Az első, amit tisztázni kell, hogy jelenleg nincs egyetlen olyan hazai párt sem, melynek a világlátása tökéletesen fedné az enyémet. Ezt már csak azért sem érzem problémának, mert - hogy csak két ismertebb példát említsek - ez Blogadminra, és Tomcatre ugyanígy igaz. Ha nem így lenne, beállnék valamelyik nagy táborba, és onnan csápolnék.
Azt hiszem, a legegyszerűbb az lesz, ha pontról pontra végigmegyek azokon a kérdéseken, melyek itthon a leghevesebb vitákat szokták kiváltani, és mindegyiknél leírom, hogy mi az én álláspontom velük kapcsolatban. Ezzel, remélem, mindenkinek segítséget tudok nyújtani, akinek eddig úgy tűnt, hogy következetlenül, és ide-oda csapongva írogatok, ami - mint látni fogjuk - a legkevésbé sem igaz.
Mivel ez elég kimerítő, és sűrű lesz, így mára ezt az egyetlen bejegyzést szánom ide, hogy jó alaposan meg lehessen emészteni.
Ami a kábítószereket illeti, sziklaszilárd meggyőződésem, hogy az a társadalmi kár, amit a több száz éves tradícióktól idegen egészségkárosítási formák terjedése jelent, egyértelműen beleillik a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben felvázolt stratégiába. A helyi kultúra által meghatározott szórakozási formákat, például a mértékkel fogyasztott bor szeretetét csak azok próbálják meg a saját hóbortjaikkal szemben káros, és betiltandó dolognak beállítani, akiknek közvetlen céljuk, hogy a borvidékekben oly gazdag magyarság még ezen a téren is veszítse el a gyökereit, és még inkább olvadjon be a globalista országhódítási masszájukba.
Mint az előző pontból is kiderült, természetesen erősen anticionista vagyok, ami egyben határozott Izrael-ellenességet is jelent. Gyűlölöm a holokauszt-ipart, és azt, hogy még napjainkban is folyik ezalatt a mesterséges bűntudat-generálás, és kárpótlás címén olyan emberek kifosztása, akik már a háború után születtek. A legfelháborítóbb dolgok közé sorolom, hogy többek között Kanadában és Németországban lábbal tiporják a szólásszabadságot, és modernkori dogmák miatt ha többet mondasz 6 milliónál érzéketlennek és kegyeletsértőnek, ha kevesebbet, akkor pedig hazugnak bélyegeznek, és börtönbe zárnak. Hiszem, hogy ha egy álláspontot ennyire, foggal-körömmel védenek, akkor bármi lehet igaz, de pont az semmiképp. Mindemellett tisztában vagyok azzal is, hogy milyen hittételeket tartalmaz a gój népek ellen a Talmud, éppen ezért teológiai alapon ezen a ponton is megjelenik a bírálatom, mely legfőképpen azoknak a cionistáknak szól, akik politikai ambícióikat láthatóan ezen tételek alapján alakítják ki. Ott van persze még a "faji" oldal kérdése.
Önmagában a genetikai alapú megkülönböztetéssel soha nem értettem egyet. Az, hogy helyenként az írásaim hangulatmegalapozó részeiben mégis erősebb jelzőket is használok egyes, többek között - mondjuk ki - faji szempontból is megkülönböztethető csoporttal szemben, kizárólag a túl magas ingerküszöb átütése céljából, a figyelemfelkeltés szükségessége miatt történik, melyet követően azonban rendszerint mélyebben is kibontom az ilyen gondolatokat.
Ezért nem szeretem a cigányellenes kirohanásokat sem. Felesleges időpocsékolás, elvégre az, akit első látásra meg lehet különböztetni, soha nem lehet olyan veszélyes, mint az olyan ellenfél, aki akár még közénk vegyülni is képes.
"Ne hálj férfival, ahogy nővel szokás, utálatosság az."
(3Mózes 18. 22).
Akárki akármit mond, a drogok kérdéséhez hasonlóan itt is csak egy deviáns életmód erőltetéséről van szó. Mert azzal nagyon fontos tisztában lennünk, hogy születési adottságok senkit nem tesznek rózsaszín tangabugyiban seggrázó hímringyóvá, mivel "rózsaszín bugyiban seggrázás" gén nem létezik. Az, hogy pszichiátriai ápolásra szoruló beteg embereket tol a média egyik fele reflektorfénybe, normálisként bemutatva a szodomita életvitelüket, a lehető legvisszataszítóbb ármány a társadalom ellen, amit el lehet képzelni.
Ha elmegyünk egy Czeizel Endrés vonalra, akkor nyilván előjön a sokat emlegetett "hajlam" kérdése. Ez a legnagyobb hazugság! Nos, létezik például a gyilkosságra való hajlam, megfelelő vészhelyzetben bármelyikünk megvédeni magát akár még emberölés árán is. A sorozatgyilkosokat mégis el szokták zárni, egyes helyeken ki is szokták végezni őket. Létezik hajlam az alkoholizmusra is, de aki nem italozik, így sem lesz iszákos. Nem vonom tehát kétségbe, hogy akadnak olyan emberek, akikben akaratlanul is megfogalmazódnak beteg gondolatok - vonat elé ugrani mint József Attila, szkatofágia "mert finom az", nőt erőszakolni mert "jó móka", saját neművel fajtalankodni, vagy kedvtelésből ártatlanokat mészárolni -, azonban ez még nem jelenti azt, hogy ezek közül ésszerű dolog bármelyiket is kiemelni, és bátorítani rá az embereket.
A szodomitákkal a legnagyobb baj tehát a médiahátszél, az, hogy látszanak. (Ugyanis, hogy saját otthonában ki mennyi macskaszart rág meg, és nyel le betegségében, nem rám tartozik, de ugyan már ne újságolja el főműsoridőben, hogy büszke rá, mert a cicakaki igenis finom).
- Neoliberális gazdaságpolitika
Rólam tudni kell, hogy a történelem minden káros eseményéért a szociális demagógiát okolom. Ha nincs a szociális demagógia, nincs az évszázadokon át a társadalom megtartó erejét jelentő egyház és nemesség ellen kizárólag rosszindulatú rombolásra létrejött, klasszikus értelemben vett liberalizmus. Ha nincs szociális demagógia, a világ jobb sorsra érdemes fele megmenekült volna 50-80 év bolsevizmustól. Ha nincs a szociális demagógia, akkor nem gyengülönk meg annyira, hogy az ebből fakadó káros társadalmi folyamatok tetőzéseként végül Trianonnál kössünk ki.
Én jobboldali ember vagyok, éppen ezért utálom a baloldali gazdaságszemléletet. Az olyan baloldali szemléletet, amit most a Fidesz visz. Ha szegény embereket hamis szlogenekkel megtámogatunk, abból még soha nem sült ki semmi jó. Nem akarok parasztlázadást. Attól még, mert valaki gazdag és sikeres, nem feltétlenül rossz ember. És nem kell mindenkivel kapcsolatban, aki nem éhezik, egyből azt a kérdést feltenni, hogy "vajon miből él", mert ez csak az undorító lumpenállatok szokása.
A gazdasági racionalitás tehát nem ördögtől való dolog, az SZDSZ ezirányú mostani politikájával annyi a baj, hogy túlságosan a szélsőség felé viszi el, ami viszont szintén nagyon káros.
A herdálást valóban ideje felszámolni, de kizárólag szakemberek által összeállított hatástanulmányok alapján, melyek most egyáltalán nem léteznek! Az egyetlen tárgykör tehát, amiben inkább a több biztosítós rendszerhez is kellő óvatossággal közelítő Gyurcsány Ferenccel értek egyet, éppen ezért képezi a hamarosan induló pártom gazdaságpolitikájának alapjait. Piacbarát, szabadelvű, kötöttségektől mentes irányítás, párosítva természetesen a konzervatív társadalomszemlélettel. Ilyen párt ugyanis most még nincs, pedig kellene, hogy legyen.
Félreértés ne essék, a mai magyar politikai palettán kizárólag őt tartom igazán alkalmasnak a miniszterelnöki poszt betöltésére. Mégis ő az életképes jobboldal legnagyobb ellensége. Saját maga ellensége!
Nem képes belátni, hogy a nemzeti oldal sokkal színesebb annál, mintsem hogy egyetlen nagy táborba lehessen terelni. Ha pedig mégis megpróbáljuk, akkor rögtön elveszik a lehetősége annak, hogy az emberek több szervezetként tekintsenek ránk, ehelyett legyintenek, hogy "á, a vállalkozók pártját is megette a Fidesz", és kész. Végső soron tehát egyrészt ez a taktika drasztikusan lecsökkenti a megszólítható réteget, amit két vagy három közepes méretű párt sokkal jobban le tudna fedni, másrészt ha önmagát tekinti egy tömörülés egy személyben a jobboldalnak, akkor elvágja magát a valódi választási összefogás lehetőségétől. Emiatt nyer mindig a baloldal, mert nálunk Vityka rendíthetetlenül ül a trónján, ami repedezik, koszos, és mállott, de ő csak kapaszkodik, és próbálja összetartani azt a szövetséget, ami jobban dolgozik pont ellene, mint az MSZP bármikor is képes lenne rá.
Sok stratégiát lehet eltanulni az ellenségeinktől, de ezt az egyet nem. A baloldal egészen más tészta, ott könnyű mindenkit megmozdítani a klasszikus jobboldalról festett rémképekkel, hogy aztán ne a szocialistákra, hanem az általuk hazug módon lefestett "orbánista" politika ellen szavazzanak félelmükben ("20 évre hatalomban tartják Orbánt a kettős állampolgárok, aki ezután csak havonta egyszer fogja összehívni a Parlamentet", stb...). Mi ezt sajnos nem tudjuk eljátszani, mert a sokszínű jobboldalon kevés az ilyen konkrét, közös hiedelem, amire építeni lehetne.
- Tóta W, Árpád (Index-es stílus)
Utálatos, káros, idegesítő, és alattomos. De attól még hatásos, mert a nemzetellenes idegenszívűek is felismerték, hogy legjobban a saját anyanyelvének segítségével lehet megtámadni egy népet. Ez sikerül is nekik nap mint nap, mert például Tóta valóban mesterien fogalmaz, tökéletes mondatokat formáz, magyar nyelven, a magyar nyelvűek ellen.
Az Index tipikusan az a formáció, amire nincs megfelelő jobboldali válasz. Az ő stílusukba csomagolni tehát jobboldali üzenetet nem csak hogy nem zavaros, és támadható, hanem hogy éppen eredményes, és kívánatos, mert egy tátongó űrt tölt ki, hiányt pótol! Lehet szeretni, nem szeretni, de követni kell, mert különben lemaradunk mögöttük, és az övéikkel szemben a mi üzeneteink menthetetlenül ködbe vesznek.
- Nemzetiszocializmus, hungarizmus
Szögezzük le, hogy Bácsfi Diána szerintem is provokátor volt. Most mégis induljunk ki abból a feltevésből, mintha nem lett volna az, mert így lehet a legszemléletesebben megvilágítani ezt a kérdést.
Azt hiszem, a nagyrészt máig köztiszteletnek örvendő Prohászka Ottokár inspirálására megírt Út és cél legtöbb gondolatával ma sem akad olyan ember, aki, ha forrásmegjelölés nélkül foglaljuk össze neki a lényeget, ne értene egyet. Bácsfi ott hibázott nagyot (vagy NBH sugallatra, vagy nem), hogy ezen egyszerű igazságot figyelmen kívül hagyva nem a tartalomra, hanem éppen a forrásmegjelölésre helyezte a hangsúlyt. Ez nyilvánvalóan eleve hamvába holt ötlet volt, mivel az emberek többségének Szálasi Ferencről a (vagy megtörtént, vagy meg nem történt) túlkapások, valamint a háborús munkaerőhiány miatt a termelésre elhurcolt embereknek a távoli vidékeken megtapasztalt keserű életkörülményei jutnak eszébe, melyekbe a Szövetségesek által szétbombázott ellátási útvonalak miatti elégtelen ellátás okán sokan ártatlanul belehaltak.
Ha az ember sikerre akar vinni valamit, akkor nem lehet ajtóstul rontani a házba. Lehet a hungarizmus alaptételeiből dolgozni, mert rengeteg olyan eleme van, ami a mai politikai térbe is kvázi szalonképesen átültethető, de ezzel együtt indulásnál minél szűkebbre kell szabni azok táborát, akiknek az elsőre bevillanó kép alapján a fentiekben tárgyalt háborúvégi rossz szervezés, és néhány bűnöző törvénysértő ámokfutása juthat csak az eszébe.
Valaki pont itt a blogomon is írta egy kommentben, hogy "az emberek hungarizmust akarnak, de maguk sem tudják". Nos, ha gőgös öntudattól vezérelve helyből elriasztjuk őket, nem is fogják megtudni. Ezért nem szeretem, ha valaki túl erős szavakat alkalmaz ebben a témában, mert a nagyobb tömeg megszólításához ennél sokkal szofisztikáltabb retorikai eszköztár szükséges.
- Halálbüntetés, abortusz, eutanázia
Itt nincs mese, abból indulok ki, hogy egy embernek nincs joga egy másik ember élete felett dönteni. Soha!
- Halálbüntetésnél jó a mostani szabályozás, mert a statisztikák szerint nulla a kivégzés lehetőségének visszatartó ereje (az eredményes felderítésnek sokkal nagyobb).
- Az abortusz maga a népirtás. Másként nem lehet nevezni azt, amikor egészséges emberi lényeket pusztítunk el, értelmetlenül. Ebben a kérdésben a lengyel példát látom követendőnek, ahol kivételesen szigorú az erre vonatkozó szabályozás.
- Eutanázia... A gyengék és az elesettek kivégzése visszataszító gondolat, ezért a leghatározotabban elutasítom.
Ez a blog főként három dologról szól.
No meg negyedikként néhol a szórakozásról. :)
Szerintem ez így elég kerek, de ha lenne még valami kérdés, szívesen fogadom.
Ez nem jövőkép, ez már a rideg valóság.
Miután megvan, hogy hány HBCS pontot kaptál, dobsz a dobókockával. Innen kezd igazán izgi lenni a dolog! Mondjuk most szar napod van, és egyest dobtál. Ez azt jelenti, hogy a kórház a Te betegséged főcsoportjában már kiosztotta az összes gyógyítási pontját. Betelt a volumenkorlát. Mert mint minden rendes játékban, az életfeltöltő helyek néha itt is kimerülnek. Vagyis a doktorbácsi bepötyögi a gépbe, hogy mit kell tudni rólad, az meg zümmög, majd végül kiírja, hogy szabad-e élned vagy sem. Ilyenkor el lehet menni sétálni a kerekerdőbe mannát gyűjteni, és reménykedni abban, hogy idő közben nem akadsz össze a pontosztó mellett egy másik Terminátorral, aki mondjuk felnégyel, mielőtt regenerálhatnád magad. (Másik életerő-forráshoz viszont nem mehetsz, mert azt tiltja az új játékszabály. Ha egy pályán már elkezdtél kalandozni, akkor csak ott gyógyíthatod magad, ami oda tartozik).
Ez azért hangzik ilyen csúnyán, mert közgazdászul van, azok meg nem szeretnek magyarul beszélni.
Miután tegnap 
Leendő pedagógusként az egyetemi tanulmányoknak sikerült felébreszteniük bennem az igényt arra, hogy embereket oktassak, ugyanakkor mivel rém lusta vagyok kimozdulni itthonról, nem biztos, hogy feltétlenül osztályteremben, vagy előadóteremben van a helyem. Helyette a megtanult didaktikai technikákat alkalmazva sokkal hatásosabb, ha netes oktatóanyagok készítésére fordítom az energiáimat, mellyel képes lehetek szélesebb közönséget is megszólítani.
Az, amit helyette akarok, az 
Arra a kérdésre, hogy mi van a kezemben a fenti módszerek érvényesítéséhez, legfőképpen az eddig elsajátított szaktudásomat tudom megemlíteni. Ez egyrészt jelenti a modern webfejlesztési megoldások iránti igen mély érdeklődésemet, a pedagógushallgatóként elsajátított tudást, valamint a marketingmegoldások széles tárháza iránti nyitottságomat. És bár ezzel nyilván sokak szemében be leszek sorolva azok közé, akik folyamatosan átkozzák a "fűtött szobájukban", "íróasztaluk mellől" okoskodókat, de hiszek benne, hogy a szavak, a jog, és a modern médiafelületek igenis nyújtanak olyan erős lehetőséget a kibontakozásra, hogy képes legyek sokkal nagyobb kellemetlenséget okozni az ellenoldalnak, mint amennyit akár ezer felborított telefonfülke okozna.
Ő itt Carwall, a macskadémon.
Mivel a napokban többek részéről is felmerült a kérdés, hogy miért "evickélek Tóta W. és a kuruc.info között", óriási nagy támadási felületet hagyva ezzel az ellenoldalnak, azt hiszem, eljött az idő arra, hogy egy helyen, a lehető legtömörebben összefoglalva leírjam, hogyan is látok sok közéleti és társadalmi kérdést.
Abban gondolom megegyezhetünk, hogy egy eszmerendszert történelmi szempontból nem az alapvető kinyilatkoztatásai alapján, hanem a gyakorlatba átültetett módozatainak vizsgálatával tudunk a legpontosabban megítélni. Ilyen formán nem arra a kérdésre kell választ találnunk, hogy Kóka János szívén viseli-e a kétkezi munkások sorsát, elvégre a kommunista rendszerek nagy részében ez csupán ködbe vésző lózung volt, ami a háttérben zajló folyamatok valós jellegéről volt hivatott elterelni a figyelmet.
Nézzük tehát a konkrét érveket Orbánhoz. A kritikák, melyek megfogalmazódnak vele szemben, az, hogy légvárakat épít, a kormány megdöntésén fantáziál, bemeséli magának, milyen kellemetlen ellenfele is az országrombolásnak, miközben valójában nem csinál semmit. Hogy sorra jön elő az újabbnál újabb hamvába holt ötletekkel ("Az önkormányzati választás népszavazás", 72 órás ultimátum, "Igen, Magyarország Charta". mostani népszavazás"), miközben tiszta tudattal látnia kellene, hogy mindez csupán debil hiábavalóság.
Erősen kell koncentrálnunk, amikor szembekerülünk vele. Első pillantásra ugyanis egy magasan képzett szakembernek, egy, a dolgát felelősséggel végző úri hölgynek tűnhet, éppen ezért folyamatosan emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy valójában minden mozdulatával a magyarság egészségügyi megnyomorításán dolgozik.
Ma Budapesten emberek ezrei élnek méltatlan körülmények között, az utcán. Ezeknek a szerencsétleneknek nem csak hogy arra nincs lehetőségük, hogy este egy tiszta paplanra hajtsák le a fejüket, de sokszor arról szól az egész napjuk hogy mit egyenek.
Rengeteg kisgyermek él ma Magyarországon, akik nap mint nap szörnyű kínokat kénytelenek átélni, miközben a betegségük felemészti a testüket. Ezeknek a rákos csöppségeknek sokszor nem csak az életminőségük, hanem a túlélésük múlik a jószándékú emberek önzetlenségén.
Él Budapesten egy kopasz blogger, Polgár úr, akire egy kommunista néni csúnyán nézett a Szabadság téren, és megkérte, hogy csendesen emlékezzen.
Él Budapesten egy egyetemista, aki nagyon szeretne most a hétvégén kiutazni Londonba, mert kiváló lehetőséget lát arra, hogy egyeztessen az ottani antiglobalista szervezetek vezetőivel.
Az ő életének azon része, melyre közéleti rávilágítást enged, nem más tehát, mint egyetlen nagy 
update: Most nézem csak 