Amikor Tomcat lehúzta a Jobbikot, a színtiszta valóságot foglalta szavakba. Kiváló bizonyíték erre, hogy Molnár F. Árpád a mélyen tisztelt képviselőjelölt-jelölt úr minden egyes szavával egyetért, sőt, bőszen kommentálja is azokat.
Ha pedig a belső titkosszolgálati információk birtokában lévő, Jóisten által átjárt lelkületű, a háttérhatalmista, és babiloni szajhát szolgáló ügynök férgek Echeloni módszereit szüntelen kitartással leleplező Árpi Tomcat mellett foglal állást, akkor neki a Jézus Krisztus kegyelméből csak és kizárólag igaza lehet! xDDDD
Idő közben kiderült, hogy nem 8 millió euró, hanem 8 millió forint.
Tévesen szerepel itt az is, hogy az analfabéta orkozás a mentorprogram résztvevőinek számlájára lenne írható. A valóság ezzel szemben az, hogy a mentor-program alanyainak előző, frissen felszámolt iskolájában tanítottak a botrányt csapott IWIW-fórumban beszélgető pedagógusok.
Ilyenformán jelen bejegyzés kommentjai között az ebből eredeztetett állítások sem lehetnek maradéktalanul helytállóak.
Eme szerencsétlen, összegszerű tévedéssel kapcsolatban többek között LIFE, és a Kuruc.info álláspontjai itt olvashatóak!
A 8 millió eurós költségvetéssel működő szegedi mentorprogram, mely cigány tanulók felzárkóztatása céljából rángat be a városi egyetemről az iskolákba korrepetáló hallgatókat, a Kuruc.infonak köszönhetően újból a figyelem középpontjába került.
Mint tudjátok, ez az a kezdeményezés, mellyel kapcsolatban habzó szájjal fröcsögtek a balliberálisok, amikor néhány hete pár mentor ügyetlenül választotta meg az egymás közötti tapasztalat-megosztás fórumát, és így az iWiW-nek hála a nagy nyilvánosság előtt zajlott a néhol szerencsétlen retorikai fordulatokat is tartalmazó szakmai társalgásuk.
Nos, a legújabb fejlemény, hogy a jelek szerint a program csúfoson megbukott - akárcsak a felzárkóztatni szándékozott diákok közül jó néhányan. Sokan analfabéták maradtak, és bármiféle javulás a legcsekélyebb mértékben sem tapasztalható az eredményeikben.
Az adófizetők pedig biztos nagyon örülnek annak, hogy néhány szélsőliberális idióta olyan programra szórt el temérdek pénzt, ami mögött egyáltalán nem volt semmiféle ésszerű pedagógiai tervezettség.
Az esetet kimerítő részletességgel tárgyalja a Kuruc.info, akit bővebben is érdekel, olvassa el ott. Én csupán egyetlen apró részlethez szeretnék hozzászólni.
Czirok Péternek, a projekt egyik vezetőjének alábbi mondatán akadt meg a szemem. Ő a következőket írta egy Index-fórumos vita részeként.
„Neveléstudományi Intézet. Talán többet tudnak nálad a dologról. Vásárhelyi pedagógusok és iskolák vezetői, akik tanulmányozták a programot és az eredményeit - többet értenek a tanításhoz nálad - kérték a program vásárhelyen történő indítását.”
Világos. A Szegedi Egyetem Neveléstudományi Intézete egyértelműen szakmai megfontolásokból támogatja a programot, nem pedig azért, mert az évi 8 millió euróból sok pénz csöppen hozzájuk is. Vagy ha nincs is így, ki lenne az a hülye, aki visszautasítaná egy olyan projekt irányítását, és kiterjesztésének koordinálását, ami hosszú távon ad elfoglaltságot azon munkatársainak, akik így továbbra is bizonyíthatják saját hasznosságukat?
Ismét elérkeztünk tehát ahhoz a ponthoz, melynek megértése mindennél jobban közelebb vihet minket az emberi kapcsolatot leglényegéhez: Tanuljunk már meg végre érdekek mentén gondolkozni!
Ha én ELÉG SOK pénzt kapok arra, hogy macskákat tanítsak zongorázni, akkor nem fogok vitatkozni; szó nélkül zsebre vágom az összeget, és már holnap nekilátok a munkának.
Éppen ezért mondhatjuk ki egyértelműen, hogy amikor a szegedi Neveléstudományi Intézet támogatóan viszonyul egy olyan kezdeményezéshez, melynek ő maga az egyik fontos szereplője, és ezáltal haszonélvezője, akkor nekik az égvilágon semmiféle relevanciával nem bír a kvázi szakmainak tetsző állásfoglalásuk.
Elvégre ki az a hülye, aki félreáll a zsírosfazéktól?
Az első 30 másodpercbe foglaltam össze a lényeget, utána jön a kifejtés. Egyébként ez így is egy erősem megvágott anyag; ugyanis amikor nem közvetlenül a válságról beszél, azt kiszedtem belőle.
Na, azt hiszem, Gyurcsány most kivételesen jó helyen nyúl hozzá a költségvetéshez. A legprímább persze az lenne, hogy ha a megélhetési szülések további finanszírozását vonná vissza, de a mostani sem éppen egy utolsó megoldás.
Valóban tűrhetetlen állapot, hogy Magyarországon alig 2 millió versenyszférában dolgozó ember tartja el a többi 8 milliót(egyetlen egy ember a másik négyet /!!!/, köztük a szemkilövő készenlétis droidokat), így egész ésszerű megoldás volt megkímélni azokat a vállalkozókat, akik itthon a legtöbb dolgozónak adják a munkát, és ehelyett inkább a közszférából vonják ki az eddigi luxusjuttatásokat.
A nyugdíjak ugyanezzel egyidőben meglépett csökkentése persze igazságtalan lesz, de csak akkor, ha a kisnyugdíjasokat egyenlő mértékben érinti a változtatás. Reméljük, nem így lesz, és őket mindenképp teljes mértékben kivonják a csökkentés hatásai alól.
Mindez azért optimális megoldás, mert megvédi a munkahelyeket. (A vállalkozók érintetlenek maradnak, és a közszolgáltatások működése is folyamatos lesz.)
Az intézkedés egyetlen apró negatívuma az, hogy az ország további eladósítása fejében a Valutaalap így megakadályozza azt az államcsődöt, ami nekünk, nemzeti radikálisoknak kiváló alkalom lenne a megmozdulásra.
A tegnapi nap folyamán sorra kergették egymást a ZsIndex blogajánlójában a különféle baloldali embertársaink aggódó írásai, akik mélyen megrökönyödtek amiatt, hogy a Gárda útjára indította - szavaik szerint - a Vonajugendet, vagyis az ifjú oroszlánkölyköket.
Valójában persze túl sok kommentárt nem igényelne a vérlibsi röfögésük, elvégre mindegyik ugyanabból a téves alapállásból indul ki - nevezetesen hogy a Magyar Gárdát holmi állítólagos gyűlölet vezérli, és a felelőtlen szülők ezt igyekeznek átragasztani a csemetéikre. Szellemi mérgezés, vagy - ahogyan azt a hétfői ELTÉ-s gyermekvédelmi kurzusom tanárnője mondaná a hasonló mechanizmusokról: itt voltaképpen akaratlanul is lelki bántalmazás történik.
Aki persze akár csak a legminimálisabb erőfeszítést is tette az utóbbi időben arra, hogy megismerje a Gárda valódi céljait, és tevékenységét, az nagyon pontosan tisztában lehet vele, hogy ez a mozgalom nem valami ellen, hanem valami védelmében jött létre. Ha viszont valaki úgy nyilatkozik, hogy neki a magyar érdekek következetes védelme és képviselete sérti az érdekeit, akkor az illető ezzel saját magát sorolja be a magyarság ellenségei közé. Ugyanígy, aki a szeretet és segítőkészség helyett a gyűlölet jelének látja azt, hogy a Gárda minden erővel igyekszik felhívni a figyelmet bizonyos vidéki térségek tarthatatlan közbiztonsági állapotára, az egyszerűen a káoszban látja örömét, és a magyar társadalom gerincét jelentő vidéki közösségek halálát kívánja. Vagyis végső soron a magyar lélek végső elkorcsosulását, majd gyökértelen világpolgárrá silányulását.
De vonatkoztassunk el egy pillanatra ezen kristálytiszta tényszerűségektől, és fogadjuk el igaznak az ellenségeink azon hazugságát, miszerint a Gárda bizonyos „rosszemlékű” történelmi korszakokkal próbál meg folytonosságot kiépíteni, és így minden mozzanatával visszautalni arra. Tekintsük tehát egy rövid kitérő erejéig helyénvalónak azt az igaztalan rágalmat, miszerint itt valójában a nemzetiszocialista értékrend fokozatos szalonképessé tétele, és tiszteletének elterjesztése a cél.
Nos, ha még így is lenne, az egyetlen kérdés, amit ez esetben feltehetnénk magunknak, a következő: NA ÉS?
Teljesen abszurd gondolat, hogy mindez bármilyen, emberi gyötrelmekkel járó történelmi jelenségek megismétlődése felé vezetne. Az egyik legfontosabb érv az ilyen ócska, demagóg rémisztgetések ellen nyilvánvalóan az, hogy a különféle szociológiai alapon (lásd Gulágra deportált kulákokat), vagy etnikai alapon (lásd USA területén táborokba zárt japánok esetét) létesített koncentrációs (gyengébbek kedvéért: a szó jelentése: gyűjtő) táborok létesítése ma már nem számít világszerte egyöntetűen elfogadott gyakorlatnak, így nyilván nem is kerülhetne sor rá egyetlen európai országban sem.
A másik fontos ellenérv pedig az, hogy a cionista vezetőknek ma már nincs szükségük arra, hogy hatalmuk megerősítése érdekében saját társaik tízezreit vessék oda bizonyos erőknek. (A Holokauszt-mítosz legendája ugyanis napjainkban enélkül is működésben van.)
Egyértelműen kimondhatjuk tehát, hogy bizonyos értékekhez, és gondolatokhoz való esetleges (ám jelenleg csupán hazug rágalomként felhozott) visszanyúlás még koránt sem jelentené azt, hogy azok az alapvető emberi jogi alapelvek, melyeket a XXI-ik században politikai hovatartozásától függetlenül minden épelméjű polgár sajátjának tekint, akár csak a legminimálisabb mértékben is sérülnének, vagy hogy bárki is ezek megsértésére törekedne.
Önmagában ugyanis az ezeréves hagyományok tisztelete nem irányulhat egyetlen kisebbség ellen sem. Különösen nem abban az országban, amelyik már az államalapítás, majd Szent István ezirányú intelmei óta Európa egyik leginkább vendégszerető népének számít. Azon egyszerű oknál fogva nem, hogy ez a két dolog kizárja egymást.
Megérkeztünk tehát oda, hogy aki a keresztényi értékeket, és keresztény gondolkodókat támadja (lásd például Gusztustalan Péter kirohanását Prohászka Ottokár ellen), az egész egyszerűen magát a kereszténységet támadja pontosan ugyanabból a kétezer éves gyűlölettől táplálkozva, amelyik anno Jézus Krisztus halálát is okozta. Látnunk kell, hogy a magyarfaló férgeknek az ég egy adta világon semmi más okuk nem lehet erre. Minden egészséges lelkületű, szívében minimálisan elvárható spirituális töltettel élő ember tudja ugyanis, hogy a racionalizmusnak csúfolt bolsevik materializmus nem más, mint a sátán legnagyobb hazugsága, amikor letagadja önmaga létezését.
Ugyanezért tehát az sem lehet elvetendő gondolat, és garantáltan nem hordoz magában cseppnyi társadalmi kockázatot sem, ha megtanulunk vesztes, és értelmetlenül halálba küldött szerencsétlenek helyett tiszteletreméltó nemzeti hősként gondolni azokra a magyar katonákra, akik annak idején az utolsó vérükig harcoltak az előretörő szovjet hordák ellen, megakadályozva, hogy a vörös veszedelem tőlünk nyugatabbra is megvethesse a lábát.
Még akkor is, ha esetlegesen egynémely korabeli ideológiai tartalommal a mai viszonyok között csak igen nehezen tudhatnánk egyetérteni, mindenképpen tudatosítanunk kell magunkban azt, hogy a magyarság jövőjéért büszkén és felemelt fejjel véráldozatot hozó eleink emléke egy gyönyörű, és csodálatos dolog, éppen ezért semmi okunk sincs arra, hogy pusztán a háború kedvezőtlen végkimenetele okán elvitassuk tőlük az őket méltán megillető megbecsülést.
Semmi okunk sincs arra, hogy az olyan politika- és ideológia-független, örökérvényű erényeket, mint a hazaszeretet, és a közösségi szellem, ne kezeljük a legdicsőbb dolgok között, és ne tanítsuk erre gyermekeinket is. Tessék megfigyelni: ugyanerre bizony a japánok is képesek, márpedig bizonyos történelmi fordulatok tükrében az ő kamikazéik áldozata sokkal inkább értelmetlennek tűnhet, mint azoké a Don-kanyarban elesett magyar bakáiké, akiknek Nyugat-Európában emberek milliói köszönhetik a több évtizedes szabadságukat.
(A lényeg 2:20-tól látható):
Ha a japánok képesek arra, hogy elvonatkoztassanak az akkori korszellem esetlegesen mai viszonyok között elfogadhatatlannak tetsző motívumaitól, és helyette a történések résztvevőinek elévülhetetlen érdemeinek tiszteletére (hősiesség, hazaszeretet, meghunyászkodás nélküli nemzeti önvédelem) neveljék a következő generációt, akkor ugyanezt és ugyanígy mi is megtehetjük.
Meg kell tanulnunk végre érdekek mentén gondolkodni. Akinek ugyanis a Gárda oroszlánkölykei bármilyen szempontból is bántják a szemét, az egész egyszerűen ellenérdekelt az egészséges attitűdökkel élő magyarság jövőjében, elvégre tudja, hogy az nem az ő jövője.
Ettől még persze nem kell haragudnunk rá, elvégre aki az érdekei ellen cselekszik, az egész egyszerűen elmebeteg. De harag nélkül is pontosan látnunk kell, hogy ezek az érdekek az ELLENSÉG ÉRDEKEI. Az ellenségre pedig nem haragudni illik.
Úgy néz ki, a magyar emberek érzékenységét nem bántja, ha a magyarok fővárosában egyes anarchista elemek Jézus Krisztus megerőszakolásán, és a keresztények kiirtásán mulatoznak.
Az október 23-ai Markó utcai eseményekkel kapcsolatban már jól ismerjük azokat a képeket, melyek a tüntetők kiemeléséről készültek, így felesleges, hogy erről én is rakjak fel saját anyagot.
A bekerítés módszertanát viszont még nem mutatta meg senki (én legalábbis nem láttam), éppen ezért most ezt a hiányosságot igyekszem a magam szerény módján pótolni.
Ha nem megy a fenti videó, kattints ide, ide, vagy ide!
Az alábbi írást Gonda László fél órája küldte be ide kommentként.
Viszont szerintem olyan jól sikerült, hogy érdemes egy külön bejegyzésbe kiemelni.
Tessék parancsolni.
UPDATE: Néhány apró elgépelést a zsidó fröcsögések miatt utólag javítottam.
Taygetos: "De a legjobb, mikor Gondáékat osztotta le tavaly a Kossuth téren (szintén joggal) valami ilyesmit hangoztatva: "Ó igen ? a parlamentnek nekimenni azt nem lehet ? Akkor ott van egy Károlyi szobor, ott van egy ruszki emlékmű, majd ha lebontottátok, akkor beszélhetünk". Emlékszik még erre valaki ? Mert én igen. Erre most ez a kötélhúzás, meg "a parlamentet nem huszáros rohammal kell bevenni" mint írja..."
Válaszom, mint a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 elnöke és a 2007.szept.17-i tüntetés bejelentője: Tomcat visszaélt bizalmunkkal és szemét volt. A kritika jogos, de az szóljon aki jobbat tud és akkor pedig tegye, de ne azt támadja aki teszi amire képes. Szept.15-én, szombaton, a Hősök terén nyilatkoztam Néző Lászlónak (mno.hu,hirtv.hu,lanchidradio.hu főszerkesztő), amiből világosan kiderült, már jó előre, h. nekem az "Y-tervhez" semmi közöm, nem is tudtam mit tartalmaz. Bíztam Fáber Karcsiban (Rendszerváltó Fórum csapata) és fogtam a fejem, amikor a 4-5000 embert 13 felé akarta szétosztani. Fábert ezért börtönbe zárhatták volna! Nem bántom őt, mert tudom hittel és szívvel teszi, amire képes! És Te, kedves olvasó, tudsz jobbat? Akkor tedd!!
Magam egy verset olvastam föl (index.hu v. hvg.hu -n részletet nézhetsz, amelynek címe "Riadó" és utolsó sorai: "...harcoljunk már végre!" volt, majd elvittem radikális bajtársaim nyomására a Parlament déli kapujához a tüntetőket. Egy zászlóval az élen, mint Budaházy Gyuri 2008.márc.15-én. Mindezt azután,h. dr.Tóth Gábor (Gergényi utódja) fölhívta a figyelmem a kordonnál (Gergényi soha nem állt velünk szóba!), h. csak azért nem tiltották meg a tüntetést - amit azóta rendszeresen és az ezért tesznek - mert bíztak bennem,h. nem veszélyeztetjük a Parlament alkotmányos működését. A déli kapunál vagy negyed órát követeltük, h. a Parlamentbe mehessünk. Mögöttem kb. 300 ember! Ha egy lépést teszek, miután félretolom a kordont, akkor ma már börtönben ülnék. 300 emberrel mögöttem sem én, sem a rendőrség nem tesz forradalmi lépéseket.
EDDIG MINDIG KEVESEN ÉS SZERVEZETLENŰL ÁLLTUNK TÖBB EZER ZSOLDOSSAL SZEMBEN. TÖBB EZZER TARTALÉKBAN ÁLLÓ IN_KAL "SZEURISTÁVAL" TARTALÉKBAN! EZ PEDIG NEM AZ ÉN ÉS NEM FÁBERÉK HIBÁJA. MI TESSZÜK AMI TŐLÜNK TELLIK. ÉS A TÖBBI MILLIÓK? AMI KÖVETKEZIK HAMAROSAN AZT SOKAN MEGÉRDEMLIK, MERT KÖZÖNYÖSEK ÉS KI AKAKRJÁK BEKKELNI A TRÖTÉNELMET!!!
A tüntetés végén felolvastam Szima Judit levelét a rendőröknek, ami miatt most meghurcolják. Ő a tmrsz.hu -ban olvasható Rendőrszakszervezet vezetője. Én akkor is megtettem ami tőlem tellik és az kritizáljon aki többet tett és hatásosabban. Én vállaltam A Kossuth téren 37 napig a tüntetés moderálását, a tüntetők és a vezetőség közötti kapcsolattartást (Néptribun), a téren maradást 2006.okt.23-án hajnalban, ameddig lehetett (kb.4 óráig) és Fáber Károly még letartóztatni is hagyta magát. Viszem a BRFK, Gyurcsány-Veres elleni pereket, megnyertünk 10 napja egy pert az MSZP-vel szemben, és beavatkoztam a Magyar Gárda érdekében az ellenünk folytatott koncepciós perbe...stb. Látogatom, gyűjtöm a "Lenin fiúk" utódainak brutalitása miatt folyt pereket és szívósan, lassan de biztosan bekerítjük és leleplezzük a bűnösöket. A Szabadság téren én állítottam a SZU-emlékművel szemben a 3 keresztet, ami egy trianoni emlékműnek is megfelel és egy ellenpólust képez a minket és őseinket megalázó emlékművel szemben. Részletek a honlapunkon is: harcter.hu
Harcolj, ahogy lehet és akkor, de csak is akkor ad az Isten (szebb) jövőt! Soha ne add föl és ne mond azt, hogy "most vagy soha!", mert akkor csak a csatákat nyered meg, de a háborút elvesztheted. A kokárdát meg végre hordjátok rendesen, mert az általánosan elfogadott belülről kifelé zöld-fehér-piros az olasz légierő jelzése és a szinek jelentése: a remény (zöld) egy erőtérbe (piros=erő) van zárva. Az erő, a hit belülről jön, tehát fordítva kell hordani. Ne törődjetek azzal mit mondanak az Árpádházi zászlóra, csak gondoljatok 907 nyarára, amikor Árpád 1000 évre biztosította a magyarság létét itt a Kárpát-medencében, és ez a zászló alatt küzdöttek. Az ellenségnek semmi köze ahhoz,h. mi milyen zászló alatt küzdünk!
Ez így nem teljesen igaz. Sajtóigazolvány birtokában például mindenféle külön ellenőrzés nélkül ki lehetett jönni. :P Így például engem is bármiféle igazoltatás, videóra rögzítés, kikérdezés, vagy motozás nélkül engedtek ki.
Vagyis tök simán kihozhattam volna akár egy zsáknyi Molotov-koktélt is a lezárt helyszínről. :-)))
Tényleg, most jut eszembe! Még meg sem mutattam nektek az új sajtóigazolványomat, amin már egy normálisabb fénykép van a régi helyett, azon ugyanis sokak szerint egy szakadt csövesnek néztem ki. :) A megbízási megállapodásom pedig kiegészült egy új, 5-ös ponttal. Hogy ez az új pont zűrös helyszíneken miért jöhet jól, azt nem részletezem, mindenkinek legyen ehhez egy kevés fantáziája.
Ami most következik, az az ellenség videója, de ettől függetlenül vérprofin van megcsinálva.
Különösen jó benne, ahogyan a zene ritmusához vannak igazítva a vágások, és a különféle gyorsító-lassító effektek.
Ha mi is sok hasonló, rövid, de ugyanakkor a lényeget összesűrítő reklámfilmmel dolgoznánk, talán a nemzeti radikális oldal már sokkal előrébb tartana.
Update: Ezt benéztem. Ők nem a MAZSIHISZ, hanem az EMIH. Ha minden igaz, ők a MAZSIHISZ-szel szemben nem cionisták, úgyhogy mégsem ellenségek. :)
Nézem az RTL KLUB Híradóját, ahol nem mulasztották el bemondani: tegnap a Nyugati téren a Nemzeti Nyomozóiroda információi alapján kapcsolták le a bombafarigcsáló hazafit.
Holott a francokat. Még este is arról szóltak a hírek, és nyilván ez az igazság, hogy szimpla rutinellenőrzésről volt szó, és így a rendőröknek mindössze szerencséjük volt.
Úgy néz ki, a magyar FBI kezd annyira egy szánalmas sóhivatal lenni, hogy már külön ki kell találni neki sikereket, ha nincs valódi.
