Még nem írtam véleményt az új „Tomcat vs. MINDENKI” háborúhoz, de most néhány morzsát mégis csepegtetnék arról, hogy miként is látom én a Nagy Magyar Vezérvitát. (A 'mindenkit' itt úgy értem, hogy ha a Bombagyáron Tomcat megmaradt támogatói között felsorolt Sziva Balázs ettől eltérően nyilatkozott a mai válaszában, akkor ennek alapján az is borítékolhatónak tűnik, hogy például a Tomcat által egy szépen mosolygó, ámde abszolút tartalmatlan kirakatbábúnak beállított Morvai Krisztina miként reagálna a minősítésével való tényleges szembesítés esetén).
- Na mindegy, elöljáróban annak, Aki lusta olvasni, a lényeg:
Itt mindenki tökhülye, csak én nem, ezért ha jót akartok magatoknak, legyetek nagyon gyorsan Sodisták. :-)
Mint talán már sokatok számára kiderült, Budaházy György és Toroczkai László véleményével az esetek 99%-ában egyetértek. Az, amit mondanak, rendre megegyezik azzal, ahogyan én látom a dolgokat. Budaházy esetében talán az egyetlen apró kivételt az jelenti, amikor genetikáról beszél, túlmisztifikálva ennek a jelentőségét, néhol már-már valóban rasszista felhangokat is megütve.
(Figyelem! Az előző bekezdés utolsó mondatának helyes értelmezéséhez érdemes tudni, hogy a szofisztikált alapokon nyugvó tudományos fajvédelmet még akkor sem érdemes összekeverni a valódi rasszizmussal, ha szerény személyem az utóbbi elítélése mellett az előbbihez való viszonyáról - információhiány okán - egyelőre egyáltalán nem kíván nyilatkozni se pro, se kontra. :-))
Toroczkai világlátása pedig kizárólag az MTV ostrom napján tért el az enyémtől. Saját bevallása szerint neki aznap sziklaszilárd meggyőződése volt, hogy egy országos méretű forradalom kezdődött el, míg nekem az események kellős közepén sem volt egy pillanatig se hasonló benyomáson, és a legvadabb kérdés, ami a lángoló autók láttán felmerült bennem, az volt, hogy a korábban Franciaországban zavargó csőcseléket megértően védelmező György Péter vajon mit fog szólni mindehhez.
És most van a második alkalom, hogy nem feltétlenül értek egyet Toroczkaival minden apró részletkérdésben. No persze nem az általa ma felsorolt, tényszerű körülményekre gondolok, mert számszerű igazságokkal, és konkrét tárgyi állításokkal igen nagy őrültség lenne vitatkozni. Sokkal inkább van bajom ezzel a párbaj dologgal.
Nem azért, mert túlontúl erőszakosnak tartom az ötletet (bizonyos körülmények között ez nem feltétlenül jelent hátrányt), hanem mert a józan kritika a szememben egy olyan dolog, amit elsősorban értelmes keretek közötti megvitatással illik lereagálni, nem pedig vérre menő fizikai összecsapásokban. Hogy ha valaki nem deklaratívan a magyarság ellenségeinek körét erősíti, hanem egyelőre - Tomcathez hasonlóan - a részletek elfedésével rejtve hagyja, hogy értékelhetőek-e teljes bizonyossággal ekként a jövőre vonatkozó tervei, vagy sem, azzal kapcsolatosan a nézeteltéréseket érdemes akkor is az eltérő szemléletek ütközésének remek alkalmaként kezelni, ha egyébként a legkevésbé sem értünk egyet az illető álláspontjával, sőt, valamennyire személyesen is megbántva érezzük magunkat miatta.
Különben szerény véleményem szerint a Fidesztől jobbra elhelyezkedő politikai kör belső viszonyait egy valódi nemzeti konferencia tudná csak letisztázni, ahol összegyűlne mindenki Kőrősi Imrétől, és Molnár F. Árpádtól kezdve, Kroko tanár úron, Gonda Lászlón, Fáber Károlyon, és a Kuruc.info szerkesztőségén, valamint Novák Elődön át egészen Tomcatig, Budaházyékig, továbbá Vona Gáborig, és kötetlenül ütköztetnék az elképzeléseiket. Ahhoz persze, hogy ezeket a helyenként a másikban esküdt ellenséget látó, és a másikat egyértelműen cionista ügynöknek tekintő embereket egy asztalhoz lehessen ültetni, egy olyan kezdeményező személyre volna szükség, aki a fenti egyénektől, és az általuk képviselt szervezetektől teljes mértékben független. Ennek a feltételnek például egész prímán megfelel szerénységem, de ezt majd egy másik alkalommal fejtem ki bővebben. Ha már Kovács Gézának nem sikerült közelíteni a nemzeti radikalizmust a hazafias egység irányába, talán nekem sikerülhet ugyanez. Ki tudja. :)
Szóval szerintem egy kritika megfogalmazásáért egészen addig nem lehet indokolt felvetni az erőszak lehetőségét, amíg egészen egyértelműen nem rajzolódik ki a másik fél nemzetellenes, és ártó mivolta. (Márpedig Tomcat esetében egyelőre ez a megdönthetetlen egyértelműség hiányzónak tűnik, hiszen a dolgok jelenlegi állása szerint elfogadhatónak látszó magyarázat a részéről, hogy van a Zöld Párthoz egy pontosan beütemezett marketing- és cselekvési terve, ami megköveteli az üzenetek és célok kibontásának megfelelő fokozatosságát. Ez még akkor is így van, hogy ha egyesek - joggal vagy alaptananul: ezt még nem lehet tudni - rögtön árulónak kiáltják ki.)
Másik részről viszont ott van Tomcat igen erősen elhibázott kommunikációja, melynek tükrében a legkevésbé sem lehet csodálkozni azon, hogy a napokban megkap hideget és meleget minden oldalról. Először is: egyáltalán nincs igaza abban, hogy a Kuruc.info valóban hibáztatható lenne amiatt, hogy idő előtt nyilvánosságra hozta a képviselőjelöltsége tényét, ugyanis a nyílt politikai kampánytevékenység elkezdésével nehezen lehetett etikusnak nevezni azt a hozzáállást, mellyel a Bombagyáron mindezt másnak próbálta beállítani. (Mert ugye abban, hogy a 'Miért lufi a Jobbik'-cikk elsősorban egy Zöld Pártos kampányanyag, remélem, nem kell vitatkoznom senkivel.)
Szó se róla, az sem jelent igazán problémát, ha valaki egy, a Jobbikkal nem egyező politikai csoportosulás mellett kampányol - én is ezt fogom tenni, többek között egy MÁSIK Zöld Pártot segítve, hogy ne legyen olyan egyszerű a téli kampány képe :))) -, azt viszont a világos beszédet igénylő nemzeti érzelmű emberek joggal várhatják el, hogy amikor valaki kampányol, akkor egyértelműen jelezze, hogy 'kérem szépen, ez itt most egy kampányanyag'. Mert bár a gerillamarketing kétség kívül sokkalta hatásosabb a hagyományos üzeneteknél, és hétköznapi termékek népszerűsítése esetén az égvilágon semmi baj nincs vele, azonban a Kuruc.info által az egyenes és nyílt kommunikáció igényéhez kinevelt nemzeti radikális olvasóközönség irányába igencsak illetlen gesztus közéleti kérdésekben is hasonló praktikákkal élni.
Másfelől pedig ott is nagyon erősen hibás Tomcat kommunikációs stratégiája, hogy folyamatosan olyan személyi hivatkozásokat tesz, melynek elhamarkodottsága láttán igen nehéz elítélően nyilatkozni azokról, akik nem átallnak már-már hazugságokat emlegetni ezzel kapcsolatban. Értem én persze, hogy itt arról van szó, hogy Tomcat bízik a megemlített emberek szimpátiájában, és felé meglévő bizalmában, azonban ennek a megelőlegezése felületes szemlélő számára akkor is ugyanarra a furakodó stratégiára hajazhat, ami miatt Budaházyék végülis a MÖM-mel, és Kovács Gézával is összevesztek. (Tanulság: mielőtt valakire hivatkozunk, tessék megbizonyosodni arról, hogy nem csak mi találjuk ki a véleményét.)
A dolgok jelenlegi állása szerint tehát minden szereplő hibát hibára halmoz (csak SoDI gőzmozdony :)), éppen ezért tökéletesen meg lehet érteni a vitatér mindkét oldalán állókat.
És bár a jelenleg birtokunkban lévő információk nem kis arányban Tomcat ellen szólónak tűnnek, azonban én az eddigi körülmények, és a szememben jelentős arányban a politikai következetességgel azonosítható nemzetvédő hozzállástól, vagyis a őszinte hazaszeretetet jelentő közegtől való elmozdulásának látszata ellenére továbbra is azt mondom, hogy meg kell hagyni neki az esélyt, hogy részletesebben is kifejthesse, mi a francot akar ezzel az egésszel, és mit ért építkezésen. Mert még továbbra sem tudunk minderről semmit.
Azoknak pedig, akik esetlegesen - általam tökéletesen megértett, de velem véletlenül sem egyező módon - türelmetlenebbek nálam, és jelenleg utálattal tekintenek a szemükben árulóvá váló Tomcatre, egyetlen dolgot üzennék. Gondoljanak arra, amit Budaházy mondott akkor, amikor tavaly Tomcatet több hónapra előzetesbe varrták azon bombaügye miatt, melynek holnap reggel kezdődik az első bírósági tárgyalása:
-
Bár nem köztünk kezdte a pályafutását, de az ellenségeink szemében közénk tartozik, éppen ezért ennél, az egyértelműen korábbi (deklaráltan nemzeti, vagy legalábbis annak tűnő) időszakából megmaradt ügye kapcsán illendő annak a harcostársunknak is támogatóan viszonyulnia hozzá, aki esetleg kezdi megutálni őt, vagy már régebb óta ellenérzésekkel viseltetik az irányában.
-
Ez a bombagyáros per ugyanis nem az ő személyéről szól, hanem jóval túlmutat rajta: annak a mércéje, hogy a judeobolsevik hatalom valóban megtehet-e mindent a neki nem tetszőkkel szemben, vagy létezik még tisztesség, ami az alapvető emberi jogaival élő polgárok javára billenti el az igazság mérlegét.
Hogy mit értek a fentiek alatt, illusztrálnám egy rövid történettel.
Úgy egy hónapja történt, hogy Halmai tanár úr ajánlására elmentem egy pest belvárosi szélsőliberális találkozóra, ahol csupa cionista értelmiségi gyűlt össze, hogy megvitassák: lehet-e tenni valamit az általuk csak szélsőjobbnak nevezett nemzeti önvédelem és normalitás ellen. Volt ott mindenki, akinek a véleményét általában mifelénk utálattal szokás kezelni. Hogy mást ne mondjak: egy asztalnál ült Halmai Gábor és Vásárhelyi Mária.
Nos, azon kívül, hogy milyen finom volt a szendvics, egy dolog volt ezen a találkozón, ami engem igazán ledöbbentett: egy szó sem esett Budaházyról, Toroczkairól, vagy a Kuruc.infóról. Viszont Tomcateztek orrba-szájba. Én pedig csak ültem ott, mint a hülye, néztem ki a fejemből, és nem értettem, mi történik.
-
Itt ülnek ezek a pest belvárosi liberális értelmiségiek, többségük idős, komoly ember, és amikor valaki megemlíti Tomcat nevét, akkor mindegyik egyetértően bólogat, és egyiknek sem jut eszébe megkérdezni, hogy 'bocsánat, de ki a franc az a tomket?'.
Ezen a találkozón történt az is, hogy egy korosabb úr felállt, majd azon sipánkozott, hogy milyen lassan haladnak Magyarországon az úgynevezett szélsőségesek elleni eljárások. A bácsi valahogy így fogalmazott:
- Ott van például annak a Tomcatnek az ügye. Egy ideig folyamatosan jöttek a hírek arról, hogy elindult ellene az eljárás, de semmi hír, hogy kitűzték volna a tárgyalást. Miért nem dolgozik az igazságszolgáltatás? Felháborító, mi folyik itt!
Én pedig rémülten tekintettem körbe. Vártam, hogy valaki felálljon, és megkérdezze, hogy ugyan egy bombagyártós-köztörvényes váddal elindult eljárásnak mégis mi a franc köze van ahhoz, hogy az illető - mellesleg - milyen politikai véleményen van? De nem történt semmi. Síri csend volt. Senki nem kérdezett semmit. Csak helyeslő pillantásokkal jutalmazták a felszólaló antifasisztát.
A mai napig nem értem, hogy ez a bombagyáros ügy miként kapcsolódhat egy politikai közbeszéd témájához összehívott értelmiségi eszmecseréhez. Egyszerűen nem bírom felfogni. Azonban egy dolog aznap este nagyon világosan kiviláglott előttem:
A magyarság ellenségei a holnapi pert fontosnak tartják, Tomcatre kedvezőtlen végkifejletét pedig saját győzelmükként könyvelnék el, éppen ezért - a Tomcatről alkotott személyes véleményétől teljesen függetlenül - most MINDENKINEK illik támogatóan állnia hozzá.
Legalább holnap. Holnap ugyanis nem ő áll a vádlottak padjára.
Hanem a magyarság.
By SoDI
Aki három napnál tovább is képes a múltba nézni, az pontosan tudja, hogy Tomcat igazából nem közülünk (radikális, hazafias körök) indult, de közénk került, s „itt ragadt”. (Ellentétben velem, aki már általános iskolás korom óta szilárdan pontosan a mostani politikai értékrendemet képviselem.) És ezt nem én mondom 
Adott tehát ez a legújabb, szemünk előtt zajló aktuális fordulat, ami bár közel sem olyan radikális, mint amikor Orbán a '90-es évek közepén némileg lemosta magáról a magyarellenességtől bűzlő szart, vagy amikor nemrég Mécs Imre kente magára ugyanezt, és fejbúbig ürülékesen ült be egykori hóhérjai mellé, ám amely ezzel együtt is a nemzeti radikális iránytól egy legalább akkora mértékű elfordulást valósít meg, ami mindenképpen szükségessé teszi a miértek feltérképezését.
Hogy elszánt nemzeti gondolkodóként, és a nemzeti egység egyik legelkötelezettebb szószólójaként még sincs bennem szemernyi harag sem, arra nagyon egyszerű a magyarázat. Mindenki pontosan tudja, miként működnek ebben az országban a jól felfogott emberi érdekek, így önmagában azért, mert valaki nem akar a saját személyes karriertervével szembemenni, senki sem ítélhető el. Azon tehát, hogy a jelek szerint, míg más szalámis pizzát rendel telefonon, addig talán Stekler Ottó szalámizós Bombagyár cikket, a legkevésbé sem kell csodálkoznunk, elvégre pontosan tudható, hogy máshol is kézivezérléssel gyanúsítható módon működik a pártközeli média.
De menjünk tovább... Azt se nagyon értem, miként lehet profi kommunikációs hátteret említeni a Zöld Párttal kapcsolatban olyan körülmények között, amikor az istennek sem akar kibontakozni egy épkézláb marketingüzenet, hanem ehelyett csupán egy misztikus, a feltétlen, ámde tartalmatlan hitre és csodavárásra épülő szürke ködöt láthatunk mindössze (például Blogin mai 
A dolog másik oldala persze az, hogy Tomcatnek jónéhány dologban tökéletesen igaza van, így például a Zöld Párt az ő személyes érdemeitől elvonatkoztatott gyengeségei ellenére mindenképpen egy hatásos csodafegyvert kapott most a kezébe. Amikor ugyanis Tomcat azt mondja, hogy ő egymaga nagyobb nyilvánosságot ért el igen rövid idő alatt, mint a Jobbik egész országos hálózata, akkor cseppet sem túloz. És ez sajnos nem Tomcat zsenialitását, hanem a Jobbik bénaságát jelzi.
e-mail címen, és szívesen segítek neki. Ha pedig szervezési okokból mégsem tudunk egyeztetni, ezek után talán az sem baj, elvégre ma már a bírósági tárgyalásokon is akadhat lehetőség weblapok, illetve YouTube videók online megtekintésére, mint ahogyan az Kroko tanár úr egyik tavaszi 
