam adni.

Kérdés: Loptam a VidékTV-től?

Sőt: Van-e értelme bármilyen szempontból a kérdésnek, amíg a főnök nem kéri el a visszajárót?

By SoDI

Ui.: De lehet, hogy csak pénteken fogok találkozni a főnökkel, a pénzt pedig már hétfőn odaadja. Nincs a számlámon semmi, de tudom, hogy szerdán biztosan ott lesz az ösztöndíjam, mert eddig mindig ott volt a hó adott napján. Lopás-e, ha kedden megebédelek a McDonald's-ban?

PÓTKÉRDÉS: A Zénó Nemzeti Ninjában Kőrösi Imre éppen meg akarja öletni Tomcat-et. Vajon én ezzel gyilkosságra való felbujtással vádolom Kőrösi urat, vagy (ami a másik eset), rajtam kívül még senki nem olvasott Hócipőt/Matulát, és nem látott életében South Park-ot?

Nos akkor egy cseppet higgadtabban.

(Az előző, két órája írt, full ideges írás itt található.)

Az előző bejegyzést is meghagyom, had legyen saját magam számára is egy intő példa, hogy milyen az, ha akkor írok blogot, amikor felbaszták az agyam.

Ez a bejegyzés túlnyomórészt rövid tőmondatokkal lesz megfogalmazva, szinonímák, körülírások, és hasonlatok nélkül, hogy képességtől függetlenül minden kedves érdeklődő megérthesse. Csupaszon, retorika nélkül, ahogy én gondolom.

1. Nincs dogma. Az a középkorban volt. Balás Márk esetéről lehet írni. Mindenről lehet írni. Csak nem mindegy, hogy mit.
2. Soha senki se tilthat meg senkinek semmilyen témát. A téma nem, mindig csak a tartalom a fontos.
3. Van itt egy közéleti vita. (Amiről országos médium ír, az közéleti vita. Attól országos.) A közéleti viták attól közéleti viták, hogy a köz, vagyis az emberek kielemezzék. Arra valók ugyanis.
4. A közéleti vitáknál úgy helyes, ha mindenkinek van véleménye. A közéleti viták iránti passzivitás ugyanis Magyarország legnagyobb baja. Nem lesz itt változás, ha az emberek közömbösek maradnak a környezetük iránt.
5. Közéleti vitákban a véleményezés mindig és mindenkitől helyénvaló és kívánatos tehát.

Ezek alapján, nézzük, hogy az én csupasz véleményem szerint mi ez az egész.

Voltak az őszi események. Hallott erről ez a balliberális Balás Márk, és undorító modorban elkezdte mocskolni Tomcat-et, és Athinát.

Ezek után nagyon rászállt Tomcat-re, és vak tyúk is talál szeget alapon szerencséje volt.

Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd úr ugyanis azután vonta kérdőre Tomcat-et, miután Balás levelezni kezdett vele.

Így ebből a levelezésből egy bocsánatkérés lett Tomcat blogján. Kiderült, hogy valóban téves volt a korábbi állítása, miszerint Gaudi alapítványa pénzt kapott volna az anyjától az ügyvédi segítség fejében.

Erre természetesen rászálltak a vadliberálisok, és Könnyű Károly pénzéről hülye történeteket kezdtek kitalálni. (Naná, ezektől ez várható. Az lett volna a meglepő, ha nem ez történik.)

Végül pedig jött a már jól ismert Népszabadság cikk. Az országos napinap közéleti kérdése.

Erről a közéleti kérdésről az a véleményem, hogy egyik oldalról nem életszerűtlen benne az, hogy valaki egy enyhe verés közben telefonáljon. (Mindenki ezt tartja életszerűtlennek). Nem életszerűtlen, hogy a támadók nem akartak 8 napon túl gyógyuló sérüléseket okozni. Még jó, aki ismeri a BTK-t , az nem akarhat. Mint ahogy az sem, hogy nem akartak rabolni, ezért nem vettek el tőle semmit.

Minden más viszont életszerűtlen.

• Hol az orvosi látlelet?
• Hol a feljelentés?
• Hol van annak a lakónak a tanúvallomása, aki állítólag kinézett, amikor történt a verés?
• Miért nincs egyik se?

Egyrészt, aki annyira utálja Tomcat-et, mint Balás úr, attól nem elképzelhetetlen, hogy így akarja lejáratni.

Valószínűnek tűnik, hogy átolvasta Tomcat blogját, és olyan korábbi bejegyzéseket, és letöltendő videókat talált, amelyekre rá tudott építeni egy sztorit.

Megtalálta a lakáslátogatásos, "miért írsz hülyeségeket a mIRC-en" sztorit, és átköltötte úgy, hogy ő legyen benne.

A Népszabadság pedig kapott az alkalmon (ez sem meglepő).

Tomcat meg érezte, hogy ez megint jó látogatottság-növelés, ezért válaszolt a szokásos modorában a Népszabadság újságírójának, amikor felhívták.

Én is ezt tettem volna, ilyenkor az a jó válasz, hogy "ez hülye kérdés". :)

Kellően sejtelmes, vitát indukál, ettől fogy jól a trikó. :)

Szerintem ez történt, és nem több.

Remélem, így tőmondatokban elég egyértelmű lesz, és azok is megértik, akik nem tudnak jól magyarul.

By SoDI