Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Íme két oldalon összefoglalva SoDI Gárda-peres aktivitása!

Két A4-es oldalt mindenki el tud olvasni. :)

Kattints:

Miután hirtelen fontossá vált, hogy valakinek röviden összefoglaljam a Gárda-perben eddig megtett jogi lépéseimet, alább megpróbálom ezt lehetőségekhez képest tömören és lényegre törően megtenni.

A szöveg egyes részeiben a [blog] jelölés (hivatkozás) az adott iratnak a jelen blogon történő tálalását jelenti, az [irat] jelölés pedig ugyanennek személyes kommentárok nélküli verzióját.

A perbeli szerepem két fő szakaszra oszlik. Van egy első beavatkozási kérelmem, melyet 2008. decemberében bíráltak el jogerősen, illetve van egy második, melyről még a mai napig nem döntött az Ítélőtábla. (Különben - az alább részletesen kifejtett okokból - hozzávetőlegesen április 11-ig, vagyis jövő szombatig van időm benyújtani az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésemet.)

• 2008. június 19. - Bejelentem a beavatkozásomat a Gárda-perbe ([blog],[irat]). Arra hivatkozom, hogy a Gárda feloszlatása rossz üzenet lenne a civil szféra felé, mert öncenzúrára kényszerítené őket, ami a hozzám hasonló, szabad szájú közírók mozgásterét is beszűkítené, így pedig sérülnének a személyes véleményszabadsághoz fűződő jogaim.
• 2008. június 30. - A bírósági tárgyaláson jó 20 percen keresztül részletezem a beavatkozási indokaimat ([blog],[irat]). Előadom, hogy a beavatkozásomra elsősorban az OCÖ és a MAZSIHISZ perbe lépése miatt volt szükség, mert ők soha nem rejtették véka alá, hogy a hazai szólásszabadság erős megnyirbálására törnek. Ezen a napon egy szóbeli végzéssel elutasítják a beavatkozási kérelmemet.
  
• 2008. július 15. - Benyújtok egy előzetes fellebbezést a beavatkozási kérelmem elutasítása ellen. ([blog],[irat]) Ebben megkifogásolom, hogy a bíróság anélkül folytatta le a június 30-i tárgyalás második részét, hogy érdemben elbírálta volna a felperes ügyészség kizárására vonatkozó indítványokat (annak ellenére, hogy ez kötelessége lett volna), valamint egy Népszabadságban - nyomtatásban is - megjelent cikkel igazolom a jogi érdekeimet, mely cikk arról számol be, hogy személyes tevékenységemet egy alkalommal maga Gyurcsány Ferenc mosta össze a Magyar Gárda tevékenységével. (újságcikk itt)
  
• 2008. július 21. - Egy panasz nyújtok be a bíróságra, ugyanis a polgári kezelőirodán megtiltották nekem, hogy betekintsek az iratokba, ami a jogaim súlyos megsértését jelenti. ([blog],[irat])
• 2008. szeptember 13. - Benyújtom a végleges formába öntött fellebbezésemet. ([blog],[irat]) Ebben megkifogásolom, hogy a perből való kizárásom indoklása során a bíróság elmulasztotta megvizsgálni az összes általam korábban hivatkozott körülményt.
• 2008. október 11. - A jövedelmi viszonyaimról nyújtok be igazolást, és megigényelem a személyes költségmentességet ([blog],[irat]), valamint megismételem néhány korábbi eljárásjogi kifogásomat, emlékeztetve a bíróságot, hogy azokat már régen el kellett volna bírálnia. A költségmentességet egyébként később rendben megkapom. (végzés itt)
• 2008. október 18. - Benyújtok egy kiegészítést a fellebbezésemhez. ([blog],[irat]) Ebben hivatkozom arra, hogy - miután sokáig nem tudtam hozzájutni a per irataihoz - indokolható a későbbi benyújtási időpont. Emellett részletesen kifejtem, hogy nálam is fennállnak ugyanazok a beavatkozási okok, mint a már engedélyezett OCÖ-nél és MAZSIHISZ-nél (ők is csupán egy bizonyos részcsoportját képviselik annak a társadalmi körnek, melynek a képviseletében eljárnak), ezért indokolt az én beavatkozásom engedélyezése is. Emellett felhívásra jelzem a bíróságnak az irat-igényemet is ([irat]).
• 2008. december 6. - Értesítem a bíróságot, hogy valószínűleg nem tudok elmenni a soron következő tárgyalásra. ([blog],[irat]) (Végül mégis el tudtam menni)
• 2008. december 9. - Egy hosszú beadványt készítek, melyben négy témakört érintek. ([blog],[irat]). (1) jelzem a bíróságnak, hogy én is megalapozottnak tartom az egyik alperesi beavatkozó alkotmányossági kifogásait (2) cáfolom az Antifasiszta Szövetség azon állítását ([irat]), miszerint korábbi beadványaimban nem jelöltem volna meg a pontos jogi érdekeimet (3) vitatom, hogy az ügyészség benyújtott bizonyítékai bármit is igazolnának (4) bűncselekményeket emlegetve megkifogásolom, hogy a polgári panasziroda ismét megtagadta tőlem az iratmásolatokat.

• 2008. december 15. - Kézhez kapom az Ítélőtábla végzését arról, hogy közíróként jogerősen is ki vagyok lőve a perből. ([irat]). Ekkor én új beavatkozást jelentek be azzal az indoklással, hogy a Gárda pártoló tagjai közé kívánok lépni. A bíróság előtt hivatkozom pedagógusi tanulmányaimra, melynek során felismertem, hogy bizonyos gyermekvédelmi feladatokat érdemes a Gárdára bízni ([blog],[videó]). Ezt a beavatkozást szóban elutasítják - az összes többi beavatkozási kérelemmel együtt.
• 2008. december 16. - Perbeszédben összegzem a per tanulságait, és a lényegesebb érveket. ([videó]).
• 2008. december 30. - Kérem az elsőfokú ítélet ([videó],[irat]) hatályon kívül helyezését a beavatkozók kizárásának szabálytalan volta miatt. ([blog],[irat]) Emellett egyrészt eljárásjogi szabálytalanságok miatt indítványozom a per visszautalását első fokra, másrészt megfellebbezem a második beavatkozási kérelmem elutasítását, tekintettel arra, hogy a bírósági ítéletben a Gárda Egyesület és a Gárda Mozgalom közötti viszony vonatkozásában megállapított állítólagos „szimbiózis” olyan erős köteléket kellene, hogy jelentsen, ami a tervezett mozgalmi tagságom okán már mindenképpen megalapozza a beavatkozáshoz szükséges jogi érdekemet.
• 2009. február 13. - Határidő-hosszabbítást kérek a január 25-én kézhez kapott elsőfokú ítélet végleges megfellebbezéséhez, ugyanis a kezelőirodán február 5-én azt mondták nekem, hogy már nem vagyok bent a perben, ám erről semmilyen hivatalos értesítést nem kaptam ([blog],[irat]). Emellett megemlítem, hogy a magyar közéletben egyre többször esik szó a cigánysághoz köthető bűnözésről, hiszen Széles Gábor után már Orbán Viktor is erről beszél.
• 2009. február 28. - Megírom a bíróságnak, hogy még mindig nem kaptam iratokat arról, hogy tényleg ki vagyok-e rúgva a perből. ([blog],[irat]) Leírom, hogy így nem tudom megfogalmazni a fellebbezésemet. Közlöm ugyanakkor a bírósággal, hogy ettől függetlenül elkezdek ügyvédet keresni az Ítélőtábla előtti kötelező jogi képviselethez.
• 2009. március 26. - Kapok egy külön a nevemre szóló végzést arról, hogy még bent vagyok a perben, és átvehetem az eddig hiányolt iratokat a kezelőirodán. ([blog][irat]) Másnap rendben át is veszek mindent személyesen Pataki bíró úr kezéből.

A jelenlegi helyzet tehát az, hogy miután február 5-étől kezdve a bíróság (konkrétan az annak részét képező polgári kezelőiroda) folyamatosan abban a tévhitben tartott engem, miszerint már nem tehetek a perben érdemi jognyilatkozatokat, egészen mostanáig nem lehettem képes szabályszerű fellebbezést benyújtani. Miután március 26-án a bíróság egyértelműsítette a helyzetet, és így másnap megszűnt ez a számomra erősen hátrányos, jogszerűtlen állapot, a saját jogértelmezésem szerint ekkor indult el az a 15 nap, melyen belül be kell nyújtanom a fellebbezésemet.

Vagyis április 10-ig (esetlegesen 11-ig, a megfelelő iratok kézhezvétele utáni tizenötödik napig) még van lehetőségem a törvényes határidőn belül érvényes fellebbezést benyújtani. Ehhez csupán egy ügyvédi ellenjegyzésre lesz szükségem a jövő héten.

By SoDI

Most este 10-ig még a Nemzeti Kávézóban vagyok, ahol nagyon finom a gulyásleves, de még az éjjel az alábbi témában várhatóak videók:

• Gonda arról szónokol, hogy ideje lenne autókat gyújtogatni, mert ezt érdemli az a nép, ahol fontosabb az autó, mint a gyerek.
• Hollán emléktábla (az előzővel egyidőben, SoDI ugyanis tud varázsolni, és párhuzamosan két különböző helyen dolgozni) *
• Pál Marci megbünteti, leszídja, és szemen köpi a TV2 operatőrét, aki később elmondja, hogy Marci könnyen megúszta, ugyanis egy feketeövesbe kötött bele.
• Kisebb dulakodás a Bazilikánál (Forintos Katalin BRFK főhadnagyot nemzeti radikálisnak nézte egy kötekedő liberális - ŐT ÉPP E SOROK ÍRÁSA KÖZBEN RABOSÍTJÁK :))

Egyébként a nap híre: Patrubány kitiltotta Tomcatet a Magyarok Házából. 

By SoDI

Az Index videóján jól látszik, hogyan vert engem tegnap este nyakon gumibotjával az egyik vérszomjas ávós.

Mindez saját szemszögemből így nézett ki (kattints)

A gyalázatos elkövető arca alább látható.

By SoDI

Tegnap után kivételesen ma is szünnapot tart a blog.

Néha még nekem is pihennem kell.

De aggodalomra semmi ok, holnaptól ismét felpörgök. :)

By SoDI

A moderálási elveimmel kapcsolatban ismételten szükségesnek tartok tisztázni néhány dolgot. Pontokba szedem őket, így talán egyszerűbb lesz megérteni.

A lényeg: a moderálás napi több óra lenne, automatizálni pedig csak akkor tudnám, ha én lennék a Freeblog programozója.

• A hozzászólások egyenkénti átolvasására nincs és a jövőben sem lesz időm. Ha a renitenseket törölni próbálom, bosszúból olyan iramban kezdenek komment-szemetelni, ami a Freeblog adminisztrációs eszközeivel kezelhetetlen. Innen sajnos nem lehet véglegesen kitiltani senkit.
  
• Nincs lehetőség ugyanis a Freeblog-os alapú kommentelést külön a SoDI blogra szóló regisztrációhoz kötni. Ilyen módon tehát a kitiltás megoldhatatlan: egyetlen karakternyi változtatás a névben, és máris visszajön az illető.
• Azt, hogy csupán előzetes moderáció után jelenjenek meg a hozzászólások, semmiképpen sem akarom bevezetni, az ugyanis megölné a valódi társalgás folytonosságát.
• A fenti problémák kezelésére hoztam létre nemrég a játszótér kommentrész mellett a normál kommentrészt, melyet a könnyebb kezelhetőség érdekében már holnap tovább fogok fejleszteni. Ott, miután 100%-osan én programozom, valóban meg tud valósulni minden funkció, ami egy értelmes moderációtól elvárható, így a normál kommentrész karbantartását saját magam is vállalni tudom, a Freeblog által kezelt kommentrész kezelését viszont nem.

A normál kommentrész Internet Explorer kivételével minden böngészővel működik. Az Internet Explorerre való átírás is néhány napon belül meg fog történni.

Egyben jelzem, ha valaki a játszótér kommentrész személyes moderációjára vállalkozna, nagyon szívesen adok neki erre jogot, amennyiben bizonyítja, hogy megbízható ember, és így nem fog visszaélni vele. Nekem ugyanis semmiképpen sincs energiám a hozzászólásokat egyenként végignyálazni, és a tartalmuk alapján mérlegelni őket.

És a jövőben sem lesz.

By SoDI

Na kérem, alább egyszerre szolgálom ki azok igényét, akik rövid, összefoglaló videóra vágynak, és azokét is, akik szívesen nézegetnek érdekességeket akár fél órában.

Alább a menüből tudod kiválasztani, melyikre vagy kíváncsi.

A 6 perces tükrözése itt, itt, és itt

By SoDI

Képzeld el: életedben utoljára ezt látod. :)

Videó vasárnap délután.

By SoDI

Elsőként engem néztek Indexesnek, de a felrúgásom után három másodperc alatt kibékültem a hazafiakkal, és útbaigazítást adtam nekik, hogy hol tudják felrúgni a valódi Indexeseket.

Apró tévedések mindig beleférnek.

Jó volt ez így, hiszen sokkal jobb egy ártatlan felrúgása, mintha a valódi Indexesek büntetlenül megúsznák.

By SoDI

Egy hevesebb vérmérsékletű ember filmezés közben Indexesnek nézett engem, ezért kigáncsolt. Hanyatt vágódtam. Erre a valódi Indexesek gyorsan elmenekültek. A többi hazafi (Neoval az élen) végül elmagyarázta  a tettesnek, hogy ki is vagyok valójában.

Videó  késő este (de az is lehet, hogy csak éjjel), most még egy ideig a Nemzeti Kávézóban maradok.

By SoDI

By SoDI

Hihi, tiszta Jedi style, ahogy a Provident előtt dolgozok. :)

Avagy egy esőben horgászó ember. xD

By SoDI

• Update (16.23): Tárgytalan, már kaptam.
  Köszönöm szépen, András! :) 
  

Egy személyes kérésem lenne minden kedves olvasómhoz:

Enélkül nem tudok szép embereket nézegetni, így pedig szomorú leszek. :(

Előre is köszi. :)

By SoDI

Na, a változatosság kedvéért ma is a megszokott kerékvágáson kívül maradunk, ugyanis a tegnap helyre tett félreértések mellett akad még egy ormótlan nagy baromság, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül.

Vagy a tízedik helyről olvasom vissza azt a hülyeséget, miszerint én úgymond „utálom” Tomcatet. Ez már csak azért sem lehet igaz, mert amíg valaki nem csatlakozik az ellenség táborához, vagy nem árt közvetlenül és személyesen nekünk, addig semmi okunk sincs arra, hogy gyűlöletet érezzünk az illető iránt.

Na már most, olyan ostobaságot, miszerint Tomcat a cionisták ügynökévé vált volna, még a Kuruc.info sem állított soha, ráadásul nincs az égvilágon semmi, amiben személyesen nekem ártott volna. Ennyinek talán elégnek is kellene lennie a gyűlöletemet feltételező hazugságok cáfolataként, azonban kibontanám kicsit részletesebben is ezt a gondolatot, mielőtt megint nekem támadnának azok a kötözködő balfaszok, akik gyermeki örömmel ragadják meg a nem kellő alapossággal szájba rágott okfejtések látszólagos hiányosságait.

Azt már ezer alkalommal tisztáztam, hogy én mindig és minden körülmények között pontosan ugyanazon alapelvek mentén szemlélem a világot, éppen ezért, ha valakiről látszólag megváltozik a véleményem, az soha nem az én, hanem az illető pálfordulását jelenti.

Az én felfogásomban a nemzeti oldalnak illendő osztatlan egységet mutatnia, ennek pedig a gyakorlatban arra az alapvető gondolatra kellene épülnie, miszerint mindenki felé kizárólag a becsületesség, egyenesség, őszinteség, kölcsönös tisztelet, és bajtársi bizalom alapján közeledünk, feltéve, hogy az illető magáénak vallja a közös nemzeti céljainkat.

Ez persze azt jelenti, hogy a fentieket nem csak mi nyújtjuk így, hanem másoktól is ezt várjuk el.

Ami Tomcat 2008. ősze előtti tevékenységrepertoárját illeti, az apróbb, autonóm személyiségének betudható furcsaságaitól eltekintve abszolút beleillett ebbe a képbe, és rengeteg tette miatt lehetünk hálásak neki; hogy mást ne mondjak, ha ő nem áll ki 2008. tavaszán a spontán tüntetés jogszerűségének gondolata mellett a Hollán Ernő utcai tüntetés apropóján, akkor talán a gyülekezéseknek mai napig a régi, súlyosan emberellenes és antidemokratikus szabályozása lenne érvényben.

A nemzeti egység gondolata természetesen nem azt jelenti, hogy tilos lenne a józan, és konstruktív kritika, ez ugyanis az értelmes párbeszéd lehetőségét kizáró elvárás lenne, azonban az ennek ellenére is mindenkitől elvárható, hogy ne becsmérelje a többiek erőfeszítéseit, elvégre a nemzeti harc éppen azért inspiráló környezet elképesztően tág társadalmi múlttal rendelkező réteg számára, mert mindenkinek lehetősége nyílik benne a saját lehetőségei alapján kivenni belőle a részét. Mindenki úgy harcol ahogy tud.

Ez pedig azt jelenti, hogy természetesen helyénvaló dolog a Jobbik szervezeti felépítését, illetve helyenként a kialakított véleményét vitatni, mint ahogyan teljesen normális, és a bajtársi együttműködés kereteit erősítő dolog az is, ha valaki bármelyik nemzeti szereplő tevékenységével vagy hangoztatott véleményével kapcsolatban fogalmaz meg építő jellegű kritikákat.

Mindezzel együtt viszont alapvető és mindenki számára elvárható dolog a teljes őszinteség, vagyis az, hogy kizárólag az olyan információkat tartsa vissza egy hazafi, melyekről nyíltan elmondja, hogy ezek visszatartására milyen megfontolásból van szükség.

A fentiek alapján önmagában az égvilágon semmi gond nincs Tomcatnak a „miért lufi a Jobbik” című írásával, elvégre az felfogható volt józan kritikaként, melyet egy értelmes ember vagy szervezet csak köszönettel fogadhat. Ugyanígy nem volt semmi probléma a Kuruc.info azon írásával sem, ami ennek nyomán rávilágított az előbbi cikk megszületésének motivációira, elvégre a tisztességesség, az egyenesség, és a hazafias közönség elfogulatlan tájékoztatása ezt óhatatlanul megkívánta. Valahol még az is érthető volt, amikor Tomcat kicsit neheztelve megjegyezte, hogy sokkal optimálisabb lett volna némileg később nyilvánosságra hozni ezt az információt, mert bár itt már nagyon erősen egyértelmű volt, hogy az indirekt kampánnyal voltaképp saját maga vívta ki a korai nyilvánosságot, az ezzel ellentétes állásfoglalását még felfoghattuk az eltérő nézőpontok okozta elfogadható torzításnak is.

Idáig tehát minden rendben volt...

• Egyenesség
  

Önmagában azzal sem lett volna semmi gond, hogy Tomcat kötelet akart húzni a liberálisokkal, bár az október 23-i időpontot jó okkal furcsállták többen is. Azonban az már elfogadhatatlan, és az elvárható egyenesség követelményével erősen szembemenő mozzanat volt, amikor azt a tényt, miszerint néhány HVIM és Gárda tag is jelezte a részvételi szándékát, a sajtóközleményében ő már akként kommunikálta, mintha ez a fenti szervezetek hivatalos csatlakozását jelentette volna.

De ehhez hasonló hatású, joggal furcsállt momentum volt az is, amikor Tomcat anélkül hivatkozott támogatójaként Sziva Balázsra, hogy előtte kikérte volna erről a véleményét.

• Bajtársaink erőfeszítéseinek tisztelete
  

A bajtársi partnerség útjáról való apróbb letérésként volt értelmezhető, amikor Toroczkai azon írását, melyben ő kikérte magának, hogy Tomcat kétségbe vonja és támadóan becsmérelje egyes hazafiak bátor igyekezetét, illetve elszántságát, a blogger egy személyeskedő hangnemű írással reagálta le. Az ezt követő párbajfelhívás, és az előle való kitérés talán mellékes is a történet szempontjából, elvégre a kiindulópont az ellenállásra is kész bátor fiatalok egyoldalú betámadása volt. (A hazafias, harcias közönség korábban egy rossz szót nem írt Tomcatről, ő mégis túllépte velük szemben az előremutató kritika kereteit, amikor apróbb taktikai megfontolások helyett a tevékenységük egészét kezdte támadni.)

• Bajtársi bizalom
  

Sokak szemében szintén nem feltétlenül a tisztességesség irányába mutató mozzanat volt, amikor Tomcat világosan elmondta, hogy bár még 2006-ban fontosnak tartotta visszatartani a hazafiakra vonatkozó terhelő adatokat a hatóságok elől, méltóan ahhoz, ahogyan egy hazáját szerető magyar kezeli a cionista irányítás alatt álló rezsim nemzeti szereplők elleni vizsgálódásait, azonban 2008-ban már személyes sértődöttsége okán mégis kicsit rugalmasabban kezelte a tőlük való elzárkózást egy Molnár Balázs nevű hazafi vonatkozásában, felrúgva a nemzeti oldalon belüli viták rendezéséből a hatóságokat szigorúan kizáró hallgatólagos megegyezést.

(Ebben egyébként szerény véleményem szerint mára valahol kétoldalú a felelősség, mert ha megfigyelitek, még Novák Elődnek az egyértelműen önmaga becsületét védő feljelentésekor is (!) elhúztam kicsit a számat, mert szerintem a nemzeti oldalon belüli vitákban lehetőség szerint mindig és mindenkor mellőzni kéne a rendőrség közreműködését.)

• Becsületesség

A kopogtatócédulák ügye lerágott csont, ezért ezt csak nagyon röviden...

• Baj-e, hogy valaki megpróbálja kijátszani a hatalmat?
• Nem, nem baj!
• Baj-e, ha közben lebukik?
• Nem, nem baj. Megpróbálta, nem jött be. Na bumm...
  
• Baj-e, ha valaki a végsőkig védi a maga jogi igazát?
• Nem, nem baj. Egy épeszű közéleti személyiségtől elvárható az érdekérvényesítés ezen szintje.

Hogy akkor mi a baj?

Nem vall becsületes jellemre a tények következetes tagadása. Ha valaki váltig hangoztatja, hogy sehol sincs meghatározva, hogy mi számít „hivatalos” kopogtatócédulának, annak ellenére, hogy erre vonatkozóan kimerítő részletességű felvilágosítással szolgált a kerületi és a Fővárosi Választási Bizottság után már a Fővárosi Bíróság is, az egész egyszerűen olyan szinten felületesen tájékozódó, és csökkent értelmű birkanyájnak nézi az olvasótáborát, ami joggal sérthet sokakat, akik egy nemzeti ügyek mellett kiálló embertől elvárnák az egyenes jellemnek a látszatát.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne észérvekkel vitatni a bíróság döntését, elvégre ott sem tévedhetetlen istenségek ülnek, azonban az olvasóközönség erős lenézését jelenti, ha valaki a nyilvánosság felé egészen máshol jelöli meg a probléma gyökerét (mi hivatalos, mi nem hivatalos cédula), és eközben a viták jogi részénél meg sem kísérel erre hivatkozni, és helyette csak a kopogtatók utólagos manipulálására próbál meg a bíróság előtt utalni.

Röviden: Nem a cselekmény a problémás, hanem az utólagos kommunikációja!

• A bajtársak tisztelete

Mint látható tehát, szó sincs arról, hogy gyűlölném, utálnám, és az ellenség közé sorolnám Tomcatet. Egyszerűen arról van szó, hogy azok a rendíthetetlen és sziklaszilárd értékek, melyeket én megingathatatlannak és kétségbevonhatatlannak gondolok, egy bizonyos ponton túl már egyre kevesebb alkalommal találkoztak a tevékenységével, aminek természetesen - más hazafiakkal egyetemben - minden egyes alkalommal hangot is adtam.

Ugyanígy a fent hangoztatott alapelvek durva megsértése miatt nehezteltem meg néhány napja Gery Greyhoundra is, miután a rólam szóló Indexes fórumban anélkül kezdett el válogatott szitkokat szórni rám, egy követ fújva a Macstappancsok szépe-féle balliberális zsidókkal, hogy én korábban akár csak egy rossz szót is írtam volna róla. Vagyis megint csak: megsértette az alapelveket.

Deklaráltan negatív érzésekkel én csupán a személyes ellenségeim irányában viszonyulok, azonban egyikük sem tekinthető ilyennek.

Ehelyett a hallgatólagos alapelvek által meghatározott sövényről letérő emberek ők, akikkel szemben igenis jogos az ezt megvalósító tevékenységükre alapozott kritika. Ez nem a személyük elleni, hanem az alapvető bajtársiassági együttműködés kereteit megsértő gyakorlatukkal és tetteikkel szembeni észrevétel.

Az ilyen kritika ugyanis még mindig az elvárható tisztességes hozzáálláson belül marad. :)

By SODI

Időről időre megkísérlek betekintést engedni nektek a személyiségemet meghatározó motivációkba, (lásd például a részletes bemutatkozásomat), azonban rendre azt kell tapasztalnom, hogy minden igyekezetem ellenére nem jutnak célba a szavaim. Ezernyi alkalommal leírtam már (kimerítő részletességgel, és indoklással például itt és itt), hogy nincs bennem szemernyi gyűlölet semmilyen etnikum, vagy vallás irányába, ám ennek ellenére állandóan azt a hazugságot kell visszaolvasnom magamról, miszerint úgymond gyűlölködő antiszemita lennék.

Leginkább azok a találgatások érthetetlenek számomra, melyek az életemben bekövetkezett azon különböző fordulópontok időpontjait próbálják kitalálni, amik meghatározhatták a jelenlegi világlátásomat. Ezek a gondolatmenetek ugyanis arra a feltételezésre épülnek, miszerint én holmi ingatag szélkakas lennék, akit a környezeti hatások szelei folyton egyik alapértéktől a másikig  sodornak. Pedig mi sem áll távolabb az igazságtól, elvégre kevés olyan rendíthetetlen világszemléletű ember dolgozik a nemzeti oldalon, mint én.

Amióta csak az eszemet tudom, sziklaszilárdan a mostani világlátásomat vallom magaménak. Olyannyira így van ez, hogy még a politikai öntudatosságom első szikráinak idejéből, általános iskolás koromból sem emlékszem olyan gondolatfoszlányokra, melyek akár csak a legcsekélyebb ellentmondásban is állnának a jelenlegi, kiforrott közéleti álláspontjaim rendszerével.

Nincs az életemben semmiféle meghatározó fordulópont, én ugyanis - mint ahogyan azt már legutóbb is leírtam - magam vagyok az emberi következetesség személyes megtestesülése. Talán éppen ezért van az, hogy abszolút nulla toleranciával viseltetek a politikai hűtlenség, és a jellemtelen világnézeti csapongás valamennyi megnyilvánulása felé.

Az eddigiek során már számtalan alkalommal nyújtottam kielégítő összefoglalást nektek arról, hogy miként viszonyulok a közélet egyes vitás kérdéseihez. Részletesen leírtam, szerintem miért egyedül a nemzeti oldal képviseli a józan észt a hazai közéleten belül, miért lehet szükséges egyes balliberális újságírók megregulázása, és miért érzem úgy, hogy bizonyos dolgokat érdemes megtanulni a zsidóktól. De saját magamra vonatkoztatva is világossá tettem, miért vagyok nemzeti gondolkodású, miért érzem magam egyenes embernek, miért nem hiszem magam tehetősnek, miért éreztem szükségesnek - egyesek szerint szokatlan - fotókat publikálni magamról, miért meggyőződésem, hogy reálisan látom a különféle események hatásait, miért vagyok minden támadás ellenére kitartó hazafi, miért nem hiszem, hogy ezzel égetném bármelyik iskolámat is, miért nem gondolom, hogy ez veszélyeztetné az egzisztenciámat, és hogy miért vagyok büszke a származásomra.

Az ember azt hinné, hogy ilyen részletes kifejtések után már nem merülhetnek fel újabb félreértések, azonban újra és újra csalódnom kell. Néha már arra gondolok, hogy teljesen felesleges visszatérni az igaztalan rágalmakra, elvégre aki annak ellenére egy gyűlölettől fűtött szélsőségnek hisz engem, hogy szinte heti rendszerességgel leírom, milyen mélyen elítélem a valódi szélsőségeket, az tudatosan hazugságokban akar hinni; az ilyen ember tehát gyógyíthatatlan.

Miután azonban mindig akadhatnak új emberek, akik eddig nem tudtak  elegendő energiát szánni a megismerésemre, ám ennek ellenére szükségét érzik, hogy fröcsögő véleményeket fogalmazzanak meg és tegyenek közzé rólam, azt hiszem, érdemes lehet a legújabb, és a legtöbbet hangoztatott rágalmakkal szemben alant megnyugtató cáfolatot nyújtanom.

Antiszemitizmus, zsidógyűlölet?

Az igazat megvallva ezt a kérdést véglegesen el lehetne intézni annak a vitathatatlan ténynek a megemlítésével, miszerint aki a politikai indíttatású anticionizmust, vagy a Talmudi gyűlöletirodalommal szembeni kritikából eredeztethető antijudaizmust antiszemitizmusnak hazudja, az vagy elvakult zsidó, vagy szánalmas zsidóbérenc, azonban, miután a felületes, és demagóg szemlélő egy hasonló gondolatmenetben ismételten csak az antiszemitizmusom (konkrétan: esetleges zsidógyűlöletem) bizonyítékát vélné meglátni, azt hiszem, érdemes ezt a gondolatot kicsit mélyebben is kifejteni.

Mint azt már ezernyi alkalommal elmagyaráztam, nekem az égvilágon semmi bajom a zsidókkal, elvégre aki faji vagy kulturális alapon támad más embereket, az a gyűlölet olyan szintjén él, amelyet egy intelligens kultúrember csak igen nehezen tudhat tolerálni. Én azonban, mint keresztény hívő, főszabályként mindig is az emberi humánum, és embertársaink kölcsönös tiszteletének pártján álltam. Ez a szemlélet viszont megköveteli az összes emberellenes, és fajgyűlölő eszme elítélését. (A hungarizmus mellesleg nem tartozik ezek közé, Szálasi Ferenc ugyanis meglátásom szerint nem volt fajgyűlölő.)

Az előbbiekre kiváló bizonyíték, hogy néhány éve annyira megbíztam egy zsidó emberben, hogy milliókat adtam neki kölcsön, és a lakásomat is kockára tettem a kedvéért. Sőt, örömmel végeztem volna a számára dokumentációs munkát zsidó vonatkozású kegytárgyak katalogizálása tárgyában is, melyhez hasonló feladatokat egyébként a mai napig szívesen elvállalnék, elvégre kultúrafüggetlenül minden egyes antikvitás ugyanannyira értékes a szememben.

Mindezzel együtt, az emberiesség szeretete véleményem szerint megköveteli, hogy az olyan gyűlölettől áthatott, ENSZ határozat által is elítélt eszméket, mint amilyen a cionizmus, minden jóravaló ember éles kritikával illesse - a követőikkel egyetemben. Ugyanígy, bár a világ összes többi vallásával együtt a zsidó hit is megérdemli, hogy mély tisztelettel, türelemmel, és megértéssel közeledjünk hozzá, ez a baráti hozzáállás csak odáig terjedhet, amíg a túloldalon nem érvényesülnek a Talmudi gyűlöletirodalom utálatos kirohanásai. Ilyen vonatkozásban tehát a zsidó származású, ám elkötelezett magyar hazafi, Reiner Péter még abban az esetben sem érdemelne részünkről megvetést, ha vallását rendszeresen gyakorló zsidó lenne, mint ahogyan az Iráni elnökkel jó kapcsolatot ápoló anticionista ortodox rabbik is minden jó érzésű ember igaz barátai. Aki pedig őket támadja, valódi antiszemita.

Az igazat megvallva nem is értem, hogy a fentiek alapján hogyan lehet képes engem bárki is antiszemitának bélyegezni, miután nemrég Dósa Istvánnal kapcsolatban is világosan kifejtettem, hogy milyen éles a különbség a talmudi gyalázat ellen tiltakozó enyhe antijudaizmus, a politikai indíttatású anticionizmus, és az antiszemitizmus között.

Az, hogy ezzel együtt néha rávilágítok olyan részletesen dokumentált alapigazságokra is, miszerint sivatagi és belterjes népként a zsidóság a magyaroktól eltérő egészségügyi jellemzőkkel rendelkezik, vagy az, hogy egyes magyarellenes kirohanások vonatkozásában kiemelem a vele érintett közszereplő egynémely fizikai jellemzőjét (például „taknya-nyála egybefolyik”) mindössze csak arra szolgál, hogy rávilágítsak arra a kétségbevonhatatlan tényre, miszerint egy épelméjű ember soha sem ragadtathatja magát az észérvek elhallgatására, illetve hogy megmutassam: bár általánosítani még ezek alapján sem szabad, de ennek ellenére letagadhatatlan, hogy adott fokú magyargyűlölet kapcsán egyértelmű bizonyos külső megjelenéssel bíró körök túlreprezentáltsága.

Ne feledjük, a miskolci rendőrkapitány múlt heti esete óta pontosan tudhatjuk, hogy egyszerű tények egyenes kimondása nem számíthat szélsőségességnek Magyarországon - legyenek a tények akármilyen fájdalmasak is egyesek számára.

Emberek lenézése

Nos, miután legutóbb már világosan kifejtettem, hogy miért igaztalan rágalom engem más emberek lenézésével rágalmazni, erre talán felesleges is sok szót vesztegetni, azonban ennek ellenére megkísérlem világossá tenni az igazságot mindazok számára, akiknek még mindig nem sikerült felfogniuk.

Az igazat megvallva, szociálisan hátrányos helyzetű, pénztelen diákként eleve nem lehetek képes lenézni egyetlen embertársamat sem, sőt, miután a magyar átlagnál sokkalta megértőbb vagyok még a cigányok segélyezésének kérdésében is, a napnál is világosabb lehet mindenki számára, hogy az elesettek mély megértése kevés fiatalra jellemző olyan mértékben, mint rám.

Helyettem sokkal inkább azok az érzéketlen disznók fölényesek, és gőgösek másokkal szemben, akik folyamatosan amiatt támadnak engem, hogy kizárólag szociális támogatások segítségével vagyok képes folytatni a tanulmányaimat. Mintha az, hogy valaki nem képes állami támogatás nélkül érvényesülni, valami istentelen szégyen lenne egy még csak tanulmányait folytató fiatalember esetében.

Sőt, tovább megyek! Az az igazán fölényes, és lekezelő, aki szociális vitákban nem általja magát dolgozó embertársai fölé helyezni azzal, hogy nem győzi hangsúlyozni: ő maga mennyire értékes és fontos munkát végez. Bár én magam minden alkalmat megragadok, hogy kifejtsem: a munkaidő-érték elmélet a XXI. században kizárólag ostoba marxisták szájából hangozhat el, ám ennek ellenére a hozzáadott értékre kiélezett szemlélet propagálásával együtt is sziklaszilárdan hiszem, hogy erkölcsileg minden egyes munka ugyanolyan fontos. A hidegburkoló vagy a hegesztő tevékenysége emberileg nem jelentéktelenebb egy tanár vagy egy orvos munkájánál.

Én magam soha életemben nem mondtam, és soha nem is fogok olyat mondani, hogy bármilyen szakma jelentéktelenebb, illetve kevésbé fontos lenne az általam végzett tevékenységnél. Akinek viszont mégis a saját munkájának fontossága, és a belé fektetett energia az egyetlen érve, az egyrészt menthetetlenül beleragadt a szociális demagógia bolsevik mocskába, másfelől pedig mérhetetlenül gőgösnek és lenézőnek mutatkozik minden egyes embertársa irányába, aki akár csak egy szemernyit is rosszabb helyzetben van nála.

Az ilyen, embertársait lenéző személynek tehát a másokra való mutogatás helyett előbb önvizsgálatot lenne érdemes tartania.

Kezdheti mondjuk azzal, hogy példát vesz rólam.

Szóval a továbbiakban csak a fentiek fényében tessék engem szélsőségesnek hazudni.

By SoDI

Zorán elsőre nem örült a kamerának. :)

Másodjára már nem annyira nem. :))

By SoDI

Hát, asszem kénytelen leszek lemondani a mai összmagyar tüntetésről.

Tomcat esetleges megverését vegye fel helyettem valaki más. xD

• Update: Az „Internet II” Java Servletekkel foglalkozó tantárgy...
  

Vajon magyar maradok így is? ;P

By SoDI

Na, miután kezd nagyon egyértelművé válni előttem, hogy a blog kommentjei azért kezdtek el eltetvesedni, mert Tomcat rám uszított néhány Bombagyárost, szétoffolandó az itteni tartalmat, hogy aztán hivatkozhasson rá, milyen komolytalan a törzsközönségem, egy kompromisszumos megoldáshoz folyamodtam.

53. Tomcat    2009.01.27 16:24:48    

LOL, Sodika törzsközönsége már tervezi a megverésemet a tüntetésen. Igazi orkok.

forrás

---

tomcat:
2009. 01. 27. 16:18

Bár nagyjából leszarom Sodika blogját, szóltak, hogy itt néhányan annyira magyarok, hogy hátulról való orvtámadásról fantáziálnak, nagyjából, mint az utolsó büdös cigányok.

Nos, kedves orvmagyarok, várom szeretettel, hogy előbújjatok a sötétből. Ott leszek, rám rohanhattok "kétszázan", ahogy itt valaki fantáziálta. Ezzel biztosan sokat tesztek hazátokért, és a tüntetés fényét is emelni fogjátok.

Persze sokkal valószínűbbnek tartom, hogy oda se mertek majd jönni, mert hiszen a cigányoknak is csak a pofája jár. Gratulálok. Üzengessetek csak, nem olvasom.

forrás

Mostantól minden egyes bejegyzés alatt két féle kommentelési lehetőség lesz elérhető. A „játszótér kommentrész” nevű  fülön működik az a fórumrendszer, ami a Freeblogé, és amit ezért működésében egyáltalán nem tudok befolyásolni, a „normális kommentrész” alatt pedig a saját magam által kézben tartott fórummotor, ami folyamatos fejlesztés alatt van.

Ez utóbbi mostantól napról napra bűvülni és javulni fog, ezért érdemes lesz rendszeresen visszanézni ide.

Minden észrevételt, fejlesztési javaslatot szívesen fogadok. Bármelyik fórumrészben. :)

Egyben, ha valaki a lebegőkeretes (iframe) megoldásnál tud jobb beágyazási lehetőséget ide, az szóljon. Az első gondolatom az volt, hogy valami Ajaxos megoldással szívjam be a külső tartalmat, de a JavaScript biztonsági beállításai nem engedik meg a külső domainről való munkát. :(

Ez még nem lenne gond, ha a Freeblogon lehetne PHP-t futtatni, de természetesen nem lehet.

By SoDI

Na, azt hiszem, megtaláltam a legjobb megoldást a komment-problémára.

Miután a Freeblog rendszere egyáltalán nem képes kiszűrni a rosszindulatú idiótákat, a legjobb az lesz, ha a megszokott szemeteléssel párhuzamosan elkezdek kialakítani egy alternatív kommentelési lehetőséget - külön-külön minden egyes bejegyzéshez.

Azt jobban tudom kontrollálni,  így ott folyhat majd a komolyabb vita, míg a Freeblogos felület megmarad a hülyezsidók játszóteréül.

Alig egy órácska alatt összeütöttem valami kezdetleges dolgot, és majd folyamatosan fogom alakítgatni. Amit saját magam programozok, arról legalább tudom, hogy miért szar. :)

Az újfajta kommentelést ki lehet próbálni bármelyik bejegyzés alatt - minő meglepő - a kommentelésnél.

Egyelőre nem tiltottam le semmilyen lehetőséget az ottani felület szétbarmolására, de majd szépen letiltok mindent, amivel esetleg előhozakodnak a rosszindulatú elmebetegek.

Egyben várom az ötleteket, miket tudjon, mert ez tényleg csak fél órás összedobás volt.

By SoDI

Miután a moderálás kérdésében indított szavazás lezárult, és a többség igennel szavazott, a mai nappal az alábbi változások léptek érvénybe:

• Csak regisztrált felhasználók kommentelhetnek.
  (regisztrálni többek között a Freeblog főoldalán lehet)
• Sodi nicknévvel nem lehet írni.
  

Eddig volt gyereknap. :)

Update: Mégse, vissza az egész. A Freeblog rendszere megengedi az embereknek, hogy utólag átnevezzék saját magukat, akár egy korábban már elvileg lefoglalt névre is, így pedig semmi értelme a korlátozásnak. A Freeblog spamszűrője alkalmatlan a faszparasztok kiszűrésére.

Update 2: Mégis egy apró változtatás: Mostantól a nem regisztrált felhasználók csak e-mail címük beírásával tudnak kommentelni.

By SoDI

(A mai bejegyzés előtt egy apró megjegyzés: folyamatosan kerülnek fel újabb videók Gőbl Gyuri tegnapi tárgyalásáról ide. Jó 5 órányi anyagom van, amiből eddig még csak kicsivel több, mint 1 óra érhető el, de mostantól gyorsul a tempó, ígérem. :))

Na, miután olyan nagy sikere volt a Gárda-perben elmondott perbeszédemről készült videónak, álljon itt az azt megelőző napon előadott második beavatkozási kérelmem is.

Nagyon röviden összefoglalva az előzményeket:

Nyáron beavatkoztam a Gárda-perbe. A harmadik tárgyaláson felolvastam egy 20 perces beszédet, ami Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás szerint is nagyon jól sikerült. A kérelmemet mégis elutasították, amit én 15 napon belül megfellebbeztem. Arra hivatkoztam, hogy közíróként veszélyben érzem a jogaimat, mert a felperesi oldal valójában a szólásszabadságot igyekszik eltiporni. Később egy kifogást is benyújtottam, mert nem tudtam hozzájutni az ügy fontos irataihoz. Idő közben megérkezett a beavatkozási kérelmem írásbeli elutasítása, melyre én egy tovább részletezett beadványban reagáltam. A bíróság ennek nyomán formai okokból hiánypótlásra szólított fel, aminek rögtön eleget tettem. Később a korábbi panaszom nyomán mégis be tudtam tekinteni az iratokba, így ezek birtokában készítettem egy fellebbezés-kiegészítést. Legvégül pedig egy előkészítő irat-féleséget küldtem be a bíróságnak, melyben többek között az Antifasiszta Szövetség rólam írt véleményére reagáltam. (Plusz később az ítéletet is megfellebbeztem, de ez most mellékes.)

Ilyen előzmények után került sor arra, hogy a bíróság a december 15-i tárgyalás elején közölte, hogy a beavatkozási kérelmem jogerősen is el lett utasítva, ezért a továbbiakban csak hallgatóságként vehetek részt a perben. Ekkor súgta oda nekem dr. Tóth Géza, hogy van lehetőségem rögtön új kérelmet előterjeszteni. Sajnos ez elég hirtelen ért, nem készültem rá, így nem igazán sikerült túlságosan összeszedettre az előadásom. (Alig 10 percem volt megírni a hivatalos kérelmet, így a beszédem megtervezésére szinte egy másodperc sem jutott, mielőtt szólított volna a bíró.)

Mondjuk szerintem ahhoz képest nem is gáz. A lényeg, hogy ha valamit előre megírok, akkor az nagyon hatásos. Minden más mellékes, elvégre nem akarok én rögtönzőművész lenni. :)

Megjegyzés: A tárgyalási jegyzőkönyvben (8-ik oldal közepe) a pedagógiai rendszer hiányossága szerepel, pedig erről valójában szó sem esett, helyette én egyértelműen a gyermekvédelmi rendszerről beszéltem, csak aztán elfelejtettem kijavítani a bíró urat, amikor ezt lediktálta.

A szóbeli kérelmemben hivatkozott újságcikk itt olvasható el.

Ha nem indul a videó, kattints ide!

By SoDI

Kapcsolódó:

• Gárda-per IRAT-blog!

Egyre többen jeleznek vissza, hogy az internetes szólásszabadság általam értelmezett széles, ultraliberális kerete (nevezetesen az, hogy szó szerint soha nem törlök semmilyen hozzászólást) a továbbiakban tarthatatlan.

Ez főként akkor igazán kellemetlen, amikor egyesek értékes gondolatok alá hányják a mocskot.

Ez történt Molnár F. Árpáddal, Blaireauval, és Gonda Lászlóval is. Egymástól függetlenül mindhárman visszajelezték, hogy a maguk részéről a személyükhöz méltatlannak tartják, hogy a róluk szóló anyag alatt csupán ordenáré mocskolódás folyjon. De rajtuk kívül minden nap akad legalább egy olvasó, aki hasonló módon nyilatkozik. Basti megfogalmazása szerint például a fröcsögő kocsmatöltelékek miatt ez a blog „eltetvesedett”.

MI KÖZÖM NEKEM EHHEZ? Ne haragudj,de akkor inkább vedd le a filmet. Megalázónak érzem ezt az igénytelenséget. Ilyen környezetben Te is én is csak korpává leszünk, megesznek a disznók. A témától eltérő, mások származását értelmetlenűl állandóan firtató, személyeskedő, fröcsögő, ordenáré embernek tűnő alakok irásait olvasni is visszaélés mások lelki egészsége ellen. Időrablás! Erőszak!

...

Gyávaságnak tartom álnév alatt szennyet írni. Az emberi érintkezés egyik legelemibb alapja a bemutatkozás... Minden elembertelenedett, anticivilizált beírót személyes ellenségemnek tekintek! Ha van benne még egy kis gerinc, javaslom álljon elém, ha az utcán találkozunk (lesz rá még lehetőség) és kérjen elnézést,hogy az időmet rabolta.

 

Itt roncsolják nap mint nap szemünk láttára hazánkat, kirabolják, betelepednek, betelepítenek, felvásárolnak, roncstársadalommá züllesztik a lakosságot és akkor ilyen mocsokra pazarolni az időt!!? A szent és csodás életet. Itt a földön, amit lassan pokollá pusztítunk...

 

Gonda László

By SoDI

Néhány hónapja már elkezdtem bevezetni előttetek a nemzeti egység megteremtésére irányuló gondolataimat, csak aztán az év végi események sodrában elmaradtam a folytatással. Elsőként a saját személyemmel foglalkoztam, ez az írás azonban technikai problémák miatt még aznap elveszett (ugyanakkor egy kedves olvasónak köszönhetően később sikerült megmenteni, és így a tükrözése ide kattintva elolvasható), majd pedig később egy másik, kézzel írt összeállításomban tekintettem át, hogy mik azok a nemzeti oldalon belül meglévő konfliktusok, melyek annak ellenére akadályozzák tartósan a közös munkát, hogy a legtöbbjük egyszerű személyeskedő torzsalkodásra vezethető vissza.

A megoldást keresve arra jutottam, hogy szükség van valakire, aki képes felülkerekedni mindenféle hiúságon, és hajlandó ennek érdekében olyannyira háttérbe szorulni, hogy onnantól kezdve a vezetőségi ambíciók látszatától is tartózkodik, és ehelyett amolyan katalizátori szerepet jelöl meg magának a folyamatban. Miután nincs kétségem afelől, hogy a magukat az én személyes ellenségeimnek tekintő balliberális kommentelők százával tudnák felhozni azokat a példákat, melyek szerintük az erre való alkalmasságomat cáfolják, a mai írást azon indokok megemlítésének szentelem, mely alapján mégis megfelelő választásnak érzem magamat a feladatra. Egyben ez tekinthető amolyan 2009-es évre lefektetett célmegjelölésnek is, mert ilyet még amúgy sem írtam. :)

Nos, bár az kétségtelen, hogy az önajnározás egy olyan magatartás, ami mindennél hatékonyabban hitelteleníti el, és teszi komolytalanná valakinek a szavait, de a teljes kép érdekében úgy érzem, most mégis indokolt lehet megemlítenem olyan elévülhetetlen emberi érdemeket, melyek az esetek többségében tiszteletre teszik érdemessé a velük jellemezhető hazafiakat, és amely tulajdonságok nem mellesleg szerény személyem vonatkozásában is megállnak. Sajnos akármennyire is tény, hogy a hasonló üzenetek általában csupán arra alkalmasak, hogy nevetség tárgyává tegyék az embert, én ennek ellenére mégis bízom a tisztelt olvasóközönség azirányú érettségében, hogy képesek belátni: léteznek olyan logikai gondolatmenetek, melyek köztes lépcsőként hasonló momentumok jelenlétét is megkövetelik, és jelen írás ezek sorába tartozik.

Nos, amíg egyik oldalról azt láthatjuk, hogy olyan emberek próbálják saját magukat a nemzeti harc letéteményeseinek tekinteni, akik még 2000. után is az MSZP-re, vagy az SZDSZ-re szavaztak, addig én - mint ahogyan azt már több alkalommal kifejtettem - büszkén mondhatom el magamról, hogy általános iskolás korom óta sziklaszilárdan a most képviselt értékrendemet képviselem, a legapróbb megingás nélkül, ráadásul az ellenállás aktív tagjának is viszonylag korai időponttól kezdve mondhatom magam. Csak egy példa: Budaházyék 2002-es hídlezárása után a Kossuth téren összegyűlt tömegben én már jelen voltam - amikor egyesek, most színleg a mi oldalunkon bőszen csőcselékezték őket -, valamint a 2003-as drogellenes tüntetésen is részt vettem, amikor sikeresen zavartuk meg, és lehetetlenítettük el a szélsőliberális toleráncsok ámokfutását. Olyannyira erős tehát az időtálló, és rendíthetetlen következetességem, hogy senki soha nem fog tudni ezzel ellentétes írott anyagot, vagy tanúbeszámolót a nyilvánosság elé tárni, lévén, hogy ilyen egyáltalán nem létezik.

Itt persze érdemes foglalkozni a jellemfejlődés kérdésével is, melyet sokan azzal a felkiáltással kérnek számon rajtam, hogy nem érzem-e siralmasnak, hogy úgymond „az óvoda óta” nem voltam képes tágítani a látókörömet. Nos, azzal természetesen mindenki csak egyetérthet, hogy egy normális embernek - főleg fiatal korában - lételeme a folyamatos fejlődés, azonban ez főként az elsajátított ismereteken és kompetenciákon szokott tetten érhető lenni, nem pedig azon, hogy az illető elvtelen köpönyegforgatóként az egyik pillanatban színleg kiáll egy ügy mellett, majd mire feleszmélnénk, hátat fordít neki, elátkozza, és a szemétbe dobja azt. Úgy a helyes, ha az ember fejlődése, és az elsajátított ismereteinek bővülése elsősorban az általa képviselt értékrend védelmében rendelkezésére álló eszköztárat bővíti, nem pedig ezen értékrendet ferdíti el. A tapasztalatszerzés egyetlen értelme, hogy hatékonyabban legyünk képesek védeni ezeket az ideákat, nem pedig az, hogy jellemtelen érdeklényként bármilyen megfontolásból is hátat fordítsunk nekik. Sziklaszilárdan hiszem, hogy a nemzet közös ügyét csak és kizárólag az az ember lehet képes úgy segíteni, hogy közben méltán érdemelje ki a belé fektetett bizalmat, aki oly mély szinten elkötelezett ebben az irányban, hogy soha nem volt rá jellemző ettől eltérő múló divatok elvtelen szolgálata.

Valóban úgy a természetes, ha a személyiség és a jellem is fejlődik az idők során, azonban ha ez a képviselt értékrend ingadozásával jár együtt, akkor az illető már sokkal kevésbé érdemli ki a fenntartások nélkül belé fektetett bizalmat, mint olyasvalaki, aki soha nem tért le az egészséges magyar szívvel egyetlen igaznak tekinthető útról.

És hogy mit értek a katalizátori szerep alatt, melyre alkalmasnak érzem magam? Ezt majd holnap fogom kifejteni. Egyetlen dolgot ígérhetek csak: mostantól napról napra egyre világosabbá fog válni minden.

By SoDI

Valaki nemrég azt írta a kommentek között, hogy Molnár F. Árpád nekem személyes ellenségem, ezért „gúnyoltam” ki a karácsonyi animációs paródiámban, és ezért emeltem át ide Salem szintén őt kifigurázó szilveszteri videóját.

Nos, az alábbi, tegnap rögzített interjú alapján mindenki eldöntheti, hogy ez így van-e. A Gárdáról, a cigánybűnözésről, a hazafiságról, Hegedűs Lórántról, Tomcatről, a Jobbikról, valamint Vona Gáborról beszélgettünk.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy interjú, ami abból áll, hogy én kérdezek, a riportalany pedig válaszol, tehát a videó létéből közel sem következik, hogy a benne elhangzó gondolatokkal feltétlenül egyetértek (sőt: Vona Gábor és Hegedűs Lóránt kritizálásától, illetve Tomcat dicséretétől hangsúlyozottan elhatárolódom :))).

Ha valaki nem ismerné fel, a zene alatta a Twin Peaks főcíme, illetve ugyaninnen van a Laura Palmer dallam is. 

Ha nem megy a videó, kattints ide!

By SoDI

Kapcsolódó:

• Molnár F. Árpád tárgyalása

Miután egy C nevezetű ballib féreg kitalálta, hogy néhány ócska rágalommal, és ferdítéssel képes lehet elhitelteleníteni engem előttetek, úgy döntöttem, hogy külön posztban foglalkozom a felvetéseivel - ezzel is jelezve, hogy sok más sunyi emberrel ellentétben én szilárdan a tisztesség talaján állok, nincs semmi takargatnivalóm.

Kezdeném a legközkedveltebb történettel. Hogyan jutott sodi egyetemi szociális támogatáshoz...

Természetesen úgy, hogy jogosult volt rá. Színigaz. Papíron jogosult volt.

Ezt talán ki is tárgyaltuk. Remélem, a rossz szociális helyzet még nem számít jellemhibának. Nagyon el lennék ugyanis szomorodva, ha a szélsőliberális, érdekhajhász értékrend már ennyire beférkőzött volna a magyar emberek tudatába.

Sodi ugyanis szegény, nincsen jövedelme.

Ez annyira igaz, hogy nemrég én magam töltöttem fel a netre a szociális helyzetemre vonatkozó, elkeserítő anyagi helyzetemet igazoló okiratokat, valamint később még az adóbevallásomat is.

Egy vállalkozása van, ami stabilan veszteséges.

A tanulás lefoglalja minden időmet, ezért nincs időm foglalkozni pénzkereséssel. Nem hiszem, hogy párhuzamosan hallgatott négy egyetemi szak mellett, és olyan órarend mellett, ami szorgalmi időszakban reggeltől estig lefoglalja minden időmet, ez különösebb indoklásra szorulna.

Mindenféle adókat fizet rá, hogy fenntartsa a veszteséges vállalkozását.

Tegyük fel, hogy így van (különben nincs igazán így, ugyanis nappali tagozatos egyetemistaként a járulékfizetési kötelezettség erősen más képet mutat, mint a legtöbb vállalkozónál, de ebbe ne menjünk bele, elvégre nem lehet minden útszélről ugató zsidóbérenc balfasz tisztában az összes jogszabállyal).

Ezért is van szüksége a szoctámra.

Nem. A szoctámra többek között a BKV bérlet miatt, a jegyzetek miatt, és amiatt volt szükségem, hogy tudjak magamnak írószereket vásárolni. Az a felvetés, hogy a nappali tagozatos tanulmányaim mellett fenntartott - de érdemben soha ki nem használt - számlaképességem esetleges apró költségeit az egyetemi szoctámból fizetném, értelmetlen felvetés, elvégre ezzel egyidőben a diákhitel is rendszeresen a számlámra érkezett. (Itt a 30-40 ezres diákhitel van szembeállítva a vállalkozás esetleges, havi jócskán 2 ezer forint alatt maradó, állam által megkövetelt fenntartási költségeivel). A diákhitel különben tankönyvekre megy el, ugyanis a négy egyetemi szakom négyszeres költséget jelent egy átlagos egyetemista tankönyvkiadásaihoz képest. 

Néhány adat, ami miatt még inkább rászorul a támogatásra:

Nocsak...

-Saját lakása van (asszem 42nm, 16 milla).

Egy olyan lakásnál, amiben az ember benne lakik, a szociális rászorultság szempontjából teljesen indifferens, hogy tulajdonában áll-e, vagy albérletként használja diákévei alatt. Orbán Viktortól idézek: „Értelmetlen felvetés, hogy mennyit ér, ugyanis - jelzem - nem eladó. Sem most, sem pedig a közeljövőben nem tervezem eladni.” (Vagy talán el kellene adnom, ha azt látom, hogy bár ott van alattam a lakás, de rendszeresen nincs a zsebemben 500 forint se? Majd adjam el utána a ruháimat is? Legvégül a taneszközeimet?) Márpedig, amennyire én tudom, az összes vidéki, de a fővárosban tanuló egyetemista, akinek nem jut kollégiumi hely ugyanígy külön lakásban (legtöbbször albérletben) lakik, mint én. Még egyszer: mindenki, legfeljebb olyan módon, hogy többen használnak egyet. Nincs itt tehát semmiféle különbség köztem és a többi hallgató között.

Egyébként, ahogy Basti írja: ”Nem értem mi a gond, Sodi csak él a törvény adta lehetőségekkel. Tanul, nem lop, a szülők meg segítik, kinek a szülei nem segítik a gyerekeiket, ha megtehetik?”

saját autója van

Tízéves, 100 ezer forintot sem érő roncs, ami ráadásul nem is az én nevemen van.

Van személyi számítógépe, ami saját bevallása szerint egy "erőmű".

Hazugság. Amikor legutóbb másfél éve korszerűsítettem a gépemet, pénz híján már akkor is elavult, olcsó, alsó-középkategóriás alkatrészeket vásároltam bele. (Ha csak annyit mondok, hogy életemben soha nem vásároltam 50e forintnál értékesebb megjelenítőkártyát, és jelen pillanatban is egy egymagos processzor dolgozik a gépemben, azt hiszem, mindent elárultunk arról, hogy van-e, illetve volt-e nekem valaha is erőművem.

Egy olyan gépem van, ami éppen hogy megfelel a legújabb fejlesztőrendszerek (Visual Studio 2008 Express) optimális használatához, melynek az otthoni futtatását több egyetemi szakomon is majdhogynem megkövetelik tőlünk.

• Egyébként szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy a legtöbb használati tárgyam még abból az időszakból maradt rám, amikor még birtokomban volt a nagymamámtól kapott közel 3 milliós örökségem, vagyis amikor még nem lopták el tőlem a cionista zsidók - lásd a lakásmaffia-ügyemet.
  Azóta bizony állandó pénzzavarban és effektív nélkülözésben élek, és ez egészen addig így lesz, amíg vissza nem szerzem a pénzemet a zsidóktól.

Van notebookja.

Nem igaz, nincs nootebookom. Soha nem volt.

Van kézi számítógépe.

Nem igaz, nincs „kézi számítógépem”. Soha nem volt. Csak a mobilom érintőképernyős. (Egy Sokéves, használt, és kijelzőhibás SE-P900-ról van szó ).

Van digitális fényképezőgépe, ami szerinte ócska középkategóriás, bár mikor legutóbb rákerestem, 80 rongy alatt nem lehetett kapni.

Nem igaz, nincs digitális fényképezőképem. Soha nem volt.

Van digitális kamerája,

A kamerám még HD felvétel készítésére sem alkalmas, pedig manapság már ez alapkövetelmény még a turistáknak készült hobbikameráknál is. Egy rozoga, sokéves elavult Sony DSR-HC35-ösről beszélünk.

állvánnyal

Nincs rendes állványom, soha nem volt. Helyette egy egylábas monopoddal dolgozom.

És még több adat:

Hű, de izgalmas.

-A lakás rezsijét az anyja fizeti.

Még egyszer: párhuzamosan négy egyetemi szakra járok, ami minden időmet lefoglalja. Nincs időm pénzt keresni.

-Kajára nem költ, mert az anyja minden héten telepakolja a hűtőjét.

Hazugság, otthon ugyanis legfeljebb a reggelit és a vacsorát tudom elintézni. Szorgalmi időszakban ugyanis a kettő között mindig az egyetemen vagyok. Ez pedig azt jelenti, hogy ebédre igenis kénytelen vagyok költeni.

-Emellett minden hónapban kap az anyjától 30000 Ft-ot, amit szórakozásra költhet. Bár saját bevallása szerint az egyetemi büfében szokta elkölteni.

Ha szerinted az, hogy az ember rendszeresen ebédel, „szórakozásnak” számít, akkor elég furcsán látod a világot.

És emellett felvette az egyetemi szociális támogatást is.

BKV bérletre, jegyzetre, és íróeszközökre. Szükségem van rá, hogy legyen tollam, amivel jegyzetelek az órákon, és ugyanígy kellenek füzetek is, melyekbe leírom a tananyagot.

Így kevesebb jutott azoknak, akik tényleg rászorulnak, mert kajára sincs pénzük (a koleszban ritkán töltik fel a hűtőt az embernek).

Van helyette megfizethető, de elfogadható minőségű menza.

Az a baj, hogy sajnos sok ilyen ember van az egyetemen

Igen, amikor még nincs ideje pénzt keresni, az ember általában szűkén van a pénznek. Ez kérem így van, amióta világ a világ. Ezért van az, hogy nekem sincs pénzem.

By SoDI

Úgy néz ki, az Indexeseknek annyira megtetszett a Gárda-perben elmondott perbeszédem, hogy közvetve főoldalukra emelték ki. Ott virít ugyanis egy olyan blog, melyben éppen ezzel foglalkoznak.

Ezt írják rólam az ominózus blogon:

Nekem mégis a kedvencem egy Sodi nevű blogger lelkes beavatkozása. Végigtekerve a blogját látható, hogy rákapott az amatőr jogászkodás ízére, és elsős joghallgatókat megszégyenítve a természetjogból próbálja levezetni az érvelését. Az első csapást a beavatkozási kérelmének igazolására szolgáló "gondolatábrájával" mérte a bíróságra. Elképzelem, ahogy a bírónő két aktahegy között kibontja a levelet, és megpillantja az alábbi ábrát, majd arra gondol, hogy itt lenne az ideje halálosan megfenyegetnie saját magát. (ábra)

De a halálos döfést a t. Bíróság számára Sodi felszólalása, vagy ahogy egy olvasója fogalmazott, "pernyökögése" jelentette. (videó)

• És ehhez van mellékelve a Gárda-perhez készített ábrám, valamint a perbeszédem.
  

Nos kérem, amit a bíróság előtt előadtam, fejből mondtam, nem volt leírva. Gyakorlatlan vagyok az improvizációban, de hát mindent el kell kezdeni valahol. Ahhoz képest pedig nem volt ez olyan rossz. :)

• Ja és ne feledjétek:
  A Gárda-perben egy rakás szkennelt irat a GARDAPER.freeblog.hu oldalon érhető el! :)

By SoDI

Ez már nagyon a végén volt, amikor mindenki ment volna haza a francba, de a fontos dolgoknak akkor is el kell hangozniuk. :-)

Ha nem megy a videó, kattints ide, vagy ide!

• Többi videó majd nap közben.

By SoDI

Blogolás helyett ma inkább tévét nézek.

Mert csak. :)

By SoDI

Elég sok vita folyik arról, ki a tisztességes, becsületes ember a hazai közéletben.

Még engem is gyakorta szoktak támadások érni ebben a témában, annak ellenére, hogy tiszta lapokkal játszom, és nem próbálom meg eltitkolni ellenségeim egyik hazugságát sem. Ennek megfelelően ugyanúgy olvashattátok itt az engem erőszakos bűncselekmény elkövetésével rágalmazó rendőrök jelentését, mint ahogyan a cionista zsidók azon bírósági tanúvallomását is, melyben azzal rágalmaztak engem, hogy hamisan tanúztam, őket pedig valótlan jognyilatkozatok kicsikarása végett az ügyvédemmel fenyegettettem. De a személyemet pocskondiázó ballib cikkeket sem rejtem véka alá, sőt, jelen blogban külön kategória alatt gyűjtöm őket.

Most viszont még tovább emelem a tétet, bizonyítandó, hogy tiszta lapokkal játszom. Olyasmit teszek, amit még az országgyűlési képviselők, vagy miniszterek sem.

Publikálom az adóbevallásomat!

Mostantól tehát egyértelműen kimondhatjuk, hogy minden egyes kötekedő paraszt elveszítette az erkölcsi jogát ahhoz, hogy pocskondiázzon engem, egészen addig, amíg ugyanígy közzé nem teszi a saját bevallását.

Amolyan FAQ szerűen előre válaszolok néhány fröcsögésre:

• Én adózok is!
• Én úgyszintén. Az adózás az az adóbevallási -és befizetési kötelezettség maradéktalan betartását jelenti.
• De én többet adózok!
• Ha az emberi érték fokmérője az adózás konkrét összegszerűsége, akkor Gyurcsány Ferenchez képest te szar ember vagy. Ugye nem vagy az?

Hogy a régi MIÉP szlogent idézzem: „Csak a tiszta kéz lehet erős.”

Az én kezem tiszta. És a tiéd?

By SoDI

Kérem szépen, történelmi pillanatokat élünk.

A Kuruc.info első alkalommal utal a Partizáninfóra, bár konkrétan még nem nevesítik. Ami a Tomcatről alkotott véleményüket illeti, azt én nem kívánom külön kommentálni, elvégre elég terjedelmes ebben a kérdésben a mai Kuruc cikkben is linkelt Reakciós glossza.

Annak ellenére tartózkodom mindenféle véleménynyilvánítástól, hogy korábban többek között jelen blog kommentjeiben én magam is furcsálltam, hogy amíg jómagam nagyon ügyelek arra, hogy a saját netre rakott videóim alapján egyetlen harcos hazafi se legyen azonosítható, így például a bírósági tárgyalása előtt a cipőket dobáló Kósa Gyulát is gondosan kivágtam a szeptember 20-ai videómból, addig a Bombagyár ugyanezen eseménnyel kapcsolatban a tárgyalást megelőző napon ennél némileg enyhébb mértékben volt csak szemérmes.

By SoDI

A kvázi, blogszünet pedig, ami a gyakorlatban lassulást jelent (és ami miatt jelen bejegyzés megírása is egy rémálom), még ma is tart, mert még nem sikerült maradéktalanul megoldanom mindent. :)

Ma egy apró technikai szünetet tartunk, ugyanis valamit meg kell javítanom, hogy újra tudjak blogolni.

Az elvonási tünetekért elnézést minden egyes sodistától. ;P

By SoDI