Divat lett manapság a provokátorozás és az ügynöközés. Kiváló példa erre az a Molnár F. Árpád, aki még Vona Gábort is az NBH emberének tartja, valamint kiváló példa a Bombagyáros csapat, akik a különféle balról küldött „provokátorok” keresgélésében futnak versenyt Molnár úrral. Teszik ezt annak ellenére, hogy korábban látszólag igen erős ellenérzéseikről számoltak be azzal a Kőrősi Imrével kapcsolatban, akikhez - egyes sajtóértesülések szerint - ez a szintén ügynököző és Kuruc-ellenes Molnár F. Árpád is tartozik. Ma már talán más idők járnak, így 2008-ban már Tomcatéknek sem derogál az állítólagosan Kőrősi által irányított körrel megegyező, nemzetimédia-ellenes, ügynöközős véleményhez közeledni.
Ami persze még egyáltalán nem baj, csak ugye azok, akik egynémely megnyilatkozása alapján eddig kételyeket fogalmaztak meg Molnár F. Árpád jobboldalisága, és nemzeti meggyőződése tekintetében (mondjuk miután fasiszta szervezetként utalt a Magyar Gárdára), ezentúl könnyen eshetnek abba a hibába, hogy ezeket a kételyeket immár Tomcatre is kivetítik. Logika kétség kívül lenne benne, de ez önmagában még nem jelent semmit, elvégre egy felületesebb szemlélő logikája nincs mindig tökéletes összhangban a valósággal. Az pedig, hogy esetünkben ez a fajta kognitív hiba pontosan milyen erősen torzítja a reális értékelést, minden olvasónak magának kell eldöntenie.
Ahhoz a kérdéshez pedig, hogy miért óriási baromság minden sarkon ügynököket, és NBH-s provokátorokat keresni, elegendő visszautalnunk arra, amit ezzel a kérdéssel kapcsolatban Budaházy és Toroczkai is didaktikus részletességgel magyaráz el évek óta mindenkinek, aki nem képes felülemelkedni a demagóg összeesküvés-vallások szánalmas szintjén. Pedig egyszerű az ügynökelméletek cáfolata, csupán képesnek kell lennünk arra, hogy felismerjük bizonyos események korrelációját, avagy függetlenségét.
- Ha igaz lenne, hogy a hathatósabb nemzeti önvédelem érdemben befolyásolja az ellenségeink népszerűségét a plebsz körében, akkor ennek meg kellett volna látszódnia 2006 őszén, és 2007 folyamán az egyes pörgősebb utcai események után, azonban a valóság ezzel szemben az, hogy a szocik népszerűsége ekkor is stabil mélyrepülésben volt kivétel nélkül az összes közvélemény-kutatónál.
Ez egész egyszerűen annyira pofonegyszerű, világos, és tényszerű állítás, hogy a magam részéről kizárólag súlyos értelmi gyengeséggel tudom magyarázni, valahányszor csak valaki kétségbe próbálja vonni ennek a valóságtartalmát.
A magyarellenes végbéllényeknek egész egyszerűen nem szolgálhatja az érdekeit az, hogy ne tudjanak nyugodtan kilépni az utcára, hanem ehelyett folyton attól kelljen rettegniük, vajon mikor csap le rájuk a magyar hazaszeretet önvédő ökle.
De tegyük fel egy pillanatra, hogy mégis vannak hétfejű sárkányok, boszorkányok, és tüntetésekre beépült, sötétben bujkáló gonosz balos provokátorok. Tegyük fel, hogy valóban vannak olyan nemzetbiztonsági megbízottak, akiknek egyetlen feladatuk az, hogy beépüljenek a nemzeti szervezetekbe, és belülről zihálják szét a civil ellenállást. Ebben az esetben az egyetlen kérdés, amit fel kell tennünk magunknak az, hogy ha túlérzékeny, védelminek hazudott megfontolásokból hagyjuk a cselekedeteinket az ellenség elvárásainak megfelelően determinálódni, akkor az nem azt jelenti-e, hogy máris le lettünk győzve?
Mielőtt valaki azt válaszolná erre, hogy éppen a határozott kiállással ugrálunk ellenségeink kénye kedve szerint, az gondolkodjon el rajta, hogy vajon milyen céljuk lehet nekik az állítólagos beépüléssel? Egyeseknek persze erre is megvannak az ostoba, óvódás sablonválaszaik, éppen ezért most végig venném ezeket, egyesével cáfolva meg őket.
- Gyurcsány azért akarja a balhét, hogy fasisztázhasson.
Fasisztázik ő enélkül is. Lásd a Szetey-montázs ügyemet.
- Na jó, de most hinni is fognak neki, és ezért népszerű lesz, mert történelmi tény, hogy vélt vagy valós vészhelyzetben az emberek mindig az aktuális hatalomhoz közelednek, ugyanis védelmet várnak.
Általános szociológiai elméletként nagyon jól működik ez a gondolat, azonban - mint ahogyan azt fentebb is írtam - a nagy magyar valóságban már nem. Hiába volt ugyanis MTV ostrom, a jobboldal így is országszerte tarolt a 2006-os helyhatósági választásokon, és egyéb népszerűségi felméréseken sem látszódott meg az utcai megmozdulások hatása.
- Azt akkor sem tagadhatod le, hogy a hasonló események kiváló alkalmat teremtenek a hatalomnak arra, hogy folyamatosan csorbítsa az alapvető szabadságjogokat a törvények újabb és újabb szigorításával.
Hiába szeretnék ők ezt olyan nagyon, az alkotmányossági korlátok igen szűken szabják meg a mozgásterüket. Idegesek is miatta, mint azt a gyűlölettörvény címke alatti bejegyzéseimben is láthatod.
- De úgy sose fog a nemzeti oldal megerősödni, ha folyton utcán tomboló, kukaborogató idiótákkal képes rémisztgetni a lakájmédia.
Fájdalom, de azon réteg hatékony meggyőzésének feladatához, akiket meg lehet félemlíteni néhány rendőrökkel harcoló fenegyerek képével, eleve túlságosan szűkösek az erőforrásaink, így a hasonló, panelből ertéelklubbozó prolik gondolkodásán amúgy sincs túl sok értelme rágódnunk. (Egy kis kitérővel itt jegyzem meg, hogy a meggondolatlanul cselekvő utcai harcosok magatartását egyébként maga Budaházy György is kifogásolta, miután egy felborított kuka nem képes érdemben akadályozni a rendőrök mozgását - szemben például - ezt már én teszem hozzá - a Molotov-koktéllal.)
Az alapvető logika szabályai szerint ebből a tényszerűségből egyenesen következik, hogy mindazokat, akiket legalább halovány esélyünk van elérni a közeljövőben, amúgy sem győzhet meg egyetlen hazug, balliberális ferdítés sem. Sőt, ezen honfitársaink körében talán még növelheti is az ázsiónkat (és így egy későbbi választáson, vagy forradalom alkalmával az ügyünknek való megnyerésük esélyét), ha a következmények nélküli ország rögvalóságába belefásult szemükkel azt az örvendetes tényt látják, hogy néhol még pislákol a nemzeti kiállás hősi lángja, mely MAGA TEREMTI MEG A VÁRVA VÁRT KÖVETKEZMÉNYT A MAGYARSÁG ELLENSÉGEI SZÁMÁRA, elvégre egy valódi hazafi csak és kizárólag boldog lehet annak láttán, hogy még nem váltunk teljesen birkává.
Láthatjuk tehát, hogy nincs túl sok alapja a provokátoroktól való elmebeteg, az ötvenes évek legelborultabb bolsevik paranoiáját idéző ideges rettegésnek.
És nem csupán azért, mert felesleges ellenségeskedést szít (elvégre a nemzeti egység üres szajkózása anélkül, hogy mögötte bármilyen normális tartalom állna, általában csupán azoknak a nemzetellenes elemeknek a szokása, akik ezzel mindössze a saját inkompetenciájukat, neadjisten rosszindulatukat igyekeznek palástolni), hanem azért is, mert elfogadhatatlanul sok energiát emészt fel mindez.
Ezt az energiát pedig sokkal inkább a deklarált ellenségeink közömbösítésére kellene fordítanunk.
By SoDI
Ui.: Ami pedig az állítólagos ügynököket illeti... Róluk majd legközelebb ejtünk szót. :)
Kapcsolódó:
e-mail címen, és szívesen segítek neki. Ha pedig szervezési okokból mégsem tudunk egyeztetni, ezek után talán az sem baj, elvégre ma már a bírósági tárgyalásokon is akadhat lehetőség weblapok, illetve YouTube videók online megtekintésére, mint ahogyan az Kroko tanár úr egyik tavaszi 
Afelöl eddig sem lehetett túl sok kétségünk, hogy egyes cionista körökben a legminimálisabb empátia sem mutatkozik az elnyomott palesztin nép tragédiái iránt, sőt, leginkább a káröröm jellemző rájuk ebben a tekintetben.
