Bognár Tibi bácsi: Saját képek Gyurcsány Ferencről a Zuschlag-perben
Papi Gergely főhadnagy rágalmazás miatt feljelentette Hermán Pétert
Havrilla István: FRISS: A bíróságon megfegyelmezett ÁVÓS története
Szinte ingyen. Hány gyerek ebédelhetne belőle egy évig? (Rebisz adatközlés - október 23)
Hermán Péter: Az ÁVH nak ki kell adni a videófelvételeket július 4-ről
Gőbl Gyuri levele az ÁVH-nak okt. 23-ról
Hermán Péter: Kupleráj az ÁVH-nál - 8 hónap nem elég március 15 kivizsgálásához
Ma este azért nincs tartalom, mert blogolás helyett inkább itt vagyok:
Ettől függetlenül késő este kaptok saját készítésű politikai videót is. :)
By SoDI
Miközben az ember blogot ír, néha előfordul, hogy félig-meddig elkészül egy bejegyzés, de utána felbukkan valami érdekesebb téma, így végül a feledés homályába merül a piszkozat, anélkül, hogy megismerkedhetne vele a nagyközönség.
Miután most már egyáltalán nincs kedvem befejezni egyik ilyen post-foszlányt sem, úgy döntöttem, hogy megkapjátok őket időrendi sorrendben - abban a formában, ahogyan annak idején félbe lettek hagyva.
By SoDI
Miután egészen vasárnapig minden egyes napomra jut egy vagy több ZH, picit visszaveszek a blog szlovákpatkány-ügy miatt felpörgetett tempójából. De azért teljesen nem állunk le. :)
Ma este viszont akkor is inkább tanulok :)
By SoDI
Nincs mese, egyértelműen kimondhatjuk: tegnap a napnál is világosabban demonstráltam, hogy minden szélsőliberális és cionista rágalommal szemben valójában az általam is reprezentált nemzeti radikális oldal az, amelyik jóformán kizárólagosan képviseli azt a józan észt, és széleskörű ténylátást, ami egyedül minket tesz a magyar politikai térben valóban mindenféle szélsőségtől mentes réteggé.
Akkor pontról pontra összeszedtem azokat a főbb kérdéseket, melyeken keresztül előszeretettel bélyegeznek minket a magyarság ellenségei gyűlölködőnek, demagógnak, és szélsőségesnek, és demonstráltam, hogy egészen addig, amíg ezek a normalitást szolgálják, valójában a mi szemléletünk is minden egyes részletben meg tud egyezni az általuk is hangoztatott észérvekkel; valamint ezzel együtt arra is rávilágítottam, hogy bármiféle ellenérzés és tiltakozás csak azon a ponton lép be a részünkről, amikor a dolgok már a pusztulás, és az embertelenség irányába tolódnak el.
Világosan megmutattam tehát, hogy a zsidóknak a legtöbb probléma megnevezésében tökéletesen igazuk van, és mindössze a megoldásaik jellegét tekintve problémásak, gyalázatosak, és kíméletlenek az általuk felkínált alternatívák.
Azzal ugyanis, hogy a máskor bő nyállal fröcsögő cionisták és egyéb filoszemita aljanépek olvasva az általam kristálytiszta alapossággal feltárt tényszerűségeket, inkább a mély hallgatást választották, egyértelműen beismerték önnön vereségüket a nemzeti radikális oldal által megtestesített bölcs keresztény életigenléssel, emberséggel, és odaadó hazaszeretettel szemben.
Lehetne persze erre azt mondani, hogy amit tegnap leírtam, az mindössze az én személyes véleményem, és valóban előfordulhatnak eltérések jelentéktelen részletkérdésekben egynémely hazafi álláspontjához képest, azonban sziklaszilárd tény, hogy én a nemzeti radikális oldalon valóban rasszista, és szélsőséges állásponttal még nem találkoztam - ide értve a Kuruc.info oldalait is, akik minden ellenkező híreszteléssel szemben hozzám hasonlóan soha nem voltak antiszemiták, csupán anticionisták, és soha nem voltak rasszisták, csupán a normalitást, és a bűnözéstől mentes életmódot megkövetelő józan erkölcs- és nemzetvédő hazafiak.
Mint ahogy nemrégiben a „Miért vagyok nemzeti?” című írásomban is részletesen kifejtettem: valójában nem mi vagyunk a gyűlölködők, akik bőrszínre, nemre, és vallásra való tekintet nélkül tárt karokkal fogadunk mindenkit, aki tenni akar a magyar nemzetért, hanem helyettünk azokban él az - egyébként irántunk meglévő, kétezer éves - gyűlölet, akik folyamatosan támadják azokat a szent értékeket, amik ennek az országnak a központi megtartó erejét jelentették több mint ezer éven keresztül.
A mi politikai oldalunk a szeretet, a befogadás, és a modern gazdasági racionalitást a keresztény emberséggel párosító embereszmény oldala. És bár a Fidesz is ugyanezt hazudja magáról, de mi velük szemben ezzel együtt a kemény és határozott önvédelem eszménye is vagyunk.
Nem számít származás, vagy vallás: ha a magyarságért akarsz dolgozni, köztünk a helyed. De ha a magyarság ellen vagy, eltaposunk. Azért, mert mi nem csak nemzetinek mondjuk magunkat.
Soha nem leszünk erőszakosak, és soha nem fogunk gyűlölködni.
De erősek leszünk, és megvédjük magunkat.
Joggal retteghet tehát a magyarság minden ellensége.
By SoDI
Kapcsolódó saját írások:
Egy apró pontosítás a Markó utcához...
A ketrecből csak egyenként lehetett kijönni, mindenkit videóra vettek, s a tüntetőknek be kellett mondaniuk nevüket, címüket, személyes adataikat
Ez így nem teljesen igaz. Sajtóigazolvány birtokában például mindenféle külön ellenőrzés nélkül ki lehetett jönni. :P Így például engem is bármiféle igazoltatás, videóra rögzítés, kikérdezés, vagy motozás nélkül engedtek ki.
Tényleg, most jut eszembe! Még meg sem mutattam nektek az új sajtóigazolványomat, amin már egy normálisabb fénykép van a régi helyett, azon ugyanis sokak szerint egy szakadt csövesnek néztem ki. :) A megbízási megállapodásom pedig kiegészült egy új, 5-ös ponttal. Hogy ez az új pont zűrös helyszíneken miért jöhet jól, azt nem részletezem, mindenkinek legyen ehhez egy kevés fantáziája.
/ nagyításhoz tessék kattintani /
By SoDI
Kimondottan érdekes, hogy az ide járkáló balliberális bérkommentelők miként kussolnak el, amikor valamiben sikert érek el, vagy bizonyítékokkal támasztok alá egy addig általuk tagadni próbált tényt.
Valahányszor egy jogi anyagot fogalmazok meg, és rakok fel ide a blogra, rögtön jön az okoskodás, miszerint nevetséges, ahogyan egyes területeken ki akarom oktatni a hosszú évek jogi tapasztalatával rendelkező bírókat, anélkül, hogy ehhez bármilyen előképzettség is lenne mögöttem.
(Hogy egy minőségi jogi anyag megírásához miért lenne feltétlenül szükség szakirányú végzettségre, amikor az egyébként gépészmérnök Kroko tanár úr is sorra nyeri a saját maga által, ügyvédi segítség nélkül végigvitt pereit, nem igazán értem, de ez legyen a legnagyobb problémám.)
Ugyanez a fröcsögés volt, amikor a Gárda-perben azzal érveltem, hogy Öcsödi Ágnes bírónő egyértelműen az elfogultság jeleit mutatja. Pedig nemsokára kiderült, hogy nekem volt igazam, ugyanis ezt később ő maga jelentette be a sajtónak.
De akkor is hasonló volt a szituáció, amikor ugyanebben az ügyben megtagadták tőlem az iratbetekintést, erre pedig én egy benyújtott panaszban megírtam a bíróságnak, hogy ezzel szándékosan megsértik az alapvető emberi jogaimat, ráadásul azt is világosan beleírtam, hogy ezt nyilván csak azért MERIK megtenni velem, mert nem vagyok sem zsidó, sem pedig cigány.
Nos, a szokásos komment-beli fröcsögés nem maradt el. Álljon itt egy példa erre:
A te kifogásod csak egy béna kis próbálkozás, semmit nem jelent, semmin nem változtat.
"Betámadom a bíróságot" Hát persze. Lelki szemeim előtt látom a megtört bírónőt, amint reggeli kávéja felett sírdogál...
Ehhez képest, amikor a legutolsó iratcsomagban kézhez kaptam azt a határozatot, amelyik voltaképpen a kifogásom pozitív elbírálásáról tájékoztat - vagyis arról, hogy a panaszom megalapozott volt, és az igazságot taglalta -, hirtelen mély hallgatásba burkolózott az összes kommentzsidaj, legalábbis onnantól kínosan kerülték, hogy az ügy releváns részleteiről szó essen.
Lám, ici-picit megzavarja a világképüket, ha sikereket érek el - mint ahogy a 2006. október 23-ai ügyem, és a lakásmaffia-ügyem eddigi lépései is sorra az én nyertességemmel zárultak.
Jogi vitában nem jó dolog SoDI ellenfelének lenni, mert nem szokott veszíteni. Annak idején a Kossuth téri kordon témájában elkészített rendőrségi beadványaim ügyét is csak azért nem vittem tovább, mert azok lebontásával idő közben okafogyottá vált az ügy.
Az egyik, blogos komment ügyében tett rendőrségi feljelentésem pedig a maga módján szintén távol áll a kudarctól. Ott ugyanis - bevallottan - nem a kommentelő elítéltetése, hanem annak a bebizonyítása volt a célom, hogy amit én ezen a blogon csinálok, az teljesen törvényes, ugyanis - mint ahogy a rendőrség megírta nekem - még a közvetlen, erőszakos fenyegetés sem valósít meg bűncselekményt, amennyiben a forma és a kontextus alkalmatlan arra, hogy a címzett valóban megijedjen tőle.
By SoDI
Egy újszülöttnek minden új, ezt én például ma este tapasztaltam meg...
By SoDI
/ bemutatkozás /
Üdvözöllek.
Miután talán úgy találtál ide, hogy jó néhány olyan mondatot olvastál, ami az én folyamatos írói munkásságomnak a haragosabb és provokatívabb szeleteinek egy rosszindulatúan válogatott része, így nyilván már e sorok olvasása közben be vagyok skatulyázva egy szűk körbe, melyből ettől kezdve szinte lehetetlen kitörnöm.
Ennek ellenére arra szeretnélek kérni, hogy olvasd végig az alábbi szöveget, mert ez talán mélyebb betekintést enged abba, hogy mi mentén szerveződik az ezen az oldalon bátor nyíltsággal felvállalt közírói identitásom.
Mindenekelőtt szeretnék néhány elvet axiómaként lefektetni, és ezzel együtt jelzem, hogy ha valakinek amiatt vannak ellenérzései velem kapcsolatban, hogy ezek bármelyikével nem tud egyetérteni, akkor fájdalom, de az illetővel soha nem fogom, és így nem is akarhatom megértetni magamat.
Tehát az alábbiak lennének azok az alapelvek, melyekből kiindulnék:
A fentiek tükrében nézzük meg, hogy valóban mélyen vállalhatatlan-e, amit én itt képviselni próbálok.
Ahogy a készülő kissendrefarkas.hu szövegtervezetében is írom:
„Ha valaki nem ismerné a részleteket:
2007-ben egy olyan szándékoltan provokatív fotómontázst készítettem az akkor még államtitkár Szetey Gáborról, ahol őt szatirikus módon táborparancsnokként ábrázoltam az auschwitzi kapu előtt, épületen kívül, újkori úgymond „szélsőliberális” önkényuralmi jelképként a rózsaszín háromszöget helyezve a kabátjára. Ezt értette félre többek között Gyurcsány Ferenc is, amikor egy külön sajtótájékoztatón minősítette fasizmusnak a paródiámat. Később ezért több közleményt is kiadtam, ahol ismét csak nyomatékosítottam, mennyire távol állok mindenféle rasszizmustól.”
Ez a kép persze egyben határozott politikai állásfoglalás is volt, de remélem, önmagában ez nem lehet ok a szégyenkezésre, elvégre a normális közbeszédben úgy a helyes, ha (a vállalható határokon belül) mindenkinek megvan a maga határozott véleménye, legyen ez akár a liberalizmus mai arcával kapcsolatos józan, esetenként merészen provokatív kritika.
Veres János fiainak ismert maffiabotránya kapcsán valóban igen sarkos politikai véleményt fogalmaztam meg, azonban önmagában ezzel kapcslatban még nem feltétlenül érezném szükségét a szégyenkezésnek, hiszen egy plurális demokráciában a különféle nézetek ütközése igazán gyönyörű jelenség, és ez egészen addig az élet természetes velejárójaként kezelendő, amíg nem hajlik át valóban durva szélsőségekbe (pl. nyílt rasszizmusba).
Szerintem leszögezhetjük, hogy amennyiben egyértelműen az látható: bizonyos körökben semmilyen bűnnek sincs érdemi következménye, akkor ez joggal háborítja fel az átlagembereket, így engem is.
Az általam ennek leírására használt retorika viszont ezen a ponton valóban átütötte a szalonképességi korlátot: ezt én egy pillanatig sem tagadtam. Azonban, ha megnézzük azt, hogy ezek a gondolataim milyen kontextusban születtek, az máris erősen árnyalja a képet.
Ez a blog itt egy szűk szubkulturális közönségnek szól, éppen ezért az ő elvárásaiknak megfelelően igyekszem megfogalmazni a véleményeimet. Ilyenformán az évek során olyanná alakult ez a személyes webnapló, mint egy sörszagú kocsmaasztal. Mit tudjuk, egy kocsmában a használt szófordulatok nem mindig alkalmasak az adott helyszíntől elvonatkoztatva bármilyen más környezetben történő felhasználásra.
A magam részéről éppen ezért érzem kiemelkedően aljas, sunyi, és tisztességtelen eljárásnak azt, hogy ha valaki olyan környezetben igyekszik szembesíteni engem a nagyobb közönség előtt vállalhatatlan, de a maga eldugott zugában érthető formában megfogalmazott kifejezésekkel, ahova azok a legkevésbé sem valóak.
(Értem ezalatt az egyetemi csoporttársaimnak kiküldött körleveleket, vagyis az egymáshoz nem passzoló kontextusok etikátlan párosítását).
Miután terjedelmi okokból ennek a szerteágazó témának itt nem lehet igényes összefoglalását nyújtani, röviden csak felsorolnám azokat a tényeket a holokauszttal kapcsolatban, amivel minden normális ember egyetért, így amit természetesen én sem tagadtam soha.
Tehát a TÉNYEK:
A nézeteltérések a fősodrú történészi álláspontok, és a velük vitatkozók között mindössze olyan marginális részletkérdésekben merülnek fel, mint számadatok, a táborokba gyűjtés pontos motivációi, az egyes épületek pontos funkciói, a kialakult, emberéletet követelő állapotok szándékossága, vagy logisztikai okokra visszavezethető volta, a kegyetlenkedő bűnözők elítélésére vonatkozó náci igyekezet létezése illetve erőssége, valamint hogy mindez relativizálható-e a szovjetek gulágjainak, avagy a USA saját japán etnikumú állampolgárait összegyűjtő létesítményeinek tekintetében, vagy sem.
Akárki akármit is gondol a fenti kérdésekről, abban mindenki egyetért, hogy hasonló szörnyűségnek még egyszer nem szabad előfordulnia az emberiség történetében.
Szerintem ez a lényeg, és ezt kell mindig észben tartani.
Ebből a szempontból viszont jóformán mellékes, hogy a felsorolt vitás pontokról ki mit gondol, ugyanis úgy hiszem, hogy mindig az emberség, a rasszizmus elítélése, és a humánum az, aminek fontosnak kell lennie.
Nagyon röviden: nem vagyok antiszemita, soha nem voltam az, és nem is szeretem az antiszemitákat. Mindössze a cionizmussal, mint politikai irányzattal kapcsolatban vagyok erősen kritikus. Hiszem ugyanis, hogy hiba volt visszavonni azt a néhai ENSZ határozatot, mely megállapította, hogy ez egy rasszista, kirekesztő eszme.
Ezzel persze lehet (és egy demokráciában kell is) vitatkozni, de az ennek ellenére is tény, hogy politikai eszmerendszerekkel szemben a személyes ellenérzések megfogalmazása nem több és nem kevesebb, mint a társadalmilag aktív ember egyik legjellemzőbb sajátossága.
Azt a történelmi tényt, miszerint még abban az időben is, amikor Budapest lakossága szabályosan éhezett, Szálasi Ferenc gondoskodott róla, hogy a város ellása élelemmel a gettó lakóit, nem én állítom, hanem Karsai László történész, egyetemi tanár; az adott korszak egyik legautentikusabb kutatója.
Ilyenformán azt, amit Karsai László mond, szerintem illik tényként elfogadni.
Ugyanő mondja azt is, hogy Szálasi Ferenc nem akarta megölni, kiirtani a zsidókat, sőt, a német nyomással szemben határozottan a deportálások ellen volt - akárcsak Horthy.
Hogy Szálasi elítélte a hitleri fajelméletet, szintén nem én állítom, hanem saját maga nyilatkozott így a népbírósági tárgyalásán. Azt is ő maga mondta egyik kihallgatása alkalmával, hogy a zsidó lakossággal szembeni rémtettekről ő is megdöbbenéssel és felháborodással értesült, sőt, el sem akarja hinni, hogy ilyesmik megtörténtek.
Kár vitatni, ugyanis pontosan ezek szerepelnek a tárgyalási jegyzőkönyvekben.
És bár Szálasi szavainak hitelességén valóban lehet vitatkozni, de akkor, amikor gyakorlatilag a biztos halál várt rá, nem tűnik valószínűnek, hogy letagadta volna a személyes szerepét az 1944 telén történtekkel kapcsolatban; már csak azért sem, mert minden egyéb vonatkozásban a népbírósági tárgyalása ideje alatt is következetesen kitartott saját eszmerendszere mellett.
Az, hogy én ezt így látom logikusnak, szerintem önmagában még nem tesz elfogulttá az adott történelmi időszak bármely ideológiájának irányában, elvégre logikus érvek mentén meggyőzhető lennék akár ezeknek az ellenkezőjéről is. Az egyetlen probléma, hogy még nem találkoztam olyan érvrendszerrel, ami alkalmas lenne erre - de ez talán csak azért van, mert nem kerestem ezeket elég kitartóan.
Egyszer egy bővebb szövegkörnyezeten belül úgy fogalmaztam, hogy ők úgymond 'szarból vannak'. Ez túl sok kommentárt nem érdemel, ugyanis nagyon egyszerű magyarázat van rá, miért vetemedtem ennek a leírására.
Néhány olvasó-kommentelő, aki szaktársamnak mondja magát, az utóbbi hónapokban folyamatosan ide járt, és minden témát szétszemetelt a személyeskedő megjegyzéseivel. Erre válaszul valami olyan dolgot akartam megfogalmazni, amivel képes lehetek speciálisan rájuk célozni, és személy szerint őket megsérteni. Ez a jelek szerint sikerült is, miután a mai napig rendszeresen felemlegetik, mennyire szíven ütötte őket ez a mondatom. Ezt éppen ezért egy sajátos kommunikációs sikernek élem meg azóta is. :)
Ezt röviden úgy is lezárhatnám, hogy „a kurzusai felvétele előtt ha így is lett volna: na és? :)”, de ennél azért megpróbálok bővebb lenni. :) Már csak azért is, mert ahogy visszaolvasok, nem írtam róla valóban sértőt soha (akármilyen meglepő ez talán még saját magam számára is).
Elsőként 2007 áprilisában említettem meg a személyét, amikor az MTV ostromnál összegyűjtött élményeimről írtam. Így hangzott az ominózus mondat:
„Nem vonom kétségbe, hogy Toroczkai mellett még volt néhány ember az MTV székháznál, aki szintén hitt abban, hogy kitört a forradalom, de nekem még a lángoló autók tűzének melegénél is csak az járt az eszemben, hogy vajon az a György Péter, aki korábban méltatta a Párizs külvárosában zavargó bevándorló-ivadékokat, most hogyan fogja ugyanezt kommunikálni az ÉS hasábjain.”
Ez a mondat sértő lenne ránézve? Nem hiszem. Használok itt egy erős kifejezést (bevándorló-ivadék), de véletlenül sem őrá vonatkoztatva.
A következő alkalom, amikor megemlítettem György Péter urat, az a Móricka cigányképregényes számával kapcsolatban volt.
„Ne feledjük: gonoszok szájából a gyalázkodás dicséretnek számít! :) Amit ezek az urak szidnak, az csak jó lehet. :))”
Itt csupán erre a latin szólásra utalok: „A malis vituperari laus est”.
A 'gonosz' jelzőt tehát egyöntetűen és általánosan mindenkire használom, aki elítélően nyilatkozik a képregényről. Ezzel is humorosan arra próbáltam utalni, hogy éppen a tiltakozók csináltak kiváló reklámot az újságnak. (Hogy ez szerintem negatív körülmény-e, azt most ne érintsük.)
Úgy gondolom tehát, hogy ez ilyen környezetben alkalmatlan lehet arra, hogy bárki is személyesen magára vegye, azonban, ha esetleg tévednék ebben; arra az esetre megjegyezném: eddig még soha nem írtam, hogy megfelelő helyzetben feltétlenül elzárkózónak kívánok mutatkozni egy esetleges megkövetés vonatkozásában - még ha pillanatnyilag indokolatlannak gondolom is.
A legutolsó példa pedig igazán nevetséges... Amiről szó van, az a Kurucos ürülék-díjas szavazásomnál egy darab letakart fekália a kép valamelyik sarkában.
Ezzel kapcsolatban két dolgot szögeznék le, amiben határozottan hiszek.
Végezetül még egyszer: szeretném hinni, hogy a társadalmi és közéleti szatíra műfaja értéksemleges is lehet, így nem számít hibának, ha valaki a szokásostól eltérő irányban él velük.
Na, röviden ennyi lenne, amit el akartam mondani.
Bármilyen kérdésre nagyon szívesen válaszolok a 
e-mail címen. vagy a 
mobilszámon (utóbbin estefele).
BY SoDI
Hogy ezt a blogot mentesítsem a sulis dolgoktól, csináltam hozzá egy külön blogot.
Aztán az, hogy jó ötlet-e nyilvánosságra hozni például az órarendemet, vagy sem, majd nyilván eldől. :)
By SoDI
Ez csak egy technikai próba, amivel azt nézem meg, hogy a YouTube mit kezd akkor, hogy ha egy tömörítetlen DV-AVI formátumú videót etetnek meg vele.
Ehun ni a végeredmény:
yv.hu verzió (szintén DV-AVI-ból) ide kattintva
A YouTube videó az eredeti helyén itt, nagyfelbontásban itt.
(Azért érdemes az eredeti helyén is megnyitni, mert itt a blogon a websablon sajátosságai miatt csak 7%-kal csökkentett méretben tudom beilleszteni a YouTube videókat.)
Ha pedig valaki a minőségi összehasonlítás kedvéért a tömörítetlen forrásra is kíváncsi, innen tölthető le a DV-AVI, amit feltöltöttem:
http://jobbstart.hu/kisse_dvavi.avi (64,8 Mb)
(jobb klikk > mentés másként)
By SoDI
Tudom, szar lett. Nem baj. ;)
Azért lett szar, mert nem írtam semmiféle vázlatot arról, hogy mit akarok mondani, csak úgy sietve elhadartam valamit fejből. Ezt legközelebb nem így kell csinálni.
Meg fodrászhoz is el kell mennem, ahogy nézem. :)
By SoDI
Kapcsolódó:
Kurva jó... :(
Most olvasom a Corvinus kertészeti karának honlapján, hogy nekem péntek reggel iratkoznom kell a harmadik (tanári szakpáromat kettőnek véve: negyedik) szakomra, ha oda is akarok járni, párhuzamosan a másik három mellett.
Vagyis holnap megszakad a nyaralásom. :(
Hogy mi a picsáért, amikor a BCE-GTK-ra, és az ELTE TTK-ra is bőven ráérek a jövő héten bemászni, fogalmam sincs...
Utána pedig baszhatom otthon a rezet, mert egy hétig egyik szakomon se kezdődik meg az oktatás...
Ráadásul jövő szombatig a készenléti rendőrök elevenen felgyújtását sem lesz alkalmam rögzíteni, mert csak akkor lesz megtartva a MÖM soron következő 'lesz még itt bazmeg'-rendezvénye... :(((
Plusz a Gárda tárgyalást is pont ilyenkor halasztják...
Nincs igazság :(
By SoDI
Kapcsolódó:
Még mindig picsablog. :)
Néha zavaró lehet, hogy ha az ember nyelvtudás híján próbál meg külföldiekkel társalogni. Erről személyesen is meggyőződhettem tegnap este, amikor itt Szigligeten átmásztunk vendéglátóim egyik helyi ismerőséhez, aki német anyanyelvű lévén nem nagyon beszél magyarul. Bár én németből érettségiztem, és a nyelvtanorientált tananyagnak hála pontosan meg tudom állítani egy mondatról, hogy hol van benne az ige, és gond nélkül átrakom múlt időbe, vagy felszólító módba (anélkül, hogy tudnám, mit jelent), de szókincs nélkül nem sokra megyek mindezzel, ha beszédértésről van szó.
Történt tehát, hogy ezzel a német muksóval a helyi bortól dülöngélve hátrasétáltunk, hogy megmutassa, milyen hatalmas területen van ott neki szőleje.
Miután egyikünk se beszéli a másik nyelvét, a következő párbeszéd hangzott le közöttünk:
Német - Ez mind... enyém. Mind.
SoDI - Egészen végig?
Német - Egész. Még ott is. Teljes egész.
SoDI - Azt a mindenit. Szép.
Német - Szééép. Nagyon... Jó?
SoDI - Jó. Nagyon jó.
Német - Nagyon jó... Még Berg is.
SoDI - Na má'... Még a hegyen túl is?
Német - Nem, nem tourist. Privát.
GYÁÁÁÁÁ! XDD
By SoDI
Felmerült itt kérdésként, hogy egy olyan blogra, ami elsősorban közéleti témákra specializálta magát, miért kell olyan képeket felrakni, amelyek inkább egy társkereső oldalra valóak.
Nos, erre a vicces válasz úgy hangzik, hogy ki tudja. :) A kevésbé vicces válasz pedig úgy, hogy én jó előre bejelentettem: amíg a Balatonnál nyaralok, a megszokott tartalom szünetel. A politizálgatásra ott van az év többi része, amikor éppen nem vagyok vidéken.
Persze, ha valakit mélyebben is érdekel, hogy mi a képek elkészítése mögötti motiváció, annak is ki tudom elégíteni a kíváncsiságát. Kérem szépen, a kulcsszó a nyilvánosság.
A logikám annyi, hogy miután a legtöbb közírót, és egyéb közszereplőt leginkább a nyilvánosságnak nem szánt titkaikkal lehet megfogni, én ezeket a méregfogakat kihúzva igyekszem elérni, hogy egyáltalán ne legyen rajtam a legkisebb ilyen támadási felület sem.
Mert gondoljunk bele: ha az október 23-ai ügyemet nem tártam volna minden egyes irattal együtt, teljes részletességben a nyilvánosság elé, akkor le lehetne rólam írni, hogy én hivatalos személy elleni erőszakot követtem volna el. Miután viszont az iratokból egyértelműen kiderül, hogy a rendőrtanúk fel sem ismertek, és amúgy sem emlékeztek később már semmiféle kődobálásra, a beszkennelt akta a legjobb orvosság arra, hogy ne lehessen rólam ilyen hazugságokat irogatni. (Amiben különben nem az a feltételezés lenne a sértő, miszerint ellenálltam a maszkos szemkilövőknek, hanem az, hogy olyan hülyén csináltam, hogy felismerjenek és elkapjanak. Soha nem támadtam rohamrendőrre, és nem is fogok, de ha mégis így tettem volna, a felismerésem, és ez elkapásom reménytelen lenne. :)))
Vagy ott van a lakásmaffia-ügyem. Ha nem lenne elétek tárva teljes mélységében annak is majd' minden részlete, akkor nagyon könnyen betámadható lennék azzal, hogy nekem mindenféle zavaros üzleteim voltak alvilági zsidókkal. Így viszont, hogy az iratokból egyértelműen kitűnik (miután a tettes saját maga vall róla az egyik jegyzőkönyvben), hogy én a történet jóhiszemű, és jószándékú áldozata voltam, és vagyok, rögtön esélytelenné teszem, hogy valaki ilyesmivel támadjon be engem.
De a teljes nyilvánosság taktikája a hitelességemet is növeli. Erre kiváló példa volt az az időszak, amikor a lakásmaffia-ügyemről még csak meséltem, de nem mutattam róla iratokat. Megkaptam az arcomba, hogy én biztos hazudok, nincs is lakásom, és életemben nem láttam egyben 2,5 millió forintot. Az ilyen hangok a szkennelgetés után elhallgattak.
Talán némelyek számára már érthető, hogy a személyes fényképek friss elkészítése és nyilvánosságra hozatala hogyan kapcsolódik be ebbe a sorba. Miután a 168 óra igen előnytelen fotója alapján sokakban az a meggyőződés alakult ki, miszerint én valami sérült, retardált gnóm lennék, erre a legjobb orvosság a személyes arcképválogatás volt. Miután valaki megjegyezte, hogy ezek biztos manipulált képek, rögtön jött a második ugyanilyen galéria, immár természetesebb beállításokkal, végül pedig a harmadik, annak örömére, hogy megtaláltam a vendéglátóim fotóaparátján az időzítő funkciót, melynek segítségével le tudom rakni a gépet, és távolabb lépni tőle.
A nagy mennyiségű képre tehát elsősorban azért volt szükség, mert így a manipuláció lehetősége, mellyel az elején meg lettem gyanúsítva, szintén ki lett lőve. Mert ahogy megszoktam, ha valami kétségbe van vonva, felrakom a bizonyítékot. :)
Ugyanígy, ha például azt terjesztik rólam, hogy nincs meg mind a négy félév programozás módszertanom, felrakom mind a négy félév beadandóit. Ha ezután azt hazudják, hogy egyik szakomon még mindig első féléves tárgyakat hallgatok, felrakom az egyetemi indexem fénymásolatát, ami cáfolja mindent.
Legvégül, miután több helyen is azt hazudják, hogy én valami torzult testű nyomorék lennék, mi mást tehet az ember, mint hogy egy egészalakos képet tölt fel? :)
Aztán mindenki döntse el maga...
UPDATE:
By SoDI
Kapcsolódó:
Miután most jó időre épp elég kép van fent rólam, készítettem gyorsan egy képek SoDI-ról bejegyzéskategóriát, ami alá összegyűjtöttem az összes olyan régebbi postot, ahol bármilyen felvétel látható rólam.
Van itt letartóztatásos videó, gyermekkori fényképgaléria, OKJ szakdoli intrókép, mókás kamerázós pillanatok, közös vakkép SF-fel, Gárda tárgyalás fotó, miegymás.
E sorok írása közben összesen 27 bejegyzésben.
Illusztrálandó, hogy mennyire nem csak a hülye 168 órás szar létezik :)
Tessék kattintani:
Update: Friss, tegnap esti képek rólam pedig ide kattintva. ;))
By SoDI
Egyeseknek már csömörük lehet az önarcképeimből, de ne tessék csodálkozni: én előre bejelentettem külön videóban, hogy amíg nyaralok, nincs itt közéleti téma, hanem helyette picsablogozunk. :)
Ma álljon itt cenzúrálatlanul 14 kép, mindenféle korrekció nélkül, úgy, ahogy sorrendben elkattintottam őket; azután, hogy felfedeztem, miként lehet beállítani a vendéglátóim digitális fényképezőgépén az időzítést. :)
Ahogy elnézem magam, szeptembertől eskü' elkezdek újra csajozni a fél éves pihenő után, mert ha nem szarom pont le, hogyan nézek ki (tüntetésre, illetve suliba pont le szoktam szarni, így ezekre a helyekre rendszerint úgy megyek, mint valami utolsó csöves), akkor szerintem egész normális képet tudok mutatni, melytől szabályosan bűn megfosztani a gyengébbik nem szerencsésebb tagjait xDDDDD
Nagyításhoz tessék kattintani:
Sz'al SoDI szeptembertől beindul xDD
Azt pedig, hogy bármelyik férfiember szerint szarul nézek ki, pont leszarom :)))
By SoDI
Kapcsolódó:
Miután néhány napon belül megkapom a kissendrefarkas.hu domaint, elkezdtem tervezgetni, hogy mit is rakjak oda.
A munálatokról külön blog szól.
Tessék kattintani:
Update:
By SoDI
Kapcsolódó:
Miután tegnap megkaptam, hogy én állítólag sunyi módon megszépítem magam mindenféle optikai csalásokkal, álljon itt még további hat kép, melyek sokkal kevésbé művien beállított kompozíciók a tegnapiakhoz képest. :)
Aztán több már nem lesz, mert egyszerre majd tucatnyi friss arckép bőven elég. ;P
Nagyításhoz tessék kattintani:
By SoDI
Kapcsolódó:
Nem voltak rólam friss arcképek ezért most pótoltam. :)
A fésű meg a borotva éppen szabin van xDD
Nagyításhoz tessék kattintani...
By SoDI
Hiii, ez nagyon tetszik. :)
Eskü, amint tehetem, beruházok még egy kamerába. :)
Wolf Gábor videóiból amúgy is megtapasztaltam már, hogy ha egy szál ember hosszabb előadását kell megörökíteni, akkor sokkal jobb akár három-négy kamerával, mert akkor nem alszik el a közönség. :)
Ha nem megy, katt ide, vagy ide!
By SoDI
Röviden.
Kérdezték néhányan, hogy hányan nézik a blogomat.
Ehhez álljon itt a múlt heti statisztika.
Nagyításhoz tessék kattintani:
Nos, mint látható, az egyedi látogatók száma stabilan 1000 fölött van naponta (kivéve a hétvégén). Ebből 2-300 ember kattint az új videókra (ezt a YouTube-ról lehet tudni).
By SoDI
Ha jól emlékszem, a blogom közel két éves, aktív működése során még soha nem szerepelt itt olyan írás, amiben annak okait fejtegettem volna, hogy miért vagyok én nemzeti gondolkodású fiatal, és miért érzek határozott, politikai irányultságú ellenszenvet mindazokkal szemben, akik bármilyen módon is támadják, illetve gúnyolják a hazájukért aggódó, és érte tenni is hajlandó magyarokat.
Egy hasonló összeállításnál általában fel szokás sorolni népünk történelmi erényeit, a gazdag kultúrát, a családvédelmet, a közösségi szellemet, és egyéb, magasztos gondolatokat. Ez alapvető ennél a témánál, azonban ezt a részt én most mégis átugranám, elvégre ha megfeszülnék se tudnám mindezt olyan mélyenszántón megfogalmazni, mint ahogyan azt néhány napja Tor Salquist barátunk tette.
Mindezek helyett inkább azokból a rágalmakból indulnék ki, melyeket az ellenségeink előszeretettel ragasztanak ránk; sorra cáfolva meg mindet, így világítva rá, hogy miért az a világnézet, és elkötelezettség a legmagasabb rendű eszme mind közül, amit mi a nemzeti oldalon képviselünk.
Leggyakrabban ugye velünk szemben a szélsőségesség vádja hangzik el. Hogy fel tudjuk térképezni, mit jelent ez a szó, a legjobb az, ha felsorolásszerűen adunk rá nyolc példát...
Normálisan gondolkodó embernek az alábbiakat illik szélsőségességnek tekintenie:
Ha megfigyeljük, a nemzeti oldal ismertebb alakjai kivétel nélkül mentesek a fenti szélsőségek mindegyikétől.
Van olyan balliberális barom például, aki Vona Gábort rasszistának nevezi. Ennek erősen ellentmond, hogy még a szélsőbaloldali Partizáninfó, vagy Nácivadász lapok is sokkalta sűrűbben használják a „cigánybűnözés” kifejezést, mint ő.
Ugyanígy vannak sokan, akik a józan Izrael-kritikánál, vagy akkor, amikor bizonyos közéleti szereplők esetén megvizsgáljuk, hogy az illető zsidó-e, rögtön antiszemitizmusról beszélnek. Az ilyen embernek ajánlom figyelmébe az elvitathatatlanul baloldali érzelmű Gerő András gondolatait, aki nemrég Friderikusz műsorában világosan kifejtette, hogy Szekeres Imre esetében igenis releváns felvetés a zsidóságát említeni, ez ugyanis szorosan hozzátartozik az ő szociológiai profiljához; vagyis annak a ténynek a kimondása, miszerint ő nyilvánvalóan azért nem szeretné a katonai tisztavatásokon ott látni a Szent Koronát, mert zsidó, még korántsem számít „zsidózásnak”, pláne nem antiszemitizmusnak.
Vannak még ezen túl olyan emberek, akik – tájékozatlanságból, vagy ártó szándéktól vezérelve - a Domokos Endre által vezetett Vér és Becsületet (mai nevén: Pax Hungarica) neonáci szervezetnek tekintik, annak ellenére, hogy ők egyértelműen a klasszikus Hungarista elvek követőiként definiálják önmagukat. Nos, be kell vallanom, eleinte még én is bevettem ezt az ócska hazugságot Domonkos úrral, illetve a csoportjával kapcsolatban, azonban azóta már vettem a fáradtságot, és végighallgattam néhány beszédüket, illetve egyéb rendezvényeiknek az anyagait. Amikor az egyik, a Petőfi szobor tövében tartott megemlékezésükön hallottam azt a mondatot, miszerint az tesz magyarrá valakit, hogy magának érzi a magyar nemzet ügyét, és tenni is hajlandó érte, mint akként tette ezt a Petrovicsból Petőfire magyarosító költő, akkor már tudtam, hogy itt szó sincs semmiféle xenofóbiáról, illetve sovinizmusról. Ez a meggyőződésem még inkább megerősödött, amikor elmentem megnézni a 2008-as Becsület Napja nevű rendezvényüket, és megpróbáltam kihallani beszédeikből azt az idegengyűlöletet, rasszizmust, és antiszemitizmust, amivel folyamatosan rágalmazzák őket. Legnagyobb meglepetésemre azonban semmi ilyesmit nem hallottam, ehelyett csak egy gyönyörű történelmi megemlékezésnek lehettem a szem -és fültanúja, tehát józan, visszafogott, szívhez szóló, konzervatív gondolatokat hallhattam. (A helyszínen készített videóm itt tekinthető meg).
Mindezek után, ha nagyon röviden össze kell foglalnom, hogy miért vagyok én keresztény-nemzeti érzelmű, konzervatív fiatal, akkor ezt mondanám:
Miután pedig a szélsőségességet normális ember a fentebb kifejtett nyolc ponttal azonosítja, ezért logikusan adja magát, hogy igazából az áll középen, vagyis a józan ész pártján, aki ezen kilenc pont mindegyikétől egyaránt elhatárolódik. Az igazi szélsőségesek pedig azok, akik ezen pontok közül egyiket-másikat a magukénak vallják.
Határolódjunk el a szélsőségességtől, mert veszélyesek?
Bizony, én is ezt mondom. Én már megtettem. Ezért állok a nemzeti oldal, a Jobbik, a Gárda, és a '40-es évek építő hazai ideológiái mellett.
Azért, mert normális vagyok.
By SoDI
Kapcsolódó:
A mai bejegyzés után minden cionista zsidó, és bolsevik lumpen döntse el, hogy akar-e még beszélgetni erről...
Tudom, hogy sokan vannak közületek, akik szerint hatalmas hiba reagálni a Nácivadászok mocskolódásaira, ugyanis csak feleslegesen csináljuk nekik a reklámot, és a linkelgetéssel növeljük a Google pagerank-jukat, azonban én úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes folyamatos ellenpontot képezni a propagandájukkal szemben.
Erősen hiszen ugyanis, hogy egy oldal látogatottsága, vagy elhelyezkedése valamely kereső találati listájában önmagában még nem teszi társadalmilag hatásossá az ott található tartalmat, elvégre a Népszabadságot is mindenki olvassa az ellenség megismerésének jegyében, mégis fogyatkozó Magyarországon a balliberális módon gondolkodó emberek száma. Ha az ember hatni akar az ellenfél olvasóira, és enyhíteni akarja valamilyen weblap azon képességét, hogy befolyásolni tudja a közgondolkodást, ahhoz ehhez a legjobb módszer az, ha pontról pontra, észérvekkel cáfoljuk meg az onnan érkező valótlanságokat.
Elsősorban azért gondolom úgy, hogy szükség lenne erre, mert – ellentétben a Partizáninfóval, akik néhány, a rendőrségtől kapott adat jogtalan publikálásán, és esztelen fröcsögésen kívül másra nem képesek – ezek a Nácivadászok némileg összeszedetten, és a maguk módján kifejezetten értelmesen kommunikálnak. Úgy gondolom, hogy teljesen felesleges elvitatni tőlük ezt a tényt, elvégre legtöbbször elképzelni sem lehet annál nagyobb hibát, mint amikor valaki elbizakodottan lebecsüli az ellenségét. Ellenségnek lenni ugyanis rangot jelent, ezek tehát az eltaposandó férgek fölött helyezkednek el egy lépcsőfokkal. (Míg a férgek az állatoknak kijáró megvetést, és sárba döngölést érdemlik, addig az ellenséget egyenrangú küzdelemben kell legyőzni, majd végül - természetesen ugyanúgy - kíméletlenül megsemmisíteni.)
Másfelől úgy érzem, abból a szempontból hatalmas taktikai előny birtokában vagyok, hogy képes vagyok ráhangolódni az ő érvelési menetükre. Megfigyeltem ugyanis, hogy a legtöbb esetben a Nácivadászok hajszálpontosan azokat a gondolkodási sémákat alkalmazzák az írásaik megfogalmazása során, mint amelyekkel ezen a blogon én magam is előszeretettel operálok, csak éppen ellenkező előjellel. Ilyen módon tehát az övékével egyező érvelési technika birtoklása, de az ő céljaikkal homlokegyenest szembemenő célrendszer, úgy érzem, kiválóan alkalmassá tesz engem arra, hogy alapos, és hiteles cáfolatát nyújtsam a hazug állításaiknak. Ebből a megfontolásból hoztam tehát most létre az ellen-nácivadász kategóriát.
Mindezt csak azért írtam le, hogy megvilágítsam az ellen-propaganda szükségességét azok számára, akiknek szemében esetleg kevésnek bizonyul a személyes megtámadtatás indoka, vagyis az, hogy ezek a szemét kis patkányok valamiért kiemelten foglalkoznak velem.
Márpedig foglalkoznak, mégpedig minduntalan arra a kényszerképzetükre térve vissza, miszerint én zsidó lennék. Miután ez elképzelhetetlenül távol áll az igazságtól, talán a teljes ignorálás lenne részemről a méltó válasz, azonban én ennek ellenére egy érdekes lehetőséget, ha úgy tetszik: kapaszkodót látok a rágalmakban arra, hogy – részben az én hozzájárulásommal – elindulhassunk abba az irányba, amikor a hazai közéletben egyre kevésbé számít majd szalonképtelennek vizsgálni bárkinek is a származását. A művi, polkorrekt szabályok fokozatos felszámolásának szempontjából tehát kifejezetten előnyös, ha minél nagyobb nyilvánosság előtt van szó ilyesmiről, még akkor is, ha ez esetben éppen én vagyok a vizsgálódás alanya.
Arról már nem is beszélve, hogy miután pontosan tudom, hogy a származásommal kapcsolatos rágalmak mekkora hazugságok, így bármiféle, ilyen irányú vizsgálódás elé nyílt szívvel, és bátran állhatok; mindez a legkevésbé sem jelent gondot a számomra. Annál is inkább így van ez, mert tény: a stabil keresztényi és értelmiségi gyökerek szégyenkezés helyett inkább büszkélkedésre adnak okot a számomra.
Vizsgáljuk meg tehát SoDI családfáját!
Azt hiszem, ha azt kell eldöntenünk, hogy ki a zsidó, legjobb, ha a magyar jogalkotás egyik legbölcsebb idevonatkozó gyöngyszemét, az 1941-ik évi XV. törvényt vesszük alapul.
A jelen §. alkalmazásában zsidó az, akinek legalább két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született, úgyszintén - tekintet nélkül származására - az, aki az izraelita hitfelekezet tagja.
De még ennél is tovább megyek. Mondjuk, hogy ez túl enyhe feltétel. Ezért annak ellenére, hogy házasságban születtem, inkább vizsgáljunk meg engem a fattyakra (gyk.: házasságon kívül született kölykökre) vonatkozó passzus alapján:
...az a gyermek zsidó, akinek legalább egyik nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.
Az alaposság jegyében tehát menjünk végig hat emberen, a két szülőmön, és a négy nagyszülőmön. Nos, ha ez kell, hát nagyon szívesen.
Már csak azért is, mert irtózatosan kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy a két, egyetemet végzett szülőjük mellett mind a négy nagyszülőjük legalább főiskolát végzett.
Az pedig, hogy mindezt egyetlen zsidó családtag nélkül tudom felmutatni egy olyan országban, ahol egyértelmű túlreprezentáltságot mutatnak az értelmiségi pályák többségén, még inkább kiemeli ezt a gyönyörű vérségi érdememet.
Abban úgyszintén biztos vagyok, hogy ez a tény mostantól minden olyan balfasztól elveszi az erkölcsi jogot ahhoz, hogy a családi hátterem vonatkozásában akár csak ki merje nyitni a mocskos pofáját (melyből legalább negyedrészt ott lóg a kapanyél), aki eddig - annak ellenére, hogy nem büszkélkedhet legalább ilyen kvalitású háttérrel - a származásom irányában előszeretettel költögetett különféle rémmeséket a nyilvánosság számára.
Az alább felsorolt tényekhez természetesen könnyen be tudom szerezni a családi dokumentációt. Menjünk tehát sorban az „őseimen”.
Kitűnőre érettségizett egy dunántúli technikumban, majd 5 év múlva magna cum laude minősítésű villamosmérnöki diplomát szerzett a BME-n. Több helyen dolgozott fejlesztőmérnökként, rövid ideig középiskolai, valamint főiskolai tanár is volt.
Jogászként végzett az ELTE ÁJK-n. Néhány évig jogtanácsosként dolgozott, majd fokozatosan önállósította magát. Immár több, mint 10 éve egyéni ügyvédként tevékenykedik.
Mezőgazdasági múltú családból származik, Prügy községből. Felekezeti hovatartozása szempontjából református. A legnagyobb szívfájdalma fiatal korában az volt, hogy reformátusként a Horthy korszakban esélye sem volt vasúti alkalmazottnak lenni, mert akkoriban ez a lehetőség (nyugdíjas állás lévén) csak római katolikus vallásúak számára volt nyitva. Ez a korlátozás később megváltozott.
Végzettsége szerint gépészmérnök (BME) volt. Külön érdekesség mérhetetlen elkötelezettsége, mellyel 45 éves (!) fejjel ült be nappali tagozatra (!) a 20 éves gyerekek közé, és így 50 éves korában szerezte meg a diplomát. Nyugdíjba MÁV középvezetőként ment.
Közgazdász diplomával a zsebében hosszú ideig ő volt az APEH jogelődjénél a személyzeti vezető (ma HR-es részlegvezetőnek neveznénk). Az egészen pontos családi hátterének még nem néztem utána, azonban itt indifferens is, elvégre zsidó származását már csak azért is elvethetjük, mert arról hallanom kellett volna. Másrészt pedig ebből kifolyóan bármiféle izraelita felekezeti hovatartozás szintén garantáltan, százszázalékos bizonyossággal kizárható nála.
Általános iskolai tanárként tanított magyart és történelmet. Tiszta keresztény származása a Pannonhalmi Bencések archívumában garantáltan több száz érvre visszavezethető, éppen ezért több szót nem is érdemes vesztegetni rá.
Óvónő, a helyi óvoda igazgatója, valamint a helyi tanács tagja (mai szóhasználattal: önkormányzati képviselő) volt egy dunántúli községben. Származását tekintve sváb (Geiling családnévvel). A második világháború ideje alatt az is felmerült, hogy esetleg Németországba költözik (illetve hogy kint marad, miután konyhai alkalmazottként dolgozott ott azokban az években). Családja a dunántúli Szomód nevű faluból származik (sváb falu). A tiszta katolikus, keresztény származás tehát nála is abszolút megkérdőjelezhetetlen.
Íme tehát a tények.
Aki maga miatt szégyenkezik, és irigykedik, vagyis akiben ugyanaz az alulról jött ember elkeseredett gőgje munkál, mint ami Gyurcsány Ferencnek is megalapozza a visszataszító erőszakosságát, persze joggal lehet dühös rám mindezek után is, a különbség csupán annyi lesz, hogy az ilyen ember motivációit mostantól pontosan fogom érteni én is, és ti úgyszintén.
Azon évfolyamtársaim részéről pedig, akik előszeretettel jönnek különféle szociális problémákkal, különösen érthető lesz mindezek után a támadó hozzáállás, elvégre köztudott szociológiai tény, hogy az elsőgenerációs reálértelmiségiek általában pusztán kockaszintű szaktudással vérteződnek fel, de ettől függetlenül túlnyomó többségükben végig megmaradnak ugyanannak a műveletlen, faragatlan ősbunkónak, mint amilyenek annak előtte voltak.
Szóval ennyi vagy, haver.
Fel vannak térképezve az attitűdjeid. XD
By SoDI
Kapcsolódó anyag:
Ezért nem írok ma.
- Én ezt nem bírom már sokáig, Aranka. Két hét óta egyetlen halk köcsögözést, vagy egy tétova kommunistázást sem hallottam még!
By SoDI (hócipő nyomán)
Kedves Molnár F. Árpád!
Ami engem illet, pontosan értem, hogy miről beszélsz. Te, aki még az enyémet is sokszorosan meghaladó lendülettel, kitartással, és energiával igyekszel a magyar netet gazdagítani különféle videókkal, melyek nélkül a nemzeti harcot szegényebbnek érezhetnénk jó néhány olyan gondolattal, amit kizárólag te lehetsz képes összegyűjteni, illetve megfogalmazni a nagyközönség számára, látszólag joggal érzed derogálónak, hogy egy lapon említsenek téged egynémely gyűlölködő, kevésbé kifinomultan kommunikáló jobboldalival.
Azonban én ezzel együtt is úgy gondolom, hogy ilyenfajta nívóbeli hierarchia gondolata most, amikor mindennél szélesebb összefogásra van szükség, csak felesleges megosztáshoz vezetne. Való igaz, hogy sokan követtek el hasonló hibákat a múltban, főleg a 2006-os ébredés kezdeti időszakában, amikor még csak formálódtak a haza ügyéért harcoló emberek közötti viszonyok, azonban én úgy érzem, hogy manapság a hasonló konfliktusok nagy része már nyugvópontra jutott. Nincs az állandó marakodás.
Tomcat és Kőrösi Imre persze nem fog holnap reggel összeölelkezni, azonban a jelek szerint ma már a többségünk belátta, hogy úgy a helyes, ha mindenki a maga tempójával és stílusával harcol a közös ellenség ellen, elvégre a cél nagyrészt stabilan egyező, és csak ez a lényeg. Ez szerintem így van rendjén, ugyanis jobb esélyt sem hagyni a balliberális elnyomóknak arra, hogy az 'oszd meg és uralkodj' elvét alkalmazhassák a magyar embereken. Ami engem illet, el sem tudom mondani, mennyire örülök ennek a most látszódó nemzeti összezárásnak. Talán ezt csak az tudja kifejezni, hogy annak idején több humorosnak szánt karikatúrát is készítettem a Tomcat-Kőrösi küzdelemről, a szatíra eszközével figurázva ki, hogy valójában mennyire értelmetlen az egymás ügynöközése. (Tévedés ne essék: nyilván vannak beépített ügynökök, de szerintem a keresgélésük túl sok energiát köt le, ezért érdemben nem érdemes azzal tölteni a napjainkat, hogy őket próbáljuk azonosítani.)
Van persze még itt egy másik kategória, akiket megemlítesz, közelebbről azok a részeg fazonok, akik artikulálatlanul üvöltve zsidóznak, illetve - kezdjük ezzel - támadnak meg operatőröket.
Ha nem megy a fenti videó, kattints ide!
Nos, velük kapcsolatban nem ez az esetem volt a legdurvább, melynek anyagát a videódban magad is felhasználtad, hanem az, ami idén március 15-én történt. Az alábbi videót azért ajánlom különösen figyelmedbe, mert ez kapásból megcáfolja néhány állításodat.
Saját felvétel:
Ha nem megy a fenti videó, kattints ide!
Index-es videó ugyanerről:
Nos, mint látható, a kedves tüntetők itt emberesen megnevelik a balliberális szutykok tudósítóit, azonban, azzal együtt, hogy szó nélkül nekem rontanak, attól a pillanattól kezdve, hogy igazolom, ki is vagyok valójában, engem - nagyon helyesen - máris szövetségesükként kezelnek.
NEM mindegy tehát, kinek dolgozol.
Hasonlóan sajnálatos félreértések, mint amiről te magad is beszámolsz a videódban, természetesen óhatatlanul is előfordulnak, miközben a hazafiak - szerintem erkölcsi szempontból el nem ítélhető módon - éppen megdolgozzák a cionliberális zsarnokok szervilis talpnyalóit. Hogy mást ne mondjak, a homokosok néhány héttel ezelőtti felvonulásán én magam is kaptam egy kisebb adagot Tomcat káoszbrigádosainak bűzös vízéből, mert amikor vitatkoztam az egyik injekciós, Kossuth téri nénivel, véletlenül liberálisnak néztek engem. Mégse haragszom rájuk, azóta már kezet is ráztam velük, ugyanis ha arra gondolok, hogy ilyen félreértések nélkül hathatós nemzeti önvédelem se lenne, akkor máris nem tűnik annyira vállalhatatlannak, és elviselhetetlennek mindez. Mondom ezt annak ellenére, hogy elég kellemetlen volt harcsabájoló illattal hazamenni. :)
Árpád, mondod még azt is, hogy szerinted teljesen mindegy, kinek a kezében van a kamera, egyetlen újságírót sem szabad inzultálni. Ezzel a legkevésbé sem tudok egyetérteni. Amikor ugyanis olyan ócska szennylapok működnek, mint a hazafiak adatait sorra közlő Partizáninfó, szerintem igenis jogos igény minden magyar érzésű ember részéről, hogy csak és kizárólag kipróbált, megbízható személyek legyenek jelen képrögzítő eszközzel olyan nemzeti rendezvényeken, ahol esetlegesen várható lehet a rendfenntartó erőkkel való kényszerű konfrontálódás. Arról már nem is beszélek, hogy az Index aljas csúsztatásait, amit a videóvágás módjával is erőszeretettel gyakorolnak, joggal érzi minden jóérzésű magyar büntetést érdemlő cselekedetnek.
Értem én, Árpád, hogy ezzel együtt a legkevésbé sem tudsz azonosulni a dobálózó, és hét pofára zsidózó focihuligánokkal. Tény, hogy ezek gyakran produkálnak olyan megnyilvánulásokat, melyeket igen nehéz a szalonképesség kategóriájába sorolni. Azonban én ennek ellenére is azon a véleményen vagyok velük kapcsolatban, mint Budaházy György és Toroczkai László. Igen, egy kicsit ciki, hogy ezek az emberek még akkor sem képesek türtőztetni magukat, amikor különben indokolt lenne. De annak ellenére, hogy nehéz kontrollálni őket, két dolgot mindenképpen leszögezhetünk velük kapcsolatban.
A hasznosságról szólva: ezek bizony tettre kész emberek. Olyanok, akikre igen nagy szükségünk lesz, ha esetleg mégsem zárul le megnyugtatóan a Turul körüli huzavona, és mégis kénytelenek lesznek a hazafiak akár polgári engedetlenség árán is megakadályozni a lebontását.
Azt mondod, nehezen lehet egyetérteni az erőszakkal, mert így cseppet sem vagyunk különbek azoknál a vadállatoknál, akik 2006. október 23-án emberek százait verték véresre, illetve nyomorítottak meg egy életre? Nos, tökéletesen igazad van.
Az egyetlen probléma, tudod, ott van, hogy az említésre méltó emberi sérülésekkel járó eseményeket soha nem az utcai fenegyerekek kezdeményezik, hanem a rendőrök. (A demonstratív rendőrautó-rongálás, melynek nyilván az a jelképes jelentősége, hogy az ellenállási mozgalom akár még ezt is meg tudja tenni, már egy egészen más kategória, de ebbe most ne menjünk bele, elvégre szerintem az igazi határvonal az emberi sérülés és annak a hiánya között húzódik.) A hazafiak tehát általában mindig csupán válaszreakcióval szolgálnak. Azt a kérdést, hogy ez a válaszreakció helyes-e, vagy helyette a keresztényi alázat lenne-e méltóbb, természetesen jogos lehet vizsgálni, de amikor éppen hús-vér valóságában tapintható reálpolitika zajlik, akkor igen nehéz átszűrni ezeket a cselekedeteket holmi absztrakt elvi megfontolásokon. Helyi történésekre helyi reakció a logikus. Az utólagos, esetleges morális mérlegelés már egy ettől eltérő terület kell, hogy legyen.
Legvégül lássuk azt a szempontot, miszerint elfogadható-e, ha a hozzád, vagy a hozzám hasonló, kifinomultabb módszerekkel kommunikáló jobboldaliakat egybemossa a közvélemény az ormótlan zsidózókkal... Ez megint csak egy érdekes, ráadásul igencsak aktuális kérdés, ami annak kapcsán bontakozott éppen ki, hogy én a tegnap esti Turul tüntetés videómon "hazafiaknak" nevezem azokat a fiatalembereket, akik kórusban azt kiabálják többször egymás után, hogy "mocskos zsidók".
Nos, ezzel megint csak ahhoz az értelmetlen hierarchiaképzés gondolatához kanyarodunk vissza, amit a bejegyzésem elején is említettem. Hogy ezt a gyakorlatban miért tartom egy nagyon veszélyes megközelítésnek, egy rövid, de annál szemléletesebb példával illusztrálnám. Tény, kedves Árpád, hogy vannak olyan emberek, akik annak ellenére, hogy magukra jobboldaliként gondolnak, téged, Skodacsek Andrást, Satu Ferdinándot, vagy akár engem hóbortos bolondnak tartanak. Ugyanígy vannak olyan jobboldaliak, akiket akár én, akár te tartasz ilyennek. Ha értelmetlen és ködös módon meghúzott, morális, színvonalbeli, avagy szalonképességi vonalakat húznánk, és mindenki dacosan megtagadná az együttműködést azokkal, akik az így kialakuló komfortzónáján kívül esnek, akkor gyakorlatilag lehetetlenné válna az érdemi nemzeti célok megvalósítása, mert minden időnket is energiánkat a folyamatos méricskélés, és egymás sehova nem vezető véleményezgetése kötné le.
Az ellenség pedig röhögne a markába.
Azt pedig nem akarhatjuk.
Legvégül engedd meg, hogy további sok sikert és kitartást kívánjak a munkádhoz!
Maradok tisztelettel:
By SoDI
SoDI e-mail címe: 