Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Tudom, hogy már régóta adós vagyok a konkrét megoldási javaslataimat tovább gazdagító Államrend Megdöntése Projekt hatodik részével, és ezt legkésőbb a hétvégén már istenbizony megszülöm, de előtte - úgy gondolom - talán érdemes egyfajta áttekintő helyzetjelentést adni az aktuális közéleti jelenségekről, melyre aztán ráfektetjetjük a módszertant.

A legelső, és a legtöbbek szerint is égető kérdés, hogy mi várható március 15-én. Sokakkal ellentétben én azon a véleményen vagyok, hogy - tegyük hozzá: sajnos - semmi. Ez a sajnálkozás pedig nem annak szól, hogy így nem lesz lehetőségem látványos helyzetekben felavatni a kamerámat, és az extra zoom-os objektívemet, melyekkel a tavaszi eseményekre készülök, hanem annak, hogy ismét könnyen beleeshetünk a régi csapdába, mellyel tovább erősödhet a magyarokról kialakult kép, nevezesen hogy a megaláztatásainkat passzívan eltűrő birkák vagyunk.

Hogy miért számítok egy, október 23-ához képest tökéletes nyugalomra, ami leginkább ahhoz lesz hasonló, mint amikor november 4-én a rengeteg, vérre kiéhezett közvetítőkocsi csak a nagy semmit rögzíthette? Egyszerűen azért, aminek ekkora füstje van, annak nem lehet nagy a lángja. Első látásra úgy tűnhet, hogy a hozzám hasonló vicces kedvű hülyegyerekek, és szocialista provokátorok által publikált fenyegetések egy szunnyadó vulkán előjelei, azonban én biztos vagyok benne, hogy ezek után a végső katarzis annak rendje és mondja szerint el fog maradni.

A nép birka, és erre a legjobb bizonyíték, hogy hiányoznak azok az elemek, akiktől Szilvásy elvtárs, és az IRÁ-val példálózó rendőrségi szakértők rettegnek. Mitagadás, lenne rájuk is eszmei igény, de ez még cseppet sem változtat azon, hogy nem léteznek.

Ugyanígy, ahogy a jól szervezett ellenállás sem létezik, azok az erőszakos elemek is jólval visszafogottabbak nyugati társaikhoz képest, akiktől példának okáért Tóta W. Árpád is annyira meg akarja védeni a békét és a rendet. A rabló rendjét - tegyük hozzá, aki, miután leütött és kirabolt, most rámosolyog a magyarságra, és mondja, súlykolja: mostantól itt már rendnek kell lennie, nincs több hazugság, nincs több rablás, legyen végre békesség. Eközben pedig felsorakoznak mellette a talpnyalói, akik áhítattal zengik ugyanezt.

...le bírja vezetni magának, hogy ha felborít és felgyújt egy autót, akkor attól valami jobb lesz...

Ezt írja a mocskári szörny a szerinte őrült "idiótákról", akik, ha erre képesek, "képesek másra is".

És itt van a pont, ahol vitatkoznék, én ugyanis soha nem lennék képes még csak verbális erőszakra sem, mivelhogy a legteljesebb mértékben pacifista vagyok, ugyanakkor a fenti tétel levezetésére mégis vállalkoznék.

És itt egy apró kitérő erejéig meg kell állnunk, hogy tisztázzunk néhány dolgot. Erre legfőképpen azért van szükség, mert kényes területre tévedtünk, ahol nagyon finom határvonal választja el egymástól a büntetendő uszítást a helyénvaló véleménynyilvánítástól. Ezért szeretném nagyon világossá tenni, hogy én a bejegyzés további részében nem dolgozom költői képekkel, metafórákkal, vagy sunyi célzásokkal. Kéretik tehát nem belemagyarázni semmit a szavaimba, ami nincs konkrétan leírva. Egyrészt tehát próbálok nagyon pontosan fogalmazni, hogy félreérthetetlen legyen, másrészt - és ez a fontosabb - nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy itt a már lezajlott múltbeli eseményeket, az ősszel történteket véleményezem utólag, mely utólagos elemzés tökéletesen alkalmatlan arra, hogy a jövőre vetítve bármilyen vonatkozásban használni lehessen. A jövőre vonatkozó, és véleményem szerint követendő iránymutatásokat a holnapi nap folyamán fogom itt publikálni. A mai bejegyzésnek csupán az a célra, hogy választ találjon az őszi események valós összefüggéseire, és ezzel együtt rávilágítson arra, hogy tavasszal miért lesz majdnem tökéletes béke Budapesten. Azzal együtt tehát, hogy én ezt a békességet a most megjósolható formájában bizonyos oldalról kritikával illetem, nagyon távol áll tőlem, hogy erre a kritikára alapozva bárkit is arra bíztassak, hogy az ezzel nagyon ellentétes végkifejlet irányában cselekedjen. Ne tessék tehát útmutatást várni, most csak a problémákat vetjük fel, a válaszok holnap érkeznek - ebből következően itt nincsenek még bújtatva se jelen. Mindamellett fontos alapelvnek tartom, hogy a vélemény kinyilvánításának a szabadsága még az ilyen kérdések megvitatására is kiterjedjen. Én szeretek Magyarországon élni, viszont nem akarok olyan ország polgára lenni, ahol az őszinteség után valamilyen megtorlásra kell számítani. Ezért követem a '80-as évek demokratikus ellenzékének, azon felül is a korai Fidesznek a taktikáját, miszerint úgy lesz valódi demokrácia, ha eljátszuk, mintha már most is az lenne.

Kérek mindenkit, hogy csak akkor olvasson tovább, ha a felti apróbetűs részt nem csak elolvasta, de fel is fogta. Nem akarom, hogy olyan reakciók érkezzenek, mint amikor Tomcat szólt be a megismételt Bertás poénra annak ellenére, hogy ahhoz is mellékeltem egy legalább ilyen kimerítő háttérmagyarázatot... Ennek tükrében remélem, hogy szűkre zártam az üzemi félreértők útját. :)

Na szóval: jobb lesz-e attól valami, hogy egy autó lángokba borul?

Természetesen valaminek az elpuszítása önmagában még nem tesz jobbá semmit, azonban ha vesszük a fáradtságot, hogy csipetnyi absztrakcióval megértsük az események mögötti szimbolikus tartalmat, már képesek lehetünk némileg árnyaltabban látni a képet. Személy szerint azért nem éreztem különösebb tragédiának, hogy több évtizedes tendenciát megszakítva megjelentek a hazai utcákon is a békés demonstrációk képétől eltérő megnyilatkozási formák, mert én végső soron a felgyújtott autók lángjaiban láttam meg annak a bizonyítékát, hogy nem kell félnem holnap sem attól, hogy valamely szociális frusztrált elem egy furcsán felfogott igazságosság jegyében az én lakásomat gyújtsa fel - elvégre milyen igazságtalan, hogy egymagam élek két szobában. Hiszem, hogy valójában akkor lenne okunk aggodalomra, ha meredten kellene ülnünk a túlnyomástól feszülő, és a sok megoldatlan igazságtalanságtól eltömődött kávéfőző mellett, várva, hogy mikor durran szét, maradandó égési sérüléssel büntetve mindenkit, aki a közlében áll. Most, hogy ősszel láthattuk itt-ott előszökni a tartályből a gőzt, és a felesleges energia lecsapódott, megnyugodhattunk, hiszen mégse válik ez az ország polgárháborús övezetté.

Ha a megszorító csomag, és az ösztödi beszéd után tovább folytatódott volna a korábbi békés kérődzés, a letargia, az már olyan szinten lett volna abnormális állapot, hogy még én is őszintén rettegni kezdtem volna. Természetesen a legelső előtörő gőzfuvallat, mivel hirtelen jött, meglepőnek erősnek tűnt, de végső soron a további puffogások megnyugtathattak minket, elvégre - ahogy az egy fejlett demokráciában illik - megjelentek azok a tiltakozási formák is, melyek a nyugati társadalmakkal ellentétben Európa ezen felén még hiányoztak a közéletből.

Az első dolog, amit le kell szögeznünk, hogy teljesen felesleges ezzel kapcsolatban terrorizmusról és felfegyverzett szélsőségesek rémképéről beszélni, hiszen éppen a fent említett említett erőteljes társadalmi mozzanatok azok, melyek a globalizált viszonyok között is képesek biztosítani a hosszú távú békességet azáltal, hogy az átfogó elnyomás esetén a legveszélyesebbnek számító rétegek is megtalálhatják a vérmérsékletükhöz igazított önkifejezési formákat, ahelyett, hogy a végső elkeseredésüket egy véres erőszakhullámban mutatnák ki.

Végső soron tehát nem megvetést, hanem hálás köszönetet éremelnek a alternatív, relative békés útért.

A másik, ami miatt én a továbbiakban is tökéletesen elégedett vagyok a hazai közhangulattal, az az, hogy pontosan tudom; itthon még a helyenként a törvényességi kereten túlmutató megmozdulások is sokkal finomabb formában jelennek meg annál, mint ahogyan az tőlünk nyugatabbra szokás. A BBC egyik tudósítója október 23-án nagyon meg volt lepve, hogy az események közelében egyetlen kirakat sem tört be, miközben a rendőrök a jogállamiság kereteit semmibe véve ólmos bottal vertek, majd rúgdostak embereket véresre, levezetésül pedig sorra lőtték ki ártatlan járókelők szemeit. Azért volt ez számára meglepő, mert biztos volt benne, hogy angliában, de bárhol tőlünk nyugatabbra hasonló rendőrségi fellépés esetén a több kilóméteres körzetben végig lett be lett volna zúzva az összes kirakat, és ki lettek volna fosztva az üzletet. És ezt senki se tartotta volna meglepőnek. Ehhez képest nálunk még az állítólagos csőcselék is meglepő visszafogottsággal, nyugati kollégiáikhoz képest úriember módjára reagálta le a helyzetet. Még egyszer mondom: ez nem az véleményem, hanem a britt tudósítóé. Ő pedig világlátott ember, hihetünk neki.

Az autók felgyulladásának az eddigiek mellett az volt még az egyik jelentős üzenete, hogy megmutatkozott az a pont, ahol a nemzetnek a saját sorsa felöl az átlagnál érzékenyebb, és tettrekészebb része világosan megmutatta, hogy számára kezdenek feszülni az elviselhetőség határai. Ez szintén egy olyan jel, ami világosan a vezető réteg tudtára adta, hogy nem lehet büntetlenül apellálni a magyar ember határtalan béketűrésére; ami miatt mellesleg messzi földön olyan ideális a hazai munkaerő. Munkaadói szemszögből ugyanis, bár tökéletes az olyan környezet, ahol a sztrájkokat, és a jogvédő kiállásokat szinte csak hírből ismerik, és ahol a szakszervezetek csupán a korrupciót elfedő díszítések a demokratikus szabályozás megkerülésének az álcáján, de látnunk kell ugyanakkor, hogy az ilyen szemlélet végső soron a többségében rossz minőségű munkaerővel operál, ami csak a hosszú távú gazdasági gyarapodás ellen hathat.

Azt természetesen ehhez hozzá kell tenni, hogy személy szerint távol állok a franciaországi, szocializmus-közeli demagógiára épülő viszonyok iránt perverz vonzalmat érző Hegedűs Zsuzsa szemléletétől, mivel túlzottan baloldalinak érzem, ugyanakkor az alapelvek mentén megtalálhatjuk a közös pontokat az ő álláspontjával is, amikoris kifejti, hogy a magyar társadalom éppen egy tanulási folyamaton megy át, melynek egy szükségszerű konklúziója a többség számára az lesz, hogy a demokrácia életképességét az adja meg, hogy az emberek milyen hajlandóságot mutatnak arra, hogy kiálljanak a jogaikért.

Ha pedig ennek mentén elfogadjuk a tanulási folyamat szükségszerűségét, elnézően kell tekintenünk a kezdeti szárnypróbálgatások közben megfigyelhető botlásokat is. Baló György kiégett autója a bárányhimlő. Ha egy kisgyermek a hasonló nyavalyákon nem esik át időben, később szörnyű szövődményekkel kell számolnia. Ilyen módon tehát minden bőrkiütés a későbbi egészséges felnőtt biztosítéka. Az autóból felcsapó lángok pedig egy jobb ország képét rajzolják elénk. Én boldog vagyok, hogy a szövődmények nagy részét - láthatóan - megússzuk, hiszen ezért is merek nyugodt márciust jósolni.

Hozzátéve persze, hogy - mint ahogy az írásom elejében is kifejtettem - saját megítélesem szerint könnyedén visszasüllyedünk a dagonyába, és így túlsáogan is békésre fog sikeredni, mely ellen most még idejében lehet tenni, de - amíg csak van rá esély - kizárólagosan a törvény szabta korlátok között.

Erről viszont már holnap.

By SoDI

Tudom, hogy kommersz dolog az aktuális Magyar Nemzet cikksorozatokról írni, de most kivételesen mégis erre vetemedek.

Az, hogy az leköszönt szoci polgármester, Walter Dezső 20 millióért adott el egy 60 milliós házat a soproni önkormányzat nevében a saját fiának, az még elmegy. Az, hogy irdatlanul előnytelen szerződéseket kötött a helyi mélygarázs kivitelezőjével, szintén a szokásos pazarlás számlájára írható.

Az viszont, hogy ugyanezen kivitelező cég felé emellett még olyan kötelezettségek is vannak, melyekről az iratok "nem lelhetőek fent az önkormányzatnál", már kifejezetten vicces.

Hogy klasszkustól idézzek: "És ezt így hogy?" Mókás dolog lehet az új fideszes vezetésnek úgy irányítani a várost, hogy közben fogalmuk sincs arról, milyen kötelezettségekhez kellene tartaniuk magukat. :-)

Ez a Walter Dezső nagy kópé lehet. :-) Nem hiába Gyurcsány spanja.

By SoDI

"Az időjárásból is a MÚK-ot vezetjük le" rovat. :-) 

Tudom, hogy szánalmasan hat, ha valaki gyakorta meríti a témáit az Index kiemelt blogjaiból, azonban megint egy olyan jelenséget tapasztaltam a Subba egyik bejegyzésének a kommentjeit böngészve, mely joggal érdemel egy hosszabb eszmefuttatást.

Adott ez a novella, ami a Tokio Hotel emblematikus testvérpárja köré kanyarint egy homoerotikus történetet. Magára az írásra kár is sok szót vesztegetni, az ábrázolt jelenet visszataszító minden tekintetben, ami pedig a leírás színvonalát illeti, jól látszik, hogy bár az általános iskolás szerző a korához képest meglepően fejlett önkifejező készséggel van megáldva, azonban az írói eszköztára csupán a Julia és a Romana magazinok gyakori szófordulataiból merítkezik.

Az számomra is érthető, ha valakinek olyan erős a rajongása, hogy ez egyedi történetek megalkotására sarkallja, elvégre még én is képes voltam néhány hete - huszonéves fejjel - őszintén meghatódni az Elfen Lied című anime szerelmi szálán, pedig ott csak hülye rajzolt alakok tátognak ugye, míg ezek legalább élő emberek. :-)  

Ami mégis meglepő, az a Subbára kommentelők általános reakciója. Egyrészt  sokak elképzelhetetlennek tartják, hogy ez a novella valóban egy 12 éves lánytól származik. Én magam saját tapasztalatból sem tartom ezt annyira hihetetlennek. Közel hasonló korban lehettem ugyanis, amikor ilyesfajta írások születtek tőlem Tini Nindzsa Teknőcös témában. Igaz ugyan, hogy a most tárgyalt novellával ellentétben az én egykori történeteim soha nem mozdultak el a klasszikus értelemben vett rút devianciák irányába, de ha szigorúan vesszük, April O’Neil és a történet egyéb főszereplői közötti, kimerítő részleteséggel ábrázolt légyottok bizonyos tekintetben akár még durvábbnak is tekinthetőek ennél, hiszen az már animalszex, ugye. :-)

A másik dolog, ami sokakban értetlenséget keltett az az, hogy egy fiatal lány esze hogy a fenébe járhat ilyen téma körül. Holott ezen sem kell különösebben csodálkozni, elég ha megnézzük, hogy a Tokio Hotel sikere mekkora arányban épül a tagok különös megjelenésére, és ezzel együtt a fiatal korukra, hogy rájöjjünk, a marketing szempontból kétség kívül mesteri összeállítás a rajongókban kialakuló vonzalmat nagyrészt az életkori közelségre, és ezzel vegyítve az olyan, közvetlenül nem megjelenített kettősségekre építi, melyek szinte törvényszerűen alakítják ki egyes befogadókban a láttottaknak, és a bemutatottaknak a tervezettnél sokkal szélsőségesebb lecsapódását.

Magára az együttesre sokkal több szót talán nem is érdemes vesztegetni, elvégre világosan látszik, hogy ez csupán egy időszakos vállalkozás, mely a varázsát vesztve viharos gyorsasággal értéktelenedik el.

Erősen üzleti gondolkodású emberként minden elismerésem a koncepcióért, amit a menedzserük felépített. Felismerte a hatalmas potenciált, ami ebben a kétség kívül rém dekoratív, és fejlett mozgáskultúrájú ikerpárban rejlett, rakott még melléjük dísznek két átlag, szürke  kölyköt, mert a "Kaulitz Bruders" mégis csak kurva gagyi név lenne, kicsit rájátszott a legjellegzetesebb tag feminim jellegére, oszt mehet a tuti, fizess paraszt. Működőképes elgondolás, automatikusan megjósolható sikerrel, azonban elég tekintetünket az orosz Tatura vetnünk ahhoz, hogy mérnöki pontossággal jelezhessük a termékgörbe meredek esését. Miután Elena és Yulia nagykorúak lettek, hirtelenjében érdektelenné vált az All the thing she said koncertek korábbi egyedi eleme, elvégre csókolózó huszonéves picsákat az ember minden sarki bárban talál. Felnőtt korára sok mindenki megbolondul, így ilyenkor már belesimulnak a nagy tömegbe, nincs bennük semmi érdekes. Ugyanígy a Tokio Hotel énekesének az érése is ilyen fordulópontot jelentett. Kiválóan megfigyelhető ez, amikor ez a kifestett szemű Bill, aki a posztereken a csapat "te előre állsz, a többiek valahogy mögéd, tök mindegy" szerepet betöltő húzóembere, immár mutált hangjával küszködve adja elő az egyik legismertebb slágerüket, a Schrei-t, vagy az, hogy az ezen új állapothoz tervezett frissebb klippjeik jelenlegi formájukban a hasonló tucatzenekarok körébe süllyesztik le őket, miután a vokál elvesztette a korábbi, fiatalságából fakadóan egyedi hangszínét. 

Mivel tehát érdektelen dolgokra nem szeretek időt vesztegetni, beszéljünk inkább a harmadik jelenségről, amit nagyon furcsáltam a Subbánál kommentelők gondolatvilágában. Ez pedig röviden így foglalható össze: "Az még rendben van, hogy buzikról ír, na de testvérek között? Ez undorító."

Hogy miért találom ezt a gondolatmenetet groteszknek? Hát lássuk. Az ugye mindenki számára egyértelmű, hogy a törvény azért tiltja a vérfertőzést, mert a génkeveredés hiánya sokszorosan megnöveli annak az esélyét, hogy az így megfogant magzat torzszülőtt lesz. Én magam a katolikus egyház azon álláspontjához közeledek, miszerint a nemi érintkezésnek elsősorban az utódnemzés célját kell szolgálnia. Kivitelezési részletkérdésekben ugyanakkor megvan a saját különvéleményem. Hosszasan lehetne vitatkozni arról, hogy a házasság előtti, fogamzásgátlók alkalmazása mellett gyakorolt nemi élet, tekintve, hogy egy későbbi, életre szóló párkapcsolat alapjait rakhatja le, tekinthető-e a tényleges gyermeknemzés-folyamat első szakaszának, vagy hogy a kondom használata elfogadható-e annak okán, hogy esetleges szakadása esetén nem zárja ki a fogamzást, én mindenesetre mind a két kérdésre igenlő választ adok.

Ilyenformán ugyanakkor, teológiai alapon, a leghatározottabban elutasítom az olyan érintkezések létjogosultságát, melyek még a fent leírt közvetett módon sem tekinthetőek a gyermekáldás előkészületeinek. Ezen szempontrendszer mentén pedig a távoli ismerősök, és a testvérek közötti homoszexuális kapcsolat differenciálatlanul ugyanabba a kategóriába esik.

Itt pedig megint csak a liberalizmus természetrajzához kanyarodhatunk vissza, amit a Tóta W. Árpáddal folytatott vallási vitám továbbvezetéseként írt eszmefuttatásomban, a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiből világosan levezettem.

Ha a hagyományos, konzervatív értékek következetes képviseletével, melyek eredeti formájukban évszázadokon keresztül jelentették a társadalom egyetlen megtartó erejét, nem szabunk gátat a lopakodó korcsosításnak, akkor nincs megállás a totális elállatiasodásig.

Egyetlen kérdés van, amit az úgynevezett liberális értékekkel kapcsolatban fel kell tennünk.

Miért pont itt álljunk meg?

Ez az a kérdés ugyanis, ami mindennél világosabban megmutatja nekünk ennek a torz eszménynek a rothadó bűzt árasztó mélységeit. Ugyanis erre nincs válasz. Pontosabban mindig más a válasz. Ha egy szintet megszilárdítottak, ha már megkérdőjelezhetetlen dogmaként sikerült elfogadtatniuk az aktuális állapotot, akkor tovább lépnek új területekre.

Soha nincs vége. 

Nem hiába alakult meg Hollandiában a pedofil párt. Ne legyenek kétségeink, nem idegenek ők a liberalizmus hosszú távú fősodrától, csak egy kicsit sietnek. De ha nem teszünk valamit, úttörők lesznek, és ha nem vagyunk elég erősek, a homofóbia szó után néhány évtizeden belül megismerkedhetünk a pedofóbia fogalmának új jelentésével is!

Én pedig ezt nem akarom.

Egy hozzám hasonló konzervatív polgárnak úgy érzem, fontos életküldetéssévé kell válnia, hogy rendet tegyen a végletesen összezavarodott emberek fejében.

"A buzi rendben van, de a vérfertőzés nem". - mondják a zavarodottak, és én a fejemet fogom, hogy miként juthattunk el idáig. Mi a különbség? Ha nincs meg az utódnemzés esélye, akkor csak értelmetlen részletkérdésekről, elképesztően halvány árnyalatokról beszélgetünk.

Mind a kettő azonos mérce szerint mérettetik meg. Mind a kettő azonos mérce szerint sorolandó az elfogadandó, vagy elutasítandó dolgok közé. És e közös mérce csak egyetlen értéket mutathat a végén. Mégpedig azt az értéket, ami mentén ellensúlyozni lehet a szélsőliberális rombolást, és vissza lehet terelni a megzavart társadalmat a régi, kipróbált, és méltán bevált évezredes értékek felé.

Március 15-e talán ehhez lehet az első lépés.

By SoDI

Ui.: Tokio Hotel címke nincs, és nem is lesz. :)

Ma egy érdekes dologra jöttem rá.

Mivel egy holnapi vizsgára készülök, ezért hosszabb kommentár nincs.

De nem is kell, ez a videó magáért beszél. :-)

By SoDI

Nézem a Mokkát ma reggel, és rá kell jönnöm, hogy akik őszintén hisznek abban, hogy Kósa Lajos valaha is Orbán Viktor utóda lehet, azok hatalmas tévedésben vannak. Orbán ugyanis zseniális kommunikátor, akit lehetetlen zavarba hozni, kérdezzenek tőle bármit is. Ezzel szemben Debrecen polgármesterét Havas Henrik egy olyan felületes sablon Fidesz-fikázással is képes volt lefagyasztani, hogyaszongya '98 és 2002 között el tetszettek kúrni a Nagy Orosz piacot, pedig ők addig vették a szart számolatlanul, most meg már nálunk büdös az a szar.

Orbán ezt természetesen csípőből hárítaná. Hasonló sablon baromságokkal kizárt, hogy sarokba szorítsa bárki, elég ha csak arra gondolunk, milyen csúnyán mosta fel a padlót Sváby Andrással, amikor az a legelcsépeltebb fideszező kliséket vonultatta fel ellene.

Kósától viszont csak annyi tellett, hogy több másodperces, mély hallgatásba burkolódzott, majd zavartan, a padlóra szegett tekintettel nagy nehezen megszülte A Nagy Választ:

- Nocsak.

Bravo... Úgy kb. ennyire én is képes lennék... Bármikor.

Szó se róla, egy pillanatig sem vonom kétségbe, hogy Kósa remek önkormányzati szakember, és hogy Debrecenben ő az, aki a legjobban képes átlátni, és kezelni a helyi problémákat.

Kiváló falu bölcse.

De a mai nap után az is biztos, hogy országos kérdésekben nem állja meg a helyét.

By SoDI

Kedves egyetemi és főiskolai hallgató társaim!

Szívem repes, lelkem örömmel teli, mert szeretett kormányunk, és Gyurcsány Ferenc elvtárs-pajtás volt olyan kedves, és újabb esélyt adott nekünk arra, hogy a nagy bajban támogathassuk a Hazánkat!

Be kell vallanom nektek, kedves társaim, hogy volt, amikor hosszú éjszakákon át álmatlanul hánykolódtam, mert nyomasztott a bűntudat amiatt, ahogy én, és ti velem együtt mind, aljas módon kizsákmányoljuk az ellátórendszereket! Most viszont fellélegezhetünk az összes nagykorú eltartottal, mert Draskovics elvtárs, a drága, megtalálta a megoldást arra, hogy ne legyen okunk tovább szégyenkezni!

A jövőben ugyanis, kedves hallgató társaim, végre mi is kivehetjük a részünket a költségvetés rendbetételéből!

Méltán közös teher ez, elvégre közösen hoztuk a bajt Magyarországra, amikor három éven keresztül, nem törődve se Istennel, se emberrel, folyamatosan harácsoltunk és túlfogyasztottunk! Úgy a helyes tehát, ha mi is közreműködhetünk a felső elvtársak ragyogó művében, a dolgozó nép nagyszerű konvergencia programjának sikerében!

Hiszen hamarosan nappali tagozatosként is fizethetjük a TB járulékot! 

Én a magam részéről tűkön ülök, és alig várom, mikor adhatom már fel az első 6000 forintos havi csekket az egészségbiztosítónak! Remélem, kedves hallgató társaim, Ti is ugyanilyen boldogok vagytok, hogy többé nem kényszerültök gonosz vérvámpírként szívni az egészségügy gyógyító energiáit!

Köszönjük néked, Gyurcsány elvtárs, érted a hálánk tiszta lángja ég!

Reád ha nézünk, büszke az arcunk, virágot hintünk, amerre lépsz! 

De ez még nem elég! Követeljük, hogy a kormány a rendkívüli helyzetre tekintettel modernizálja és rehabilitálja a békekölcsön intézményét is!

By SoDI

Holnap jön: A Magyar Államrend Megdöntése Projekt V.

Időként komolyan elgondolkodom azon, mi értelme van annak, hogy a magyar nyelv szigorú szabályok szerint épül fel, ha egyszer egy olyan rém egyszerű dolgot is, mint a gyülekezési törvény, ezer módon értelmeznek.

Egyik oldalon ott van a vérprefektus Görényi, aki szerint a rendőrségnek nincs mérlegelési lehetősége; ha egy csoportosulás nincs jó előre bejelentve, akkor nekik azt fel kell számolniuk; ha akarják, ha nem. Ebben a határozott álláspontjában az se képes őt megrendíteni, hogy amióta Budapest rendbontó főkapitánya, sorra vesztette el az oszlatással kapcsolatos pereket. Dilettantizmusa nem is baj, ha nyugdíjba kergeti.

A másik oldalon pedig ott van Budaházy György, aki szerint az olyan intézkedések, melyek kizárólag a hatalmi elnyomás érdekében születtek, függetlenül a valós jogi háttértől, egyértelműen semmisnek tekintendőek. Így a gazdák akkor is jogszerűen járnának el, ha akár egyszerre több ezer traktorral lepnék el a fővárost.

E két szélső vélemény között pedig ott van az igazság, amire Grespik László, ahol csak teheti fel is hívja a közvélemény figyelmét. A gond csak az, hogy ilyenkor általában mellőzi a konkrét törvényi magyarázatokat. Így pedig a mondatai gyakran még jogvégzett emberek számára is hiteltelennek tűnnek.

Grespik úr, a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány beli kollégájával, Gaudi-Nagy Tamással együtt ugyanis előszeretettel hivatkozik különböző nemzetközi szervezetek állásfoglalására azzal kapcsolatban, hogy a 'bejelentési kötelezettség csupán formalitás', illetve hogy 'amíg egy tüntetés békés, addig feloszlathatatlan'. Ezekkel a hivatkozásokkal érvelésük bár kétség kívül megalapozza a demonstrációk jogszerűségét, azonban így az, aki hozzám hasonlóan jogilag nem túlképzett, könnyen azt hiheti, hogy a tiltakozóknak helyi szintű törvények nem nyújtanak semmi féle védelmet, és ezért az egyedüli út nemzetközi fórumokhoz fordulni. Ez pedig így nem igaz.

A magyar gyülekezési törvény védi ugyanis a spontán tüntetéseket is! Grespik bár néha erre is kitér, de a részletes háttér szerinte nyilván olyan bonyolult, amit egy átlagember aligha lehet képes megérteni. Ezért nem is vesztegeti rá az időt. Ez a másik nagy tévedése, ugyanis az okfejtés olyan rém egyszerű, hogy személy szerint megbocsáthatatlannak tartom, hogy még nem terjednek ezrével az erről tájékoztató röplapok az országban! Na nem baj, ha más nem, majd én megírom őket. :-)

Vizsgáljuk meg tehát, hogy miért is legálisak a spontán tüntetések. Ehhez a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvényt kell elővennünk. Hogy senki se kételkedhessen az idézetek hitelességében, egyenesen az ORFK honlapját használtam forrásként.

Kezdjük a rendőrök kedvenc paragrafusával:

14. § (1) Ha a gyülekezési jog gyakorlása a 2. § (3) bekezdésében foglaltakba ütközik, vagy a rendezvényen a résztvevők fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve jelennek meg, továbbá ha bejelentéshez kötött rendezvényt bejelentés nélkül, a 7. § a) és b) pontjában foglaltaktól eltérően vagy tiltó határozat ellenére tartanak, a rendőrség a rendezvényt feloszlatja.

Az itt hivatkozott két hely így néz ki:

2. §  (...) (3) A gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.

7. § Az írásbeli bejelentésnek tartalmaznia kell: a) ... b) ... c) ... blablabla :-)

Vagyis fel kell oszlatni a tüntetést, ha büncselekmény valósul meg, továbbá minden olyan rendezvényt, ami nem felel meg a bejelentési kötelezettségnek. De mikre is terjed ki ez a kötelezettség?

Mielőtt erre válaszolnánk, nézzük meg, hogyan épül fel a törvény.

• I. Fejezet Általános rendelkezések. Röviden kimondja, hogy a gyülekezés alapjog, de bűncselekménnyel, és mások jogainak sérelmével nem járhat.

• II. Fejezet A rendezvény szervezése. Leírja, hogy ha tüntetést tervezel, hol kell bejelenteni.

• III. Fejezet A rendezvény megtartása. Megadja, hogyan bírálják el a rendezvényt, kinek mi a feladata a megtartásakor.

• IV. Fejezet Záró rendelkezések. Néhány olyan fogalmat magyaráz meg, mint a közterület.

Láthatjuk tehát, hogy a gyülekezés, mint alapvető szabadságjog taglalása, és a rendezvényekről szóló rész teljesen elkülönül a szövegben. Ez azért nagyon fontos, mert azt jelenti, hogy más szabályok vonatkoznak a rendezvényekre, és az egyéb csoportosulásokra. Rendezvény a magyar nyelv szabályai szerint értelemszerűen egy olyan gyülekezés, amit rendeznek, más szóval szerveznek.

Tehát szervező nélkül egyetlen tüntetés se rendezvény.

Vagyis kizárólag azokra a demonstrációkra érvényes a bejelentési kötelezettség, melyek előre tervezettek. A spontán összeverődött tömegre már nem. Ez utóbbinál az egyetlen oszlatási ok az lehet, ha a tömeg büncselekményt valósít meg, vagy erre hív fel.

Amíg békés, addig feloszlathatatlan.

A rendőrség álláspontja ebből a szempontból tökéletesen indiferens, mivel ők kivétel nélkül, sorra vesztik el a saját téves, a magyar nyelv szabályaitól teljesen idegen jogértelmezésük alapján különböző tüntetéseken foganatosított intézkedéseik miatt indult pereket!

Na és akkor a végére egy kiegészítés:

Miután beláttuk, hogy a törvény csak a szervezett tüntetésekhez ír elő bejelentést, ezt a valós életre vetítve nyugodtan érthetjük úgy, hogy önmagában csak az olyan, bejelentés nélküli tüntetés illegális, amelynél a hatóságok megdönthetetlen bizonyítékok alapján meg tudnak jelöli legalább egy konkrét szervezőt! :-)

Vágod. Irónikus mosoly, huncut összekacsintás. ;)

By SoDI

Úgy sajnálom Szilvásy Miniszter Urat, nagyon szomorú lehet most.

Szegényke olyan nagy igyekezettel próbálta előadni a Nagy Szélsőjobboldali Információs Hálózat meséjét, hogy közben észre se vette, mennyire közröhej tárgyává vált.

Hát még milyen szomorkásak lehetnek azok a Nemzetbiztonsági operatív munkatársak, akik még politikai megrendelésre se voltak képesek normális bizonyítékokkal szolgálni. (A semmiről sajnos nehéz is.)

Én tehát, mint hazám szeretett vezetőinek a sorsát szívemen viselő honpolgár, kötelességemnek érzem, hogy alázatossan felajánljam szolgálataimat a méltóságos Miniszter Úrnak és a munkatársainak.

Ehun van ni:

Tessenek parancsolni. Lehet összehívni mára is egy sajtótájékoztatót, esetleg kiegészítő bizottsági ülést, és ott bemutatni a kemény tényfeltáró munkával felderített új körülményeket.

Remélem, ma is a Mélyen Tisztelt Miniszter Úr hasznára lehettem.

Tisztelettel, őszinte híve:

By SoDI

Nos, mint kiderült, ott volt a Célpont kamerája, amikor előállítottak.

Így már legalább két különböző szemszögből rögzített képek bizonyítják, hogy nem volt ott semmi féle tüntetés, amikor bevittek.

Videó beillesztés javítva! - 2007. január 20.

update: Ha nem menne a fenti videó,
akkor kattints ide vagy ide!

Így néz ki, kérem szépen, amikor valaki csoportosan, felfegyverkezve éppen erőszakot követ el hivatalos személy ellen.

Az ilyen bűnöző ismérve ugyanis, hogy békésen sétál a For Sale Pub előtt, és a mobiltelefonjával rendőröket videóz.

Legalább most már ezt is tudjátok...

Ott hagytuk ugye abba csütörtökön, hogy a tanyasi rendőrhuligánok - miután a hátrakötött kezemmel reflexből hárítani se volt esélyem - belekönyököltek a gyomromba, és a símaszkjuk mögül bátran üvöltözve közölték velem, hogy végem van, mert szét leszek verve.

Remélem, Ti is nagyon nyugodtak vagytok, hogy ilyen derék hősök védik országunkban a rendet.

Na szóval kétszer is belemondatták a kamerájukba a nevemet (az elsőt halknak találták), majd beraktak a rabszállítóba. Nemsokára mellém rakták azt a két srácot is, akik miatt a bárnál zavarogtak. Ők valahogy nem voltak olyan szerencsések, mint én, kisebb fejsérülések tarkították a fejüket, egyikük ráadásul azon panaszkodott, hogy rettenetesen megszorították rajta a műanyag bilincset, és lassan már nem is érzi a kezét. Ennek hallatán én elégedetten konstatáltam, hogy a szálfa testalkatomnak is megvannak a maga előnyei, a csuklóm ugyanis annyira vékony az átlaghoz képest, hogy én a gyerekkel ellentétben ha akartam volna, akár még ki is bújhattam volna a bilincsből.

Hármunkon kívül mást nem ejtettek foglyul a karhatalmisták, úgyhogy néhány perc múlva úton is voltunk a Gyorskocsi utca felé. Ott még ekkor is nagyüzem volt, a fogadásunkért felelős úr panaszkodott is, hogy reggel 7 óta csinálja ezt, és már kezd nagyon elege lenni. Ennek ellenére nem töltötte ki rajtunk a dühét senki, amit a korábbi netes hiradásokban a fogvatartási körülményekről olvasott rémtörténetek ismeretében én erős megkönnyebbüléssel nyugtáztam. Felkísértek egy emeleti folyosóra, nyugodtan kerestek valami szerszámot, amivel levághatják rólunk a műanyag bilincseket, és azon kívül, hogy kapcsoljuk ki a mobiljainkat nem is adtak semmilyen parancs szerű utasítást.

Itt, várakozás közben kellemes felüdülést jelentett egy apró közjáték, amikor is az egyik, utánunk néhány perccel behozott fiatalember táskájából egymás után kerültek elő az érdekesebbnél érdekesebb dolgok késektől kezdve, gránátcsonkokon át egyéb hasonló nyalánkságokig. 

Rövid idő után a fogdaorvos rögzítette a személyes adatainkat, majd betereltek minket egy folyosóra, ahol már többen heverésztek a földön, és mondták, hogy keressünk valahol helyet magunknak a sor végén. Volt ott vegyesen minden féle ember, bár többségében korom beli fiatalokat láttam. Azt azonban, hogy itt már nem csak "futbalhuligánok" voltak begyűjtve, jól jelzi, hogy az egyik raszta hajú sráctól egy adag fűvet koboztak el, miközben unatkoztunk. Az idiótája elővette, és unott arccal látványosan elkezdte lengetni a saját orra előtt. (Ahelyett mondjuk ugye, hogy egy "véletlen" mozdulattal a radiátor mögé ejtette volna, mint ahogy azt bármelyik normális ember tenné ilyen helyzetben).

- Ejnye, hogy jön a liberalizmus huszonharmadikához? Kikérem magamnak, hogy minden féle SZDSZ-esekkel zárjanak össze. - viccelődtem is nevetve. :-)

Itt a folyosón viszonylag nyugalom volt, leszámítva talán annak az úrnak az elégedetlenkedését, aki arról panaszkodott, hogy őt egy telefonfülkéből rángatták ki, és rugdosták meg, pedig nem tüntetett sehol, reggel viszont munkába kéne mennie, családot kell eltartania, így Gyurcsány miatt fogja elveszteni az állását. Bár ha mindez igaz, akkor lehet, a helyében én talán még erősebben panaszkodtam volna.

Nos, igazából arra számítottam, hogy a folyosó után kényelmetlenebb helyre már nem vihetnek minket, de ekkor is csalódnom kellett. Egy olyan zsúfolt tömegzárkába vezettek, amit állítólag már több mint tíz éve nem használtak semmire, de most, hogy hirtelen annyi embert küldtek rájuk, ami messze túlmutatott a kapacitásukon, kénytelenek voltak hasznosítani. Az egész helyiség cirka 15 négyzetméter volt, kb. mint itthon a hálószobám, viszont a benne összezsúfolt kb. ugyanennyi ember annál "családiasabb" hangulatban ismerkedhetett egymással.

Nekem olyan mázlim volt, hogy ugyanoda kerültem, mint a Deák téri tankos bácsi, így volt alkalmam többedmagammal órákon át beszélgetni vele. Néhány dolgot érdemes is itt leszögezni a sajtóban keringő baromságok kapcsán. Elöször is nem igaz, hogy bármi féle speciális eszköz, drót, vagy üzemanyag kellett annak a kiállított tanknak a beindításához. Nem kellett hozzá MacGyver-nek lenni, hogy beinduljon az a vacak. Simán bele kellett ülni, beindítani, és már mehetett is a móka! :)

Nagyon csúnyán elbántak különben az öreggel. Amikor leült mellé az ember, nyomban könnyezni kezdett a szeme, ugyanis még mindig töményen áradt a ruhájából, annyi gázt nyomtak be neki a vezetőfülkébe. Normális esetben ezt persze fizikailag nem tehették volna meg, azonban ezen a kiállított múzeumi T-34-esen nem tudta behúzni a periszkóopokat, így kénytelen volt nyitott fülkével haladni - mivel közben még a tüntetők testi épségére is ügyelnie kellett.

Itt kell helyre tenni a másik nagy baromságot is, amit szintén kritikátlanul vesz át egymástól a sajtó balliberálisabb, és egyben ostobábbik fele. Az sem igaz ugyanis, hogy a bácsika neki hajtott volna a rendőrkordonnak. Olvastam a gyanusítását, azon tényleg ez szerepel, de ez orbitális faszság, amit ő a kihallgatáson is határozottan megkifogásolt. Hiába állítják ugyanis azt a rendőrök, hogy ők szuperkatona módjára ugráltak fel a tank tetejére, hogy helyreállítsák a békét és a nyugalmat, ezt a papír még elviseli a tényszerűség már nem. Haladó harci járműre a feljutást ugyanis a profik is hosszas gyakorlatozás után tudják csak elsajátítani, ezek az öreg szavai szerint "20 éves, gyakorlatlan", a rendőri szakközépből épphogy szabadult idióták nem lehettek képesek erre.

Mindezzel szemben az az igazság, hogy megállt a tankkal kb. 50 méterre a rendőröktől, és még egy apró ráutaló mozdulatot se tett, ami arra utalt volna, hogy veszélyeztetné őket.

Az öregúrról azt érdemes még tudni, hogy 1956-ban volt 16 éves, a forradalomban akkor vállalt szerepéért 1989-ben ki is tüntették. A 50-ik évfordulót egy hirtelen ötlettől vezérelve méltón szerette volna megünnepelni, és lám, ez lett a köszönet, amiért valódi történelmi hangulatot csempészett az utcára, anélkül, hogy ez valóban veszélyeztetett volna bárkit is.

Mint ahogy a többiekkel folytatott beszélgetésekből kiderült, többségüket még kora este hozták be. Nagyon meglepődtek, amikor tőlem megtudták, hogy éjjel kettőkor még mindig zajlott a balhé. Kiderült, hogy a korábban történtekkel ellentétben most tényleg rengeteg ártatlan járókelőt hoztak be, akik véletlenül keveredtek az események sodrába. Az egyik rabtársunk elmondta, hogy ő igazából csak útbaigazítást szeretett volna kérni a rendőröktől, de verést kapott érte. A nap közbeni fejetlenséget jól jelzi, hogy - mint elmondták - négyüket úgy hozták be, hogy fogalmuk sincs, ki az elfogójuk. Ott, a helyszínen is problémát jelentett ez, hosszasan voltak kénytelenek emiatt várakozni, és végül csak azért vannak bent, mert a rendőrök is beismerték, hogy időbe telik kideríteni az elfogó személyét. Ez az adminisztratív apróság azért nagyon fontos, mert ennek hiányában még érdemi gyanusítást se nagyon lehet megfogalmazni velük szemben. Nem is csoda, hogy őket még 12 óra múltán se vitték kihallgatni, ami különben a legmesszebb menőkig szabálytalan.

Én ekkor még azon aggódtam, beérek-e a délelőtt 10 órái ZH-ra az ELTE-re. Kicsit később már a másnapi számonkéréseken járt az eszem, de mint hamarosan kiderült, azokért is kár - azokon se leszek ott. Amikor végre késő délelőtt felvittek az első emeletre kihallgatni, már egy 72 órás őrizetbe vételi határozattal térhettem vissza a többiekhez. (Merthogy állítólag köveket dobáltam, ami nem csak azért baromság, mert én nem dobáltam - az egy dolog -, hanem mert akkor, amikor én a hídon jártam senki se dobált semmit senkire. Egyszerűen nem volt egyetlen dobáló ember se.)

Tekintve hogy innentől már feleslegessé vált percenként az órát lesnem, kedvetlenül elheveredtem a pad egyik sarkában. Cellatársaim empátiáját jelzi, hogy nagyon látványosan el lehettem keseredve, mert egyikük volt olyan rendes, hogy felajánlotta a pulóverét, tegyem nyugodtan a fejem alá.

Hogy miért nem kaptam az őrizetbe vételi határozat dacára normális fekhelyet, holott járna, arra a hamarosan az esetleges panaszokat összegyüjtő ügyészi megfigyelő adott választ. Kevés a hely, türelmemet kérik. Hát, kösz. 

Végülis kora délután megtört a jég, és végre kiszabadultam a levegőtlen, oroszlánszagú embergyüjtőből. Amikor láttam, hogy leltárszerűen összegzik, és visszaadják minden elvett holmimat, egy pillanatig abban reménykedtem, hogy talán mégis szabadulok, azonban nagyon hamar csalódnom kellett, hisz pár lépéssel odébb ismét bilincs csattant a kezemen. Nem, én bizony nem haza viszem a cuccokat, csak át egy másik letéti raktárba. Hát, azért legalább jó volt egy fél percig reménykedni.

És itt álljunk meg egy kicsit, ugyanis egy olyan ponthoz értünk, amikor egy pillanatra megrendült a hitem a kuruc.info hitelességében.

Egy idézet tőlük:

"A zuhanyzásról és ételről való lemondást, amennyiben pár napról van szó, minden politikai üldözöttnek ajánljuk egyéb okból is, tekintve az emberhez méltatlan higiéniát és a táplálék undorító állagát.

A politikai foglyokat a Gyorskocsi utca udvarán a szokásos módon kínozták: a vérkeringést elszorító bilincsben kellett fejüket a falhoz támasztva mozdulatlanul ácsorogniuk hosszú ideig (...). "

Itt szeretném elmondani, hogy én nem tapasztaltam semmit, ami ezt akár csak halványan is alátámasztotta volna. Velem, és azokkal, akiket láttam, a Gyorskocsi utcában maximálisan emberségesen bántak. A kezdeti óráktól eltekintve, amikor jobb híjján sokunkat voltak kénytelenek szervezési nehézségek miatt egy használaton kívüli helyiségben összezsúfolni, nem volt az égvilágon semmi panasz a higéniára, vagy az ellátásra.

A benti körülményekben én az eredeti elgondolásaimhoz képest egyébként is nagyon kellemesen csalódtam. Az étel jobb a legtöbb kórházi, vagy menza kajánál, melyekre még általános iskolás koromból emlékszem. A fogdák ágyain a fekvés meglepően kényelmes, az ágy melletti szekrényen, és a felette lévő négy polcon szépen ki lehet pakolni. A napi egyszeri alkalom rendben biztosítva van a melegvízes tisztálkodásra, és borotválkozásra, de ha valaki nap közben kéreckedne ki fogat mosni, azt se tagadják meg tőle a többségükben valóban rendes fogdaőrök. A tusoló és a vízesblokk is rendezett, és tiszta. Összességében megfelelő olvasnivalóval kellemesen el tudna lenni ott az ember, ha éppen nem lenne más dolga, ami rám ezen a héten nagyon nem volt igaz. Három dolgozatot, és két beadandó határidejét mulasztottam el ugyanis a fogda miatt.

Külön dícséret illeti a személyzetet, amiért láthatóan még arra is ügyeltek, hogy viszonylag egymáshoz illő embereket zárjanak össze. Az első fogdatársam ugyanis egy ötödéves építészmérnök műegyetemista volt, amikor pedig őt szerdán szabadon engedték, a maradék időben egy hozzám hasonlóan ELTE-n pedagógusnak tanuló srácot raktak mellém.

A két cellatárs közötti üres 6 órában, szerda de. 11-től kb. este 7-ig volt alkalmam megtapasztalni, hogy ilyen helyeken miért is egy külön büntetési tétel a magáncella. Tévedés ne essék, én erősen magányos farkas vagyok, itthon akár napokat képes vagyok eltölteni a négy fal között anélkül, hogy emberekkel találkoznék, de mindez egy fogdában, ahol el vagy zárva minden csatornával a túlvilágtól, szabályosan kissebb pokol, ha még az a lehetőség sincs meg, hogy legalább szólhass valakihez.

Külön elkeserítő volt, amikor nem sokkal a fél napos cellamagányom kezdete után levittek mozogni az udvarra, és tüntetők helyett már csak két olyan emberrel volt alkalmam beszélgetni, akik egy pillanatra nagyon rám hozták a frászt.

- Titeket mikor hoztak be? - kérdeztem.
- Engem múlt hétfőn, vagyis immár tíz napja.
- Tíz napja? - rémüldöztem. - Miért?
- Hát engem egy olyan dologgal vádolnak, hogy lopott alkatrészeket vettem.
- Ja, hogy nem tüntetős dolog!

Kurva nagy kő esett le a szívemről.

- És téged? - fordult hozzám a másik.
- Filmeztem a rendőröket.
- És ezért hoztak be?? - lepődtek meg.
- Jó, igaz ami igaz, hogy pimaszul közelről filmeztem, de akkor is csak filmeztem.
- Hallod! - mondta a társának viccelődve - Ha ezért van itt, akkor mi éveket kapunk. :)

További változatosságot vitt a napba egy második kihallgatás, ahol a rendezvények főbb hangadóira voltak kiváncsiak. Mondom vazzeg, kurucinfó, meg Budaházy :-) Sokra mehettek vele. :)

Itt is külön elismételtem, akár csak az első kihallgatásomnál, hogy ha kiváncsiak arra, hogy mit tudok, mit láttam, mit hallottam, mikor és hol voltam, akkor fáradjanak le a letéti raktárba, ott van a memóriakártya, rajta minden anyaggal. Ez is bizonyítja, hogy amit én tettem, az nem hogy nem káros társadalmilag, hanem helyette kifejezetten hasznos, és dicséretet érdemlő, elvégre bizonyítékokat gyűjtöttem. Érdekes módon, erre a vizsgálatra mégse kerítettek sort. Talán azért, hogy utólag ne gyanusíthassam őket semminek az eltüntetésével. :)

Szerda este sokáig latolgattuk a második cellatársammal, hogy másnap vajon kell-e számítanunk előzetes letartóztatásra. Ehhez a szeptember 18-20-án történt zavargások utáni bírósági tárgyalásokról szóló sajtóhíreket tárgyaltuk ki, de azért semleges témákkal is elötöttük az időt. Például amikor megemlítette, hogy egyetem mellett egy végrehajtás alatt lévő ingatlanok kiváltásával foglalkozó cégnél dolgozik, mint ügynök, akkor elmeséltem neki a már itt a blogban is tárgyalt lakásmaffia-történetemet. (Különben abban is vannak érdekes fejlemények, majd ha kifogyok a politikai témákból, rátérek  :-))

Na végülis csütörtökön egyértelműen tisztázódott, hogy miért volt kénytelen a társaság egyik fele egy nappal tovább élvezni a rendőrség vendégszeretetét. Azért, mert míg a szerdaiaknál megmaradt az eredetileg megnevezett garázdaság, mint vád, addig nálunk ez valahogy idő közben csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszakká változott.

Hogy milyen megfontolásból, és mi alapján, az rejtély. Egyikünkkel se közöltek hasonló gyanusítást, egyikünket se hallgattak ki ilyen ügyben, csak úgy hipp-hopp magától folyamatba került egy-két ügy. Azért ez így tök aranyos...

- Bazmeg, a bíróságon már anyagyilkosság lesz belőle. - viccelődött is az egyik srác, miközben a letéti raktárnál a szabadulásunkra vártunk.

A történet külön érdekessége, hogy csütörtökön, amikor szabadultunk, nem akarták odaadni senkinek a személyijét, az enyémért szabályos nyomozómunkát kellett folytatnia pénteken az egyébként ügyvéd édesanyámnak. Ez a külön kaland mindenesetre arra jó volt, hogy kiderüljön, a rendőrségnél már nincsenek papírjaink, mindannyiunk ügyét áttették az ügyészséghez.

Talán majd ott hétfőn ki lehet deríteni, hogy mi a gennyes franc ez az agyrém ezzel a csoportos erőszakkal.

Nocsak! 

Ehhez nem szükséges semmi kommentár, minden szavával egyetértek: :-)

Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal
1056 Budapest, Belgrád rkp. 5.


Tisztelt Ügyészségi Nyomozó Hivatal!


Az '56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (DEPORT-'56) képviseletében az alábbiakat adom elő:

Köztudomású tény, hiszen három tv állomás élőben is közvetítette, hogy 2006. október 23-án Budapesten a tömegoszlatás során egyes rendőrök elkövették a Btk. 226. §-ba ütköző hivatalos eljárásban való bántalmazás vétségét, vagy annak kísérletét.

Nem lehet vitás, hogy minden olyan esetben megvalósult ez a bűncselekmény, amikor a rendőrök jól látható módon belerúgtak a földön fekvő emberekbe, vagy amikor "viperával" ütlegelték őket, és minden olyan esetben megvalósult ennek a bűncselekménynek a kísérlete,
amikor a rendőrök jól látható módon kövekkel dobálták a tömeget. Sem a rúgás, sem a kődobálás, sem a "vipera" használata nem tartozik a megengedett rendőrségi kényszerítő eszközök közzé.

A tömegoszlatást az RTL-Klub., a TV2. és a Hír TV közvetítette. Kérjük mindhárom TV. csatornától beszerezni a teljes közvetítés anyagát. A magunk részéről minden olyan eset vonatkozásában, amely ezeken a felvételeken látszik, és kimeríti a hivatalos eljárásban bántalmazás vétségét, vagy annak kísérletét

feljelentést

teszünk ismeretlen tettesek ellen.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a tettesek felderítése nehézségekbe fog ütközni, mert a rendőrök nem viselték az azonosító jelvényüket, ugyanakkor símaszkban voltak. Ez a körülmény egyébként arra utal, hogy a bűncselekmény elkövetésére előre készültek. Éppen ezért Gergényi Pétert, Budapest rendőr-főkapitányát név szerint is feljelentjük, mint ezeknek a bűncselekményeknek a felbujtóját.

Gergényi Péter utólagos rendkívül cinikus nyilatkozatai, amelyben a rendőrség minden egyes megmozdulását szükségesnek, arányosnak, szakszerűnek és törvényesnek minősítette, és mindenféle belső vizsgálat elrendelését megtagadta, felveti annak alapos gyanúját, hogy nem véletlenül nem viselték a rendőrök az azonosító jelvényüket, és hordtak símaszkot, használtak "viperát", rugdosták a földön fekvő tehetetlen embereket, és dobáltak köveket, hanem Gergényi Péter utasítására. Alapos a gyanú, hogy Gergényi Péter azzal bátorította embereit, hogy nem lesznek beazonosíthatók és ő egyébként is meg fogja védeni őket.

Mellékelten csatoljuk azokat a sajtó-termékeket, amelyek tartalmazzák Gergényi Péter különböző nyilatkozatait.

Tisztelettel:

Budapest, 2006. október 27.

dr. Szerdahelyi Szabolcs
a DEPORT-'56 elnöke

A börtönsztorim a hétvégére marad, mert kevés az időm, tanulom kell. Így csak egy rövid gondolatébresztőt mára. 

Az a szornyű a mai magyar közéletben, hogy amikor az ember poénkodni kezd valamivel, és a hatás kedvéért az erős retorikai túlzásoktól sem riad vissza, akkor is hamar lehervadhat a mosoly az arcáról, ha látja, hogy a valóság a legdurvább elképzeléseit is felülmúlja.

Az elmúlt hetekben lehetett sorban gyártani a vicceket arról, hogyan fog a karhatalom tömegbe lövetni, és békés tüntetéseket oszlatni, és volt is ebben valami kellemes báj, lehetett röhögni a katonai ruhába Photoshop-polt Kuncze mackón, amint egy-egy interjúból kivágott véletlen elszólásával lövetésről beszélt.

Aztán jött október 23.

Lassan már viccelni se mer az ember.

Még valóra válik. :(

A mocskok odafönt egyre jobban bekeményítenek.

Immár a szólásszabadság se szent. Ezt a karhatalom már titkolni se próbálja. Volt az a srác néhány napja, aki kiállt a Kossuth téren, és előadta, hogy szerinte a békés tüntetés semmit se ér, és most már elő kéne venni a fegyvereket. Petrétei elvtárs magánhadserege rögtön elkezdte üldözni az illetőt. Itt kérem, már beszélni is tilos. Vagy ha valaki mégis beszél, kizárólag a hazugság fogadható el, mert szeretett vezérünk nyomán az lett az új optimum.

Félreértés ne essék, jómagam nem osztom a srác véleményét. Nem azért, mert különösebben elítélem a szavaiért, hanem azért, mert hülye. Fegyvert? Milyet? Hova? Minek? Ki ellen? És ha lelövöd, utána mi lesz? Biztos nagyon jót tenne az ország megítélésének egy fegyveres puccs.

Hogy miért érdekel engem az ország nemzetközi megítélése, miközben az általam kódolt informatikai rendszer éppen a kormány gazdasági ellehetetlenítésének gondolatával szimpatizáló sokaknak tud talán passzív (központi irányítás nélküli) közösségi teréül szolgálni? Azért, mert Magyarország hosszú távú tönkretétele egyetlen, ép ésszel gondolkodó magyarnak se lehet célja. Egy fegyveres felkelés pedig jóval 500 forint fölé tornászná egy csapásra az euró árfolyamát (a kimenekülő működő tőke miatt), ami sok ezer kispénzű ember egzisztenciáját lehetetlenítené el. Speciel az én lakásomon is van újabban egy deviza alapú banki jelzáloghitel, és nagyon nincs kedvem hozzá, hogy a havi törlesztő részlet hirtelen a duplájára vagy a sokszorosára ugorjon.

A gazdasági helyzet ugyanis adott. Ha a hazug bolsik maradnak hatalomban, ha Orbán jön, ha szakértői kormány jön, ha alkotmányozó nemzetgyűlés alakul, tök mindegy, az első napirendi pont ugyanis csak az üres kassza rendbehozatala lehet.

Ha szerveződik is valamilyen ellenállás (ki tudja, így lesz-e), annak nem az ország, hanem a kormány gazdasági sarokba szorítása lehet csak a feladata. Éppen ezért, ha meg is valósul, nem tarthat sokkal hosszabb ideig, mint 1990-ben a taxisblokád tartott. A legmerészebb cél csak az lehet, hogy a napokra megbénuló gazdasági környezetben sarokba szoruljon a kormány, veszítse el minden mozgásterét, hogy aztán kizárólag a népakaratnak megfelelő, az ezer éves államiság szelleméhez visszatérő irány legyen az egyetlen üdvözítő kiút.

Aki most többet akar, az nem a kormány, hanem a magyarság vesztét kívánja. Ugyanakkor mégis óriási szemétségnek tartom, hogy ezért a néhány mondatáért üldözni kezdik szegény forradalmártársunkat. Ha fegyverekről akar beszélni, ha Gyurcsány Ferenc lemészárlásáról akar beszélni, hadd tegye! Nem fog történni az égadta világon semmi. Nincs olyan idióta a világon, aki végighallgat egy ilyen hiperaktív kölyköt, majd utána elindul a Szemlőhegy 42-höz miniszterelnökre vadászni. Ha pedig nem használható felbujtásra az, amit tesz, miért baj, ha elmondja a véleményét? Elvégre, ha valaki arra alkalmatlan eszközzel kísérel meg bűncselekményt, nem büntethető!

Ha a rendőrség csupán szavak miatt üldöz embereket, akkor az már igenis a Orwell féle gondolatbűn! Próbáljuk már tiszteletben tartani a voltaire-i elvet! „Nem értek egyet veled, de az életemet adnám azért, hogy elmondhasd a véleményedet”. Ha nincs szólásszabadság, ez már valóban félelemre építkező diktatúra!

De nem baj, halad a Projekt, ezért sokáig már amúgy se áll ez a diktatúra. :-)

Lássuk tehát az Államrend Megdöntése Projekt konkrét táblaszerkezetét.

Mivel nincs sok idő a túlbonyolított műremekre, ha feltesszük, hogy az a közösségi akarat, hogy november 4-én már megfogható realitás legyen a Magyar Alkotmányozó Nemzetgyűlés összeválogatását tárgyalni, most a legegyszerűbb funkciók elegendők lehetnek.

Elöször is szükség van a bátor forradalmárok nyilvántartására.

CREATE TABLE `allamrend_forradalmar` (
`id` INT NOT NULL AUTO_INCREMENT ,
`nicknev` TEXT NOT NULL ,
`jelszo` TEXT NOT NULL ,
`email` TEXT NOT NULL ,
`hajlandosag` INT NOT NULL default '0',
`blokadpont` int(11) default NULL,
PRIMARY KEY ( `id` )
);

A hajlandóságot (elkölcsi támogatás, SMS-ezés, forgalomlassítás, polgári engedetlenség, stb...) itt regisztrációnál egy listából kell kiválasztani. Ugyanígy nyilvántartjuk azt is, hogy melyik forradalmár melyik közlekedési csomóponthoz van rendelve (erről később). A hajlandósági fokozatok listáját is külön raktározzuk el:

CREATE TABLE `allamrend_hajlandosag` (
`id` INT NOT NULL AUTO_INCREMENT ,
`szoveg` TEXT NOT NULL ,
PRIMARY KEY ( `id` )
);

Nos, tudjuk már, hogy kik a forradalmáraink, és mire hajlandóak. De ugye mindezek után még fontos kérdés, hogy milyen eszközök állnak az ő rendelkezésükre. Mi is kell ehhez? Kell egyrészt a lehetséges, a forradalomban hasznos békés (!) eszközök listája. 

CREATE TABLE `allamrend_eszkoz` (
`id` INT NOT NULL AUTO_INCREMENT ,
`megnevezes` TEXT NOT NULL ,
PRIMARY KEY ( `id` )
);

Majd pedig, mivel egy forradalmárnak egyszerre több eszköze is lehet, ezeket egy kapcsolótáblával rendeljük hozzá a birtoklásukról nyilatkozó hősökhöz.

CREATE TABLE `allamrend_hasznalat` (
`forradalmar` INT NOT NULL ,
`eszkoz` INT NOT NULL
);

Na, a legfontosabb dolgokat máris tudjuk. Mindjárt PHP-t is programozunk, úgyhogy rettegj, Fletó! ;-)

Mi is kell még... Kellenek ugye Budapest legforgalmasabb pontjai, amik között úgy lehet elosztani az embereket, hogy a blokád a legeredményesebb legyen. Ehhez a Budaházy György által írt listát vesszük alapul. Hogy a skynet-ként működő központunk minél hatékonyabban tudja meghozni a döntéseit, ezeknél a közlekedési csomópontoknál prioritási sorrendet is meghatározunk.

CREATE TABLE `allamrend_blokadpont` (
`id` INT NOT NULL AUTO_INCREMENT ,
`megnevezes` TEXT NOT NULL ,
`fontossag` ENUM( '1', '2', '3', '4', '5' ) DEFAULT '1' NOT NULL ,
PRIMARY KEY ( `id` )
);

Na, alakul ez, mint cigánygyerek a prés alatt, vagy mifene. :)

Fontos még, hogy mikor induljon meg az akció. Ezt ugye nem egy ember dönti el, hanem a népakarat, ezért külön kell a dátumokat, és azon belül időpontokat rögzíteni, hogy aztán kedvére szavazhasson rájuk a nép.

CREATE TABLE `allamrend_datum` (
`id` INT NOT NULL AUTO_INCREMENT ,
`datum` DATE NOT NULL ,
`szavazat` INT NOT NULL ,
PRIMARY KEY ( `id` )
);

CREATE TABLE `allamrend_ido` (
`id` INT NOT NULL AUTO_INCREMENT ,
`ido` TIME NOT NULL ,
`szavazat` INT NOT NULL ,
PRIMARY KEY ( `id` )
); 

Király. Már csak egy fórum hiányzik, ahol (szigorúan az akcióra vonatkozó konkrétumok említése nélkül, nehogy a rendőrség felkészülhessen) lehetőség nyílik eszmecserét folytatni egymás között.

Ezt se fogjuk túlbonyolítani. Kell egyrészt ugye a fórumtémák listája.

CREATE TABLE `allamrend_forum` (
`id` INT NOT NULL AUTO_INCREMENT ,
`tema` TEXT NOT NULL ,
PRIMARY KEY ( `id` )
);

Majd pedig a fórumhozzászólások listája (a megfelelő kapcsolómezőkkel).

CREATE TABLE `allamrend_hozzaszolas` (
`id` INT NOT NULL AUTO_INCREMENT ,
`tema` INT NOT NULL ,
`forradalmar` INT NOT NULL ,
`szoveg` TEXT NOT NULL ,
PRIMARY KEY ( `id` )
);

Ennyi lenne.

Végülis arra jutottunk, hogy valami hasonló táblaszerkezetünk van, mint amit itt láthatunk a képen.

(A kapcsolatokat azért nem jelöltem, mert egyrészt a fent leírtak alapján szerintem evidens, másrészt pedig a MySQL, amivel dolgozni fogunk nem ismeri ezt a fogalmat).

Holnap (és most már nem lesz több napos kihagyás, holnap istenbizony :-)) a fontosabb adatlegyüjtő, és módosító lekérdezéseket kódoljuk le, valamint belekezdünk a rendszer grafikai megjelenésének a tervezésébe is.

Ezzel kapcsolatban ne számítson senki profi munkára, használható, a célnak éppen megfelelő minimálgrafikával fogok tudni szolgálni, ezt előre is jelzem. :-)

Bár elég sok dolog hátráltat továbbra is, csak jövő héten három tantárgyból írok ZH-t az ELTE-n, négyből kell beadandót készítenem, ráadásul szombaton a Corvinus-on vizsgázom gazdaságszociológiából, de azért a megfelelő súlyán gondozni fogom a Projektet is, megígérem.

Nos, a holnapi viszontlátásra.

És vesszen Fletó. :-)

No hát, mivel az adatvédelmi biztos állásfoglalása szerint a 2006-os magyar forradalom hősei fölött itélkező bírák és ügyészek nevei teljesen nyilvánosak, ennek alapján én is átveszem a neveket a kuruc.info-ról.

A telefonszámokat, és a címeket viszont kihagyom, mert azért házkutatás jár, mint tudjuk.

Ha valaki kiváncsi rá, ott vannak a netes keresők, és tudakozók. 10 perc az egész. Vagy ha lusta az illető, hát látogasson el a kuruc.info-ra a megfelelő adatokért. ;-)

"A vérbírók: 

• Martineczné dr.Szilágyi Csilla
• Dr. Kovács Krisztina
• Dr. Tatár J. Tamás (BKKB)
• Dr. Dénes Veronika (PKKB) (meglepődtünk volna, ha ez a név kimarad, Dénes elvtársnő régóta teszi a dolgát a pártállami és médiabűnözők érdekében.
• Ráczné Dr. Kschwendt Katalin (PKKB)
• Dr. Vasvári Csaba (PKKB)
• Dr. Fuér Angéla (BKKB)
• Dr. Gábriel Éva (BKKB)
• Dr. Stummer Attila (PKKB)

Ügyészek:

• Dr. Palásti Márta (Budapesti VI. és VII. ker. Ügyészség)
• Dr. Falvai Zsolt vezető ügyész (Budapesti Nyomozó Ügyészség)

A főbűnös, Gyurcsány Ferenc lakcíme: Budapest, II. Szemlőhegy utca 42."

Holnap pedig jön az Államrend Megdöntése Projekt harmadik része.

Legyetek jók.

Na kérem szépnem.

Miután a Nemzetbiztonsági Sóhivatal volt olyan kedves, és egy ócska kísérletet tett arra, hogy megfélemlítsen mindenkit, aki nem kér egy elmebeteg gazember országlásából, azt hiszem, ha volt akár egy szemernyi ok is, ami miatt mértékletességet kellene tanusítani az elnyomó rezsimmel szemben, az mára végleg szertefoszlott.

A fiatal gyerekek életét derékba törő vérbírósági koncepciós ítéletek, az igazságügy minisztérium autonómiáját leromboló rendvédelmi Petrétei-ÁVH, és az ártatlan magyarok kollektív bűnösségét kimondó NBH-fenyegetés mind-mind csak arra jó, hogy azok szeme is felnyíljon a demokrácia sárba tiprása láttán, akik eddig aludtak volna. Akiket pedig még a pszichikai bűnsegédlet vádjával se lehet rács mögé dugni, azt majd nyomorba dönti Lampeth némber, minden fejlesztési pénzt hű lumpenállatok maroknyi Fidesz-mentes városa felé irányítva.

Az ország immunrendszere, a józan nemzeti ellenállás bár egyre erősebben kezd működni, a vörös métely az önkormányzati választások után is csupán mélyebbre húzódik, hogy onnan eméssze tovább a nemzettest szöveteit. Túl erős lenne a Fidesz? Sebaj, a rosszindulatú daganat áttétet képez a nemesebb szövetek felé, ha kell, törvénymódosítással torzítja el a területfejlesztési tanácsokat, hogy azok véletlenül se türközzék a valós népakaratot. Mert ami egészséges, az a rákos szöveteknek csak fájdalom. A szocik egyre szemérmetlenebbek, mert úgy érzik, hogy akárhányszor is buknak le, akármilyen gaztettet is visznek véghez, az mindig következmények nélkül marad. Majd a választások előtt fél évvel megint készítenek néhány látványos tv-spotot, és a sok paraszt menten elfelejti, hogy átkúrták a fejét. Az öszödi beszéd ebből a szempontból is egyértelműen fogalmaz. Én nem tudom nyugodt szívvel azt mondani nektek, hogy ez nem lesz így. Éppen ezért, most kell megragadni a kínálkozó alkalmat, hogy egyszer és mindenkorra elsöpörhessük a hatalomból és a közéletből a fasiszta kommunizmus minden bűzlő maradékát!

Szó, ami szó, az elmúlt eseményei csak megerősítettek benne, hogy jó úton járok, amikor a magam eszközeivel teszek azért, hogy a magyarság végre kitörjön a vörös csapdából.

Tehát a projekt...

Ugye az első részben ott hagytuk abba, hogy lefektettük az alapelveket, miszerint szükség van egy közösségi térre, ahol a népakarat szavazások útján a legapróbb kérdésekben is érvényesül, és ahol összefogva, egyben lehet kezelni a nemzethatalom gyökeres átstruktúrálásához szükséges erőforrásait, miközben a rendszer felépítése a kormánnyal szembeni elvi konspirációra is alkalmas marad. Tisztáztuk továbbá, hogy az ország napi GDP-jének igen jelentős hányada múlhat néhány főbb fővárosi bekötőút átjárhatóságán.  Mára azt ígértem nektek, hogy elkezdjük a konkrét technikai tervezést is, hogy lehetőleg hétfő, de legkésőbb a hétfő-kedd magasságában, működőképes legyen a rendszer, de előbb tisztázzuk azt, hogy konkrétan mit is értek a kormányzattal szembeni konspirációs erőn.

• Általában ha az ember komolyan megmozdul, és saját személyes egzisztenciáját is veszélyeztető tartalmat publikál, azt általában rejtve, külföldi szerverek, és strómanok háta mögé bújva teszi. Ezzel szemben én a ballib Index által működtetett ingyenes blogmotort használom a Projekt leírásához, miközben a szervezkedés informatikai hátterét szintén olyan környezetben tervezem kialakítani, ami egyértelműen a nevemhez köthető. Mindez kiválóan alkalmas arra, hogy a nyomozó hatóságok szemében óvatlan idiótának, vagy szórakozó hülyegyereknek tűnjek. Ha ezekkel az eszközökkel sikerül elérni, hogy ne vegyenek kellően komolyan, az nagyszerű fegyvertény lehet a kezünkben, és annál nagyobb lehet az ő meglepetésük, amikor a rendszerből a legváratlanabb pillanatban, elsöprő erejű vihar tör ki.
• Aztán ott van még az a lehetőség is, hogy éppen az a célom, hogy lekössem az illetékesek figyelmét egy álnyilvános csalival, miközben a háttérben, sokkal rejtettebben, zavartalanul folyhat a valódi mozgolódás a bolsi trónbitorlók alkotmányos rendnek csúfolt gaz zűrzavarának a felszámolására.
• Lehet továbbá, hogy csak egy unatkozó bölcsész, vagy szociológus hallgató vagyok, aki ezzel a projekttel gyűjt anyagot valamelyik szemináriumi dolgozatához.
• Lehetek még az NBH egy tisztje is, akinek az a célja, hogy tőrbe csalja, és ellehetetlenítse a valóban tettrekész magyarokat. Esetleg pszichikai bűnsegédletbe hajszolja őket. :-)
• Lehet továbbá, hogy én magam vagyok Budaházy György.
• Lehetek továbbá egy hazaszerető, őszinte tettvágytól fűtött jobboldali fiatal is, aki ezzel a bátor kiállással akarja megüzenni a világnak, hogy akinek valóban fontos a szabadság a saját hazájában, az úgy jár el helyesen, ha félrerakja saját személyes érdekeit, elnyomja magában a hatalommal szembeni minden félelmét, és arcát, nevét büszkén vállalva kiáll ezen eszmék mentén, mint ahogy Tomcat is teszi.
• De az is lehet, hogy csak hülye liberális köcsög vagyok, és azt akarom bebizonyítani a 'turbómagyaroknak', hogy nincs itt az országban semmi féle rendőri túlkapás, elvégre én itt durva dolgokat írok le, mégse történik velem semmi.

Hogy a fentiekből melyik fedi legpontosabban a valóságot, az olvasóra bízom. Azért írtam le az összes szóba jöhető verziót, mert pontosan tudom, hogy ha nagyobb nyilvánosság előtt publikálom a projektet, amúgy is fel fog merülni itt-ott az egyik vagy másik, különböző fórumokon "jól értesült" hozzászólók tucatjai fogják felvilágosítani egymást pro és kontra, tehát a legjobb, ha elébe megyek a történéseknek, és én magam gyűjtöm össze ezeket az ötleteket. No meg ezért, mert ez a bizonytalansági tényező jelenthető a valódi konspirációs erőt a hatalommal szemben.

Mára ennyit a konspirációból. Holnap azt fogom kifejteni, mit értek pontosan az alatt, hogy összefogva kell kezelni a nemzet birtokában lévő erőforrásokat, és hogy lesz ebből elképesztően hamar az alkotmányos rend megdöntése.

De előbb - még ha csak vázlatosan is - kezdjünk bele végre a technikai tervezésbe! Először is vegyük számba, hogy milyen adatok nyilvántartására van szükség. A rendszerben rögzíteni kell egyrészt az ellenállás résztvevőinek felszereltségét, és elszántságát. Felszereltség alatt azt értem, milyen járművel, vagy egyéb eszközzel képes útlezárásra, elszántság alatt pedig azt, hogy a törvényes keretekkel milyen arányú átfedéssel gondolja az illető a hozzájárulását. Szükség van továbbá fixen megjelölt helyszínekre, ahova a forradalmi irányító rendszer elosztja a részvevőket. Itt a Budaházy György által javasolt logisztikai utat követjük, miszerint (és most egy idemásolt idézet):

„Budapest blokádjához szükséges útlezárások (a „!!!”-lel megjelöltek a
kiemelten fontosak)

1. 11-es főút és a 2/A találkozása, Budapest határa !!!
2. Országút Pilisszentkereszt előtt, Esztergom felé
3. 10-es főút Piliscsaba és Pilisszentiván között !!!
4. Országút Budakeszi és Budapest határában
5. 1-es főút M0 csomópont !!!
6. M1, M0 csomópont !!!
7. M7, M0 csomópont !!!
8. 7-es főút M0 csomópont, Diósdnál !!!
9. 6-os főút M0 csomópont !!!
10. M0 csomópont Szigetszentmiklósnál
11. 510-es főút Dunaharasztinál !!!
12. 5-ös főút M0 csomópont !!!
13. M5, M0 csomópont !!!
14. M0 Gyáli leágazás csomópont
15. 4-es főút Üllő előtti kerülő leágazás csomópont !!!
16. 400-as főút Üllő
17. 31-es főút Budapest határában !!!
18. Országút Pécel után, Budapest határában
19. Országutak Budapest felé Nagytarcsánál
20. 3-as főút Kistarcsa után, Budapest határában !!!
21. M3, 2/B autóút csomópont !!!
22. 2/B Fóti úti csomópont
23. 2/A, 2/B csomópont !!!
24. 2-es főút 2/A elágazás Káposztásmegyernél !!! „

Forrás: kuruc.info

A forradalmárok elosztása e helyszínek között a vállalásaikat is figyelembe véve, de alapvetően véletlenszerűen történik. (Bár arra indokolt mértékben lehetőséget kell adni, hogy valaki jelezze, ha egyik társával közösen akar államrendet dönteni.

Mindemellett tehát szükség van egy szavazórendszerre is, amin keresztül a népakarat érvényesülhet. Ezen kívül már csak egy hírlevél-rendszer kell, amin keresztül a rendszer kiértesíti a hatalomátvétel időpontját mindenkinek. (Azt, hogy ez mennyivel történjen a tényleges akció előtt szintén szavazás fogja eldönteni.).

Holnap a részletekbe menően fogom megtervezni a nyilvántartáshoz szükséges adatbázis-szerkezetet.

Addig is legyetek jók. :-)

Sziasztok.

Találtam egy frappáns nevet az államrenddöntési projektnek.

A teljes neve pillanatnyilag Magyar Államrend Megdöntése – Budaházy Web 2.0 Projekt. :-)

Nos, nézzük csak, miről is van szó. Ma a koncepciót fektetjük le, holnap tovább is lépünk.

A Budaházy Györggyel szembeni vádakkal kapcsolatban fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy érdemes-e a védelemre az olyan alkotmányos rend, amelyik nem hordozza magában annak a lehetőségét, hogy a nép kedve szerint söpörhesse el az olyan hatalombitorlókat, akik lábbal tiporják a valós népakaratot?

A valódi demokratának nem amellett illik-e kiállnia, hogy mindig és minden körülmények között a valós népakarat érvényesüljön? Lehet-e valódi demokráciának nevezni az olyan rendszert, ahol az emberek világosan kifejtett akaratát a hatalmat nemtelen eszközök használata árán bitorló elit büntetlenül lesöpörheti az asztalról? Azt hiszem, ha mindezt átgondoljuk, akkor ép ésszel csak arra juthatunk, hogy nem. Logikus lépés tehát (és innentől a fogalmakat sokszor nem jogi, hanem köznyelvi értelmükben használom), ha a valódi hazaszerető hazafi tesz a nyilvánvaló jogtiprás ellen, megmozdul, és szervezkedni kezd az államrend ellen.

Merthogy ezt szabad. Senkinek ne higgyetek, aki a valódi kommunista diktatúrában szocializálódott, és ezért úgy gondolja, hogy a fennálló rend elleni érvelés, vagy cselekmény csak bűn lehet. Ez nem igaz. Nem feltétlenül bűn. Az összes állam ellenes bűncselekmény (alkotmányos rend elleni szervezkedés, lázadás, stb.) fontos törvényi előfeltétele, hogy erőszakos legyen, vagy azzal fenyegessen. Ha valaki alkotmányozó nemzetgyűlést kíván, vagy békés eszközökkel akarja ellehetetleníteni azt a gazdasági infrastruktúrát, amire a hatalom az elnyomását alapozza, az csupán a nép történelmi önvédelme. Bűnöző pedig az, aki ezen embereket alkotmányos rend elleni bűncselekményekkel rágalmazza.

Mire is szólította fel a nemzetet Budaházy György? Mi miatt indították meg ellene a nyomozást alkotmányos rend elleni szervezkedés vádjával? Azt kérte a magyaroktól, hogy blokáddal bénítsák meg Budapestet, mert ez nagyon rövid idő után nehéz helyzetbe tudná hozni a hatalmat, mivel az ország GDP-jének több mint 40%-a ide korlátozódik. Teljesen felesleges tehát a gazdáknak néhány félreeső baranyai szántóföld mellett tüntetniük. Azzal csak azt érik el, hogy Gyurcsány a Szemlőhegyi villában (amit különben az 1989-ben elmaradt reprivatizáció okán az a vérbolsi apró-unoka, Dobrev Klára teljesen igazságtalanul bitorol) egy jót röhög rajtuk. Ellenben ha ugyanez a tiltakozás a főváros forgalmasabb bekötőútjainál történik, akkor már több ezerszeres hatással számolhatunk. Minek játszani, ha valós harcot is vívhatunk?

Bár itt mindenképp meg kell jegyezni, hogy önhatalmúlag utakat lezárni, még ha nem is államrend elleni, de bűncselekmény. Viszont bizonyos körülmények esetén ez is lehet csupán mérték kérdése. A történelmi példák üzenete szerint ha kicsiben csinálod bűnöző vagy, ha nagyban, hát amnesztiára érett, mint 1990-ben a taxisblokád résztvevői. Ha pedig elméletben elfogadnánk, hogy az egyetlen kérdés a mérték, és létezik egy határ, amin túl az addigi köztörvényes cselekedetek egy csapásra szabályos önkifejezéssé alakulnak, akkor, a hideg logika szabályai mentén egyenesen következne, hogy amennyiben nem akarjuk magunkra vonni a büntetőeljárás kockázatát, az egyetlen cél csupán a megfelelő méretű összefogás megszervezése lehet.

De ha mindezzel tisztában vagyunk, akkor is fontos látni, hogy a kezdeti szakaszban nem kis veszéllyel kell szembenéznie annak, aki magára vállalja a szervezést. Kitől várhatná az ember, hogy ilyen vakmerően dacoljon egy olyan hatalommal, aminek a vezetője olyan görcsösen kapaszkodik a székébe, mint ahogyan azt Gyurcsány Ferenc teszi? Ki legyen az ellenállás vezetője? Egy évtizeddel ezelőtt talán ennek a kérdésnek a megválaszolása megoldhatatlanul súlyos dilemma elé állítaná a magyar nép ellenállását, azonban szerencsére az információs technológiák mára elértek arra a szintre, hogy a mozgalom kinevezett vezér nélkül is képes lehet hatékony önszerveződésre.

Ha megvizsgáljuk az elmúlt évek webes tendenciáit, akkor rájöhetünk, hogy a központilag irányított környezet helyett egyre látványosabb az elmozdulás a közösségi tartalommenedzselés felé. Elég mindezt továbbgondolni, és máris egy olyan rendszer képe rajzolódhat ki előttünk, ami visszanyúl a demokratikus eszmények legtisztább formaihoz, a közvetlenül megvalósuló népi irányításhoz. A főbb vezetői döntéseket kivétel nélkül meg kell szavazni, így a sokaság intelligenciája olyan szinten sűrűsödik össze egy ponton, mellőzve a saját érdekeik szerint cselekvő népképviseleti szélhámosok arrogáns ostobaságát, ami félelmetesen hatékony útra vezetheti a népet. Mindez a Kaszparov kontra Világ sakkparti mintájára valósulhat meg a gyakorlatban.

Szükség van tehát a magyar államrend megdöntéséhez is egy olyan közösségi térre, ahol nincs egyetlen vezető se, minden a többség akarata szerint történik. A decentralizáltság megfosztja a rendőrállamot attól a lehetőségtől, hogy a hangadók kiemelésével, illetve begyűjtésével bárhol is megállíthassa a folyamatot.

Itt felmerül viszont egy újabb probléma, nevezetesen ha a közeg, ahol a döntések születnek, korlátozás nélkül nyilvános, az nagyban meg tudja könnyíteni a rendőrállam dolgát. Elegendő csupán figyelemmel kísérniük ezeket a kommunikációs csatornákat, és így néha gyorsabban is képesek reagálni, mint az elnyomásából kitörni készülő nép maga. Akármilyen furcsa erre a problémára a legjobb megoldás az, ha az előkészületek szakaszában maguk a résztvevők sincsenek tisztában a saját feladatukkal. Amikor valaki jelentkezik, és felajánlja a segítségét a hatalom ellehetetlenítéséhez, meg kell adnia, hogy milyen eszközök állnak a rendelkezésére, és ezek használata közben milyen elméleti vagy gyakorlati kockázatot hajlandó vállalni. A rendszer ezen adatok alapján osztja el optimálisan az embereket a forradalom különböző helyszínei között, ha úgy tetszik egy automatizált hadvezérként. Természetesen a gép döntését itt is nagyban befolyásolja a közösségi akarat, vagyis amikor azt határozzák meg az ellenállás tagjai, hogy a főváros mely közlekedési csomópontjának a lezárása a legfontosabb. Mindezeket az adatokat a rendszer rejtetten kezeli, egészen addig, amíg el nem jön az idő a mozdulásra, melynek időpontja szintén szavazás útján lesz kiválasztva.

Nos, eddig a koncepció, holnap a megvalósítás első szakasza, a rendszerterv következik. Hétvégére pedig indulhat is a Projekt. ;-)

Mindenek előtt idemásolom azt a levelemet, amit elküldtem többek közt a kuruc.info főszerkesztőjének, és Tomcat-nek is.

Szia.

Miután ma állam elleni bűncselekmények miatt rendeltek el nyomozást többek közt a kuruc.info cikkei miatt Budaházy Györgyék ellen, ezért fel kéne hívni az emberek figyelmét néhány dologra.
(Téged néhány tízezrerrel többen olvasnak, mint engem :-))

1. Az állam elleni bűncselekményekre vonatkoztatva ma Magyarországon létezik a feljelentés elmulasztásának a bűncselekménye.
2. Ha valóban történt állam elleni bűncselekmény előkészülete, akkor arról a kuruc.info minden olvasója értesült.
3. Ezek szerint a kuruc.info MINDEN OLVASÓJA bűncselekményt követett el.

Mindezek alapján, minél több embert fel kell szólítani, aki olvassa a kuruc.info-t, hogy tegyen 'feljelentés elmulasztása' miatt önfeljelentést saját maga ellen!

Csak így lehet elérni, hogy a hatalom (a nyomozás tömeges megtagadásával) saját maga tegyen tanúbizonyságot arról, hogy ma koncepciózus, politikai eljárást indított!

By SoDI

Bővebb magyarázattal, és a mára igért videókkal még reggel 7 előtt frissítem ezt a bejegyzést.

Találtam egy akkora poént, hogy azt mindenképp látnotok kell:

Én fél órája ezen röhögjök. :-)

Ma ezt kapjátok.