„Gyurcsány a hibás” néven csoportot alakít a Fidelitas, amelyhez bárki csatlakozhat.
Radnóti Ákos, a győri Fidelitas elnöke rámutatott: „egyértelműen kimondhatjuk, hogy a kudarcokért Gyurcsány Ferenc a hibás”. Sokakban benne van ez a gondolat, csak nem vállalják fel - tette hozzá.
MI EZ A SZAR, TESSÉK MONDANI?!
KINEK A FEJÉBŐL PATTANNAK KI EZEK A REMEK ÖTLETEK?!
Tegnap a várban összefutottam Ekrem Kemál Györggyel is, akivel hosszasan elbeszélgettem a magyarság elkeserítő helyzetéről. Egyetértettünk abban, hogy a jogi út egyre fogyatkozik, éppen ezért folyamatosan közeledik az idő, amikor a magyarok többsége végre ráébred: ha nem akarunk véglegesen elveszni, harcolnunk kell.
Mit mondjak, igencsak felemelő érzés a jövő hathatósabb megoldásait azzal az emberrel kitárgyalni, aki a rendszerváltás utáni időszakban egyedüliként büszkélkedhet azzal, hogy jogerős bírósági ítéletet tudhat a háta mögött; alkotmányos rend elleni szervezkedésért. :)
Azóta persze már ő is rájött, hogy megfelelő lelki alap, vagyis körültekintő előkészítés nélkül ez egyelőre nem időszerű, ugyanis először az egészséges hazaszeretetet, és értéktiszteletet kell belenevelni a honfitársainkba, ami sajnos nem megy máról holnapra. Hogy mikor érünk célba, nem tudni, azonban - és ezt már én teszem hozzá - a bolsevik férgek ideges ajvékolása pontosan jelzi, hogy jó úton járunk.
Joggal fél a nemzet minden ellensége, ugyanis közeleg az óra, amikor az igaz nemzeti gondolatok győzedelmeskedni fognak a magyarfaló ármánnyal szemben.
Btk. 269/B. § (2) „nem büntethető az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény miatt, aki azt ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából követi el.”
Őt bántalmazták, de a rendőrség azt javasolta: a támadója helyett inkább ő költözzön el.
Amikor védekezni próbált, több napig őrizetben tartották.
Legvégül a kerületi rendőrök a támadójával haverkodva együtt röhögtek azon, mennyire megijedt, amikor a szomszédja megpróbálta rátörni az ajtót.
Végül elmenekült, de a mostani lakcímét nem meri bejelenteni, mert gyanítható, hogy nemzetbiztonsági háttér miatt védik annyira a rendőrök a zaklató családot.
Ma délelőtt a Magyar Néppárt lakásmaffia -és korrupcióellenes tüntetésén jártam. Majd ha lesz egy kevés időm, rendes riportot is összevágok belőle, addig viszont álljon itt az alábbi vágatlan interjú.
Lehet, hogy csak véletlen, de az utóbbi időben oly sokszor botlok bele különféle véleményekbe, melyeknél csőcseléknek, és erőszakos rasszista állatoknak nevezik azokat a hazafiakat, akik közterületen is az átlagnál erélyesebben fejezik ki elégedetlenségüket (lásd például a Turulos videómat), hogy mindezek után kész felüdülés volt látni az alábbi rövid klippet, ahol az ehhez hasonló, sokak által helytelenített hangsúly tökéletes kompozícióba kerül a hangulatos aláfestő zenével, relevánssá, érthetővé, és abszolút helyénvalóvá varázsolva még a végén elhangzó, - a magyarellenes liberálisok sznob elitizmusa szemszögéből talán borszagúnak bélyegezendő - hangos felkiáltást is.
Mert mint ahogy néhány napja ezt bővebben is kifejtettem, és azóta sem győzöm eléggé hangsúlyozni: ha mindenféle művi szempontok alapján eltaszítjuk magunktól azokat a társainkat, akik különben kiemelkedően hasznosat tudnának lenni a közös harcunk folyamán, akkor azzal megbocsáthatatlan bűnt követünk el nem kisebb ügy, mint a nemzetben gondolkodó hazafiak szent küzdelme ellen.
Másfelől pedig nem csak azért vétünk hatalmasat, ha megbélyegezzük ezeket a harcosokat, csak mert esetleg felborítanak néhány kukát, vagy parkoló autót, mert ezzel együgyű, demagóg, a hosszútávú taktikai mérlegelést még csak hírből sem ismerő szintre süllyedünk, hanem azért is, mert eközben figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt is, miszerint ezek az emberek nem erőszakosak, vagy valamely pusztító eszme áldozatai, hanem csupán elkeseredettek, és - a Gyurcsány kormány tevékenységét szemlélve: teljes joggal - frusztráltak.
Márpedig ha képesek vagyunk gondolkodásunkat megnyitni efelé az igazság felé, akkor kénytelenek leszünk belátni, hogy ez a gőzkieresztés igenis mindenki számára hasznos, és örvendetes, mert ha ezeket a megnyilvánulásokat elnyomnánk, akkor az így felgyülemlő feszültség későbbi robbanása elképzelhetetlen erejű, elsöprő, és kegyetlen lenne. Fontos tehát megértenünk ezeket az embereket, hogy képesek legyünk átérezni a motivációikat, legvégül pedig képesek legyünk belátni, hogy ők bizony a mi oldalunkon állnak, éppen ezért elfordulás helyett inkább nyílt szívvel kellene szemlélnünk az erőfeszítéseiket.
Semmi okunk sincs ugyanis arra, hogy elítéljük az elkeseredett, frusztrált társaink haragját. Ha valaki még mindig nem tette volna meg, (annak ellenére, hogy folyamatosan linkelgetem :)), az most hallgassa meg végre Morvai Krisztina ide vonatkozó szavait, és minden egy csapásra meg fog világosodni előtte.
Bizony, minden mélyen érthető, és erősen átérezhető, amit manapság az utcákon tapasztalunk. Éppen ezért óriási hiba pont akkor, amikor a hatalom amúgy is egyetlen homogén közegnek tekinti a különféle nemzetben gondolkodó hazafiakat, mindenféle ködös, elitista elvek mentén eltaszítani magunktól a nemzet legbátrabb harcosait.
Ők ugyanis ehelyett inkább tiszteletet érdemelnének, amiért képesek, s még hajlandóak visszafogni magukat, és így érdemben még mindig nem folyt vér ebben az országban, annak ellenére, hogy különben sokak szerint ez akár indokoltnak is lenne tekinthető.
Ha jól emlékszem, a blogom közel két éves, aktív működése során még soha nem szerepelt itt olyan írás, amiben annak okait fejtegettem volna, hogy miért vagyok én nemzeti gondolkodású fiatal, és miért érzek határozott, politikai irányultságú ellenszenvet mindazokkal szemben, akik bármilyen módon is támadják, illetve gúnyolják a hazájukért aggódó, és érte tenni is hajlandó magyarokat.
Egy hasonló összeállításnál általában fel szokás sorolni népünk történelmi erényeit, a gazdag kultúrát, a családvédelmet, a közösségi szellemet, és egyéb, magasztos gondolatokat. Ez alapvető ennél a témánál, azonban ezt a részt én most mégis átugranám, elvégre ha megfeszülnék se tudnám mindezt olyan mélyenszántón megfogalmazni, mint ahogyan azt néhány napja Tor Salquist barátunk tette.
Mindezek helyett inkább azokból a rágalmakból indulnék ki, melyeket az ellenségeink előszeretettel ragasztanak ránk; sorra cáfolva meg mindet, így világítva rá, hogy miért az a világnézet, és elkötelezettség a legmagasabb rendű eszme mind közül, amit mi a nemzeti oldalon képviselünk.
Leggyakrabban ugye velünk szemben a szélsőségesség vádja hangzik el. Hogy fel tudjuk térképezni, mit jelent ez a szó, a legjobb az, ha felsorolásszerűen adunk rá nyolc példát...
Normálisan gondolkodó embernek az alábbiakat illik szélsőségességnek tekintenie:
Rasszizmus (egyes embercsoportok egészének megbélyegzése, és kirekesztése kizárólag tagjainak genetikai tulajdonságai, külső jegyei alapján)
Cionizmus (a zsidó állam megerősödésének felszíni gondolata mögött rejtetten a zsidó felsőbbrendűség elvére épülő rasszista, kirekesztő eszme; közelebbről tehát az előbbi pontnak, a fajgyűlöletnek egy alfaja)
Antiszemitizmus (olyan faji, illetve kulturális alapú zsidógyűlölet, ami túlmutat a politikai alapú anticionizmuson, és a józan, teológiai indíttatású antijudaizmuson.)
A faji alapú szűrő elvetése persze még nem jelenti azt, hogy tudományos érdekességként ne lenne szalonképes - szigorúan a fajelméletre hajazó következtetések nélkül - a zsidósággal kapcsolatban bizonyos statisztikai tényeket, és ezek esetleges genetikai vonatkozásait említeni, mint ahogy Bloginra utalva itt én is teszem.
Neonácizmus (olyan nyugati szubkultúra, mely gyakorlatában, retorikájában, és szellemiségében elég távol áll a hagyományos nemzetiszocialista szellemtől ahhoz, hogy tény legyen vele kapcsolatban: akár még Hitler vagy Szálasi is elsőként rohanna elhatárolódni a tagjaitól)
Internacionalizmus (olyan szemlélet, ami a nemzeteket a múlt csökevényeinek tartja, vagyis a globalizáció, az egysíkú világpolgárság megszületésének zavaró gátjaként tekint rájuk)
Neoliberalizmus (szociálisan érzéketlen, embertelen gazdasági irányzat, ami a protestáns etika elsőbbségével érvel, vagyis magára hagyja az elesetteket, és mindazokat, akik képtelenek értéket termelni; azaz egy olyan szemlélet, ami a gazdasági racionalitás szempontja alá próbál sorolni minden kulturális és szociológiai megfontolást)
Libertarianizmus (a szabadságot a szabadossággal összekeverő, az évszázados társadalmi értékek felszámolásán munkálkodó destruktív eszme, melyet a gyakorlatban főként deviáns viselkedésminták propagálásakor érhetünk tetten: úgy mint droghasználat, illetve szodomisztikus perverziók bátorítása)
Sovinizmus (valamely nemzet abszolút elsőbbségének hirdetése más nemzetekkel szemben. Etnikai türelmetlenség, és a kisebbségek igazságtalan elnyomása jellemzi.)
Ha megfigyeljük, a nemzeti oldal ismertebb alakjai kivétel nélkül mentesek a fenti szélsőségek mindegyikétől.
Van olyan balliberális barom például, aki Vona Gábort rasszistának nevezi. Ennek erősen ellentmond, hogy még a szélsőbaloldali Partizáninfó, vagy Nácivadász lapok is sokkalta sűrűbben használják a „cigánybűnözés” kifejezést, mint ő.
Ugyanígy vannak sokan, akik a józan Izrael-kritikánál, vagy akkor, amikor bizonyos közéleti szereplők esetén megvizsgáljuk, hogy az illető zsidó-e, rögtön antiszemitizmusról beszélnek. Az ilyen embernek ajánlom figyelmébe az elvitathatatlanul baloldali érzelmű Gerő András gondolatait, aki nemrég Friderikusz műsorában világosan kifejtette, hogy Szekeres Imre esetében igenis releváns felvetés a zsidóságát említeni, ez ugyanis szorosan hozzátartozik az ő szociológiai profiljához; vagyis annak a ténynek a kimondása, miszerint ő nyilvánvalóan azért nem szeretné a katonai tisztavatásokon ott látni a Szent Koronát, mert zsidó, még korántsem számít „zsidózásnak”, pláne nem antiszemitizmusnak.
Vannak még ezen túl olyan emberek, akik – tájékozatlanságból, vagy ártó szándéktól vezérelve - a Domokos Endre által vezetett Vér és Becsületet (mai nevén: Pax Hungarica) neonáci szervezetnek tekintik, annak ellenére, hogy ők egyértelműen a klasszikus Hungarista elvek követőiként definiálják önmagukat. Nos, be kell vallanom, eleinte még én is bevettem ezt az ócska hazugságot Domonkos úrral, illetve a csoportjával kapcsolatban, azonban azóta már vettem a fáradtságot, és végighallgattam néhány beszédüket, illetve egyéb rendezvényeiknek az anyagait. Amikor az egyik, a Petőfi szobor tövében tartott megemlékezésükön hallottam azt a mondatot, miszerint az tesz magyarrá valakit, hogy magának érzi a magyar nemzet ügyét, és tenni is hajlandó érte, mint akként tette ezt a Petrovicsból Petőfire magyarosító költő, akkor már tudtam, hogy itt szó sincs semmiféle xenofóbiáról, illetve sovinizmusról. Ez a meggyőződésem még inkább megerősödött, amikor elmentem megnézni a 2008-as Becsület Napja nevű rendezvényüket, és megpróbáltam kihallani beszédeikből azt az idegengyűlöletet, rasszizmust, és antiszemitizmust, amivel folyamatosan rágalmazzák őket. Legnagyobb meglepetésemre azonban semmi ilyesmit nem hallottam, ehelyett csak egy gyönyörű történelmi megemlékezésnek lehettem a szem -és fültanúja, tehát józan, visszafogott, szívhez szóló, konzervatív gondolatokat hallhattam. (A helyszínen készített videóm itt tekinthető meg).
Mindezek után, ha nagyon röviden össze kell foglalnom, hogy miért vagyok én keresztény-nemzeti érzelmű, konzervatív fiatal, akkor ezt mondanám:
Nem azért állok itt, mert vonz a szélsőségesség, hanem épp ellenkezőleg: azért, mert kifejezetten taszít.
Miután pedig a szélsőségességet normális ember a fentebb kifejtett nyolc ponttal azonosítja, ezért logikusan adja magát, hogy igazából az áll középen, vagyis a józan ész pártján, aki ezen kilenc pont mindegyikétől egyaránt elhatárolódik. Az igazi szélsőségesek pedig azok, akik ezen pontok közül egyiket-másikat a magukénak vallják.
Határolódjunk el a szélsőségességtől, mert veszélyesek?
Bizony, én is ezt mondom. Én már megtettem. Ezért állok a nemzeti oldal, a Jobbik, a Gárda, és a '40-es évek építő hazai ideológiái mellett.
A mai bejegyzés után minden cionista zsidó, és bolsevik lumpen döntse el, hogy akar-e még beszélgetni erről...
Tudom, hogy sokan vannak közületek, akik szerint hatalmas hiba reagálni a Nácivadászok mocskolódásaira, ugyanis csak feleslegesen csináljuk nekik a reklámot, és a linkelgetéssel növeljük a Google pagerank-jukat, azonban én úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes folyamatos ellenpontot képezni a propagandájukkal szemben.
Erősen hiszen ugyanis, hogy egy oldal látogatottsága, vagy elhelyezkedése valamely kereső találati listájában önmagában még nem teszi társadalmilag hatásossá az ott található tartalmat, elvégre a Népszabadságot is mindenki olvassa az ellenség megismerésének jegyében, mégis fogyatkozó Magyarországon a balliberális módon gondolkodó emberek száma. Ha az ember hatni akar az ellenfél olvasóira, és enyhíteni akarja valamilyen weblap azon képességét, hogy befolyásolni tudja a közgondolkodást, ahhoz ehhez a legjobb módszer az, ha pontról pontra, észérvekkel cáfoljuk meg az onnan érkező valótlanságokat.
Elsősorban azért gondolom úgy, hogy szükség lenne erre, mert – ellentétben a Partizáninfóval, akik néhány, a rendőrségtől kapott adat jogtalan publikálásán, és esztelen fröcsögésen kívül másra nem képesek – ezek a Nácivadászok némileg összeszedetten, és a maguk módján kifejezetten értelmesen kommunikálnak. Úgy gondolom, hogy teljesen felesleges elvitatni tőlük ezt a tényt, elvégre legtöbbször elképzelni sem lehet annál nagyobb hibát, mint amikor valaki elbizakodottan lebecsüli az ellenségét. Ellenségnek lenni ugyanis rangot jelent, ezek tehát az eltaposandó férgek fölött helyezkednek el egy lépcsőfokkal. (Míg a férgek az állatoknak kijáró megvetést, és sárba döngölést érdemlik, addig az ellenséget egyenrangú küzdelemben kell legyőzni, majd végül - természetesen ugyanúgy - kíméletlenül megsemmisíteni.)
Másfelől úgy érzem, abból a szempontból hatalmas taktikai előny birtokában vagyok, hogy képes vagyok ráhangolódni az ő érvelési menetükre. Megfigyeltem ugyanis, hogy a legtöbb esetben a Nácivadászok hajszálpontosan azokat a gondolkodási sémákat alkalmazzák az írásaik megfogalmazása során, mint amelyekkel ezen a blogon én magam is előszeretettel operálok, csak éppen ellenkező előjellel. Ilyen módon tehát az övékével egyező érvelési technika birtoklása, de az ő céljaikkal homlokegyenest szembemenő célrendszer, úgy érzem, kiválóan alkalmassá tesz engem arra, hogy alapos, és hiteles cáfolatát nyújtsam a hazug állításaiknak. Ebből a megfontolásból hoztam tehát most létre az ellen-nácivadász kategóriát.
Mindezt csak azért írtam le, hogy megvilágítsam az ellen-propaganda szükségességét azok számára, akiknek szemében esetleg kevésnek bizonyul a személyes megtámadtatás indoka, vagyis az, hogy ezek a szemét kis patkányok valamiért kiemelten foglalkoznak velem.
Márpedig foglalkoznak, mégpedig minduntalan arra a kényszerképzetükre térve vissza, miszerint én zsidó lennék. Miután ez elképzelhetetlenül távol áll az igazságtól, talán a teljes ignorálás lenne részemről a méltó válasz, azonban én ennek ellenére egy érdekes lehetőséget, ha úgy tetszik: kapaszkodót látok a rágalmakban arra, hogy – részben az én hozzájárulásommal – elindulhassunk abba az irányba, amikor a hazai közéletben egyre kevésbé számít majd szalonképtelennek vizsgálni bárkinek is a származását. A művi, polkorrekt szabályok fokozatos felszámolásának szempontjából tehát kifejezetten előnyös, ha minél nagyobb nyilvánosság előtt van szó ilyesmiről, még akkor is, ha ez esetben éppen én vagyok a vizsgálódás alanya.
Arról már nem is beszélve, hogy miután pontosan tudom, hogy a származásommal kapcsolatos rágalmak mekkora hazugságok, így bármiféle, ilyen irányú vizsgálódás elé nyílt szívvel, és bátran állhatok; mindez a legkevésbé sem jelent gondot a számomra. Annál is inkább így van ez, mert tény: a stabil keresztényi és értelmiségi gyökerek szégyenkezés helyett inkább büszkélkedésre adnak okot a számomra.
Vizsgáljuk meg tehát SoDI családfáját!
Azt hiszem, ha azt kell eldöntenünk, hogy ki a zsidó, legjobb, ha a magyar jogalkotás egyik legbölcsebb idevonatkozó gyöngyszemét, az 1941-ik évi XV. törvényt vesszük alapul.
A jelen §. alkalmazásában zsidó az, akinek legalább két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született, úgyszintén - tekintet nélkül származására - az, aki az izraelita hitfelekezet tagja.
De még ennél is tovább megyek. Mondjuk, hogy ez túl enyhe feltétel. Ezért annak ellenére, hogy házasságban születtem, inkább vizsgáljunk meg engem a fattyakra (gyk.: házasságon kívül született kölykökre) vonatkozó passzus alapján:
...az a gyermek zsidó, akinek legalább egyik nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.
Az alaposság jegyében tehát menjünk végig hat emberen, a két szülőmön, és a négy nagyszülőmön. Nos, ha ez kell, hát nagyon szívesen.
Már csak azért is, mert irtózatosan kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy a két, egyetemet végzett szülőjük mellett mind a négy nagyszülőjük legalább főiskolát végzett.
Az pedig, hogy mindezt egyetlen zsidó családtag nélkül tudom felmutatni egy olyan országban, ahol egyértelmű túlreprezentáltságot mutatnak az értelmiségi pályák többségén, még inkább kiemeli ezt a gyönyörű vérségi érdememet.
Abban úgyszintén biztos vagyok, hogy ez a tény mostantól minden olyan balfasztól elveszi az erkölcsi jogot ahhoz, hogy a családi hátterem vonatkozásában akár csak ki merje nyitni a mocskos pofáját (melyből legalább negyedrészt ott lóg a kapanyél), aki eddig - annak ellenére, hogy nem büszkélkedhet legalább ilyen kvalitású háttérrel - a származásom irányában előszeretettel költögetett különféle rémmeséket a nyilvánosság számára.
Az alább felsorolt tényekhez természetesen könnyen be tudom szerezni a családi dokumentációt. Menjünk tehát sorban az „őseimen”.
Édesapám
Kitűnőre érettségizett egy dunántúli technikumban, majd 5 év múlva magna cum laude minősítésű villamosmérnöki diplomát szerzett a BME-n. Több helyen dolgozott fejlesztőmérnökként, rövid ideig középiskolai, valamint főiskolai tanár is volt.
Édesanyám
Jogászként végzett az ELTE ÁJK-n. Néhány évig jogtanácsosként dolgozott, majd fokozatosan önállósította magát. Immár több, mint 10 éve egyéni ügyvédként tevékenykedik.
Anyai nagyapám
Mezőgazdasági múltú családból származik, Prügy községből. Felekezeti hovatartozása szempontjából református. A legnagyobb szívfájdalma fiatal korában az volt, hogy reformátusként a Horthy korszakban esélye sem volt vasúti alkalmazottnak lenni, mert akkoriban ez a lehetőség (nyugdíjas állás lévén) csak római katolikus vallásúak számára volt nyitva. Ez a korlátozás később megváltozott.
Végzettsége szerint gépészmérnök (BME) volt. Külön érdekesség mérhetetlen elkötelezettsége, mellyel 45 éves (!) fejjel ült be nappali tagozatra (!) a 20 éves gyerekek közé, és így 50 éves korában szerezte meg a diplomát. Nyugdíjba MÁV középvezetőként ment.
Anyai nagyanyám
Közgazdász diplomával a zsebében hosszú ideig ő volt az APEH jogelődjénél a személyzeti vezető (ma HR-es részlegvezetőnek neveznénk). Az egészen pontos családi hátterének még nem néztem utána, azonban itt indifferens is, elvégre zsidó származását már csak azért is elvethetjük, mert arról hallanom kellett volna. Másrészt pedig ebből kifolyóan bármiféle izraelita felekezeti hovatartozás szintén garantáltan, százszázalékos bizonyossággal kizárható nála.
Apai nagyapám
Általános iskolai tanárként tanított magyart és történelmet. Tiszta keresztény származása a Pannonhalmi Bencések archívumában garantáltan több száz érvre visszavezethető, éppen ezért több szót nem is érdemes vesztegetni rá.
Apai nagyanyám
Óvónő, a helyi óvoda igazgatója, valamint a helyi tanács tagja (mai szóhasználattal: önkormányzati képviselő) volt egy dunántúli községben. Származását tekintve sváb (Geiling családnévvel). A második világháború ideje alatt az is felmerült, hogy esetleg Németországba költözik (illetve hogy kint marad, miután konyhai alkalmazottként dolgozott ott azokban az években). Családja a dunántúli Szomód nevű faluból származik (sváb falu). A tiszta katolikus, keresztény származás tehát nála is abszolút megkérdőjelezhetetlen.
Íme tehát a tények.
Aki maga miatt szégyenkezik, és irigykedik, vagyis akiben ugyanaz az alulról jött ember elkeseredett gőgje munkál, mint ami Gyurcsány Ferencnek is megalapozza a visszataszító erőszakosságát, persze joggal lehet dühös rám mindezek után is, a különbség csupán annyi lesz, hogy az ilyen ember motivációit mostantól pontosan fogom érteni én is, és ti úgyszintén.
Azon évfolyamtársaim részéről pedig, akik előszeretettel jönnek különféle szociális problémákkal, különösen érthető lesz mindezek után a támadó hozzáállás, elvégre köztudott szociológiai tény, hogy az elsőgenerációs reálértelmiségiek általában pusztán kockaszintű szaktudással vérteződnek fel, de ettől függetlenül túlnyomó többségükben végig megmaradnak ugyanannak a műveletlen, faragatlan ősbunkónak, mint amilyenek annak előtte voltak.
Más szóval: az átlagelsőgenerációs reálértelmiségi szintén szarból van, nem csak az átlagzsidó. :)
Bár vasárnap van, de emellett nem tudok elmenni szó nélkül.
A T-Mobile-nak tökéletesen igaza van!
Egy olyan hülye drogost, aki a tiltott szerei miatt négy éve egyszer már szégyent hozott az országra, soha a büdös életben nem szabadna többé Olimpia közelébe engedni!
A Magyar Olimpiai Csapat gyémánt fokozatú támogatója szerint a doppingvétségen ért Fazekas Róbert nem méltó arra, hogy a nemzeti színeket képviselje.
A T-Mobile szerint "erkölcsileg aggályos", hogy a Magyar Olimpiai Bizottság úgy döntött: Fazekas Róbert diszkoszvető indulhat a pekingi olimpián.
A telekommunikációs cég a Magyar Olimpiai Csapat egyik főtámogatója, Fazekas Róbert pedig az athéni játékokon doppingolt, ezért megfosztották aranyérmétől.
"A T-Mobile mint a Magyar Olimpiai Bizottság gyémánt fokozatú főtámogatója, erős erkölcsi aggályait fejezi ki a MOB illetékes testületének mai döntése kapcsán, amelynek eredményeként az athéni súlyos doppingvétsége miatt két évre eltiltott Fazekas Róbert a pekingi olimpiai játékokra utazó magyar küldöttség tagja lett" - áll a cég közleményében.
A Magyar Olimpiai Csapatot - elődeivel együtt - immár másfél évtizede támogató T-Mobile szerint Fazekas Róbert nem méltó arra, hogy a nemzeti színeket képviselje, mert vétsége és annak súlya nem csupán olimpiai aranyérmének elvesztéséhez vezetett, hanem a magyar sport, közvetve pedig az egész ország tekintélyét csorbította.
A cég álláspontja szerint sportolóként nem állítható példaképként a sportszerető közönség és az ifjúság elé. A nehezen helyreállítható erkölcsi károkat nem feledtetheti, legfeljebb csak enyhítheti, hogy Fazekas letöltötte eltiltásának éveit és az utolsó lehetőséget kihasználva teljesítette az olimpiai kiküldetési szintet.
A T-Mobile bízik abban, hogy a pekingi olimpiára kizárólag olyan magyar sportolók utaznak el, "akiknek tiszta a lelkiismerete, és akik tiszteletben tartják az Olimpiai Chartában foglaltakat, valamint a fair play írott és íratlan szabályait" - fejeződik be a cég közleménye.
Ehhez képest igencsak szánalmas a szombathelyi polgármester ócska fröcsögése.
Ipkovich György szombathelyi polgármester a nyugat.hu című internetes oldal értesülése szerint fel kívánja bontani a város szerződését a T-Mobile telekommunikációs céggel, miután a vállalat súlyos erkölcsi aggályának adott hangot Fazekas Róbert diszkoszvető olimpiai indulása kapcsán.
A városvezető a nyugat.hu-nak szombaton azt mondta: hétfőn megvizsgálja annak lehetőségét, hogyan lehet felbontani a T-Mobile-lal kötött szerződést, ha szükséges bojkottot hirdet Szombathely fő telefonszolgáltatója ellen. "Tiltakozzon hasonlóan mindenki, aki úgy érzi: egy cégnek nincs joga megakadályozni, hogy a szombathelyi fiú induljon az olimpián. Nem azért vesz szolgáltatást Szombathely a telefoncégtől, hogy ő aztán az ebből is szerzett hasznát egy szombathelyi sportoló elleni harcra használja fel" - idézte Ipkovichot a nyugat.hu.
Folyamatosan megkapjátok egymás után a tegnapi Turul tüntetés beszédeit. Legfelül a legkésőbbi esemény, a bejegyzés alján tehát a tüntetés eleje található.
Ezekből most YouTube verzió nem lesz, épp elég volt a yv.hu-ra feltölteni.
És ne tessék szídni engem, esett az eső, így próbáltam óvni a kamerát a víztől, ezért rázkódik a kép.
Az a poén, hogy csak viccből adtam be a jelentkezési lapot, mert kíváncsi voltam, ha akarom, hova vennének fel. Bejelöltem hülyeségből 12 helyet, erre mit tesz Isten, rögtön felvesznek az elsőre. :)
Na most aztán igen érdekes dilemmával állok szemben.
Ugye Magyarországon mindenkinek 13 államilag finanszírozott félév jár, amiből nekem még van hátra 4. (Emellett pedig jártam eddig 4 félévet költségtérítésesen a közgázszakomra.) Mint látjátok, ez a cucc szintén állami finanszírozású, ami ugye nekem azért jelent látszólag gondot, mert többek között jelenleg is van ilyen hallgatói jogviszonyom.
A tanárszakomon több félévet nem akarok halasztani, a 9 átgürcölt félév utáni egyetlen szemeszternyi pihenő bőven elég volt. Viszont a fenti is érdekes szaknak hangzik, elvégre egy agrárországban úgy a jó, ha az ember konyít valamennyit az agrárszektorhoz.
Szerencsére a törvények megengedik, hogy egyszerre két állami szakra is beiratkozzak, csak akkor szemeszterenként ennyivel fog csökkenni a még hátralévő, ilyen módon finanszírozható féléveim száma. További megfontolandó tényező, hogy épp elég megterhelő a mostani két-három szakom is (tanári szakpár, plusz a közgázszak), ha ezek mellé belövök egy újabbat, az már tényleg igen érdekes kihívás elé állítana engem.
Iratkozni vagy nem iratkozni, ez itt a kérdés.
Nehéz döntés, no.
Még szerencse, hogy több, mint egy hónapom van gondolkodni rajta.
Ami engem illet, pontosan értem, hogy miről beszélsz. Te, aki még az enyémet is sokszorosan meghaladó lendülettel, kitartással, és energiával igyekszel a magyar netet gazdagítani különféle videókkal, melyek nélkül a nemzeti harcot szegényebbnek érezhetnénk jó néhány olyan gondolattal, amit kizárólag te lehetsz képes összegyűjteni, illetve megfogalmazni a nagyközönség számára, látszólag joggal érzed derogálónak, hogy egy lapon említsenek téged egynémely gyűlölködő, kevésbé kifinomultan kommunikáló jobboldalival.
Azonban én ezzel együtt is úgy gondolom, hogy ilyenfajta nívóbeli hierarchia gondolata most, amikor mindennél szélesebb összefogásra van szükség, csak felesleges megosztáshoz vezetne. Való igaz, hogy sokan követtek el hasonló hibákat a múltban, főleg a 2006-os ébredés kezdeti időszakában, amikor még csak formálódtak a haza ügyéért harcoló emberek közötti viszonyok, azonban én úgy érzem, hogy manapság a hasonló konfliktusok nagy része már nyugvópontra jutott. Nincs az állandó marakodás.
Tomcat és Kőrösi Imre persze nem fog holnap reggel összeölelkezni, azonban a jelek szerint ma már a többségünk belátta, hogy úgy a helyes, ha mindenki a maga tempójával és stílusával harcol a közös ellenség ellen, elvégre a cél nagyrészt stabilan egyező, és csak ez a lényeg. Ez szerintem így van rendjén, ugyanis jobb esélyt sem hagyni a balliberális elnyomóknak arra, hogy az 'oszd meg és uralkodj' elvét alkalmazhassák a magyar embereken. Ami engem illet, el sem tudom mondani, mennyire örülök ennek a most látszódó nemzeti összezárásnak. Talán ezt csak az tudja kifejezni, hogy annak idején több humorosnak szánt karikatúrát is készítettem a Tomcat-Kőrösi küzdelemről, a szatíra eszközével figurázva ki, hogy valójában mennyire értelmetlen az egymás ügynöközése. (Tévedés ne essék: nyilván vannak beépített ügynökök, de szerintem a keresgélésük túl sok energiát köt le, ezért érdemben nem érdemes azzal tölteni a napjainkat, hogy őket próbáljuk azonosítani.)
A Tomcat-Kőrősi képregényem régebbről: 1, 2, 3, 4, 5, 6
Van persze még itt egy másik kategória, akiket megemlítesz, közelebbről azok a részeg fazonok, akik artikulálatlanul üvöltve zsidóznak, illetve - kezdjük ezzel - támadnak meg operatőröket.
Nos, velük kapcsolatban nem ez az esetem volt a legdurvább, melynek anyagát a videódban magad is felhasználtad, hanem az, ami idén március 15-én történt. Az alábbi videót azért ajánlom különösen figyelmedbe, mert ez kapásból megcáfolja néhány állításodat.
Nos, mint látható, a kedves tüntetők itt emberesen megnevelik a balliberális szutykok tudósítóit, azonban, azzal együtt, hogy szó nélkül nekem rontanak, attól a pillanattól kezdve, hogy igazolom, ki is vagyok valójában, engem - nagyon helyesen - máris szövetségesükként kezelnek.
NEM mindegy tehát, kinek dolgozol.
Hasonlóan sajnálatos félreértések, mint amiről te magad is beszámolsz a videódban, természetesen óhatatlanul is előfordulnak, miközben a hazafiak - szerintem erkölcsi szempontból el nem ítélhető módon - éppen megdolgozzák a cionliberális zsarnokok szervilis talpnyalóit. Hogy mást ne mondjak, a homokosok néhány héttel ezelőtti felvonulásán én magam is kaptam egy kisebb adagot Tomcat káoszbrigádosainak bűzös vízéből, mert amikor vitatkoztam az egyik injekciós, Kossuth téri nénivel, véletlenül liberálisnak néztek engem. Mégse haragszom rájuk, azóta már kezet is ráztam velük, ugyanis ha arra gondolok, hogy ilyen félreértések nélkül hathatós nemzeti önvédelem se lenne, akkor máris nem tűnik annyira vállalhatatlannak, és elviselhetetlennek mindez. Mondom ezt annak ellenére, hogy elég kellemetlen volt harcsabájoló illattal hazamenni. :)
Árpád, mondod még azt is, hogy szerinted teljesen mindegy, kinek a kezében van a kamera, egyetlen újságírót sem szabad inzultálni. Ezzel a legkevésbé sem tudok egyetérteni. Amikor ugyanis olyan ócska szennylapok működnek, mint a hazafiak adatait sorra közlő Partizáninfó, szerintem igenis jogos igény minden magyar érzésű ember részéről, hogy csak és kizárólag kipróbált, megbízható személyek legyenek jelen képrögzítő eszközzel olyan nemzeti rendezvényeken, ahol esetlegesen várható lehet a rendfenntartó erőkkel való kényszerű konfrontálódás. Arról már nem is beszélek, hogy az Index aljas csúsztatásait, amit a videóvágás módjával is erőszeretettel gyakorolnak, joggal érzi minden jóérzésű magyar büntetést érdemlő cselekedetnek.
Értem én, Árpád, hogy ezzel együtt a legkevésbé sem tudsz azonosulni a dobálózó, és hét pofára zsidózó focihuligánokkal. Tény, hogy ezek gyakran produkálnak olyan megnyilvánulásokat, melyeket igen nehéz a szalonképesség kategóriájába sorolni. Azonban én ennek ellenére is azon a véleményen vagyok velük kapcsolatban, mint Budaházy György és Toroczkai László. Igen, egy kicsit ciki, hogy ezek az emberek még akkor sem képesek türtőztetni magukat, amikor különben indokolt lenne. De annak ellenére, hogy nehéz kontrollálni őket, két dolgot mindenképpen leszögezhetünk velük kapcsolatban.
A hasznosságról szólva: ezek bizony tettre kész emberek. Olyanok, akikre igen nagy szükségünk lesz, ha esetleg mégsem zárul le megnyugtatóan a Turul körüli huzavona, és mégis kénytelenek lesznek a hazafiak akár polgári engedetlenség árán is megakadályozni a lebontását.
Azt mondod, nehezen lehet egyetérteni az erőszakkal, mert így cseppet sem vagyunk különbek azoknál a vadállatoknál, akik 2006. október 23-án emberek százait verték véresre, illetve nyomorítottak meg egy életre? Nos, tökéletesen igazad van.
Az egyetlen probléma, tudod, ott van, hogy az említésre méltó emberi sérülésekkel járó eseményeket soha nem az utcai fenegyerekek kezdeményezik, hanem a rendőrök. (A demonstratív rendőrautó-rongálás, melynek nyilván az a jelképes jelentősége, hogy az ellenállási mozgalom akár még ezt is meg tudja tenni, már egy egészen más kategória, de ebbe most ne menjünk bele, elvégre szerintem az igazi határvonal az emberi sérülés és annak a hiánya között húzódik.) A hazafiak tehát általában mindig csupán válaszreakcióval szolgálnak. Azt a kérdést, hogy ez a válaszreakció helyes-e, vagy helyette a keresztényi alázat lenne-e méltóbb, természetesen jogos lehet vizsgálni, de amikor éppen hús-vér valóságában tapintható reálpolitika zajlik, akkor igen nehéz átszűrni ezeket a cselekedeteket holmi absztrakt elvi megfontolásokon. Helyi történésekre helyi reakció a logikus. Az utólagos, esetleges morális mérlegelés már egy ettől eltérő terület kell, hogy legyen.
Legvégül lássuk azt a szempontot, miszerint elfogadható-e, ha a hozzád, vagy a hozzám hasonló, kifinomultabb módszerekkel kommunikáló jobboldaliakat egybemossa a közvélemény az ormótlan zsidózókkal... Ez megint csak egy érdekes, ráadásul igencsak aktuális kérdés, ami annak kapcsán bontakozott éppen ki, hogy én a tegnap esti Turul tüntetés videómon "hazafiaknak" nevezem azokat a fiatalembereket, akik kórusban azt kiabálják többször egymás után, hogy "mocskos zsidók".
Nos, ezzel megint csak ahhoz az értelmetlen hierarchiaképzés gondolatához kanyarodunk vissza, amit a bejegyzésem elején is említettem. Hogy ezt a gyakorlatban miért tartom egy nagyon veszélyes megközelítésnek, egy rövid, de annál szemléletesebb példával illusztrálnám. Tény, kedves Árpád, hogy vannak olyan emberek, akik annak ellenére, hogy magukra jobboldaliként gondolnak, téged, Skodacsek Andrást, Satu Ferdinándot, vagy akár engem hóbortos bolondnak tartanak. Ugyanígy vannak olyan jobboldaliak, akiket akár én, akár te tartasz ilyennek. Ha értelmetlen és ködös módon meghúzott, morális, színvonalbeli, avagy szalonképességi vonalakat húznánk, és mindenki dacosan megtagadná az együttműködést azokkal, akik az így kialakuló komfortzónáján kívül esnek, akkor gyakorlatilag lehetetlenné válna az érdemi nemzeti célok megvalósítása, mert minden időnket is energiánkat a folyamatos méricskélés, és egymás sehova nem vezető véleményezgetése kötné le.
Az ellenség pedig röhögne a markába.
Azt pedig nem akarhatjuk.
Legvégül engedd meg, hogy további sok sikert és kitartást kívánjak a munkádhoz!
Néhány ballib bélféreg felprovokálta a magyarokat, de a hazafiak elmagyarázták nekik, hogy kik is ők valójában. Az önismereti kurzus láthatóan sikeres volt, ugyanis az illetők szomorú arccal konstatálták, hogy tényleg azok, amik.
Ehun ni a saját videó, elején egy kevés Vonával:
Ha nem megy a fenti videó, kattints ide, vagy ide!
Nemrég volt a kommentek között egy ilyen mondatom:
A belterjesség nem életmódot jelöl, hanem a gének keveredésének a hiányát! Az pedig, hogy mitől van szarból fizikailag az átlagzsidó, nem szükséges részletezni, lévén ez egy olyan témakör, melyet mindenki ismer, aki kicsit is érdeklődő ebben az irányban.
Akkor többen rácuppantak a témára. C például ezt írta:
Részletezd ki nekem! Ne a belterjes házasodást, hanem hogy erre mi a pontos bizonyíték (irodalommal, forrással alátámasztva), egy mai zsidó átlagembernek ehhez egészen pontosan mi köze van, a következmények milyen tünetekben nyilvánulnak meg az egyes személyeknél...
Én nem mondtam olyat, hogy a zsidók mind "szarból lennének", azonban vannak történelmi és egyéb tények, melyek meghatározzák bizonyos népek tulajdonságait. Ez kőkemény tény, ezzel felesleges vitatkozni. Tények felsorolása pedig SOHA, semmilyen körülmények között nem lehet rasszizmus. Használhatunk a "szar" helyett bármilyen más kifejezést, attól még tény marad, hogy az átlag zsidó, ha reálisan szemléli a világot, saját maga is tisztában van vele, hogy nem a világ legegészségesebb fizikumú népe, így olyasvalaminek a megemlítését, mellyel ők maguk is tisztában vannak, szintén nem lehet bármiféle gyűlölettel, vagy fajelmélettel azonosítani.
Mint tudjátok, nekem nem stílusom a forrásmunkák gyűjtögetése, mert én egész egyszerűen más területen vagyok jó. Másrészt pedig elképesztően fel tud idegesíteni, ha valaki köztudomású tényeket vitat, annak ugyanis semmi értelme, ha azt próbáljuk bizonygatni egyes idiótáknak, hogy kék az ég, és zöld a fű.
Szerencsére azonban Bloginnak nálam sokkal több türelme van a gyengeelméjűek felvilágosításához, éppen ezért tőlem teljesen függetlenül ma pótolta azt a hiányosságot a magyar nyelvű webes tartalmak területén, melyet a kötözködő barmok eddig rajtam próbáltak számonkérni.
Tessék nyugodtan kattintani, és minden kérdésetekre nyomban kielégítő választ kaptok!
Bizony, leírhatnám ide akár ezt is. Szólhatna ez a bejegyzés arról, hogy milyen módon lenne kívánatos kivégezni Magyarország jelenleg hivatalban lévő rendészeti és igazságügyi miniszterét. Értekezhetnék róla hosszú bekezdéseken keresztül, mekkora hatalmas örömöt jelentene egynémely hazafinak gyönyörködni a Drazsé nyakából sugárzó vérözönben, vagy milyen fanyar izgalmat jelentene kétségbeesett sikolyát hallgatva mélyet szippantani az égett hús szagából.
Azonban eszem ágában sincs ilyesmit írni.
Többek közt azért nem írnék le soha semmi hasonlót, mert - ellentétben Draskovics Tiborral - én pontosan tudom, hogy hol húzódik a határ aközött, amit egy bizonyos helyzetben még megengedhető kimondani, és hol lépünk már át a kultúrember számára abszolút kerülendő területre.
Még akkor is így teszek, ha ezzel némileg lemaradok attól a fősodortól, melyet nagybecsű országirányítóink egyike minap indirekten a jövő útjának, elfogadhatónak, mitöbb: trendinek jelölt ki.
Erős gondolatnak tűnik mindez, tudom, azonban ha megfigyeljük, a magyar közélet keretei az elmúlt években folyamatosan egyre tágabbra nyúltak, így manapság már az számít igazán lendületes beszélőnek, akinek van mersze tabukat döntögetni. És aki esetleg úgy gondolja, hogy ezért elsősorban pár száz, szélsőjobboldaliként emlegetett civil okolható, az nagyon téved. Azt a határvonalat, ami a szalonképes beszéd, és az ocsmány, esetenként bűncselekményt megvalósító mondatok között húzódik, nem mi, hanem a hatalmon lévők lökdösték folyamatosan egyre messzebb arról a helyről, ahol egy normális országban lennie kellene.
Márpedig, ha Magyarország igazságügyét, és rendészeti szektorát irányító miniszter köztörvényes bűncselekményeket a civil kurázsi normális, és helyénvaló megnyilvánulásaiként kezel, akkor onnantól a balliberális oldalon az összes megélhetési magyargyűlölő megszűnik birtokolni azt az erkölcsi jogot, amely alapján eddig az elkeseredett hazafiak esetleges szabályszegéseit bírálták. Ugyanaz a probléma, mint az öszödi beszédnél. Ha a társadalmi ranglétra azon szintje, melytől mindenki a morális iránymutatást várná, aljas, és erkölcstelen viselkedésmintákat legitimál, egycsapásra hiteltelenné válik minden olyan kritika, ami az így áthágott etikai elvek érvényesülését várná el bárki más részéről; a miniszteri székektől lefelé.
Egy amerikai felmérés néhány éve bebizonyította, hogy Bill Clinton, és Monica Lewinsky ismeretes afférja után, amikor az elnök határozottan tagadta, hogy valaha is bármilyen szexuális kapcsolata lett volna a nevezett hölggyel, az ország fiataljai körében ugrásszerűen megnövekedett az orális szexet rendszeresen gyakorlók aránya. Ezt sokan azzal magyarázták, hogy ezek a fiatalok úgy gondolták; ha valakinek a leszopása még az Egyesült Államok elnöke szerint sem számít szexuális aktusnak, akkor ők maguk sem követnek el erkölcstelenséget, ha egymás között így cselekednek.
A reflektorfényben lévő irányítók felelőssége a közgondolkodás alakításában tehát vitathatatlanul jelen van minden társadalomban, és elképesztően erősen hat. Vagyis, ha egy magas rangú kormánytag úgy nyilatkozik, hogy egyes magyar állampolgárok jogait egyértelműen és közvetlenül megsértő bűnözők által gyakorolt ámokfutás csupán válasz egy hasonlóan laza szabályok között működő másik csapat tevékenységére, éppen ezért teljesen felesleges érdemben fellépni ellenük, akkor ez azt jelenti, hogy ebben az országban mostantól minden politikailag motivált cselekmény három kategóriába sorolható.
Törvényes
Törvénytelen és megbocsáthatatlan
Törvénytelen és bocsánatos
Minden más csupán árnyalat kérdése.
Mert ugye ne legyünk teljesen igazságtalanok, és említsük meg, hogy a drága jó Draskovics elvtárs azért a rend kedvéért szólt arról is: lehetőség szerint úgy helyes, ha mindenki, minden körülmények között tartózkodik a törvénysértésektől.
Az üzenet tehát világos. A kormányzati szinten immáron nyíltan bevallott kettős mérce egyértelműen kijelöli az új játékszabályokat, mellyel összhangban a magyarországi közélet formálói határozottan leszögezik, hogy a törvényes utat tartják az egyetlen támogatható útnak, és mindent, ami ezen kívül esik, elfogadhatatlannak gondolnak; annyiapró bővítéssel, hogy ha valaminek a vonatkozásában érthető a felháborodás, és ennek nyomán egy hasonló válaszreakció, akkor ezzel összhangban nyugodtan tekinthetünk elnézően a saját oldalunkon túlkapásokat elkövető harcosokra.
A fenti elv alapján tehát Draskovics Tibort bántani, avagy akár szóban akár írásban a legcsekélyebb bátorítást nyújtani ilyesmihez, olyan bűncselekménynek számít, melyről minden jóérzésű magyar ember csak lebeszélni igyekezhet bárkit is, és ezzel együtt kötelessége elhatárolódni mindenkitől, aki ilyet tesz, vagy akár csak leír.
Azonban - és itt van a nagy újítás, melyet ezennel köszönünk szépen Draskovics miniszter úrnak, hiszen mindig örvendetes, ha a szalonképesség fogalmának bővülése újabb és újabb finomságokkal színesíti a közéletet -, igaz magyar emberekként úgy helyes, ha van bennünk keresztényi könyörület, és készség arra, hogy megbocsássunk a bűnösöknek.
Megbocsátani ugyanis erény.
Jó keresztényekként kötelességünk a megbocsátás.
Meg is fogunk bocsátani.
De azért Drazsét mégse bántsátok. Becsszó' ne.
„A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindnyájan beleegyeztek én nem ellenzem.”
Ilyen az, amikor az az ember, aki segíteni akar, inkább csak árt neked. :)
Feljelentették a nácivadászokat
2008. július 22. 13:36HunHír.Hu-információ
Feljelentette egy magánszemély a Magyar Nácivadász Szövetséget, mivel a honlapján, a nyilvánosság előtt megvalósította a Btk. 269. §-ban foglaltakat - tudta meg a HunHír.Hu.
A szóban forgó honlap lementett és mellékelt anyagában egyes emberek elleni fellépésre hív fel, így például Polgár Tamás ellen is. Mások származására utalva faji hovatartozást kiemelnek (Kiss Endre Farkas esetében zsidó-keverék).
A Nácivadász honlapja megvalósította az Alkotmányellenes tevékenység fogalmát is, amikor az Alkotmány 54.§ (1) pontjával ellentétben megsértette Polgár Tamás, Kiss Endre Farkas, Gede Sándor és Gede Tibor, Gonda László, Sípos Zoltán méltóságát, amikor az említett személyeket fasisztának, náci söpredéknek, náci bűnözőnek nevezi.
A férfi feljelentette Draskovics Tibort is, mert védelmébe vette a Nácivadász honlap Alkotmányba és a Btk.-ba ütköző cselekedeteit, amelyet a Nácivadász honlappal kapcsolatos kijelentése támaszt alá, mely szerint a Nácivadász csak reagál.
A neve titokban tartását kérő férfi feljelentette továbbá Gyurcsány Ferencet, mert megvalósította a Btk. 261.§ (1) b, pontjában meghatározott terrorista tevékenységet, amikor az általa irányítása alá tartozó magyar titkosszolgálat, a Kuruc.info szerverének kikapcsolásának céljából, a szolgáltató (LayeredTech) elnöke (Jack Finlayson) családjának kiirtásával való fenyegetést helyezett kilátásba. A fenyegetésről, Polgár Tamás szerint, maga a szolgáltató adott hírt.
Bazmeg, nekem te ÍGY ne segíts! XD
VAZZ! :O
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!
Különben kurvára nem tudok egyetlen egy zsidó rokonról sem a család egyik ágán sem! Sem közeliről, sem pedig távoliról. De ezt már a múltkor tisztáztuk.
Amikor az átlagember a második világháború jobboldali rendszereiről hall, legtöbbször valamilyen rasszista, gyűlölettől átitatott eszmét képzel el, melytől még az sem állt távol, hogy ártatlan zsidók ezreit lövesse a zajló Dunába. (Hogy mi az igazság ezekről az „ártatlan” zsidókról, arról már volt szó itt néhány napja, lásd ezt a rövid videót).
Ehhez képest igen zavaró ellentmondásba ütközhet az ember, ha veszi a fáradtságot, és áttanulmányozza a cionista körök által előszeretettel „vészkorszaknak” nevezett évek ideológiai alapjait képező műveket.
Az olyan tapasztalatlan olvasó számára, aki a cionliberális hazugságiparosok filmjein, és hamisított történelemkönyvein szocializálódott, leginkább az lehet a meglepő, hogy az állítólagos öncélú gyűlöletnek, és ártatlan emberek halálát elfogadó közönynek a nyomát sem találhatjuk meg ezekben az eredeti forrásokban.
Épeszű ember elítéli a gyűlölködést? Persze!
Annyi apró gond van csak ezzel, hogy még Szálasi Ferenc sem volt rasszista, mint ahogy azt már itt a blogon is tisztáztuk!
Mit találunk ehelyett? Építő, nemzeterősítő, emberséges, egészségesen magyar gondolatokat. A legjobb az egészben, hogy ennek felismeréséhez nem kell mást tennünk, mint megpróbálni mindenféle torz előítélet nélkül utánaolvasni a történelmi tényeknek.
SF ebbe kezdett bele minden eddiginél nagyobb lendülettel, melyről mostantól folyamatosan kíván beszámolni nektek, és bár azzal a stílussal, amivel mindezt megfogalmazza, még bőven van módja közeledni egy valódi, olvasmányosra szerkesztett irodalmi előadásmódhoz, azonban ennek ellenére is jó szívvel ajánlható minden jó érzésű magyar embernek.
Én magam csak annyit tennék hozzá, hogy ha értelmes gondolatok helyett faji alapú gyűlölködés, és sehova nem vezető sovinizmus lenne az alábbi link túloldalán, eszem ágában se lenne ajánlani, hanem elsőként határolódnék el tőle. Így viszont, hogy ilyesmiről szó sincs, csak azt tudom mondani: tessék nyugodtan kattintani!
A csütörtökre szervezett Turul-mentő tüntetés kapcsán én csak annyit jegyeznék meg, hogy itt és most nem igazán tűnik időszerűnek.
Több okból sem.
Egyrészt nyár közepén, amikor minden második-harmadik ember nyaralni megy, igen vicces gondolatnak számít tömegrendezvényekben gondolkodni. Az uborkaszezon az bizony uborkaszezon. Egészen más lenne persze a helyzet, ha valóban veszélyben lenne a szobor, és rohanni kellene a megvédésére (ez esetben kivételesen még én magam is a tettek mezejére lépnék), azonban ez egyelőre nincs így.
Nem vagyok jogi szakember, azonban úgy gondolom, azután, hogy Pokorni a Fővárosi Bíróság előtt megtámadta a Közigazgatási hivatal azon határozatát, mely - hatálytalanítva a néhány hete megszületett fennmaradási engedélyt - a ferencvárosi jegyzőhöz utalja az ügyet, jó időre elintézettnek tekinthető a kérdés.
Elhúzzák olyan szépen ezt 2010-ig, hogy öröm lesz nézni. :)
No persze ettől még, aki ráér, legyen ott csütörtökön, este hétkor a Turulnál!
Melegen ajánlom mindenkinek, hogy olvassa át Vona Gábor alább linkelt írását, mert szerintem egy reálisan gondolkodó, és ebben az országban élő, épelméjű ember csak és kizárólag egyetérteni tud minden egyes szavával.
Úgy néz ki, ahogy a vasárnap a pihenésé, a hétfő a bírósági beadványok napja lett itt a blogon. ;)
A heti adag, amit ma este küldtem el, így néz ki:
Tisztelt Bíróság!
Alulírott Kiss Endre Farkas (111. Budapest, … alatti lakos) a Fővárosi Főügyészség felperes, és a Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület alperes között a Fővárosi Bíróság előtt 24.P.26.453/2007 ügyszám alatt folyamatban lévő, társadalmi szervezet feloszlatása iránt indított polgári per kapcsán
alperesi oldalon beavatkozóként
a Pp 114. § alapján
az alábbi
kifogást
terjesztem elő:
A mai napon megjelentem a Fővárosi Bíróság Polgári Kollégiumának Elsőfokú irodájánál, hogy jelen perben résztvevő egyéb személyként (BH1989. 42) éljek a Pp 119. § (1) pontban meghatározott iratbetekintési jogosultságommal, ellenőrizendő, hogy az előző tárgyalás óta milyen iratok születtek. Kérésemre azt a felvilágosítást kaptam, hogy ebben a perben erre kizárólag azoknak van lehetőségük, akiknek jogerős bírói végzésük van arról, hogy perbelépésük engedélyezve van.
A Pp. 56.§ (3) bekezdése alapján a beavatkozó a kizárása ellen fellebbezhet, és kizárása jogerős elintézéséig a perben részt vehet.
A 2008. június 30-i tárgyaláson a Tisztelt Bíróság szóban közölte, hogy több beavatkozóval együtt az én beavatkozási kérelmemet is elutasítja, melyet én 15 napon belül, a 2008. július 15-én postázott beadványomban megfellebbeztem. Úgy tudom, a Bíróságnak nincs szándékában ősz előtt jogerős végzést hozni a beavatkozásom kérdésében, legalábbis erre utal, hogy szóban idézve lettem a szeptember 1-ei, soron következő tárgyalásra.
Korábban dr. Tóth Géza, és Hermán Péter alperesi beavatkozók is arról számoltak be, hogy a Tisztelt Bíróság megtagadta tőlük az iratbetekintés lehetőségét. Tóth úr elmondása szerint az eljáró bíró, Dr. Öcsödi Ágnes azt a felvilágosítást adta neki, mely szerint a perbeli részvétel akár a hallgatóság soraiban is történhet, következésképpen nem feltétlenül kell magában foglalnia az iratbetekintés jogát.
Ezzel szemben a BH1989. 42. szerint a beavatkozó a perben perbeli személyként „vesz részt”. Miután a Pp. 56.§ (3) ugyanezt, a „részt vehet a perben” kifejezést használja a jogerős döntésre váró beavatkozó mozgásterének leírására, így teljesen egyértelmű, hogy a már engedélyezett, és a jogerős döntésre váró beavatkozókat teljesen azonos jogok illetik meg, melyet a Bíróság köteles biztosítani a számukra.
A Tisztelt Bíróság azzal, hogy nem biztosította számomra a Pp 119. § (1) bekezdésben részemre meghatározott eljárási jogokat, szándékosan megsértette az Emberi Jogok és Szabadságok Védelméről szóló egyezmény 6. Cikkelyét (tisztességes tárgyaláshoz való jog), a Magyar Köztársaság Alkotmányának (továbbiakban: Alkotmány) 57. § (1) bekezdését (bírósághoz fordulás joga), és a Pp. 2. § (1) bekezdését (perek tisztességes lefolytatása).
Miután az engedélyezett felperesi beavatkozók vonatkozásában (pl. MAZSIHISZ, OCÖ) ilyen jogsértésekre nem került sor, a Tisztelt Bíróság ezentúl személyem vonatkozásában megsértette az Alkotmány 70/A §-át (diszkrimináció tilalma), az Emberi Jogok és Szabadságok Védelméről szóló Egyezmény 14. Cikkét (megkülönböztetés tilalma), valamint az Egyezmény tizenkettedik kiegészítő jegyzőkönyvének 1. Cikkét (megkülönböztetés általános tilalma).
Kérem a Tisztelt Bíróságot a fenti jogsértések megállapítására, valamint ennek nyomán a törvénytelenül elmulasztott kötelezettségeinek haladéktalan teljesítésére.
A Pp. 57. § (2) alapján a féllel közlendő határozatokat és iratokat a beavatkozóval is közölni kell. Kérem tehát haladéktalanul megküldeni számomra az összes, jelenleg birtokomban nem lévő iratot, melyeket a Tisztelt Bíróság a felekkel is közölt, különös tekintettel a 2008. június 30. után született beadványokra.
·Jelen beadványomat 20 példányban csatolom.
Budapest, 2008. július 21.
Tisztelettel:
Kiss Endre Farkas
A számomra a polgári irodán felvilágosítást adó ügyintéző adatai:
Tudom, hogy ez pofonegyszerű feladatnak számít, azonban, miután a Google Sitemaps protokoll így követeli meg, és éppen egy ilyen webhelytérképet dobtam össze ma este, azt hiszem, érdemes egy rövid leírást adni ahhoz, hogy miként lehet a MySQL DateTime formátumát a W3C által meghatározott dátum-idő formátumúvá alakítani PHP 4-5 alatt.
Hátha valaki éppen erre az infóra keres rá, és jól jön neki. :)
Meg amúgy is tök rég bövítettem már a Tutorial rovatot, ugye.
Gondolom túl sokat nem kell magyarázni rajta, ezért csak néhány szóban:
Van mondjuk a következő, MySQL DateTime formátumú dátumunk: 2008-06-24 21:27:15. Ezt kéne nekünk 2008-06-24T21:27:15+01:00 formátumba varázsolnunk. Nosza, egy datumresz változóba lecsípjük az első 10 karaktert, egy idoresz nevű változóba pedig az utolsó 8 karaktert.
Ezeket egymás mellé írjuk, közéjük rakunk egy T betüt, legvégül pedig hozzábiggyesztjük, hogy milyen időzónában is vagyunk mi Greenwich-hez képest (+1 óra).
A cucc meghívása végül értelemszerűen így történik:
Amikor az átlagember a második világháború jobboldali rendszereiről hall, legtöbbször valamilyen rasszista, gyűlölettől átitatott eszmét képzel el, melytől még az sem állt távol, hogy ártatlan zsidók ezreit lövesse a zajló Dunába. (Hogy mi az igazság ezekről az „ártatlan” zsidókról, arról már 
A csütörtökre szervezett Turul-mentő tüntetés kapcsán én csak annyit jegyeznék meg, hogy itt és most nem igazán tűnik időszerűnek.
