Egy egyetemista srác pereket provokál maga ellen. .

Többen hiányoltak videót a tegnapi napról, úgyhogy mégis kaptok egyet.

Miután este 10 körül akadt némi elintéznivalóm az ELTÉ-n, ráadásul utána egy haveromnak is el kellett vinnem valamit az Alkotmány utcába (vagy a detonátort a vasárnapi kendertüntetésre, vagy nem, ez legyen titok ;-) - különben egy CD-t) még egy késő esti Kossuth teret is kaptok.

Bizony. 

Na, legyetek vele boldogok. 

Na megyek tanulni, mert reggel ZH-t írok.

Update: Nem írok, elnéztem a dátumot, de legalább jól megtanultam. :D

By SoDI

Ehun ni akad egy hosszabb értékelés a blogomról. Egyrészt a terjedelme miatt, másrészt pedig azért, mert olyan dolgokat is érint, melyekről itt a blogban még nem írtam, úgy érzem, megér egy külön bejegyzést.

Be kell vallanom, Gregor Schultz nagyrészt tisztán látja az indítékaimat, de ezekről - tekintve, hogy gyakran szokásom kifejteni - nem is volt olyan nehéz képet alkotnia.

" Nagyjából úgy láttam, azért kezdett blogot írni, mert, ahogy ő gyakran fogalmaz, a 'cionisták' el akarták venni a lakását, és ki akarták forgatni a pénzéből. Tehát a keret megvan: lehet zsidózni."

A blogindítás apropója valóban az volt, hogy úgy éreztem, a lakásmaffia-ügyem kiindulópontja kellően érdekes ahhoz, hogy külön blog foglalkozzon vele. Az, hogy az egész ügy mögött egy zsidó kulturális alapítvány állt, valóban kiváló hivatkozási alap arra, hogy személyes példával is alá tudjam támasztani az anticionizmusomat, de ezzel legfőképpen csak azokat szoktam leszerelni, akik azzal a sablon kérdéssel jönnek, hogy 'ugyan mit ártottak neked a zsidók?' Hát ezt! Emellett, mivel akkoriban én is erősen gondolkodtam egyik haverommal off-shore cég alapításán (hogy ez azóta meg lett-e alapítva, az legyen titok :-)), többek között Tomcat dominikai cége kapcsán valóban az ő blogja volt a másik kezdő téma. Bár azért van néhány apróság, mellyel vitatkoznék.

"rögtön csatlakozott a Blogadmin és Tomcat féle vonalhoz úgy, hogy közben látszólag időről időre beszól nekik, kritizálja őket"

Mivel a jobboldal igen sokszínű, ezért alig akad két ember, aki tökéletesen egyetértene minden apró részletkérdésben. Emberektől függetlenül mindenkiről kegyetlenül megírom, ha hülyeséget csinál, vagy ír, még akkor is, ha nagyjából ugyanott áll, ahol én. 

"Emlékezetes, amikor huzogatta az oroszlán bajszát: ígéretet tett arra, hogy Tomcat barátnőjéről ír bejegyzést."

Ez meg is történt, itt olvasható.

De nézzünk inkább egy izgalmasabb témát, az örök fejfájást okozó zsidókérdést.

"Arról, hogy a ki a másként gondolkodó, (...) még Bácsfi Diána dogmája is előkerült: zsidó az is, aki zsidóként viselkedik."

Hehe. Az igazat megvallva ez inkább eredetileg tőlem származó gondolat, a hivatkozott Bácsfi-interjú közben valahogy így hangzott:

Én - Ugye szó volt itt a zsidók kitelepítéséről is.
Bácsfi - Igen.
Én - Nos, megvallom őszintén nehezen tudtam helyre tenni ezt a részletet. Átolvastam az Ön közleményeit, de nem találtam erre vonatkozólag pontosabb meghatározást. Most itt ki a zsidó? Aki annak született, akinek az a vallása, akinek az ősei azok, a cionisták, vagy esetleg aki liberális értékeket vall?
Bácsfi - Itt végül is tényleg egy hozzáállásbeli különbözőségről van szó. Tehát igen, maga nagyon jól mondja, ennek kapcsán kiterjeszthetnénk ezt, és bevezethetnénk a szellemi rassz fogalmát is.
Én - Jujj, én nem mondtam semmit, csak kérdéseket teszek fel. :-))

Ami Gregor Schultz kritikájában igazán érdekes, az a következő rész, az anyagi helyzetem vizsgálata.

"Számomra eleve érthetetlen, hogy lehet egy egyetemistának lakása"

Az ok merőben prózai. Amikor megvettük ezt a lakást, melyben eleinte nem egyedül éltem, azért került a nevemre, hogy a későbbiek során ne okozzon gondot az átírási illeték (MDF-es terminológiával: haláladó) kifizetése. Eleinte nem volt haszonélvezeti jogom, ezt nagykorúságom után többek között a bizalom jeleként kaptam meg. :-))

Az, hogy miért élek egyedül, annak is elég egyszerű oka van. Röviden arról van szó, hogy édesapámmal nagyon szeretjük egymást, főleg minimum száz kilométer távolságból. ;-) Próbaként együtt éltem édesanyámmal egy évig pátyon, majd egy ideig édesapámmal is a mostani lakásomban, de miután a mindennapi gyakorlat alapján arra jutottunk, hogy a mély családi szeretet dacára is kiütköznek az eltérő személyiségjegyek, békésen megbeszéltük, hogy mivel nem kívánunk a jövőben sem befekerülni a bulvárlapok "szóváltás közben kútba dobta anyósát"-rovatába, a legjobb megoldás az, ha semmilyen párosításban nem élünk együtt. (Mivel mindkét szülőm értelmiségi, édesanyám ügyvéd, édesapám BME-n végzett villamosmérnök, és én szintén hasonló irányba tendálok, így verekedés sose volt, de miután egyre idegesítőbb volt az összeegyeztethetetlen szokások háztartáson belüli ütközése, így kellően konstruktív megoldást kerestünk a békés életvitel érdekében.) Ezért alakult így, hogy szüleim és én végül hárman három felé költöztünk.

Ez így kiváló megoldásnak bizonyult, mivel így mindenki a saját ízlése szerint szervezheti meg az életstílusát.

"hogyan tudja elherdálni"

Erre nagyon egyszerű válaszolni. Könnyen. :)

Én a történtek dacára én az egyik legnagyobb erényemként tartom számon, hogy főként különböző önmenedzselő könyvek hatására gyakorlatilag teljesen mentes vagyok a kispolgári attitűdöktől. Ez nagyon röviden azt jelenti, hogy számomra teljesen ismeretlen a 'túl nagy kockázat' fogalma. Hülyeségnek tartom. Helyette 'kezelt', és 'kezeletlen' kockázatokban gondolkodom.

Ez azt jelenti, hogy kizárólag az alábbi két kérdést szoktam feltenni magamnak döntéshelyzetekben:

1. Elviselhető-e (az életem végét jelenti-e) a lehető legrosszabb végkifejlet?
2. Megfelelően bevédtem magam a felmerülő buktatókkal szemben?

A lakásom ügyében a válaszok így hangoztak:

1. Elviselhető. Legrosszabb esetben kapok egy külön emeletet édesanyám házában, vagy megyek albérletbe. Öngyilkos még nem lennék.
2. Mivel minden papír rendben van, így két lehetőség adódik: vagy sínen van az ügy, vagy valaki egész biztosan börtönbe megy. Tehát igenis kezelve vannak a kockázatok.

Ami miatt mégis felmerültek nem várt nehézségek, az annak köszönhető, hogy a kettes pontba elfelejtettem bekalkulálni, hogy bár egy köztiszteletben álló, műszaki doktorátust szerzett tanáremberről van szó, viszont öreg, és állítólag rákos, így lehet, hogy nem büntetés számára a börtön, lévén, hogy talán be sem kellene vonulnia. (Szerencsére az orvosok helyre tudták pofozni, így ahhoz képest, hogy tanár úr két éve annyira meg akart halni, máig egész jó színben van, és ahogy kinéz, ez vagy tíz évig még így lesz). No meg emellett azt sem kalkuláltam bele, hogy zsidó. :D

"hogyan beszélhet milliókról."

Nem igazán értem, miért kellene, hogy lineáris összefüggés legyen valaki cselekedetei, és a rendelkezésre álló pénz között. Az, hogy egy munka értékét főként annak mennyisége határozza meg, a legvisszataszítóbb marxista demagógia, amint immár 17 évvel a kommunizmus felé tartó társadalmi rend teljes bukása után magunk mögött illene hagytunk.

A különböző, a meggazdagodás lélektanával foglalkozó könyvekben visszatérő gondolat, hogy sok munkával keveset keresni a világ legkönnyebb dolga. Bárki képes rá. Ugyananennek illusztrálására rajzoltam Hunnia kapcsán az itt látható ábrát. Ez is azt akarja szemléltetni, hogy nem az a lényeg, valaki milyen régen küzd a kommunisták ellen, hanem hogy eközben mennyire hajlandó élni a hatástöbbszörözés eszközeivel.

A fentiek miatt tehát nem igazán értem, miért lenne feltétlenül természetesebb egy teszem azt 40 éves embertől az, ha milliókról beszél, mint egy huszonéves egyetemistától. Életkor, élettapasztalat, és foglalkozás az összes különbség, de mint tudjuk a világ nem életkor, nem élettapasztalat, és nem intelligencia alapján osztja szét a vagyont. Sőt, a foglalkozás is sokkal kisebb súllyal játszik szerepet ebben, mint gondolnánk.

Hogy ez nem feltétlenül az érdemek szerinti eloszlást jelenti? Ja kérem, tessenek regionális szocializmust csinálni, és benne vagyok. Én is azért küzdök, de addig is más a körülöttünk lévő valóság.

"De lehet, hogy csak én vagyok proletár."

Inkább középszerű nyárspolgár. A gond ezzel csupán annyi, hogy lehetsz bármilyen szorgalmas, és tehetséges, ezzel a gondolkodásmóddal egy jó átlagos életvitelre telhet csak tőled, annál több nem.

"Egy alkalommal százezer forintot ajánlott cserébe valamiért az olvasóknak, nem is tudom, mikor volt utoljára annyi pénzem."

A történet lényege, hogy Tomcat próbapert tervezett indítani Horváth Aladár ellen, ugyanis Horváth szerint Mortimer azért szúrta le Józsikát, mert bár ő maga is cigány, de ezzel is meg kínánt felelmi a mélymagyar elvárásoknak. Ez Tomcat szerint a magyarság, mint közösség elleni uszítás volt. Erre mondtam én, hogy ha ő vagy bárki megnyer egy ilyen pert Horváth ellen, akkor én fogadásból 8 munkanapon belül fizetek neki 100 ezer forintot.

Ezt továbbra is fenntartom. Ha Horváth Aladárt jogerősen elítélik közösség elleni uszításért, én odaadom a per megindítójának ezt a összeget. Könnyű pénzkeresés! Tessék megpróbálni! :)

"Időről időre bevallja, hogy nem hagyja el a fővárost, legfeljebb kocsival vagy InterCity vonattal. Eleve van azzal valami baj, ha valaki kritika nélkül az autózást propagálja a tömegközlekedéssel szemben."

Ez a tendencia! Kóka miatt egyre többen térnek át vidéken is autózásra a vonatozás helyett. A 30 km-en belüli ingázóknak 50%-kal, egyes diákoknak csaknem 400%-kal növekedett meg a vonatjegye május elején egyetlen nap alatt, és mivel ez már a harmadik áremelés volt csak idén, januártól számolva még siralmasabb a helyzet. Ilyen költségek mellett bizony sokszor jobban megéri autózni városon kívül!

Városon belül én is BKV-vel járok, ha azzal gyorsabb.

A Teve utcába például hülye leszek otthonról elautózni, amikor metróval seperc alatt ott vagyok.

"Így aztán egy ilyen világlátott embertől (mint Sodika) nehezen is veszem komolyan az írásait"

Jártam én Londonban, Párizsban is. Mi kell a világlátottsághoz? :)

Nyaranta gyakran megyek haverokkal a Tisza tóhoz, ahol züllött cigányokkal teli szakadt kocsmákban mulatunk esténként. De hétvégénként városon belül is gyakran kötök ki ugyanezekkel a haverokkal ugyanilyen félelmetes újpesti talponállóban. (Érdekességként jegyzem meg, hogy ennek ellenére még soha nem kerültem összetűzésbe egyetlen cigánnyal sem.) Kell ennél több világlátás?

"Az a nagyon nagy baj, hogy míg Tomcat az embereknek szóló bejegyzéseket készít, addig Sodika írásai nem nagyon szólítanak meg."

Én összetett marketingmixben gondolkodom, ennek a blog csak egyetlen eleme, a többi pedig még nincs kész. :-) Mint ilyen, nem feltétlenül sokak megszólítására készül, annál sokkal személyesebb, elvégre a blog eredetileg naplóféle lenne, vagy mifene.

"Jó példája ennek a barikádos jegyzőkönyv kapcsán a vallomás, ahol elmondta, hogy amit látott, azt nagyon viccesnek találta, ezért mobiltelefonnal felvételeket készített."

Nem értem, hogy mi a gond ezzel. Vicces volt ez is, meg az MTV székház ostroma is. Miért olyan nagy baj, ha így gondolom?

"Több bejegyzésben emlegeti Hunniát, Toroczkaiék árnyékországát. Szerintem nagyon viccesnek találhatja."

Nem viccesnek, hanem működőképesnek.

"A szerkesztés igen jól harmonizál a tartalommal is."

Húú! Bővebben?

"jelenleg, néhány fura alakkal ellentétben én nem tudok Sodikához kommentelni, mert állítólag spam-gyanús vagyok"

Ez a Freeblog belső szűrője miatt lehet, én sajnos nem tehetek róla. Szerintem az lehet az oka, hogy számjegy van a nickedben (b3ck).

"Aki tollat ragad, annak felelőssége van."

Bizony. Ha tud tenni valamit a szocionizmus ellen, mégis néma marad, akkor cinkos. ;)

By SoDI

Miután Váncsa István az Élet és Irodalomban egy egész glosszát kerekített a tőlem származó idézet köré, ráadásul a Partizáninfó is megemlít minden második írásában (a legelső elemzésük után április 18-án közzétették a nekik írt felszólításomat, majd április 30-án - itt, a második írásukban - külön foglalkoztak azzal, hogy mit írtam a zsidóverő cigányról, legutóbb pedig - "Sodi fedűnevű provokátorként" emlegetve engem - megtekintésre ajánlották olvasóiknak azt a videómat, melyben Toroczkai hozzájuk szóló intelmeit mutatom be) sőt, Magyarországon rengeteg emberhez én juttattam el Toepler bácsi cicáját, (és akkor még nem említettem, hogy van eredeti Gergényi autogrammom is), most végül egy újabb apró sikert könyvelhettem el.

A Videobomb ugyanis főoldalra kiemelt vezérvideóvá tette a pénteki bankrablásról készült összeállításomat.

Persze nem ez az első népszerű videóm, a letartóztatásomat bemutató cucc mellett másfél hétig a kuruc.info vezércikke volt a Gergényi kifütyülését bemutató anyagom ajánlója, de ez most mégis csak egy videómegosztó főoldala. :-)

By SoDI

Full részegen még sohasem írtam bejegyzést, nosza hát, ezt is el kell kezdeni valahol.

Ez most kísérleti jelleggel fogalmazódik meg, és akármi is legyen a végeredménye, úgy marad, megy ki a blogra, nem érdekel, aztán majd holnap, józan fejjel átolvasva eldöntöm, hogy ez jó ötlet-e, inspirálóan hat-e rám, vagy éppen ellenkezőleg, olyan hülyévé tesz az alkohol, hogy az már kínos.

Egyébként rólam azt érdemes tudni, hogy elég ritkán emelem fel a poharat, most is csak azért hörpintettem le néhány deci bort a Kelenföldi Pályaudvar RESTI-jében, hogy védett helyen várhassam ki, amíg az eső alábbhagy. Miután úgy voltam a Móricz Zsigmond körtéren, ahonnan a Corvinus-ból érkeztem az éjszakai 6-ossal, hogy mindegy milyen járatra szállok, csak a víztől védve legyek már, messzebb kerültem a lakásomtól, mint egyébként lettem volna, így a vízvédett hely mellett kellett az energia is ahhoz, hogy meglegyen a megfelelő lelki erőm akár a szakadó eső dacára is hazaténferegnem.

Miután egy szakadt RESTI-ben esély sem volt a kedvenc Egri Pinot Noir-omhoz, így kénytelen voltam megelégedni a mért vörösborukkal, mely a márkás termékek hatását jócskán felülmúlva kellően jókedve derített ahhoz, hogy nekivágjak az emberes hazaútnak.

Alapvetően politikai témájú blogban nem illik, ha az ember az aktuális öltözékével huzakodik elő, azonban lévén, hogy út közben igen sok esővízet szívott magába a ruhám, valamint hogy amint betoppantam, az első utam a géphez vezetett, mely elé nyilván nem ülök víztől locsogó textilburkolatban, így a mondatom elején kifejtett blogjelleg alapján elég indítékom van arra, hogy érdemben ne fejezzem be ezt a mondatot. :)

Magáról a Pókember 3-ról majd józanon talán kerekítek valami kritikafélét, előjáróban csak annyit, hogy az, ahogyan Eddie Brock, meg a Kapitány halál nyugalomban beszélgettek az éppen a halál küszöbén álló lányról, az az amerikai filmipar színészi teljesítményének a leges legalja volt.

Ha itthon maradtam volna inkább Narutót nézni, talán jobban jártam volna.

Amikor a Sziget című akciófilm, melyben az addig etalon Mátrix 3-at megszégyenítő akciójelenetek követték egymást, csúfos bukásnak bizonyult, én, akit valósággal a mozi székébe bilincselt a látvány, teljesen értetlenül álltam ez előtt, azonban most már kezdem megérteni a film pénzügyi sikertelenségének az okait.

Hiába ugyanis a fergeteges látvány, megfelelő forgatókönyv nélkül manapság már önmagában ez nem képes lekötni az embereket. Ez pedig a Pókember 3 esetében elég összecsapottnak tűnt.

Még egy apró rejtély, hátha tudja valaki a megfejtést: Vajon miért hosszabb néhány jelenettel az összes mozis előzetes, mint a letölthető QuickTime verzió? (A Harry Potter - Főnix Rendje, és a Die Hard 4: Legdrágább az életed - ez a magyar cím majd külön bejegyzést érdemel - esetében is ezt tapasztaltam.)

Na ennyi volt az első full részegen gépelt bejegyzésem. Majd holnap eldöntöm, hogy tradíció lesz-e a belőle. :)))

By SoDI

Ma nincs kedvem blogot írni, inkább filmeket nézek.

Néha nekem is jár a pihenés. :)

By SoDI

Eddig hiányos volt az önismeretem, de ma végre ezt is megtudtam magamról.

Van egy demagógiától izzó vicclap. A neve ANTIC. Első látásra lelkesek is lehetnénk, mert rendes embernek erről az anticionizmus jut eszébe, azonban csalódnunk kell, mert a rövidítés az Antifascist Coalition elnevezést takarja.

Ez a fos kiváló bizonyítéka annak a tételnek, hogy egy zsidó vagy nagyon okos, vagy nagyon hülye. Amíg az okosak az ÉS-be koncentrálódnak, addig úgy néz ki, a hülyék a Partizáninfó mellett az ANTIC-hoz.

A szerkesztő urak "Neo-nazi, terrorista-veszely !" címmel számolnak be Hunnia megalapításáról, melyhez az alábbi képet mellékelik.

Már azt hinnénk, hogy ez nem fokozható tovább, de tévedünk. Ugyanis a kép alatt egy érdekfeszítő beszámolót olvashatunk. A szűklátókörűség olyan koncentrált lenyomata ez a néhány mondat, hogy a kórtünet vizsgálatához kész kincs minden szava.

" Az elso nazi-terrorista felvonulas a Hosok teren aprilis 21-en
A trikokon a nyilasok jol ismert jelmondata !
Uj allam letrehozasat tervezik Hunia neven, vissza kivanjak
allitani a regi, Trianon elotti hatarokat egy uj ??? renddel !
De ezt hogyan gondoljak?! Terrorista modszerekkel ?!
A harcra lathatolag felkeszultek, a gazalarcok bizonyitjak
es a zaszlorudak fanyelet lecsereltek, betonvas-rudakra !!! "

Ha valaki tudja, hogy mi a francot jelent a magyar nyelvben a 'nazi', az kérem, írja már meg, mert én képtelen voltam megfejteni. Akárhogyis, a 'terrorista' szót azért értem. Kezdhettek tehát félni tőlem, mert bizony egy terrorszervezet gondolatáért lelkesedek.

Kár tagadni, lebuktunk, Hunnia lényegében arról szól, hogy mellkasunkra erősített bombákkal kövessünk el öngyilkos merényleteket a BKV járatain.

De hiába a lebukás, ezt már nem fogja megakadályozni senki. Kérek minden hazafit, hogy szerdán délután 2 körül ne utazzon a 7-es busszal!

By SoDI

Nem szoktam ilyet mutogatni, de ebben a hónapban igen érdekesen alakult az 5 leggyakoribb keresőkifejezés listája, amivel erre a blogra tévedtek az emberek.

Még érdekesebb, hogy Toepler bácsi cicája ezen a héten többszörösére növelte a blogom látogatottságát.

• http://www.pestplaza.hu/cica/ - 651 látogatás
• http://www.sg.hu/listazas.php3?id=1053631500 - 54 látogatás
• http://ihateithere (...) /O_megvertek_o_befostam/ - 48 látogatás
• http://enmagam.freeblog.hu/ - 45 látogatás
• http://w.blog.hu/2007/04/25/p63191 - 27 látogatás 

A konklúzió, hogy bőrdzsekis Blogadmintól rettegő pedofil macskagyilkosokról kell írni, akik zsidófigyelés közben Narutót néznek.

Mert az népszerű. :) 

By SoDI

Nem vicc!

Beszarás!

Váncsa István ÉS-beli cikkéből emel ki részleteket a Népszabadság, ahol a szerző személyesen tőlem idéz.

'Nem az a lényeg, hogy mit érünk el, hanem hogy átjön-e az üzenet. Az üzenet annyi, hogy soha nem alszik ki a láng. Ez nagyon fontos. A kormány megbukni nem fog, de itt a lelki tréningezés a lényeg.'

Igen, igen! Ezt én írtam, közelebbről Blogadmin egyik bejegyzéséhez, kommentként.

Azt mondja Váncsa, hogy a gondolatsorom "a magyar forradalom lényegét páratlan tömörséggel ragadja meg".

Bizony! De nem úgy, ahogyan ő próbálja meg kigúnyolni a nemzet ügyét! Mert itt nem az a lényeg, hogy hiábavaló-e a spontán megmozdulás, hanem hogy az a láng tényleg SOHA nem fog kihunyni!

Soha!

By SoDI

A 24 évnél fiatalabbak több mint 80%-a nem dolgozik. - szörnyülködik a Népszabadság.

Lehet, hogy rossz körökben mozgok, de én tényleg őszintén meglepődök, ha olyan emberrel találkozom, akire egyszerre ráillik az alábbi három pont:

1. Harminc év alatti
2. Nincs diplomája
3. Nem tanul

Kövezzetek meg, de én nem érzem olyan óriási problémának, ha a fenti profilba tartozó fiatalok kisebbségbe szorulnak. A Japán siker mögött is azt látjuk, hogy természeti erőforrások híján sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek az emberi tényezőre, mint bármi másra. Többek között az értékteremtésre beállított, kiművelt emberfők sora az, ami a gazdasági hatalmak közé emelte őket.

Személy szerint a falra tudok mászni attól, ha valaki azzal jön, hogy Magyarország jelenlegi fejlettsége mellett felesleges ide ennyi szakember, mert ebből is csak a Kovács László-féle "merjünk kicsit lenni" szlogent hallom ki. Azzal persze én sem vitatkozom, hogy a mennyiség erősen a minőség rovására megy, de ha elfogadjuk azt a tényt, hogy az életben sokkal nagyobb súllyal esik latba az emberi rátermettség, mint az előképzettség, akkor máris nem tűnik olyan hatalmas gyalázatnak, ha azonos papírral a kezében is differenciálódik a kép, hiszen miért ne lehetnének a mérnökök között is hasonló arányban életképtelen vesztesek, mint bármely, egyébként sikerrel végezhető szakma művelői között? Nem hiszem, hogy ebben az esetben az lenne a probléma gyökere (pedig ilyen hangokat is hallani), hogy az illető jelenlegi szakmája helyett szakmunkásként sokkal inkább örömét lelné a kétkezi munkában, most viszont boldogtalan, mert nem találja meg a helyét, hisz elrontották, és így az alsóbbrendű elfoglaltságok már derogálnak neki, elvégre szerintem ehelyett az esetek többségében egyszerűen arról van szó, hogy az illető egy vesztes egyéniség. Ugyanakkor abban is biztosak lehetünk, hogy képzetten még így is több hasznára van a közösségnek, mint ha bunkó, olvasni nem tudó vesztes lenne.

A szociológusok szerint a másik nagy probléma - és a Népszabi cikk is erre helyezi a hangsúlyt - a munkamorál, vagyis hogy a fiatalok nem ismerik a kemény munka örömét. Bezzeg a Belgáknál háromnegyedük melózik, még suli mellett is! Hűűű!

Ja, kérem, Belga jövedelmek mellett lehet, hogy én sem blogolásra pazarolnám az időmet napi több órában, hanem örömmel pörögnék. Mivel azonban ebben a városban nincs semmilyen, valóban értelmes lehetőség, ahol a munkaerőm áruba bocsátását össze tudnám egyeztetni a céljaimmal, így a saját külön utamat járom, és a saját birodalmamat építgetem, melynek ez a blog is része (hogy most mire gondolok, azt részletesen majd valamikor máskor fejtem ki).

Nem tudok őszintén elítélni senkit, aki húzza a száját, amikor meghallja, hogy napi 8 órás gürcöléssel mindössze havi 100 ezer forintot kaphatna kézhez. Elvégre én is úgy vagyok vele, hogy nem igazán vagyok képes elképzelni, milyen lehet az, amikor valaki napi rendszerességgel csinál bármit is egyfolytában nyolc órán keresztül, de abban biztos vagyok, hogy ez olyan hatalmas áldozat lenne a jelenlegi életvitelemhez képest, hogy teljesen értelmetlen lenne olyan munkakörben végezni ezt, ami még arra is alkalmatlan, hogy kényelmes egzisztenciát biztosítson nekem.

Ami pedig a munkanélküliek (pontosabban diplomás munkanélküliek) problémáját illeti, azt senki nem vonja kétségbe egy pillanatig se, hogy a magas iskolázottság erősen csökkenti ennek az esélyét, és bár a személyesen megélt valóság sokszor különbözik az általános statisztikáktól, de én amondó vagyok, hogy ha már fel kell tölteni a kispadot, sokkal erősebb a csapat, ha még ott is jó játékosok ülnek.

A magam részéről különben sem tartom akkora problémának a munkanélküliség kérdését, hiszen a magyar gazdaság adatai világosan jelzik, hogy még az alacsony foglalkoztatás dacára is virágoznak a valós tevékenységet végző vállalatok. Afelé haladunk, hogy egyre kevesebb ember kell ugyanannyi érték megteremtéséhez mint néhány évtizede, és ha örökre magunk mögött akarjuk hagyni a szocializmus kapun belüli munkanélküliségének az emlékét, akkor világosan kell látnunk, hogy nem feltétlenül hátrány a segélyezettek magas száma sem, elvégre még mindig olcsóbb megoldás lehet eltartani őket, mint viselni egy olyan félmegoldás pénzügyi terheit, ami kizárólag veszteségesen lehet képes bekapcsolni őket bármilyen munkafolyamatba. Drága pótcselekvés az "elesetteknek". Őket is feleslegesen szívatjuk, és akkor már jobb, ha nem csinálnak semmit. Kifizetődőbb.

A magam részéről a jövőt úgy képzelem el, hogy 15-20% tehetséges és szorgalmas ember méltán gyarapodik innovatív megoldások alkalmazásával, vagy becsületes, és profi szakmunkával, a maradék négyötöd pedig segélyezett, ami mindenkinek jobb, mert így legalább nincsenek láb alatt.

Amikor Orbán Viktor a tavaszi választási kampányban azzal jött, hogy egy munkaalapú társadalmat kell felépíteni, akkor én erősen vakarni kezdtem a fejemet, és az a kérdés visszhangzott az agyamban, hogy "jó, jó, haver, de mégis... MI AZ A MUNKA?!" Abban egyetértünk, hogy egy olyan ország kellene, amely fejlődik, és gyarapodik, azonban én ezt úgy képzelem el, hogy mindenki olyan helyre orientálja magát ebben a rendszerben, ahol a személyes kvalitásai alapján legnagyobb hasznára lehet a többieknek, ha ezt pedig a teljes passzivitással, és láblógatással tudja betölteni, akkor ne szörnyülködjünk el ezen, elvégre ha a gazdasági mutatók nem teszik szükségessé az ilyen emberek tevékeny bekapcsolását a folyamatokba, akkor mindannyiunk hosszú távú közös érdeke, hogy kiszolgáljuk ezt az ország virágzását jelentő trendet.

Aki motivált tehetség, az amúgy is meg fogja találni a maga helyét, akinek pedig csak tönkretennénk az életét azzal, hogy értelmetlen erőfeszítésekre kényszerítjük, annak szintén csak jót teszünk a mellőzéssel.

Az megint más kérdés, hogy megfelelő ösztönzéssel ezen emberek nagy részét is értékteremtésre lehetne sarkallni, ehhez azonban nem morális elvek szajkózásán, vagy gazdasági kényszeren (segélymegvonáson) keresztül vezet az út, hanem megfelelő, valóban konstruktív motiváló programokon át, melyek perspektívát nyújthatnak nekik, de olyan módon, hogy közben nem sértjük meg a büszkeségüket olyan értelmetlen látszatmegoldásokkal, amilyen munkákat még egyszerű gépek is el tudnák végezni helyettük. (Egy illegális szemétdomb felszámolása sokkal hatékonyabb lehet markológépekkel, mint magukban kapirgáló közmunkásokkal).

Sok munkának van értelme, de az önmagáért való munka mindig értelmetlen.

Éppen ezért irritál, ha valaki ilyen munka mellett próbál érvelni.

By SoDI

Annak ellenére. hogy én hajlottam a párbeszédre, és ígéretemhez híven elérhető voltam a mobilomon a "partizáninfó-igazkuruc" oldal szerkesztőinek küldött előző levelemben megírt időpontokban, a mai napig nem vették fel velem a kapcsolatot se telefonon, se pedig e-mailben.

Nagyon úgy néz ki, hiába adtam meg az esélyt a lakásmaffia ügyem után az életem során immár másodjára arra, hogy a velem éppen szemben álló aljas cionisták úriember módjára rendezhessék az aktuális vitahelyzetet, ez is csak arra volt jó, hogy megerősödjön bennem a felismerés, miszerint a hasonló férgek előtt a tisztesség teljesen ismeretlen fogalom.

Ezért az alábbi felszólítást fogalmaztam meg feléjük:

• SF, mint ahogy már egyszer írtam, ez a tiltakozás továbbra sem elhatárolódás tőled, és továbbra sem kritika feléd, ilyesmiről szó sincs. :-)

Dátum: 2007. ápr. 17. Kedd 23:29:54

Feladó: sodika <>

Címzett: [email protected]

Tárgy: felszolitas 

Hello.

Miután láthatóan nem hajlotok arra, hogy az előző levelemben felajánlott lehetőséget megragadva konstruktív párbeszéd útján tisztázhassuk a felmerült félreértéseket, kénytelen vagyok az alábbi egyoldalú felszólítással élni:

Felszólítalak benneteket arra, hogy változatlan formában közöljétek le az alábbi helyreigazítást, vagy eszközöljetek átalakítást a kifogásolt íráson olyan módon, hogy megfeleljen az itt leírtaknak:

"HELYREIGAZÍTÁS: A 2007. április 11-én 'Sodi-testvér nyilasblogja' című írásunkban azt a valós körülményt, miszerint a többek között 'bolsevik zsidóbandáról', és a zsidók utálatáról szóló szövegrész Sodi blogján szerepel, olyan hamis színben tüntettük fel, mintha a vonatkozó részt személyesen Sodi írta volna. Ezzel szemben az igazság az, hogy a kérdéses idézet nem tőle, hanem a szerzőtársától, SF-től származik, aki ezeket a mondatokat Sodi egyik önálló bejegyzéséhez szimpla olvasói kommentárként fűzte hozzá. Sodi soha nem írt 'bolsevik zsidóbandákról', és soha nem írta, hogy utálná a zsidókat. Az okozott kellemetlenségért elnézést kérünk."

Amennyiben a fenti felszólításnak 24 órán belül nem tesztek eleget, kénytelen leszek jogi lépéseket tenni, ugyanakkor emellett a korábban felajánlott békés, párbeszéd útján történő rendezésre vonatkozó ajánlatomat ugyanerre az időtartamra vonatkoztatva továbbra is fenntartom.

Üdv:
SoDI
(sodi.freeblog.hu)

Csütörtök délután fel lesznek jelentve.

Nem azért, mert kritikával illetnek. Azt lehet.

Hanem azért, mert hazudnak.

By SoDI

Örömmel jelentem, hogy mostantól lehet nálam bankkártyát rendelni.

Az OTP már élt is a lehetőséggel, és láthatóan nagyon elégedettek a szolgáltatással, hiszen lelkesen fizetnek is érte.

Más magyarázat nem nagyon lehet arra, hogy a kártyadíjat miért adják hozzá az egyenlegemhez, ahelyett, hogy levonnák belőle. :-)

By SoDI

Az "igazkuruc-partizáninfó" köztörvényes labancai úgy néz ki, említésre érdemesnek találtak engem a blogjukban (az április 11-i bejegyzésük második része).

Mindezzel még nem is lenne probléma, elvégre egy blogger úgy helyes, ha vállalja a nyilvánosságot, azonban nem lehet elmenni szó nélkül amellett a hazug szerkesztési gyakorlat mellett, mely - szerencsére - az egész tevékenységüket egy az egyben hitelteleníti.

Meg is írtam nekik, hogy mennyire "nem úriemberek".

• Megjegyzés: SF, csak hogy ne legyen félreértés:
  Bár a levél nagy részében azt kifogásolom, hogy az általad az egyik bejegyzésemhez írt kommentárt hazug módon közvetlenül nekem tulajdonították, ez továbbra sem jelenti a tőled való elhatárolódást, vagy akár azt, hogy a stílusod megváltoztatására kérnélek téged. Ilyesmiről itt nincs szó.

Dátum: 2007. ápr. 13. Péntek 05:06:05

Feladó: sodika <>

Címzett: [email protected]

Tárgy: megtamadas okan 

Hello.

2007. április 11-én véleményt írtatok a blogomról. (sodi.freeblog.hu)

Néhány apró dologra hívnám fel a figyelmeteket:

1. A Zsidófigyelő "reklámja" a "hülye ember" kategórián belül van a blogom, és azt a kommentárt fűztem hozzá, hogy "ez hülye, bazmeg", ami egyértelművé teszi, hogy nem igazán értek egyet az alkotó módszereivel, bár ennek ellenére humorosnak gondolom.
2. Egy névtelen, a tömegből kiszúrt tüntetőt minősítő jelzővel kapcsolatban igen nehezen értelmezhető a becsületsértés fogalma ("takonygombóc"), egy közszereplővel kapcsolatban pedig a legtermészetesebb dolog gúnyneveket kitalálni ("Görényi"). Bűncselekményként nagyon nehezen állna meg bármelyik is.
3. A nekem tulajdonított "gyűlölködő, zsidózó, kommunistázó" szövegrészt nem én írtam, hanem egy bejegyzésemhez írt olvasói észrevétel része.
   (Az illetőnek rokoni kapcsolat okán valóban adtam adminisztrációs jogot is, de ez a konkrét bejegyzés szempontjából indifferens körülmény, mint ahogyan az is, hogy az elhatárolódásom azon egyszerű oknál fogva nem történt meg, és nem is fog megtörténni soha, hogy - mint akként az amerikai Fehér Házat a földdel egyenlővé tenni kívánó Kerényi Imre megnyilatkozása kapcsán Orbán Viktor nagyon találóan fogalmazott  néhány hete - "Az elhatárolósdi egy nagyon rossz játék". Neki ez a véleménye, az enyém pedig néhány ponton eltér ettől, és kész..)
   Annak a legfőbb oka, hogy soha nem fogom törölni a vonatkozó részt, kizárólag az, hogy a cenzúra előttem ismeretlen fogalom. Elvből soha semmit nem törlök, még a Ti nevetekben beírt mocskolódásokat is meghagytam, és meg is fogom hagyni. Nálam ez egy szerkesztési elv, én így képzelem el a demokráciát. :)
   Azzal, hogy úgy tüntetitek fel, mintha az idézet tőlem származna, kettőnk közül Ti alkalmaztok tisztességtelen eljárást. Soha nem írtam olyat, hogy utálnám a zsidókat. A zsidókat nem utálom, kizárólag a cionizmus és a judaizmus egyes politikai és vallási szélsőségeseivel, valamint a Holokauszt neve alatt ártatlanul meghurcolt társaik emlékével visszaélő nyerészkedőkkel kapcsolatban vannak ellenérzéseim. De genetikai alapon soha nem rekesztek ki senkit.

Amennyiben van bennetek elég tisztesség, és legalább a látszatára ügyeltek annak, hogy az úriemberek között elvárható becsület talaján álltok, akkor minden további, tisztázni kívánt félreértéssel kapcsolatban lehetőséget biztosítatok számomra a reagálásra egy interjú formájában, melyhez minden nap 17 óra utáni időpontban szívesen állok rendelkezésetekre a  mobiltelefonszámon.

Üdv:

By SoDI
http://sodi.freeblog.hu/

Na, kíváncsi vagyok, lesz-e pofájuk felhívni.

By SoDI

Update: Miután nem érkezett válasz a levelemre, öt nappal később egy keményebb hangú felszólítást fogalmaztam meg feléjük, mely IDE kattintva olvasható.

Miután tegnap felvázoltam, hogyan állok a legfontosabb közéleti kérdésekhez, ésszerű folytatás azt sorra venni, hogy milyen következtetéseket vonok le mindebből, és hogy hol helyezem el saját magamat a megoldási folyamatban.

Lehet, hogy a kevés élettapasztalat szól belőlem, de amikor sokan elszalasztott történelmi esélyről beszélnek az őszi események kapcsán, akkor én ennél sokkal szkeptikusabb vagyok. Nem vonom kétségbe, hogy Toroczkai mellett még volt néhány ember az MTV székháznál, aki szintén hitt abban, hogy kitört a forradalom, de nekem még a lángoló autók tűzének melegénél is csak az járt az eszemben, hogy vajon az a György Péter, aki korábban méltatta a Párizs külvárosában zavargó bevándorló-ivadékokat, most hogyan fogja ugyanezt kommunikálni az ÉS hasábjain. Azzal tehát tökéletesen tisztában voltam, hogy van ez annyira kivételes esemény, hogy jó időre meghatározza a média témaválasztását, azonban azt, hogy ebből bármiféle azonnali, mélyrehatóbb változás kerekedjen ki, már akkor is teljesen a valóságtól elrugaszkodott gondolatnak tartottam.

A fő vesszőparipám tehát azóta is a reális alapokon nyugvó, megvalósítható terv szükségessége. Ez ősszel hiányzott. 

Ha valami ezen az alapon áll, akkor nehezen tudom az elfogadhatatlan dolgok kategóriájába sorolni. Még akkor sem, ha esetleg amnesztiát igénylő mozzanatról van szó, elvégre ha elkészül az ésszerűen, végig a földön járva kidolgozott cselekvési terv, akkor jól végzett munka esetén amúgy is biztosított az amnesztia intézménye.

Az első feladat tehát, hogy mindenki nézzen magába, és vessen számot azzal, hogy saját személyes lehetőségeit és képességeit miként tudja szolgálatba állítani a végső cél érdekében. Én ezt megtettem, és a következőkre jutottam:

• Tájékoztatás

Pontosan tudom, hogy önmagában a szakirányú tanulmányok még senkit nem tesznek alkalmassá arra, hogy az adott témában az élre álljon, de ha nincs senki más, aki az általam követendőnek gondolt úton, a részemről hatékonynak tartott eszközöket megragadva elindul, akkor jobb híján rám marad ez a feladat.

Leendő pedagógusként az egyetemi tanulmányoknak sikerült felébreszteniük bennem az igényt arra, hogy embereket oktassak, ugyanakkor mivel rém lusta vagyok kimozdulni itthonról, nem biztos, hogy feltétlenül osztályteremben, vagy előadóteremben van a helyem. Helyette a megtanult didaktikai technikákat alkalmazva sokkal hatásosabb, ha netes oktatóanyagok készítésére fordítom az energiáimat, mellyel képes lehetek szélesebb közönséget is megszólítani.

A South Park nagyrészt oktatóanyag, de attól még szórakoztató. Vadliberális oktatóanyag, mégis szívesen nézi a mi oldalunkon is a nagy többség.

Nekünk persze nem feltétlenül rajzfilmet kell készítenünk, de egyszerűbb összefüggéseket rövid, gazdagon animált zenés reklámanyagokkal be tudunk mutatni. A cél az, hogy a középen álló nyárspolgár rétegek minél nagyobb hányadát a valódi változtatásokat igénylők csoportjába húzzuk át.

Néhány napon belül egy előzetes, de működő vázlat formájában demonstrálom majd itt a blogon is, hogy mire gondolok.

• Összefogás

Bár valóban pártot alapítok, de itt sem kergetek hiú ábrándokat. Nem akarok tehát villámgyors növekedést elérve 2010-ben már feltétlenül Parlamentbe jutni, mert ha ezt jelölném meg elsődleges célnak, valószínűleg közröhej tárgyává válnék.

Egy pártnak számtalan előnye van. A saját emblémáival diszített, illetve saját nézeteit tartalmazó anyagokat adómentesen értékesítheti, valamint korlátozott mértékben lehetősége van az MTI-n országos közleményeket megjelentetni - teljesen ingyen. Arról már nem is beszélve, hogy egy bejegyzett pártnak az akciója egy szemernyivel mindig nagyobb figyelmet kap, mintha egy civil szervezet tenné ugyanazt, amit ő. A párt tehát nem önmagáért van, hanem egy remek jogi -és médiaeszköz, mely kibővíti a mozgásteret.

Ebből gondolom annyi már kiderült, hogy nem vezérszerepre vállalkozom. A semmiből érkezve befuthatnék bár így is hasonló pályát, mint Gonda László, vagy Takács András, azonban utána hamar kifulladna a lendület, és egyikévé válnék a középszerű ugrándozó jobboldali alakoknak - amit viszont a legkevésbé sem szeretnék.

Az, amit helyette akarok, az Államrend projektemben kerül folyamatosan kifejtésre. Ahogy jelen írásom előző pontja a tagság felduzzasztásáról szólt, úgy az összefogás gondolata arról szól, hogy mit kezdjünk ezekkel az emberekkel. Röviden annyi a lényeg, hogy ha nem a belső ellenségek keresgetése kötné le minden energiánkat, akkor sokkal többre vihetnénk. A széthúzás, és az egymástól tökéletesen szeparált szemétdombokon való kaparászás helyett arra van szükség, hogy egy pillanatra minden ellenérzésünket félretegyük, és a problémás kérdések felett átugorva a közös cél ügye mellett tevékenykedjünk. Persze nincsenek kétségeim, ezt a megoldást választva igen nagy a valószínűsége annak, hogy rosszindulatú, romboló elemeket is magunk közé engedünk, azonban ellenük nem az a leghatásosabb harcmodor, hogy ignoráljuk őket, hanem az, ha az emberekre bízzuk a felettük való ítélkezést. Ezt én úgy képzelem el, hogy ugyanazon a felületen, ahol a kormányellenes megmozdulások központi összehangolása folyik, lehetőség nyílna mindenkinek megfogalmaznia az összefogás egyes szereplőivel szemben az ellenérveit, melyeket, a megszólított jogán rájuk adott válaszokkal együtt, egy megfelelően áttekinthető rendszerben értékelhetne aztán a nagyközönség, és így végül egy komoly megbízhatósági térkép rajzolódna ki a parlamenten kívüli jobboldal szereplőiről.

Ez így most bonyolultan hangozhat, de az Államrend Megdöntése Projekt VII-ben majd részletesebben is kifejtem.

• Személyes lehetőségeim

Arra a kérdésre, hogy mi van a kezemben a fenti módszerek érvényesítéséhez, legfőképpen az eddig elsajátított szaktudásomat tudom megemlíteni. Ez egyrészt jelenti a modern webfejlesztési megoldások iránti igen mély érdeklődésemet, a pedagógushallgatóként elsajátított tudást, valamint a marketingmegoldások széles tárháza iránti nyitottságomat. És bár ezzel nyilván sokak szemében be leszek sorolva azok közé, akik folyamatosan átkozzák a "fűtött szobájukban", "íróasztaluk mellől" okoskodókat, de hiszek benne, hogy a szavak, a jog, és a modern médiafelületek igenis nyújtanak olyan erős lehetőséget a kibontakozásra, hogy képes legyek sokkal nagyobb kellemetlenséget okozni az ellenoldalnak, mint amennyit akár ezer felborított telefonfülke okozna.

Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne helye az utcai tiltakozásoknak, vagy akár a mostanság tervezett országos útlezárásnak, csupán azt akarom mondani, hogy akik ezeket szervezik, azok nem használják ki elég hatékonyan a rendelkezésükre álló eszközöket, és így nagyrészt csupán a saját erőiket pocsékolják el, amiből végül ismét csak a csüggedtség, a csalódottság érzésének a további elmélyülése kerekedhet ki.

Én viszont azt mondom, hogy elég volt a csalódottságból, ideje a siker útjára lépnünk! Vágyálmok kergetése helyett azon kellene lennünk, hogy amibe belekezdünk, az legalább minimális mértékben képes legyen betölteni azt a funkciót, amire szántuk. Ez nem visszalépést, nem hazug csitítgatást jelent, nem a megállással egyenlő "fontolva haladást", hanem ehelyett a szervezettség, és a tudatos tevékenység egy magasabb fokát, mellyel szemben sokkal nehezebb lenne lépéseket tennie a hatalomnak, mint az ötletszerűen, szétszórtan vergődő tiltakozások ellen most tud.

1. Tervezés
2. Hatékony eszközkihasználás
3. Szervezettség

Ez a három kulcsszó. Ez a győzelem záloga.

Csupán annyit kell látnunk, a tervezés nem spontán ötletrohamot, a hatékony eszközkihasználás nem ezer felé kapkodó összecsapottságot, a szervezettség pedig nem erőltetett irányítási kényszert jelent.

De ennyit mindenképpen látnunk kell.

By SoDI

Mivel a napokban többek részéről is felmerült a kérdés, hogy miért "evickélek Tóta W. és a kuruc.info között", óriási nagy támadási felületet hagyva ezzel az ellenoldalnak, azt hiszem, eljött az idő arra, hogy egy helyen, a lehető legtömörebben összefoglalva leírjam, hogyan is látok sok közéleti és társadalmi kérdést.

Az első, amit tisztázni kell, hogy jelenleg nincs egyetlen olyan hazai párt sem, melynek a világlátása tökéletesen fedné az enyémet. Ezt már csak azért sem érzem problémának, mert - hogy csak két ismertebb példát említsek - ez Blogadminra, és Tomcatre ugyanígy igaz. Ha nem így lenne, beállnék valamelyik nagy táborba, és onnan csápolnék.

Azt hiszem, a legegyszerűbb az lesz, ha pontról pontra végigmegyek azokon a kérdéseken, melyek itthon a leghevesebb vitákat szokták kiváltani, és mindegyiknél leírom, hogy mi az én álláspontom velük kapcsolatban. Ezzel, remélem, mindenkinek segítséget tudok nyújtani, akinek eddig úgy tűnt, hogy következetlenül, és ide-oda csapongva írogatok, ami - mint látni fogjuk - a legkevésbé sem igaz.

Mivel ez elég kimerítő, és sűrű lesz, így mára ezt az egyetlen bejegyzést szánom ide, hogy jó alaposan meg lehessen emészteni.

• Drogok

Ami a kábítószereket illeti, sziklaszilárd meggyőződésem, hogy az a társadalmi kár, amit a több száz éves tradícióktól idegen egészségkárosítási formák terjedése jelent, egyértelműen beleillik a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben felvázolt stratégiába. A helyi kultúra által meghatározott szórakozási formákat, például a mértékkel fogyasztott bor szeretetét csak azok próbálják meg a saját hóbortjaikkal szemben káros, és betiltandó dolognak beállítani, akiknek közvetlen céljuk, hogy a borvidékekben oly gazdag magyarság még ezen a téren is veszítse el a gyökereit, és még inkább olvadjon be a globalista országhódítási masszájukba.

• Zsidók

Mint az előző pontból is kiderült, természetesen erősen anticionista vagyok, ami egyben határozott Izrael-ellenességet is jelent. Gyűlölöm a holokauszt-ipart, és azt, hogy még napjainkban is folyik ezalatt a mesterséges bűntudat-generálás, és kárpótlás címén olyan emberek kifosztása, akik már a háború után születtek. A legfelháborítóbb dolgok közé sorolom, hogy többek között Kanadában és Németországban lábbal tiporják a szólásszabadságot, és modernkori dogmák miatt ha többet mondasz 6 milliónál érzéketlennek és kegyeletsértőnek, ha kevesebbet, akkor pedig hazugnak bélyegeznek, és börtönbe zárnak. Hiszem, hogy ha egy álláspontot ennyire, foggal-körömmel védenek, akkor bármi lehet igaz, de pont az semmiképp. Mindemellett tisztában vagyok azzal is, hogy milyen hittételeket tartalmaz a gój népek ellen a Talmud, éppen ezért teológiai alapon ezen a ponton is megjelenik a bírálatom, mely legfőképpen azoknak a cionistáknak szól, akik politikai ambícióikat láthatóan ezen tételek alapján alakítják ki. Ott van persze még a "faji" oldal kérdése.

• Rasszizmus

Önmagában a genetikai alapú megkülönböztetéssel soha nem értettem egyet. Az, hogy helyenként az írásaim hangulatmegalapozó részeiben mégis erősebb jelzőket is használok egyes, többek között - mondjuk ki - faji szempontból is megkülönböztethető csoporttal szemben, kizárólag a túl magas ingerküszöb átütése céljából, a figyelemfelkeltés szükségessége miatt történik, melyet követően azonban rendszerint mélyebben is kibontom az ilyen gondolatokat.

Ezért nem szeretem a cigányellenes kirohanásokat sem. Felesleges időpocsékolás, elvégre az, akit első látásra meg lehet különböztetni, soha nem lehet olyan veszélyes, mint az olyan ellenfél, aki akár még közénk vegyülni is képes.

• Buzik

"Ne hálj férfival, ahogy nővel szokás, utálatosság az."
(3Mózes 18. 22).

Akárki akármit mond, a drogok kérdéséhez hasonlóan itt is csak egy deviáns életmód erőltetéséről van szó. Mert azzal nagyon fontos tisztában lennünk, hogy születési adottságok senkit nem tesznek rózsaszín tangabugyiban seggrázó hímringyóvá, mivel "rózsaszín bugyiban seggrázás" gén nem létezik. Az, hogy pszichiátriai ápolásra szoruló beteg embereket tol a média egyik fele reflektorfénybe, normálisként bemutatva a szodomita életvitelüket, a lehető legvisszataszítóbb ármány a társadalom ellen, amit el lehet képzelni.

Ha elmegyünk egy Czeizel Endrés vonalra, akkor nyilván előjön a sokat emlegetett "hajlam" kérdése. Ez a legnagyobb hazugság! Nos, létezik például a gyilkosságra való hajlam, megfelelő vészhelyzetben bármelyikünk megvédeni magát akár még emberölés árán is. A sorozatgyilkosokat mégis el szokták zárni, egyes helyeken ki is szokták végezni őket. Létezik hajlam az alkoholizmusra is, de aki nem italozik, így sem lesz iszákos. Nem vonom tehát kétségbe, hogy akadnak olyan emberek, akikben akaratlanul is megfogalmazódnak beteg gondolatok - vonat elé ugrani mint József Attila, szkatofágia "mert finom az", nőt erőszakolni mert "jó móka", saját neművel fajtalankodni, vagy kedvtelésből ártatlanokat mészárolni -, azonban ez még nem jelenti azt, hogy ezek közül ésszerű dolog bármelyiket is kiemelni, és bátorítani rá az embereket.

A szodomitákkal a legnagyobb baj tehát a médiahátszél, az, hogy látszanak. (Ugyanis, hogy saját otthonában ki mennyi macskaszart rág meg, és nyel le betegségében, nem rám tartozik, de ugyan már ne újságolja el főműsoridőben, hogy büszke rá, mert a cicakaki igenis finom).

• Neoliberális gazdaságpolitika

Rólam tudni kell, hogy a történelem minden káros eseményéért a szociális demagógiát okolom. Ha nincs a szociális demagógia, nincs az évszázadokon át a társadalom megtartó erejét jelentő egyház és nemesség ellen kizárólag rosszindulatú rombolásra létrejött, klasszikus értelemben vett liberalizmus. Ha nincs szociális demagógia, a világ jobb sorsra érdemes fele megmenekült volna 50-80 év bolsevizmustól. Ha nincs a szociális demagógia, akkor nem gyengülönk meg annyira, hogy az ebből fakadó káros társadalmi folyamatok tetőzéseként végül Trianonnál kössünk ki.

Én jobboldali ember vagyok, éppen ezért utálom a baloldali gazdaságszemléletet. Az olyan baloldali szemléletet, amit most a Fidesz visz. Ha szegény embereket hamis szlogenekkel megtámogatunk, abból még soha nem sült ki semmi jó. Nem akarok parasztlázadást. Attól még, mert valaki gazdag és sikeres, nem feltétlenül rossz ember. És nem kell mindenkivel kapcsolatban, aki nem éhezik, egyből azt a kérdést feltenni, hogy "vajon miből él", mert ez csak az undorító lumpenállatok szokása.

A gazdasági racionalitás tehát nem ördögtől való dolog, az SZDSZ ezirányú mostani politikájával annyi a baj, hogy túlságosan a szélsőség felé viszi el, ami viszont szintén nagyon káros.

A herdálást valóban ideje felszámolni, de kizárólag szakemberek által összeállított hatástanulmányok alapján, melyek most egyáltalán nem léteznek! Az egyetlen tárgykör tehát, amiben inkább a több biztosítós rendszerhez is kellő óvatossággal közelítő Gyurcsány Ferenccel értek egyet, éppen ezért képezi a hamarosan induló pártom gazdaságpolitikájának alapjait. Piacbarát, szabadelvű, kötöttségektől mentes irányítás, párosítva természetesen a konzervatív társadalomszemlélettel. Ilyen párt ugyanis most még nincs, pedig kellene, hogy legyen.

• Orbán Viktor

Félreértés ne essék, a mai magyar politikai palettán kizárólag őt tartom igazán alkalmasnak a miniszterelnöki poszt betöltésére. Mégis ő az életképes jobboldal legnagyobb ellensége. Saját maga ellensége!

Nem képes belátni, hogy a nemzeti oldal sokkal színesebb annál, mintsem hogy egyetlen nagy táborba lehessen terelni. Ha pedig mégis megpróbáljuk, akkor rögtön elveszik a lehetősége annak, hogy az emberek több szervezetként tekintsenek ránk, ehelyett legyintenek, hogy "á, a vállalkozók pártját is megette a Fidesz", és kész. Végső soron tehát egyrészt ez a taktika drasztikusan lecsökkenti a megszólítható réteget, amit két vagy három közepes méretű párt sokkal jobban le tudna fedni, másrészt ha önmagát tekinti egy tömörülés egy személyben a jobboldalnak, akkor elvágja magát a valódi választási összefogás lehetőségétől. Emiatt nyer mindig a baloldal, mert nálunk Vityka rendíthetetlenül ül a trónján, ami repedezik, koszos, és mállott, de ő csak kapaszkodik, és próbálja összetartani azt a szövetséget, ami jobban dolgozik pont ellene, mint az MSZP bármikor is képes lenne rá.

Sok stratégiát lehet eltanulni az ellenségeinktől, de ezt az egyet nem. A baloldal egészen más tészta, ott könnyű mindenkit megmozdítani a klasszikus jobboldalról festett rémképekkel, hogy aztán ne a szocialistákra, hanem az általuk hazug módon lefestett "orbánista" politika ellen szavazzanak félelmükben ("20 évre hatalomban tartják Orbánt a kettős állampolgárok, aki ezután csak havonta egyszer fogja összehívni a Parlamentet", stb...). Mi ezt sajnos nem tudjuk eljátszani, mert a sokszínű jobboldalon kevés az ilyen konkrét, közös hiedelem, amire építeni lehetne.

• Tóta W, Árpád (Index-es stílus)

Utálatos, káros, idegesítő, és alattomos. De attól még hatásos, mert a nemzetellenes idegenszívűek is felismerték, hogy legjobban a saját anyanyelvének segítségével lehet megtámadni egy népet. Ez sikerül is nekik nap mint nap, mert például Tóta valóban mesterien fogalmaz, tökéletes mondatokat formáz, magyar nyelven, a magyar nyelvűek ellen.

Az Index tipikusan az a formáció, amire nincs megfelelő jobboldali válasz. Az ő stílusukba csomagolni tehát jobboldali üzenetet nem csak hogy nem zavaros, és támadható, hanem hogy éppen eredményes, és kívánatos, mert egy tátongó űrt tölt ki, hiányt pótol! Lehet szeretni, nem szeretni, de követni kell, mert különben lemaradunk mögöttük, és az övéikkel szemben a mi üzeneteink menthetetlenül ködbe vesznek.

• Nemzetiszocializmus, hungarizmus

Szögezzük le, hogy Bácsfi Diána szerintem is provokátor volt. Most mégis induljunk ki abból a feltevésből, mintha nem lett volna az, mert így lehet a legszemléletesebben megvilágítani ezt a kérdést.

Azt hiszem, a nagyrészt máig köztiszteletnek örvendő Prohászka Ottokár inspirálására megírt Út és cél legtöbb gondolatával ma sem akad olyan ember, aki, ha forrásmegjelölés nélkül foglaljuk össze neki a lényeget, ne értene egyet. Bácsfi ott hibázott nagyot (vagy NBH sugallatra, vagy nem), hogy ezen egyszerű igazságot figyelmen kívül hagyva nem a tartalomra, hanem éppen a forrásmegjelölésre helyezte a hangsúlyt. Ez nyilvánvalóan eleve hamvába holt ötlet volt, mivel az emberek többségének Szálasi Ferencről a (vagy megtörtént, vagy meg nem történt) túlkapások, valamint a háborús munkaerőhiány miatt a termelésre elhurcolt embereknek a távoli vidékeken megtapasztalt keserű életkörülményei jutnak eszébe, melyekbe a Szövetségesek által szétbombázott ellátási útvonalak miatti elégtelen ellátás okán sokan ártatlanul belehaltak.

Ha az ember sikerre akar vinni valamit, akkor nem lehet ajtóstul rontani a házba. Lehet a hungarizmus alaptételeiből dolgozni, mert rengeteg olyan eleme van, ami a mai politikai térbe is kvázi szalonképesen átültethető, de ezzel együtt indulásnál minél szűkebbre kell szabni azok táborát, akiknek az elsőre bevillanó kép alapján a fentiekben tárgyalt háborúvégi rossz szervezés, és néhány bűnöző törvénysértő ámokfutása juthat csak az eszébe.

Valaki pont itt a blogomon is írta egy kommentben, hogy "az emberek hungarizmust akarnak, de maguk sem tudják". Nos, ha gőgös öntudattól vezérelve helyből elriasztjuk őket, nem is fogják megtudni. Ezért nem szeretem, ha valaki túl erős szavakat alkalmaz ebben a témában, mert a nagyobb tömeg megszólításához ennél sokkal szofisztikáltabb retorikai eszköztár szükséges.

• Halálbüntetés, abortusz, eutanázia

Itt nincs mese, abból indulok ki, hogy egy embernek nincs joga egy másik ember élete felett dönteni. Soha!

1. Halálbüntetésnél jó a mostani szabályozás, mert a statisztikák szerint nulla a kivégzés lehetőségének visszatartó ereje (az eredményes felderítésnek sokkal nagyobb).
2. Az abortusz maga a népirtás. Másként nem lehet nevezni azt, amikor egészséges emberi lényeket pusztítunk el, értelmetlenül. Ebben a kérdésben a lengyel példát látom követendőnek, ahol kivételesen szigorú az erre vonatkozó szabályozás.
3. Eutanázia... A gyengék és az elesettek kivégzése visszataszító gondolat, ezért a leghatározotabban elutasítom.

Szóval ha valami a továbbiakban is zavarosnak, és csapongónak tűnik, akkor tessék csak visszanézni ide, és meg tetszik látni, hogy mindvégig következetesen a fentieket képviselem.

Ez a blog főként három dologról szól.

1. Személyes jogi ügyeimről
2. A fenti világkép szempontjából aktuálpolitikai összefüggések kitárgyalásáról
3. Arról, hogy - ha lustaságom miatt nyögvenyelősen is - de hogyan haladok afelé, hogy a balliberális nemzetrombolással szemben tevékenyen és hatásosan kivegyem a személyes részemet.

No meg negyedikként néhol a szórakozásról. :) 

Szerintem ez így elég kerek, de ha lenne még valami kérdés, szívesen fogadom.

By SoDI

Tegnap megmutattam a blogomat egy olyan ismerősömnek, akivel nem politikai alapú a kapcsolatom, mert kíváncsi voltam a véleményére. Átfutottuk a főoldalon lévő bejegyzéseket, és mindegyikről ejtettem néhány szót.

Az egyetlen kérdés, ami felmerült benne, hogy nem félek-e. Hogy nem-e érzem egzisztenciálisan veszélyesnek, amikor olyanokat írok ki nagy betűkkel, hogy "zsidófigyelő". Érdekes kérdés, éppen ezért kicsit részletesebben is kifejteném, hogy miért nincs bennem ilyen félelem.

Tisztában vagyok vele, hogy egy profi cég HR-esei (human resources, humán erőforrás, én inkább "személyzetisnek" szoktam mondani őket) rögtön beírják a jelentkezők adatait a Google-ba, hátha meg lehet tudni róluk valamit. Ez egyben azt jelenti, hogy a blog miatt valóban szűkre szabottak a lehetőségeim arra, hogy egy multi berkein belül felívelő karrierpályát fussak be. Milyen szerencse, hogy nekem nincsenek ilyen terveim, hiszen magányos farkas vagyok!

Vállalkozni 8 általánossal is tud az ember, az egyetemi tanulmányok pedig főként a munkaerőpiaci esélyeket hivatottak javítani, így ebben a kontextusban értelmetlennek tűnhet, hogy ha én kizárólag saját cégben vagyok képes gondolkodni, akkor miért terhelem magam egyszerre két egyetemen is, sőt mellette különféle tanfolyamokon. A válasz erre ugyanaz, amiért sokat olvasok. Az iskolákban saját magam fejlesztésének a lehetőségét látom, mely mind-mind eszköz lehet arra, hogy biztosabban állhassak meg a lábamon.

Ez még mindig nem olyan dolog, amihez feltétlenül egyetemre lenne szükség, elvégre autodidakta módon is képezhetném magam, azonban van itt egy mindennél fontosabb kérdés, mégpedig a motiváltság. Az ember ráveheti magát arra, hogy az éppen aktuális érdeklődésének tárgyában belevesse magát a szakirodalomba, azonban elképesztően nehéz lelkesedést ébreszteni olyan dolgok iránt, melyekről külső szemlélőként eleinte még nem látjuk, hogy az elsajátításuk a későbbiek során milyen módon tudná szolgálni a hosszú távú személyes céljainkat. Lehet, hogy nem mindenki van ezzel így, de én azt figyeltem meg magamon, hogy ha nincs felettem egy kényszer, ami kívülről orientálja a figyelmemet, akkor nagyon könnyen igen egészségtelenül szűk területre korlátozódik az érdeklődésem.

1. Kisvállalati marketingstratégia
2. PHP alapú webfejlesztés
3. Magyar politikai közélet.

Ennyi.

Így viszont, hogy kénytelen vagyok pedagógiai, pszichológiai, matematikai, általános informatikai, és közgazdasági kérdésekkel is bajlódni, megmenekülök attól, hogy a világot a fenti három terület kapcsolataiként fogjam fel, mely mellett minden más létező dolog csupán a felesleges körítés. :)

Az ismerősömnek az egzisztenciális kockázatokat firtató kérdése nyilván nagyrészt arra vonatkozott, hogy nem érzem-e veszélyben emiatt a fenti kellemes kényszert, vagyis nem-e tartok attól hogy a blogban leírt tartalmak miatt akár az ELTE akár a Corvinus úgy dönt, hogy én összeférhetetlen vagyok vele. Erre ismét csak az a válaszom, hogy nem.

Itt nyilván Bácsfi Diána esetére gondolnak azok, akikben megfogalmazódik ez a felvetés. Nos, le kell szögeznünk, hogy az ELTE fegyelmi eljárása, amit lefolytattak vele szemben hemzsegett a szabálytalanságoktól, ezt nem egy szakember kimondta már (az egyetem olyan szabálysértésekre hivatkozott az indoklásban, melyeknél még folyt a vizsgálat, vagyis lábbal tiporták az ártatlanság vélelmének elvét), azonban ha nem magát a jogi folyamatot, hanem csak annak előzményeit vizsgáljuk, akkor is rájöhetünk, hogy óriási különbség van az én blogom, és Bácsfi kisasszony hajdani tevékenysége között. Egyrészt Diána nem hagyta korlátozni magát a jogszabályi keretek által, semmiféle rendelkezés nem akadályozta meg őt abban, hogy nyilaskeresztet használjon a plakátjain, vagy hogy vörös festékkel rongáljon meg kommunista emlékhelyeket. Ez már önmagában is elegendő lett volna egy, a lefolytatottal szemben valóban előírásszerű fegyelmi eljárás megindításához, azonban a fő gond nem ezzel volt.

Bácsfi Diána ugyanis nem kis részben keverte bele a hungarista ideológiába az antik korok ezoterikus eszméit. Ez volt az egyik oka annak, hogy az egyetlen hazai, valóban nemzetiszocialista mozgalom, a megszüntetése előtt Vér és Becsület néven tevékenykedő egyesület elnöke, Domonkos Endre ál-hungaristának, és provokátornak nevezte őt. Bácsfi tehát politikai kinyilatkoztatásaiban ugyanazt a terminológiát használta, ugyanazt az érvrendszert alkalmazta, ami a tudományos munkáiban is meg szokott jelenni. Bevallom őszintén, nekem ez alapján nem az a kép csapódott le, hogy "na itt van ez az őrült náci nő", hanem az, hogy "lám, bölcsésznek tényleg csak az elmebetegek mennek, filozófusnak meg pláne". Vagyis nem őt magát szemléltem, hanem azt, hogy a véleménye milyen módon kapcsolódik a munkásságához, és a tanulmányaihoz. Ha pedig nekem ennyi esett le a történetből, akkor biztosak lehetünk benne, hogy voltak még ezzel így néhányan, ami végső soron tényleg az ELTE tekintélyét csorbította.

Emlékezzünk csak vissza, hogy M. Giorgo Richard ügyénél (aki Döbrenteinek a keresztényeket kiirtani számdékozó Barangóról szóló beszéde után izraeli zászlót égetett a Tilos rádió épülete előtt) is attól volt hangos a média, hogy a református Károli Egyetem hallgatója. Na, ez, és közvetlenül az ugyanonnan kirúgott süket buzeráns kölyök története szintén nem tett jót a Károli hírnevének.

Ha megvizsgáljuk M. Giorgo és Bácsfi esetét, rájöhetünk azonban, hogy ezek mind olyan megnyilatkozások voltak, melyek valamilyen módon szorosan kapcsolódtak az intézményben tanultakhoz. Ez nálam ugyanakkor nem áll fent. Informatikusként, matektanárként, vagy közgazdászként majdhogynem tökéletesen irreleváns, hogy milyen a politikai világlátásom, és ennek milyen módon adok hangot. Pedagógusként is csak annyi várható el tőlem, hogy ne legyek rasszista, hogy utasítsam el az emberek pusztán származási alapon történő megbélyegzését, de ezt én teljesítem is, elvégre nincs szemernyi ellenérzésem se a cigányokkal szemben, és antiszemita sem vagyok, csak politikai alapon anticionista, történelmi alapon holokausztrevizionista, és teológiai alapon vannak csak kritikáim a judaizmus hittételeivel kapcsolatban. De önmagában genetikailag senkit nem rekesztek ki.

Vagyis mivel nem akarok sehol rabszolgaként nyolcórázni, másrészt semmilyen olyan közéleti megnyilvánulásom sincs, amely a tanult szaktárgyaimhoz kapcsolódóan rossz fényt vetne bármelyik egyetemre is, ahol tanulok, sőt még arra is ügyelek, hogy ami itt a blogon megjelenik az soha ne legyen törvénysértő, így nem hiszem, hogy az itteni munkásságom bármilyen szempontból is veszélyes lenne a személyes egzisztenciámra nézve.

A szólásszabadság mindennél előbbre való ugyanis, még egy szakembernél is.

By SoDI

Olvasom, hogy tőlünk nyugatabbra egyre nagyobb problémát okoz, hogy egyes idióták egymás netes zaklatásával töltik ki a napjaikat. Kapunk egy szívfakasztó történetet egy bloggernőről, akinek lassacskán elege lett a bejegyzéseihez kommentelt fenyegetésekből, egy elmontírozott kép pedig végleg elszakította nála a cérnát.

Nos, személyes tapasztalat alapján elmondhatom, itt az egyetlen problémát az jelentette, hogy a hölgy hülyén reagálta le a helyzetet. Ha tiltakozik ellene, az csak egyre izgalmasabbá teszi a poénkodó parasztok játékát. Ehelyett itt is az a legjobb taktika, hogy ha valamit nem tudsz megakadályozni, hát állj az élére!

Még 2003-ban, a Kendermag Egyesület első drogtüntetése kapcsán, melyet szerencsésen sikerült velem együtt a józan magyar embereknek tönkretenni (máig nagyon büszke vagyok rá) az egyik politikai fórumban a komcsi nyomorékok beazonosítottak engem netes galériák alapján, miután beszélgetés közben elárultam, milyen transzparenssel mentem ki a helyszínre.

Ekkor már, mivel többször is hitet tettem az anticionizmusom és a holokausztrevizionizmusom mellett, elkönyvelték, hogy "be vagyok buzulva a nácikra", és mindezt nagy boldogan össze is kapcsolták a Photoshoppal.

Kattints a megfelelő képre a nagyításhoz:

Torzítgattak kedvükre. Ezt a helyzetet kétféle módon lehetett volna kezelni. Egyrészt kicsaphattam a balhét, perrel fenyegetőzhettem, és utálkozhattam. Ebben az esetben csak még édesebb lett volna a tiltott gyümölcs, és csak közröhej tárgyává tettem volna magam. Tudtam, hogy a képek ekkor is megjelennek valami külföldi szerveren, és a balos férgek ezután nagy vigyorogva küldözgetnék egymásnak. Ehelyett, amikor az egyik bolsevik görény sunyi módon megkérdezte, hogy felhasználhatják-e az arcképemet, akkor én - a legnagyobb meglepetésére - igent mondtam, és az ellen sem emeltem kifogást, hogy a hülyeségeiket tartalmazó galériához vezessen az egyik fórum felső bannere. Azzal ugyanis, hogy nem tiltakoztam foggal-körömmel, már nem is volt olyan vicces a dolog, nagyon hamar abba is hagyták. Nem mutattam idegességet, nem volt megerősítés, így elfásultak, és nem poénkodtak tovább velem. Kioltottam a lángot.

Az ilyen lelkibeteg perverz vakarcsok ugyanis arra játszanak, hogy majd toporzékolni fogsz, és ezzel sikerül megkeseríteniük a napjaidat. Ez ellen pedig az egyetlen fegyver, ha nem adod meg nekik ezt az örömet!

Különben a tüntetésre az alábbi, szó szerint 2 perc alatt összebarkácsolt táblával érkeztem:

Egy SZDSZ-es forma hülyegyerek oda is jött megkérdezni, hogy mit értek ezalatt.

- Utána kéne olvasni. - mondtam.
- Rendben, de mit olvassak el? - kérdezte.
- A Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvét.
- Na jól van! - legyintett, és ment tovább.

Pedig tényleg! Utána kéne olvasni.

By SoDI

"Semmiben sem értek veled egyet, de az életemet adnám, hogy elmondhasd a véleményedet."

Voltaire

Miután tegnap este egy, a fáradtság miatt felületesen megszerkesztett bejegyzés kapcsán jogos kritikák értek, úgy érzem, ez kiváló alkalom arra, hogy elmerengjünk egy kicsit az úriemberek között illendő visszacsatolási módszerek kívánatos formai elemein.

Rólam tudni kell, hogy kevés dolgot vetek meg annyira, mint amikor valaki úgy próbálja eltüntetni a számára kellemetlenné váló mondatokat, hogy kitörli, vagy sunyi módon átírja, mint ahogyan azt a szerencsére közéletből viharos gyorsasággal eltűnő Demcsák Zsuzsika is tette. Lehet egy írást utólag kiegészíteni, lehet helyt adni az ellenoldal véleményének, ez mind helyénvaló kezelése a problémának. De a támadó visszajelzések törlése, és a saját hibák takargatása végletekig gerinctelen dolog.

Azt hiszem, a gyülekezési törvény kapcsán született írásomban elegáns módon oldottam meg azt a helyzetet, mely a továbbiakban saját magam számára is intő jelül szolgál arra, hogy határozott állításokat csak a forrásmunkák kimerítő átvizsgálása után szabad megfogalmazni.

Mindez még persze nem feltétlenül érdemelne külön bejegyzést, azonban azzal is le lettem támadva, hogy ha más tévedései kapcsán nagyban idiótázok, patkányozok, és analfabétázok, akkor a saját kapkodós felületességemet miért kisebbítem azzal, hogy apró, időleges figyelmetlenségnek minősítem, mely különben érdemben amúgy sem változtat semmin. Erre a válasz annyi, hogy míg én legtöbbször olyan emberek megnyilvánulásairól írok, akiknek a szakmai életükhöz tartoznak a kifogásolható állításaik, vagy ha nem, hát nagyrészt forrásmunkák összeválogatására építik az írásaikat, addig ez itt alapvetően egy véleményblog, melynél sokkal nagyobb hangsúly helyeződik a közismert tények egyedi szemszögből történő tálalására, mintsem az azok feltárására irányuló egyéni kutatómunkára.

Az, hogy egy spontán tüntetés a magyar jog szerint feloszlathatatlan, pont ilyen, kvázi precedens ítéletekkel megerősített tény, melyet én csupán a magam interpretálásában vetítettem elétek. Az, hogy a tényt leíró logikai sortól teljesen függetlenül, a bevezető, hangulatot megalapozó részbe egy konkrét tárgyi tévedés is vegyült, ilyen kontextusban nem olyan súlyú tehát, mint amikor valaki hibás kiindulópontra alapozza az érvelését, vagyis amikor valamely kezdőelem megsemmisítésével az egész logikai láncolat összeomlik. Itt ugyanis ilyen nem történt.

Viszont ismét megerősítést nyert, hogy jó döntést hoztam akkor, amikor a cenzúra fogalmát töröltem a szótáramból, hiszen ez adja meg a legteljesebben annak a lehetőségét, hogy építő kritikákat fogadhassak minden oldalról, ezzel is elősegítve a kölcsönös párbeszédet.

Úgyhogy kötőjel elvtársnak ezúton is szeretnék még egyszer köszönetet mondani azért, amiért volt olyan kedves, és közreműködött ebben.

Köszönöm szépen.

By SoDI

Elképesztő, micsoda kincsek kerülnek elő, miközben megpróbálok rendet tenni a gépemen uralkodó káoszban!

Az alábbi reklámfilm annak idején többször élesben is lement a TV2-n, a Mokka reklámszünetében! Történt ez annak ellenére, hogy személyesen én készítettem. ;-))

Ha nem menne a fenti videó, kattints ide vagy ide!

Technikai érdekesség, hogy az elején megkaptam egy többórás nyersanyagot, ahol részletesen foglalkoztak az iskola pedagógiai programjával, mindennapjaival, és az elégedett szülők véleményeivel. Az egyetlen probléma az volt, hogy mindezt azzal a felkiáltással dobták oda, hogy foglaljam össze 20 másodpercben, de úgy, hogy egyszerre mutassam be az óvodát, az iskolát, és a gimit. Hát kösz szépen!

Törtem a fejem, és végül emellett az osztott képernyős, képernyő-negyedenként is dinamikusan váltakozó megoldás mellett döntöttem.

Ha valaki szerint lett volna ennél elegánsabb megoldás is, akkor szívesen veszem, ha megírná, hogy legközelebb már a kritikákból okulva vethessem bele magam a következő spot összevágásába.

By SoDI

Ő itt keressen meg valamikor a  e-mail címen, a  mobilszámon, vagy a  vonalas számon (ez utóbbit kizárólag este 10 után szoktam felvenni)!

Elődlegesen e-mailben.

Köszönöm.

By SoDI

Amőba folytatásaként átmegyünk egy kicsit napi rajzfilmbe.

Ma a GYSZP nevű szervezettel ismerkedünk meg, akik elmagyarázzák nekünk, hogy minek a szinonimája a tolerancia.

Az Amőbához képest ez egy későbbi alkotás, alig több mint három évvel ezelőtt készült. A politikai téma itt már befigyel, amit az is fémjelez, hogy egyből hatalmas botrányt kavartam vele. :)

Annak, hogy most előveszem, szomorú aktualitást ad a Hankó-féle szadeszes pedofiltörvény. Úgy néz ki, hogy jós vagyok, mert amivel három éve csak viccelődtem, az mára valósággá vált. :(

Előjáróban a rajzfilm körülményeiről néhány szót... Mint minden bizonnyal emlékeztek, 2003-ban néhány buzi megalakította a Színes Magyarország Polgári Kört, amit még Hende Csaba, a Polgári Körök akkori vezetője is provokációnak tartott.

Én már ekkortájt is irtózatosan utáltam a liberálisokat, így ez a történet rajzfilmes feldolgozására sarkallt.

Előbb jöjjenek a reakciók, majd maga az alkotás (a szöveghűség kedvéért mindkettőben meghagyva az eredeti helyesírási hibákat):

Undórító támadás a polgári körök ellen!-Pedofil rajzfilm az Index-Tar szerverén!

A magát GYSZP -Gyermekszerető Polgári Körnek hirdető lap, egy profin elkészített flash rajzfilmben kiáltja világgá undormányait.
A rajzfilm pedig egyértelműen egy kiskorú személye elleni bűncselekmény megvalósítását mutatja be (pedofilia). Mindezt úgy mintha egy polgári kör tag követné azt el!
2003-07-30 02:37:33

Undórító támadás a polgári körök ellen!-Pedofil rajzfilm az Index ,Tar szerverén!

Az Index fórumán lettem figyelmes egy szinte hirdetés számba menő linkre (amelyet egy topicoló helyezett el a lapon) amely egy új polgári kör weblapjára hívja fel a figyelmet.
Gondoltam megnézem.. Bár ne tettem volna..
Ilyen undorító, alávaló provokációval még életemben nem találkoztam!
A magát GYSZP -Gyermekszerető Polgári Körnek hirdető lap, egy profin elkészített flash rajzfilmben kiáltja világgá undormányait. A hanganyagban a jobboldaliságról beszélő narráció hangzik el, a végén : Mert a tolerancia a fasizmus nélküli állapot szinonímája! jelmondattal. A rajzfilm pedig egyértelműen egy kiskorú személye elleni bűncselekmény megvalósítását mutatja be (pedofilia). Mindezt úgy mintha egy polgári kör tag követné azt el!Szerintem ez nem csak aljas, egyértelműen baloldali , liberális műhelyben készült provokáció ,hanem egyben bűncselekmény is!
Sajnos én a joghoz nem értek, kérek minden a jogban jártas jóérzésű polgárt ,hogy ha úgy látja ,hogy ezen gyalázat ellen jogi lépéseket is lehet tenni akkor azt tegye meg!

Ui: Hát nem érdekes, hogy pont mostanában jelent meg néhány flash játék Orbán Viktort gúnyolva, az MSZP honlapján is- mint arról több helyen olvastam?
B. N.

Forrás: polgari-kor.hu innen.

Én persze a fejemet fogtak a sok hülye idiótától, és ezt meg írtam:

Személy szerint megdöbbenéssel állok az előtt, hogy valami csökkent értelmű medvebocs a polgári-kör-hu szerkesztőségében képes volt komolyan venni az általam készített videót. Ezzel kapcsolatban már el is küldtem nekik egy nyilatkozatot:

T. polgári-kör.hu szerkesztőség!
Egy igen súlyos félreértést szeretnék tisztázni. Önök egy viccnek szánt weblapom kapcsán tették közzé az alábbi cikket:

http://href.hu/x/2e7l

Egy pillanatig sem gondoltam volna, hogy akad akár egyetlen olyan ember is az országban, akinek nem egyértelmű a rövid rajzfilm erősen ironikus jellege, így feleslegesnek tartottam jelezni a lapon, hogy mindez csupán a nemrégiben megalakult meleg polgári kör elleni tiltakozás egyéni eszköze. Nem számoltam azzal, hogy egy olyan országban élünk, ahol még a mobil tarifacsomag-gép feltalálóját bemutató tévé-reklámban is szükséges kiírni, hogy "ez csak egy megrendezett jelenet", mert különben rengeteg ember jelenik meg a társaságnál hasonló agyament szerkezetekkel. Mindezt kizárólag azért, mert jóhiszeműen - főleg a jobboldalról - eleve feltételeztem annyi tiszta gondolkodást, hogy az animációmat senki se veszi komolyan.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy az weblapon lévő film elején elhangzott mondatok szinte szóról szóra a magukat Színes Magyarország Polgári körnek nevező provokátorok nyilatkozatából származnak. Éppen ezért helyeztem el az oldal reklámját azokon a fórumokon, ahol róluk volt szó. A "fasizmus a tolerancia nélküli állapot szinonimája" szlogen pedig a liberális alapú "politikai korrektség" kifigurázása akart lenni. Úgy gondoltam, hogy ez a mondat annyira groteszk, és annyira szélsőségbe hajló, hogy minden szemlélő számára világosan látszik, hogy csupán az SZDSZ-közeli retorika görbe tükre. Nem feltételeztem, hogy az Interneten, ahol naponta több tucat hasonló, a politikai élet egy-egy mozzanatát ironikusan bemutató alkotás lát napvilágot; bármilyen botrány alakulhat ki emiatt.

Nemzeti érzelmű, és elkötelezetten jobboldali emberként szeretnék ezúton is bocsánatot kérni azoktól, akiknek az érzéseit esetleg megbántottam volna, azonban nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a rövid videómmal csupán egy mentális betegségre épülő polgári kör gondolatának a képtelenségét szerettem volna szándékosan túlzó eszközökkel demonstrálni.

Üdvözlettel:

<a nevem>
HAJRA MAGYARORSZÁG, HAJRÁ MAGYAROK!

Forrás: Sg.hu fórum innen.

És hogy mi váltotta ki a fenti félreértést? Hát ez:

kattints a képre!
18-as karikát komolyan venni!

Szóval ilyen az, amikor az sértődik meg, akit meg akarsz védeni. :)

By SoDI

Érdekes eredménnyel zárult első fokon a lakásmaffia ügyem, de addig is, amíg leírom, kaptok egy saját készítésű rajzfilmet. 3 és fél perc tömör gyönyör. :) Még 14 évesen, az őskorban, elsős gimnazistaként készítettem.

Mivel tehát elképesztően korai alkotás, még nem politikai témát dolgoz fel (kaptok majd olyat is a múltból, nem kell aggódni :-)).

Technikai érdekesség, hogy ekkor még hírből sem hallottam a Flash-ről, vagy egyéb animáló alkalmazásokról, így minden egyes képkockát (!) külön rajzoltam meg Paint-ben.

Játszd le MOST:

UPDATE: Ha a Youtube videó nem menne, kattints ide vagy ide!

A történetet persze az előzmények nélkül nehéz érteni, de majd ha lesz időm, mindent megmagyarázok benne. Előjáróban csak annyit mondok, hogy a Sodi nevű szereplőt nem magam után neveztem el, hanem magamat neveztem el utólag őutána. :)

By SoDI

Ha az ember azzal az érzéssel ébred, hogy másvalaki, akkor az mentális problémára utal. Amikor az ember fizikailag érzi így, az még furcsább.

Én most arra ébredtem, hogy valaki más hangján beszélek.

A torokgyulladásnak is megvan a maga előnye. Tök meg tudnám szokni, ha hosszú távon is ilyen lenne a beszédhangom. :)

By SoDI

Ma kivételesen nem Tomcat-et baszogatom. :-)

Egy rövid bemutatkozáson kívül még nem sokat írtam itt a magánéletemről, márpedig ez divat a blogoknál.
Így most ez következik.

Innen jött az ultimátum, hogy márpedig ő a továbbiakban egy ilyen csöves-tanyát nem támogat sem rezsiköltséggel, sem kajával. Mert, úgy néz ki, így 23 éves fejjel szükségem van valakire, aki úgymond rendbe szed engem. No hát, micsoda véletlen, a székely ápolónő, aki decemberi haláláig nagypapámat látta el, éppen két albérlet között van, úgyhogy rögtön össze is lett kapcsolva a kellemes a hasznossal. Ma tehát van egy bentlakó takarítónőm a vendégszobában. Ha akarom, ha nem. :-) Este már elkezdett képződni a szép rend. Azt hiszem, ha végzett a nő, elétek tárok itt néhány szemléletes "ilyen volt - ilyen lett" képet.

Kicsit felgyorsultak az események, mert pont ma válik esedékessé a nagyanyai örökségem behajtása. Lassan 13 hónapja, hogy kölcsönadtam egy régi zsidó tanáromnak 2 és fél millió forintot, eredetileg 3 hónapra, és azóta csak a süket óhéber dumákat hallom a végtelenül unalmas családi problémáiról, és "átmeneti" nehézségekről. Törlesztés mindössze 100 ezer forint értékében történt, most április végén. Cserébe adtam meg neki a május hónapot haladékként. Ha most tényleg fizet, akkor a hétvégém elugrom Londonba bulizni. Ha nem, akkor asszem már kénytelen leszek elővenni a történtek büntetőjogi vonzatait. A papírok elő vannak készítve. Most bizonnyal kérdezheted: "Egy kölcsönügyletnél büntetőjogi vonzatok?" Hát igen, ez az ügy elég szövevényes, és sokszereplős, de legalább megvan a holnapi blogbejegyzésem témája. :-)

Érdekes tényfeltárás lesz arról, hogy a fehérgalléros
gengszterizmus bizony nem csak a nagy cápák játéka.

Ha esetleg az érintettek olvasnák ezt, őket megnyugtatnám: nem kell aggódni, mert minden, konkrét személyre utaló adatot mellőzni fogok. Nem célom a botrány, hisz az én is érdekem azt diktálja, hogy a még folyamatban lévő ügy békésen legyen lezárva. Úgyhogy nincs semmi probléma, és nem is lesz, csak tessék szépen fizetni.

By SoDI